Új Szó, 1966. július (19. évfolyam, 179-209. szám)

1966-07-09 / 187. szám, szombat

A VDK NYILATKOZATA Az agresszorokra csak vereség várhat A szabadságharcosok sikeres akciói • Szavazás az angol parlamentben Hanoi (CTK) — A vietnami nép meg van győződve arról, hogy a világ békeszerető népei minden pozitív lépést megtesz­nek annak érdekében, hogy le­fogják az agresszorok véres ke­zét és a vietnami nép elleni gyilkos tetteik azonnali beszün­tetésére kényszerítik — hangoz­tatta tegnap a VDK külügymi­nisztériumának megbízottja Ha­noiban. Ezután részletesen fog­lalkozott az amerikaiak fokozó­dó támadásaival és megállapí­totta, hogy a támadók napalm­bombákat használtak vietnami Iskolák és lakótelepek ellen is. A nyilatkozat hangsúlyozza, hogy azonnal tárgyalásokat kell kezdeni a délkelet-ázsiai nemzetek szabadsága és függet­lensége, valamint az egész világ népeinek biztonsága érdekében. Saigonból érkezett jelentések szerint a dél-vietnami felszaba­dító hadsereg egységei tegnap röviddel éjfél után aknavetővel rátámadtak az amerikaiak Sai­gontól mintegy 140 kilométer­nyire levő repülőtámaszpontjai­ra. A szabadságharcosok jelen­tős károkat okoztak az ameri­kaiaknak. Ky tábornok, a saigoni báb­rendszer vezetője tegnap fenye­gető kijelentéseket tett a Viet­nami Demokratikus Köztársaság ellen. Azt mondotta, hogy sor kerülhet szárazföldi harcokra Is. Amerikai hírügynökségek je­lentései szerint a rendőrség csütörtökön négy katonát be­börtönzött. mivel megtagadták behívójuk átvételét. Az angol parlamentben a viet­nami háborúval kapcsolatos vi­tát lezárva Wilson miniszter­elnök hangoztatta, hogy a viet­nami háború kedvezőtlenül be­folyásolja az egész nemzetközi helyzetet. Hangoztatta, hogy a vietnami kérdést politikai síkon kell rendezni. Végül a parla­ment 299 szavazattal 230 elle­nében elfogadta a Munkáspárt határozati javaslatát, hogy Wil­son miniszterelnök határolja el magát teljes mértékben az Egyesült Államok vietnami po­litikájától és ezáltal Nagy-Bri­tannia pozitív és hatékony sze­repet játszhasson a békés ren­dezés létrehozásában. Pompidou: Fő problémánk a kelet—nyugati kapcsolatok rendezése BEFEJEZŐDTEK A FRANCIA-ANGOL TÁRGYALÁSOK London (CTK) — Tegnap dél­ben Londonban befejeződtek az angol—francia tárgyalások. Wilson és Pompidou tegnapi összejövetelükön elsősorban az angol—francia műszaki együtt­működés kérdéseiről tárgyal­tak. A francia küldöttség három­napos látogatása alatt a Kelet és Nyugat közti kapcsolatokról, a NATO válságáról, Nagy-Bri­tannia közös piacbeli tagságá­ról tárgyalt az angol vezetők­kel. Pompidou francia miniszter­elnök sajtóértekezleten számolt be Wilsonnal folytatott tanács­kozásairól. Hangsúlyozta, hogy az eszmecsere hasznos volt. Azokról a kérdésekről beszélve, melyekben a két kormány nem foglalt álláspontot, megemlítet­te a NATO problémáját. Ma va­lamennyi európai legfontosabb problémája a* Kelet és Nyugat közti kapcsolatok rendezése, amit a katonai tömbök politi­kája nem oldhat meg — mon­dotta. Ezzel kapcsolatban üd­vözölte Wilson moszkvai látoga­tását. Közölte, hogy az angol miniszterelnökkel a vietnami kérdésről