Új Szó, 1966. június (19. évfolyam, 149-178. szám)

1966-06-03 / 151. szám, péntek

Vita Csehszlovákia Kommunista Pártja Xlll. kongresszusán (Folytatás a 9. oldalról.) szakembereket azokban az években, amikor rakétáik sorra lehullottak becsukták volna, akkor Amerikának ma nem lenne rakétakutatása. Természetesen nem mentegethetjük a teljesen nyilvánvaló hibákat, amelyeket a felületesség okoz. Ezek megérdemlik a bírálatot, beleértve az anyagi szankciókat. A munkásosztály és a műszaki értelmiség viszonyát kedvezőtlenül befolyásoló, nagyjából felsorolt tényezőket nyilvánvalóan nem számolhatjuk fel csupán nevelés és a propaganda segítségével. Ennek a helyzetnek gyökereit elsősorban magában a termelésben, a termelési folyamatban kell keresni. Tudjuk, hogy a múltban csekély figyelmet szenteltünk az irányítás kérdéseinek. Hozzászoktunk elsősorban a rögtönzéshez, az emberek mozgósításához, a gyakran formális versenyhez, de nem tudtuk minden esetben sokoldalúan és rendesen előkészíteni a termelést. Azt mondhatjuk, hogy az új irányítási rendszerről folytatott viták időszakában bizonyos kedvező fordulat következett be. A műszaki és a mérnöki dolgozók nap-nap után tárgyalták a termelés irányításának, jövedelmezőségének, a gyártmányok minőségének és műszaki színvonalának kérdéseit. A pártszervezetek az elmúlt években sokkal jobb munkát fejtettek kl a műszaki értelmiség körében, emelték önbizalmát és szabad teret biztosítottak alkotó ereje érvényesülésének. Míg a múltban nem alkalmaztunk mindig helyes politikát a műszaki dolgozókkal és a mérnökökkel szemben, ma azt mondhatjuk, hogy ennek az ideje lassan már lejárt. Hebelka elvtárs ezután a ČKD Blansko vállalat műszaki dolgozóinak és mérnökeinek néhány munkatapasztalatát ismertette. Üzemünkben — mondotta — sokéves tapasztalatokat szereztünk a komplex brigádokkal kapcsolatban. Ezeknek tagjai a fejlesztés, a gépszerkesztés, a kohászat és a technológia legjobb műszaki dolgozói, 111. élenjáró munkások. Ezek a csoportok felülvizsgálták az egyes gyártási folyamatokat. Kerestük a leggazdaságosabb megoldásokat, az anyag megtakarításának lehetőségét. Ezeknek a tapasztalatoknak az alapján az utóbbi időben elmélyítettük az ily jellegű tevékenységünket, mégpedig azzal, hogy a gyártmányok költségeinek komplex felmérésében rátértünk az érték szerinti elemzésre. Ügy hiszem, nem rossz dolog, hogy az elmúlt időszakban felmértük, miként elégíti ki üzemünk a piac szükségleteit. Ezt megelőzően nem foglalkoztunk ilyen kérdéssel. Tekintettel arra, hogy a szállító-átvevő kapcsolatok viszonylatában mi magunk is jelentős nehézségekke] küzdünk, kötelességünknek tartottuk felülvizsgálni, mit teszünk a helyzet megjavítása érdekében. Megállapítottuk, hogy egy esztendő megrendeléseinek 80 százalékát a megkívánt választéknak és a szállítási határidőnek megfelelően gyártottuk le. A fennmaradó esetekben nem tudtunk eleget tenni megrendelőink követelményeinek. Ennek oka 70 százalékban az volt, hogy nekünk ls késedelemmel szállították az anyagot. A további késés már vállalatunk számlájára megy, egyrészt annak tudható be, hogy túl sok feladatunk volt, másrészt a gépszerkesztő irodák kapacitása sem felelt meg. Ezért jelenleg intézkedéseket foganatosítunk a termelési felület lényegesen jobb kihasználása érdekében. A segódfelület