Új Szó, 1966. július (19. évfolyam, 179-209. szám)

1966-07-24 / 202. szám, vasárnap

Világ proletárjai, egyesüljetek! ÜJSZO SZLOYAKIA KOMMUNISTA PARTJA KOZPONTI BIZOTTSAGANAK NAPILAPJA Bratislava, 1966. július 24. VASÁRNAP • XIX. évfolyam, 202. szám • Ára 30 fillér • " ' t*, í l'- v ý-'v:.:-' • * 1970-ben több mint 140 ezer hektáron aratnak gabonát hárommenetes módszerrel Szlovákiában. A nyitrai állandó országos mezőgazdasági kiállításon Szlovákia mezőgazdasági szakemberei megismerhették a módszer minden előnyét. (J. Bakala — CTK felv.) HELYZETJELENTÉS A GABONAFOLDEKRÖL TELNEK A MAGTÁRAK Egy kombájnra — 100 hektár • A gabona 52,2 százaléka biztonságban • A lucernának a fele még begyűjtésre vár • A közép-szlovákiai kerületben is jó az ütem A kedvezőtlen időjárás ellenére a lévai járásban jól halad az aratás. Feltűnő, hogy míg tavaly a járás 25—30 százaléka kai maradt a Csallóköz teljesítménye mögött, ez idén ez a különbség 6—7 százalékra csökkent. Bár a Mátyusföld később kezdte az aratást, mégis szép eredményeket ért el, aminek a magyarázata az, hogy több kombájn áll rendelkezésére. A dunaszerdahelyi járásban például 1 kombájnra 120 hektár gabona kicséplése jut, a lévai járásban viszont csak 100 hektár. A HETI TELJESÍTMÉNY Hétfőn és pénteken reggel az eső akadályozta az aratók munkáját. így a hét folyamán csak 2—3 nap arathattak. Ennek ellenére a járás területén 7168 hektáron, Illetve az összterületnek 21,4 százalékán aratták le a kalászosokat. Az előző teljesítménnyel együtt 65,4 százalékra teljesítik az aratási tervet. Hátra van még 11699 hektár gabona, túlnyomórészt búza learatása és a termés 47,8 százalékának kicséplése. Bár tekintélyes mennyiségről van szó, kedvező időjárás esetén nem jelentene nagy gondot a cséplés. K0ZEL A CÉLHOZ Az oroszkai szövetkezetesek már biztonságban érzik a termést. Mind a 134 hektáron learatták a gabonát, és 96 százalékát ki is csépelték. A kazalozás is jól halad, 70 hektárt már szabaddá tettek a szántók számára, akik már 50 hektáron végezték el a tarlóhántást. Az endrédi szövetkezetesek is az élenjárók közé tartoznak. 217 hektáron learatták a kalászosokat és 180 hektár termését már kicsépeltek. 120 hektárról a szalmát is kazlakba rakták. A tarlóhántással azonban lemaradtak, csak 30 hektáron végezték el. A TÖBBI MUNKA ALLASA Gyorsabb ütemben folyna a lucerna második kaszálásának a begyűjtése is, ha a gyakori esőzések nem akadályoznák a munkát. Eddig a 11 170 hektár termésnek a felét helyezték biztonságba a gazdaságok. Az eső késlelteti a szalma betakarítását ls, 64 százaléka még a határban van. A tarlókeverékeknek már 55,1 százalékát elvetették. A tarlóhántást pedig 4616 hektáron végezték el a traktorosok, ez az összterület 16,4 százalékát jelenti. (bj.) KtíZÉPSZLOVÁKIAI TUDÓSÍTÁS Jól halad az aratás a középszlovákiai kerület déli részein. A rimaszombati járás határában már 14 641 hektárnyi területen aratták le és 6154 hektárról csépelték kl a gabonát. Ez a gabo nafélék összterületének 61 szá zaléka. Sajnos pénteken és szombaton rosszabbra fordult az időjárás, s ez hátráltatja a munkát. Hasonló a helyzet a szomszé(Folytatás a 2. oldalon) Meg kell tanulnunk megfelelően értékelni a munkát J. LENÁRT miniszterelnök választói körében Szívélyes beszélgetésre jStt össze a Bratislava-újvárosi Körzeti Nemzeti Bizottság képviselőivel s aktivistáival Jozef Lenárt miniszterelnök, aki az említett választókörzet nemzetgyűlési képviselője. A miniszterelnök részletesen tájékoztatta a beszélgetés résztvevőit a IV. ötéves terv céljairól, valamint a kidolgozása folyamán felmerült problémákról. Tájékoztató beszámolója további részében rámutatott népgazdaságunk kihasználatlan tartalékaira. Ezzel kapcsolatban hangsúlyozta, hogy iparunknak a jövőben az eddiginél jobban kell hasznosítania állóalapjait. „Életbe kell léptetnünk azt az elvet" — mondotta a miniszterelnök —, „hogy nálunk is éppen úgy kell hasznosítani az állóalapokat, mint ahogyan azt a gazdaságilag versenyképes külföldön teszik. Meg kell tanulnunk minden nyersanyag, egyéb anyag, a villamos energia és