tárgyalt. Ojból leszö­gezte, hogy Franciaország a kérdés békés megoldása mellett foglal állást. Indira Gandhi az EAK-ban Kairó (ČTK) — Indira Gand­hi indiai miniszterelnök tegnap hivatalos látogatásra Kairóba érkezett. Gandhi asszony kétna­pos egyiptomi látogatása alatt kétszer találkozik Nasszer el­nökkel. Valószínű, hogy a két állam közti kapcsolatokon kívül megvitatják a vietnami helyze­tet, a leszerelés kérdését, az afrikai helyzetet. A kairói ta­nácskozások egyúttal előkészí­A 123. KOZMOSZ A Szovjetunióban tegnap Föld körüli pályára juttatták a Koz­mosz 123. jelzésű mesterséges holdat. Keringési Ideje 92,2 perc, pályájának a Föld felszínétől számított legnagyobb távolsá­ga (apogeum) 529 kilométer, legkisebb távolsága (perigeum) 263 kilométer. A pálya síkjának az egyenlítő síkjával bezárt hajlásszöge 48,8 fok. A szput­nyikot tudományos berendezé­seken kívül a pályaelemek pon­tos mérésére szolgáló rádió­rendszerrel látták el. A műsze­rek és berendezések kifogásta­lanul műkődnek. A koordiná­ciós számítóközpontban folyik a beérkező adatok feldolgozása. Moszkvában megnyílt az angol ipari kiállítás Moszkva (ČTK) — Moszkvá­ban tegnap Jay angol kereske­delmi miniszter megnyitotta az angol Ipari kiállítást, melyen több mint 500 vállalat mutatja be gyártmányait. Amint már bejelentették, július 16—18-án Moszkvába látogat Wilson mi­niszterelnök, hogy megtekintse a kiállítást. Moszkvai angol kö­rök szerint, látogatása folya­mán találkozik Kosziginnel, aki­vel a vietnami helyzetről fog tárgyalni. tik India, Jugoszlávia és az EAK csúcsértekezletét. Az Al Ahram kairói lap teg­nap Interjút közölt Gandhi asz­szonnyal. India meg van győ­ződve arról, hogy a vietnami problémát csakis békés alapon lehet megoldani — mondotta. A lehető legrövidebb Időn belül értekezletet kell összehívni, és be kell szüntetni valamennyi ka­tonai akciót Vietnam mindkét részében. magyarázkodik Róma (CTK) — Arthur Gold­berg, az Egyesült Államok ál­landó ENSZ-képviselője tegnap Genfből Rómába érkezett. Ta­lálkozni fog Fanfani külügy­miniszterrel, Moro miniszterel­nökkel és Saragat elnökkel. Goldberger római látogatásá­nak okát nem ismertették. A Giorno lap szerint azonban nemcsak egyszerű látogatásról van szó. Az Observatore Della Domenica vatikáni lap nagyon élesen bírálta Hanoi és Haip­hong bombázását. Goldbergnek, akit Pál pápa is fogadott való­színűleg az a feladata, hogy magyarázza és védelmezze Washington vietnami politiká­ját. U THANT ENSZ-FŐTITKÁR csütörtök éjszaka hivatalos lá­togatásra Reykjavikbe érkezett. Találkozik az izlandi miniszter­elnökkel, beszédet mond az egyetemen, sajtóértekezletet tart és megismerkedik a vá­ros történelmi nevezetességei­vel. A főtitkár ma visszatér New Yorkba. COUVE DE MURVILLE francia külügyminiszter Marko Nike­zics jugoszláv külügyi államtit­kár meghívására szeptember 11-én hivatalos látogatásra Ju­goszláviába utazik. SÍ? " sT'-í&t! m Js&ES GOMBASZÖGI SEREGSZEMLE Pénteken délután még sokan fel-felnéztek az égre, megpróbálták elhitetni magukkal, hogy a szilicei és a pelsőcl fennsík felett végre kiderül, s a gombaszögi országos