Új Szó, 1966. július (19. évfolyam, 179-209. szám)

1966-07-08 / 186. szám, péntek

Ä műanyagok diadalmas előretörése „A vegyipari termelés fő súlyát a műanyagtermelésre helyezni... 1970-ig háromszorosára növelni a műszál részarányát a teldolguzásra kerülű textilnyersanyagokban " (A CSKP XIII. kongresszusának határozatából) A mai tudományos-műszaki forradalom egyik kiemelkedő jelensége a műanyagok és a műgyanták rohamos elterjedése a fejlett ipari országokban. Semmiképpen sem túlzott az az állítás, hogy a műanyagok meghódították a világot. Elég megemlíteni, hogy az utolsó 25 évben 37-szeresen megnőtt a műanyagok világtermelése, az 1961—1964. évben pedig megkétszereződött a termelésük. A világ műanyagtermelése 1939-ben 350 ezer tonna volt, 1951-ben 1 millió 500 ezer tonnára, 1955-ben pedig már 3 millió 125 ezer tonnára szökött. A következő évek még rohamosabb fejlődést hoztak: 1961-ben 7 millió, 1964-ben pedig 12 millió 810 ezer tonna volt a termelés. A műanyagok utat törnek maguknak minden termelési ágba és fölényesen kiszorítják a klasszikus anyagokat. Az ötvenes évek végén például a kohászati termelésnek még nem kellett tartania a vegyipar által előállított nyersanyagoktól, a hatvanas évek elejétől azonban a fejlett ipari országokban már szembetűnő a vegyipar, különöA MODERN VEGYIPAR FANTASZTIKUS FEJLŐDÉSE • CSODÁLATOS TULAJDONSÁGÚ ANYAGOK • GAZDASÁGI ELŐNYÖK • LÉPÉST TARTUNK-E A VILÁGGAL? A műanyagoknak vannak azonban további csodálatos sajátosságai is. Vegyük például a kopásállóságukat. Az egyik angol üzemben a következő kísérletet végezték: Vettek három csapágyat, az egyiknek rézből, a másiknak acélból, a harmadiknak pedig poliamidból volt a golyóketrece. Beszerelték őket három gépbe s hasonló üzemi feltételek között futatták őket. Amikor aztán laboratóriumi módszerekkel kopottságukat vizsgálták, meglepő tényt állapítottak meg: Ha a műanyag kopását egynek vették, az acélcsapágy kopása négyszer, a sárgarézé pedig tizenkétszer volt nagyobb. A szakirodalom s a napisajtó is csaknem naponta újabbnál újabb híreket közöl a műanyagok világának műszaki csodáiról. Olvashatunk víztaszító szövetekről, kenés nélkül futó csapágyakról, az akár 400 C fokos hőt is vezető folyadékokról, olyan szigetelőkről, amelyek mikroszkópos vastagságban is védelmet nyújtanak sok ezer voltos feszültséggel szemben. Ha hozzávesszük a műA világ fejlett országainak 19B4. évi egy főre eső műanyagtermelése (kg-ban) 1. USA, 2. NSZK, 3. JAPÁN, 4. NAGY-BRITANNIA, 5. CSEHSZLOVÁKIA sen a műanyagok fejlődése, a kohászati termelés pedig ugyan- akkor viszonylag csökkenő irányzatot mutat. MŰSZAKI CSODÁK A következő példa úgy hangzik, mintha valamilyen fantasztikus regényből vettük volna ki. Alig akarunk hinni a szemünknek. A technikus még egy kicsit jobban megnyitja az oxigénvezetéket s a speciális hőmérő mutatója 2800 fokra szökik. Az ilyen hőfokú láng úgy vágja a nyílásokat az acélba, mint a vajba. A védőréteg mögötti anyag azonban ellenáll neki. Tíz másodpercig ... húsz másodpercig ... fél percig... — Szinte hihetetlen, de valóság: teljes negyven másodpercig elviseli a közel háromezer fokos hőt a Planeton Q jelű műanyag, amelyet az amerikai General Electric társaság fejlesztett ki. Pedig ez még nem is a technika utolsó csodája. A szovjet laboratóriumokban olyan fenolgyantás anyagokkal kísérleteztek, amelyek húsz másodpercig 6700 C foknak álltak ellen. Ilyen hőállóságot egyetlen természeti anyag sem mutat. anyagok viszonylag könnyű feldolgozhatóságát, is kitűnik, miért terjedtek el olyan gyorsasággal amilyennek a technika történetében nincs párja. GAZDASÁGOS ALKALMAZÁS A műszaki előnyökön kívül a műanyagok gazdaságos termelésével és felhasználásával is magyarázható térhódításuk. Érdekes idevágó összehasonlítási adataink vannak az NSZK-ból, amely