egy részéből is termelési felületet létesítünk, hogy jobban ki tudjuk használni alapvető eszközeinket. Helyesnek tartanám, ha a szakágazati igazgatóságok és a pártbizottságok is felülvizsgálnák a szállító-átvevő kapcsolatokat. Nézetem szerint ez az új irányítási rendszernek egyik legnehezebb szakasza. A csehszlovák textiliparnak ismét el kell érni a világszínvonalat ALENA POKORNÁ elvtársnő, a vratislavicei Bytex üzem dolgozója Megszoktuk, hogy kerületünkről többnyire csak a vegyiparral, a bányászattal és a gépiparral kapcsolatban hallottunk. Kevesebbet beszéltek már a közszükségleti iparának termeléséről, pedig nálunk ez az ipar a bruttó termelés mintegy 20 százalékát szolgáltatja. A kerület 238 ezer dolgozója közül 84 ezer van a közszükségleti iparban, ebből több mint 55 ezer nő. Ezért azokról a problémákról szeretnék szólni, amelyekkel nap nap után találkozunk textilipari üzemeinkben. Már a párt XII. kongresszusa kövételte, hogy a közszükségleti ipar fejlesztése érdekében dolgozzák ki a korszerűsítés tervét és állítsák le az elavult, nem gazdaságos gyárak üzemeltetését. A közszükségleti Ipar szerepének új jellegű értelmezését minden dolgozója nagy örömmel fogadta. Ennek az ágazatnak ugyanis sok kárt okozott fontosságának lebecsülése, minek következtében a textilipar gépparkja általában elavult. Ugyanakkor meg kell említenünk, hogy textilipari gyártmányaink a múltban mindig elérték a világszínvonalat, és ml azt kívánjuk, hogy ez így legyen továbbra is. Nehéz azonban az elavult gépeken, amelyeknek értékét egyes esetekben már az első világháború előtt leírták, s amelyeknek termelékenysége átlagban más országban hasonló berendezések teljesítményének mintegy a felét éri el, — a mind magasabb termelési feladatokat teljesíteni. Nem véletlen tehát, hogy új gépeket követelünk a textiliparnak. A libereci járás textilüzemei korszerűsítésével nincsenek túlméretezett kívánságaink, nem gondolunk új üzemek építésére és új gépekre. A megoldást a tovább fejleszthető, meglévő üzemek korszerűsítésében és műszaki átépítésében látjuk. A legfelsőbb párt- és állami szervek az utóbbi években figyelmet fordítottak a textiliparra és ez ma már gyümölcsöt is hoz nemzeti vállalatainkban. Példaképpen szeretném megemlíteni a lakberendezési textilipart, amelyben a kovral-szőnyegek gyártásában alkalmazzuk a világ haladó technikáját. A modern gépek megvételének hatékonyságáról tanúskodik, hogy erre 18 millió koronát fordítottunk, ami nem egészen két év alatt megtérült, sőt, ha tekintetbe vesszük a forgalmi adót, akkor néhány hónap alatt. Arról már nem is beszélünk, hogy ezek a gépek nagy teljesítőképességükkel milyen jelentős mértékben gazdagítják piacunk választékát és mennyire növelték üzemünkben a munkatermelékenységet. törvényszerűen visszatükröződnek üzemeink pártszervezeteinek életében és munkájában is. Különösen élénken beszéltek ezekről a kérdésekről a népgazdaság új irányítási rendszerének bevezetése és a Központi Bizottság téziseinek megvitatása idején. Kijelenthetem, hogy az új irányítási rendszer Iránt rendkívül nagy érdeklődést tanúsított valamennyi párttagunk, akik teljesen megbíznak pártunkban, elvárják az új rendszer elveinek gyors gyakorlati megvalósítását. Ebben nem szabad csalatkozniuk. Előnyös, hogy pártszervezeteink a Központi Bizottság