Új Szó, 1966. augusztus (19. évfolyam, 210-240. szám)

1966-08-16 / 225. szám, kedd

Bratislava Ostredky nevű városnegyedében két új 25-tantermes iskola épül. Az elsőt (az elő­térben látható) már át is adták rendeltetésének, a másik (a háttérben) építését e napokban fejezik be a Bratislavai Magasépítő Vállalat dolgozói. Az új tanévben mintegy 2000 diák jár­hat az új iskolákba. (CTK — Petráš felvétele) Kürti rejtély A sors szeszélyei kiszámít­hatatlanok ... Reggel, amikor nap nap után megszokott munkájába indul valaki, nem tudhatja még, vajon rtem éri-e útközben baleset, szívszélhűdés vagy más szerencsétlenség . .. Nem szakad-e ki onnan örökre, ahol eddig esténként — még tegnap is — terített asztallal várták vacsorára ... Kürt főutcájába éles hegyes­szög alakjában torkollik az a földút, amelynek vége felé a két Sánta-család fehérre meszelt háza áll. Sánta Sándoré és Sánta Andrásé. Nem voltak közeli rokonok, csupán az apai ágról csörgedezett ereikben tá­voli rokoni vér. Vagy talán még most is ott csörgedezik? Ki tudja... Senki...! Az ötven­nyolc éves Sánta András ugyan­is február tizennegyedikén el­tűnt! A mai napig is a bizony­talanság homálya fedi — hová? Senki nem tud róla semmit...! Lehetséges az, hogy egy em­ber egy háromezerkétszáz la­kosú faluban — a feltevések szerint — este hét óra körül minden nyom nélkül, örökre el­tűnjön? Logikai következtetés szerint aligha... A kürti rej­tély mégis ezt bizonyítja. Sánta András hollétét, sorsát illetően az elmúlt fél év alatt egyetlen­egy nyomra sem bukkantak! Az egyik végével a főútba, a másikkal pedig a kenyeret termő határba torkolló földút­ból mindössze egy mellékutca nyílik. Éppen Sánta András há­zával szemben, az út másik ol­dalán. Tíz-tizenkét lépésnyi tá­volság az egész, ő is ezen az úton indult el aznap reggel, február tizennegyedikén a sző­lőbe. A naptár hétfőt, az óra reggel fél nyolcat mutatott. A tél dereka ellenére enyhe idő­járás volt. Ez a további fejlemé­nyek szempontjából nagyon fon­tos. Csaknem biztos ugyanis, hogy a sáros latyakban vesztek el a nyomok. Az égbolt borús volt, a felhőkből inkább csak ködszitálásszerű eső esett, ami­kor a takaros kis ház ajtajából még egyszer visszafordult: — Délután hazajövök — mondta Júliának, a feleségének, aki egy darab szalonnát, meg kenyeret csomagolt ura táská­jába. C ánta András a kürti EFSZ * alkalmi gyalogmunkása volt. A falubeliek egyenes, rendkívül őszinte és barátságos, egyszerű parasztemberként tart­ják emlékezetükben. Aznap esett is, meg nem ls volt sok munka a szövetkezetben, gondolta, ki­megy a szőlőbe. A borpincéje tetejét fedő nádat kellett volna a közelgő tavasszal mielőbb ki­cserélni, ezért nekilátott, hogy előkészítse az anyagot. Egész nap dolgozott. Az egyik közeli pincetulajdonosnak is segített valamit, különben ná­dat tisztított és vágott,- az eső elálltával pedig a hulladékból tüzet gyújtott.