Új Szó, 1966. június (19. évfolyam, 149-178. szám)

1966-06-14 / 162. szám, kedd

A nép birtokába veszi 3 művész hódításait...! K. Sokol újabb grafikai műveinek kiállítása — Ami még tegnap idegen volt a nemzet számára, az hol­nap az életmű legjellegzetesebb nemzeti sajátosságát képezhe­ti, s mindez természetes vala­mi. A nép ugyanis birtokába veszi és sajátjává teszi a mű­vész hódításait, elért eredmé­nyeit! Ilyképpen vallott a har­mincas évek végén Koloman Sokol, az egykori szentmiklósi származású hentesinas, akit Kassán az első világháború utá­ni esztendőkben, dr. Máthé apai támogatásával Krón Jenő, a méltatlanul elfelejtett haladó szellemű grafikus és pedagó­gus indított útnak a képzőmű­vészet legmagasabb métái felél A kassai penzumot Koloman Sokol, akit dr. Máthé követke­zetesen Kálmánnak szólított. Gustáv Mallý pozsonyi nyári is­kolájában sem felejtette el, Prágában pedig mint Loukota, Simon és Svabinsky tanítványa nemcsak felélesztette, hanem minden időkre emlékezetébe Véste! A nyomorúságos gyerekkor, •z eperjesi szlovák kommün tragikus bukásának emléke, a baloldali Krón Jenő és a többi forradalmi meggyőződésű kas­sai barát, meg pártfogó hatása, az új prágai élmények, mind­egyre mélyebb gyökeret hajta­nak a kristálytiszta jellemű fiú érzékeny lelkületében, és Ko­loman Sokol harcos humaniz­musa kezdettől fogva mindmáig Vörösfonalként húzódik végig egész életművén, itthon, Mexi­kóban és az USA-ban alkotott rajzain, grafikáin egyaránt! És ezt az ember szebb jövőjé­be vetett, harcos hitet tükrözi Vissza híven a bratislavai Szlo­vák Nemzeti Galéria grafikai kabinetjében megrendezett je­lenlegi kiállítás anyaga is, az az ötven és egynéhány rajz meg grafikai lap, melyet a New Yorkban élő és hosszú éveken át hallgató művész szlo­vákiai rokonainak és barátainak küldött haza az Atlanti-óceán túlsó partjáról. Mint mindig, most is távol áll tőle a nacionalizmus folk­lórba bújtatott veszedelmes se­kélysége és népének harcait, keserveit ezért is nem választ­ja el az emberiség küzdelmei­től, szenvedéseitől, s ezért nem ls találkozhatunk műveiben sem divatos, sem pedig kedély­lzgató néprajzzal. És ha vala­mikor a névnet expresszioniz­mus, a kommunista, emigráns, modern, magyar festők, vala­mint a múlt ó'-.lsai: Gova. Da-i­mier és Cézanne, esetleg De­rain, meg a néger plasztika vagy a Lopez Mendez irányí­totta mexikói „Népi grafikai műhely" egyik-másik nagyjának alkotó módszerei ragadták meg — jóllehet K. Sokol mindig sajátos egyéniség volt — ak­kor a mostani kiállítás arról vall, hogy az idegenbe tévedt nagy hazavágyó, csakúgy, mint Picasso, eljutott a lényegnek alapvető jelekben való kifeje­zéshez. K. Sokol, akárcsak párizsi nagy kortársa, a múltban és a jelenben is mindig az emberte­lenség, a gonosz ellen küzd, a jóért, az emberért, s akinek ke­zében a ceruza, toll, a véső, meg a metsző kés gyakran lángból font pallossá változott, ma — s itt ismét Picasso lel­kirokonát kell látnunk benne — békeharcos, és háborúellenes humanizmusának éppen az élet dicséretével ad harci kiáltás­nak is beillő harsány és öröm­teljes hangot, amely az ember testének és szellemének min­den, még a legelrejtettebb, zú­gába is eljut. S az sem véletlen, hogy mind a spanyol származású Picasso, mind pedig a Tátra sötétlő fenyvesei alatt napvilágot látott K. Sokol, ezt az életigenlést a mediterrán életbölcsesség