Új Szó, 1966. július (19. évfolyam, 179-209. szám)

1966-07-17 / 195. szám, vasárnap

P rágában a Vencel té­ren a nagy forgalom közepette az ember olyan ismerősökkel is találkozhat, akiket óta nem látott. Hasonló­képp történt ez velem is. Június 23-án az esti órákban találkoz­tam a pozsonyeperjesi Czajlik­család három tagjával, Jóská­val, Feri bátyjával és 70 eszten­dős apjával. Ennek az összejövetelnek a 25 esztendős Jóska a család legfia­talabbja volt a főszereplője, mert másnapra, június 24-re volt kitűzve mérnökké avatásának nagy ünnepe a prágai Agrártu­dományi Egyetem Gépészmérnö­ki Karának dísztermében. E nap örömére eljöttek hozzátartozói, hogy tanúi legyenek a nagy ese­ménynek. Az ünnep előestéjén a Vencel tér egyik mulatójában meghitt cigányzene mellett iddo­gált a család. Én csak véletle­nül sodródtam közéjük, Jóska, az ünnepelt ismert meg, emléke­zett rá, hogy 1959-ben a Kassa közelében levő bocsárdi Mező­gazdasági Szakiskolát látogat­tam meg, ahol riportanyagot gyűjtöttem a tanulók életéről. A riport megjelent és abban töb­bek közt vele is foglalkoztam. Én minderre már nem emié­tartotta, elfogadta és nekem ad­ta diplomamunkaként, amit si­került megvédenem. Egyébként most, hogy a szö­vetkezetben megindult az ara­tás, a szalmabetakarításnál min­dent elkövet, hogy elképzeléseit a gyakorlatba is átvigye. Megfe­lelő gépek mellett elképzelésé­nek megvalósítása 16 ežer ko­rona megtakarítást jelentene a szövetkezetnek egy idényben. Prágai tanulmányaival kap­csolatban megemlíti, hogy 1960­ban nyolc magyar diákkal in­dult, de közülük három az első esztendőben kimaradt, mert nem bírtak sem a nyelv, sem a tananyag nehézségeivel meg­birkózni. 5 maga is 1961-ben félbeszakította tanulmányait és egy állami birtokon dolgozott, hogy a mezőgazdasági munka gyakorlatában szerezzen tapasz­talatokat és tökéletesítse nyelv­tudását. A későbbi években már megtalálta a kapcsolatot a diá­kokhoz épp úgy, mint a taná­rokhoz. Volt például egy pro­fesszora, Wannernak hívták, közel járt a hetvenhez és igen szerette a magyar irodalmat. Jó­kait, Mikszáthot, Gárdonyit job­ban ismerte, mint ő. Szerette Petőfit és József Attilát. Emlék­szik rá, hogy egyszer József At­tila egyik költeményét közösen keztem, de úgy örültem a Czaj­lik-család ünnepének, mintha Jóska pályáját végigkísértem volna a bocsárdi iskolától egé­szen az egyetemig. Később, na­pok múlva ez a találkozó újra és újra felvillant bennem, ma­gam előtt láttam az apát, az idő­sebb testvért, a fiatal, szerény és csendesen mosolygó Jóskát, aki apja reményeit beváltotta és mérnök lett. Ez a minduntalan visszatérő kép végül arra ösz­tönzött, hogy felkeressem a családot otthonában. A '.on a napon érkeztem, amikor Jóska gépész­mérnökként lépett be a pozsonyeperjesi szövetkezetbe. Éppen egy kombájnt vett át, mely Mor­vaországból érkezett, nagyban nézegette, mustrálgatta az óriás gépet és szakemberként tárgyalt a morva munkásokkal. Otthon az apjával is találkoztam. Kissé sopánkodott, azt mondta, nem tudja, Jóska helyesen cseleke­dett-e, hogy itt lépett munkába, mert az ember saját szülőfalujá­ban