Új Szó, 1966. június (19. évfolyam, 149-178. szám)

1966-06-21 / 169. szám, kedd

Hilllll A műgumi jobb

f mint a valódi Amióta a múlt század közepén az ember megtanulta feldolgozni a Hevea-fák váladékát, a kaucsuk hamarosan nélkülözhetelen nyersanyaggá vált. A világpiac kaucsuktermelésének 95 százalékát ma ís a kaucsukfa adja. Afrikában, Brazíliában és főleg Dél-Ázsiában (Maláji-szigetek, Ceylon, Indonézia) hatalmas kaucsukfa-ültetvények vannak. A legjobb kaucsukot az Amazonas vidéki kaucsukfa adja (egy fa évente 20 kg-ot). Mi tulajdonképpen a kaucsuk? A vegyészek a kaucsuktermő növények tejszerű nedvében (latex) található óriás molekulájú szénhidrogént, az izoprón polimer származékát nevezik kaucsuknak. Szerves oldószerekben duzzadással oldódó, képlékeny anyag. Kénfelvétellel formát tartó, rugalmas, oldhatatlan lágy gumivá vagy sok kénnel kemény gumivá (ebonit) alakul át. A kaucsukfák (helytelenül gumifák), mint már említettük,csak a trópusokon virulnak, ezért egyes országok a kaucsuktermelés kezdetén kényükkedvük szerint uralkodtak a gumipiacon. Ez különösen háborús időkben érintette érzékenyen a gumi nélküli vagy gumiban szegény országokat, ezért már az első világháború idején nagyarányú kutatómunka indult a mesterséges gumi kidolgozásárn. AZ ELSŐ MŰGUMIK A kutatók aránylag könnyen megállapították, hogy a természetes kaucsuk vegyi szerkezete hasonló a műanyagokéhoz. Rájöttek, hogy egy kis oldalágacskával rendelkező, négy szénatomot tartalmazó vegyület, az izoprén molekulái kapcsolódtak a természetes kaucsukban óriásmolekulává. Az izoprén mesterséges előállítása volt még a könnyebbik feladat, de egészen a közelmúlt időkig nem sikerült a kaucsukfákban lejátszódó kémiai folyamatot iparilag is utánozni, amelynek segítségével az izoprén molekulákat kaucsukká lehetett volna összekapcsolni. A kutatást tehát kiterjesztették az izoprénhez hasonló kémiai szerkezetű, de tőle kissó eltérő vegyületekre. így azután különféle olyan anyagokat sikerült előállítani, amelyek külöböztek ugyan a természetes kaucsuktól, de többé-kevésbé hasonló tulajdonságokkal rendelkeztek. Csak 1931-ben sikerült műkaucsukot előállítani. Ma a világ kaucsukszükségletét 60 százalékban természetes, 40 százalékban mükaucsukból fedezik. A világ legnagyobb műkaucsuktermelő országai az USA, a Szovjetunió, Kanada, az NDK, az NSZK és Nagy-Britannia, ezenkívül hazánkban, Len-» gyelországban, Olaszországban ós Svédországban is jellentős a műkaucsukgyártás. NEM CSUPÁN PÓTANYAG Az első mesterségesen előállított kaucsukból készült műgumik csak pótanyagok voltak, s a természetes gumi szemszögéből nézve, ma ís azok. Hanem kiderült, hogy a műgumik bizonyos tekintetben jobbak, mint a természetes gumi, bár más tekintetben tulajdonságaik kedvezőtlenebbek. így jutottak el ahhoz a helyes műszaki szemlélethez, amely a különböző gumiféléket már nem a természetes gumik pótanyagának tekinti, hanem a rugalmas műanyagok külön csoportjaként kezeli és értékeli. Bővült az anyagválaszték, könnyebben kiválaszthatók tehát a felhasználási célnak leginkább megfelelő tulajdonságú anyagok. A műgumi-féleségek kiindulási anyaga lehet az acetilén, de a szovjet Lebegyev mukájának eredményeképpen ki lehet indulni szeszből is. (Lebegyev valósította meg egyébként elsőként a műkaucsuk ipari méretű előállítását is 1931-ben.) A