régi, klasszikus görög formájának dicsőítésével fejezi ki, mivel a világtörténelem egyetlen eddigi korszakában sem létezett az az őszinte életöröm és derűs élet­vágy mint az ókori görögöknél, akiknek korszakát Marx és En­gels is az emberiség soha visz­sza nem térő boldog gyermek­korának minősítette. Ezért láthatjuk a jelenlegi tárlaton — akárcsak Picasso grafikáinak legutóbbi pozsonyi kiállításán is — több változat­ban az ógörög mitológia híres alakjait és jeleneteit, a „Baccha­náliákat", az „Ikároszi játéko­kat", a „Neptun lakodalmát", az „Európa elrablását", az „Asszony és a bika" különböző variációit, valamint a „Harc a kentaurral" című tollrajzát. hogy csupán néhányat említsek az ötvennyolc embert és életet magasztaló, a fegyver és vitéz ellen szóló alkotás közül, amely K. Sokol életművének sokhúrú­ságát, további gazdagodását és elmélyülését jelenti, s melyet a nép, mint nagy fiának művé­szi hódítását valóban a birto­kába is vesz! BARSI IMRE Beethoven Kilencedik szimfóniája Bezárultak a Szlovák Filhar­mónia hangversenyének kapui. Beethoven IX. szimfóniájával elhangzott Zenei Ünnepségeink Utolsó hangversenye. Beethoven hangszeres beszé­de örök csoda. Beethoven, aki muzsikus, költő és filozófus volt egy személyben, formailag tökéletes műveibe pokoljáró és mennyeket ostromló küzdelmes gondolataival lehelt életet. Ki­lencedik szimfóniája kinyilat­koztatás, amellyel megajándé­kozta az emberiséget. A IX. szimfónia ezúttal idr. Rajter Lajos karmesteri pálcája alatt került előadásra. Rajterben megvolt a közvetítő előadói egyéniség súlya és bel­ső részvétele, anélkül, hogy karmesteri személyét bármi­lyen formában előtérbe helyez­te volna. A zenekar megértő odaadással követte dirigense akaratát, a művészeket átfű­tötte az a bizonyos lelki fe­szültség, ami az igazi muzsi­kálás előfeltétele. A vokális kvartettet külföldi vendégművészek adták elő: László Margit, szoprán (Buda­pest), Anneliese Burmelster, alt (Berlin), Fritz Uhl, tenor (Bécs) és Heincz Holeczek, basszus (Bécs). Első helyen László Margit neve kíván em­lítést, ezzel szemben Fritz Uhl tenor a rangsorolásban a ne­gyedik helyre kerül. A Szlo­vák Filharmónia énekkara ez­úttal is méltán osztozott a si­kerben. A közönség meleg ováció­ban részesítette a művészeket és népszerű karmesterünket, dr. Rajter Lajost, aki ez év júliusában ünnepli hatvanadik születésnapját. Nem kenyerünk az ünnep­rontás, de zenei ünnepségeink­re visszatekintve összefoglalón meg kell állapítanunk: az ál­talános érdeklődés és a láto­gatottság (telt házas est csak a két utolsó hangverseny volt) az előző évekhez viszonyítva szembeszökően megcsappant. Ez a sajnálatos tény, amely fölött nem lehet szótlanul át­siklani, előtérbe állítja a kér­dést: vajon a közönségben vagy a'hangjversenyekben volt-e a hiba? A zenei évadban nem kívánhatjuk és nem is kíván­juk, hogy minden egyes hang­verseny piros betűs ünnep és csúcspont legyen. De a zenei ünnepségek lényege feltétlenül ezt kívánná, és ezt kívánná mintegy betetőzésül a filhar­móniai hangversenyek törzskö­zönsége is. Voltak szép, sőt voltak nagyon szép hangver­senyek, de szép részletekből nem mindig alakul ki egysége­sen és arányosan épített egész. Fesztiválunk egészében nem nyújtotta azt, amit az évente ismétlődő ünnepi zenei ese­ménysorozattól várunk, és ami kirajzolná nem csupán zenei heteink, de Bratislava egész