Új Szó, 1966. július (19. évfolyam, 179-209. szám)

1966-07-13 / 191. szám, szerda

LOVICSEK BÉLA: f|||||||!llllllllllllll|||||||||||illlilli|||||iíl||!l Egy bankjegy szemével (5) MÁSKÉNT IS LEHETNE? A kemizálás fő céljai N épgazdaságunkban a következő években a vegyipar játsz­sza az egyik legfontosabb szerepet. A gépipar mellett éppen e termelési ág kibővítése lesz gazdaságunk strukturális változásainak fő előfeltétele. A negyedik ötéves tervidőszakban új igényes feladatok várnak a vegyiparra: 50 százalékkal kell növelnie a termelését, ki kell fejlesztenie a leghatékonyabb termelési ágakat, meg kell teremtenie a felté­teleket évi 10—11 millió tonna kőolaj feldolgozására, ami nemcsak áj vegyipari létesítményeket igényel, hanem megfe­lelő raktározóhelyek, kőolaj- és termékvezetékek és széles gáz­vezeték-hálózat kiépítését is megköveteli. A következő években tovább kell fokozni a jó minőségű ipari trágyák termelését, folytatni kell a petrokémia kibővítését s emellett a műanyagok termelésére kell helyezni a fejlesztés fő súlyát. Fokozottabb mértékben kell fejleszteni a vegyipari termelés azon speciális ágait is, amelyek hazai nyersanyagra, hazai kutatásra és fej­lesztésre, vegyipari technológiánk és gépiparunk műszaki fel­tételeire támaszkodnak. Ilyen irányelveket tűztek ki vegyipa­runk elé a CSKP XIII. kongresszusának határozatai. Mi rejtő­zik e követelmények mögött? Nem vagyok éppen kis ter­metű, most mégis elférek az órazseb egyik sarkában. Gaz­dám jóvoltából kisebbre zsugo­rodtam, mint egy ötfilléres. Gazdámnak minden oka meg­van rá, hogy rejtegessen. Fe­lesége szenvedélyes kutató, s nyilván neki is megvan erre minden oka, mint ahogyan az már lenni szokott ilyen esetek­ben Az üzemben éppen befejező­dött a munka, s most hazafelé tartunk. Lombos fák szegélye­zik a járdát, megszűrik a tűző napfényt, mégis nagy a hőség. A madarak is álmosan pityeg­nek, repülésre meg csak vég­veszélyben gondolnak. Porszáraz a gazdám torka. De kérdem én: mikor nem az? Én már csak tudom! Hétvége van, s a hét elejétől már öt édestestvérem fizetett rá a szomjúságára. Nem mondom, jó kis murik voltak odahaza. A gazdám ép­pen tegnap este fogadta meg ezredszer a feleségének, hogy soha többé nem iszik. Hogy fo­gadalmát még nyomósabbá te­gye, megígérte, javasolni fogja a HNB-n a vendéglő áthelyezé­sét az alsó faluvégre, hogy ne essen útjába hazafelé menet. Az asszony nem hitte el. És éppen ezzel kezdődött a baj: hát olyan utolsó, rongy ember ő, akinek nem lehet hinni!? Kegyetlen bosszú lángolt fel benne. De türtőztette magát. Fi­gyelmeztetőül mégis enyhén meglegyintette az asszonyt, mi­re az csudák csudájára az asz­tal alá esett. Kissé meg is pi­hent ott. Nahát! S még neki állt fel­jebb! ... Sőt! A konyhakredenc­ből előhúzta a nyújtófát, s úgy hátbavágta a gazdámat, hogy majd a lelkét köpte ki. Szeren­cséjére éppen kéznél volt a nagybalta, így aztán ízeire ap­ríthatta a kredencet, amelyből előkerült az a rusnya nyújtófa. Az asszony nem szólt, nem zavarta a munkájában: takaro­san felapríthatta az ósdi, ki­szolgált bútordarabot. Bele is izzadt