­Délután, az EFSZ földjeiről jövet, két másik szövetkezeti tag ért Sánta András pincéje elé. Kanyicska Sándor és-a már idézett „sógor" — Takács Fe­renc. Meglátta őket: — Gyertek be egy pohárká­ra... — Sietünk sógor — szólt Ta­kács. Kanyicska helyeslően bó­lintott. — Gyere te is haza. Sánta hajlott a hívásra. Be­zárta pincéjét, eloltotta a tüzet és ő is elindult velük a falu felé. Körülbelül háromkilomé­ternyi út állt előttük. Kanyicska pincéje elé érve a tulajdonos­nak eszébe jutott, hogy a fele­sége reggel azzal bízta meg, hozzon haza egy üveg bort. Be­léptek a pincébe, s amíg a gazda az üveget töltötte, ők is ittak egy-egy pohárral. — Egy korttyal sem ittunk többet. Siettünk. Bár Sánta az egész napot a pincéjében töl­tötte, nem volt részeg — mond­ja Takács Ferenc, amikor a tör­ténet újrapergetésénél, a hely­színre — Kanyicska Sándor pin­céje elé érünk. Már az út kétharmadán is túl voltak, amikor Sánta Sán­dorral találkoztak. Beszédén, magatartásán látni lehetett, hogy valahol alaposan a pohár A pihenő libáktól már csak huszonöt méterre áll Sánta And­rás háza... Itt látták őt utoljára... (Tóth A. felvétele) fenekére nézett... Fölsegítet­ték a földről és most már né­gyen tartottak a falu felé, míg a temetőhöz nem értek. Útjaik itt elágaztak. Mivel a két Sánta egymással szemben lakik, együtt, kettesben mentek to­vább. Lassan az előbb említett mellékutca torkolatához köze­ledtek. Andrásnak csak a má­sik oldalra kellett Inne átmen­nie, Sándornak pedig balkézfe­lé mintegy tizenöt métert. Megálltak elbúcsúzni. Az utca sötét volt, az égbolton egy csil­lag sem ragyogott. Elváltak :.. Örökre! Ualóban örökre? Ki tud­• ja ... Ma még. senki. András azonban túl sárosnak találta az átkelőhelyet. Elhatá­rozta, tesz egy körülbelül száz méteres kerülőt. Elgondolását tett követte. Erről Szabó Kál­mán és Izsák Magda tanúskod­nak, akik azidőben még csak jegyben jártak. Találkoztak. Sánta András a sötétben haj­longva, földre esett sapkáját ke­reste. A két fiatal sétálni volt arrafelé. Amikor meglátták Andrást, Kálmán elővette zseb­lámpáját, s igy egy pillanat alatt meg is találták a fejfödőt. — Jő éjszakát — köszöntek egymásnak és ők is elváltak. Ez volt az utolsó szó, amit And­rástól hallottak. Ekkor húsz­huszonöt méterre volt otthoná­tól, de oda már nem érkezett meg ... Sánta Júlia és felnőtt, férje­zett leánya először saját „sza­kállukra" kezdték keresni a csa­ládfőt. Eredménytelenül. Más­nap jelentést tettek a HNB-n. Köbölkútról is megérkezett a rendőrség. Az egész falu lakos­sága a közbiztonsági szervek irányításával lázas keresésbe kezdett. Kiszivattyúzták a szá­mításba jöhető kutak vizét, át­nézték a patakmenti mocsaras vidéket, a környék kocsiszínjeit, óljait, a közeli házak padlásait és az esőáztatta szénakazlakat. A legkisebb nyomra sem buk­kantak. Néhány nap elteltével kénytelenek voltak felhagyni a reménytelennek bizonyult kere­séssel. Bármilyen hihetetlenül is hangzik. Sánta Andrásnak tökéletesen nyoma veszett...! Elszorul a torkom, amikor a feleségével beszélgetek. Szemét szinte percenként elönti a könny. — Olyan jó ember volt, mint egy falat kenyér. Nem járt korcsmába, nem verekedett, még fájós térddel is elment dolgoz­ni. Beteg se volt soha ... Azaz, egyszer 1929-ben tüdőgyulladást kapott. Különben soha. — Nagyon jól éltünk — foly­tatta — nem igen volt köztünk nézeteltérés. Nem érzi ezt a fájdalmat senki, csak aki átél­ni kénytelen ... Alig alszom, vagy eszem azóta ... A nyomozás pillanatnyilag megrekedt, az illetékesek egy kiinduló pontnak használható nyomot keresnek. A sors szeszélyei kiszámít­** hatatlanok ... Sánta Andrást február tizennegyedi­kén rántottta ki a megszokott családi körből. Vajon hová? Otthon ma is még idegeket őr­lő bizonytalanságban várják őt esténként vacsorára, vagy