alig lehet próféta. Hiába ta­nult hosszú évekig, senki sem togja mérnöknek szólítani, to­vábbra is csak Jóska marad, mintha nem is járt volna az egyetemre. De Jóska e szóbeszé­den csak mosolygott. Azt vála­szolta apjának, nem fontos, hogy valaki őt mérnöknek titulálja. Az a fontos, hogy mérnöki kép­zettséggel rendelkezik és tudá­sával éppen a szülőfaluját szol­gálja. Ez volt a leghőbb vágya, ezért tanult, ezért vergődött át a nehézségeken és bármi fur­csán is hangzik, mindenütt ahol tanult, Bocsárdon épp úgy, mint Prágában álmaiban gyakran a faluját látta, az ismert fákat, házakat, a Duna kavicsos ágát, ahol gyerekkorában fürödni szokott és ezért örül, hogy ma Itt dolgozhat. Sajnos, csak egy hónapig dolgozhat, mert ugyancsak azon a napon a reggeli órákban kap­ta meg behívóját egyévi kato­nai szolgálatra. De nem baj — vigasztalja magát — egy év múlva újra itthon van és foly­tathatja munkáját ott, ahol ab­bahagyta. Diplomamunkájáról a kővet­kezőket mondja: — Azt a feladatot kaptam, hogy a szalmabetakarítás komp­lex gépesítésének feldolgozásán kívül azt is tárjam fel, milyen gazdasági előnyöket jelent mindez szocialista népgazdasá­gunknak. A témát a prágai me­zőgazdasági gépek kísérleti ál­lomása adta a főiskola tanszé­kének. A tanszék időszerűnek fordították cseh nyelvre. Amo­lyan prózai fordítás volt, a mun­kát nemes szórakozásnak nevez­hetné, s azt a célt szolgálta, hogy cseh professzorát köze­lebb hozza a legkiválóbb ma­gyar költő megértéséhez. Ezek a próbálkozások, meghitt be­szélgetések azzal jártak, hogy a professzor vele is megismertet­te a cseh költők, írók legkivá­lóbbjait, Wolkert, Nezvalt, Hase­ket, Capeket... E gyetemi évei alatt na­gyon megkedvelte Prágát. Szabad idejé­ben sokat sétált az Öváros zegzugos ut­cáin. Bejárta azokat a városré­szeket, ahol Liszt Ferenc és Ma­dách járt egykor. Amikor Ma­dách százéves jubileuma volt, a magyar diákok ünnepi össze­jövetelt rendeztek a Savoyban, abban a szállodában, ahol Ma­dách egyszer megszállt. Ezen a szép ünnepségen részt vett több cseh tanár is, akik megkedvel­ték a magyar diákokat és álta­luk a magyar irodalmat és tör­ténelmet. — Az a nézetem — összegez­te élményeit — senki se félt­se magyarságát a cseh főiskolá­tól. A becsületes magyar Prágá­ban őszinte megbecsülésben ré­szesül. Szép volt a prágai élet, de most azért örül, hogy újra ott­hon van. Amint elhagyjuk a la­kást és a falu utcájára lépünk, Czajlik Jóska, a kéthetes mér­nök széles mozdulattal kitárja a karját és mélyet sóhajtva mond­ja: „Ez az én falum". Egyszerű szavak voltak, de szülőföldjéhez való mély ragasz­kodás zengett a hangjában. Én hallgattam, csendesen ballag­tam mellette, egyetlen szóval sem akartam elragadtatásában megzavarni. Semmi kétség, más szemmel látja szülőfaluját, mint én, mert bevallom, én semmi különöset nem fedeztem fel rajta. Egyszerű falu, mint ezer más, kavicsbuckák szegélyezik a gyalogjárót, mert ez idén akar­ják végre a járdát megcsinálni. Amott szép, dús lombú fákat látok, az utca végén sárgára meszelt templom világlik felénk, szemben egy kis körülkerített park színes virágokkal, a