alaposan. Mire elké­szült a művelettel, bosszúszom­ja is lecsillapodott. Fáradtan lökte sarokba a baltát és leült. — Szép kis szemétdombot csináltál — így az asszony. De már megbékéltebb volt a hang­ja, mint a vita elején. — Na, látod! Hát kellett ez nekünk?! — sóhajtotta gazdám fáradtan. — Nem eleget töröm magam egész nap az üzemben, még itthon sem hagysz békén — mondta szemrehányóan, mi­közben felemelt a padlóról egy törött üveget. Sajnálkozón csó­válta a fejét. — Kár érte... Jó borocska volt benne... Szürke­barát ... Sajgó gerinccel lefeküdt és arról álmodott, hogy a Duna vi­ze szürkebaráttá változott, meg hogy téliszalámi rudak lógtak a parti fákon ... Ballagunk hazafelé... jó háromszáz méternyire lehet a vendéglő, s gazdám megtapo­gatja az órazsebet, benne lapu­lok-e még. Elvigyorodik és így morfondírozik magában: Sajnállak én téged, anyuci, de magamat még jobban! Ha nem volna ilyen átkozott hőség, meg pénzem sem volna, meg vendéglő sem volna, mégha én sem volnék, talán nem is innék! Ez az, látod, ha én sem vol­nék! Akkor neked, anyuci, nagyon nehéz lenne az életed. Mert ná­lam nélkül te lélegzetet sem tudsz venni. Azt hiszed, nem tudom? Rossz a rosszal, de nélküle még rosszabb! Ki meri azt állítani, hogy rossz vagyok? Megkeresem én a magamét, otthon is megállom a helyemet... hát akkor? Csak azt tudná megmondani valaki, miért kell nekem bemen­ni a vendéglőbe ha akarok, ha nem? Miért? Miért? Hát inni! Jó az. Isten bizony jő dolog az! Olyan csudaszép ott benn a világ, mindenféle színe meg szaga van, s olyan könnyű az ember, hogy szinte beleszédül. Mintha nagy-nagy magasságba emelkedne! S ami a leglényegesebb, ita­losan nem gondolok semmire. Semmi olyanra, ami miatt kese­regnem kellene. Nincs keserű­ség meg fájdalom a szívem ben. Még az emlékek is megszé­pülnek. Feloldódik bennem min­den mocsok és szenny. Patyolat­tisztán állok a világban, mint a frissen hullott hó a fenyőgaly­lyon, mint a kibomló liliomszi­rom a szárán ... Honnan a csu­dából születnek meg az agyam­ban ezek? Nem. Most nem megyek be a vendéglőbe! Fájjon csak a szívem, hogy nem ihatok, s hadd ragyogjon az asszony szeme, hogy időben hazamegyek. Amúgyis olyan rit­kán ragyog. Nem is emlékszem rá — az isten akár hová tesz —, nem emlékszem rá, mikor lát­tam utoljára szemében a ragyo­gást ... Talán akkor, amikor a három fiú után kislányt szült. Akkor örült. Tiszta és Igazi volt az öröme. Szinte megható. Ha nem lett volna bennem némi szesz, tán el is bőgöm magam ... Nem megyek be a vendéglőbe! Pedig az ötvenes — a fene vi­gye el — itt lapul a zsebemben. Minek kellett odarejtenem?... És miért kiabál annyira a kuckó­jában?... A nagyfiú futballért bőg... A kislány hajas babát szeretne... A középső gyerek — szent isten, azt sem tudom, hogy az öt közül melyik a kö­zépső. Szégyen gyalázat! ... ö bélyeget gyűjt. Hogy mi a mennykőt tudja bámulni nap mint nap azokat a cifra papír­cetliket. Mint a megszállott. A bolond kölyök! Inkább az anyjá­nak segíthetne. Jobban tenné ... Holnap beszélek a HNB el­nökkel. Megkérem, kezdjék már el az új vendéglő építését a túl­só