Új Szó, 1966. július (19. évfolyam, 179-209. szám)

1966-07-06 / 184. szám, szerda

LOVICSEK BÉLA: [||||||||!lllllllllllllllllllllllllillllllllllllllllll Egy bankjegy szemével (4) A LEVÉL A szlovákiai bányaipar jeleae és jövője 1/ eaves fiam!... Levelem fC érkeztével sok jó egészsé­' ^ get kívánok neked, ami hála legyen a jó istennek, ne­künk is megvan. Még a mai napon feladok címedre kétszáz koronát. Remélem megörven­deztet, mert egy katonának kell a pénz, tudom én azt nagyon jól. Valamikor nekem is jól esett, ha kaptam hazulról néhány krajcárt. Most meg már más világot is élünk, mint akkor, van miből küldeni, hála legyen a jó istennek... Most már ki­van a Cortina ára. Csodálkozol ugye, hogy Cortinát írok. Ne csodálkozz, fiam, mert úgy dön­töttünk anyáddal, hogy azt veszünk. Nem kell nekünk az „embéezres", hiszen úton-útfé­len mást se lát az ember, csak azt... A Cortina, az egészen más, az ritka madár, édesfiam. Szép annak a tollazatja, meg a csivitelése, úgy bizony! Meg aztán van ennek egy har­madik oldala is, fiam, a Csomó­sék!... Mindig irigykedtek ránk, mindig túl akartak tenni rajtunk, de most nem engedek, nem én, fiam. a negyvennyolc­ból! Msrt én azt a hintóhistóríát llem felejtem el soha. Azt tudod, ugye, hogy valamikor nekik volt a legkülönb hintájuk a faluban. Én is vettem, talán még drá­gábbat, mint ö, de az övé mégis különb volt. Hiába, más volt annak a fényezése. Más még a kotyogása is. A szívem sajgott, elhiheted, valahányszor lagziba mentünk, mert a menyasszonyt mindig az ő hintajára ültették, az enyémre meg csak a szemet­je jutott. Hát akkor megfogad­tam. hogy egyszer visszafizetem neki. Akkor is elegem volt, amikor felépítette az istállóját. Képzeld, betonjászlakat csináltatott bele. Ügy csillogott belülről, mint a tükör. Nem is tudom, honnan a csudából hozatta a szerelőket. Gondold csak el, ő már abban az időben önitatókat szerelte­tett be. Na, látod! Aztán mikor az a gazdasági bizottság a nagy­gyűlésen mindig csak a Csomós nevét emlegette, meg öt dicsérte nyakra-főre. Na, Csomós, hogy a nyavalya törjön ki, gondol­tam, majd eljön egyszer az én Időm, hogy mindent visszafizet­hetek. A ztán mindig különb legény­/1 nek tartotta magát, mint ' én. Különösen akkor nőtt meg a szarva, amikor a felesé­gét leütötte a kezemről. Nem mondom, szép lány volt, való-, ban faluszépe. Tetszett, csap­tam neki a szelet. Tán enu ol­dalbordámon is ellógtam volna érte farsangtól farsangig, de hiába, átpártolt Csomóshoz, mert hogy neki jobban állt a ka­lap a fején, mint az enyémen. Hát akkoriban bizony gyaláza­tosan éreztem magam, neked elárulhatom, hiszen férfiak va­gyunk. De erről anyádnak egy kukkot se! Nem mintha vele elé­gedetlen volnék, tán az isten is megverne, mert aranyat ér a hűsége, a keze is szaporán jár, dehát a nyelve, hiszen tudod? .. Minden embernek van hibája, ha eddig kibírtam vele, majd csak kibírom eztán is, az öreg­ségével majd csak megfárad a nyelve is ... Várj csak egy kicsit, kortyin­tok az üvegből, itt áll előttem az asztalon. .. Tudom, te is megkortyolnád, dehát majd csak hazasegít a jó isten, aztán \jókat iszogatunk kettesben, mint azelőtt. Egyszólval most éjsza­ka van, anyád a szobában hor­kol — arról sem tud leszokni, fene a gégéjére —, én meg írom a levelet, melynek bizonyára nagyon meg fogsz örülni, hiszen örömhírt visz neked. Amint írtam, nagyon gyalá­zatosan éreztem én magam ak kor, és egyszer mulatság al­kalmával összeakaszkodtam a Csomóssal. Nem mondom, ad­tam is neki. Minden szándékom az