temp­lom szomszédságában pedig a tarka, elmaradhatatlan körhinta pihen, várja az alkonyatot, hogy a falu gyerekel repüljenek, hin­tázzanak rajta ... — És mintha Czajlik Jóska eltalálná gondola­taimat, így folytatta: — Nincs ezen a falun semmi különös, hacsak a több mint kétszáz esztendős templom nem az. De nekem nagyon kedves így, ahogy van és ahogy a jö­vőben majd kiépül. Szeretem itt az embereket és ragaszkodom a szövetkezethez is, amely velem együtt nőtt, fejlődött. Jöjjön, beszéljünk az elnökkel. A 36 esztendős Csóka István három éve lát­ja el a szövetkezet­ben elnöki tisztjét, azelőtt agronómus volt. Eddig elvégezte a mester­iskolát és egyéves agronómus­tanfolyamon vett részt. Jókedvű, határozott fellépése azt bizo­nyítja, hogy kedvvel végzi a munkáját. Azt mondja, hogy na­ponta kell nehézségekkel meg­küzdenie, de az eredmények­nek örül. Annak is örül, hogy Czajlik Jóska náluk kötött ki. Kellett már egy képzett mérnök, hisz a szövetkezet gépparkjá nak másfél millió korona az ér­téke. A fejlődés különben is megköveteli a szakembereket. És hogy a szövetkezet valóban fejlődik, azt a következő számok igazolják. — Belső zsebéből már is kiszed egy kis kopott no­teszt és az utolsó évek tejterme­lésének, továbbá a munkaegysé­gek értékének, és a bevételnek adatait sorolja fel. Szemléltető példaként csak az utóbbit hozom: 1955-ben a szövetkezet bevé­tele 2 650 000 koronát tett ki, 1959-ben hatmillióra, 1962-ben hétmillióra, 1965-ben pedig nyolc és fél millióra növekedett a bevétel. Végül még egy fon­tos adat: a szövetkezet adóssá­ga 1 900 000 korona, míg vagyo­na 11 millióra rúg. Ezek a számok, adatok távla­ti jelleggel bírnak és feltárják a szövetkezet fejlődési ütemét. Megtudom azt is, hogy a szö­vetkezet vezetősége gondosko­dik arról, hogy újabb és újabb szakembereket neveljen. Most Bodó Jánost küldik főiskolára. Vannak szövetkezeti tagok, akik leteszik a technikumi érettségit. Igaz, ezek elhelyezése körül tá­madnak néha nehézségek, de ezek kezdeti nehézségek, és idő­vel rendeződnek. A szövetkezet vezetősége mindent elkövet, hogy saját neveltjeivel töltse be a vezető posztokat. E lbúcsúzom az elnöktől és Czajlik Jóskától, aki már türelmetle­nül várja, hogy ki­menjen a határba és teljes hévvel bekapcsolódjék az aratási munkákba. Néhány perc­re egyedül maradok az autó­buszmegálló előtt és akkor gon­dolok az 1959-ben írt beszámo­lómra. Többek között azt írtam a bocsárdi mezőgazdasági iskola tanulójáról: „A Czajlik-család­ban a hat testvér közül Jóska a legfiatalabb. Apja kívánsága volt, hogy tovább tanuljon. Azt mondta, legalább egy érettségi­zett fia legyen a családban. (Azóta bátyja, a 34 esztendős Czajlik Imre is érettségizett ez idén) Jóska azonban igen ambi­ciózus fiatalember, mégpedig joggal, m^rt az egyedüli kitün­tetett az iskolában, s így érthe­tő, hogy a főiskolán akarja foly­tatni tanulmányait." Jellemzésül még azt írtam róla, hogy az is­kola Tükör című lapját szerkesz­ti, szereti az irodalmat és ti­tokban verseket is ír. Nos, Czajlik Jóska átesett a verselés lázas korán Valószí nűnek tartom, a verselésre is csak