januári ülése után megértették az új feltételek között rájuk háruló feladatokat, teljes mértékben kivették a részüket az új rendszer érvényesítésének előkészítéséből, és ma figyelemmel kísérik helyes alkalmazását. A közszükségleti ipar üzemeinek pártmunkájából jelentős mértékben kiveszik részüket a nők. Meg kell mondanunk, hogy bármennyire is nagy terhet jelent számunkra a munka, a női funkcionáriusok időt találnak a pártmunkára, lelkiismeretesen és gondosan végzik azt. Elvtársak, néhány komoly problémáról beszéltem. Nem szeretném, ha olyan vélemény alakulna ki, hogy a libereci járás dolgozói, akiknek nevében felszólaltam, csak javaslatokat tesznek. Ez semmiképpen sincs így, mivel munkájuk eddigi eredményei tanúsítják, hogy feladataikat a nem mindig könnyű feltételek között is teljesítik és túlszárnyalják, járásunk közszükségleti ipari és más üzemei számos felajánlást tettek pártunk Xlll. kongreszszusára. Ez igazolja, hogy továbbra is azon az úton haladnak majd, amit nevükben megígérek. A Textilana nemzeti vállalatban és más üzemekben ls fokozatosan kicseréljük az elavult gépparkot. Ez említett tényekből úgy tűnhetne, hogy a beruházási politika tekintetében alapvető fordulat állt be a közszükségleti iparban. Ez azonban még nincs így, mivel a libereci járás textiliparának korszerűsítésére eddig fordított eszközök csak részben oldják meg a problémát. A textilipar, s ebből elsősorban a gyapjúfeldolgozóipar a múltban majdnem kizárólag a tőkés államokra szorult a gépek vásárlásában. Az utóbbi években azonban az a természetes törekvés nyilvánul meg nálunk, hogy ilyen gépeket a KGST-ben tömörülő államoktól vásároljunk. Viszont őszintén meg kell mondanunk, hogy az ezekben az államokban — beleértve a nálunk gyártott gépeket ls, — vásárolt gépek nem érik el mindig a világszínvonalat. A feszült devizamérleg ellenére is célszerű lenne fontolóra venni egyes kiváló textilipari gépek kapitalista államoktól való megvételének lehetőségét, mivel kétségtelenül többet exportálhatnánk így gyártmányainkból ezekbe az államokba és ezzel megtérülnének a ráfordított kiadások. Textilgyártmányaink kiviteléről szólva, elsősorban szem előtt kell tartani a világpiac követelményét, ahol főleg az utóbbi években hódít a műszál. Ez annyit jelent, hogy nemcsak kiváló minőségű gyártmányokat kell készíteni, hanem lényegesen növelnünk kell a műszálból készülő termékek részarányát. Különben gyártmányainkat elavultaknak fogják tartani. A helyzet megoldása megkívánja az alapvető fordulatot vegyiparunk fejlesztésében: gyorsan fejlesszük a műszálat előállító gyárakat. Hiszen a textiltermékekben a műszál részarányának növelése közvetlenül csökkenti a devizaszükségletet, a felhasznált nyersanyag mennyiségét és a termékek árát is. A Textilana nemzeti vállalatban például megállapították, hogy gyapjú alkalmazása esetében a legyártott áru egy koronájára 45 fillér értékű devizát követelt a nyersanyag, ezzel szemben a műszál alkalmazásánál csak 24 fillér értékű devizát. Ez a példa megfelelően tanúsítja, milyen hasznát látnánk annak, ha a textiliparunkban fokozott mértékben alkalmaznánk a műszálat. Nem ls beszélünk arról, hogy a műszálból készült termékek Ismert tulajdonságaikkal, melyek növelik fogyasztói értéküket, a világpiacokon sokkal jobban állják a versenyt. Az