volt, hogy megcsúfítom, hogy letépem a fülét és zsebrevágom. Igaz én is kaptam tőle akkora pofont, hogy három hétig csen­gett a fülem tőle, de ő többet kapott. A fülét ugyan nem sike­rült letépnem, de azért meg­véreztem ... I Ját így állok én a Csomós­f 7 sai, de most visszafizetem ' ' neki a Cortinával. Kifo­gunk rajta, fiam! Az a félnótás fia most jár má­sodszor a sofőrkurzusra. Az el­sőn megbukott. Állítólag most már sikerülni fog neki, mivel hogy megkenték a kurzus veze­tőjét. Tudod, a bankó sok min­dent eligazít ... Hát csak hadd kenjék. Tegye le azt a vizsgát. Attól még nekiszaladhat a fá nak, és ripityára törheti az „em béezrest", nem igaz? Az a fon­tos, fiam, hogy te már kész sö főr vagy, hiszen a katonaságnál is azt gyakorolod két éven ke­resztül, csak vigyázz magadra meg a kocsira, becsüld meg a beosztásodat, adj hálát a jó is­tennek, hogy úgy fog az eszed, mint a beretva, s hogy te leszel a faluban a legkülönb, ha ha­zajössz ... Addiqra készen lesz a garázs is. Megbeszéltem a kőművessel, hatezerért összecsapja. Lapos lesz a teteje, hidegszurokkal fedve, mivel hogy az jól szige­tel. Kicsit nagyobbra méretezte­tem a kelleténél, hogy beltefér­jen az aprószerszám, tragacs, meg miegymás ... Csak te ipar­kodj haza! Azzal is tisztában vagyok én, fiam, hogy mivel a Cortina olyan ritka szép madár, nagyon soká­ig kellene rá várni. Hát én már utánajártam a dolgoknak. Ne félj semmit, mire hazajössz, a kocsi is meglesz ... Sikerült is­meretséget kötnöm fönt a he­gyekben egy asszonnyal, akinek amerikás az ura, és rendszere­sen küldözgeti haza a dollárt. Na látod, megegyeztünk, hogy ad nekem bonit amennyi csak kell, és azt a legbutább ember is tudja, hogy boniért még a po­zsegai várat is meg lehet venni, de azonnal. Es ez a fontos, fiam, hogy azonnal!... Dehát mi meg­elégszünk a Cortinával is, igaz-e Lajos?... Lehetőleg majd kom­binált színűt veszünk, hogy jól­essék a szemnek ránézni, s hogy a sárga irigység törje, aki rá­néz ... Egyszóval . . . hát így állunk, édesfiam. Minden a legnagyobb rendben van. Most már be is fejezem ezt a rövidke levelet, és csak vi­gyázz nagyon magadra, gondolj néha ránk is, különösen a te bolondos és őszinte apádra, aki érted mindenre képes. Isten veled, meg velem is! A zt még kifelejtettem a le­/1 vélből, hogy Csomóséknak már megvan az „embéez­resük", de csak ott áll a csűr­ben, abban a pókhálósban, mert még garázsuk sincs. Na, látod fiam, de nekünk az is lesz, még hozzá lapos tetővel, hidegszu­rokkal. Hát isten veled! MINDENKI JÓL EMLÉKSZIK még azokra a nem régi időkre, amikor nagy szónhiánnyal küsz­ködtünk, s úgyszólván harcol­nunk kellett minden terven fe­lül kitermelt csille szénért. Ma ezért sokan meglepődve veszik tudomásul, hogy „egyszeriben" elég szenünk van. A fogyasztók ma már nem a szénhiány miatt méltatlankodnak, hanem a mi­nősége ellen vannak kifogásaik. Felvetődik a kérdés: Milyen tulajdonképpen a szlovákiai szénbányák mai helyzete? Mi­lyenek a problémáik s milyenek a kilátásaik? Pavel Murin mér­nök, a prievldzai szén- és lig­nitbányák szakágazati igazgató­ja a minap így jellemezte a helyzetet: — Valóban, ma már az a hely­zet, — ha a behozatalt is szá­mításba vesszük, — hogy elég szenünk van. Nagymértékben hozzájárultak ehhez a szlová­kiai szénbányák is, különösen a Cigel Bánya. Termelése révén az utóbbi években egymillió tonná­Annak ellenére, hogy az ősi agyagművösségből kifejlődött kerámiai ipar egyre kecsegte­tőbb kilátásokkal rendelkezik, hisz a modern technikában is széles