azért volt szüksége, hogy megtalálja a földön járó arató és szalmabetakarító gépekhez az utat és a prágai egyetemen át vissza szülőfaluja szövetke zetébe. SZABÓ BÉLA Egy óriás-gazdaság tapasztalataiból Szomszédok házatáfáit MEGFELELŐ ÜZEMI SZER­VEZET — EREDMÉNYES GAZ­DÁLKODÁS • AZ ÖNKÖLTSÉG­CSÖKKENTÉS TOVÁBBI ÚTJA • A MUNKAFEGYELEM ELSŐ­RENDŰ • TÖBB GÉP KELLE­NE • TYÚKOK A MALOMBAN A közelmúltban néhány mező­gazdasági szakember társaságá­ban tanulmányúton jártunk Magyarországon. E szakembe­rek egyben a dunaszerdahelyl vállalati mezőgazdasági intézet hallgatói. A szóban forgó láto­gatás egyúttal a gyakorlati vizs­gatételekhez szükséges alapokat is nyújtotta. KÖZEL ÖTVENEZER HOLD... Pontosan 48 069 katasztrális hold a Lajta-Hansági Állami Gazdaság területe. Főhadiszál­lása Mosonmagyaróváron szé­kel. Ez az óriás-gazdaság 1959­ben alakult kilenc korábban ön­álló gazdaság összevonásával. Az ágazati (szakosítási) elv alapján működő gazdaság éve­kig fokozódó veszteséggel gaz­dálkodott. Érdemes itt megje­gyezni, hogy az állami gazda­ságok többsége még nálunk is veszteséggel gazdálkodik. Ép­pen ezért hasznos és tanulsá­gos volt néhány major megte­kintése és az óriás — gazda­ság üzemvezetési-irányítási el­veinek részbeni megismerése. Sokan gazdag jegyzetfüzettel tértek vissza. Zálezsák Ferenc, a fürl szövetkezet csoportvezető­je például egy újságíróval is fel­veheti a versenyt a jegyzetelés­ben. 22 MILLIÖ FORINT NYERESÉG. A gazdaság üzemvezetési el­veinek 1963-ban történt megvál­toztatása után a termelési ered­mények felfelé ívelnek. Tavaly­előtt 11,6, a múlt évben 22 mil­lió forint nyereséggel zárták az évet. Mi a titka a gyors fellen­dülésnek? Csupán az átszerve­zés hozott volna ilyen sikere­ket? Tették fel többen is a kér­dést? Kísérőnk erre is magya­rázatot adott. „Az eredményes gazdálkodás egyik legfontosabb tényezője a megfelelő üzem­szervezet. Nagy gazdaságban (a tapasztalatok bizonyítják) a ke­rületi üzemforma hoz optimális eredményt!" Az átszervezéskor a gazdaság területén 7 önálló kerületet ala­kítottak ki. Ezek hozzávetőle­gesen azonos talajadottságok­kal és termelési lehetőségekkel rendelkező gazdálkodási egy­ségek. Ilyen kerület élén a gaz­dasági vezető áll, akit a köz­ponti irányítás nem gátol mun­kájában és teljes felelőséggel tartozik a központnak. A köz­ponti irányítónak viszont az a feladata, hogy megfelelően ko­ordinálja a kerületek tervező és termelőmunkáját. Ez az új gazdaságszervezés lehetővé te­szi az egyes ágazatok (állat- és növénytermesztés) arányosítá­sát, a helyi adottságok ésszerű kibontakozását. A gépeket is jobban ki tudják így használni. A KÁLNOKI TELEPEN Ezen a telepen kocatenyész­téssel foglalkoznak. A nádtető­vel fedett fiaztatók külsőre nem valami megkapó látványt nyúj­tanak. De hát nem is a külső a fontos. Ha bemégy egy-egy sertésistállóba egészen más kép fogad. Tisztaság, rend min­denütt. A hőmérséklet, a nyári forróság ellenére ls, nagysze­rű. Az eredményekkel sem kell szégyenkezniük az itt dolgozók­nak. Évente 15—16 malacot vá­lasztanak el egy-egy anyától. Bravcsek Erzsébet 30 anyadisz­nót