Új Szó, 1966. július (19. évfolyam, 179-209. szám)

1966-07-01 / 179. szám, péntek

••••••••••o••••••••••• r y i f 11 • •••no n••••••••••••••• A NAGY MEDVE FIAI ClMÜ DEFA FILM EGYIK JELENETE A NAGY MEDVE FIAI Josef Mach cseh rendező Liselotte Welskopf-Henrich regényéből a DEFA filmgyárban forgatta ezt az indiántörténetet megelevenítő színesfilmet. May Károly német író indiánregényei és a belőle készült nyugatnémet filmek széles körben népszerűvé tették az indiántörténeteket, s Winnetou és Old Shatterhand kalandjai ma már nálunk is megdobogtatják a romantikára éhes fiatalok szívét. A haladó német filmgyártás természetesen • egészen más szemszögből mutatja be az indiánok életét. Nem az olcsó kalandokra helyezi a fő súlyt, hanem teljes meztelenségében igyekszik ábrázolni a múlt századbeli Indiántörzsek tragikus sorsát. Be akarja bizonyítani, hogy az indiánok harca a vadászmezőkre betolakodott fehérek ellen igazságos volt. őszintén meg kell mondanunk, hogy ez az eseményekben gazdag film a népes szereplőgárda minden igyekezete ellenére sem éri el az óhajtott színvonalat. AZ ALVILÁG MELÓDIÁJA Az utóbbi időben — pótolni igyekezvén az elmulasztottakat — csaknem ellepik a mozikat a bűnügyi filmek. A „krimi" virágkorát éli. Különösen népszerűek a gúnyoros hangvételű bűnügyi komédiák. Ilyen film Henri Verneuil francia rendező Az alvilág melódiája című műve, amely a maga nemében remek alkotás. Némileg az angol bűnügyi vígjátékokra emlékeztet. Szellemes bonyodalmak, eredeti megoldás, üde rendezés és Jean Gabin játéka a biztosíték arra, hogy jó szórakozás vár a nézőre. Charles az öregedő betörő a börtönből hazatérve nyugalmas életet kezdhetne hűséges neje oldalán a legutóbbi „vállalkozásból" megmentett milliókkal. Charles azonban folytatni akarja „mesterségét" és azonnal szervezni kezdi az évszázad legnagyobb akcióját, a Cannes-i játékkaszinó kirablását, melynek részletes tervét még a börtönben kidolgozta. Egy lődörgő fiatalember, Francis — Alain Delon alakítja — és annak eddig becsületes sógora vállalkoznak a közreműködésre. Minden jól megy, a precíz terv pontról pontra megvalósul és Charles a tulajdonos jelenlétében degeszre tömött táskákban viszi el a páncélhelyiségből a milliókat. Az akció sikerül, ám közbejön az a bizonyos narancshéj, s a helyzet úgy hozza, hogy Francis a nyomozók szeme elől a táskákat a kristályvízű medencébe süllyeszti. A víz hatására azonban a táska kinyílik és a medencét ellepik a bankjegyek ... Minden elveszett. AZ UTOLSÓ SÖTÉT ÉJSZAKA Egyiptomi bűnügyi film Kamái el-Sejch alkotása, Az utolsó sötét éjszaka, amely egzotikus levegőt hoz filmszínházainkba. Egy félrevezetett, galádul becsapott fiatalasszony magára ébred és keresi, kutatja az igazságot, az összefüggést jelene és múltja között. Tisztáznia kell, ki ő: Fauzija-e, akinek férje, leánya és minden ismerőse tartja, vagy annak nővére, Nadja-e, aki állítólag bombatámadás áldozata lett. Hogyan került sor e bűnös cserére, s miért volt e sorsszerű lépésre szükség? Mindezt végül megtudjuk, mert az asszony életé kockáztatása árán is következetesen harcol az igazságért. A DELFIN James B. Clark amerikai rendező egy kisfiú és egy delfin megrázó barátságát festi le a Delfin című alkotásában. Lamar Borén és Joseph Brun operatőrök számos rendkívül érdekes felvételt készítettek a tenger mélyén, hogy a delfinek életét természetes környezetben, a valósághoz híven mutassák be. A film egyik legizgalmasabb jelenete a delfin és egy cápa párviadala. A film meséje a Florida közelében fekvő kis koráll-szigeten élő halászok mindennapi kenyérért vívott küzdelméről szól. A kis Sandy, aki apjával már kijár a tengerre halászni