mértékben érvényesül­het, hazánkban hosszú ideig a mostohagyermek szerepét ját­szotta. Régebben nem tettek különbséget az agyagipar és a kerámiai ipar között, újabban azonban a kerámiai iparba so­roljuk például a fémkerámia, az oxidkerámia, a magnezit, a szilika stb. tűzálló anyagok gyártását is. AZ UTŰBBI IDŐBEN végre mi is biztosítani igyekszünk számára az őt joggal megillető helyet. Csehszlovákia nagy nyersanyagkészletekkel rendel­kezik a kerámiai ipar bővítése célfaira, amelyet hosszú ideig figyelmen kívül hagytunk. Egy­ben nem elhanyagolható körül­mény az sem, hogy a kerámia­ipar termékei az export szem­pontjából is jelentősek: nagyon keresett árucikkek nemcsak a szocialista, hanem a tőkésor­szágokban is. A nagy kereslet kielégítésé­re a jövőben több mélyreható változást kell eszközölnünk: új termelőüzemeket kell építe­nünk, korszerűsítenünk kell aiz elavult üzemeket, bővítenünk kell a nyersanyagok termelé­sét s fokoznunk kell a munka minőségét. MIT IRÁNYOZ ELŐ a cseh­szlovák kerámiai ipar új szak­ágazati igazgatóságának jóvá­hagvott fejlesztési terve? A ter­melés az 1970. évig a mainak 125 százalékára fokozódik. Már ebben az évben összesen 6 330 000 m 2 burkolócsempét fogunk termelni, 1970-ig nedig további egymillió négyzetmé­terrel növekszik a termelésük. A FEJLESZTÉS KERETÉBEN val nőtt a széntermelés. A ter­melés a szükséglet szempontjá­ból már olyan színvonalú, hogy nem lenne célszerű tovább fo­kozni. A szlovákiai szénkörze­tek egyébként is veszteségesek, ezért előnyösebbnek látszik, hogy az esetleges nagyobb ke­resletet az észak-csehországi bányák termékeivel fedezzük. Az ottani bányák ugyanis aktí­vak, és a szenünk is jobb minő­ségű. Mi, sajnos, csak olyan sze­net termelhetünk, és szállítha­tunk, amilyennel a természet megajándékozott bennünket. A ROSSZABB MINÖSÉGO szén természetesen nem csupán köz­vetlenül hasznosítható, hanem bizonyos nemesítési eljárással, brikettezéssel javítható. A prie­vidzai szakágazati igazgatóság munkatársai ezzel a kérdéssel is foglalkoznak. A fő probléma az, hogy kifizetődik-e. Brikettgyá­rakat ma elsősorban az észak­csehországi szénkörzetekben lé­tesítünk. Az eddigi számítások szerint a szlovákiai barnaszén üzembe helyezték már a csa­tornázási kerámiai termelő üze­met a Plzeň melletti Tŕemošná­ban. Űj kőanyagcsöveket gyár­tó üzem működik Poštornában, s szintén új tűzálló anyagokat termelő üzem kezdett működni Veiké Opatovdcén; az utóbbi ka­pacitása 100 000 tonna samott­tégla és ídomcső. Kerámiai burkolólapok gyártására szol­gáló új üzemek létesülnek a ke­let-szlovákiai Michalovcén és a Plzeň melletti Chlumčanyban is, s 1969-ben már 2 800 000 m 2 kerámiai burkolókocka lesz a termelésük. szárítása nemigen fizetődik ki, mert túlságosan nagy a víztar­talma, s a nedvesség eltávolítá­sára tehát ismét szenet kell használnunk. A szlovákiai szén­bányák ezért elsősorban az erő­művek, például a novákyi hő­erőmű számára szállítják termé­keiket. A jobb minőségű szénfaj­tákat azonban mosással és osz­tályozással a kisfogyasztók és a kisebb üzemek számára neme­sítik. ÉRDEKES PROBLÉMÁKAT ho­zott az új irányítási rendszer a szén értékesítése, illetve a ter­melő és az átvevő közötti vi­szonyban is. Az új irányítási rendszer elveinek értelmében ugyanis a készletekért, tehát a szénkészletekért is kamatot kell fizetni a banknak. A nagy­vásárlók ezért arra törekednek, hogy csökkentsék készleteiket; a második és a harmadik ne­gyedévben tehát jóval keveseb­béi vesznek át, mint az év többi szakában. A