gondoz. Havonta 1800—2000 forintot keres. Pedig újonc a te­lepen, csak áprilistól dolgozik. Sokkal szebb eredményekkel di­csekedhet Virág fánosné. Hatvan napos választott malacai elérik a 20 kg súlyt. Az utóbbi három hónapban átlag 2900 forintot keresett. Szép jövedelem, pedig ehhez jön még a természetbeni. Ha az illető dolgozó eléri az évi 18-as választási átlagot 3 malacot, ha 17-et 2, ha pedig 16 évente a választási átlaga, 1 malacot kap prémiumként. Aki eladja, párjáért 1400 forintot is kap. Nemcsak a káinoki telepen, hanem a gazdaság többi major­jában is tapasztaltuk, hogy az emberek igen szorgalmasak. A csoportvezetők véleménye sze­rint nagyszerű a munkafegye­lem. Pedig a mi gazdaságaink­hoz viszonyítva a gépesítés ala­csonyabb fokú. Meg is jegyez­ték többen, az esti takarmá­nyozáskor, látván, hogy targon­cával hordják a zöldtakarmányt a jászlakba. „Ha nálunk így kel­lene dolgozniuk az állami gaz­daságokban „megszöknének" az emberek." Lehet, hogy ez kissé túlzás, ám tény, hogy gépek­ből több is elkelne náluk, s egy­egy ágazat gépesítésével még csak fokozhatnák a termelést. A MALOMTANYÁN Régi malomépületet tyúk­farmmá alakították át. Több mint 5 ezer baromfit nevelnek itt, teljesen automatizálással, úgy, hogy két fiatal lány minden munkát elvégez. Gombnyomás­ra indul az etetőszalag, tehát az etetéssel nincs különösebb gond. Csupán a tojásösszesze­dés foglalkoztatja a lányokat, ötszáz egynéhány napig van­nak a tyúkok a teremben. Majd, miután „kitojták" magukat, to­vábbadják őket és kitisztítják az aljukat. És újra hoznak fia­tal jércéket, s megint folytató­dik a dolog elölről. Évente 240 tojás az átlaghozam. Kitermelé­si ár 70 fillér, s 1,50 forintért értékesítik. Százszázalékos a haszon! Ez nem kis dolog. Bár nálunk is tudnának egy tojáson ennyit keresni az állami gazda­ságokban, vagv a szövetkeze­tekben. LÉPTEN-NYOMON JŰ EREDMÉNYEK „A központi ágazati vezetés­ről — hangsúlyozta állandóan a kísérőnk — a központilag irányított decentralizált kerüle­ti rendszerre való áttérés az ön­költség nagyarányú csökkené­sét tette lehetővé." Ez az állí­tás a gyakorlatban csaknem minden gazdaságban érvénye­sül. A szarvasmarha-istállókban nem ritkaság a napi 20—25 li­ter tejet adó fejőstehén, sőt akad 28—30 literes is., 4—4,5 tejzsírtartalommal. Ez aztán igen! Az itt termelt tej ellen nem is lehet, nincs is kifogásuk a felvásárlóknak. A növénytermesztést illetően is arra törekednek, hogy a jó agrotechnika (gondos talajelő­készítés, öntözés) mellett, fo­kozzák a talaj termőképességét. Néhány nap alatt lehetetlen bejárni ezt a mérhetetlen nagy gazdaságot. Ám abban a néhány majorban is, amelyekben meg­fordultunk, a nyitott szemmel járó látogató észreveszi, hogy mindenütt (úgy, mint a jövőben majd nálunk is] előtérbe került a gazdaságosság, s hogy az úf gazdasági mechanizmus elvet már érvényesülni kezdenek a magyar mezőgazdaságban. MÉRY FERENC A Dolný Ohaj i szüvetkezetesek a múlt napokban — az érsekújvári járásban elsőként — megkezdték a dohány tö­rését. Cl. Dubovský — CTK. f elv. J

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents