Új Szó, 1966. június (19. évfolyam, 149-178. szám)

1966-06-03 / 151. szám, péntek

Vita Csehszlovákia Kommunista Pártja XIII. kongresszusán Az új gazdaságirányítási rendszer érvényesülése elválaszthatatlan társadalmunk demokratizmusától Jiri Hendrych elvtárs, a CSKP KB elnökségének tagja, a Központi Bizottság titkára Elvtársak! A XII. kongresszus óta eltelt időszak, amelyből itt XIII. kongresszusunk tárgyalása során kiindulunk, s amelyre további munkásságunkkal rákapcsolunk, őszintén szólva pártunk és egósz társadalmunk próbaköve volt. A párt XII. kongresszusát új szakasz, a szocialista társadalom sokoldalú fejlesztésének szakasza kezdetén tartottuk meg. Ez nyitotta meg nálunk a szocialista termelési viszonyok és a szocialista rendszer győzelmének útját. A párt új helyzet előtt állt. A XII. kongresszus hoszszú időtartamra szóló elvi jelentőségi Irányvonalával felvértezve tájékozódnia kellett az üj feltételek és feladatok között, kiindulva a társadalom helyzete, és a szocializmus törvényszerűségeinek hatása tárgyilagos felmérésének tudományos elemzéséből. Ezen az alapon kellett fokozatosan felbontania és megvalósítania a XII. kongresszus irányvonalát. A párt Központi Bizottsága a tárgyalás alapját képező anyagokban és a Novotný elvtárs által előadott beszámolóban a XIII. kongresszus elé terjesztette ezeknek az éveknek a tükörképét, közös munkánk mérlegét. Véleményem szerint minden nehézség ellenére — és ezekben az években felhalmozódtak a nehézségek — és minden fogyatékosságunk, hibánk ellenére is ez a mérleg kedvező. Pártunk elsősorban megoldotta a népgazdaság halaszthatatlan kérdéseit és egyben erőnket az alapvető megoldásra, a szocialista társadalom fejlődése megalapozott távlati koncepciójának kidolgozására összpontosította. Mindazok, akik ezekben az években nemcsak megfigyelői voltak életünknek, hanem kivették a részüket a párt munkájából is, tudják, hogy mindez nem volt könnyű feladat. Ogy is mondhatom, hogy azok a nehézségek, amelyekkel az utóbbi időben már kezdünk megbirkózni oly jellegűek voltak, hogy már önmagában a helyzet megfontolt uralásának ténye ls a párt érettségéről és erejéről tanúskodik. A Központi Bizottság írásbeli jelentésének dokumentumai arról tanúskodnak, hogy a pártnak nemcsak sikerült összpontosítania erejét az új koncepció kidolgozására, amelyek a társadalmi fejlődés új szakaszából indulnak ki, hanem már hozzá is látott számos koncepciója megvalósításához. A Központi Bizottság kialakította ennak feltételeit, hogy XIII. kongreszszusunk a dolgok mély ismeretével jó alapok segítségével tárgyalhassa meg további munkánk kérdéseit. Rendelkezünk az 1970-ig szóló ötéves terv elveivel. Ez a terv konkrétan meghatározza eljárásunkat népgazdaságunk konszolidálásában, átépítésében és megalapozza további dinamikus fejlesztését. Egyben megtárgyaljuk a következő időszak gazdaságpolitikájának alapvető célkitűzéseit ós ezek alapján, miután véleményt mondott a kongreszszus, kidolgozzuk az ide vonatkozó távlati tervet. Felmérhetjük már a népgazdaság tervszerű irányítása tökéletesített rendszere érvényesítésének első tapasztalatait az iparban és a mezőgazdaságban. Számos tanulmány foglalkozik a társadalom, az állam, az ideológia és a pártvezetés fejlesztésének legkomolyabb kérdéseivel. Nagyon hasznos volt a kongresszust megelőző vita és főleg a Rudé právo vitaoldalai tanúskodnak