ma az egy főre eső műanyagtermelésben vezető helyet foglal el a világon. Egy tonna közönséges alumínium ára az NSZK-ban megközelítőleg 2200 márka. Ha a termelő egy tonna polisztirénnel helyettesíti w ott, ahol ez lehetséges — az alumíniumot, az anyagra fordított kiadások egyharmaddal csökkennek. További sokszoros megtakarításokat eredményeznek a technológiai folyamatok ls, mivel a műanyagok összehasonlíthatatlanul könnyebben feldolgozhatók. Összehasonlítási adatokért azonban nem ls kell az NSZKba mennünk. Nekünk is vannak már reális kalkulációink, milyen megtakarításokat eredményezhet a műanyagok alkalmazása. Vegyük például a gépipart. Amennyiben a kábelgyártásnál a műanyagok részarányát a szükséges anyagok mennyiségéből a mai ötven százelékról hetvenre sikerülne emelni, úgy a teljes anyagi önköltségek 175 millió koronával csökkennének, ezenkívül pedig 2200 dolgozót lehetne felszabadítani más termelési ágak számára. A távlati tervek szerint a jövőben el kell érnünk, hogy a gépiparban mintegy 23 ezer alkatrésznél a klasszikus anyagot műanyagból sajtolt termékkel helyettesítsük. Ezzel 65 ezer tonnával csökkenne a fémsztikséglet, a dolgozók száma pedig 10 ezerrel. Hasonló példákkal illusztrálhatnánk a műanyagok előnyösségét nemcsak a gépiparban, hanem az építőiparban, a közszükségleti iparban s úgyszintén az élelmiszeriparban és a mezőgazdaságban is. KILÁTÁSAINK A műanyagtermelés fejlődésében csaknem valamennyi szocialista ország elmarad a világszínvonal mögött. A helyzet ma olyan, hogy a tőkésországok 85 százalékban részesülnek a műanyagok és a műgyanták termelésében s csak a maradékot termelik a szocialista országok, ami ipari pontenciáljukhoz viszonyítva igen kevés. Milyen a műanyagok termelése a fejlett ipari országokban? Az első helyen az NSZK áll, amely egy főre 29,5 kg-ot termel, a másodikon az USA helyezkedik el 24,2 kg-mal, Nagy-Britannia termelése fejenként 16,8 kg, Japáné pedig 14,4 kg. Csehszlovákia egy főre eső műanyagtermelése 1964-ben 7,2 kg volt. Csehszlovákia helyzete a műanyagtermelés terén a többi szocialista ország között nem a legrosszabb. Különösen az utóbbi években több nagy modern üzemben fellendült a műanyagtermelés. Ide tartozik például a kralupyi Kaucsukgyár, az ústíi műgyantagyár, a novákyi Vegyiművek és több nagyobb kapacitás. 1964-ben a műanyagok és a műgyanták termelése elérte a 100 ezer tonnát, s ez a mennyiség az elmúlt évben további húszezer tonnával melkedett. A harmadik ötéves tervidőszakban ez a modern vegyipari termelés 92,5 százalékos növekedést mutatott, vagyis évente 14,5 százalékkal emelkedett. A világ termelésével összehasonlítva azonban még mindig nem lehetünk elégedettek. Itt persze nem csupán az egy főre eső termelés esik latba, amely elég kedvezőtlen. Sokkal komolyabb az a tény, hogy a kilátási tervek sem adnak nagyobb reményt a műanyagtermelés fokozottabb arányú növekedésére. Az eddigi tervek az 1966—1970. évekre a termelés 70 százalékos növekedésével számolnak, ami abszolút számmal kifejezve azt jelenti, hogy 86 ezer tonnával több műanyagot fogunk termelni: 1970-ben az egy főre eső termelés 14 kg lesz, ez azonban a világ mai színvonalával összehasonlítva ls bizony kevés. E fontos termelési ágban tehát a jövőben is még számos probléma megolíüsra vár. (dj) A

