Új Szó, 1966. július (19. évfolyam, 179-209. szám)

1966-07-26 / 204. szám, kedd

HiSIlMllfi v Á textilipar második forradalma A nagy ipari forradalmat, amelynek végső fokon mai világképünk kialakulását kfiszönhetiük, a textilipar indította el útjára. A XVIII. század utolsó harmadában a fonás, szövés és kikészítés gépesítése révén sokszorosára nőtt a termelékenység. A gomba módra elszaporodó textilgyárak igényei a gőzgép, a vegyipar, a közlekedés, majd valamennyi iparág szédítő ütemű fejlődését vonták maguk után. A napjainkban kibontakozó második ipari forradalom hasonlóképpen megy végbe; egy-egy iparág találmányai, eredményei kihatnak más, olykor látszólag távoli technikákra is, és ezek módosulása ismét újabb iparágak forradalmi változását idézi elő. Ebben a láncreakcióban ezúttal nincs kezdeményező szerepe a textilipanak. A műanyagkémia és az elektronika találmányai robbantották ki a forradalmat a vegyipar és az automatizálás területén, amely ma már átcsap minden iparágra, így a textiliparnak szinte minden ágára is. Igaz, a fonás és szövés gépei alig változtak az utolsó 130 esztendőben, mégsem a gépek, hanem a nyersanyagok területén éreztette hatását először a második ipari forradalom. Mi az oka ennek? 1790 után rendkívül gyorsan elterjedt a klóros fehérítés technikája a régi gyepfehérítés rovására. A XIX. század elején Anglia már annyi pamutszövetet exportált, hogyha a gyárak megmaradtak volna a régi eljárásnál, az egész ország területe sem lett volna elegendő fehérítés céljaira. Hasonló helyzet alakult ki századunk derekán is: a gyapot, a len vagy a kender termesztésére, a juhok legeltetésére felhasználható terület további növekedésének határt szabott a Föld népességének rohamos növekedése. Nem is anynyira a lakóterület, mint inkább az élelmet szolgáltató növények helyszükséglete korlátozta a természetes szálasanyagok termelésének további növelését. Az emberiség régi álmának valóra váltása, a mesterséges hernyóselyem előállítása sürgető feladattá vált. A nylon és testvérei Mint jóformán valamennyi találmány, a mesterséges szálasanyagok is két fejlődési fokozaton mentek át. Az első szakaszban az emberi képzelet nem tudott elszakadni a példaképtől, a természetes száltól. Cellulózból, tehát a növények közös építőanyagából állították elő az 1920-as években az első műselymet. Az alapanyag tehát továbbxa is a fa, a szalma vagy gyapothulladék cellulőzja maradt, tékát korántsem volt független a Föld alapterületétől. Alig tizeo®t évvel később máir megvalósult a találmány második fokozata is: az ásványi anyagból gyártott műszál. 1934—1939 között az Egyesült Államokban ipari méretekben is megvalósult az első, gyakorlatban is bevált szintetikus szál, a poliamid-típusú nylon termeíése. Dladalútjára mindnyájan emlékezünk még, de csak a női barisnya és egyes fehérneműfajták területén szorította ki végérvényesen a hagyományos szálas anyagokat. A második világháború után áj szintetikus szálas anyagok valóságos áradata öntötte el a piacokat. A poliakrilszálak elsősorban a gyapjú pótlására terjedtek el, a poliészterek pedig mind pamuttal wagy gyapjúval keverve, mind pedig tisztán számtalan felhasználási területet foglaltak el az utolsó években. De rajtuk kívül is se szeri, se száma az új szálas műanyagoknak, nem is szólva az üvegszálról, amely ugyancsak hozzájárult a textilipar hagyományos gyártmányprofiljának megváltozásához. A mesterséges szálak aránya ma már meghaladja a teljes termelés egynegyedét, és további előretörésük feltartóztathatatlan. Egyes szálak éppen az utóbbi időben jutottak nagy jelentőséghez. Szemünk láttára hódít teret a poliészter az esőkabát, a puplin és a fésűsszövet gyártásában: 1960 óta csaknem négyszeresére nőtt a felhasználása. Az üvegszál tűzbiztonsága miatt dekorációs szövetként, szilárdsága miatt pedig műanyag alkatrészekbe ágyazva