Új Szó, 1966. augusztus (19. évfolyam, 210-240. szám)

1966-08-20 / 229. szám, szombat

atta a hagyo­iágot. Aztán, hetőségek bő­an abbaihagy­inek nem ne­on szép mes­adtam, s való­c a faluban az mondja kissé — Az apám, a az apja, meg fazekas volt. üt nemzedék mesterséget, anhat éves ko­szegény, csak­hű maradt a . Én sem tud­3. De a fiamat más foglalko­beszélgetttnk, bb egy átlagos berendezés tasság, a leg­ak egyike nem igényel sok szerszámot. X leg­fontosabb, a fazekaskorong, formájában ma is hasonló már az ókorban használatos őséhez. A különbség egy kis villanymo­tor, amely a fazekas lába he­lyett forgatja a korongot. — A háború előtt, amikor még nem volt meg ez a villany­motor, kereken százötvenszer kellett belerúgni a korongba, míg egy kétliteres tejesfazék elkészült — mondja. A mester a hűvös műhely sar­kában ül, a korong mögött el­helyezett hosszú lóca sarkán. Előzőleg jó csomó anyagot oda­készített maga mellé a műhely másik végében felhalmozott nedves takarók alatt érlelődő agyagrudakból. Izmos kezében gyermekfej nagyságú gömböt formál, hangos csattogással gyúrja, nyomogatja a nedves földet, amíg végül a guminál is rugalmasabbá, képlékenyebbé válik. Évtizedek alatt beidegző­dtitt gyakorlat eredményeként dekányi pontossággal kanyarít­ja le az agyagból azt a mennyi­séget, amennyi a kétliteres te­jesfazéklioz, a háromliteres tál­hoz, vagy más termékhez kell. ötvennyolc éves, negyvenöt évvel ezelőtt ült először a ko­rong mellé. Néhány év kivéte­lével ezt a mesterséget folytat­ja azóta is. Mesterséget mond, pedig több ez annál. Ehhez a munkához kevés szerszám kell, ámde annál több tehetséget igé­nyel. A holt agyag a forgó ko­rongon a mester ujjai nyomán valósággal életre kel, ezer féle aiakot ölt, kinyilik, mint kike­letkor a virág, aztán összezá­rulnak szirmai, s amikor meg­szűnik a korong sebes forgása, tetszetős formájú kancsó vagy korsó tárulkozik a szem elé azon a helyen, ahol az előbb még formátlan agyagcsomó volt. Szinte úgy tűnik, hogy az újszülött mosolyog a nedves ko­rong közepén, mintha készülé­sének ideje alatt magába itta volna alkotója arcának mosoly­gását, szemének derűjét, s mindezt most kisugározná ma­gából. Pedig a korongon még „ruha" nélkül, „mezítelenül" láthatjuk, az „öltöztetés": a fes­tés és a kétszeri égetés után kapja meg végleges külsejét. Fazekasgenerációk évszáza­dos munkájának kifinomult íz­lése, ügyessége, szakmai szere­tete csapódik le Jozef Brodzian­sky népművész munkájában. A gépipar fejlődésével hanyatlás­nak indul fazekasság kiváló képviselőinek tevékenysége nyomán, mint népművészet él tovább. A brehyi kis műhelyből ki­kerülő fazekascikkek ma már ritkán kerülnek a konyhákba, útjuk a népművészeti cikkek boltjain keresztül vezet, s lakó­szobák díszéül szolgálnak, elő­kelő vendéglők, borozók készle­teivé válnak, nagy részük pedig külföldre kerül, ahol igen ke­resettek. A hozzánk látogató külföldi turistáknak külön él­ményt jelent, ha a jófajta bort fazekas-művészeink remekbe szabott kancsóiból fogyaszthat­ják Nem ritkaság, hogy a bor­ral együtt a kancsót ls