kapott termék oldalágacska nélküli négy szénatomos vegyület, a butadién. A butadiénmolekulák összekapcsolhatók polibutadiénné, ez azonban a leggyengébb minőségű gumiféleség. A MŰGUMIK CSALÁDJA Értékes terméket lehet előállítani, ha nem tisztán butadiénből indulnak ki, hanem közbe-közbe kapcsolják egy másik anyag egy-egy molekuláját. Ha például butadién- és sztirol- molekulákból együttesen építik fel az óriásmolekulákat, a Buna-típusú műgumihoz jutnak. A Buna-gumik kopásállósága felülmúlja a természetes gumiét, ezért gépkocsi-abroncsok készítésére használják, főleg természetes kaucsukkal keverve. Jó eredményeket érnek el a Buna-keverékből készült cipőtalpakkal is. Ha az óriásmolekula felépítésénél sztirol helyett akrilnitrint alkalmaznak, perbutánt kapnak, amely keményebb ugyan

1 a természetes guminál, de nagy előnye, hogy benzines olajálló. Egészen különleges értékű anyagok a neopurén-típusú műgumiféleségek. Kémiai felépítésük abban különbözik a természetes kaucsukétól, hogy a kis oldaliáncocska helyett klóratom van. A neoprén keményebb, mint a természetes gumi, ezzel szemben a benzin és az olaj még csak nem is duzzasztja, Óriási kopásállósággal rendelkezik, hőállósága sokkal nagyobb, és gyarkorlatilag egyáltalán nem öregszik. E tulajdonságai következtében erős igénybevételnek kitett helyeken a neoprén vélik be legjobban. A neoprénből készült szállítószalagok minden más anyagnál hosszabb ideig tartanak. Az olajkutak fúrásakor mérésre vagy robbantásra használt kábeleket, — amelyeknek egyaránt ellent kell állniuk a kút oldalához való dörzsölésnek és a melegnek, olajnak, — neoprénnel burkolják. A vegyi üzemekben szelepek és tömítések készülnek neoprénből. Egyes neoprén-típusok oldatai az ún. kontakt ragasztók, a mai ismert legkitűnőbb ragasztószerek, ami azt jelenti, hogy már érintkezésre ragadnak, s nincs szükség nyomásra, összesajtolásra. Beszélhetnénk a műgumiféleségek számos további képviselőjéről, amelyek különösen a műszaki gyakorlatban tesznek kiváló szolgálatot. A gumiipar egyre inkább a mesterséges alapanyagok bázisára épül, és szüntelenül növekszik a műgumik százalékaránya. Kétségtetelenül nem lenne Ilyen rohamos a műgumik elterjedése, ha — a természetes kaucsuk hiányától eltekintve — nem lennének jobbak a valódi guminál. A Gas Turbine Establishmet államosított angol vállalatban érdekes repülőgéptípus tervét dolgozták ki. A félig helikopter, félig sugárhajtású utasszállító gép merőlegesen startolna London közepéből, s 73 utassal a fedélzetén 50 perc alatt érné el Párizst. A terveket előterjesztik a repülésügyi minisztériumnak, s kérni fogják a prototípus elkészítésének engedélyezését. A képen az új repülőgép modellje, amelyet egyelőre heli-jet-nek neveztek el. A világ legmagasabb tv-tornya A Moszkva melletti Osztankinban épülő új televíziós adótorony kétségtelenül a legmagasabb lesz a világon. Teljes magasságát 525 méterre tervezik. Ma már 280 m magasba nyúlik, s így Moszkva legmagasabb pontja. A torony „talpát" csonkakúpalakú építmény képezi. A 10 vasbetoniáb 60 méteres átmérőjű körben helyezkedik el. Szélességük a földnél 5 méter s egy méter vastagok. A tizenharmadik emelet magasságában a lábak már csak mindössze fél méter vastagok. A beton alépítmény fejrészéből acélcső — a torony tartókonstrukciója — nyúlik ki. Annak ellenére, hogy a szokatlan televíziós „tű" homokos agyagalapon fog állni, az előfeszített betonból készült alapok aránylag kis méretűek. Mindössze 75 m szélesek és 465 centiméter mélyek. A konstruktőröknek számolniuk kellett azzal, hogy a szokatlanul magas épület kilengéseket fog végezni. Az 500 méter magasba felbocsátott ballonok segítségével megállapították, hogy a szelek sebessége nem haladja meg a 35 m/sec-ot. Ennek alapján méretezték aztán az egész konstrukciót a biztonság szempontjából. A televíziós torony 1967-ben készül el, s nemcsak á rádió és a televízió céljait fogja szolgálni, hanem a nagyközönségnek is rendelkezésére áll majd. 332—338 méter magasságban háromemeletes kilátó-éttermet redeznek be. Ablakai légmentesen lesznek zárva, s a helyiségekben mesterségesen tartják fenn az optimális légkört. — A képen a moszkvai új tv-adótorony legfrissebb fényképét látjuk. „A morriswillei fantom" a barrandovi stúdió egyik legutóbbi, különösen jól sikerült filmje. Boŕivoj Zeman, a rendező annyi ötletet, humort, fantáziát és színészi tehetséget sorakoztat fel művében, hogy elbűvöli a nézőt. így lesz ez biztosan a Dolgozók XVII. filmfesztiválján is. Képünkön a filin jótékonykodó grófnője. Az 1966. évi Prágai Tavasz A hazai közönségnek és a külföldi vendégeknek egyaránt az a véleménye, hogy az idei Prágai Tavaszt bő programja és a világ zeneművészete élvonalába tartozó művészek jelenléte világviszonylatban is a legsikeresebb és a legjelentősebb zenei fesziválok sorába emeli. Rendkívüli érdeklődés előzte meg a Berlini Filharmónia két hangversenyét, melyeket Herbert von Karajan vezényelt. A világhírű karmester megmutatta a prágai közönségnek széles skálájú művészete minden ragyogását. Az első hangversenyen Mozart Divertimentója hangzott el elsőnek, majd Beethoven Eroicája szólalt meg hatalmas pátosszal, ugyanakkor azonban klasszikus kiegyensúlyozottsággal. Karajan szigorú pontosságra törekvő zenekara a második hangversenyen Bartók zenekari hangversenyét és Dvofák G-dúr szimfóniáját adta elő magával ragadó mély drámaisággal. A vendégek közül William Wood, San Franciiscó-i fiatal amerikai zeneszerzőnek szintén lelkesen tapsolt a prágai közönség. A Prágai Tavasz keretében megrendezett Vili. nemzetközi zeneszerzői versenyen ugyanis W. Wood szimfóniája is díjat nyert. Művét a Prágai Szimfonikus Zenekar nagy sikerrel adta elő. A világhírű hegedűművészek közül Dávid Ojsztrah után hallhattuk Isaak Sternt is, aki Mendelssohn hegedűhangveresenyének előadásával ejtette ámulatba a prágai közönséget. Ugyanilyen nagy sikere volt a lengyel származású mexikói Henrik Szeryngnek is, aki egyik este Beethoven hegedűversenyét, a másik este egy Bach-művet adott elő finom kulturáltsággal. A közönség melegen fogadta Ojsztrah tanítványát, Grigorij Fejgin fiatal szovjet hegedűművészt, aki megnyerően adta elő Mozart G-dúr hegedűversenyét. A szovjet zongoraiskola képviselőjeként először a fiatal Rudolf Kerer mutatkozott be, aki néhány évvel ezelőtt rendkívüli sikert aratott a prágai közönség előtt. A fesztivál egyik kiemelkedő alakja Szvjatoszlav Richter világhírű zongoravirtuóz volt, aki Anton Dvofák zongoraversenyének előadásával rendkívül nagy örömet szerzett a közönségnek. A fesztiválon jeles énekművészek járultak hozzá a Prágában az utóbbi években kissé háttérbe szorított szólóének