szerkezeti anyagként és szigetelőként terjed, ugyancsak rohamosan. Előnyök és hátrányok A műszálak meglepően gyors felőretörése annak tulajdonítható, hogy nemcsak egyenrangúak a hagyományos szálakkal, hanem sok tekintetben túl is tesznek rajtuk. A szintetikus szálak szilárdabbak, kopásállőbbak, s a vegyi hatások iránt kevésbé érzékenyek, mint a régi növényi vagy állati eredetű szálas anyagok. A szintetikus szálak már kis mennyiségben is gyapjúhoz vagy pamuthoz keverve ugrásszerűen javítják a szövet szilárdságát. A nagy szakítószilárdság lehetővé tette, hogy a szövésben és a kötésben növeljék a gépsebességeket, ezzel nőtt a termelékenység, mert fonalszakadás alig fordul elő a mesterséges szálak feldolgozása során. A további különleges tulajdonságaik közül említsük meg a szálak finomságát; ebben az üvegszál vitte el a pálmát: 1 mikronnál, tehát egy ezredmilliméternél kisebb átmérőkben is gyártják. Tökéletes sűrűsödésállóságuk feleslegessé teszi a szintetikus szálakból készült szövet vasalását, megoldódott a tartós nadrágéi és a mosható szoknya problémája is. Persze, nem hagyhatjuk említés nélkül a műszálak több közismert hátrányát sem, mert részben ezek magyarázzák az újabb és újabb próbálkozásokat, részben azt a körülményt is, hogy sok területről máig sem tudták kiszorítani a régi szálas anyagokat. Talán legsúlyosabb hibájuk, hogy csaknem képtelenek a nedvességfelvételre. Útját állják a bőr felületéről állandóan elpárolgó verejtéknek, amely lecsapódik; nyáron ezért kellemetlenül meleg, télen pedig hideg a szintteikus szálból készült alsónemű. A kellemetlen érzés elkerülésére ma már csak porózus alakjukban kerülnek forgalomba ilyen célokra. További hátrányuk a hőérzékenység: a szintetikus szálból készült öltönyre hulló izzó cigarettahamu lyukat olvaszt a szövetbe. Elterjedésük legfőbb akadálya még ma is az, hogy drágák. Legújabban azonban néhány olyan száltípust találtak fel — ilyen az 1965-ben Nobeldíjjal kitüntetett olasz Natta professzor polipropilénje is —, amely alig drágább a hagyomá nyos szálaknál. Az új forradalom útjai Néhány évvel ezelőtt rendkívüli kísérleti üzemet mutatott be egy japán gyár. Olyan pamutfonodával lepte meg a világot, amely gyakorlatilag - teljesen önműködő: sem a gépeken keletkező féltermékek leszedésére és szállítására, sem a gépsebességek állítására nem kell kiszolgáló személyzet. A hatalmas teremben 5—6 felügyelő sétál, a központi kapcsolóteremben rezgő mutatók és kigyulladó lámpácskák jelzik a gyártási folyamat mindenkori állapotát. Nem kétséges, hogy ez a találmány nagy jelentőségű lenne a munkaigényes fonásban — gazdasági vonatkozásban, de műszaki vonatkozásban — a szinkronizált anyagmozgatás zseniális megoldásán túl — semmi forradalmi nem történt. A végfonást például továbbra is a tízezer éves orsó végzi. Igazán forradalminak azok a kísérletek nevezhetők, amelyeknek célja az orsó nélküli fonás megvalósítása. A kőkorszak óta egyszerű, függőlegesen pergő botocska sodorta meg és csévélte fel a lazán párhuzamosított elemi szálakat. Fordulatszámát idővel percenként 12—20 ezerre növelték, ezzel alaposan megnőtt a termelt fonal menynyisége. De a további fejlődésnek "az orsó puszta léte szab határt. Kiküszöbölésére számos elgondolás született az utóbbi időben. Legtöbbjük aerodinamikai módszerrel oldja meg a súlyos problémát. A laza szálas anyagot erős légáram szívja be a fonótérbe, ahol légörvény sodorja fonallá. A textilipari műszaki forradalom további határköveit az újfajta cérnák, a terjedelmesített fonalak, a szövés-kötés új módjai, a szövés nélküli szövetek, a folyamatos filmnyomás, a víztaszító és gyűrődésmentes szövetek, a „habos" textíliák stb. stb. képezik. Mind olyan új technológiai eljárásokról van szó, amelyek új irányt szabtak a textilipari termelésnek. Nagyrészük még csak a kísérletezés, illetve fejlesztés