Új Szó, 1966. június (19. évfolyam, 149-178. szám)

1966-06-28 / 176. szám, kedd

mmmmmmmmmm. Csallóközben Aranykalász, lányok ás Csákány községek közt a napokban Szembe helyezték az első szivattyúállomást, mely 2500 hektár terület öntözését teszi lehetővé. (VI. Balaiic — CTK felvétel®) EGY LEVÉL MARGÓJÁRA Tő vagy vadhajtás ? CSAK A PÉNZ ÉRDEKEL HÁROM ÉVE KERÜLT a szövetkezet élére. Jól ismertük, itt született a faluban. Iskolázott, mozgékony fiatalember. Előbb csoportvezető volt, aztán agronómus, majd elnökké választották. Az előző elnök nem sokat koptatta az istálló küszöbét. Mi, akik itt dolgozunk, úgy gondoltuk, hogy aki agronómus volt, az sem igen kedvelheti az állatokat. Csalódtunk. Hetente háromszor is bekukkantott hozzánk. Rendszerint kora reggel jött, vagy késő este. A vasárnapokot sem hagyta ki. Észre sem vettük, egészen megkedveltük. Ha egy nap nem jött, már szinte hiányzott. Egyszer megjegyeztük, hogy akár zootechnikus is lehetne, annyira érdeklődik az állatok iránt. — Engem elsősorban a pénz érdekel! - mondta mosolyogva. Nevettünk. Hol van itt a pénz? Nálunk az a szokás, hogy húsvét hétfőjén az állatgondozók felköltik egymást. Ök az első öntözők. így történt ez három éve is. Hajnalban vidám nótaszó hallatszott az istállóból. Dalol ilyenkor az egész falu, miért lenne kivétel az állatgondozó? Ahogy elkezdtük a fejést, betoppant az el/iök, Józsi, aki ötletekért sosem ment a szomszédba, vidáman fogadta: — Az elnök elvtárs nyilván szeíetné meglocsolni a szorgalmas lejönöket. Csupán öt évet tetszett késni... VALÓBAN TOBB MINT OT ÉVE használjuk a fejőgépeket. Az elnök viszont akkor még új ember •olt. Alig három hónapja viselte o tisztséget. Józsi szavain csak mosolygott. — Én délután öntözök. De ha te már elkezdted, kár volt abbahagyni ... — Mennék én, ha valaki elvégezné helyettem az etetést.,. — Ha csak az a baj, akkor máris megegyeztünk! - mondta az elnök. Letette a kabátját, felkötötte a fogason lógó kötényt. — Ez a tizenhárom tehén az enyém, csupán fejni kell, - adta ki az utasítást Jóska. Közben meg-megingott, alig állt a lábán. S ekkor bújt belém oz ördög. — Ha már elkezded a fejést; elnök elvtárs, akkor a tiéd lehet oz egész sor. A másik tizenhárom tehén az enyém, mellette meg ó Pistáé ... Azt hiszem nagyon bölcs lehettem, fejembe szállt a kisüsti. Az elnök csak nevetett, s ha jól emlékszem, még jó mulatást is kívánt. Csak másnap tudtam meg, hogy kilencen mentünk el a teAz Orion-gyár különféle cukórI. kakészítményeinek csomagolására szolgáló BA-02 jelzésű gé». pek. Hetvenöt évvel ezelőtt egy prá} gai, sötét, alagsori műhelyben, petróleumlámpa fényénél, prlmilepről. Az elnök, a zootechnikus és a csoportvezető végezték el helyettünk a munkát. A hír elterjedt a faluban. Mi meg vidáman emlegettük a következő héten, hogy „egy nap" a vezetők is dolgozhatnak. Azért néha lelkiismepedfurdolást éreztem. Talán még sem kellett volna elmenni. Már mindegy. Vártam, hogy az elnök megemlíti a húsvéti legénykedésünket, de nem hozta szóba. Ügy viselkedett, mintha természetesnek tartaná a történteket. Csak akkor lepődtem meg, mikor a hónap végén öt munkaegységgel kevesebbet írtok a könyvembe. De hiszen ez százhuszonöt korona! Tévedés történhetett! A könyvelő felvilágosított: — Az elnök elvtárs azt üzeni, hogy a fejőgulyásoknak az öntözés megér öt munkaegységet.. Mind a kilencünknek ennyit fogtak le. No, ezt megkeserüli! — gondoltam magamban. A többiek is zúgolódtak. Ilyen gazember elnökünk még nem volt. Biztosan magának, meg a" két társának íratta be a munkaegységet! Egy hét alatt kinyomoztuk, hogy nem íratta sehová. Ott maradt a pénz a közös kasszában. — Hátha nem vitte el, akkor hagyjuk az egészet — zárta le a vitát Jóska. - Majd ha belénk köt, megmondjuk a magunkét... EGY ÉVIG NEM TÖRTÉNT SEMMI különös. Tavaly húsvét hétfőjén Jóska és Pali azt üzenték, hogy „az idén is megér öt munkaegységet az öntözés!" Az elnök, aki már kora hajnalban kijött, ravaszul mosolygott. Egy ideig még beszélgetett velünk, s mikor látta, hogy a hiányzók helyett is elvégezzük a fejést, kerékpárra ült... Csak másnap tudtuk meg; hogy az elnök öntözni volt. Eddig sosem járt. „Minden asszonyt úgy sem öntözhetek meg, nem szeretném, ha valaki megsértődne. Inkább sehová sem megyek!" — ezt mondta mindig mikor öntözni hívták. Most elment. Nem csoda, hogy Z. Pali felesége alaposan meglepődött, mikor betoppant az elnök. A szobába tessékelte. Itt terített asztal várta a felnőtt öntözőket. Az elnök alig néhány percig maradt. Felhajtott egy pohár kisüstit és a fiatalasszony kezébe nyomott egy csomagot. — Ezt a férjének ajándékozza a szövetkezet vezetősége ... R. Józsiéknál ugyanezt mondta. A két csomagban egy-egy ébresztőóra volt. A családi háború akkor tört ki, mikor késő délután hazatántorogtak a férjek. Az eseten sokáig derült a falu. Reggelenként gyakran hallottam. — Ne siessünk komám, hátha küld az elnök egy ébresztőórát! Az esetet mint sok mást, elfeledte a falu. Akkor jutott újból eszünkbe, mikor télen, az évzáró gyűlésen azt mondja az elnök: — Azelőtt húsvétkor 150-200 literrel csökkent a tejhozam, és két hét kellett, hogy újra elérjük a régi szintet. Ezt a fejőgúJyások hanyagsága okozta. Azt hiszem, egy fiatalasszony sem haragszik meg azért, hogy az idén a gulyások már nem reggel hat órakor, tív tűzhely mellett František Maršner cukrászmester izgatottan várta kísérletének eredményét. Egy nagy üstben törökmézet főzött cukorbál és habbői. A kísérlethez a katlanon kívül kevés szerszám kellett: egy sodrőfa és egy deszka, amelyen a törökmézet szét lehet nyújtani, továbbá formametsző és néhány fakanál, amellyel a cukorhoz szükséges habot keverte. BEVÁLT A törökmézből készült cukorka bevált. Prágában egyre többen ismerték meg Franta Maršner csemegéjét. A kereslet növekedésével a cukrászmesternek bővítenie kellett műhelyét. Naponta hajnali négytől este tízig állandőan rotyogott a törökméz az üstökben. Maršner úr jő üzleti érzékkel bővítette az egzotikus — többnyire keleti, törökös elnevezésű — cukorkafajták választékát. Néhány év múlva, pontosan 1897-ben, a vinohrady! városi tanács jóváhagyta az egykori cukrászmester gyáratapltási kérelmét. Az Osztrák—Magyar Monarchia hanem csak kilenc után öntözik meg. örülünk, hogy elmúlt az az idő, amikor egyeseknek ébresztő órát kellett ajándékozni, hogy figyelmeztessük kötelességeikre ... Jóska és Pali ott ültek mellettem. Nevettek. Már régen elpárolgott az elnök iránti bosszújuk. Ilyen emberre nem lehet haragudni. - Azért egyszer ót is rászedjük... Ezt már a taggyűlés után poharazás közben határoztuk el. Pali ötlete volt, hogy húsvét hétfőjén mindenki hozzon a zsebében egy üveg kisüstit. Ismertük az elnök gyengéjét, nem utasítja visszO, ha megkínálják, nehogy az illető megsértődjék. Már előre derültünk az eseten. Biztosan tudtuk, hogy kocsin kell hazavinni ... HÚSVÉT REGGELÉN igyekeztünk az etetéssel, a fejéssel, s íártuk, mikor toppan be az elnök. Nem jött. Befejeztük az etetést, s azt már igazán nem kívánhatta tőlünk senki, hogy hazavigyük a kisüstit. Csodálkozott az éjjeliőr, mikor összeverődtünk a mázsaháznál, és egymás után húztuk eló a lapos üveget. Addig kínálgattuk egymást, míg ki nem ürültek az üvegek. Vagy tizenöten lehettünk, két csoportban indultunk öntözni. Dél is elmúlt, mikor hazaértem. Nem álltam valami szilárdan a lábamon. A vőm elnézően mosolygott, s mór vártam, hogy az asszony és a lányom mikor kezdik el a megszokott nótát: „Kell az ilyen vénembernek az öntözés?!" De nem szóltak semmit. Csak sürögtek-forogtak a konyhában. A család már ebédelt. Külön terítettek a számomra, mintha csak vendég lennék. Ekkor jöttem rá, hogy itt valami készül... - Gyorsan ebédelni és bebújni az