a munka megfeleíő értékelését. Most már nem elégedhetünk meg a történelmi visszatekintéseken alapuló összehasonlításokkal. Valóban reális következtetésekre csak akkor juthatunk, ha a gazdasági adatok egybevetése közben a nemzetközi versengés sikeres részvevőinek eredményeit is szem előtt tartjuk. Ezentúl azt is másként kell megítélnünk, mit tekintsünk tényleges megtakarításnak. Bizonyos megtakarítások ugyanis nem fizetődtek ki. Ez különösen a színes fémek megtakarítására vonatkozik. Bebizonyosodott ugyanis, hogy egyes — a szükségesnél kevesebb színes fémet tartalmazó — gyártmányaink használhatósága a szokásosnál sokkal rövidebb volt, más szóval: ráfizettünk a jó szándékú, de helytelen spórolásra. Lenárt elvtárs ezt követve bel- és külkereskedelmünk új irányzatairól, majd a nemzeti bizottságoknak az új feltételekhez igazodó tevékenységében megoldásra váró problémákról tájékoztatta a jelenlevőket. Beszámolóját élénk vita követte. VIETNAM Az Egyesült Államoknak a vietnami háború minden napja 15 millió dollárjába kerül FULBRIGHT SZENÁTOR ÚJRA BÍRÁLJA WASHINGTON DÉLKELET-ÁZSIAI POLITIKÁJÁT • A SAIGONI RENDŐRSÉG A BUDDHISTÁK ÚJABB AKCIÓITÓL TART Saigon (ČTK) — A saigoni kórházban tegnap sebeibe belehalt az a buddhista szerzetes, aki tiltakozásul a vietnami rendszer ellen csütörtökön meggyújtotta magát. A saigoni rendőrség tart az újabb buddhista megmozdulásoktól, és ezért az egész esetet úgy állította be, mintha a szerzetest valaki meggyilkolta volna. A buddhista vezetőség azonban leleplezte a rendőrséget, s közölte, hogy az áldozat már napok óta foglalkozott az önkéntes tűzhalál gondolatával. A nyugati hírügynökségek szerint a tűzszünet! vonal mentén Dél-Vietnamban folytatódnak a harcok, amelyek állítólag súlyos áldozatokat követeltek. A hanoi rádió jelentése szerint Haiphong közelében egy pilótanélküli felderítő repülőgépet és egy sugárhajtású vadászgépet pénteken lelőtt a VDK légelhárítása. Szombaton délelőtt egy további kalózgép lelövéséről érkezett jelentés. Washington (CTK) — Az új „ázsiai doktrína" bejelentésével az Egyesült Államok az ázsiai országokban a csendőr szerepére vállalkozik — jelentette ki Eredetileg válaszlevélnek szántam az olábbi sorokat egy édesanyának, aki aggódik leánya jövőjéért. Nevét, lakcímét elhallgatom, nehogy — akaratom ellenére — esetleg kellemetlenséget, fájdalmat okozzak neki. Egyébként nem is a levélben foglaltak most a mérvadó, ez csupán ok arra, hogy bizonyos dolgokról nyíltan beszéljünk. A sorok írója többek között fájlalja, hogy kislányát az alapiskola elvégzése utón kétszeri próbálkozás ellenére sem vették föl a mezőgazdasági technikumba. „A kislányom gyenge tanuló volt - írja az édesanya —, magam is belátom. Ő is mondta, hogy az általános műveltséget nyújtó iskola felsőbb osztályaiban nem állná meg a helyét. Gondoltam hát, ne törje magát. Beadom mezőgazdasági iskolába. Ott majd csak átvergődik, hiszen tudomásom szerint oda eddig is a leggyengébb tanulók mentek. És hallottak már csodát? Oda sem vették fel. Hát nem furcsa

5"' Tényleg, akad némi furcsaság a dologban. Én azonban a furcsaságot másban látom, mint a kedves szülő. Vegyük csak a dolgokat szép sorjában. Nem a levélíró „bűne", hogy az elmúlt esztendőkben olyan nézet, illetve gyakorlat alakult ki, hogy a mezőgazdasági iskolába általában, csak a gyengébb, vagy közepes tanulók jelentkeztek, akik eredetileg más szakmát akartak, de a fölvételin „elbuktak", vagy olyanok, akiket — az említett okok miatt — más iskolákba nem javasoltak. Ez a kérdés azonban szorosan összelügg azzal, hogy nem mindig ítéltünk helyesen, vagy legalábbis egyesek próbálták csökkenteni a mezőgazdaság szerepét, a népgazdaságban. Voltak esztendők, amikor - különösen a fiatalság - menekült a földtől, nem látott biztos jövőt a mezőgazdaságban. Ez aztán - akarva, nem akarvaa mezőgazdasági szakemberek képzésében, nevelésében is visszatükröződött. NemegyFelnőtt a testvér szer liallhattuk ettől vagy attól a szülőtői: „Rosszul tanul a gyerek, azt hiszem, „csak" mezőgazdasági iskolára mehet." Éppen ezeknek az iskoláknak