faluvégen. Oda aztán gyalo­gosan igazán nem mennék el. Esétleg, ha jó volna a kerékpá­rom ... de már az is több, mint két éve a szemétdombon hever hasznavehetetlenül. A fene se költ rá annyi pénzt. Ogyis el­nyúznák a gyerekek. Eleget rág­ják a fülemet, hogy csináltas­sam meg. Majd meglátjuk Veszedelmesen közeleg a ven­déglő. Már érződik az ital sza­ga. Legalább ellenszél fújna, hogy a jóisten rogyassza össze fundamentumostól azt a nyava­lyás boltot! Mégiscsak be kell mennem, mert nincs cigarettám. Hazul­ról ugyan elugrathatnám a gye­reket, de kár megzavarni a játé­kát. Be kell mennem! Nagyon jól tudom, ha most én bemegyek, nem fog ragyogni az asszony szeme. Sajnáljam őt? Ott egye meg a fene, ahol vani Ogy gerincen vágott a nyava­lyás, hogy még most is sajog. Nincs mese, be kell menneml Nem bírom tovább füst nélkül. A világért sem váltom fel az ötvenest. Annyi aprópénz még csörög a zsebemben, hogy elég lesz egy doboz cigarettára. Is­ten bizony csak egy doboz ci­garettát veszek, és már porolok is haza! És holnap veszek a gyereknek bélyegalbumot. A jövő hónapban meg veszek hajas babát, futballt — hadd teljék örömük. Hadd ragyogjon a szemük anyjostól! Éjfél után jár az idő. A teli­hold ezüstös fényt szór a falura. A járdán egy dülöngélő ember botorkál hazafelé. Rekedtes han­gon belekurjant a csendes éj­szakába: „Pedig másként is lehetne, úgy élhetnénk, mint két gerle egymással.. Hirtelen felzokog. Csikorog a hangja, mint a berozsdásodott kerékagy... S elnyújtva voní­tanak a kutyák ... A STRUKTURÁLIS VÁLTOZÁSOK ALFÁJA A népgazdaságunk fejlődésé­re vonatkozó nézetek még ma sem egységesek, azonban e fej­lődés fő pillére tekintetében minden ipari szakember és köz­gazdász megegyezik: ez a sze­rep a vegyipart Illeti. Eddigi fejlődésére bizonyos mértékben az importált nyersanyagok gya­koroltak limitáló hatást. Vegy­iparunk fejlesztését ma elsősor­ban a szovjet kőolaj bázisára építjük. A kőolaj behozatala ma 6 millió tonna körül mozog, 1970-ben eléri a 10 millió ton­nát, 1980-ban pedig már 20 mil­lió tonna behozatallal számol­nak a távlati tervek. Ilyen óriá­si mennyiség feldolgozása ter­mészetesen széles körű beruhá­zásokat követel, ami a negyedik ötéves terv irányszámaiban is visszatükröződik: a vegyiparba eszközölt beruházások egyhar­madát éppen a kőolaj feldolgo­zásának kibővítésére fordítjuk. A világot mozgató kőolaj foko­zott feldolgozása a tüzelőanyag­bázis megváltozását is eredmé­nyezi. Az Ostrava-Vítkovice-i kombi­nátban körülbelül tíz évvel ez­előtt készítették el a felszíni ta­karórétegek eltávolítására szol­gáló első kotrógépeket. Az új berendezés az akkorinál mint­egy négyszer nagyobb teljesít­ményű. Az első ZP 1500 jelzésű kotrók 3000 dolgozó munkáját helyettesítették, a most épülő ZP 5500-as pedig körülbelül 12 000 ember munkáját teszi fe­leslegessé. Óránként 5,5—6 ezer köbméter földanyagot takarít el. VALÓBAN OLY GAZDASÁGOS-E A KŐOLAJ? A várható hatékonyság szem­léltetésére ime egy-két meggyő­ző példa: a barnaszén termelé­sében ma 40 000 dolgozót foglal­koztatunk. A kitermelt szén mennyiségének megfelelő