ágyba! — kiabálja az én kis unokám. - Neked aludnod kell, mert este is dolgozol! Eteted a teheneket, hogy sok tejet adjanak . . . - Ki mondta ezt, kisfiam? - Az elnök bácsi. Azt is mondta, hogy a fejőgúlyások megérdemlik, hogy mindenki messzirőí köszöntse őket, mert azok még ünnepnap is dolgoznak. A nagymami meg azt mondta, hogy az elnök a legjobb ember, mert az még őt is megöntözte. Azt a virágot is neki hozta ... AKKOR MÉG NEM TUDTAM, hogy az elnök minden fejőgúlyás feleségét megöntözte és mindenkinek egy cserép virágot ajándékozott. Az ördög ismeri ki a természetét. Reszket minden fillérért, azt mondja, hogy őt csak a pénz érdekli, s az asszonyoknak mégis virágot vett. Ilyen ember a mi elnökünk ... • • • Lejegyeztem az idős fejőgulyás szavait. Mit kezdjek ezzel a történettel? Az ilyen elnök egyáltalán nem tipikus jelenség. De jó, hogy ilyen is van. CSETÖ JÁNOS kiváló piacot biztosított a cukorkák és a csokoládéféleségek számára. A leiszabadulást követő években a prágai csokoládé és cukorkagyárakat a fővárostól délnyugatra, a Moldva menti Modfanyba csoportosították. Az Orion-gyárba átjöttek a csokoládéipari üzemek tapasztalt szakemberei s az Orion az ország legnagyobb édesipari vállalatává fejlődött. „ÉDES" STATISZTIKA Az Orion ma több mint kétszáz árufajtát gyárt. Évente 24 000 tonna csokoládé- és cukorkaáru hagyja el a gyárat, értékük meghaladja a 240 000 000 koronát. Érdekes az édességfogyasztás statisztikája is. Azt bizonyítja, hogy a legtöbb csokoládét és cukorkát a dél-morvaországi kerületben fogyasztják (évente több mint 9000 tonnát). Utána mindjárt a nyugat-szlovákiai, majd az északmorvaországi kerület következik. Nagyon közkedvelt a lakosság körében a csokoládé desszert és nagy keletjük van az ízléses csomagolású különféle bonbonfajtáknak is. Ez természetes, hisz ki tudná megszámlálni azt a tömérdek bonbonmennyiséget, amelyet a születés- és névnapokra, a nők napjára vagy egyéb alkalmakkor vásárol az ország népe? Csak Ligárt László gömörhorkai mozdonyvezető már hosszabb ideje nincs beszélő viszonyban felettesével, a pelsőci fűtőház vezetőjével. Vajon mi ennek az oka? Miért kerülik egymást, miért nem fogadják egymás köszönését? Nemrégiben Skuci József a fűtőház vezetője bizonyos mulasztásért ötven koronára megbüntette a mozdonyvezetőt. Ligárt László igazságtalanságot látott a dologban, mivel olyasmiért büntették meg, amit nem önön hibájából követett el. Igazának tudatában a dolgot nem hagyta annyiban. Ahogyan későbben mondta — nem is annyira az ötven korona bántotta, hanem a becsületén ejtett csorbát akarta kiköszörülni. A műhelytanács elnökének jelenlétében próbálta meggyőzni Skuci Józsefet igazáról. És ekkor történt a baj. A fűtőház főnöke ahelyett, hogy érvelt volna, vagy ha maga is látta, hogy túllőtt a célon, elismerte volna a hibát, irodájából egyszerűen kiparancsolta Ligárt Lászlót. A műhelytanács elnöke nyomban szóvá tette helytelen viselkedését, Ligárt László azonban a történtekből meszszemenő következtetést vont le. A megbántottság, az elkeseredés adta kezébe a tollat. Levelében a történtek alapján a múlt és a jelen között próbált párhuzamot vonni, a mostani eset és egy szomorú gyermekkori emléke közé egyenlőségjelet tenni. A fűtőház főnökének viselkedése eszébe juttatta azokat az időket, amikor szüleit meghurcolták, bebörtönözték, mivel nem tűrték szó nélkül az elnyomást, az embertelen kizsákmányolást. „Kilencéves lelhettem — írja levelében, — amikor sztrájkba léptek a gömörhorkai papírgyár munkásai. Édesapám is a megmozdulás szervezői között volt. Az elbukás után többedmagával megvasalva a községházára kísérték. Azon az estén hiába vártuk haza. Másnap reggel sem jött. Édesanyám egy kis kenyeret csomagolt be bolti töpörtyűvel: vigyem el édesapámnak. Még ma ls jól emlékszem rá, 1965-ben 4000 tonna bonbon fogyott el belföldön. KOMOLY