Új Szó, 1966. június (19. évfolyam, 149-178. szám)

1966-06-19 / 167. szám, vasárnap

©iiir Figyelem! Figyelem! Elkészítettük júniusi meglepetésünket! 2ABKY strandcipők: Fürdőcipők: 13— 20 koronáért! 7—14 koronáért! Facipők gyermekek, nők és férfiak számára: 20- 29 koronáért! Tornacipők: Gyermekeknek 18—20 koronáért! Férfiaknak és nőknek 27— 34 koronáért! A KÜLÖNLEGES BŐRDÍSZMÜARU ÜZLETEKBEN: Sportzsákok Strandtáskák Bőröndök: kartonból bőrből 50— 75 koronáért! 25— 60 koronáért! 40— 65 koronáért! 130-230 koronáért! Az idény kezdete előtt jobban és kényelmesebben választhat! LÁTOGASSA MEG AZ őbuir ÜZLETEIT! OF-340 Elsőrendű TESZIL ruhaanyag! Szállítja a ZÁSÍLKOVÝ OBCHODNÍ DÜM PROSTÉJOV Kérjen mintakollekciót! Rendkívüli ajánlat Fényes fekete teszil anyag férfiöltönyökre, kosztümökre és szoknyákra - 150 cm széles 1 méter ára: 240 korona ŰF-371 lllllllllllllinillllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllW a BBAN az időben vállalaZ\ tunk megállíthatatlanul ' 1 haladt a romlás felé. S mi, egy szocialista üzem alkalmazottjai, nem tehettünk semmit az égvilágon, komoly megfontoltsággal és színlelt nyugalommal vártuk az erkölcsi bukást. Ott tartottunk, hogy habverőink és tormareszelőink gyártása a piaci ár háromszorosába került. Exportszállítmányaink sorra visszajöttek, még a fiatal Bikini Köztársaság is visszaküldte habverőinket, azzal a megjegyzéssel, hogy nem rugóznak, egyáltalán nem verik a habot és kilyukasztják az edény fenekét. S tormareszelőink érintése simogató, inkább vakarózásra alkalmasak, mint tormareszelésre. Ezek után mindenki előtt nyilvánvaló, hogy vállalatunk komoly hiányosságokkal küzdött. Evekig harcoltunk keményen a nehézségekkel, de mindhiába. A reszelők keménységi foka nem javult, sorra csorbultak ki a csípős, fás tormagyökerekben. Ez volt a helyzet azelőtt az emlékezetes termelési értekezlet előtt, melyen elhatároztuk, hogy megszegjük az előírásokat. Az értekezlet a szokásos módon indult. Monoton, rutinos hangján megnyitotta az igazgató, egyik részlegvezetőnk közömbösen bejelentette, hogy valamit modernizálni kellene a műhelyében, mire a főkönyvelő szenvtelen hangon, nyugodtan megmagyarázta, hogy nem lehet... Megemlítette az előírás számát is, melynek értelmében nem lehet. Tudom, intett erre beleegyezően helyeselve a részlegvezető, nem is azért mondtam, csak úgy... A teremben meleg volt, legyek zúgtak és cikáztak a levegőben, kissé bóbiskoltunk. Unalmas nyári délelőtt, igazán nem tehetünk róla . . .1 — Ki akar hozzászólni * tárgyhoz? — kérdezte az igazgató. bár tudta, hogy nem lesz hozzászóló. Illik megkérdezni. Bár amit nem lehet, ahhoz nem érdemes hozzászólni. Teljesen felesleges a lehetetlent logikailag is alátámasztani. A lehetetlen magábanvaló dolog, mindentOl függetlenül érvényes és létezése indokolja önmagát. S ebben a fülledt és tunya csendben, mely annyira emberi és természetes, történt, hogy a főmérnökünk kétségbeesetten felsikoltott: — Gyorsan vizet, mert megfulladok ....' — S a szívéhez, meg a torkához kapkodott. A főmérnök piros arcú negyvenes. köztudomású, hogy a szívinfarktus előszeretettel választja ki ezt az embertípust a tömeg sűrűjéből. Most meg sápadt és elgyötört, homlokáról súlyos verejtékcsöppek gördülnek alá. Jobb lába furcsán rángatózik, s a melle hörög. Megrettentünk. A szemünk láttára hal meg itt. Valaki vízért futott. Az igazgató zsebkendőjével törülgette a beteg homlokát a főkönyvelő meg a hátát veregette. — Kuc, kuc, kuc —- mondta neki —, mi lett veled, Zsiga? Az még hörgött egy ideig, megivott fél liter vizet, aztán elénk tárta a két kezét. Panaszok árja tört elő belőle, hol sírt, hol meg szitkozódctt. Fejébe toluló vérétől éléi kvörös lett az arca. Az ő két keze meg van kötve s a lába is kötve van. Minden végtagját harminc előírás köti gúzsba. Agyit elevenen nyüzsgő gazdasáoi rendeletek koptatják, mint a torma a reszelőt. Se éffole, se nappala, mert fél, hogi valamelyiket elfelejti. Meghökkenve hallgattuk. — Minket is gúzsba kötnek a rendeletek — mondta bizonytalanul a főkönyvelő —, mégsem kapkodunk a szívünchez és nem hörgünk olyan re, tenetesen ... — De én kapkodok -- bömbölte erre iszonyú hangcn a főmérnök —, én igenis kapkodok ... A demokráciában mindenkinek joga van kapkodni a szívéhez, meg hörögni is, olyan hangon, amilyenen akar ... Csend telepedett cözénk. Csak Zsiga főmérnök zil ált vadul és szabálytalanul. S ebben az ólomnehéz, baljós aendben valaki megjegyezte, alij hallhatóan és puhán, ahogy az estt szél indul, sóhajszerűen• — Meg kellene szegni egy rendeletet... Szavai azonnal elhal) ak, de visszhangjuk tovább re::gett a levegőben. Riadtan néztünk körül. Ki mondta ezt? Hol a lázadó? Mindenki a másixra nézett. A levegőben forradalom feszült. A megjegyzést egyelőre még senki nem vállalja, de a lelkeket már kikez ite és rágja, mint szú a fa l elsejét. És miért ne szegnénk meg? Legalább egyet az eze kilencszáztizenhét közül. Valamelyiket. Akárha a legjelen'éktelenebbet is. S jött a kísér'és. Micsoda öröm lehet megszegni egy rendelkezést. Kéj, lizonyára... Az Igazgató szólalt rr.eg, habozva és mintegy személytelenül. — De melyiket kelleje megszegni ... melyiket...? Hátunkon hideg bo •zongás futkározott. A főkönyvelő a semnibe bámult, mint aki nincs ji'len és lassan mozgott az ajka, magában beszélt. Zsiga főnérnök zihálása csillapodott. — Talán a nyolcszózötvenhatperkilencvenkettest... — mondta rekedten —, a nyersanyag beszerzésre v matkozót... Személyes örömt t okoz1966. július 2—3-án tartják Gombaszögön A CSEHSZLOVÁKIAI MAGYAR DOLGOZÓK XI. ORSZÁGOS DAL- ÉS TÁNCÜNNEPÉLYÉT A kétnapos műsor keretében fellépnek: A BUDAPESTI VASAS NÉPMŰVÉSZÉT! EGYÜTTES, a CSEMADOK rimaszombati, füleki, lévai, deáki, érsekújvári, pozsonypüspöki és dunaszerdahelyi együttesei, lengyel, szlo/ák és ukrán vendégegyüttesek, kiváló hazai és magyarorstági vendégművészek: Gobbi Hilda Kossuth-díjas kiváló művész, Feleki Kamii Kossuth-díjas kiváló művész, Sárdy János érdemes művész. Szabó Miklós érdemes művész, Kovács Apollónia kiváló népdalénekesnő, Csákányi László Jászai-díjas művész. A NÉPMŰVÉSZETI MŰSOR UTAN NÉPMULATSAG. Belépti díj: felnőtteknek 10 korona; gyermekeknek és katonáknak 5 korona. Jegyelővétel a CSEMADOK losonci, rimaszombati, rozsn/ói és kassai járási titkárságán. na, ha a bé cikkelyeit semmibe vehetném. Egy kéz lendült a levegőbe, a főanyagbeszerző keze, izgatottan kalimpálva jelezte, hogy beszélni akar. — Miért nem egy másikat, elvtársak ... miért éppen a nyolcszázötvenhatperkilencvenkettest...? Nekem három ellátatlan gyermekem van otthon, elvtársak, éhesek, mint a verébfiókák. S amúgy sem vagyok mártír természetű ember ... sosem szerettem vértanú lenni, már gyerekkoromban is idegenkedtem ilyen szerepektől ... A tervező osztály vezetője azzal utasította vissza a munkakörét érintő előírások megszegését, hogy öreg édesanyját kell eltartania, aki ágybanfekvő beteg és magatehetetlen-. — Oj házas vagyok — mondta határozottan a minőségi ellenőr —, előttem az élet s á feleségem gyereket vár. Kél hónap múlva apa leszek ... Tiltakozom a hetvenötperszái megszegése ellen! Aztán megint arról kezdtünk beszélni, hogy milyen rendeletet kellene megszegni, kormányrendeletet, vagy miniszterit. A probléma groteszk helyzet elé állított. Szíves örömmel megszegtük volna bármelyiket, dé a felelősségtől mindenki húzódózott. Néhányan arra hivatkoztak, hogy nagyobb összegű kölcsönt vettek fel, házra, autóra, üdülőre, s amíg vissza nem fizetik, felelőtlenség lenne tőlük szabályellenességekbe keveredni. Egy kollégánk az akváriumát és a díszhalait, egy másik pedig a sziámi macskáit féltette az esetleges következményektől. Megszégyenítő percek következtek, nem néztünk egymás szemébe és valaki időnként, hisztérikusan felköhögött, hogy a csend feszültségét enyhítse. — Komolytalanok vagyunk, elvtársak — jegyezte meg az igazgató —, eh ... eh ... öhöm ... pedig az üzem érdeke férfias helytállást követel felelős vezetőitől... S közben egyenesen Zezula kartársra nézett. Zezula kartárs ötven éven felüli, ványadt agglegény (szívinfarktustól nincs mit félnie), köztudomású, hogy se kutyája, se macskája, igénytelen és az ételt csak csipegetve eszi, mint egy madárka. A döntő szót a főmérnök mondta ki, aki követte az igazgató tekintetét. — Szegjük meg a negyvenperötvenötös összes alcikkelyeit. . .1 A cikkelyek felölelték Zezula kartárs teljes hatáskörét. Zezula kartárs érezte a vészt, kínosan vonaglott székén, szája szélét harapdálta és ütemesen tördelte a kezét. Szólni nem mert, érezte, hogy neki van• a legkevesebb veszteni valója közülünk. Hát szegjük meg a negyvenperötvenötöst, mondtuk egyhangúan, az lesz a legjobb, ha azt szegjük meg ... Így szegtük meg a negyvenperötvenötös rendelet összes alcikkeli/eit. A ZÖTA vígan szegjük meg /_1 sorra a rendeleteket és * ' előírásokat, s eddig még minden baj nélkül. Ellenben a Bikini Köztársaságból köszönő levelet kaptunk, melyben lelkesen magasztalják habverőinket, állítólag a legjobb külföldi gyártmányokkal is felveszik a versenyt. De a főkönyvelőnk feje erősen reszket azóta s a felesége meséli néha, hogy álmában vadul hánykolódik és néha rémülten felkiált. • Mihail Romm — a Hétköznapi fasizmus rendezője — következő filmjét az értelmiségről készíti: A gondolkodás éjszakája címmel. • Francoise Sagant, a híres francia regényírónőt (Jó reggelt búbánat! stb.), felkérte a rádió, hogy tartson félórás előadást. A következő sorokkal utasította el az ajánlatot: „A rádióban azok tartanak hosszú előadást, akiknek nincs semmi mondanivalójuk — azok számára, akik úgysem érnek rá meghallgatni." • ARTHUR MILLER filmrendezőként mutatkozik be: Rövidzárlat címmel saját filmjét rendezi. Puba (jyuia: Mejfzejjük Mm mm m mm ^ m S m jf» M J* n rcnvvwiei