Új Szó, 1966. június (19. évfolyam, 149-178. szám)

1966-06-15 / 163. szám, szerda

LOVICSEK BÉLA: Egy bankjegy szemével (1) B E M UTATK O ZÁS Mielőtt megkezdeném vallomásomat, bemutatkozom: ötvenkoronás bankjegy vagyok! Azt hiszem az alakomat, színemet és vásárlóértékemet mindenki jól ismeri. S az életkorom? Ezerkilencszázötvenháromban születtem, azaz tizenhárom éves vagyok. Mikor a világra lőttem, fó néhányan megjegyezték, hogy halva született gyerek vagyok. Tévedtek. Amint látják élek, virulok, állandóan forgalomba vagyok és ez a lényeg! Még valamit el kell árulnom magamról: nem akármilyen bankjegy vagyok ám! Nem tudom milyen erők játszottak közre a teremtésemnél, elég abból annyi, hogy mindent látok, értek és érzek, ami körülöttem történik. Pontosan tudom, mit érez és gondol a gazdám, sokszor még azt is, amit egyébként ő a világon senkinek sem mondana el, amit még önmaga előtt is letagad. Es elhihetik, hogy az elmúlt tizenhárom év alatt rengeteg gazdám volt már. Megfordultam sok-sok társaságban, pénztárcában, hivatalban, utcaseprőnél, funkciósnál és ellenzékinél, kommunistánál és igazolványtulajdonosnál, gyalogjárónál és autósnál. Szeretkeztek és gyilkoltak értem, megalázkodtak és felháborodtak miattam ... Most vallani akarok az embereknek az emberekről. Sokszor talán nyers és lázadó lesz a hangom, lehet, hogy el is érzékenyül maid attól függően, hogy ki és milyen a gazdám, akivel együtt járom az élet nagy körforgását, akivel együtt örülök, vagy haragszom, mert, hogy nem fenékig tejfel az élet, azt mindenki jól tudja ... Természetesen különböző eseményekhez is lesz néhány szavam, megjegyzésem, egyéni véleményem. Mindig abból az egyszerű tényből indulok ki, hogy másképpen néz és lát az ember szeme, és másképpen a bankjegyé. Az én kötelességem és hivatásom az, hogy állandóan forgalomban legyek. Es gazdáim ebben a tekintetben nem mindig értenek velem egyet. Például: szedik a kéményseprői díjakat... kl kell egyenlíteni a szakszervezeti bélyegek árát... be kell fizetni a motorkerékpár után járó adót... házvételnél a százalékilletéket. Egyszóval ezer és ezer eset adódik, amikor ellentétbe kerülnek a nézeteink. A múltkoriban néhány nappal az előlegfizetés előtt szerényen lapultam a gazdám pénztárcájának nagyobbik rekeszében — egyedül. A kisebb rekeszben néhány kisöcsém szorongott egymás hegyén-hátán. Vékonyka hangon zsörtölődtek. Munka után, mint rendesen, hazamentünk. Az asszonyka ragyogó arccal fogadott. Mint aki első díjat nyert a Sportkán. — Apuci!... Isteni szőnyeget láttam az üzletben. Félre. is tetettem ... Mindig olyanról álmodoztam ... Képzeld: nem is drága, csupán ezernyolcszázl — Valóban nem drága — dünnyögte a gazdám és csendes szerénységgel kérte a vacsorát. Az asszony hirtelen felpattant: — Neked mindig csak a bendődön jár az eszed! Téged az égvilágon semmi más nem érdekel, csak a hasad! — Egyelőre más valóban nem érdekel, anyuci. Szőnyegünk van, de vacsorázni még nem vacsoráztam. Csípőre repült az asszony keze, és fuvolázva jött a hangja, szikrázott a szeme, még dobbantott is hozzá: — De én azt a szőnyeget meg akarom venni! — jó, édes, vedd meg!... Kapom már a vacsorát? Az asszonynak egy pillanatra elállt a lélegzete: — Hát van pénzünk!? — Van . . . ötven koronánk .. Négy nap múlva fizetnek, de közben vasárnap is lesz. Vedd meg, édes, ha annyira tetszik! Érre aztán az asszony nekieresztette a nyelvét: — Te nem vagy ember!.. . Te nem tudsz pénzt keresni! Más