a pártban végbemenő eszmei pezsgésről. A XII. kongresszus kitűzte munkánk helyes irányát. Csak ebben az új szakaszban láttunk hozzá az új problémák megoldásához, addig nem volt lehetséges és reális. Egyben látnunk kell, hogy a megismeréshez rendszerint tapasztalatokra van szükségünk. Lenin ezt az igazságot úgy fejezte ki, hogy nem sajátíthatjuk el a feladatok újszerű megoldásának módját ma, ha a régi, helytelen következtetések tegnapi tapasztalata nem nyitotta ki a szemünket. A XII. kongresszus után is be kellett érni számos kérdés megoldása feltételeinek. Ezzel nem akarom azt mondani, hogy egyes kérdéseket nem tudtunk volna előbb felismerni és megoldani. A problémákat ugyanakkor belső és külső, közvetlen, objektív hatások bonyolították. Ezért nagyon kétséges dolog csak a mai megismerés szemszögéből bírálni a párt tegnapi munkáját, sőt mi több, teljesen elvetni múltbeli tevékenységét, annál is inkább, mivel ez a felismerés elsősorban a párt érdeme és az adott szakaszok fordulópontján éppen a párt vetette alá a legmélyebb tárgyilagos bírálatnak társadalmunk helyzetét. Másképp ez nem ls lehetett az átmeneti időszakban, amelyben éltünk és élünk ma is. Másként nem is lehetett leküzdeni a fogyatékosságokat, megtalálni az új konkrét utat, s kitűzni a további előrehaladás reális és járható irányát. Elvtársak! A Központi Bizottság beszámolójából eredően további munkásságunkban következetesen valóra kell váltanunk két alapvető, mondhatnám stratégiai feladatot, amelyek befolyást gyakorolnak a gazdasági és az egész társadalom fejlődésére, a társadalom anyagi és szellemi tényezőire. A tökéletesített gazdasági rendszer érvényesítésére és végleges kidolgozására, a tudományos és a műszaki haladás legszélesebb körű alkalmazására, a tudományos-műszaki forradalom kérdéseinek megoldására célzok. A jelenleg megvalósításra kerülő gazdasági reformok elsősorban azzal biztosítanak új széles teret gazdaságunk fellendítésére, hogy megnyitják a szocializmus elvei maradéktalan érvényesítésének lehetőségeihez és előnyeinek gyümölcsöztetéséhez vezető utat. A népgazdaság irányításának tökéletesített rendszere megfelel a kommunista társadalom első szakasza, a szocializmus szükségleteinek és feladatainak, a szocialista termelési viszonyok győzelme után. Az új irányítási rendszer felhasználja azokat a törvényszerűségeket, amelyekkel nem élhettünk maradéktalanul a szocializmus győzelméért, a munkásosztály politikai hatalmának megszilárdításáért vívott harc idején. Az áru és pénzviszonyok, a piac hatása, az anyagi érdekeltség, a munka eredménye szerinti díjazás és természetesen elsősorban a központi terv, mint a gazdaság és törvényszerűségei megismerésének tudományos szintézise és tükörképe, mindez megtelel a társadalmi fejlődés jelenlegi szakaszának. Ez nem jelent semmiféle visszatérést, ahogy az ellenséges propaganda állítja, s ami talán összhangban állna egyes emberek hő vágyaival. Az új irányítási rendszer jelentős lépés előre a szocialista társadalom további fellendítésében. Természetesen a gyakorlati tapasztalatokból is okulni fogunk, mert ezek további módosítást és tökéletesítést kívánnak még. Számolnunk kell azzal is, hogy a tökéletesített rendszer bevezetésénél adódnak majd konfliktusok és kérdőjelek is. Az új irányítási rendszer és egyben a személyi, illetve csoportos érdekek érvényesítése hangsúlyozottan