stádiumában van, mégis igen kecsegtetők. Az új textilipari eljárások, a sok újfajta anyag, az új textíliáknak és plasztikus anyagoknak az ipar és a mezőgazdaság legkülönbözőbb területein való elterjedése azt bizonyítják, hogy a textilipar második forradalma döntő szakaszába lépett. (Szabadon a „Korunk technikája" c. mű nyomán) O A VILÁGŰR TOVÁBBI FELDERtTOjE A kaliforniai Mojava sivatagban a minap üzembe helyezték a világ egyik legnagyobb és legérzékenyebb rádióteleszkópját, amely a világűrből érkező jelek felfogására és feldolgozására, továbbá a mesterséges holdak repülésének megfigyelésére szolgál. A 64 méter átmérőjű parabolaantenna a legnagyobbak közé tartozik a világon. A naprendszer legtávolabbi részeiről is veheti a kozmikus jeleket, Illetve rádiőntasftásokat közölhet majd az ott tartózkodó űrhajónak. A képen az új rádióteleszkóp antennája. C A R L O SCHELLEMANN az elkötelezeti- művész A VÁROSI GALÉRIA tárlati termében egy nyugatnémet művész 1952—66-os rajzai, grafikái sorakoznak. Alkotójuk a 42 éves Schellemann, tanulmányi évei Augsburgban és Münchenben teltek el. Ma ls itt, Közép-Európa egykori művészeti központjában, az Isar-menti bajor fővárosban él és tevékenykedik. Emberséget hirdető, haladó eszmei tartalmú mondandóját nemcsupán a karcoló tűre, a ceruzára, a vonal kifejező erejére bízza. Politikai tevékenységével, szervező munkásságával is törekszik az NSZK ellentmondásoktól feszülő légkörének, jó részt még nácizmustól fertőzött mentalitásának megmásítására. Az Augsburgban székelő Sváb Szabad Művészek Egyesületének vezető személyisége és a „Tendenzen" (Irányzatok) című harcos kedvű folyóirat munkatársa. írhat, rajzolhat legjobb meggyőződése szerint a szabad Nyugaton, viszont bemutatásra elsősorban az NDK-ban és a szocialista államokban kerülnek művei. Schellemannak, a biztos kezű, kiváló rajzolónak szemhatára igen messzire terjed. Grafikai-, illetve rajzsorozatainak tanúsága szerint témaköre az agyagtáblákba ékírással bevésett, az emberiség legrégibb epikai maradványaitól: az aszszír-babilóni Gilgames eposztól és mesebeli hősének kalandos harcaitól kezdve — Lenin „Állam és Forradalmán" — a háború, — B. Brecht: „Szabadság és demokráciáján" keresztül a vietnami háborúig ível. Teljes mértékben átéli a korok, s korunk tragédiáját. Művészi célja nem a látott valóság felszínének pontos felmérése vagy rögzítése. A jelenségeket bonyolultságukban, összefüggéseikben elemzi, bírálja, állást fog-, lal s mindezt forró indulattal, meggyőző hévvel. Támad, „sebeket tép föl, hogy aktivitásra, gyógyulásra késztessen." Gunyoros, •sőt, maróan gúnyos tud lenni, de olykor együttérző könny csordul ki a szeméből. A negyven lapon a formák végtelen változata alakul hol sötétté sűrűsödve, hol meg feloldódik. Napjaink képzőművészetének szellemében „fantasztikus realizmussal láttatja a „Fenyegetett kultúrát", „Az ostobaság virágát". Metafórákkal, szövevényes eszmetársításokkal szól a „Forradalomról", a „Proletárdiktatúráról," a 20. század nagy „Robbanásáról", amely mindent elsöpör, amihez az ember valaha is ragaszkodott. — A „Gyilkosság" félelmetesen precíz rajza a halálfejű „Vezért", pusztulást hozó repülőd rajait, rombadőlt városokat, akasztófák erdeit, s a táborok hullahegyeit jeleníti meg. -— „Az elnyomás" a horogkereszt jegyében tomboló „Ostobaság és csalás", — a „Kezdet és vég" ezerszeresen megérdemelt zord valósága a faji gyűlölettől szított vad kegyetlenség lidérces idézése. — A johnsoni politika félelmetes kinövését, az értele metlen vérontást vádolja a kí^ sérteties „Háború a dzsungelben". TUDVA TUDJA Ű IS, mint B, Brecht, s vallja, hogy: „a realiz^ mus nem a valóságos dolgokat ábrázolja, hanem azt, hogy mU lyenek a dolgok a valóságban.'