Új Szó, 1966. július (19. évfolyam, 179-209. szám)

1966-07-15 / 193. szám, péntek

Időszerű közgazdasági kérdések Miért nem sorolnak be a 8-as pedig teljesítem a feltételeket? Nem egykönnyen sorolják be az embert a legfelsőbb (7-es és 8-as) bérosztályokba, noha megfelel a követelményeknek. Így tudja minden gyári dolgozó. Vájjon miért van ez? Az alábbiakban — szükségszerűen bővebb magyarázattal — feleletet adunk rá. akik azt kérdezik a 8-as bérosztályba, Kiküldött munkatársunk jelenti Karlovy Vary-ból Francia vígjáték sikere a fesztiválon Felelet azoknak, Béregyenlősdi uralkodik A béregyenlősdi egyike azoknak a kedvezőtlen jelenségeknek, amely gazdaságunk eddigi fejlődése során keletkeztek, s ma a kritika pergőtüzében állnak. A gazdaságunkban kialakult béregyenlősdlt (bérnivellizálást) fejezi ki az a tény, hogy az iparban a dolgozók fizetése szorosan az átlagkereset köré összpontosul. Konkrétan: az átlagkereset 1430 korona, s a dolgozók három negyed részének a fizetése 950—1900 korona között mozog. Még kézenfekvőbb bizonyítéka a béregyenlösdinek az, hogy a 4—6-os bérosztályban dolgozik a munkások 75 százaléka (a 3-as osztályban például csak mintegy 12 százaléka, a 7-es osztályban megközelítőleg 8, a 8-as osztályban 1,5 százaléka). A bérnivelllzálás azért kedvezőtlen jelenség, mert azt jelenti, hogy nincs kellő különbség a szakképzett és nem szakképzett, a kiváló, közepes és gyenge minőségű munka díjazása között, ami negatív kihatással van (lett is) a munkafegyelemre, a szakképzettség fokozására, a munkateljesítményre, a kezdeményezésre, az érdekeltségre, végső fokon tehát a vállalati gazdálkodási eredményekre, s társadalmi szinten a nemzeti jövedelem nagyságára, vagyis annak mennyiségére, amit eloszthatunk magunk között, amiből élünk. Szociális szempontok kerültek túlsúlyba? A bérezés elve lényegében a nemzeti jövedelem elosztásának elve. Nos, a béregyenlősdi elosztási elv? Egyáltalán nem az. Azt az elvet, hogy a szocialista társadalom egyformán elégítse ki tagjai szükségleteit, elvetették még mielőtt lerakták e társadalom gazdasági alapjait. Elítélték a marxizmus klasszikusai, s minden szocialista országban kezdettől fogva a „mindenkinek munkája szerint" elvet hirdették, ami áll ma ls. Sohasem volt meg az objektív feltétele annak, hogy az egyenlősdi a munkásosztály elképzelése legyen az elosztásról a szocializmusban, még kevésbé felelt meg a parasztság és az értelmiség érdekeinek. Hordozói főleg a szakképzetlen munkásrétegek voltak, de ezek sem vették szóról szóra. Mivel a legalacsonyabb keresetűeket képezték — a létminimum szintjén —, elA déli járásokban nagyban folyik az aratás, és másutt ls már elkezdték. Általában jó, helyenként átlagon felüli termés mutatkozik. Ez nemcsak a vegetációs időszak alatti kedvező időjárás, hanem elsősorban a szövetkezetek és állami gazdaságok dolgozói céltudatos munkájának az eredménye. A mezőgazdasági üzemek ebben az évben további 324 kombájnt és más nagyteljesítményű gépeket kaptak, mint például rendrakógépeket, nagynyomású préseket stb. A mezőgazdaság anyagi-műszaki ellátottsága tehát javult, de a helyes munkaszervezés és díjazás az, ami elősegíti kihasználását. Elsősorban a prémium széles körű alkalmazásáról van szó. Itt nem az számít, hogy a szövetkezetben szilárd fizetési rendszert érvényesítenek-e, vagy munkaegység szerintit. Fontos, hogy a prémium teljesítse küldetését. Ezt akkor teljesíti, ha — az aratók prémiuma az aratási munkálatok tervének szerves része, ha tervezésénél a szövetkezet konkrét szükségleteiből indulnak ki; — a prémiumokat azokra a munkákra írják ki, amelyek az aratási munkálatok meggyorsíképzeléseikben legtöbbször az a természetes igyekezet jutott kifejezésre, hogy nagyobb részt kapjanak a munkásosztály béréből. Az egyenlösdi azonban sohasem volt elmélet, sohasem volt, s nem is lehet elve a szocialista elosztásnak. Az elégtelen differenciálás az elosztásban már a szocialista építés kezdetén megnyilvánult. Ezt rendszerint az ún. szociális szempontokkal indokolják. E szempontoknak valóban hatásuk volt a bérrendszer kialakítására. Ezenkívül szociális szempontokat vettek figyelembe az adópolitikában és a társadalmi fogyasztás differenciálásában, ami csökkentette a közvetlen elosztás (a béreken keresztül történő elosztás) különbségeit. E szempontok érvényesítését szükségszerűnek tartották a tőkés elosztás maradványainak leküzdéséhez, de idegen elemnek a szocialista elosztási elv szempontjából. Ez volt akkoriban az elosztás fő ellentmondása, azonban nem belőle fejlődött kl a mai béregyenlősdi. Mert a szociális szempontok befolyásolták ugyan az elosztást, de nem fő okai a nivellizálásnak. Az okot az eddigi fejlődés jellegében keressük! Az egyenlösdi kritikája nem annyira a bértarifa-rendszerben meghatározott foglalkozási kategóriák közötti bérarányok ellen irányul, mint inkább a ténylegesen kifizetett bérek alapján kialakult arányok ellen. A tényleges arányok ugyanis távolról sem fedik a bértarifa-rendszerben foglalt arányokat, az előbbiek jelentős mértékben függetlenül alakulnak az utóbbiaktól. A nivellizálás, vagyis a keresetek szoros elhelyezkedése az átlag körül, a tarifarendszeren kívüli erők hatására keletkezett. Ezeknek az erőknek a létezését a vállalatokban kell keresni, ahol az elosztás történik. Ha például azt kérdezzük, hogy a vállalatok miért használták ki olyan minimális mértékben a legalacsonyabb bérosztályokat, megállapíthatjuk, hogy csak úgy tarthatták a szükséges létszámot, ha alkalmazottjaiknak bizonyos szintű keresetet tudtak biztosítani. A gazdaság extenzív fejlődése következtében ugyanis a munkaerőmérleg évről évre rosszabbodott, s így a vállalatok a munkaerőtoborzástására, a munkatermelékenység növelésére és az önköltség csökkentésére a legnagyobb hatással vannak; — a prémium nagysága a feladatok teljesítéséhez mérten progresszív (emelkedő] irányzatú, ha a prémiumot nemcsak a teljesítménytől, hanem a munka minőségétől is függővé teszik, és nem engedik meg, hogy az alapfizetések pausál pótléka legyen; — a vállalaton belüli szocialista munkaversenyben az első helyeken végzett egyéneket és kollektívákat különjutalomban részesítik. Az erre a célra szánt pénzösszeget, esetleg természetbenit, külön kell választani. A prémium alkalmazása nagyon elkel a szalmalehúzásnál, és a tarlóhántásnál. A szalmalehúzás lemaradása ugyanis gyakran nemcsak a szalma minőségét rontotta, hanem fékezte a tarlóhántást, tönkretette az évelő takarmány- és a tarlókeverék-alávetést. Rövidebb Időközökben kifizetett egyszeri prémiumokkal elérhető, hogy a szalmalehúzás és a tarlóhántás a gabonabetakarítással egyidőben történjen. A jó termés betakarítása a mezőgazdasági dolgozók legnagyobb prémiumai N. V. ban tulajdonképpen konkurráltak egymással. A nagyméretű munkaerőszükséglettel szemben a bérelőírásoknak vissza kellett vonulniok. Ezért gyakorlatilag a legalacsonyabb osztály a 4. bérosztály volt, s emellett nem volt különösen nehéz ki nem tanult munkásnak is bejutni a magasabb osztályokba. Rosszabb volt a 7. és 8. osztályba való besorolással. Ezek nemcsak a legmagasabb szakképzettségi kategóriát képezték, hanem egyszersmind bérplafont, amit az egész béralapra való tekintettel tartani kellett. Ezért az előírások itt sokkal szigorúbbak voltak, s emiatt sok esetben nem sorolták be a szakmunkásokat ezekbe a legfelsőbb osztályokba, ha teljesítették is a feltételeket. Jogosan állíthatjuk tehát, hogy a mai béregyenlősdi gyökerei nem az egyenlösdi nézetekben vannak (legalábbis nem elsősorban), de a bértarifarendszerben sem, hanem gazdaságunk eddigi extenzív fejlődésében, vagyis olyan tényezőkben, amelyek létezése közvetlenül összefügg az adminisztratív-utasításos gazdaságirányítási rendszerrel. Az egyenlösdi irányzatokat a nemzeti jövedelem növekedési ütemének lelassulása tovább mélyítette. ' Jó munkáért — jó fizetést! És megfordítva! Lényeges megoldási módot jelent az új irányítási rendszer abban, hogy a bérezést összeköti a vállalat gazdálkodási eredményével, amely végső fokon a piaci értékesítés után mutatkozik meg. Az új irányítási rendszer tulajdonképpen azt a bázist változtatja meg, amely lehetővé tette a jövedelmek független alakulását a tényleges gazdálkodási eredménytől, és egyenlősdit szült az elosztásban a bérezésben. A vállalatokat ésszerű munkaerőgazdálkodásra kényszeríti, s így a bérek a gazdasági folyamatok objektív mozgásának eredményeként fognak alakulni. Ma elsősorban arra van szükség, hogy a vállalatok behatóbban használják ki megnövekedett befolyásukat az elosztásra úgy, hogy a bérezés gazdaságos és a szükségleteket kielégítő termelésre ösztönözzön. Azokat fizessük meg a legjobban, soroljuk a legfelsőbb bérosztályokba, akik akarnak és tudnak dolgozni. JAROSLAV NEMEC, kandidátus, az SZTA Közgazdaságtudományi Intézetének tudományos munkatársa A BMC LENYELTE A JAGUART Anglia legnagyobb autómonopóliuma, a British Motors Corporation megvette a híres lagnár sportkocsik gyárát. Sir William Lyons, a jaguár igazgató-tulajdonosa 18 millió font értékű részvényt engedett át a BMC-nek, ezzel az angol mammuttröszt, amely már korábban magába olvasztotta az Austin, Morris, Wolseley, Riley autógyárakat, s legutóbb megvette a Pressed Steel acéllemezhengerdét is — jelentősen megnövelte versenyképességét a világpiacon. SZOVJET-OLASZ KERESKEDELMI TÁRGYALÁSOK Moszkvában június 9-től 22-ig a szovjet és az olasz küldöttség tárgyalásokat folytatott, amelyen megvitatták az 1966-tól 1969-ig terjedő időre szóló árucserelorgalmi megállapodás teljesítésének menetét. Mind a két fél megállapította, hogy a szovjet—olasz árntorgalom sikeresen fejládik. AZ EGYESÜLT ÁLLAMOK FIZETÉSI MÉRLEGE ÉS A VIETNAMI HÁBORÚ Amerikai hivatalos pénzügyi körök közlése szerint a vietnami háború évi egymilliárd dolláros ütemben fokozza az Egyesült Államok fizetési mérlegének deficitlét. RÉG NEM LÁTOTT meleg ünneplésben részesült Az élet a kastélyban című francia versenyfilm. A film műfaját tekintve vígjáték, mely egy rendkívül komoly témát a vígjátéki motívumokkal szemlélteti, anélkül, hogy a lényeges mondanivaló csorbát szenvedne. Jean-Paul Rappeneau, a szövegkönyv írója és a film rendezője szerint a lejátszódó esemény nem megtörtént, hanem az írói fantázia szüleménye. A miliő azonban létezett, a háború inaga tény volt, ha nem is az adott körülmények jellemezték azt. A rendező 12 éves gyermekként élte át a háborút, többé-kevésbé ablakból látva az eseményeket, a német megszállást éppúgy, mint a partizánok akcióit, illetve a normandiai partraszállást. Ezek az említett film fő ihletői. A film egy vidéki kastélyban játszódik le. Egy Párizsba vágyódó fiatalasszony, valamint a Londonból kiküldött ejtőernyős tiszt a központi alakja. A kastély ifjú asszonya iránti szerelmi vágyakozások — az ejtőernyős tiszt és a megszálló német csapatok parancsnoka részéről — groteszk helyzeteket teremtenek, s a kellemes szórakozás másfél órájával lepi meg a nézőt. Őszintén szólva, rég szórakozott olyan jól a fesztivál moziközönsége, mint a francia film bemutatóján. Igaz, vígjáték a versenyfilmek között eddig nem is szerepelt. Az elismerés azonban nemcsak a kellemes és fordulatokban bővelkedő jeleneteknek, hanem azok művészi megoldásának is szól. A FILM SZEREPLŐI között találjuk Catherine Deneuve, Philippe Noiret és Henry Garcin színészeket. A bemutató sikerére jellemző, hogy a vetítést több ízben a közönség tetszésnyilvánítását kifejező taps kísérte. A spanyol Fata morgana című film, Vicente Aranda rendezésében, egy gyilkosság történetét mondja el. Az előre megjósolt gyilkosság elmarad, azonban, „terven felül" néhányat mégis bemutat a film. Túlzásnak éreznénk a film mögött magvasabb társadalmi mondanivalót keresni még akkor ls, ha az elidegenedés bizonyos elemei fel is lelhetők benne. A szélesvásznú, színes film meglehetősen alacsony művészi színvonalat képvisel. A Yul 871 című Jacques Godbout rendezésében készült kanadai versenyfilm a második világháborúból meríti témáját. Egy szüleit kereső európai gyáros montreali- bolyongása látszólag modern eszközökkel kerül a néző elé, egészében azonban távol van attól, hogy meglepetést okozzon. A kanadai filmművészet szempontjából, mely most indult el fejlődése útján, a filmnek jelentős helye lehet. — Mellékesen jegyzem meg, hogy tudomásom szerint ez a kanadai filmművészet első fesztivál! szereplése. — A vetítést sajnálatos felületesség zavarta meg. Felcserélték a filmtekercseket, s csaknem félórai vetítés után korrigálták csak a hibát. Hasonló eset a görög filmnél is előfordult, ezek azonban a legkevésbé sem válnak a korábban jó szervezettségéről ismert fesztivál javára. SZÁNDÉKOSÁN hagytam utoljára a csehszlovák versenyfilmet, a Karel Kachyňa rendezésében készült Kocsival Bécsbe című alkotást. A Ján Procházka filmnovellája alapján készült alkotás kétségtelen érdeme, hogy a háború szörnyűségeit a szokványostól elütő módon más látószögből vizsgálja. Kétségtelenül igazuk van a film alkotóinak, amikor felvetik a gondolatot, a háború nemcsak a legyőzöttek, hanem a győzök számára is mérhetetlen szenvedést jelent. A háború közvetlen részvevője és szenvedője ugyanis az egyszerű ember, aki nem meggyőződésből, hanem jobbára kényszerből vállalja magára a ráerőszakolt szerepet. Gyilkol, mert életét akarja menteni. A film második világháború utolsó napján játszódik le, s középpontjában a háborgó gyűlölet, s az ártatlanok szenvedése áll. Emberek acsarkodnak egymásra, s a gyűlölet, a másoknak okozott szenvedés, csak félelmet és gyűlöletet szül. A film két szereplője megjárja a félelem és gyűlölet nehéz útját, s végül is a magárahagyottság embert őrlő kegyetlen érzése feloldja bennük a gyűlölködést. A háború szemet szemért, fogat fogért kegyetlen törvénye elől azonban nem menekülhet a német katona. A háború véget ért ugyan, de a háború szülte gyűlölet, kegyetlenség még nem. A partizánok saját erkölcsi parancsszavukra hallgatva cselekszenek... A háború szörnyűségéből való hazaérkezés jószándékát a háború kegyetlen törvénye zúzza szét. A FILM ÉPPEN BÄTOR probléma-felvetésével sokféle, közte nem egy elmarasztaló minősítést kaphat, mégsem a fenntartások lehetőségeit hangsúlyoznám, inkább azt, amely nemessé teszi a gondolatot: elsősorban a film háborúellenességét és a nacionalista elfogultsággal szembeni állásfoglalását. A filmet látva nem a mondanivalót hibáztatnám, Inkább az adekvát művészi feldolgozás elmulasztását. Mondanivalójában bátor és új motívumokat tartalmaz, kétségtelenül erős, bölcseleti maggal. A háború szörnyűségeivel való könyörtelen szembenézés megköveteli, hogy a maga valóságában kendőzetlenül lássuk az eseményeket, hogy az ember szemével nézzük, aki mindenekelőtt ember szeretne is maradni. A film érdemeit elismerve hadd mondjuk meg azt is, a dramaturgiai megoldásokban — különösen az expozícióban — következetlenségekkel találkozhatunk, s néhol a konstruáltság érzése is kísért bennünket. A film főszerepeiben Iva Jazurovát, Jaromír Hanzlík és Ludék Munzar színészeket láthatjuk. A szélesvásznú film operatőrje Josef Illik volt. CSEHSZLOVÁKIA második versenyfilmjét az Amíg tart ez az éjszaka címűt vasárnap este vetítik. A borzalom pillanata című japán film bemutatója utáa az Ébredj és ölj című olasz és a Mennyei palota című indiai filmet vetítik. A bratislavai Szlovák Nemzeti Képtárban a Nemzetközi Grafika címmel megnyílt kiállításon az érdeklődök megtekinthetik a válogatott grafikai alkotásokat. IJ. Bakala f elv. — CTK) PRÉMIUM — ARATÓKNAK