előtérbe állítja az egész társadalom érdekeit. Ennek a társadalmi érdeknek helyes felfogása és érvényesítése, a párt gazdaságpolitikájának következetes valóraváltása minden pártszervezet elsőrendű feladata lesz. Tudjuk, hogy nálunk az elmúlt időben különféle okoknál fogva meggyengült a fontos felelősségérzet. Sokan nem küzdötték le még a múlt örökét és az egyéni érdeket a társadalmi érdekek fölé helyezik. Ezt gyakran elősegítik a termelési folyamat megszervezésének és öntudatosító munkánknak fogyatékosságai is. Ezért az új rendszer valóra váltásával kapcsolatban különösen fontos befolyást gyakorolni az emberek tudatára, és a szocialista elvek helyes felfogására vezetve őket megakadályozni ezeknek az elveknek gyakorlati eltorzítását. Tévednénk, ha azt gondolnánk, hogy az új rendszer bevezetéséhez elegendő a megfelelő gazdasági viszonyok, az árrendszer, stb. kialakítása. Természetesen enélkül nem lehet érvényesíteni ezt a rendszert. Megvalósításának alapvető záloga azonban elsősorban az, hogy az emberek megértsék, s a gazdasági szervek a dolgozók tevékeny részvételére támaszkodva uralni tudják. Gazdaságunk enélkül ösztönösen fejlődne, és kétségtelenül komoly torzulások adódnának. A Központi Bizottság beszámolója ismét kiemeli a tudományos-műszaki haladás jelentőségét, amely a következő években a termelőerők továbbfejlesztésének döntő tényezője lesz. Pártunk nem első ízben hangsúlyozza a tudományos-műszaki haladás szerepét, amelf nélkül elképzelhetetlen a népgazdaság fellendítése, az, hogy az elmúlt 20 esztendő alatt ipari termelésünk ötszörösére gyarapodott. A valóság azonban olyan, hogy a kutatásra és a technikára mind ez Ideig jelentős mértékben rányomta bélyegét gazdaságunk extenzív fejlesztése. Megfelelő mértékben nem segítette elő a minőségi változásokat, nem fokozta megfelelőképpen a termelőerők intenzitását. Igazságtalan lenne viszont, ha ebben a megállapításunkban a tudomány és a technika címére mondott szemrehányást látnánk. Az eddigi szakaszban gazdaságunk extenzív fejlesztésének megvoltak az okai. Ez indokolt volt. Először be kellett fejeznünk az iparosítást. Ebben a folyamatban szükségszerűen tútsúlyba kerülnek az ipari forradalom elemei és kísérő Jelenségei, mint pl. nagyszámú munkaerő a termelési folyamatban, kiterjedt munkamegosztás stb. A győzelmes forradalomnak ugyanakkor gyorsan ki kellett küszöbölnie a kapitalizmusnak a dolgozók ellen elkövetett sérelmét, biztosítania kellett a munkához való jogot is. Nem lehetett minden esetben túl tenni magunkat a szűkre szabott szociális szempontokon, bár távlatilag nyilvánvaló volt körülhatároltságuk. Ugyanakkor minden országban a tudományos-műszaki haladás magasabb fokának széles körű érvényesítése többek között a fejlett Iparágak lététől függ, amelyek nemcsak új technikát tudnak előállítani, hanem az ehhez szükséges alapvető nyersanyagokat, illetve az egészen új anyagokat és nyersanyagokat is. Ez vonatkozik pl. a vegyipari gyártmányokra, amelyeknek nyersanyagalapját ki kell alakítanunk. Vonatkozik ez továbbá a villanyenergia gyorsan növekvő fogyasztására is. Ezt a problémát feltételeink között végérvényesen csak atomvillanymüvek építésével oldhatjuk meg. Egyben nem feledkezhetünk meg arról, hogy a tudományos-műszaki forradalom számos alapvető kérdésének megoldása a jelentős mértékben korlátozott nyersanyagbázissal