dal- ós táncünnepély idejére megszelídül a szürke felhőkkel komorló magasság. Nemcsak a rendezők izgultak, hanem az ország minden részéből Gombaszögre készülők: azok is, akik szórakozni indultak, s azok is, akik szórakoztatni jöttek. Akadtak borúlátók, akik nem nagyon bíztak, mások viszont reménykedve indul­tak útnak, és — ez egyszer — az utóbbiaknak lett igazuk. Szombaton már kék ég ragyogott a gom­baszögi szabadtéri színpad felett és a nap, mintha tudná, micsoda ünnepre készülnek itt az emberek, egész heti mulasztását igyekezett bepótolni. Estére 20 000-en ültek a hevenyészett padokon, s ki-ki lehetőségeihez mérten megteremtette a ma­ga kényelmes helyét, hogy a több mint 150 perfces műsort végigélvezhesse. Magamban mindjárt el is kereszteltem maratoni műsornak, s meg voltam győződve arról, hogy a közönség egy része két óránál tovább nem marad a helyén. De csalódtam. Nem a közönségben, hanem magamban A közön­ség ugyanis egyáltalán nem úgy viselkedett, mint­ha unná a műsort. Nagyon jól és kellemesen szórakozott, bár a túlforró délutánra ugyancsak hűvös este következett. A hátsó sorokban borzong­tunk, s egymást biztattuk abban a reményben, hogy így talán felengednek gémberedett tag­jaink. De hiába volt a biztatás s a nézőtér taps­orkános, forró hangulata, a hegyekből lezúduló hideget nem tudta közömbösíteni. A közönség mégis a helyén maradt. S ez nagy dolog. Persze ez sem volt a véletlen műve, hisz a műsorban a deáki, a rimaszombati, füleki tánccsoportok mel­lett fellépett a budapesti Vasas művészegyüt­tes, az ukrán „Karpatiny" népi együttes is, to­vábbá a hazai Cséfalvay Kató és Kovács Béla, valamint a budapesti vendégművészek: Kovács Apollónia, Csákányi László, Sárdy János, Gobbi Hilda, Szabó Miklós és Feleki Kamill. A szombaton este felJépő tánccsoportok előadá­sa meglepően jó volt. A deáki „Győzelmes út" népművészeti együttes „Jegykendős" tánca rend­szeres és céltudatos tevékenységről tanúskodik. Hasonló színvonalon és eredménnyel mutatko­zott be a rimaszombati „Gömöri együttes" és a füleki „Palóc" táncegyüttes is. Ez a három, s még a vasárnapi műsorban szerepelt dunaszer­dahelyi tánccsoport végzi jelenleg a legeredmé­nyesebb munkát. Műsorszámaik minden téren megállják helyüket. Jó koreográfia, hangulatos előadás és jól megválasztott zene épül egész­szé egy-egy műsorszámukban. Előadásuk fegyel­mezett és mértéktartó, nincsenek laza részek, ami nagyon fontos, gazdag a mozgáskultúrájuk. A műsor időbeni sorrendjét követve a vasár­nap délelőtti műsorral kell folytatnom, amely 10 órakor kezdődött a Csemadok érsekújvári együttesének „Abaúji csárdásával". Ennek a mű­sornak keretében mutatkozott be a kassai, a nagykaposi, a leleszi, a hárskúti, a licei, a rud­nai, a hosszúszói, a pozsonypüspökl együttes és a dobsinai szlovák együttes, valamint a szikszói művelődési ház együttese. A felsorolt együttesek színvonala a jó, köze­pes átlagot képviselte. Persze kivétel itt is akadt Például a dunaszerdahelyi csoport „Cigánytán­ca" kiváló előadás volt. Külön meg kell említe­nem, hogy hazai együtteseink között ez a cso­port rendelkezik a legjobb