* BÁRKÁNY JEN0NÉ Az egyedi gondozás jelentősége A nyárasdi szövetk FUTÓ ÖSSZEHASONLÍTÁS Európa országaival, és máris kitűnik, hogy hazánkban túlságosan kicsi a fejőstehenek, hasznossága. Országos viszonylatban 1964-ben 1850 liter tej volt egy tehén évi hozama. Szlovákiában mindössze 1640 liter. Ez mindenekelőtt földműveseinknek okoz meglehetősen komoly gondot, mert ekkora hozammal ráfizetnek a tejtermelésre, de végeredményben az egész társadalomra nézve is veszteséget jelent. Nem véletlenül foglalkoznak tehát r problémával a kutatóintézetek. A fejőstehenek hasznosságát minden bizonnyal erősen befolyásolja a gondoskodás, az etetés, de ismert tény az is, hogy a tejelőképesség öröklődik. A kis hasznú egyedek olyan utódokat hoznak a világra, melyekből a legjobb gondoskodás esetében sem lehetnek jó hasznosságú tehenek és ezzel a probléma elevenjére tapintottunk, bár ezt éveken át akarva-akaratlanul figyelmen kívül hagyjuk. Pedig csak ennek tudatában, célszerű felhasználásával javíthatjuk egyszer s mindenkorra a tehenek hasznosságát. Térjünk azonban vissza 10—< 15 évvel a múltba, amikor országszerte megvetettük a közös gazdálkodás alapjait. Nem kell bizonygatnunk, hogy a szövetkezetet alapító parasztok a legjobb fejősteheneket háztáji gazdaságukban hagyták. A köizösben is csupán a kisebb hasznú jószág összpontosult. Ez a tulajdonság azután éveken át öröklődött az utódokban is, mert Jobb híján sehol sem cserélhették kl az állományt. FIGYELJÜNK AZONBAN TOVÁBB, hogy sokévi célszerű' munkával, a kiváló hasznosságú egyedek rendszeres kiválasztásával ós szaporításával mit érhetünk el 15 év alatt. A dunaszerdahelyi járási Nyárasd községében is 15 évvel ezelőtt alakították meg a szövetkezetet. A közös tehénállomány évi tejhozama akkoriban 1500 liter tej volt. A nyárasdiak azonban nem nyugodtak bele az adott kényszerűségbe. Hozzáfogtak a legjobb egyedek szigorú kiválasztásához és előnyös gondozásához, és csak a 2000 literen felül tejelő egyedektől neveltek utóezet tapasztalatai dókat. Aztán mind feljebb emelték a mércét 2500, majd 3000 literre. Manapság már csak a 3500 litert adó tehenek utódait tartják, sőt tekintettel vannak a jószág további jó tulajdonságaira is. A 15 évi lelkiismeretes munka eredménye: 600 tehén évi átlagos tejhozama 1964-ben 3533 liter volt. A környékbeli szövetkezetek szívesen vásárolják meg azokat az üszőket is, amelyek Nyárasdon nem mentek át a „szitán". Akad azonban több olyan tehén, amely 4— 5000 liter tejet is ad évente. Sőt az egyiktől 1964-ben 6723 litert fejtek. íme, a rendszeres, szakszerű igyekezet gyümölcse. Ezzel kapcsolatban ki kell emelnünk azt a körülményt, hogy a szövetkezetben a vezető dolgozók ugyanabban a beosztásban dolgoznak, s akik időközben széles körű és pótolhatatlan ismeretekre és tapasztalatokra tettek szert, amit a szövetkezet gazdasági fellendítése érdekében hasznosítanak. AZ ETETÉST ÉS GONDOZÁST sem hagyhatjuk figyelmen kívül. A havi tejhozam alapján állítják össze a takarmánytervet, s így mindegyik egyed anynyl takarmányt kap, amennyi elegendő erőnléte fenntartásához. Nem kevésbé fontos azonban a gondozók munkája. A nyárasdi szövetkezetben a gondozók felelősségük tudatában végzik kötelességeiket. A szövetkezet vezetősége csak azokat helyezi erre a munkaszakaszra, akik ezt kiérdemlik: Természetesen válogathatnak, mert egész sor tag Jelentkezett e észlegre. Egy üsző felnevelése az ellésig mintegy 7000 koronába kerül. Gondoljuk meg, mily óriási kárt szenvedünk, ha egy üsző a hanyag gondoskodás következtében tönkremegy. Gyakran sor kerül a fejőstehén Idő előtti eltávolítására, holott az a 7.-8. évében éri el hasznossága tetőfokát. SZENTELJÜNK EZÉRT különös figyelmet a nagy hozamú fejősteheneknek, mert ezzel fo- Kf kozzuk élettartalmukat, és csak a szakszerűen gondozott egyedek utódaibői bővítsük a nagy 19f hozamú tehénállományt. ^ VINCENT RAPANT, a mezőgazdaság közgazda- ar ságával foglalkozó kutató ^ intézet munkatársa.