Új Szó, 1966. július (19. évfolyam, 179-209. szám)

1966-07-03 / 181. szám, vasárnap

HÉTVÉGI HÍRMAGYARÁZATUNK A 25. P u v Í: S Az elmúlt héten három vi­lágrészről is puccskísérlet híre járta be a világot: Irakban le­verték a felkelőket, a brazavil­le-i Kongóban kiegyeztek a zendülőkkel, Argentínában azonban újra reakciós katona­tisztek kerültek hatalomra. Egyes hírmagyarázók szerint Argentína történetében ez már éppen a 25. puccs volt. Min­den a szokásos recept szerint történt. • PUCCSOK FUTÓSZALAGON 1962. március 29-én hadiha­jók sorakoztak fel Buenos Aires kikötője előtt, a hadsereg egy­ségei a főváros központja felé vonultak, a katonatisztek beha­toltak az akkori elnök, Frondi­zi szobájába, letartóztatták és repülőgépen Martin Garcia szi­getére száműzték. A hatalomra került katonai klikk azonban nem sokáig tar­totta magát, a másfél év múl­va megtartott választásokon j 1963-ban j Illia személyében új elnök került az ország élé­re. Az elnök igyekezet refor­mokkal javítani a súlyos gaz­dasági helyzeten: felmondta az amerikai társaságokkal kötött olafegyezményt, államosította a búzaexportot, bevezette az árellenőrzést és emelte a bére­ket. E népszerű kezdeti intéz­kedések azonban nem javítot­tak az ország súlyos gazdasági helyzetén, a termelés nem nö­vekedett, az életszínvonal to­vább csökkent. Illia igyekezett egyensúlyban tartani az ország belpolitikáját. A két fő erő: a hadsereg és a perónista mozgalom között la­vírozott. Amikor a perónista befolyás alatt álló szakszerve­zetek egymás után rendezték a tömegmegmozdulásokat, a tábornokok ez év márciusában ultimátumot nyújtottak át az elnöknek, amelyben az egyre erősödő szakszervezetek és ál­talában a parlament hatásköré­nek korlátozását követelték. A haladó tisztek egy csoportja figyelmeztette az elnököt a készülő puccsra és a sajtó is nyíltan írt róla. Illia elnök utolsó sakkhúzásként megkísé­relte a reakciós tábornokok vezetőjét, a szárazföldi erők főparancsnokát, Pistarinit me­neszteni. S ez a döntése meg­pecsételte sorsát. Megismétlő­dött 1962. Pistarini és társai letartóztatták az elnököt, fel­oszlatták a parlamentet, szél­nek eresztették a tartományok vezetőit és a katonai klikk kormányt alakított. Ongania tábornok, az új el­nök első lépése a kommunista párt titkárságainak bezáratása, a haladó szervezetek betiltása volt. Mint minden új elnök, szép szavakkal megígérte az ország fejlesztését, ebben azon­ban senki sem hisz. • A PERÓNISTÁK ÉS A HADSEREG Argentína politikai életének rétegeződése igen bonyolult. Mindenki másként csoportosít­ja a különféle érdekeket kép­viselő pártokat, szervezeteket. Abban azonban minden hírma­gyarázó megegyezik, hogy a legnagyobb tömegbázisa az 1955-ben megdöntött és szám­űzött Perón diktátor híveinek van. A demagóg politikus egy sor intézkedésével olyan nép­szerű lett a dolgozók körében Is, hogy a szakszervezet még ma is a perónisták kezében van, s ez ma a hadseregen kí­vül a legjelentősebb szerve­zett erő. Az igaz, hogy a perónisták ls több kisebb csoportra forgá­csolódnak, de az utóbbi időben igyekeztek közös platformot találni. Könnyen lehetséges, hogy a jövő év tavaszára ter­vezett választásokon győztek volna. Ez a lehetőség lelkesítette a perónistákat és egyre gyakrab­a ban támadták a kormányt. Ez felbőszítette és leszámolásra ingerelte a katonákat, gg Argentína politikai életének fő ereje a meglehetősen jól 3, felszerelt, nagy létszámú had­sereg, amely elkerget minden 3 politikust, ha a katonák céljai­val ellentétes politikát folytat. Igaz, a hadsereg sem egysé­ges. Két fő irányzat van: a kékek, vagy legálisak, akik