leg­alább is azt a hírt, hogy meg­halt! MIKLÓSI PÉTER Válasz olvasóinknak MIKOR ÖRÖKÖLHET AZ ÖRÖKHAGYÓVAL KÖZÖS HÁZTARTÁSBAN ELŐ CSALÁDTAG? Svajk Irán, rozsnyói olvasónk kérdi, hogy kfizös háztartásban élés címén örökölhet-e a szomszéd, aki az örökhagyót rövidebb ideig tartó betegsége alatt segítette? A kérdéses esetben egyébként az elhunyt 3 testvére lenne a törvényes örökös. Polgári törvénykönyvünk 475 § a értelmében, ha az elhunyt után nem örököl a második örökös-osztályban annak házastársa, sem szülei, az örökösök harmadik osztálya szerez igényt az öröklésre. Egyenlő arányban az örökhagyó testvérei és azok örökölnek, akik az örökha­gyóval annak halála előtt közvetlenül legalább egy éven át közös ház­tartásban éltek és akik-gondoskodtak a közös háztartásról vagy elü­tésük szempontjából az örökhagyóra voltak ráutalva. Polgári törvény­könyvünk 115. § a értelmében háztartást olyan polgárok alkotnak, akik tartósan együtt élnek és személyi szükségleteik kielégítéséneK költségeit közösen fedezik. A bírósági gyakorlat az együttlakás telté­telét csak rendkívüli esetekben nem kívánja meg, ha egyébként az érdekeltek „közös konyhán, közös pénzen" éltek. Vita esetében aján­latos, ha olvasónk édesapja képviseletével ügyvédet bíz meg. INDOKOLTAN VONTÁK E MEG A SEGELYT? Légárd Ilona perbetei olvasónk nehezményezi, hogy megvonták tfile a havi 100 korona szociális segélyt attól az időponttól számítva, hogy férje havi 400 korona rokkant-járadékot kap. Kérdi, jogos volt-e a járási járadékbizottság intézkedése? Az érvényes rendelkezések értelmében a szociális segélyre senkinek sincs jogigénye. Ha az egyflttélő házastársak havi jövedelme (beleértve ebben az esetben a férj rokkant-járadékát is) meghaladja a 375 koronát, rendszerint ellátottaknak kell őket tekinteni. 30 EVI HASZNÁLAT UTÁN MEGSZEREZTE E A TULAJDONJOGOT? Egy régi olvasónk „Pacsirta" jelige alatt írja, hogy 1938-ban ingat­lant vett egy most Kanadában élő tulajdonostól. A szerződés a háború alatt elkallódott és így az ingatlan, amit olvasónk a mai napig hábo­rítatlanul és jóhiszeműen, mint tulajdonos használ, nincs még a nevén. Kérdi, miként rendezhetné az ügyet. Mivel olvasónk 1964. április l-ig teljesítette az elbirtoklás törvényes feltételeit, kérheti, hogy a bíróság Ítéletben kimondja, hogy elbirtok­lás alapján megszerezte a kérdéses ingatlan tulajdonjogát. Az ilyen jogerős ítélet alapján olvasónk tulajdonjogát bejegyeznék a Földmérést Hivatal ingatlan nyilvántartásában a tulajdonalapra. A bírósági eljá­rásban az ismeretlen helyen tartózkodó tulajdonost bírósági gondnok képviselné. Ajánljuk, hogy olvasónk képviseletével ügyvédet bízzon meg. Dr. F. (. Fényes nappal történt A bírósági akta első oldalán három fénykép látható, ugyan­annak a fiatalembernek az ar­cát mutatja elölnézetben, vala­mint jobb és bal oldalról. Sá­padt, sovány arc, mélyen ülő szemek, kifejezéstelen tekintet, homlokba hulló hajfürtök. Szin­te gyermekarc még, viselője éppenhogy betöltötte tizen­nyolcadik életévét. Jozef Burčát, a losonci járás­beli Dolné Plachetnice község lakosát betörési kísérletért és súlyos testi sértésért a Banská Bystrica-i Kerületi Bíróság há­romévi szabadságvesztésre ítél­te és alkoholelvonó gyógykeze­lésre kötelezte. Tizennyolc éves és már idült alkoholista. Törvények, rende­letek tiltják az ifjúság