rendelkező, hozzánk hasonló nagyságrendű országokban csak más országokkal való szoros együttműködésben lehetséges. Gazdaságunk jelentős fellendülése nem következhetett volna be, ha nem lett volna szoros együttműködésünk a szocialista országokkal, főleg a Szovjetunióval. Erre épül minden távlati tervünk. Brezsnyev elvtárs beszélt azokról a nemrég lezajlott gazdasági tárgyalásokról, amelyek megalapozzák távlati célkitűzéseinket. A tudományosműszaki fejlesztés terén, amelynek a soronlevő időszakban mindnagyobb időelőnnyel kell rendelkeznie a termeléssel szemben, ezt a feladatot csak a szocialista országokkal szoros együttműködésben válthatjuk valóra. Az utóbbi időben jelentős figyelmet szentelünk a tudomány-műszaki forradalom kérdései, társadalmi és emberi vonatkozásai tanulmányozásának ós kidolgozásának. A párt Központi Bizottságának ösztönzésére és vezetésével, ezekkel a problémákkal a Csehszlovák Tudományos Akadémia különféle szakembereinek nagy létszámú csoportja foglalkozik. Munkájukban arra a következtetésre jutottak, hogy a társadalom termelőerőinek színvonala és szerkezete sokkal jobban kihat szociális és emberi vonatkozásban, mint ahogy azzal a szocialista forradalom kezdeti feladataiból és a szocialista iparosítás feltételeiből kiinduló elmélet számol. Kutatómunkájuk alapján arra a következtetésre jutottak, hogy a szocializmus alapvető küldetése ennek értelmében kialakítani és fejleszteni a leghaladóbb termelőerők létrehozásának, az emberi élet egész civilizációs alapja forradalmi átalakításának feltételeit. Ugyanakkor, természetesen, a termelőerőket nem értelmezhettük csupán a munkaeszközök és a munkaerők összesítéseként, amint az többé-kevésbé megfelel az iparosítás feltóteleinek. Az ilyen ahisztorikus álláspont ma már törvényszerűen szűk látókörű lenne. A jelenlegi fejlődési szakaszban széleskörűen kell értelmeznünk a termelőerőket, ahogy Marx jellemezte őket, általában az emberi élet termelőerőink, beleértve a tudományt, az ember alkotó képességeit és a természeti erők uralását. Nálunk általában sokat beszélnek a tudományos-műszaki forradalomról, de ezek a kérdések sem mentesülnek attól, hogy gyakran csak divatként kezelik őket és leegyszerűsítik a problémákat. Ennek a kérdésnek a megítélésében többnyire megfeledkeznek a világ alapvető kibékíthetetlen ellentmondásáról. Egyesek valamiféle világméretű, autonóm, osztályokon fölötti áramlatként igyekeznek magyarázni a tudományosműszaki forradalmat, amely utat tör minden földrészen, sőt végül a társadalmi rendszerek valamiféle kiegyezéséhez vezet majd. Természetesen a természettudomány, a technika, a tudományos kutatás eredményei egyformán szolgálják a szocialista és a tőkés rendszert, termelő erőik fellendítését. Amennyiben azonban vizsgáljuk a tudományos-műszaki forradalom mai első szakaszát, megállapíthatjuk, hogy a termelő erők forradalmi tudományos-műszaki átalakulásának folyamata törvényszerűen ellentmondásba kerül, összeütközik a kapitalista társadalom termelési viszonyaival és zsákutcába torkoll. Bár éppen a termelőerők jellege az a vonás, amelyben a szocializmus és a kapitalizmus viszonylag a legkevésbé tér el egymástól, a tudományos-műszaki forradalom távlatai azonban azt jelzik, hogy éppen ez a vonás olyan folyamat, amelynek során kiéleződik a két világ lényegbevágóan eltérő jellege. Ennek az az oka, hogy a tudományos-műszaki