im­portált kőolaj ellenértékeként ugyanakkor csupán 10 000 dol­gozó munkájára van szüksé­günk, a költségek tehát mint­egy tízszeresen csökkennek. Hasonló eredmények mutatha­tók ki a kőolajfeldolgozó ipar­ban is. A zálužíi vegyiművekben például az ötéves terv végén már nem a szén fog szolgálni alapanyagul. A kőolaj feldolgo­zására való áttérésnél itt a gaz­dasági szempontok játsszák a fő szerepet: a motorüzemanya­gok és más termékek előállítá­sa a kőolajból egyszerűbb és olcsóbb. Mivel a kőolaj mellék­termékeiből és nem szénből ál­lítják elő a hidrogént és a szin­tetikus gázokat, évente mintegy 150 millió koronát és 800 000 tonna fajlagos tüzelőanyagot ta­karítanak meg. Ügynevezett lépegető kotróról van szó, súlya meghaladja az 1500 tonnát. 21 méter átmérőjű talpakon és oldalsó hidraulikus vezérlésű csúszófelületeken fog mozogni. A kolosszus legna­gyobb előnyei közé tartozik, hogy puha, laza talajon is al­kalmazható. Ez azzal magyaráz­ható, hogy a „lépkedés" köz­ben kifejtett súlya aránylag cse­kély, kb. 0,7 kg/cm 2-nek felel meg, munka közben pedig, ami­kor „valamennyi lábára" támasz­TOBB MŰANYAGOT! Tekintélye beruházásokat kap a műszálak termelése is, ami a textilneműek választéká­nak lényeges kibővítését ered­ményezi. A műanyagok egyéb­ként is a vegyipar legkifizetö^ dőbb termékei közé tartoznak, amelyekre már régen vár a nép­gazdaság számos ága. Az építő­ipar például a negyedik ötéves tervidőszakban kétszer annyit fog belőlük fogyasztani, mint ma, a gépipar nyolcszór annyit, a textiliparban pedig a mainál kétszer többet dolgoznak fel belőlük. A bőripar nyersanyag­bázisa a kiváló minőségű mű­bőrökre épül át. Nagy figyelmet szentel a ku­tatás az ammóniák és a poli­propilén termelésének, az utób­bi termelését a bratislavai Slov­naftban kezdték meg. A kutatók más csoportja sikeresen a vége felé közeledik annak a több éve tartó kísérletezésnek, amellyel új tulajdonságú műbőrt keres­nek, mert ennek úgyszólván for­radalmi jelentősége lenne cipő­iparunkban A műanyagok gazdaságossá­gának jellemzésére még egy példa: Amennyiben az építőipar­ban a fejlesztés koncepciójának értelmében 1970-ben 6000 tonna műanyagcsövet fogunk használ­ni a mai fémcsövek helyett, úgy a szakképesített szerelők szá­mát — akikben tekintélyes hi­ány mutatkozik — 1200-zal csökkenthetjük, az önköltségek pedig 56 millió koronával csök­kennek FÖ FOGYASZTÓ: A MEZŐGAZDASÁG A vegyipari termékek legfon­tosabb átvevője a tervelőirány­zat szerint a mezőgazdaság lesz. 1980-ig az egy hektárra szállított ipari műtrágyák tiszta tápanyag-tartalmát 220—250 ki­logrammra irányozták elő. A vegyipar már évek óta tel­Jetsíti, sőt magasan túlteljesíti a termelési terveket Ez azon­ban nem jelenti azt, hogy kielé­gíti a többi népgazdasági ág és a lakosság szükségleteit. A közeljövőben megváltozik a helyzet: Itt is — akárcsak a népgazdaság többi döntő ágá­ban — a lehető legjobb minő* ségre, ugyanakkor pedig a ter­mékek választékának csökken­tésére fogunk törekedni. Üj, mo­dern termelőüzemeket létesí­tünk, több eszközt fordítunk a licenciák megvásárlására, ezzel szemben