alkohol­fogyasztását, s mégis sok fel­serdült fiatal, legtöbbször fele­lőtlen felnőttek hibájából, alko­holizmustól fertőzötten lépi át a nagykorúság határát. Az al-. koholizmus és a bűnözés pedig nagyon közeli szomszédok. Csaknem valamennyi bíróság elé került fiatal esete egyúttal vádirat azok ellen is, akiknek felelőtlen könnyelműsége kö­vetkeztében a felnövekvő fiatal ember szervezete megszokta a gyilkos mérget: az alkoholt. A nagykürtös! bányásztelep egyik lakásában kora délután felberregett az előszoba csen­gője. A tizenegy éves kislány egyedül volt odahaza — babái­val játszott éppen —, a kisgyer­mekek tapasztalatlan jóhisze­műségével habozás nélkül ajtót nyitott. Egy idegen fiú állt a küszöbön, bevásárlótáskával a kezében. A házbeliek felől ér­deklődött, s amikor megtudta, hogy apuka még a bányában van és anyuka is csak később jön haza, letette a táskát az előszobában, s eltávozott. Alig folytatta azonban játékát a kis­lány, ismét csengettek. Az is­meretlen fiú tért vissza. Félre­tolta a gyermeket az ajtóból, s szó nélkül belépett. Az előbb Itthagyott bevásárlótáskájához ment, üveget vett ki belőle, s pálinkával kínálta a kislányt. Az félretolta az üveget, gyer­mek még ő, soha nem ivott Ilyesmit. A jövevény megvonta a vállát, jót húzott az üvegből, majd a szoba felé indult. A kis­lány félni kezdett a furcsán vi­selkedő idegentől, mégis elébe állt, hogy a szobába nem sza­bad bemenni a szülők távollé­tében. A fiú megragadta a gyer­meket, rákiáltott: mondja meg azonnal, hol tartják szülei a pénzt. A kislány halálra rémül­ten sikoltozni kezdett, a táma­dó ezért betömte a száját, s vé­dekezni nem tudó áldozatát agyba-főbe verte, s brutálisan rugdosta, ahol érte. A kislány ájultan zuhant a földre. Számtalan sebből vérzett a padlóra hanyatlott test, arca halálsápadt volt, a feldúlt szo­ba bútorain és a padlón vérfol­tok tarkállottak, s kitépett haj­tincsek szóródtak szerteszét. A tettes megrettent a látvány­tól, az ajtóhoz rohant, feltép­te, s anélkül, hogy valamit is magával vitt volna, hanyatt­homlok elmenekült az idegen lakásból. A mentők súlyos agyrázkódás­sal, csonttöréssel és más súlyos sérülésekkel szállították kór­házba a kislányt. Felépüléséhez legalább félévi ápolás szüksé­ges, s ki tudja, hogy a leggon­dosabb gyógykezelés is el tud­ja-e tüntetni a brutális táma­dás minden következményét. A tizennyolc éves fiút édes-* anyja húsért küldte a boltba. Mielőtt útnak indult, egy üveg­ben két deci házilag főzött pá­linkát vett magához. Gyermek­korában úgy megszokta a sze­szes Italt, hogy egy lépést sem tudott tenni nélküle. Rendsze­resen és sok alkoholt fogyasz­tott. Egy eset kapcsán nem lehet általánosítani. Kétségtelen azon­ban, hogy a fiatalkorúak alko­holizmusának növekedése és az utóbbi évtizedekben való­sággal járványszerűen elterjedt házi pálinkafőzés között szoros összefüggés van. Sok falusi portán manapság olyan rendsze­rességgel főzik cukorból és más erjeszthető anyagokból a pálinkát, mint régebben a házi sütésű kenyeret készítették a háziasszonyok. Az olcsó ital számos helyen a fiatalkorúak­nak, sőt gyermekeknek is ren­delkezésére áll. S a felelőtlen eljárás Igen sokszor tragikus következményeket von maga után. GAL LÁSZLÓ lllllllllillillllllllllllllillllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllD

Next

/
Thumbnails
Contents