forradalom során gyakorlatilag szóhoz jut az össztársadalmi egyesülés folyamata, ebből eredően fejlődik a tudomány és végül az ember is, mint a szociális forradalom sajátosan új termelő ereje. Mindez arról tanúskodik, hogy a tudomány és a technika fellendítésének céltudatos és hézag nélküli Irányítása csak kedvező társadalmi feltételek között lehetséges. Ilyen feltételek csupán az osztályhatárokat nem ismerő társadalomban léteznek. Ugyanakkor az osztálynélküli társadalom a jövőben csak a tudományos-műszaki forradalom vívmányainak maradéktalan alkalmazása útján érheti el a kommunizmust. Rendkívül fontos a tudományos-műszaki forradalomnak ez a társadalmi osztályvonatkozása. Kedvezőtlen következményekkel jár ha kiiktatjuk ily jellegű tartalmát. Így születnek meg többi között az össznépi humanizmusra az ún. modern emberre és általában modern államra vonatkozó felületes nézetek, amelyek szem elől tévesztik a folyamatok és jelenségek társadalmi jellegét. Végső soron innen datálódnak az olyan nézetek, amelyek csökkenteni szeretnék a munkásosztály vezető szerepét a szocialista társadalom további fejlesztésében. Éppen ezért alapvető jelentőségű a tudományos-műszaki haladás objektív érvényesülése törvényszerűségeinek megismerése, és tudatos alkalmazása a kapitalizmusban, de különösen a mi társadalmunkban. Ez felvértez bennünket a tőkés világgal folytatott versenyre, megszilárdítja az utunk helyességébe, célkitűzésünkbe, a kommunizmus nagyságába vetett meggyőződésünket. Elvtársak! A gazdaság minőségi módosításának és fellendítésének, a szocialista társadalom fejlesztésének zálogát és feltételeit távolról sem kereshetjük csupán gazdasági téren. A termelőerők fejlesztésének feltételei hasonlóképpen kihatnak a szocialista demokrácia legszélesebb értelemben vett fejlesztésére, a pártpolitika tudományos alapjainak elmélyítésére, a társadalomban betöltő vezetők szerepének megszilárdítására és ideológiánk nagyobb hatásosságára is. Éppen a szocialista demokrácia feltételei, elméletünk és tudományos megismerésünk fejlesztése, a kommunista nevelés tökéletesíti, aktivizálja és nemesíti a termelőerők alapját — az embert. Ezzel kapcsolatban szeretném kiemelni a szocialista demokrácia jelentőségét. Véleményünk szerint ezen a téren jó eredményeket értünk el a XII. kongresszus óta a képviseleti testületek tevékenységének tökéletesítésében, a társadalmi szervezetek szerepének fokozásában, a dolgozók részvételének fejlesztésében az állam igazgatásában és a gazdaság irányításában. Ugyanakkor ez a körülmény nemcsak az ország belső kérdéseinek megoldásában tükröződik vissza, hanem egyben kifelé is meggyőző szocialista példát szolgáltat s ennek nem kisebb a jelentősége, mint a gazdasági sikereknek. Segítséget nyújt a tőkés országok dolgozóinak a demokratikus jogokért s a tudományos-műszaki forradalomból eredő folyamatok nagyobb befolyásolásáért vívott harcukban. A párt a két kongresszus között bírálóan felmérte, tökéletesítette és fejlesztette a szocialista demokrácia rendszerét. A XIII. kongresszust megelőzően foglalkozott a nemzeti bizottságok szerepének elmélyítósével. Az e téren tett lépéseket nyilvánosságunk általában kedvezően fogadta. Ugyanakkor tudatosítjuk, hogy feltétlenül szükséges a további fejlődés. Hozzáláttunk a nemzeti bizottságok munkássága számos gyakorlati kérdé(Folytatása az 13. oldalon.) "