k egy alkalommal segít egy megsebzett delfinen. Az intelligens állat, hogy a jó tettet meghálálja, nemcsak hogy halban dús öbölbe vezeti el Sandy apjának csónakját, hanem a fiú életét is megmenti a cápától. HIHETETLEN TÖRTÉNET 1965-ben készült ez a bolgár filmszatíra Vladimír Jancsev rendezésében. Egy anekdotányi szerkesztőségi történet — maga az ötlet is eléggé elcsépelt — számtalan jól és kevésbé jól sikerült epizóddal igyekeztek szórakoztató filmmé felpumpálni. Röviden sokat fogtak, keveset markoltak a film alkotói. S. K. ALAIN DELON AZ ALVILÁG MELÔDIÄJA ClMÜ JČL SIKERÜLT FRANCIA FILMBEN. 197 órás expedíció a Holdra A kozmikus krónika újabb fejezetei Mit tud a Surveyor? A Hold nyersanyagkincsei nyomában Az Apollo-ter

v menetrendje A Hold megközelítésére, felderítésére és meghódítására irányuló kísérletek mind szélesebb méreteket öltenek és számuk is szaporodik. Az utolsó hónapok eseményei is azt bizonyítják, hogy indokolt feltevés: az ember már ebben az évtizedben leszáll a Holdon. Tudományos holdszondák Az űrhajózással foglalkozó szakemberek számára hosszú ideig az egyik legkomolyabb problémát a Hold ütközésmentes, sima elérése jelentette. A szovjet és amerikai kísérletek kezdetben mind kudarccal végződtek: a mesterséges égitestet nem sikerült olyan mértékben lefékezni, .hogy ne csapódjon a Hold felszínébe. Csak a szovjet Luna 9. és az első amerikai Surveyor holdszondákkal végzett utolsó sikeres kísérletek bizonyították be, hogy ez a rendkívül bonyolult manőverezés is lehetséges. Megoldottnak látszik tehát az egyik legnagyobb akadály. Megnyílt a lehetőség a Hold sima elérésére s egyúttal a két említett holdlaboratórium igen értékes tudományos adatokat is küldött alkotóinak. A Holdat simán elérő szondák repülési pályája és leszállási manőverezése rendkívül érdekes. Különösen a Surveyorról elég részletes információink vannak. Tervezői számára a fő problémát az okozta, hogy hibátlanul juttassák el a kutató és távközlési eszközöket a holdfelszínre. A Hold elérése előtt négy rakétahajtómű biztosítja a Surveyor fékezését. 86 kilométerrel a holdfelszín felett a rádióhullámok visszaverődése alapján működő magasságmérő utasítást ad a szilárd üzemanyagú fékező főhajtómű begyújtására. Ebben a pillanatban 2,5 km/sec sebességgel közeledik a Surveyor a Hold felé. Mihelyt kimerülnek a hajtóanyag-készletek, a fékező motor leválik, s üzembe lép három cseppfolyós üzemanyagú irányítómotor. Ez 8,5 kilométer magasságban következik be, amikor a szonda sebessége körülbelül 100 m/sec. 4 méter magasságban kikapcsolódnak a vezérlő motorok s a szonda 2 m/sec sebességgel eléri a Holdat. Az elkerülhetetlen ütközést a szonda három „lábának" talpaiba szerelt hidraulikus és rugós ' lökéscsillapítók mérsékelik. Az egész leszállási manőverezést, amely két percig tart, egy, a holdfelszín felé néző televíziós kamera követi. A szonda súlya induláskor 950 kg. A hajtóanyagok kimerülése és a fékező motor levetése után 270 kg-ra csökken a Surveyor súlya, ami a Hold gravitációs feltételei között kb. 45 kg-ot képvisel. Figyelemre méltó körülmény, hogy a szonda összsúlyának teljes 75 százaléka a rakétahajtóművekre és üzemanyagokra esik, maguk