inkább a háttérből irányítják a politikát és ellenzik a nyílt katonai diktatúrát. A másik irányzat a vörösök, vagy gorillák, ök a diktatúra hívei, vad antikommunisták, s még a polgári demokráciának is ellenségei. A két csoport azonban nem áll egymással annyira szemben, hogy ha a helyzet úgy kívánja, össze ne fogjanak. Ongania tábornok, a jelenlegi elnök is a legálisak táborából került a gorillákhoz a puccs élére. A két irányzat összefogott, hogy megakadályozzák a perónisták megerősödését, közelebbjutásu­kat a hatalomhoz. • A PENTAGON EMBERE Ongania tábornok a Penta­gon bizalmi embere — mondja az Argentin Kommunista Párt nyilatkozata és felszólítja a la­kosságot, harcoljanak egy de­mokratikus koalíciós kormány megalakításáért. Ongania Amerika-barát beál­lítottságát az is bizonyítja, hogy mint a hadsereg főpa­rancsnoka, Illia elnöksége ide­jén támogatta az „Amerika­közi csapatok" szervezésére tett washingtoni javaslatot. Amikor az Egyesült Államok Dominikában partra szállt, On­gania az elsők között akart csapatokat küldeni az interven­ciósok támogatására. Illia el­nök azonban ezzel nem értett egyet. Ongania állítólag csak ezután kezdte a puccs részle­teit kidolgozni. A washingtoni hivatalos kö­röket kicsit kellemetlenül érin­tette az argentínai puccs, hi­szen a Johnson-kormány felelős politikusai számtalanszor ki­jelentették, hogy ellenzik a katonai diktatúrákat és azt szeretnék, ha Latin-Amerika valamennyi országában demok­ratikus államforma lenne. A je­lek szerint azonban az argen-, tínai államfordulat Washington áldásával történt. A reakciós katonai klikíc folytatja a hajszát a kommu­nisták és más haladó személyi­ségek ellen. Nagy meglepetést keltett azonban az a hír, misze­rint Perón a Madridban élő 70 éves exdiktátor üdvözölte On­gania hatalomátvételét. Egyes politikai megfigyelők azt állít­ják, hogy a perónisták megkí­sérelnek kompromisszumot köt­nP a katonai klikkel. Érdekes, hogy az új rendszer nem osz­latta fel a szakszervezeteket, a perónisták fő bázisát. SZŰCS BELA AZ ELSŐ AMERIKAI kísérlet, hogy űrlaboratóriumot bocsás­sanak fel Hold-körüli pályára, nem sikerült. A Delta hordozó­rakéta sébessége túl nagy volt, s ez lehetetlenné tette pályája kiigazítását. A Lunar Explorer űrállomást végül Föld körüli pályára vezérelték. Az űrhajó az eredeti programnak csak egy kis részét tudja teljesíteni — adatokat közöl majd a napsu­gárzásról. NICOLAE CEAUSESCU, az RKP Központi Bizottságának fő­titkára július 1-én fogadta Ca­mara Damantangot, a Guineai Demokrata Párt politikai bizott­ságának tagját és Dialdo Abdu­layt, a guineai külügyminiszté­rium politikai osztályának igaz­gatóját, akik Romániában tar­tózkodnak. (CTK) AZ ANGOL hajók 47 napos veszteglés után július 2-án új­ra kifutnak a tengerre. Az an­gol tengerészek nagy sztrájkja után, mely szombaton éjfélkor ért véget, több teherhajó is fel­szedte horgonyát a londoni ki­kötőben. Tegnap kb. száz hajó hagyta el az angol kikötőket. (ČTK) AUSZTRIÁBAN a sertés- és a marhahús árának emelése után tegnap felemelték a friss ba­romfi árát is. A baromfi kilója 3 schillinggel lett drágább. A szombati bécsi lapok a kenyér és a péksütemény árának fel­emeléséről is írnak. (ČTK) AZ OSZTRÁK Steyer autógyár üzemi bizottsága határozatot fogadott el, amelyben népszava­zást követel Habsburg Ottó va­gyonának visszaadása kérdésé­ben. A Wochenpresse szerint Habsburg Ottó először ősszel látogat el Ausztriába. (CTK) INNSBRUCKBAN a szélsőjobb­oldali diákok egy csoportja megalapította az Osztrák Nem­zeti Demokrata Pártot. A párt tagjai között van például Nor­bert Burger