Új Szó, 1966. június (19. évfolyam, 149-178. szám)

1966-06-17 / 165. szám, péntek

Pusztít, rombol a beláthatatlan tenger Az előrejelzések azonban újabb árhullám közeledését adják hírül. Június 16-án a Duna szintje Komáromnál eléri a 794 centimétert. Június 17-én felhőszakadás zúdul Csallóközre. Örákon keresztül zuhog az eső. A Duna eléri az eddigi legmagasabb állást. Komáromnál 801 centimétert mérnek, negyvenkét centiméterrel többet, mint 1954-ben. A délelőtti órákban szárnyra kel a riasztó hír: Kulcsod alatt, Csicsó közelében újból gátat szakított a Duna. A szakításon át hihetetlen mennyiségű víz zúdul Csallóközre. Első és mindennél fontosabb feladat: útját állni a víznek. De hogyan? A nyolcvanméteres szakaszon át másodpercenként 1800-2000 köbméter víz ömlik a síkságra. A gátszakadáson a műszaki alakulatoknak mindenekelőtt pontonhidat kell építeniük. Szinte megvalósíthatatlannak látszó feladat. A víz rövid idő alatt szakadékot „ás". Tizennyolc méter, tajtékzó, tomboló víz felett kellett hidat verni. Az első komoly győzelem volt, amikor végre elkészült a pontonhíd. Június 25-én a hazánk legnagyobb községét, Gútát, védő ideiglenes gátal is átszakítja az egyre duzzadó víztömeg. Pár nap alatt a falu kilencven százaléka víz alá kerül. A falut már csak Érsekújváron, Kamocsán keresztül lehet megközelíteni. A Kamocsai Helyi Nemzeti Bizottság érdekes kimutatást készít ezekben a napokban. Az aránylag kis forgalmú útvonalon a mentési munkák idején autó autót ér. Négy óra alatt átlagosan 1100 jármű halad át az országúton. Ezalatt a csicsói gátszakadáson zuhogó esőben, éjjel-nappal szinte emberfeletti küzdelem folyik. Tizennyolc napig tart, míg végre bejárja az országot az örömhír: Július ötödikén, 14,42 órakor, elzárták a csicsói gátszakadást. Ez alatt a tizennyolc nap ajatt csupán a csicsói gátszakadáson egymilliárd köbméter víz zúdult Csallóközre. Július nyolcadikán a 108 napig tartó küzdelem, rettegés után az egész Csallóközben elrendelik a veszélyállapot beszüntetését. Milliós értékeket pusztított el a víz. A legdrágábban, amit nem lehet koronákba kifejezni, emberi életben azonban nem esett kár. Ez elvitathatatlanul és mindenekelőtt néphadseregünk katonáinak, a bajba jutottak megsegítésére siető szovjet és magyar egységek katonáinak, tisztjeinek az érdeme. A nemzetvédelmi miniszter parancsa után katonáink azonnal beavatkoztak. Több mint tizenkétezren siettek Csallóköz népének megsegítésére. Közel ezer teherautót és több mint kétszáz egyéb műszaki felszerelést vetettek be. A mentési munkák folyamán húsz nap alatt közel másfél millió kilométer utat tettek meg. Repülőink összesen 653 órát töltöttek a levegőben, 1192 esetben szálltak föl. Nehéz volna azonban számokban kifejezni azt a hősies helytállást, önfeláldozást, amelyet ezekben a nehéz napokban katonáink tanúsítottak. A küzdelem során szinte naponta születtek hőstettek, amelyekről a nyilvánosság előtt vajmi kevés szó esik. Nem volt idő akkor hősök avatására. Ma azonban —, amikor az árvíz sújtotta területen új élet születik, nem árt, ha a nehéz napok hőseiről is mondunk néhány szót. Klapuch és Bernhord őrvezető neve már szerepelt az újságban: a múlt év őszén megkapták A helytállásért érdemrendet, mivel megmentettek 30 000 liter benzint, elejét vették egy szinta felmérhetetlen katasztrófa bekövetkezé sének. Hogy is történt? A kikötő közelében hatalmas, benzinnel telített tartály volt beépítve a földbe. A víz ereje kivetette a tartályt és párolgó nyílásával lefelé fordította. A rendkívül gyúlékony anyagból nagy menn'yiség kifolyt. A benzin elborította a víz színét. Elég egy szikra, hogy a víztenger tűztengerré váljon. /^SN ;allóköz történetében az '•/</ Q)p 1965-ös esztendő a megpróbáltatások, a rettenet, ©rS a hősies helytállás esztendeje. Ki tudná most hirtelenében számba ven, ji . ni, a történelem folyamán hányszor tört Csallóköz népére a Duna, a vidék éltető eleme, szeszélyes, kegyetlen zsarnoka. A régi följegyzések szűkszavúan beszélnek a múltról, a folyó az ember állandó, egyre megújuló küzdelméről, de a múlt esztendei árvíz páratlan a történelemben. A múltban, amilyen gyorsan támadott a Duna, olyan gyorsan vissza is vonult. Tavaly azonban több, mint száz napig tartott az ádáz küzdelem. Normális vízállásnál Komáromnál a Duna vize 300—310 centiméter között szokott lenni. A folyami naplóban a múlt év március 20-ón találjuk az első feljegyzést a vízszint emelkedéséről. Április másodikán már 582 centimétert mérnek. Április 17-ig 3 centiméterrel emelkedik. Ezután bizonyos apadás áll be, de május 25-én már 673 centiméter a víz magassága. További hat nap alatt újból 571 centiméterre csökken, majd két nappal később már 688 centimétert jegyeznek föl a folyami naplóba. Nyolcvan napja tart már a készültségi állapot, dacol a gát a rettenetes víztömeggel. Az árvízvédelmi bizottság veszélyállapotot hirdet ki. Június 11-én a Szlovákiai Árvízvédelmi Bizottság kapcsolatot teremt a második katonai körzet parancsnokságával. A kerületi és a járási árvízvédelmi bizottságba katonai szakembereket küldenek ki. Megteszik a szükséges intézkedéseket az esetleges azonnali beavatkozásra. Június 12-én Komáromnál 674 centiméteres vízállást mérnek, több mint kétszeresét a normálisnak. A kikötő mélyebben fekvő részein a vasúti sínpárokat elárasztja a víz. Leáll a munka. Június 13-án, vasárnapra virradólag a hajógyár kikötőjében elönti a darupályát a víz. Közvetlen veszélybe kerülnek a gyárépületek, a szerelőcsarnok, a raktárak, az anyagkészlet. A gyár dolgozói megkezdik a mentési munkát, kétszázméternyi gátat emelnek a víz elé. Ezekben a napokban a Dunán beszüntetik a hajózást. Az előrejelző állomások további áremelkedést jelentenek. Vasárnap, június 13-ón további 29 centiméterrel emelkedik a víz. Eléri az 1954-es szintet, amikor — amint ismeretes — a Magyarország felőli oldalon átszakította a gátat. Ezen a napon a veszélyeztetett részeken már nem volt ünnep: minden épkézláb ember a gátakat erősítette. Hétfőn, június tizenegyedikén a Duna vízállása eléri a 746 centimétert. Ugyanezen a napon a nemzetvédelmi miniszter közvetlen parancsóra a veszélyeztetett területekre vezénylik a fegyveres erők számos alakulatát. Átcsoportosítják a műszaki felszerelést. A műveleteket közvetlenül Jozef Valeš tábornok, a katonai körzet parancsnoka irányítja. Megkezdődik a lakosság elszállítása. Az emberek még remélnek. Szinte éjjel-nappal erősítik a gátakat. Pillanatnyilag Dunamocson a legveszélyesebb a helyzet. Sok százan dolgoznak verejtékezve. Ám minden hiába: június 14én 17 óra körül a község alatt a gát nem bír ellentállni az árnak. A pusztító víztömeg föltartóztathatatlanul zúdul a falura, elpusztítva mindent, ami útjába kerül. Másnap, június 15-én, a vízállás 792 centiméter. Már jóval túlhaladja az 1954-es legmagasabb szintet. Tizenegy óra körül újabb riasztó hír járja be a környéket. Patnál elszakadt a gát. Rövidesen nyolcvanméternyi szélességben ömlik a környékre a víz. Közvetlen veszélybe kerül Pat, Marcelháza, Izsa, Hetény és Gyulamajor. A gátszakadás következtében a Duhs vízállása átmenetileg megállapodik. Amerre a pusztító áradat járt Autók ezrei szállítják éjjel mentette Ladocsi Gál idős édesanyja életét. Kettecskén, távol a foJ gát közelében laktak. A vl te egyi-k pillanatról a mósi dult rájuk. Órákat töltötte egy terebélyes almafán, segítségkérő integetésükei lőttük köröző helikopter pi noka észrevette. Nyombt télhágcsót bocsájtottak le nek Ladocsi Gábort emel a gépbe. De mi legyen a; ségtől, fáradtságtól elalé éves nénikével? Félő volt a kötélhágcsón nem bírjt utat. Nem volt más hátra tor parancsnok leereszkei a szó szoros értelmében vitte föl az idős nénikét. Miloš Severa sza zető szintén élete kocká árán mentett meg egy ; felejtett" kislányt. Gond. nélkül vetette magát a d Keszegfalva: 250 teljesen rombadőlt és 177 megrongálódott lakást hagyott örökségül a Vagy a kulcsod! eset: A faluban ma is szere elismeréssel gondolnak J Flóra helikopter parancs oki határtalan bátorsággal Nincs más megoldás. A víz már a lakásokba is betört... A Komáromban állomásozó határőrök egész éjszaka életveszélyben, pattanásig feszült idegekkel dolgozták. Csak egy megoldás volt: megközelíteni a tartályt és talpra állítani, hogy ne folyjék tovább a benzin. Ehhez azonban mindenekelőtt drótkötelet kellett erősíteni a felborult tartályra. Ezt a feladatot vállalta és hajtotta végre a két bátor őrvezető. Munkában a katonai úszó szivattyútelep