igyekez­nek megvásárolni a borozók pincéreitől, jozef Brodziansky most a montreali kiállításra ké­szít miniatűr kancsócskákat. Egy részük éppen most került ki a kemencéből. A mester egy­más után kézbeveszi őket, kedvtelve nézegeti, mustrálja a parányi tincsókat. A HOGY FORGATJA, fényes mázukon táncot jár a csűr szellőztetőjén behul­ló napsugár. Szépek, kecsesek, tetszetösek. Becsületünkre vál­nak mad a világkiálításon. GAL LASZLÔ ndhas­is núl iz első id. De ől na­; át és ; resek. lezető san. — el? se! — ikelve. meg­isz az itt le, inden­Sza ;m sza i meg szórn­ák. an tá­ó szív­y kár, könyv­g még szabad m vol­ÁSZLÓ A BARÁTOM optimista. Nem ijed meg, nem futa­modik meg. Egyéves bri­gádra jött Szlovákiából. Ismeri a bányamunkát. Tiz év előtt uránt bányá­szott jachymovban, egy éven át. De Ostraván még nem járt. Örvendezünk mind a ketten. Ő azért, mert jó. egy ismerős ar­cot látni a „nagy idegen­ben". Biztatóul veszi. Én meg azért, mert nálam fehér holló számba megy Ostraván a régi ismerős. Hat éven át hármat szá­molok. Ül a széken oelem szemben és belül moraj­lik, mint a tenger. Vala­mi nagy nyugtalanság hányódik benne. Kis örö­mök közé nagy sóhajok vegyülnek. fürkészem. Találgatom titkát, de nem kérdezem. Elvből. A láva úgyis kiömlik, ha eljön az ideje. Az abla­kon becsurog a téli nap­sugár és végig fekszik a hófehér abroszon. A Sa­lamon-bánya felől nagy fekete füst indul az ég felé, de csakhamar irányt változtat és a földre esik. Az ablakból látom. A po­hárban gyöngyözve felka­cag a finom fehér ital, amelyet rendelt, belőle meg töredezve kibuggyan a szó. Ismerek egy asszonyt. Csodálatos asszony. Illet­ve, csak a keze az. Még ifptam íh8D„ A nevetés és a bánat su­gármezeje váltakozl/f^gm csomagot, amelyik lehúz­za a kezem. Hogy ha meglátnád, akkor nem hinnéd el. Mert olyan, mint egy tizenhárom normális férfi szerw nő idomain botlik meg Hát rajta az ilyesmi! hiú útom arcán, kélységek ... " m' Emésztő Tüzfe, bu keresnén^MH^BMKL bői a láz. S a lángnya­lábok végignyaldossák, majd karcsú szökkené­sekkel a világosság út­vesztőibe vesznek. — S a kezében benne van egész egyénisége. Olyan ő maga is, akár a keze. Eltapostam a negy­venet, folytatta vallomá­sát. Volt egy pár növel dolgom ... De ez... ez más. Nem tudok aludni sem. Egyre csak rágon­dolok. Aztán szidom ma­gam, szeretném a fejem a falba verni, de nem se­gít semmi. Pedig szeret­ném letenni, mint egy ™9: y "gy moncT­jam, a kezére lettem fi­gyelmes egy társaságban. Azóta kísért a keze. Már egy éve. Emberibb let­tem, amióta ismerem, megtisztulok általa, de soha nem érek föl tiszta világához. S ha a gazdá­juk rámnéz, akkor a ve­sémbe lát. Elolvassa bár­gyú gondolataimat és le­hord. Mert kérdezni so­ha nem kérdez, mégis mindent tud felőlem. Én meg csak állok, mint a szélütött, és bámulom. Azt kérdezem magamban, honnan veszi ez az asz­szony az erejét, az eszét, hiszen iskolái sincsenek. S az eszmei felkészültsé­ge! ... Tudod, hogy régi kommunista vagyok. De mondhatom, elbújhatok mellette. Bonyolult, mint egy matematikai kép­let, egyszerű, mint egy minta nélküli