a felderítő műszerek mindöszsze 52 kg súlyúak. A szonda teljes magassága a közvetítés végzése közben 3,3 méter. Vázát aWmíniumcsövek képezik. A rugalmas leszállólábak polisztirén talpban végződnek. A műszereket védeni keli á holdbeli szélsőséges hőmérséklet befolyásától, hisz a holdbeli éjszaka folyamán mínusz 160 C fokra csökken a hőfok, a napsütötte oldalon pedig plusz 110 C fokra szökik fel. A műszerszelencéket ezért néhol 100 rétegben is Mylar műanyaggal hőszigetelik, az egyes rétegek közé pedig még alumíniumfóliákat is helyeznek. A szelencéken belüli hőmérsékletet összesen 16 hőmérő ellen

j őrzi, amelyek aktív módon szabályozzák a hőfokot. Közeli felvételek a Holdról 103

5 A Surveyor-terv összesen 12 szonda kiküldésével számol. A már a Holdon működő Surveyor-on kívül több további prototípus is létezik, amelyekkel földi feltételek között végzik a próbákat. A texasi Houstonban a Ranger 7. felvételei alapján különböző lávaféleségekből 2 négyzetkilométeres területen elkészítették a holdvidék modelljét, amely a leszállási manőverezés kipróbálására szolgál. A simán leszálló holdszondák egyik fontos küldetése a Hold részletes fényképezése. A Surveyor-nak — a leszállás közben használt televíziós kamerán kívül — két további, merőlegesen felfelé néző kamerája is van. Minden objektív felett tükörrendszer helyezkedik el, amely lehetővé teszi a holdvidék körültekintését. A tükröket automatikusan lehet forgatni, illetve változtatni lehet állásszögüket, úgyhogy a kamerák gyakorlatilag az egész horizontot „végignézhetik". A két kamera működése szinkronizált, tehát minden felvételt egyidejűleg mind a két kamera elkészíti. A felvételek ily módon térhatásúak. A felvételezésen kívül van azonban a Surveyor szondáknak még lényegesen bonyolultabb küldetésük is. Egyik legfontosabb feladatuk az, hogy sok szempontból elemezzék a holdfelszín kőzeteit. A szondát ezért olyan berendezéssel is ellátják, amely 1,5 méteres 5 cm átmérőjű nyílást fúr a „holdba". A kifúrt kőzetből mintákat vesz a berendezés és az analizátorba közvetíti azt. A kőzetmintákat radioaktív anyaggal besugározzák, a nagyenergiájú elektronok röntgensugárzást váltanak ki a kőzetben, s ennek alapján a röntgen-spektrométer meghatározza a Hold felszínén leggyakrabban előforduló 13 elemet. A minták ásványi elemzését röntgen-defraktométer végzi. A gázok s esetleges szerves vegyületek nyomainak leleplezésére egy különleges spektrométer szolgál. A kőzetek elemzésének elsősorban az a célja, hogy megállapítsa a porréteg vastagságát és választ adjon e por eredetére. Az elemzés egyúttal magyarázatot adhat a Hold eredetéről is. Mesterséges „holdrengés" A Surveyur híí modellje funkcióinak kipróbálása a kaliforniai Culver City-i laboratórium kísérleti telepén ről visszaverődött hullámok számát s a visszaérkezésük közti időközöket. E mérések értékelése alapján következtetni lehet a Hold belső struktúrájára. A szeizmométer tartósan a furatban marad, hogy mérhesse a Hold saját szeizmikus aktivitását. Eddigi ismereteink szerint a Holdnak nincs megállapítható légköre. Nincs azonban kizárva, hogy mégis finom gázréteg veszi körül. A Surveyor ezért olyan nagyon érzékeny nyomás mérővel is rendelkezik, amely oly jelentéktelen nyomást is érzékelni fog, amelynél 1 köbcentiméteres térben csupán 4 gázmolekula van jelen. Ez ideig még nem sikerült eldönteni, van-e a Holdnak saját mágneses tere. A Surveyoron elhelyezett