zenei életének jellegzetes pro­filját. HAVAS MÁRTA • ÜNNEPI műsorral emlé­kezik meg jövőre a Nagy Ok­tóberi Szocialista Forradalom 50. évfordulójáról a Royal Sha­kespeare Theatre londoni szín­pada, az Aldwych. A műsor a forradalom eredetét és embe­ri eredményeit mutatja be. nmm \ Előregyártott szendvicsházak Sokan vannak, akik életük delén hozzáfognak régen dé­delgetett álmuk valóra váltásához: családi házat építenek. Minden tégla árát úgyszólván a szájuktól vonják el, de mégis arra biztatják a mérnököt, hogy ne kímélje a költ­ségeket, tervezzen tartós épületet. Ezel: a házak — kisebb­nagyobb tatarozásoktól eltekintve — száz-százötven évet is megérnek majd. Csak az a kérdés, bogy minek? A takarékosságon kívül az igények változása is az egy­szerűbb építészeti megoldások­ra int. A jól tervezett ipari üzem ma kiválóan megfelel a technológiának. De mi lesz, ba új gyártási eljárásra térnek át? Az eredetileg „testre sza­bott" épület nyilvánvalóan aka­dályozó kényszerzubbannyá vá­lik. A divatot sem hagyhatjuk említés nélkül. Hiába marad a ház kifogástalan műszaki állapotban, a lakók mégis szí­vesebben választják a korsze­rű beosztású, nagyablakos, er­kélyes társasházakat, mint az egykori műemlékpalotákat. Az ésszerűség azt diktálja, hogy legcélszerűbb egyszerű, könnyen összeállítható, átala­kítható és szétszedhető szerke­zeteket alkalmazni, amelyek­ből olcsón és a pillanatnyi igé­nyeknek megfelelően szerel­hetjük össze házunkat. A gyors építkezés kulcsa Ez a módszer valójában egy­általán nem új. Egy holland utazó leírása szerint már a XVII. század derekán árultak a moszkvai piacon olyan ele­meket, amelyekből különösebb fáradság és ügyesség nélkül mindenki összeróhatott magá­nak egy takaros faházat. Ame­rikában a múlt század kö­zepén helyezték üzembe az el­ső házgyárat. Tulajdonosa fá­ból készült falakat, mennye­zeteket hozott forgalomba. A siker tegtöbbször a részle­teken múlik. Milyen anyagból készüljenek az egyes elemeik: acélból, vasbetonból, fából vagy műanyagból? Milyen sta­tikai rendszerben kapcsolódja­nak egymáshoz? Hogyan old­ják meg, hogy viszonylag kevés fajta elemből minél változato­sabb szerkezeteket lehessen összeállítani? Hogyan lehetne az időjárástól függő helyszíni szer élőmunkát a minimumra csökkenteni? Napjainkban több száz fajta Ilyen rendszert alkalmaznak a világon. Aligha lehetne egy­értelmű választ adni a kérdés­re, melyik a legjobb közülük. Matematikailag sok változótól függő függvény megoldásáról van szó. Fontos tényező a nyersanyag-helyzet, a munka­bér, a gépesítettség foka, nem is beszélve a talajviszonyok­ról, a tűzveszélyről és a ren­delkezésre álló területről. A világhódító Butler-házak Ismerkedjünk meg az egyiik Ilyen rendszerrel. Nincsenek is különös előnyei a többihez ké­pest, de nem ls rosszabb ná­luk. Feltehető, hogy elterjedt­ségét nemcsak a kedvező mű­szaki és gazdasági mutatóknak köszönheti, hanem az ügyes üzletpolitikának is. Tény azon­ban, hogy ma már nemcsak az amerikai Kansas City-ben találkozunk vele, ahonnan egy­évtizeddel ezelőtt elindult, ha­nem úgyszólván egész Nyugat­Európában. Állítólag százezer­nél is több ilyen ház áll már a világon: garázsok, repülőgép­hangárok, ipari csarnokok, iro­dák, szupermarketek, kiállítási termek, iskolák, klubok. Az ún. Butler-házak ismerete tehát hozzátartozik a műszaki tájé­kozottsághoz. A megrendelő mindenekelőtt