egyetemi tanár is, aki nyíltan rokonszenvez a dél­tiroli terroristákkal. A megfi­gyelők szerint a párt megalapí­tására a nyugatnémet Nemzeti Demokrata Párt bajorországi választási sikerei voltak hatás­sal. (CTK) UGANDÁBAN július 1-én meg­kezdték az országfejlesztési má­sodik ötéves terv és Uganda gazdaságának átépítését célzó 15 éves program teljesítését. Milton Obote ugandai elnök sze­rint az ötéves terv teljes költ­ségvetése több mint 230 millió font sterling. (ČTK) MALAYSIA nem szándékszik a SEATO tagja lenni — jelen­tette ki tegnap Abdur Razzak malaysiai miniszterelnök-helyet­tes. Thanat Khoman thaiföldi külügyminiszter Canberrában kijelentette, hogy a SEATO mi­niszteri tanácsa szívesen látná Malaysiát és Singaporet a SEATO ban. (CTK) A JKSZ plénumának határozatai a biztonsági szervek munkájáról és a párt átszervezéséről Alekszandar Rankovics lemondott Az amerikai toborzóirodában kelletnem mvffitja Belgrád (CTK) — Amint már jelentettük, pénteken összeült a jugoszláv Kommunisták Szövet­ségének Központi Bizottsága. A pénteki ülésen beszámoló hang­zott el az állambiztonsági szer­vek munkájáról, e szervek irá­nyításának módszereiről és a hivatali funkció betöltése köz­ben tapasztalt visszaélésekről. A dokumentum azzal foglalko­zik, hogy a biztonsági szervek­nél egyes hivatalos személyisé­gek visszaéltek hivatali funk­cióikkal és konzervatív ellenál­lást tanúsítottak. A bizottság arra a következtetésre jutott, hogy a közvetlen felelősség Szvetiszlav Sztefanovicsot, a JKSZ Központi Bizottságának tagját terheli, minthogy sok éven át vezető tisztségeket töl­tött be az állambiztonsági szer­veknél. A bizottság javasolta, hogy Sztefanovicsot zárják ki a jKSZ-ből. A beszámoló foglal­kozott Alekszandar Rankovics­nak, a Központi Bizottság titká­rának politikai felelősségével is és javasolta, hogy a végrehajtó bizottság ülésén fogadják el le­mondását. Az ülésen felszólalt Tito, a JKSZ főtitkára és többek között kijelentette: Valamennyien tud­ják, hogy a háború alatt és a háborút követő esztendőkben ál­lambiztonsági szerveink hatal­mas szerepet játszottak. Mind­azonáltal, éppen, mert mind Rankovics elvtársban, mind pe­dig az állambiztonsági szolgálat­ban oly nagyon bíztunk, egyet­len egyszer sem vitattuk meg az állambiztonsági szolgálattal kapcsolatos kérdéseket végre­hajtő bizottságunk ülésein. Le­szögezte, hogy a torzulásokért nemcsak egyének felelősek. Egy csoport frakciós harcáról van szó a hatalomért. A vitát, melynek során többek között felszólalt Alekszandar Rankovics ós Svetiszlav Sztefa­novics, Tito zárta le. Leszögez­te, a legfontosabb feladat, hogy a Központi Bizottság újból meg­szerezze a nép bizalmát. Hang­súlyozta, hogy meg kell valósí­tani a párt VIII. kongresszusá­nak és a Központi Bizottság har­madik plénumának határozatait. Beszédében a párt átszervezésé­ről is megemlékezett. Beismer­te, hogy a párt tekintélye szem­pontjából a plénum kicsit meg­késve tárgyalt erről a fontos kérdésről. A JKSZ Központi Bizottsága határozatot fogadott el az ál­lambiztonsági szervek tevékeny­ségéről, valamint a JKSZ átszer­vezéséről és továbbfejlesztésé­ről. A határozat az állambizton­sági szervek haladéktalan át­szervezését javasolja. Jóváhagy­ja Alekszandar Rankovicsnak, a JKSZ Központi Bizottsága titká­rának lemondását, és azt java­solja, hogy Rankovics az alelnö­ki tisztségéről is mondjon le. A határozat szerint egyes cso­portok az erő politikáját támo­gatják és uralmuk alá akarják keríteni a JKSZ-t. A határozat beszél a párt szervezeti összeté­tele megváltoztatásának és ká­derpolitikája demokratizálásá­nak szükségéről. A Központi Bizottság a követ­kező személyi változásodat ha­tározta el: Mijalko Todorovicsot, a JKSZ végrehajtó bizottságának tagját, a Központi Bizottság tit­kárává választották; Milentije Popovicsot a JKSZ Központi Bi­zottságának tagját beválasztot­ták a végrehajtó bizottságba. A párt átszervezésével és fej­lesztésével kapcsolatos problé­mák tanulmányozására egy 40­tagú bizottságot választottak. Mijalko Todorovics, a Közpon­ti Bizottság új titkára 1937 óta tagja a pártnak. 