zenekarral. Szép tel­jesítményt nyújtottak az újváriak, a kassaiak, és a pozsonypüspökiek is. A többi együttes munká­jában akad még javítani való. Elsősorban a moz­gáskultúra hiánya érezhető, de még inkább gond sok csoportnál a zenekar és a tánccso­port összehangolatlansága. Nézetem szerint ez az idei szemlének egyik legfontosabb tanulsága. A délutáni és az esti műsor lényegében a szom­bati és a vasárnap délelőtti előadások ismétlése volt, lényegtelen különbséggel. A szervező bizottság eredményesen oldotta meg a ráháruló feladatokat. A műsorszámok si­mán gördültek, s lényegében minden tervszerűen zajlott le. A műsorszerkesztés azonban már vitat­ható. Sokszor és sok helyen elmondtuk már és leírtuk, hogy legyen az akármilyen rendezvény, a rendezők ne keverjék össze a műfajokat. Úgy látszik azonban, hogy minden hiábavaló, mert minden rendű és rangú rendezvényen tovább uralkodik egy ki tudja honnan származó sablo­nosság. Meghívunk vendégművészeket, nagyob­bára szólistákat, akik igazán nagyszerű teljesít­ményt nyújtanak, elszórakoztatják a nézőket, s főleg, mindennél jobban vonzzák a közönséget. Ez rendjén való. Csupán azt nem értem, miért keli Gobbi Hilda és Csákányi László magánszámait — csak példának mondom — a deáki és a füleki együttes előadása közé illeszteni?! Vagy talán attól félünk, hogy így elszürkülne a műsor, s hogy unná a közönség? Nem hiszem. Vasár­nap délelőtt csupán népművészeti együtteseink szerepeltek (egy szólista kivételével), s a kö­zönség ugyanolyan figyelemmel kísérte az elő­adást, mint szombaton este. Tehát ez nem ok. Akkor meg mi célt szolgál ez a műfaji elegyí­tés? Nem volna egyszerűbb és hasznosabb, ha az esztrádjellegű számokat külön műsorba sorol­nánk? Van még egy probléma, amely nem hagy nyug­ton. Létezik egy félhivatalos magyar dal- és tánc­együttes, amelyet régebben Ifjú Szívek néven Ismertünk. Nos, nem tudom sehogyan sem meg­érteni, miért hiányzott ez az együttes az idei országos dal- és táncünnepélyről? (S ha nem tévedek, tavaly sem szerepelt .. ) Mit csinál ez az együttes? Hol, és mikor győződhetünk meg munkájának eredményeiről és színvonaláról, ha a legjelentősebb országos seregszemlén nem lép fel? Népművészeti mozgalmunk az idei gombaszö­gi ünnepséggel ismét egy állomással tovább ju­tott. Sok élményt nyújtott a szereplőknek és a nézőknek egyaránt. GÁL SÁNDOR II Őslények a XX. században Fű ismertető jegyük a hosszú haj, néha gondosan ondolált, de többnyire zsíros-csapzottan a vál­lukat verdeső. Király köztiik az, akinek leghosszabb a fésűt, kefét ki tudja mióta nem látott sörénye, legdúsabb a torzonborz bajsza és szakálla, legfantasztlknsabban té­pett, vagy toldozott-foldozott a ru­hája, s aki aligha tudhatja, mi fán terem a szappan. S persze az ilyen király, no meg a kiskirályok, úgy kerülik a munkát, a tanulást, mint ördög a szentelt vizet. A csehek a Mánička női bece­név alapján máničky-nek nevez­ték el őket, a magyar nyelv tud­tommal még nem talált rá a meg­felelő kifejezésre. így hát magam­ban „sörényeseknek" neveztem el őket. Nehéz a nyitjára jönni ennek a késői és külsőleges Nyugat-maj­molásnak. Sznobizmus, feltűnési