a tanárai bizonyíthatják, hogy ez a felfogás a gyakorlatban is érvényesült. Többnyire olyan hallgatók kerültek a tanintézetekbe, akik másutt aligha állhatták volna meg a helyüket. Azért, hogy így alakult a helyzet, nehéz volna most X-et, vagy Y-ont felelőssé tenni. A problémák szorosan összefüggnek azzal, hogy a mezőgazdasági termelésre nem mindig helyeztünk kellő súlyt. Ez visszatükröződött az anyagi juttatásokban, a kulturális lehetőségekben és még sok másban. Azt nem állítanám, hogy „mostohagyereke" a társadalomnak, inkább - akárcsak a családi életben - a kisebb testvér sorsára jutott. Hogy jobban megértsük, mire gondolok: a családban íratlan törvény, hogy a szülők szeme többnyire a legénysorba cseperedett fiún, vagy az eladó lányon van. A családi költségvetésben a „nagyok" szerepelnek az első helyen. Ök reprezentálják a családot, nekik kell a szebb ruha, divatosabb cipő. Lassacskán azonban a „kicsik" is felnőnek és a helyzet máris megváltozik. Valahogy így nőtt fel a nagyobb testvér, az ipar segítségével a mezőgazdaság is. A nagyarányú gépesítés hatására megváltozott a mezőgazdasági munka jellege. Az itt dolgozó szakemberek keresete nem marad el az iparban dolgozókétól. Az előítéletek sem állják már ki a próbát. És mindezek a változások visszatükröződnek abban is, hogy ma már nem kell „kötéllel" fogni a fiatalokat a mezőgazdasági iskolákba. A mezőgazdaság felnőtt: jövőt jelent, mint bármely más szakma, vagy hivatás. Még nem is olyan régen „fehér hollónak" számított, ha valakit mégsem vettek fel a mezőgazdasági iskolába. Érthető, mivel kevés volt a jelentkező és óriási a mezőgazdasági szakemberek iránti kereslet. Az utóbbi továbbra is megmaradt, azonban kedvezően megváltozott - ha szabad ezt a kifejezést használnom »- a kínálat. Ezt a minőségi változást tükrözi a kérdéses levél is. A mezőgazdasági iskolák eljutottak oda, hogy bizonyos értelemben „megrostálják" a jelentkezőket: ma már nem „mentsváruk"_azoknak, akik tudás, felkészültség hiánycmbn más iskolákba nem jutottak el. Nem tudom, ki, hogyan gondolja, de részemről így van rendjén. Ez a fejlődés útja. SZARKA ISTVÁN. Fulbright szenátor, a külügyi bizottság elnöke. A szenátor felszólította a kongresszust, alaposan vizsgálja felül e doktrínát, míg nem késő, míg a szenátus tudta és beleegyezése nélkül visszavonhatatlan kötelezettséggé nem válik. A „Christianity and crísiz" című befolyásos amerikai lap azt írta, hogy az amerikai hivatalos körök azzal hencegnek, hogy már több bombát szórtak Vietnamra, mint a második világháború idején egész Európára. Az „amerikai eszkaláció" Vietnamban — írja a lap — szégyen az amerikaiakra. A vietnami szennyes háború minden napja 15,5 millió dollárjába kerül az Egyesült Államoknak. Ez a június 30-án véget ért költségvetési év adataiból derül ki. Az elmúlt 12 hónapban 5,8 milliárd dollárt fordított Washington a vietnami katonai akciókra. De ebben nincs benne a gazdasági támogatás. A szakértők megállapítják, hogy a vietnami háború kiadásai napról napra növekednek. Az elmúlt évben katonai kiadásokra az Egyesült Államok 55,3 milliárd dollárt fordított. Hanoi — A VDK kormányának határozata alapján bizottság alakult az amerikai imperialisták háborús bűntetteinek kivizsgálására. A vietnami hírügynökség jelentése szerint pénteken az egészségügyi miniszter elnökletével összeült a bizottság. Gromiko Tokióba utazott Moszkva (ČTK) — A japán kormány meghívására szombaton a kora reggeli órákban Moszkvából hivatalos látogatásra Tokióba utazott Andrej Gromiko szovjet külügyminiszter. A. Gromikőnak ez az első jajpáni látogatása, melyet kb. egy hétre tervez. A szovjet külügyminiszter japáni látogatása nagy jelentőségű, ezért a japán sajtó különleges figyelmet szentel neki. A Jomiuri című lap szombati száma megállapítja, hogy a szovjet—japán viszonyban „baráti légkör alakult ki", és annak ellenére, hogy eddig nem sikerült megkötni a szovjet—japán békeszerződést, javultak a két ország képviselőinek személyi kapcsolatai. Valószínű, hogy rövidesen sor kerül Eisaka Sato miniszterelnök moszkvai látogatására is.