KIVITELI TÉTEL Nemcsak idehaza közkedveltek a csehszlovák édesipar gyártmányai. Tíz csokoládégyárunk ma összesen negyvenhét országba exportálja készítményeit. Legnagyobb vevőink a Szovjetuniő, az Amerikai Egyesült Államok, Anglia, az NSZK és Kanada. Jelentős mennyiségű édességet szállftunt Ausztriába, a Benelux-államokba, a Mongol Népköztársaságba és Olaszországba is. Ezenkívül szinte valamennyi ázsiai és afrikai fejlődő ország is vásárlóink közé tartozik. A Szovjetunióba 95-fajta édesipari készítményt exportálunk. Az Egyesült Államokba elsősorban karácsonyi és húsvéti csokoládéfigurákat szállítunk, Angliában pedig már évek óta mi látjuk el vagy húsz csokoládé- és cukorkafajtával az önkiszolgáló csemegeboltokat. A csehszlovák édesipar a kivitel mennyisége szempontjából a világ első tíz országa közé tartozik, minőségükre csak elvétve akad reklamáció. Ez pedig szintén nem az édesipari termékek minőségére vonatkozik, hanem főleg 1 csomagolási hibák és a szállttá* közben keletkezett károk mim fordul elő. (sm) ahogy a csendőrök kitépték kezemből a csomagocskát, majd a szemetes kosárba dobták, engem meg úgy kipenderltették, hogy a lábam is alig érte a földet. És ma, még két évtizeddel a felszabadulás után a szocializmusban ugyanezt kaptam." Levelének végső kicsengése tehát az, hogy a múltban és ma ls a munkásember húzza a rövidebbet. Az eset tényleg elgondolkoztató. A kettőjük között lejátszódó nem kívánotos esettől eltekintve Ligárt László okoskodása mégis helyreigazításra szorul. Levélírónk — képletesen szólva — elkövette azt a hibát, hogy egyenlőségjelet tett a Fiastyúk és a Kotlós között. És ezzel máris rossz vágányra váltott. Vegyük csak egy kicsit közelebbről szemügyre a dolgot. Az, ami a múltban történt vele, az akkori rendszer lényegéből fakadt. A megaláztatások, a terror, a munkásember kizsákmányolása, elnyomása az említett rendszernek épp úgy velejárója volt, mint mondjuk a nappalnak az éjszaka. Nem mondom azt, hogy ma nem fordulnak elő túlkapások, embertelenségek. Persze, hogy előfordulnak, és ezt Ligárt László esete is bizonyítja. Egy dolgot azonban tisztán kell látnunk: amíg a múltban a munkásember megalázása, sanyargatása maga a lényeg, a tő, a gyökér volt, ma következetesen harcolunk minden erőszakos, az emberi méltóságot sértő megnyilvánulás ellen. Persze máris felteheti valaki a kérdést: ha ez mind igaz, hogyan történhetett meg mégis a tárgyalt eset? Ogy, hogy a múlt öröksége még ma is él egyes emberek gondolatvilágában, de ennél talán lényegesebb, hogy egyes vezető beosztású személyek bizonyos dolgokat hatalmi szóval próbálnak elintézni. A múltban Ligárt László édesapját megvasalták, megkínoz" ták, bebörtönözték, őt magái kirúgták a községházáról, da vajon miért nem mentek panaszra? Erre azt mondhatná< talán az atyaúristenhez? Ésí máris eljutottunk egy újabb lé« nyeges ponthoz, ami újból azt bizonyltja, hogy nincs helya az egyenlőségjelnek. Ligárt Lászlónak módjában állt szót emelni, orvoslást keresni a sebére. Nyugodtan fordulhatott! volna akár a legfelsőbb szervekhez is. Amint tapasztalhatta, számunkra sem volt közömböí az ügy. Igaza mellett azonban szükségesnek tartottuk megmondani azt ls, hogy miben nem értünk vele egyet. Határozott meggyőződésem,hogy Skuci Józsefnek állandóan ismétlődő hibáira a megfelelő helyen és formában nem mutatnak rá, sőt erre az említett eset után sem került sor. És még valamit. Mielőtt bizonyos dolgokban véleményt mondanánk, nem árt, ha eszünkbe jut a közmondás: háromszor mérj, mielőtt egyszer vágsz. A pelsőci fűtőházban nem történt olyan dolog, amelyet egy kis jóakarattal ne lehetett volna helyben tisztázni, megoldani. Csakhát akkor mindenekelőtt arra lett volna szükség, hogy reálisan ítéljék meg a dolgokat, és el tudják választani a konkolyt a tiszta búzától. SZARKA ISTVÁN HETVENÖT ÉYES A CSEHSZLOVÁK ÉDESIPAR