viszketegség, a késői pubertás egyik vadhajtása, tiltakozás vala­mi ellen, vagy csak egyszerűen az emberi ostobaság megnyilvá­nulása ez, a fiatalok szerencsére valóban csupán törtszámmal kife­jezhető hányadánál? Ki tudja? — De a kérdés megérdemli a tüze­tesebb vizsgálatot, a lényegre rá­tapintó választ. De addig is tenni keli valamit — ilyen a közvélemény jogos kí­vánsága. Elsősorban a szülőknek, az iskolának, a munkaadónak, az ifjúsági szervezetnek. A társada­lom tétlensége ugyanis vérszemre kapathatja a „sörényeseket", s ak­kor már csak az adminisztratív intézkedés, a szigorú ráncbasze­dés marad hátra. Néha gumibot, néha pedig bírósági tárgyalás, amint az a legutóbb történt a fia­talkorú prágai rendbontókkal. Néhány hete már, hogy a bra­tislavai lakosságnak is alkalma nyílott közelebbről megismerkedni ezekkel a „szépfiúkkal". Későn este tömegesen ott üldögéltek a Nemzeti Szinház épülete előtt, meztelen felsőtesttel, s a nyári kánikulában lábukat belelógatták Tilgner szobrászművész múlt szá­zadbeli Ganimédesz kútjának me­dencéjébe. Félreértés ne essék, nem tisztálkodási szándékkal. Furcsálló szemmel néztek rájuk a Carlton és a Devin Szálló külföldi vendégei, s nemkülönben a hely­beliek is, akik történetesen este alig tudtak átvergődni a színház­ba az elterpeszkedő ifjú titánok tömött sorain. Pedig arról nem is tudtak, hogy ezeknek a csodabo­garaknak egy része közönséges lé­hűtő, aki éjjelente a parkok pad­jain alussza ki a napi semmittevés fáradalmait, s tudjlsten, miből él. Napúkig mégis háborítatlanok maradtak, mert általában passzí­van viselkedtek, legfeljebb üdv­rivalgással és margarinos kenyér­rel fogadták a Prágából „látogatő­ba érkező" hasonszőrű társaikat. A közfelháborodás mégis arra késztette a rendőrséget, hogy a törvényadta lehetőségek keretében beavatkozzék. A tegnapelőtti késS esti órákban rendőrségi Járőr kezdte igazoltatni a mintegy 70 tagú csoportot. Néhányan ellen­keztek, ócsárolták a kötelességét teljesítő járőr tagjait. A fenyegető magatartásra előhívott készültség előállította az egész társaságot, miközben szóhoz jutott a gumibot is. Többségük igazolni tudta sze­mélyazonosságát, s hazaengedték. Utólag értesítik a szülőket, az is­kolát, a munkaadót. Büntetendő cselekmény miatt nyolc fiatalt benntartottak, de az egész társa­ságnak türelmesen megmagyaráz­ták: a rendőrségnek joga van bár­kit igazoltatni, megkövetelni, hogy a személyazonossági igazolvány fényképén fel lehessen ismerni a tulajdonost, sőt joga van a gon­dozatlan üstök lenyiratására is, ha a higiénikus eltetvesedést álla­pít meg. Márpedig ez alkalommal is néhány fiatalember „háztájijá­ban" bőven találtak ilyen kis állat­kákat. Ma már nem találunk „sörénye­seket" a Hviezdoslav téren. Csak­hogy ez nem minden. Ez az eset is bizonyítja: szülőknek és társa­dalomnak egyaránt nagyobb gon­dot kell fordítania az ilyesmi meg­előzésére, az okok tisztázására, a nevelő munka tökéletesítésérc. Nehogy az ideig-óráig csupán bizarrnak tűnő jelenség átcsapjon valami komolyabba, amit fiatalko­rúak bűnözésének nevezünk. (g- I.)

Next

/
Thumbnails
Contents