általam eddig említett kérdések Az új irányítási rendszer bevezetésénél sok még a megoldatlan probléma LADISLAV HOJECKÝ elvtárs, a Vítkovicei Klement Gottwald Vasmű igazgatója Pártunk XII. és XIII. kongresszusa között az észak-morvaországi kerület kohászati vállalataiban fordulatot igyekeztünk elérni a termelés fejlesztésében, minőségében, és gazdaságosságában. Sürgető szükségét éreztük annak, hogy kiegyenlítsük gazdasági és erkölcsi adósságunkat, mellyel társadalmunknak tartozunk. Társadalmunk ugyanis az Ostrava vidéki kohászati bázis fejlesztésére milliárdokat fordított. A feladatteljesítésünk formái eltérőek voltak, az egyes vállalatok konkrét feltételeiből Indulunk ki. Célkitűzéseink azonban azonosak voltak. Elsősorban a termelés konszolidálására, a gyártmányok megkívánt választékára és minőségére törekedtünk, majd ezt követően Intézkedéseket foganatosítottunk a költségek csökkentésére. E feladatok valóra váltásában alkalmaztuk az anyagi érdekeltség új kísérleti elemelt. Ezen a téren utat tört a kunőicei Klement Gottwald Üj Kohó. A célra felhasználtuk a műszaki dolgozók és a közgazdászok komplex csoportjait, amelyeket első ízben a tfinecl Vasműben szerveztek meg. Végül a vítkovicei vasmű példamutatása nyomán mozgalmat indítottunk a gyártmányok minősége és a jövedelmezőség fokozásáért. A kohászati vállalatok szorosan együttműködve az új irányítási rendszer elveit felbontották az üzemekre és részlegekre. Nagyon gyakran választ kerestünk a vállalaton belüli gazdasági irányítás elméletileg még tisztázatlan kérdésére. Az új irányítás alkalmazása érdekében politikai harcot kellett vívnunk az egyes munkahelyeken a maradi nézetekkel szemben. Vállvetett igyekezetünkkel rövid időn belül kidolgoztuk a vállalatokon belüli szilárd rendszert, megoldottuk kölcsönös igényeink kielégítésének formáit, kiiktatva a fölérendelt szervek felesleges felügyeletét, módosítottuk a tervezés és nyilvántartás rendszerét, hogy minden üzemrészlegen megállapíthassuk a gazdasági eredményt, tárgyilagosan felmérhessük munkájuk eredményeit és a keresetet igazságosabban oszthassuk el a munkacsoportok, illetve az egyének között. Rendkívül nagy figyelmet fordítottunk az anyagi érdekeltségre, amely biztosítja az egyének és a társadalom érdekeinek összhangját. Érvényesítettük azt az elvet, hogy az adott gazdasági részlegnek meg kell keresnie a prémiumok és a jutalmak fedezetéhez szükséges eszközöket. Természetesen mindez kihatott a dolgozók gondolkodásmódjára. Ezért az új elvek szellemében a pártszervezet, a szakszervezet és a CSISZ ereje teljéből törekedett az emberek gondolkozás! módját formáló eszmei nevelőmunkára. Az irányítás szocialista formáiból, elsősorban a szocialista munkaversenyből kizártuk az alakiságot. Világosan bizonyította ezt hazánk felszabadulása 20. évfordulójának tiszteletére indított „konkrét tettek mozgalmának" kibontakozása. Ezzel egyidőben határozott választ adtunk arra a kérdésre, hogy mi a fontosabb a szocialista munkaverseny, vagy az anyagi érdekeltség. Válaszunk értelmében az új irányítási rendszerben is tovább fejlesztjük és alkalmazzuk az erkölcsi ösztönzést. Természetesen gondoskodnunk kell arról, hogy az erkölcsi ösztönzés és az anyagi érdekeltség azonos irányban hasson. A vállalatokban teljesen új helyzet alakult ki ezeknek az