tágas irodahelyiségben két ember beszélget. Közben iratcsomóban lapozgatnak. — Mindenkinek küldtél meghívót? — kérdi az idősebbik. — Igen. Mégpedig ajánlva — válaszolja a kérdezett. A két férfi nem más, mint a galántai Helyi Népi ellenőrző Bizottság elnöke, Vadovics József és Barusz Viliam jegyzőkönyvvezető. Éppen a bizottság ülését készítik elő. Márciusban múlt egy éve, hogy az újonnan megválasztott tagok munkához láttak. Eredmény, gond, nehézség — e három szóval lehet jellemezni legjobban az eltelt időszakot. A megválasztott 20 tag közül ma már csak 17 tevékenykedik aktívan. — Az úf választási időszak kezdetén 5 háromtagú csoportot létesítettünk — mondja Barusz elvtárs. — Ezek a rendszeres havi gyűléseken számolnak be munkásságukról, s ott kapfák meg további feladataikat. Sok helyen a népi ellenőrző bizottságra úgy tekintenek, mint a nemzeti bizottság elárendelt szervére. Galántán ez nem így van. Vadovics elvtárs részt vesz a nemzeti bizottság ülésein. A hármas csoportok pedig egy-egy szakbizottság munkáját segítik elő, illetve ellenőrzik tevékenységüket. Ez a tény már egymagában is dicséretet érdemel. Ha 15 hónapos tevékenységükről akarnék beszámolni nem mondhatnám el, hogy százezer koronás értékeket tártak fel. Munkájuk nagy része abból tevődik össze, hogy sok-sok apró bosszúságnak vették elejét, amelyek a város lakóinak életét mérgezték volna meg. Mindegyikről a jegyzőkönyv sem tesz említést. A 012—04-es élelmiszerüzletben a péksütemények minőségét vizsgálták felül. Több fogyatékosságot állapítottak meg. Ezekről értesítették az illetékeseket. Most már csak a pékek válaszára várnak. Hogy az írásban, vagy a minőség javulásában történik-e meg, ez a pékek dolga. — Sokszor nehéz igazságot tennt — mondja Barusz elvtárs. — Télen, kifogásoltuk, hogy az I. osztályú burgonya helyett fagyosat mérnek. A vásárlók nagy meglepetésünkre az üzletesnek fogták pártját. Ennek ellenére vét szegi, ha nem látja munkája eredményét... — A sörre gondol? — Igen. Az egyik este hazafelé menet betértem a „Tatra" vendéglőbe egy pohár sörre. Nem volt. Amikor érdeklődtem, mi ennek az oka, azt a választ kaptam: „Hétfokos sört hoztak és a főnök visszaküldte"I Kérdésemre a vendéglő vezetője azt N E H E Z IGAZAT TENNI válaszolta, hogy ő biz 10 fokos sört rendelt, nem 7-et. Pedig a szomjas ember a hetest is megissza. S a vendéglátóipar feladata gondoskodni, hogy legyen elegendő frissítő ital. Ha más nincs, 7 fokos sör. Nem hagytam ennyiben a dolgot. De amikor néhány i)ap múlva találkoztam a vendéglő vezetőjével, gúnyosan megkérdezte: „Na. Józsi bácsi, mit ért el?" jelentettük a dolgot, sajnos a mai napig sem tudjuk milyen intézkedés történt. .. — Nagyobb fogkörrc volna szükség — szól közbe Vadovics elvtárs. — Az embernek kedC

sodáíatos gépeket láttam már: olyanokat, amelyek apró kerékpárgumi szelepekbe önműködően lyukat fúrnak, menetet vágnak, amelyek katlanokat hegesztenek, s olyanokat is, melyek másodpercek alatt kiszámítják egy város villanyfogyasztását. A gépesítés legmeglepőbb csodáit azonban ott fedeztem fel, ahol a gépek — éppen nem működtek. Ilyenkor a gépekért felelős emberek rendszerint egyszeriben vakok és süketek lesznek. Csodálatos, ugye? Van egy gép, amelynek egészen más a rendeltetése, s egyszercsak megvakít és megsüketít felnőtt, egészséges embereket. Vannak olyan masinák is, amelyek, ha elromlanak, felelős uraik számoiőképességét támadják meg. Láttam olyan — aránylag egyszerű — gépet, amely az öszszeadás és kivonás elemi műveleteit is kiradírozta néhány ember emlékezetéből. Ezt be is mutatom az olvasónak, mert őt Is érinti. A csodálatos masinát a zvoleni állomáson próbálgatták. Belekerült vagy 50 000 koronába, s az volt az eredeti rendeltetése, hogy a vasúti kocsikat mossa, tisztítsa. Volt egy gépi kompresszorja, amely a tartályból szappanos oldatot nyomott a lyukas kefékbe, hogy így egyszerűbb és gyorsabb legyen a vagonok lemosása. A gépnek nyolc vonatmoső asszonyt kellett volna helyettesítenie, mert a vonatok mosását, mint Ismeretes, nők végzik. A tisztítás frontját ellátták még más berendezéssel is, például nagynyomású olajmotoros gőzsűrítővel, különféle gépi kefékkel stb. Mindez a számitások szerint kb. 20 nő munkáját takarította meg a vonatmosásnál. Pontosabban: napi tizenkét óra alatt az állomásra érkező A gépesítés „csodái