katona­ruha. Érett és kifor­rott, mint a bor. A mun­ka lírájának minden ská­láját ismeri. Dolgozott textilgyárban, építésze­ten, krumpliföldön, mo­sodában, tizennégy éves korától. Ö kicsi maradt, csak a keze nőtt óriássá. Barátom könyökére tá­maszkodva, ökölbe szorít­ja a kezét, mintha valami láthatatlant akarna ösz­szemorzsolni, aztán uj­jait a szemébe dörzsöli, mintha ki akarná törülni mélyenfekvő könnyeit. Hallgatunk, Iszunk egy­egy kortyot, s aztán foly­tatja: — Otthon gyermeket nevelt és hét éven át tűr­te részeg férje ütlegelé­sét. És kibírta. Bámulatos ereje van. Harmincegy éves, másodszor van férj­nél. Ebből a házasságból is van egy gyermeke. El­megyek hozzájuk néha. Hazajön a munkájából, az úton bevásárol, meg­főzi a vacsorát és föltá­lalja. A férjének meg ne­kem. Beszélgetünk. Néha azt sem tudom mit, a szavak elillannak, ahogy kiejtjük őket, mert nem látok semmit, csak a ke­zét nézem. Szeretném megcsókolni a kezét, de nem merem megtenni, nem is engedné. Nincsen hozzászokva. A beszé­dünk elillan. De amit a kezet beszélnek, azt hal­lom. Nagyon is jól hal­lom, talán nem is kéne annyira. Beszámolnak a múltjáról, végigduruzsol­ják jelenét s a jövendő régiólba futnak időn­ként ... Ez a két kéz le­gyűri a világot. Engem is legyűrt. Azért is jöttem el. Elmenekültem. Szá­momra végzetes lenne. S tudom, hogy ő is von­zódik hozzám. Igaz, egész különös vonzalom­mal. — Szükségem van rád. A szavaidra, — Mondta legutóbb. — Megerősíte­nek. — Akkor csodálkoz­tam a legjobban. — Már mint én, ezt a vékonyka kis vasgyúrót? — kérdez­tem önmagamtól. Hát ezért jöttem Ostravára. Felejteni. Szabadulni aka­rok tőle. Nem jogok ha­zamenni. Egy esztendő nagy idő. Remélem kibí­rom. Nem akarok rágon­dolni. Bányászni fogok. Pedig jó dolgom volt oda­haza, hivatásom van, pénzem elegendő. De nem is tudom, miért be­szélek róla? Még senkii nek sem beszéltem, pe­dig ló elmondani. Meg­könnyebbültem. Talán et is múlik minden ... De ugye, nem mondod el senkinek? — Nem mondom rt senkmek — ígérem, fi s majdnem. Fénydelfinek játszadozz nak az utcán, amikor ki* lépünk. A hóbuckák fö­lőtt napsugármirjád re* zeg és nekem az az érzé­sem, hogy érett kalászok, hajolnak a föld felé. El­búcsúzunk. ASSZONYKEZEK... Hm! Végre egy férfi meg* látta az Asszony kezeit, amelyek a munka sóját viselik magukon. Többen kinyithatnák a szemű' ket, — gondolom. Az­után megdöbbenek. Any­nyira, hogy egy pillanat­ra megállok a járda kö­vein: — De hiszen én egy költővel beszél­tem! ... — kiáltom hang­talanul! MOYZES ILONA TWNA I imiini ii ir II»I mi ni "i pwi w iiiii i m i i' iii i wi yi —••••—wiwniinwmwi e a ta- mint sokan gondolják. A munka­z nem ügyi előírások nem számolnak a Megta- tanulás következtében szükség­rádió- szerűen bekövetkező Ideiglenes ben- mukaidő-kieséssel. n ho- — De hiszen kormányhatáro­vő? A zat írja elő, ml Ilyenkor a teen­aponta dől MELLETT gy-egy Jgy Jó­st, akt „csak mester­z rám, a to­öm. pontra kiván­Mikuš. áspont — és a is — az ha olgozó 3n to­khogy dolog, — Ez elmélet. A gyakorlat, az más. Megmondom, mi a helyzet a gondjaimra