Intézkedéseknek maradéktalan kibontakoztatásával és valóra váltásával. Ez kifejezően megnyilvánult az 1966. évi terv és a negyedik ötéves terv feladatainak kidolgozásában. Ebben a vonatkozásban nagy segítséget nyújtottak nekünk a vállalaton belüli gazdasági eszközök, illetve szabályok, amelyekben rögzítettük a legmegfelelőbb terv kidolgozására késztető gazdasági ösztönzőket. Előnyben részesítettük azokat az üzemeket, amelyek már a terv összeállítása idején feltárták tartalékaikat olyan üzemekkel szemben, amelyek óvatosságból igyekeztek megvédeni laza tervüket. Az új rendszer hatására gyorsított iramban kidolgozzuk Ostrava vidéke kohászati ipara műszaki fejlesztésének legmegfelelőbb módozatait. Ezek a tanulmányok nemcsak a haladó technika, a technológia, a célszerű korszerűsítés, az automatizálás és a munkaerők ésszerű felhasználása kérdéseit oldják meg, hanem elvont módszerekre és számítógépekre támaszkodva foglalkoznak az irányítás további tökéletesítésének problémájával is. Ezeknek a kérdéseknek a megoldása elképzelhetetlen a dolgozók szakképzettségének növelésére és szüntelen nevelésükre Irányuló törekvés nélkül. Ezért előtérbe kerül a kádermunka. Ezt a munkát alátámasztják a tökéletesen kidolgozott tanulmányok, a káderek szakképzettségével szemben támasztott követelmények, melyek — és ezt hangsúlyozom — a műszaki fejlesztés távlati koncepciójára épülnek. Ä káderekkel folytatott munkában, nevelésükről gondoskodva megtanultuk felhasználni együttműködésünket a főiskolákkal, a kutatóintézetekkel és minden olyan további szervezettel, amely hajlandó nekünk segítséget nyújtani. Feladataink teljesítése során nagy segítséget várunk az új Irányítási rendszer végleges formájának gyors megvalósításától. Ezért örömmel fogadjuk a CSKP Központi Bizottságának azt az igyekezetét, hogy meggyorsítsa ezt a folyamatot. Teljes egészében támogatjuk ennek a végleges megoldásnak alapvető gondolatait. Pártoljuk elsősorban azt, hogy a vállalatokat azonos mértékben kötelezzük a nyereségbefizetésre, és hogy a vállalatok közvetlen kapcsolatban álljanak az állami költségvetéssel. Az egységes nyereségbefizetés kialakítja a vállalati munka eredményei tárgyilagos felmérésének feltételeit. Ez a rendszer kétségtelenül láncreakciót vált kl a lemaradozó gyárakban, amelyeknek problémáikat gyorsan meg kell majd oldanunk. Az ilyen gazdasági nyomás hozzájárul a gazdaságilag egészséges üzemegységek létesítéséhez a gazdasági előnyök felIsmerése alapján. Ostrava vidékének valamennyi kohászati vállalata — eddigi tapasztalatait felmérve — híve annak, hogy a vállalatok nyereségének egy részét befizessék az állami költségvetésbe. Ez a rendszer széleskörűen érvényesült a vállalatokon belül, bevált, a dolgozók munkacsoportjai többszöri Iskolázás során megismerkedtek vele és teljes mértékben értik alapelveit. Ezenkívül az ilyen rendszer összhangban áll azzal az észak-morvaországi kerületben elterjedt mozgalommal, amelynek célja a minőség javítása és a jövedelmezőség fokozása. Ezért feltétlenül szükségesnek tartjuk megőrizni a nyereségbefizetés rendszerét, egyben azonban kívánjuk, hogy a díjszabások megállapításában a nyereség rovására ne kerüljön előtérbe a bruttő jövedelem. Helyeseljük azt a javasolt Intézkedést is, hogy a vállalatok saját forrá(Folytatása az 11. oldalon.) "