összpontosított tudo­mányos kutatást és fejlesztést végzünk a vegyipar azon ágai­ban. amelyek gépiparunk szem­pontjából ls a világparaméterek elérését segíthetnék elő. Negye­dik ötéves tervünkben azzal szá­molunk, hogy a csehszlovák vegyipar jelentős szerepet fog játszani a szilikonok, valamint a polipropilén kutatásában és termelésében, korszerű módsze­rekkel fogja termelni az ammó­niát, a műbőröket s úgyszintén a politeszter- és viszkózaszála­kat, amelyeknek nagy hasznát veszi mind a gépipar, mind a feldolgozó ipar A vegyipar terén több üzemet korszerűsítünk, új berendezése­ket importálunk számukra, új vegyipari kombinátot építünk Štúrovóban és Somorján, át­építjük a žlllnai cellulózgyárat s befejezzük a novákyi vegyi­műveket. Sajnos, még az előt­tünk álló ötéves tervidőszakban is bizonyos mértékben elhanya­goljuk a papír- és cellulózgyár­tást, bár az egy főre eső papír­termelésben a világon csak á 21. helyet foglaljuk el, s évről évre távolodunk az élenjáró ipa­ri országok színvonalától DÖSA JOZSEÍ kodik, a felére csökken a nyo­más. Az egész gépóriást négy em­ber kezeli. Rakodókarja 90 mé­ter hosszú, s igen nagy távol­ságra szórhatja a földanyagot. Bár a kolosszus súlya igen te­kintélyes, teljesítményét figye­lembe véve 40 százalékkal ki­sebb, mint négy eddigi elődjéé lenne. A ZP 5500-as kotróóriás azon­ban az e téren folyó műszaki fejlesztésnek nem utolsó szü­löttje. A VZKG munkatársai már további nagykotró tervén dol­goznak, amelynek óránkénti tel jesítménye 10 000 köbméter len­ne. lllllillllllllllllllllllllllllllllllilllllllllllllllllllllllllllllISllllllllllllllll. Kutatják a fémek tulajdonságait A tudomány részéről a műszaki gyakorlatnak nyújtott segítsége már számos területen gyümölcsözik s lényegesen fokozza a termelés minfi­ségét és hatékonyságát. A Csehszlovák Tudományos Akadémia egyik brnúi intézete többek között a fémek tulajdonságainak vizsgálatával foglalkozik. Elsősorban azt igyekszik leleplezni: milyen azoknak a je­lenségeknek a lényege, amelyek döntő szerepet játszanak a fémek és az ötvözetek szerkezeti anyagokként valő felhasználása szempont­jából. Főleg a deformálódás kérdéseinek tisztázására törekednek, ta­nulmányozzák a plasztikus eltorzulást és a magasabb hőmérsékletnél bekövetkező strukturális változásokat is. Az intézet munkatársai a legkorszerűbb eszközükkel végzik Igényes munkájukat. Laboratőriumukból nem hiányzik egy világszínvonalú japán elektromlkroszkóp sem, amely 250 000-szeres nagyítást biztosít a mo­lekularácsok tanulmányozásánál. A képen az intézet egy másik érdekes segédeszköze látható: a szakítópróbák végzésére szolgáló pneumatikus berendezés, amellyel akár 30 tonna szakítóerőt is ki lebet fejteni. 1 gép = 12000 ember A VZKG dolgozói óriási kotrógépet szerelnek a tušimicei kül­színi bánya számára. Olyan gigászi berendezésről van szó, amelynek sok tekintetben nincs párja a világon. A szokatlan méretű vederláncos kotrót az ostravai Vítkovicei Vasmű és a bílinai tervezőközpont konstruktőrei szerkesztették és a VŽKG 5. és 6. számú üzeme állította elő.

Next

/
Thumbnails
Contents