még a sz... I is pénzt csinál! Veled nem lehet két értelmes szót váltani, te nem törődsz a családdal... Legnagyobb csodálatomra a gazdám szemrebbenés nélkül hallgatta a nejét. No, gondoltam magamban, ennek is vas ból vannak az idegei!... fis milyen szépen, csendesen, türelmes szóval próbálta jobb belátásra bírni a toporzékoló asszonyságot. — Nézd, anyucikám!... En ís azt szeretném, ha szebb szőnyegen járhatnék, ha saját kocsimon vihetnélek üdülni nyaranként a tengerpartra, ha szebbnél-szebb ruhákba láthatnálak, de!... Értsd meg végre, hogy az ezerötszázból többre nem telik, és ha a nyakam a tőkére teszem, akkor sem bírok többet keresni.. . Azonkívül a gyereknek ruha kell. Rád is, rám is kellene egy-két darabka rongy... Szőnyeg?... Elhiszem, hogy szép, hogy tetszik, de hát mit csináljak, ha egyszer nem jut rá!? — Más ember kiteremti a föld alól is! Túlórázik!... Vagy mellékesen vállal munkát, de te!? Reggel beülsz a hivatalba, egész nap ott piszmogsz a papírjaiddal és vége ... Hazajössz, kéred a vacsorát, mert „éhes vagyok!" Nahát! Más ember ...! — Elég volt! bődült el most már haragosan a gazdám és kirúgta maga alól a széket — Ebből nekem elég volt! És egy kukkot sem akarok erről hallani többé! Utánunk becsapódott az ajtó. Szinte beleremegtek a falak. Húztuk a csíkot végig az utcán füstölögve, céltalanul... Egy vendéglőben kötöttünk ki. Elfoglaltuk helyünket az egyik sarokasztalnál. Rövidesen jött a pincér. A gazdám tétovázott: ijedt, védő mozdulatot tett felém ... aztán mégis kért egy féldeci barackot, meg egy nagy sört. Odakint már sötétedett... Gazdám a tizedik félnél tartott, Mormolva pislogott a kigyúló fényekre, meg-meglődult a feje, mintha egyensúlyát vesztette volna, s végül botladozó nyelvvel szólt a pincérnek, hogy fizet. Csendes alázattal hulltam az asztal lapjára, miközben a gazdám arra gondolt ködös agygyal, hogy csak négy nap múlva fizetnek, s közben még egy vasárnap is lesz. Vajon mi lesz a vasárnapi ebédi? Eva Trachtová A mindennapok keramikusa" n Friss, derűs, egyszerű és természetes színek és formák örvendeztetik meg a látogatókat Eva Trachtová tárlatán a bratislavai Majernlk Galériában. Eva Trachtová, a bratislavai Felső Ipariskola végzett növendéke, a szlovák Vallaurisbau: Pozdišovcén, majd Modrán és Uhorské Hradišťen folytatott gyakorlatot. Tíz esztendeje dolgozik önállóan. Értő, sőt érző kézzel, szemmel, józan meggondolással, képzelettel és fejlett" plasztikai érzékkel. Tiszteli az anyag tőrvényeit s tisztában van, a formai lehetőségekkel, amit jórészt a tárgyak rendeltetése határoz meg. A fazekaskorongon formált, zömben köralaprajzú, szépen ívelt, domborodó vagy homoruló edényeket vidáman csillogó zománc borítja, a rajta lazán szétfolyó csurgatott festék, a mértanias, bonyolulatlan rajzú szegély, a kevés plasztikus dísz szervesen alkalmazkodik a mesterkéletlen formákhoz. Kifejezett dísztárgy nem is akad a sok térbeállított forma között, melyek mind gyakorlati célt szolgálnak s finom egyszerűségük biztosítja esztétikai értéküket. BARKÁNY JENÖNÉ IPARI HIRADO A tervszerű előkészület és aktív politikai munka eredménye: Lerövidített munkaidő a Trineci Vasműben A lerövidített munkaidő bevezetése számos üzemben nehézségeket okoz. Különösen ott merülnek fel szinte elháríthatatlannak tűnő problémák, ahol nemcsak az előírt tervet kell teljesíteni, hanem a folyamatos termelés sajátos feltételeit is tiszteletben kell tartani. A Trineci Vasműben ez év elejétől