Új Szó, 1966. június (19. évfolyam, 149-178. szám)

1966-06-18 / 166. szám, szombat

Anyu, vegyél nekem csokit! Mit kérsz kisfiam, tejet, vagy kakaót? Ki tndná megszámlálni, hány ezerszer és milliószor hangzik ez el gyermekek és szülők szájából. Arra viszont már sokkal könynyebb a felelet, hányszor gondolkodunk el rajta, honnan jön a finom kakaó, amiből tonna számra készítik gyáraink az ízletes, tápláló csokoládét. Magam is itt, ebben az oly gazdag és mégis rettentően szegény Afrikában kezdtem igazán becsülni a kakaót és a csokoládét. A csokoládé alapanyagát, a kakaót csak a világ néhány országában termesztik. Pontosabban Ghanában, Nigériában, Elefántcsontparton, Brazíliában, Kamerunban, valamint Togoban. Hogy miért éppen ezekben az országokban? Ennek éghajlati okai vannak. A kakaó eredeti hazája Közép-, és Dél-Amerika. Ez a rendkívül kényes érzékeny növény csak az egyenlítő közelében húzódó területeken él meg. Vagyis a páradús, forró éghajlatot kedveli. Megtalálható a kakaó és említetteken kívül más az egyenlítőhöz közel eső országokban is, de a világ kakaőellátása szempontjából a felsorolt hat ország jön igazán számításba. S ha azt ís hozzáteszem, hogy a nyugat-afrikai országok termelik földünk kakaó fogyasztásának több mint nyolcvan százalékát, mindjárt érthetőbbé válik, miért keli az embernek Afrikában jönnie ahhoz, KakaótermB ország A kakaó nem hagyományos növényfajta Ghanában. 1868-ban európai misszionáriusok hoztak Ghanába kakaómagvakat és kezdtek el kísérletezni a kakótermesztéssel. 1878-ban egy aranyparti kovács hazahozott magával Fernando Po-ról egy kakaó gubót és elültette az abból kifejelt babszemeket az akwapimi Mampongnál. Később az akkoriban Aranypartnak nevezett Ghana angol kormányzója, Sir William Brandon Griffiths kakaómagvakkal ajándékozta meg ai Korszerű kutatóintézet Ghanában állították fel Nyugat-Afrika első és azóta is legkorszerűbb Kakaókutató Intézetét. Többször is jártam már ebben a kakaőültetvényekkel körülvett intézetben, amely Accrától valami három órányi autőútra van, New Tafo közelében. Az intézetben rendkívül komoly, az egész világ érdekeit szolgáló tudományos kutatómunka folyik. Ez a munka kétirányú. Egyrészt új magfajtákat kísérleteznek ki, másrészt a kakaófát megtámadó növényi betegségek elhárításán, illetve megelőzésén fáradoznak A New Tafo-i Kakaókutató Intézet ültetvényein figyeltem meg, hogyan szüretelik és dolgozzák fel exnortra a ghanai kakaót. Az intézet egyik munkatársa, elmondotta, hogy a magvakat üvegházakban keltetik ki, s ugyanitt nevelik a kakaócsemetéket. Kiültetés után öt év kell ahhoz, hogy a csemete fává legyen és meghozza első termését. A fákat még a széltől is óvETÉNEK hogy igazán értékelni tudja a kakaót és a csokoládét. Szomorú viszont az, hogy a világ gyermekeinek körülbelül kétharmada mindmáig nem ismeri sem a kakaót, sem a csokoládé ízét. Ennél már csak az szomorúbb, hogy ebben a kétharmadban benne foglaltatnak az afrikai gyermekek is. A legnagyobb kakaó termesztő afrikai országokra is jellemző az, ami' egész Afrikára, hogy az emberek alultápláltak. Nos, hát a kakaó története mindennél meggyőzőbben bizonyítja a gyarmatosító hatalmak embertelen politikáját. Egyetlen nagyobb kakaó termesztő afrikai ország sem rendelkezik számottevő feldolgozó iparral. A ghanai ember még egy-két évvel ezelőtt is Angliából importált csokoládét, kakaót ehetett, ha telt rá a zsebéből. Csak néhány hónappal ezelőtt kezdtek el csokoládét gyártani Ghanában. Abban az országban, amely a világ kakaófogyasztásának mintegy egyharmadát biztosítja! Aburi közelében létesített füvészkert angol gondnokát. A fűvészkertben felcseperedett fák magvait hordták azután szerteszét Ghanában a misszionáriusok, s ajándékozták meg velük a helyi törzsfőnököket. A ghanai törzsfőnökök nagyfokú