felfrissítéséhez. E művészetnek a Prágai Tavaszon a legnagyobb elismerést Christa Ludvig, Walter Berry, Evely Lear Németországban működő amerikai énekesnők és Valentyina Levko szovjet énekesnő szerezte. Az operaszínpadon szintén több kiváló énekművész lépett fel. Közülük elsősorban Jess Thomas amerikai énekes Lohengrin szerepében és Ludmilla Dvoŕáková cseh énekesnő érdemel említést. Dvoŕáková a Berlini Operaházban, a New York-i Metropolitanban való működése által ma a világszínvonalú művészek közé tartozik, így itthon is különös vendégnek számít. A fesztiválon részt vett a ljubjanai operaegyüttes is, melyben olyan kiváló énekesek működnek, mint Vanda Bukovcová és Miro Brajnyik. A Prágai > Tavasz rendezvényein a vendégművészekkel egyenrangú művészi teljesítményt nyújtottak a hazai együttesek és szólisták is. Ez a Cseh Filharmóniára, a Prágai Szimfonikus Zenekarra, a Cseh Kamarazenekarra, Karel Ančerlra, Václav Neumannra, Jindrich Rohanra egyaránt vonatkozik. A fesztiválon három hét alatt 45 hangverseny és 34 operaelőadás hangzott el. Tizenhét ország 38 szólistája, 19 karmestere, 11 kamaraegyüttese, 8 zenekara, 5 énekkara szerepelt. A fesztivál az előzőkhöz hasonlóan a népek barátságának jegyében zajlott le. Dr. KAMIL ŠLAPÁK Az emberséges ember keresője O. H. HAJEK KIÁLLÍTÁSA BRATISLAVÁBAN A bratislavai Művelődési Ház június—júliusi tárlatán egy Csehszlovákiában 1927-ben született, Német Szövetségi Köztársaságbeli Stuttgartban élő szobrász, O. H. Hajek művészetével ismerkedtünk meg. Hajek nemcsak a jelenkori nyugat-németországi, hanem az európai plasztika egyik kiemelkedő képviselője. Első benyomásra is leszögezhető, hogy semmiképp sem a megtanult formák konzerválója, s hogy nem a természeti látvány sugalmazója. Müvei nem az embernek külső, vagy jelképes formáját mutatják, hanem gondolatok, eszmék hordozói. A gondolat s az érzés teremtő ereje munkálkodik létrehozásukban. Szobrászata a tér művészete. — Hajeket a művészetiek mellett filozófiai problémák is izgatják. Töpreng az élet értelmén s elmélyülten keresi az „emberséges embert", — és elveti az embertelenséget. A humánus tartalom a tér és forma egységében fejeződik ki. Müvei nem vonaljátékuk varázsával, vagy zárt egészük tökéletességével, sem a márvány csillámlásával, a csiszolt bronz fényhatásával ragadnak meg. Láttukra nem merülhetünk el a szépség áhítatában. Aktív alkalmazkodást követelnek a nézőtől ezek az erőteljes, öntörvényű formák. Hajek 1955-től 1960-ig terjedő alkotásait „térbeli konstrukcióknak", „térbeli rétegeződésűeknek" és „térbeli csomópontoknak" nevezi. A tömör, pozitív formákon kívül a századeleji avantgardista orosz szobrász: Archipenko kezdeményezte áttört, negatív formákkal dolgozik. A nyersen megmunkált bronz felülete drámain szaggatott. Mintha szörnyű rombolás, pusztító tűz nyomait viselné magán. Mintha a háború irtózatának visszajáró kísértete nyugtalanítaná a művész tudatát. 1945 óta több német magán-és középület, egyetem, templom és temető szobrászl munkálataival bízták meg. Ezeknek a sajátos és Igényes alkotásoknak még a reprodukciója is erőteljesen érzelmi hatású. Hajeket 1960 óta a fából szerkesztett „Színes utak" foglalkoztatják. Az eleven vörös, kék, fehér, sárga szín, a bonyolult konstrukció az elet útjainak szövevényes sokféleségét sejtetik. BÁRKÁNY JENÖNÉ