gyakorlatilag már valamennyi dolgozó élvezi a lerövidített munkaidő előnyeit. Megoldásuk kétségtelenül számos más üzem számára ls segítségül szolgálhat, ezért rövid bepillantást teszünk ebbe a kombinátba. A LEGFŐBB PROBLÉMA — A FOLYAMATOS ÜZEMELTETÉS A Tfineci Vasmű zárt kohászati ciklussal dolgozik s emellett a termelés megszakítás nélküli. A folyamatos termelésű részlegekben még nemrégiben is három műszakban három munkabrigád dolgozott. Ilyen munkarendszer mellett a dolgozóknak természetesen nem volt szabadnapjuk s egyúttal igen magasra szökött a túlórák száma is. Ezt a mindkét részről kedvezőtlen helyzetet kezdetben felváltó dolgozók beiktatásával oldották meg, ami a 4 munkacsapatra való áttérést célozta. Az ily módon fokozatosan bevezetett négy munkabrigádos rendszer kiküszöbölte ugyan a túlórázást, biztosította a nagyon igényes munka utáni pihenést, ámde nem volt összhangban a törvényes 46órás munkaidővel. A célszerűen ledolgozott heti 42 óra és a törvényesen előírt 46 óra közötti időre úgynevezett pótfeladatokat kellett kiróni, ami nemegyszer kevéssé produktív munkát jelentett a szakmunkások számára. Az olyan folyamatos munkahelyeken, ahol négy munkabrigád látta el a munkát, aránylag a legegyszerűbb volt a heti 42-órás munkahétre való áttérés. Nehezebb volt a megoldás ott, ahol csak három munkabrigád dolgozott s ugyanígy az úgynevezett megszakított üzemmenetű helyeken is. A vasmű vezetősége valamennyi érdekelt társadalmi szervezet közreműködésével a helyzet elemzése és a szóba jöhető megoldási lehetőségek felbecsülése után arra az álláspontra jutott, hogy az utóbbi helyeken egyelőre nem lehet áttérni közvetlenül a 42-órás munkahétre. Itt átmenetileg csak a 44-órás munkahét biztosítása látszott reálisnak, s ezt is két szakaszban vezették be. Az első időszakban a dolgozók egy részénél — akik számára létre lehetett hozni a szükséges feltételeket — 44órás munkahetet vezettek be úgy, hogy minden második szombatjuk szabad, a többieknél pedig a 46-órás munkahétkeretében osztották fel a munkaidőt: az utóbbiak minden negyedik szombaton nem dolgoztak. A TECHNIKA, A JÖ MUNKASZERVEZÉS ÉS ÉS AZ INTENZITASNÖVELÉS GYÜMÖLCSE 1966. január 1-től aztán a Trineci Vasmű többi dolgozója A szilikózis gyógyításának ellenőrzése az ostravai Egészségügyi Kutató Intézetben. számára is 46 óráról 44 órára rövidítették le a munkahetet. Szervezési szempontból ez most már nem okozott különösebb nehézségeket, mivel csupán egv további szabad szombatot kellett biztosítani, a már régebben bevezetett nyolcórás szombati munkanapot pedig megtartották. Nagy szerepet játszott ebben a jó gazdasági és politikai szervező munka. Az egész feladat igényességét legjobban az a téliy bizonyítja, hogy közben időelőnnyel a *terv keretén belül megközelítően 6 százalékos relatív munkaerő- és bérmegtakarítást is biztosítani kellett, ezek s megtakarítások pedig olyan jellegűek voltak, hogy nagy részüket nem lehetett műszaki fejlesztéssel elérni. A fe.'adat mégis sikerült, s ez a dolgozók jobb munkaszervezésének, a munkaidő tökéletesebb kihasználásának és a magasabb munkaintenzitásnak köszönhető. RÖVIDEBB MUNKAIDŐ — JOBB EREDMÉNYEK Január elsejétől gyakorlatilag már az egész Trineci Vasmű lerövidített munkaidővel dolgozik: az alkalmazottak egy része heti 42 órát, mások még heti 44 órát dolgoznak. Az év első négy hónapjának az 1965. év hasonló időszakával való összehasonlítása, amikor még mindnyájan 46 órát dolgoztak