üzleti szellemről tettek bizonyságot, amikor bölcs előrelátással rávették alattvalóikat a tömeges kakaótermesztésre. Cgyannyira, hogy Ghana 1900-ban már nem kevesebb, mint 40 000 tonna kakaómagot exportált. ni kell. Ezért széltől védett, árnyékos helyre ültetik őket. A ghanai farmarek, amiknr a dzsungel egy részét kiirtják, hogy az így nyert területet kakaófa ültetésére használják fel, helyenként meghagynak más fafajtákat, hogy ezeknek árnyékában, védelme alatt éljen és viruljon az értékes kakaófa. Mert a kakaófa a túlságosan sok afrikai napfényt sem szereti. A gondos és sok energiát felőrlő munka azonban meghozza gyümölcsét. Nincs nagyobb öröm a ghanai paraszt számára, mint amikor beérik az általa ültetett és gondozott kakaófa első termése. Amikor megtelnek a fák törzsei és ágai bíbor, sárga, arany és zöldszínő gubőkkal. Egy-egy ilyen, a két végénél ellaposodó gubó 25—40 kakaómagot zár vizenyős húsú belsejébe. Hat teljes hónapra van szükség ahhoz, hogy a kakaófa gyümölcse beérjen. Ghanában kétszer szüretelnek kakaó* egy évben. A fő termést az októbertől februárig terjedő időszakban, az úgynevezett középtermést pedig a májustól júniusig terjedő időszakban takarítják be. Amikor a kakaógubó aranyszínűre érik, a farmerek és családtagjaik gondosan leszedik a fáról, ügyelve arra, hogy szedés közben nagyobb ütődések ne érjék a gubót. Messziről nézve azt hittem, hogy körtét szüretelnek. A leszedett gubókat késsel felvágják és kiszemelik belőlük a nyálkás magvakat. Az erre a célra külön kiszemelt meleg és tiszta helyen kupacokba öntik a kakaómagot és betakarják pálmalevelekkel. Öt-hat napon át hagyják, hogy a magvak megerjedjenek. Az erjedés nagyon fontos, mert nem utolsósorban ez adja meg a kakaónak az ízét. S az erjedési idő alatt a nyálkás pép leválik a magvakról. Ezután bambuszból készült szárítókra terítik és addig hagyják ott, amíg a barna színű kakaó teljesen meg nem szárad. Most már csak zsákokba kell rakni a magot és elindítani világkörüli útjára. nfTTHTUE A kakaófa hálás jószág. Aburiban lefényképeztem olyan fát, amelyet 1900-ban ültettek és ma is gazdag termést hoz. Sokat törtem rajta a fejem, mennyit kell az afrikai farmernek fáradoznia és munkálkodnia azon, hogy leszüreteljen, kifejtsen, megszárítson és összegyűjtsön, mondjuk egy tonna kakaómagot. Érdemes lenne kiszámítani, hány gubót kell kifejteni ahhoz, hogy gubőnként negyven magot számítva összegyűjtsön az ember tíz mázsa magot. Ezt a feladatot átengedem a matematikusoknak. A kérdést inkább csak elgondolkoztatóul vetettem fel, hogy felhívjam csokoládét majszoló gyermekeink figyelmét, mennyi munka, verejték van egy-egy afrikai kakaóból készült tízdekás csokoládé szelet mögött. Ezek után pedig azt szeretném bebizonyítani, hogy a ghanai farmernek miért keserű a szájíze a számunkra édes kakaó és csokoládé miatt. Ghana exportjának hatvan százalékát a kakaó teszi ki. Több mint egymillió ghanai, az ország lakosságának körülbelül tizennyolc százaléka dolgozik a kakaófarmokon. Ghana adja a világ kakaószükségletének egyharmadát. De abba már sem a ghanai farmernek, sem a ghanai államnak nincs sok beleszólása, mennyit fizessenek a fogyasztók a kakaóba fektetett töméntelen munkáért. Ezt már a londoni és a New York-i tőzsdén határozzák meg. ü zérkedés tőlük telhetőt a kakaó megmentése érdekében. Kétségbeesésükben még arra is ígéretet tettek, hogy bármi történjék, meghatározott, tonnánként 280 fontos árat fizetnek a kakaóért. Ez 1954 ben történt. Igaz, hogy az áldozat nem volt nagy, mert ekkor 355 font volt egy tonna kakaó világpiaci ára. Ghana eleget tett a felhívásnak és több mint 30 millió fontot fektetett be új ültetvények telepítésébe és a régiek megmentésébe. S ebben az összegben nincs benne a sok millió font, melyet kutatási célokra fordítottak. 1954 ben Ghana kakaótermelése 206 000 tonna volt. 1961—62-ben elérte a 400 000 tonnát, tavaly pedig megközelítette a 600 000 tonnát. A kakaófogyasztó világ nem csalódott a kakaótermesztő Ghanában. Ezzel szemben mit tettek a nyugati tőkések? Egyszerűen elfelejtették, hogy valaha is fix árat ígértek. Az 1954—55 ös időszak csúcsot jelentő 355 fontos ára rohamosan csökkenni kezdett, s tavaly már csak 95 fontot adtak egy tonna kakaóért. A ghanai kakaófelvásárló vállalat ugyanebben az időszakban tonnánként 112 fontot fizetett a farmernek. Vagyis súlyos veszteséggel zárta az évet. A ghanai kormány az elmúlt öt év alatt összesen 180 millió fontot veszített a kakaón. S ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy minden, a kakaótermelés fejlesztésére fordított font kidobott pénz volt Ghana részéről. A csapás végül a farmereket sem kerülte el. A kormány az egyetlen lehetséges megoldáshoz folyamodott és csaknem ötven százalékkal leszállította a kakaó felvásárlási árát. A kakaó világpiaci árának csökkenését „természetesnek" kell elfogadnunk, mert időközben lényegesen megnőtt a termelés. A fogyasztás pedig nem ugrott. Mit tehetett hát a szerencsétlen tőkés? Leszállította a kakaó árát. Eddig a dolog rendben is lenne. Csakhogy a túltermelést és az árleszállítást nem követte a csokoládé és a közfogyasztásra szánt kakaópor árának leszállítása. Magyarán a londoni és a New York-i tőzsdések és a velük egy húron pendülő feldolgozó vállalatok ugyanolyan, vagy még nagyobb nyereséget vágtak zsebre a kakaón, mint korábban. Az elmúlt hét' évben a világ kakaófogyasztása körülbelül 44 százalékkal emelkedett (vagyis az 1958. évi 839 000 tonnáról 1,2 millió tonnára 1964-ben). S a leg óvatosabb becslések szerint is legalább évi ötszázalékos emelkedésre lehet számítani a fogyasztás terén. Ez az emelkedés azonban nem kielégítő. Különösen nem a kakaótermesztő országok szempontjából. Ezek az országok, hogy elkerüljék a gazdasági katasztrófát, 1964-ben szövetségbe tömörültek. Es el határozták, hogy átmenetileg beszüntetik a kakaóeladást. Sőt arra ís rákényszerültek, hogy az árak fenntartása érdekébert elégessék termésük 2 százalékát. A hat hónapra elegendő tartnlékkal rendelkező tőkések azonban ezúttal is felülkerekedtek. Néhány megszorult afrikai ország kénytelen volt megbontani az egységet és megkezdeni a kakaóeladást. ,GoIden Tree" Ghana és több más afrikai ország új piacok felkutatásával igyekszik változtatni a súlyos helyzeten és legalább annyit kapni kakaójáért, ami a termelési költségeket fedezi. Sokat segítettek a kakaótermesztő országoknak a szocialista államok, amelyek az utóbbi években lényegcsen növelték kakaó- és csokoládéfogyasztásukat. jelenleg a Szovjetunió, Csehszlovákia, Magyarország és a többi szocialista állam vásárolja fel a ghanai kakaó mintegy 30 százalékát. S amit Ghanának sohasem sikerült elérni a nyugati országokkal, az megvalósult a szocialista kereskedelmi partnerekkel. A Szovjetunió és több más szocialista ország kötelezte magát, hogy függetlenül a világpiaci árak állandó esésétől, több évre előre leköt nagy ghanai kakaómennyiséget tonnánként 175 fontos szabott áron. A temai csokoládégyárban évente 36 000 tonna kakaóporból készítenek ízléses csomagolású, finom ghanai csokoládét. Talán vélftlen, hogy a temai csokoládénak a „Golden Tree", — az Arany Fa nevet adták. Talán eljön az idő, amikor minden afrikai gyermek megismerheti a kakaó és a csokoládé ízét. S ez lesz a kakaó történetének legszebb fejezete. Az ötvenes években több országban pusztító betegség támadta meg a kakaóültetvényeket. Ekkor a kakaót felvásárló nagy nyugati cégek drámai felhívást intéztek az afrikai országokban, kövessenek el minden JCAÖSZÜRET Venezuelában „zöld pokolnak" nevezik a trópusi őserdőkkel benőtt Tacarigua szigetet... A „Tacarigua Nemzeti Börtön" elnevezésű koncentrációs tábor foglyai kora reggel óta bolyonganak a börtön belső udvarán. Szombat van! Lehet, hogy valaki eljönl A hozzátartozók látogatása okozta öröm néhány percre feledteti a megaláztatás és rabság megannyi nyomasztó élményét. A foglyok legszebbik ruhadarabjukat akarják magukra ölteni. Egyesek flanellínget viselnek, másokon egykor egyenruhazubbonynak nevezett elnyűtt valami látható. Egyesek mokaszinba bújtatták lábukat, mások alpargátot, fonott talpú szandált hordanak. A különbség csak látszólagos, mert mind egy „bűnért" vezekelnek, azért, hogy hazafiak mertek lenni. Míg a börtönben feszült várakozással telnek a percek, a tó déli részén levő kikötőben egyre gyarapszik a látogatok tömege. Férfiak, nők, gyermekek várják a látogatók „elkönyvelését", a látogatást engedélyező telefonbeszélgetések végét, hogy motorcsónakba ülhessenek, amely egészen a börtönig szállítja őket. A tábor bejáratánál, mindjárt a parton gyilkos maró gúnnyal a következő tábla fogadja a látogatókat: „Isten hozta önöket Tacariguán" Az őrség készenlétbe helyezett kézi gépfegyverrel kéjelegve nézi, hogyan roskadoznak az asszonyok a nehéz kosarak alatt. Hosszú és meredek úton kell felkapaszkodniuk. Fél tizenkettő felé már kegyetlenül tűz a nap. Ezen a keresztúton az utolsó megálló a „Klub" feliratú kis építmény előtti betontérségen végzett ellenőrzés. Újra kérdések özöne: — Igazolványa.., Kihez jött ? ... Ki kíséri? Egy kézmozdulat jobbra: „Menjen oda". Ojra kapaszkodás a magasba. Az emberben a vér is elhűl: a tábort szögesdrótkerítés veszi körül, fényszórók szegélyezik. Dachau, Auschwitz, Buchenwald... s hasonló nevek rémlenek fel az ember emlékezetében. A hadügyminisztérium egyszer kijelentette, hogy az új börtönre 18 millió bolivart (mintegy öt és fél millió dollárt) fordítottak. Senki sem tudja megmondani, hogy a drága drótakadályokon kívül mire ment ez a tenger sok pénz. A főépület már régi, hatalmas lyukak tátonganak a falakon. A bútorzat árvaházakban látott hosszú faasztalokból, vagy kétszáz vasszékből, a magáncellákban és a közös barakkokban elhelyezett összerakható vaságyakból áll. A haU tőságok mindenkor szigorúan elkülönítik a katonai foglyokat a polgáriaktól: az előbbieket 2,25x2 méter méretű magáncellákban, az utóbbiakat bádogtetejű barakkokban tartják. Itt hetven ember alszik együtt. A szigeten nincs ivóvíz, s ez még elviselhetetlenebbé teszi a foglyok életét. Ogy látszik, a zárt udvarban (a foglyok étkezdéje) nagy ünnep van. Érthető: ma szombat van, a foglyok fogadhatják kedveseiket és hozzátartozóikat. Mosolyogva, nyugodtan álldo gál egy férfi a falnak támasz kodva. Hallgatagon figyeli, amint társának gyermekei egyik szögletből a másikba futkároznak, amint társai keblükre ölelik hitvesüket, őhozzá senki sem jött. Mégis örül, mert itt. az örömet is megoszt // POKOL Ä

Z ŐSERDŐB

EN FERNANDO LOPEZ TACARIGUAI RIPORTJA ják egymással. Ez az őszes szakállú, indián vonású magas férfi egy másik börtönből került Ide. — Autóbuszon hoztak idé minket — meséli. — Minden fogolyra egy őr jutott. Hátra tett kezünket megbilincselték, ha szólni akartunk, puskatus volt a válasz. Medina Silva századost és Urtado Barrios hadnagyot a bilincselésen kívül még gúzsba is kötötték. — A fogadás nagyon szívélyes volt — mondja egy másik — puskatussal, ököllel, sodronnyal vertek minket. Hosszú a börtönben elkövetett gaztettek listája... A viszontlátás órái észrevétlenül múlnak. Pedig a bebörtönzött hazafiak, partizánok és hozzátartozóik még tudnának miről beszélgetni. Egyesek már búcsúznak. Három óra van. Viszszafelé sokáig fülemben csengenek a bebörtönzött hazafiak szavai: „Senki sem törheti meg ügyünk harci szellemét. Ellenkezőleg. a megaláztatások megacélozzák a nép harcosainak • sorait." £ u É