bízott műhelyben. Kilenc karbantartó van, ebből öten továbbtanulnak. Mint pél­dául Jana is. Jól tudóan, hogy mi a különbség a szakmailag mű­velt és a műveletlen emberek kö­zött. Az előbbiekkel öröm az együttműködés, a legnehezebb problémákat, tennivalókat is per­cek alatt megoldják. Helyzetem ennek ellenére is arra kényszerít, akadályozzam a fiatalokat a to­vábbtanulásban. A tervet min­denképpen teljesíteni kell. A nem teljesítést így semmiképpen nem Indokolhatom meg: A karbantar­tók közül öten szabadságon vol­tak, a gépek kijavítatlanul áll­tak. AZ ISKOLAÜGYI OSZTÁLYON A bratislavai Tesla alkalmazot­tainak döntő többsége nő, így nem lepődtem meg, amikor a vál­lalat káderképzési osztálya veze­tőjeként is nőt, egyetemet vég­zett nőt ismertem meg. — Hosszú távra, néhány évti­zedre előre kidolgoztuk az okta­tási tervet — mondotta Anastá­zia Cárska, az oktatási osztály vezetője. A jövőben vállalatumk­nál előreláthatólag egyre csök­ken majd a képesítés nélküli dol­gozók száma. — Volt ön mostanában a futó­szalagoknál dolgozó lányoknál? — Naponta megfordulok ná­luk. A. Cárska előtt megemlítek né­hány nevet. Olga nevét említem, aki alig egy hete dolgozik még csak az üzemben, Chniapeková problémáit említem mfcg előtte. Csodák csodája, ő minden egyes alkalmazottat Ismer. Jana Surgo­§ová nevére is emlékszik. t—• Jana Surgošová? Ügyes lány, jól tanul a technikumon. Sok ilyen ambiciózus fiatal dol­gozik az üzemben. — Miért van az, hogy néme­lyik közülük megelégszik azzal, hogy a futószalagnál a helyére tudja illeszteni az alkatrészt. Má­sok meg rádiőszerelés közben már színes tévé szerkesztésről álmodoznak ... A. Cárska szociológiai felméré­seket lapoz fel és a gyárban vég­zett közvéleménykutatások ered­ményeire hivatkozik. — A tudás, az alapismeretek a szó szoros értelmében megtálto­mmmmmaamasKMsmmmmmmm sftják a fantáziát. A felmérések azt mutatják, hogy a minimális ismeretekkel rendelkező munká­soknál viszont alig lehet alkotó fantáziáról beszélni. Ezek ambí­ciója esetleg csak a többkereset iránti érdeklődés felé irányul. Ezt azonban nem a több tudás se­gítségével akarják elérni. — Az oktatás megszervezésé­nél ml okozza önnek a legtöbb problémát? — Éppen azok, akiket a „null­pontról" kell kimozdítani. Akik életükben még egyszer sem érez­ték az önálló alkotás varázsát. Ezeket fokozatosan szoktatjuk a tanulásra. Előbb — ha akár csak csekély hajlandóság is mutatko­zik náluk — az üzemi szaktanfo­lyamokba Íratjuk be. Tesszük ezt egyrészt a vállalat érdekében, de a futószalag mellett dolgozóknak ls hasznára válik, mert a mienk­hez hasonló korszerű üzemben a képesítés nélküli dolgozók rész­aránya minimálisra csökken. Vajon milyen lesz a holnap, a magasfokúan iparosított társada­lom embere? Tovább gépiesedik, a természettől való elidegenedé­se, az önálló alkotó munkától va­ló megfosztottsága tovább mé­lyül? Ugyan ki tud ma erre kielégítő választ adni. Annyi azonban biz­tos, hogy a holnap embere az au­tomatává válás ellen csak tudás­sal védekezhet. TÓTH MIHÁLY

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents