Új Szó, 1966. július (19. évfolyam, 179-209. szám)

1966-07-15 / 193. szám, péntek

Maud k irályné földjén W Ügy ettünk, mint a farkasok — Gyertek, rebjata, menjünk vacsorázni! Jurij Szanovics ha­ragszik, ha késünk. Egyébként még Lazarevet is hívnunk kell. Kíváncsi vagyok, nem kaptunk-e sürgönyt otthonról. — Csak hétkor, mindennap hét­kor várja Misa a hívásunkat ­válaszolta Igor. - Kár, hogy Mi­sa nem jöhetett velünk. Bizisten hiányzik nekem! - tette hozzá el­gondolkozva. — Igy legalább felhívhatja Nyi­kita feleségét és szegény fiú megnyugszik - nevetett Birger. Jurij Szanovics már várt ben­nünket. Dörmögött: — Mindig késtek. Esküszöm, utoljára főzök nektek! Sztyopa, önts vodkát, sietnünk kell az evés­sel, hétkor Igor felhívja a fiúkat. Úgy ettünk, mint a farkasok. A „menet" alaposan kifárasztott bennünket, kitűnő étvágyunk volt. Vacsora után még vizet me­legítettem, elmosogattam az edényt. Jurij Birger törülgetett. Igor az adó-vevő rádiókészülék elé ült, de még nem hívta La­zarevet. Krucsinyin borotválko­zott. Nagyon pedáns ember volt, bennünket is állandóan ösztökélt, hogy borotválkozzunk minden­nap. Igor újra elemében érezte magát, ugratni kezdte Krucsi­nyint: — Jurij, neked randevúd van! Birger nagyot nevetett: — Micsoda ötleteid vannak, Igor! Bizony... - tette hozzá el­mélázva, — nem is ártana már valami kedves kis Nataska! Tud­játok, mire gondolok! — kezével, olyan mozdulatot tett, mintha va­lakit meg akarna ölelni. — Ha tudnátok gyerekek, micsoda fe­leségem van! Olyan csípőt, fene­ket, meg lábakat még életetek­ben nem láttatok! Egyszer otthon láttam Lolobrigidát, öregem, ö is csak szürke árnyéka az én asz­szonyomnak! — fordult felém büszkén. Krucsinyin befejezte a borot­válkozást, az ágyára ült, órájára nézett: — Három perc múlva hét. Igor, hívhatod a fiúkat! ,.. szlusaju vasz horoso Én is, Birger is várakozóan Igor mellé álltunk. Első ízben voltunk távol az állomástól, s bár még csak egy napot töltöttünk úton, nagyon vártuk híreit. Igor bekap­csolta a készüléket, s a 3750 khz hosszon hívni kezdte Lazarevet: — Mi Pohod, mi Pohod, kak menya szlisis? Átkapcsolta a mikrofont s mindannyiunk arca felderült, ami­kor meghallottuk Misa jól ismert, kedves, vékony hangját: — Ja Lazarev, ja Lazarev, szlu­saju vasz horoso! Kak vi? Igor: ötven kilométernyire va­gyunk tőletek, minden rendben, holnap folytatjuk utunkat a nu­natag felé. Táviratot nem kap­tunk! Misa: Távirat nincs, nálunk is minden rendben, gyönyörű időnk van. Igor: Krucsinyin randevúra ké­szül, Sztyopa éppen csokoládét majszol itt mellettem, s kérdezi, mit csinálnak a lányok! Misa a mikrofonba nevetett: — Remek fiúk vagytok, látom, jókedvetek nem hagyott el. A lá­nyok köszönik az érdeklődést, megvannak, s repesve várnak ha­za benneteket! Igor: Akkor minden rendben: Be is fejezzük Misenykám, nem szeretném, ha az akcsik idő előtt kimerülnének. Holnap hétkor je­lentkezem, reméljük, már a nu­natagtól! Misa: Rendben. Nyugalmas írta : PINTÉR ISTVÁN a délsarki expedíció tagja (A tegnap közölt cikkünk folytatáso) éjszakát! És vigyázzatok maga­tokra! Igor: Kösz . .. Nektek is jó éjt! Játszani tudni kell, pajtikám! Kikapcsolta a készüléket. Kru­csinyin, aki az ágya széléről ci­garettázva hallgatta Igor és Mi­senyka csevegését, nagyot nyúj­tózott és felém fordult: — Domino? — Lehet - válaszoltam, — de ma tönkreverjük Igorékat! - Na, na, Sztyopa? Mi verünk meg benneteket! Mit gondolsz, mindig segít a szerencse? Játsza­ni tudni kell, pajtikám! — és már csinálta is a helyet az asztalon. Birger vodkát öntött, s o kezét dörzsölgette. - Sztyopa rakd meg még előt­te úgy istenigazában a Club-cso­dát. Istenien önti a meleget. Re­mek dolog! >- Hja, barátocskám, ez cseh­szlovák kályha! Ha akarnám, úgy befűtenék vele, hogy szétol­vasztanám az egész Antarktiszt! Nevetve bólogattak. De való­ban, szenzációs meleg volt a ba­lokban. Szvettereinket is ledobál­tuk, s teljes kényelembe helyez­ve magunkat, játszani kezdtünk. A szerencse Igorék mellé szegő­dött. Egész este veszítettünk. Igor és Birger jókat derültek rajtunk. Körülbelül tízig játszottunk. Kru­csinyin felállt, s akárhogy is eről­ködött, Igor nem volt hajlandó folytatni a játékot. — Holnap kemény napunk lesz. Pihennünk kell. Láttátok, hogy te­le van ez a szakasz repedésekkel. Kettőnek mindig a kocsi előtt kell mennie, hogy kitapossa a tere­pet, — mondta s az ajtó felé in­dult. — Gyertek inkább egy kis egészségügyi sétára! Ezen a kietlen, sivár jégmezőn értettem meg ... Meleg ruhát, sapkát húztunk. Utolsónak léptem ki a balokból. Már lehetett vagy mínusz 12—15 fok, az idő gyönyörű, csendes volt. Magasan felettünk az égen, amely most teljesen felhőtlen volt, hidegen ragyogtak a csil­lagok. Megkerültem „karavánun­kat", hátramentem a szánhoz. Nekitámaszkodtam, s cigarettára gyújtottam. Még most is elfogott néha a kétkedés érzése: Való­ban itt vagyok? Nem egy fantasz­tikus álom csak az egész? Ez az érzés mindig olyankor fogott el, ha egyedül voltam. Képzeljék csak el kedves olvasóim: előttem, mögöttem, minden oldalról jég, óriási jégtömegek, vég nélkülinek látszó jégpuszta. Az életnek se­hol legparánvibh ielp «m. Hát nem olyan ez, mint egy álom? Ez okozza a bizonytalan, kétel­kedő érzést, s az ember erősen megszorítja a karját, ébren van-e. A kocsi másik oldaláról áthal­lottam Birger és Szimonov be­szédfoszlányait. Nyugtalanságom egy pillanat alatt eltűnt. Eszem­be jutottak minapi gondolataim, amikor otthon Lazarevben a tá­viratokat olvasgatva a „sziklám­nál" álldogáltam. De nagyszerű dolog lenne otthon is, azon a messzi-messzi kontinensen meg­valósítani az örökös békét! Hi­szen olyan csodálatos, gazdag, gyönyörű, miért ne lehetne rajta félelem, rettegés nélkül élni? Megjelentek előttem európai nagyvárosaink zajos, lüktető éle­tükkel. Mennyit szenvedett Lenin­grád, London, Párizs, Prága, Bu­dapest, Varsó, Bratislava s a töb­bi város a második világégés alatt! Hogy lehetséges az, hogy akkor, húszegynéhány évvel ez­előtt nem bírták megakadályoz­ni, hogy az őrült agy, egy szörny­szülött idióta, s vele egynéhány nagyra törő kalandor világhatal­mi vágyukban olyan rettenetes pusztítást zúdítson az emberek­re? Az a sok millió ember, aki ezeket az éveket pincékben, bun­kerekben, lövészárkokban, láge­rekben töltött, miért nem fogott össze és nem vetett véget annak a borzasztó vérengzésnek? Érdekes, hogy itt, ezen a kiet­len, sivár jégmezőn értettem meg, fogtam fel igazán a béke gyö­nyörű gondolatának igazi értel­mét. Otthon, ha erről olvastam, mindig kicsit frázisosnak éreztem. Most döbbentem rá, hogy erről sohasem lehet eleget beszélni. Nemcsak mondani kellene ezt az embereknek, de a fülükbe kelle­ne ordítani, felrázni őket, hogy ne felejtsenek, emlékezzenek azokra a szörnyű időkre. Ott a szánnál határoztam el, ha haza­térek, minden alkalmat kihasz­nálok arra, hogy a békéről beszél­jek . .. Gondolataimból Krucsinyin hangjára ocsúdtam fel: — Gyere Sztyopa, pihenjük le. Holnap még kemény út áll előt­tünk. Jó lenne hamarosan a mé­réshez látni ... — Ugye, mondasz még nekem valamit a háborúról, Jurij? Sokáig hallgatott, s amikor megszólalt, mintha csak magá­nak mondta volna: — Jobb lenne azt az egész át­kozott dolgot elfelejteni, kiradí­rozni az emlékezetemből. Tudod, ilyenről nem szívesen beszél az ember. .. — Pedig beszélned kellene ró­la, meg írnod, meg kiabálnod! — heveskedtem. - Hogy milyen volt, hogy ne felejtsük el soha. Addig, míg mindenki megérti, hogy az­után már ne kelljen sohasem be­szélni róla, mert már mindenki megértette. — Lehet, hogy igazad van, Sztyopa, — válaszolta elgondol­kozva, és visszamentünk a „há­zunkbo". (Folytatjuk.) A korszerű nagyipar üzemel­tetése, szervezete, gépesítése és automatizálása rengeteg új, ré­gebben ismeretlen problémát vet fel, amelyeket csak számos szakember közös munkájával lehet megoldani. A fejlett ipari országokban ezért ma már olyan társaságok is tevékenykednek, amelyek nem „fémtermékeket" szállítanak, hanem eszméket, öt­leteket, módszereket kínálnak. Illetve dolgoznak kí a nagy vál­lalatok számára. Európában az egyik ilyen vezető szerepet be­töltő szervezet, amely az igaz­gatás és az üzemeltetés tudo­mányos kidolgozásával foglal­kozik, az angliai METRA Inter­national. Nemrégiben a prágai Incomex 66 kiállításon is be­mutatkozott a SIGMA és a MARTECH egyesült társaság képviseletében. A METRA szakszemélyzete 600 főből áll. Munkatársai a legkülönfélébb tudományos ágakat képviselik; nem hiányoz­nak közülük a közgazdászok, a matematikusok, a fizikusok, a kémikusok, a szociológusok, a pszichológusok és a biológu­sok sem. A METRA ma a leg­nagyobb és legkorszerűbb adat­feldolgozó berendezéssel ren­delkezik Európában, beleszámít­va a CDC 3600 jelzésű számí­tógépet. Kiszolgálásukról nagy­számú műszaki segédszemélyzet gondoskodik. A társaságnak mintegy 1500 előadója van, akik több mint 500 állandó megren­delőnek mindig rendelkezésére állnak. A METRA számos kor­mány- és nemzetközi szervezet, valamint több élenjáró ipari társaság számára ís dolgozik. A HÁBORÚ SZÜLÖTTE Ä vállalati szervezés kutatá­sának tudományát a második A kereslet megnövekedett, ezért új raktárra volt szükség. E csendes ipari forradalom élén olyan szakemberek állnak, mint például Roger Eddison, az új irányzat egyik úttörője. Az né ezt a szolgálatot az egész ország számára s az elosztási költségek évi 50 000 font ster­linggel csökkennének. A SIGMA társaság nemrégi­ben kidolgozta a brit hajóépítő­ipar fejlesztéséről szóló tanul­mányát, melyet világszerte a jö­vendő hajótérség-szükséglet leg­tudományosabb elemzésének tartanak, mert nagy segítséget nyújt a hajóépítő vállalatoknak az építendő hajók tervezésében. Az e probléma megoldására ki­dolgozott modell egyike azok­nak, amelyek más gazdasági té­ren is nagyon hasznosak lehet­nek az ipari vállalatok jövő fej­lesztésének és felújításának tervezésében. Vagy egy további példa. Egy 700 munkást foglalkoztató köze­pes nagyságú gyárban Ilyen pro­bléma merült fel: Minden hé­ten körülbelül hetven megren­delést kapott a gyár s árukeze­lési helyén mindig körülbelül 700 árutétel várt elszállításra. A vállalat üzeme