u 18 személyvonat 160 vagonjának mosásánál. Próbálták, próbálták az új gépeket, s a legnagyobb reményekkel várt mosógépről kitűnt, hogy: nem helyezhetik a sínek közé, mert ott nem megfelelő számára a talaj; csak az első peronról lehet vele dolgozni, s így csak a vonat egyik oldala lesz tiszta; a gép túl nehéz, úgyhogy az asszonyok nem bírnak vele; a peronon szertefröcsköli a szappanos oldatot és veszélyesen csúszóssá teszi a kövezetet; a másik tartályból a szódaoldat elárasztja a vágányok közötti területet. .. Mindezt egybe véve megállapították, hogy a gép nem vált be, nem alkalmazható, tehát nem vezetik be. A takarítónőknek visszaadták a vödröket és a rongyokat. Csakhogy ... Addigra már működésbe lépett a csodagép eddig rejtett rugója, s megtámadta az illetékesek számtani tudását. Mint mondottuk, a gépek 20 nS munkáját A meg-hfvoítak névsoré ' a Jednota vezetőinek neve is ott szerepel. Kíváncsi tekintetem Barusz elvtárs észre veszi, s nem késlekedik a válasszal. — A Posta utca sarkán levő kocsmájuk miatt hívtuk meg őket ülésünkre. Rossz ott a ki' szolgálás. Amikor ott jártunk és 25 perces várakozás után az ellenőrzést könyvet kértük, nem adták oda. A városi pártbizottság nagyban elősegíti a népi ellenőrök munkáját. S hogy a tekintélyük még nagyobb legyen, a városban, ez az illetékeseken múlik. Hisz ezek az emberek munkájuk mellett végzik feladatukat. Sokszor nehéz igazat tenniük, mégis becsülettel helytállnak. NÉMETH JÁNOS takarították meg. Amikor a berendezést viszszavopták, az eredeti 38 nő helyett már csak 18 dolgozott a tisztításnál. Nem kell ahhoz Einsteinnek lenni, hogy kiszámíthassuk: ha 160 vagonnal gépesítés nélkül nem bírt 38 takarítónő, akkor 18 vödrös asszony még kevésbé bír ezzel a munkával. De hát a csodagép ellen nincs segítség, az ilyen alapműveletet ma már nem lehet kiszámítani, mert ahhoz visszafelé kellene egy lépést tenni a normák megállapításában. Ezt nem veszi senki a lelkére. Sokkal nyugodtabban viseli el a lelkiismeret, hogy 18 vödrös asszony rongyokkal nekilát 160 vagonnak és csak hatot-nyolcat képes rendesen megtisztítani. Ehhez ugyanis nem kell sokat számolni, elég mindent hagyni úgy, ahogy van. A normák haladók, a létszám csökkent — óh mily szépl Mily szépen fest ez a kimutatásokon! S hogy piszkosak a vonatok, hogy az asszonyok nem bírják az erejüket meghaladó munkatöbbletet? Ezt nem kell a kimutatásba iktatni. Ezt csak az utasok és a takarítónők látják, azok pedig legfeljebb zúgolódnak. A

béralapot módosítani, újabb 20 aszszonyt felvenni, indokolni, a gépesítés sikertelenségéért a hátat tartani, ezt az illetékeseknek kellene. Ehhez azonban nem fűlik a foguk. Inkább elfelejtenek számolni. lvtl.J Érdekes kezdeményezés A rozsnyói járásban, Sirken székelő „Gemer" ipari termelőszövetkezet díszáru-, és egyéb különleges készítményei ma már ismertek az ország határain Júl is. Egyebeken kívül itt útjelző táblák, kocsiemelők készítésével is foglalkoznak. Arra viszont kevesen gondoltak, hogy ebben a szövetkezetben a hagyományos termelés — bizonyos mértékben —- rövidesen háttérbe szorul, a szövőszékeket gépek váltják fel, melyek segítségével már az év második felében megkezdik az autófékekhez szükséges olajszűrők gyártását. Ennek az első pillanatban talán jelentéktelennek tűnő kezdeményezésnek értékét könnyebben felmérhetjük, ha figyelembe vesszük, hogy ezeket az olajszűrő betéteket eddig külföldről hoztuk be, évente közel 50 millió korona értékben. Ebből következik, hogy gyártásukkal eddig hazánk területén semmilyen vállalat nem foglalkozott. A sirki „Gemer" dolgozói a szűrőbetétek gyártását a Jablonec nad Nisou-i Autófékgyár n. v. szakembereinek segítségével kezdik el. A szűrőbetétek gyártásához szükséges alapanyagokból már 210 ezer korona értékűt leszállított a štétíi papírgyár. t-k)