kiválasztja az épületvázat a gyár katalógusából. A hat alap­típus mindegyikéből több fajta változat lehetséges. Az egyes típusok egymással is, hagyomá­nyos épületszerkezetekkel is kombinálhatók. A váz acélból készül, elemeit készen szállít­ják a helyszínre. Még a csa­varlyukakat is előre gyárilag kifúrják. Az elemeket az épí­töszekrény-elv alapján állítják össze. A falakat és a tetät olyan bordás elemekből alakít­ják ki, amelyek hornyokkal kapcsolódnak egymáshoz. Ezek az ún. szendvics-panelek: a horganyzott acél- vagy alumí­nium lemezek között hő- és hangszigetelő réteg helyezke­dik el. A szerelés tehát mind­össze néhány napig tart. Különös esztétikai hatás Nagyon ötletes az ún. Momo? lite-panel is. Ez tulajdonképp pen kettős poliészter lemez, amely átengedi a fényt. Bár a falelemek helyére bárhol hagyományos ablak is beépít­hető, a panelek alkalmazása le­hetővé teszi, hogy a szobák minden zuga egyenletes fényt kapjon és a természetes meg­világítottság kövesse a nap­szakok változását. A prospektusokból ítélve a Butler-házak színes, modern vonalú tömegei kellemes eszté­tikai élményt nyújtanak. A va­riációs lehetőségek bősége kö­vetkeztében olyan változatosan alakíthatók ki, hogy két épület csak akkor egyforma, ha ilyen­nek is szánták 5ket. BUTLER-RENDSZERO FEDETT USZODA Portyázás a külföldi technikában • ANGLIÁBAN olyan gépíró­iskola nyílt, ahol a tanulóknak magnetofonszalagról diktálják a szöveget, s egyidejűleg egy nagy falitáblán rendre felvil­lannak a diktált szavak betűi, jelezve, hogy azok hol talál­hatók meg az írógép billentyű­zetén. A diktálás sebességét minden órán növelik, s ezzel a módszerrel állítólag 12 óra alatt meg lehet tanulni a gép­írást. • FRANCIAORSZÁGBAN mű­anyag villanymasszírozógépet kezdtek gyártani, amely három tartozékkal működhet. Az egyik kefe ritka fogazatú, lágyabb műanyagból készült, és az iz­mok lazítására szolgál. Spor­tolóknak és reumatikus fájdal­mak kezelésére is ajánlják. Egy másik kefe mélyreható, fo­gyasztó masszázst végez, a harmadik pedig keményebb fo­gazatú: frissítésre, bőrmasszázs­ra és viszeres lábak kezelésére ajánlják. • A SZENT-LÖRINC FO­LYAM egyik szigetén 98 m ma­gas kilátótornyot építettek. A kilátó méretei igen tekintélye­sek: a felső kör átmérője 11,9, az alsóé 15,8 m, a magassága pedig 10,6 m Az építmény vá­zát mangán-szilicium ötvözé­sű alumínium csövekből készí­tették el úgy, hogy minden darab a rajz szerinti méretben, toldás, hegesztés nélkül került az összefogó hüvelyekbe. A torony palástján csigalépcső vezet, melynek védő burkola­tát szintén alumínium lemezből készítették. A betontorony bel­sejében a gyorsfelvonó ugyan­csak alumínium kabinnal rö­píti fel a turistákat a kétszin­tes kilátó teraszra. A Dániában nemrégiben megrendezett műanyagkiállításon nagy figyelmet keltett az amerikai Borg-Warner cég „CRV­5" jelzésű sportkocsija, amelynek egész karosszériája mű­anyagból készült. Keretét műgyantával kombinált üveglami­nátból sajtolták, a kocsiszekrény pedig Cycolac nevű műanyagból készült. A 3,75 m hosszú kocsi súlya két utassal 500 kg, s a Corvaire típusú motorral 196 km/óra sebességet ér el. A kocsinak kétségtelenül nagy sikere lesz, mivel a műaroyagkarosszéria nem korrodálódik s karbantartása is egyszerűbb, mint a lakkozott acélköpenyes autóké. A képen a „CRV-5" Koppenhága utcáján. VI.

Next

/
Thumbnails
Contents