hetente, azt bizonyítja, hogy a termelés mennyisége 3,3 százalékkal növekedett, a dolgozók száma pedig ugyanakkor 0,4 százalékkal csökkent. Közben a kifizetett bérek összege (a jutalmazási alapot is beleszámítva J 0,2 százalékkal lett kisebb. Váratlanul kedvezően alakult a helyzet a túlórázás terén is: az 1965. évihez viszonyítva a munkaidő lerövidítése után 26,6 százalékkal csökkent a túlórák száma! A betegség vagy balesett miatti kimaradás 5 százalékos csökkenést mutatott, balesetek pedig 22,6 százalékkal kevesebb esetben fordultak elő. Az utóbbi eredmények természetesen nem mind könyvelhetők el a munkaidő lerövidítésének javára. Ennek ellenére megállapíthatjuk: a lerövidített munkaidőtől nem kell félniük a vállalatoknak, ha előre megteremtik a szükséges feltétele' ket s az átmenetet politikai és szervezési téren is előkészítik. Harc a szilikózis ellen A poros környezetben dolgozó munkások egyik legalattomosabb és legveszélyesebb betegsége a szilikózis. Ez a szabad sziliciumdiox'idot tartalmazó kőzetpor belélegzése által előidézett foglalkozási jellegű betegség különösen a kőpormalomban, kőfejtőkben, báinyákban, cemantüzemekben, öntödékbein, csiszolóműhelyekben stb. dolgozó munkásoknál gyakori. Az orvosi szakmunkák leírása szerint hatására a tüdő kötőszövetes állománya megszaporodik, ennek következtében a légző felület nagysága csökken, és az erek egy része elzáródik: a szív jobb kamrája ós pitvara tehát állandó túlterheléssel kénytelen működni, ami további bonyodalmakat okoz. Az ostravai bányamedencében szintén komoly problémát okoz ez a betegség. Tíz esztendővel ezelőtt évente még mintegy ezer bányászt tett munkaképtelenné, az elmúlt évben azonban már csak 420 bányászt sújtott. Minek köszönhető a szilikózisos megbetegedés csökkenő Irányzata? Elsősorban a bányák nagyfokú portalanításának, de nem kisebb mértékben annak ís, hogy fokozódott a föld alatt dolgozó munkásokról való orvosi gondoskodás. A foglalkozási betegség megelőzésével a bányaiparban a Munkaegészségügyi Kutató Intézet ostravai fiókintézete foglalkoziik. Az intézet munkatársai a különböző porféleségek agresszivitásénak meghatározásán kívül a betegség korai felismerésének a módját is keresik, s tanulmányozzák azokat az eszközöket, amelyek fokozzák az emberi szervezet öntisztító képességét. Az ostravai Munkaegészségügyi Kutató Intézetnek többek között 32 laboratóriuma, kórházi szobái, rendelői vannak, 10 helyiségben pedig kísérleti állatokat tenyésztenek. Manapság mintegy 600 fehér patkányt tenyésztenek Itt, amelyeket a különféle kőzetporok veszélyességének meghatározására használnak. A port tartalmazó emulziót közvetlenül az állat tüdejébe fecskendezik, majd vizsgálják a patológiai elváltozásokat. S még egy meglepő számadat: a föld alatt dolgozó ember 20 év alatt körülbelül 4 kg igen finom porrészecskét szív a tüdejébe, ugyanakkor egyetlen gramm kőzetpor egy négyzetméternyi területet tud belepni. Vásárlás közben ne feledje, hogy a harisnyaméretek jelzése megváltozott! ÚJ MÉRETEK NŐK SZAMARA pamut és gyapjú gyártmányokból: új hosssmérték 23 24 25 26 27 régi jelzés 34-35 36 38 40 42 a műanyagból készült gyártmányoknál: új hosszmérték 25 27 régi jelzés 38 42 A nagyság jelzése: 1. A harisnyáknál és térdharisnyáknál az ujjaknál, vagy a talp középső részén, 2. A finom selyem és cslknélküli harisnyáknál a harisnyák szegélyén. RÉSZLETES FELVILÁGOSÍTÁST NYÚJTANAK a TEXTIL SZAKÜZLETEK VÁGJA KI ÉS ŐRIZZE MEG! ŰF-292