igen bonyolult volt, mintegy húsz termelési fo­lyamatból állt, s emellett az egyes megrendelésektől függő­en olykor lényegesen változtak a termelési eljárások. Hogyan tegyék gazdaságosabbá az üze­met? A SIGMA szakemberei a tar­talékok színvonalára összponto­sították figyelmüket a terme­lés egyes szakaszain s végül „receptet" adtak, hogyan lehet­ne — a termelési ellenőrzés be­vezetése és a meglevő készle­tek leépítése útján csökkenteni az önköltségeket s egyúttal le­rövidíteni a szállítási határidő­ket. NAGY JÖVŐJŰ MÓDSZER Az üzemeltetés, illetve a vál­lalati szervezés új kutatási mód­szere természetesen még csak kezdeti stádiumban van. Sok vi­ta folyik körülötte, az eddigi eredmények azonban azt bizo­nyítják, hogy nagy jövő áll előtte. Bevezetést jelent az ön­működő számítógépek, a kom­putorok bonyolult világába, a lineáris programozásba és a szervezési rendszerek befolyá­solásába. Arra törekszik, hogy műszaki eljárással a helyzetnek megfelelő olyan modellt alakít­son ki, amelyet matematikai ada­tokkal s ki lehet fejezni. A sok változat közül a legjobbnak a kiválasztása ugyanis '<— a per­mutációk nagy száma miatt — olyan probléma, amelyet az ön­működő elektronikus számító­gépek segítsége nélkül nem tud­nánk megoldani. Nemcsak a tőkésországokban, hanem a szocialista népgazda­ságban ls számos iparág kerül olyan helyzetbe, hogy növelnie kell teljesítményét és a terme­lékenységet. A vállalati szerve­zés tudományos kutatása azt bi­zonyítja, hogy önműködő szá­mítógépek alkalmazásával lehet a célt a leghatékonyabban el­érni. D. |. Vállalati szervezés modern kutató-módszerekkel Az üzemeltetés tudományos kutatása • Az ipari forrada­lom új útja • Meglepő következtetések • Új típusú szer­vezeti modellek • A számítógépek segítsége világháború Idején a brit ka­tonai tudósok és tervezők alapí­tották. Az ez irányú első ope­ratív kutatótevékenység első­sorban a légvédelemre és a ra­dar leghatékonyabb felhaszná­lására összpontosult. A háború éveiben a rádiólokátorok alkal­mazásának egyik ága például a dzsungelben folytatott hadvise­léssel összefüggő problémák megoldásával foglalkozott, a tu­dósok más csoportja pedig a kereskedelmi hajók védelmére szolgáló kísérőhajók optimális számát igyekezett felderíteni. A vállalatszervezési kutatás szakszókincse meglehetősen bo­nyolult. Tevékenysége célját rö­viden Így fogalmazhatnánk meg: az üzemeltetés részletes elem­zése útján olyan módszerek ki­dolgozására törekszik, hogy az igazgatóság valamennyi ismert tényező alapján konkrét ese­tekben a leglogikusabb döntése­ket hozhassa. ő érdeme, hogy az eredetileg háborús célokat szolgáló kuta­tótevékenység az ipar terén is alkalmazásra talált. MIVEL FOGLALKOZIK? R. Eddison az új tudományág Illusztrálására gyakran emlege­ti a következő esetet: Az egyik nagy kereskedelmi szervezet azzal foglalkozik, hogy nagy­ban felvásárolja a különféle árucikkeket, amelyeket aztán a különböző helyeken létesített központi raktárai útján értéke­sít. összesen hat ilyen raktára volt a szervezetnek. Idővel fel­merült azonban a probléma: Melyik lenne a legelőnyösebb hely számára? A SIGMA szak­embereinek kollektívája a szál­lítási és kezelési műveletek sok­oldalú elemzése alapján arra a váratlan következtetésre jutott: Nincs szükség újabb raktárra, sőt egyetlen megfelelően nagy raktár gazdaságosabban végez-

Next

/
Thumbnails
Contents