szénbányák, külö­nösen a külszíni bányák teljesí­teni tudnák ugyan a nem folya­matos szállítást is, viszont a vasút nem tudja lebonyolítani a fokozott mennyiségek idényi szállítását. Ezért valamifél© ösztönzőket kell keresni a nagy­vásárlók számára, hogy előre ellássák magukat szénnel a téli időszakra, anélkül, hogy erre ráfizetnének. A SZLOVÁKIAI SZÉNBÁNYÁ­SZAT jövőjét illetően elsősorban az energiatermelés intemzifíká­lását kell szem előtt tartani. Fokozódik a kőolajbázisú csepp­folyós fűtőanyagok termelése s terjed a gázosítás is. E két utób­bi fűtőanyag elterjedése egyút­tal a szilárd tüzelőanyagok ter­medósének új koncepcióját is megköveteli. A széntermelés te­rén is számolni lehet még ugyan bizonyos fejlődéssel, ám távol­ról sem olyannal, amilyet erede­tileg terveztünk. Nem szabad elfelejteni, hogy a szóntermelés a beruházások szempontjából jóval igényesebb és költsége­sebb, mint a nyersolaj vagy a fűtőgáz termelése, illetve szál­lítása. Szlovákiában ezért már nem számolunk új szóntermelő kapacitások létesítésével. Most az a feladatunk, hogy fenntart­suk és tökéletesítsük a megle­vő üzemeket. A HÁZTARTÁSOKBÓL is foko­zatosan eltűnik a szén, mint tü­zelőanyag. Hisz ki lesz majd hajlandó hurcolni a szenet a la­kásba és hamujával beszeny­nyezni a szobákat, ha majd ele­gendő mennyiségű propán-bu­tán gáz áll rendelkezésre. Kerámiai iparunk továbbfej­lesztését célozza az új nyers­anyagtelepek megnyitása, az új kaolintelepek és a kiváló mi­nőségű kelet-szlovákiai perlit­lelőhelyek hasznosítása, továb­bá az öntödei és az üvegipari homokféleségek és érkvarckö .termelése is. AZ 1970. ÉV UTÁN új üze­mek létesítését vettük tervbe a csatornázási, mezőgazdasági és saválló kőanyagféleségek ter­melésére az Ipoly völgyében s úgyszintén a kelet-szlovákiai bentonit termelésére és feldol­gozására is. A braiislavaiak kedvelt fürdőhelye az Aranyhomok, amely a kedvező, napfényes időszakban mindig telve van. (Németh J. felv.) ÚJ TROLIBUSZOK BRATISLAVA SZÁMÁRA Az Ostrov nad Ohíí-i Skoda-gyárban elkészítették a T 11 típusú új trolibuszok hitelesítő sorozatát. A modern, felső vezetékes villamos jár­művek Plzeň és Bratislava belvárosi közlekedése számára készülnek. E városok lakosai már ebben az évben meggyőződhetnek az új troli­buszok kényelmességéről. Elsősorban a panel-megoldású karosszériájuk érdemel figyelmet (a Karosa Mýto gyártja), amely azonos a sorozatban gyártott ŠM 11 autóbuszokéval. A trolibusz GS km/óra sebességet ér el, s 100 utas szállítására alkalmas. Az úttest okozta rázkódásokat hidrau­likus rúgózás csökkenti. — A képen az új trolibusz Plzeň utcáin. HÚSZÉVES A CHRONOTECHNA ÓRAGYÁR A šternberki Chronotechna fennállása húsz éve alatt több mint 13 millió ébresztő- és másfajta órát gyártott. Az általa forgalomba hozott óratípusok száma meghaladta a 130 at. Ma a világ 80 országába szállít­ja termékeit. Ebben az évben is több újdonsággal lepi meg a vásárló­közönséget a Chronotechna. A gyár konstruktőrei a legkisebbekről sem feledkeztek meg. Egy B-90 jelzésű ébresztőórát fejlesztettek ki szá­mukra, amelynek számlapján különféle állatfigurák lesznek. A modern szobai, stílusos és konyhai óráknál a fő figyelmet manapság az új anya­gokra irányítják, mert ezek könnyen tisztán tarthatók s emellett a pasz­tellszínek széles skáláját biztosítják. — A képen a B 50 ,,Lnx jelzésű ébresztőóra működésének ellenőrzése a gyár speciális elektronikus be­rendezéseinek segítségével. 2 800 000 négyzetméter kerámiai burkolólap

Next

/
Thumbnails
Contents