igen érzékeny magnetométer talán erre a kérdésre is végleges választ ad. Menetrend a Holdra A szovjet szakemberek egyelőre még nem közölték az ember holdutazásának részletes tervét. Csak annyit tudunk, hogy a többszemélyes szovjet űrhajók le fognak tudni szállni a Holdon anélkül is, hogy kozmikus találkozóra lenne szükség a Hold körüli pályán. Az amerikaiak Apollo-programját, amely az ember Holdra való repülését célozza, már nyilvánosságra hozták, sőt a kozmikus térség kutatását irányító amerikai hivatal (NASA) már az első holdexpedíció menetrendjét is meghatározta. E program megvalósításán több mint 300 000 ember dolgozik s mintegy 20 000 vállalat van belekapcsolva. Az egész kísérletsorozat körülbelül 20 milliárd dollárba fog kerülni. Az ember első útja a Holdra az Apollo-terv szerint 196 óráig fog tartani. Az egyes műveletek az alábbi időbeosztás szerint mennek majd végbe: A holdfelszín struktúráját a mesterségesen kiváltott szeizmikus hullámok mérésével állapítja meg a Surveyor. Földi parancsra miniatűr szeizmométert helyez a furatba s rugós gépezet segítségével robbanótöltetet dob több méterre magától. A műszerek közben mérni fogják a hullámok terjedési sebességét, az alsóbb rétegekóra 0,0 Az Apollo űrhajó három személlyel a fedélzetén elindul a Cap Kennedyről. Az űrhajót a háromlépcsős Saturn 5 hordozórakéta juttatja fel a Föld körüli pályára. 2,8 A Föld másfélszeri körülrepüiése után az űrhajó a részben kiégett harmadik fokozat segítségével elhagyja a Földet és elindul a Hold felé. 3,5 A hordozórakéta harmadik része leválik az Apollo űrhajóról s az utóbbi 180 fokos fordulatot elvégezve folytatja útját a Hold felé. 72.8 Rakétahajtóművek segítségévei az Apollo ráfut a Hold körüli pályára. 72.9 Az Apollo körülbelül 60 km magasságban keringeni kezd a Hold körül. 73,1 Két űrhajós átszáll az űrhajó leszállására szolgáló részbe s az utóbbi leválik az Apollo anyahajóról. 73,3 A két űrhajóst vivő kabin letér a Hold körüli pályáról, s 6400 km/óra sebeséggel közeledni kezd a Hold felé. A leszállás spirálpályán, fékező motorok segítségével történik, amelyek a leszállás megkezdésekor egy percre kapcsolódnak be, majd kb. 16 km magasságban újból működni kezdenek. A fékező rakétahajtóművek nem egész 3 m/secre csökkentik a leszállás sebességét s ily módon lehetővé teszik a holdfelszín sima elérését. 74,1 A két űrhajós megkezdi 24 órás tartózkodását a Holdon. Váltakozva hagyják cl a fülkét s felderítik a leszállás helyének közvetlen környékét. A Holdon való tartózkodásuk alatt szüntelenül rádió- és televízió-kapcsolatot tartanak fenn az Apollo anyahajóval, amely közben a harmadik űrhajóssal a Hold körül kering. 78,3 A két űrhajós a leszállásra szolgáló fülkében elhagyja a Holdat. A leszálláskor használt „talpakat" most kilövőpályául használják. 99,9 A két űrhajós kabinja összetalálkozik a Hold körül keringő Apollo anyahajóval. 100,5 A két űrhajós átszáll az Apollo anyahajóba, majd a két mesterséges égitest elválik egymástól. Az Apollo űrhajó a három űrhajóssal elhagyja a Hold körüli pályát s 9700 km/óra sebességgel megkezdi útját af Földre. 195.5 Az Apollo űrhajó rátér a Föld körüli pályára, s kabinja a személyzettel leválik a hajtóműves részről. 195,7 Leszállás a légkör sűrű rétegeibe fékező rakéták segítségével. 196,1 A leszállást biztosító három ejtőernyő kinyílása. 196.6 Az Apollo fülkéjének sima leszállásaa három űrhajóssal a tengeren. A. H.