1941-ben részt vett a szerbiai felkelés szerve­zésében, később vezető szerepet töltött be a nemzeti felszabadí­tó hadseregben. A felszabadulás után földművelésügyi miniszter, a gazdasági állambizottság el­nöke, miniszterelnök-helyettes és 1963-tól a szövetségi szkupsti­na elnökhelyettese, valamint a szövetségi szkupstina szövetségi tanácsának elnöke volt. Milentije Popovics 1939 6ta tagja a pártnak. Részt vett ä szerbiai partizáncsapatok har­cában, majd 1945-ben képviselő lett. A szerb kormány, később a szövetségi kormány minisztere volt. Megkezdődött az amerikai csapatok kivonása Franciaországból A NATO katonai gépezete pénteken 14 ország fegyveres erőire csökkent, mivel csütörtö­kön éjfélkor életbe lépett Pá­rizsnak az a döntése, hogy ki­vonja fegyveres erőit a NATO integrált parancsnokságai alól. Franciaországnak mintegy 20 összekötő tisztje továbbra is a NATO közép-európai parancs­nokságán marad az átmeneti időszakra, de nem vesz részt a NATO katonai szervezésében és kiképzésében. Áz amerikaiak csütörtökön kön zölték a franciákkal, hogy pén­tektől visszavonják a Nyugat­Németországban állomásozó francia csapatok rendelkezésé­re bocsátott taktikai atomfegy­vereket. Megkezdődött a Franciaor­szágban állomásozó amerikai csapatok kivonása és a Fran­ciaországban levő amerikai tá­maszpontok felszámolása is. Az első amerikai egységet az év­reux-i amerikai légi támasz­pontról vonták ki. Kongóban nemzeti hősnek nyilvánították Lumumbát Kinshasában (a korábbi Leo­poldville-ben) csütörtökön tö­megfelvonulással és katonai díszszemlével ünnepelték Kon­gó függetlenné nyilvánításának hatodik évfordulóját. Az ünnepségen mondott be­szédében Mobutu kongói állam­elnök élesen támadott egyes kongói politikusokat, akik „kül­földi pénzügyi csoportok érde­kében lábbal tiporták Kongó törvényes jogait". A kongói elnök ígéretet tett, hogy 1970-ben az általános vá­lasztójog alapján parlamenti és elnökválasztásokat tartanak. Az évforduló alkalmából a kormány nemzeti hőssé nyilvá­nította Patrice Lumumbát. A rá­dióban ismertetett kormánynyi­latkozat szerint Lumumba „a gazdasági függetlenségért ví­vott harc első áldozata". A kongói kormány elhatároz­ta, hogy a fővárosban utcát ne­vez el Lumumbáról. A kormány elrendelte, hogy a kongói fő­város központjában emeljenek szobrot Lumumbának, a nemze­ti hősnek. Mao Ce-tung az irodalomról és művészetről Peking (CTK) — A kínai la­pok tegnap első oldalon közöl­ték Mao Ce-tung beszédét az iro­dalomról és művészetről, me­lyet még 1942-ben Jen-Anban mondott. A sajtó bejelentette, hogy a Cikket a Kínai Kommu­nista Párt megalapításának 45. évfordulója alkalmából közölték azzal a céllal, hogy „hozzájá­ruljanak a nagy kínai proletár kulturális forradalom fejleszté­séhez". Pekingi megfigyelők szerint a cikk közzétételével ugyanolyan forradalmi légkört akarnak te­remteni, mint amilyen abban az Időben jellemezte azokat a te­rületeket, melyek a Kínai Kom­munista Párt ellenőrzése alatt álltak. 1942-ben a japán támadások Idejében indították el az első kampányt a „munka stílusának megváltoztatásáért".

Next

/
Thumbnails
Contents