Új Szó, 1966. május (19. évfolyam, 119-148. szám)

1966-05-01 / 119. szám, vasárnap

ascsala •z te taklevele szajánű techi a febevont k tech;g hen•észleg. tibái és '.emmet ki, gépekyeknek kell a , újabb oldását népités 1 házalés, búagi leemcsak or asztszerez'•t gyerlagyobz édesotthonama vimodern c. fgel töony inngermü orsjáraI elép a itt botmstrukzolótoryárépüötétkék nadrágai végigildalatti roppant > alatt, feje föltett func tonlanak a gő, hatükörsíább egy lechanlnezekké szerkeelektromegtiszéstől és •tői. Az•fürdőbe engerek nítja. tos mechanizmust. Beleheli a forró fémek illatát, az olaj és korpa szagát. Vas rikoltása, gépek dübörgése csapkodta dobhártyáját. Áll, tűnődik. Ez a ő világa. Az ö világa? Messze innen két kicsi gyermek várja édesanyját. Egy egészen kicsi, karonülő, s egy másik édesen tipegő kicsi jószág. Mit érez az asszony szíve, az édesanya szíve? Kora reggeltől késő estig hallgatja a mechanikus szerkezetek fémes zakatolását. Köröskörül minden csupa beton, csupa fém és vas. Az asszony szíve pedig zsenge virág, faji Hogyan virágozzék? — Csak az a nő menjen főiskolára, akt nem tervez családot, — mondja halkan, szkeptikusan —, mert viaskodik benne az anyaság ősi, emberi ösztöne és a maga vállalta hivatás tudata. Az asszony szomorúsága mondatja vele e szavakat. Az asszonyé, aki naphoszszat nem látja növekedő gyermekeit. Akit a modern civilizáció, és a nő modern értelemben felfogott egyenjogúsága foszt meg az anyaság örömeinek teljességétől. Ez az asszony és édesanya egyben szakképzett művelt ember, aki másfél évtizeden át tanult, küzködött, s úgy tört a tudás csúcsai felé, s ha otthagyná hivatását, a maga választotta pályát, a világ legboldogtalanabb lénye lenne. O

lykor azt hisszük, hogy a közszolgáltatások fejlesztése, a munkanap lerövidítése, a panziószerű lakásépítés, a gyermeknevelés társadalmasítása megold minden problémát. Bizonyára sok mindent mégold, de az asszony belső konfliktusa egyelőre feloldhatatlan. Nem mondhat le az anyaságról, és nem mondhat le kivívott eredményeiről, emberi önmagáról. Műveltsége és szakképzettsége vetekedik a férfiéval, anyasága és a vele járó áldozatvállalás egyenesen fölébe emeli, s hiába ismered el erkölcsi értékét, a férfiéval azonos jogait, boldogságának titkos képletét meg nem oldod, mert egyedül ő, az asszony oldhatja meg. Csak mi férfiak segítsünk neki. BABI TIBOR s vége Kkjalnkcsoporattuk a ; elsejei a elmémessze •n Jenő, erbrigákommuit 1932lorúelle tjpiratok Sért az társaság önbe vete aki emberéiánsként lyol hali brigáirmészeídja nedélután ssdrótok ra és a harcos Teleleveőket — ikeztünk napokra, érkezarcokra, •cainkra, cra, emrténelem sára, a :oló innégyentinchetes kén gyacözí briiszítették t volt a isága is, ábornokmagyar t élte át az első elsejét, ai mező:. Vízszekörötte n szinte Georgij Bugrov, d kommun'sfôi Az Új Szó számára írta: Pavel Barasov M. A. F. DE OLIVEIRA (Angola): Emberek, emberek! Ragyogó éjszakák Maianga-dombjai fölött S a levegőben Kar-ének lebeg: „Nem boldogítanak a fonnyadt banánok. Gyü-möl-csök, gyü-möl-csök .. ." Szerelmes ifjak a deszkabódékban. Sziszál-gyékényen guggoló vének Régmúlt időkről csevegnek. A csapszékekben férfiak részegülnek. És a szigetek menekültjei... — A szigetek menekültjei sót hordanak hajukban, A szigetek menekültjei Sellőkről és boszorkányokról mesélnek,-' Vagy hegedülnek És civódás közben kést rántanak . .. Ó, ártatlan gyermekkori énekek! Ó, gondtalan ifjak szerelme Ó, vének meséi! Ó, emberek titkai! Élet: A lacikonyhákban munka-rabok üdögélnek. A menekültek civódás közben kést rántanak. És a hegedűk bugása. És a misszióknál tanult énekek. Emberek, emberek! Fronyó Zoltán fordítása Lukács tábornok — Zalka Máté — x), a nemzetközi brigádok egyik legendás hőse a mecoi (Sp: nyolország) május elsejei díszszemlén 1937-ben. vörösrézbe Játszó földek, a láthatáron kopár hegytető, itt-ott egy vén olajfa s megbarnult fa-krisztusok... A városka szegényes fehér házai komoran hatottak a jövevényre, s amikor a barátságtalan kasztíliai éj bakacslnjában templomának tornyán a pléhkakas éles csikorgással elsírta magát, álmukból felriadva az újonc interbrigádlsták fegyverükhöz kaptak. A városka derék népe azonban oly őszinte szeretettel vette kört 1 szabadságának és öntöző csat imáinak védelmezőit, hogy nap ial az interbrigádisták nemcsal a kopár tájat, de a kietlen városkát is szépnek látták. Fi lhőtlen, hihetetlenül kék égb >lt mozdulatlanságában fürdött a tavaszi nap május első reg,;elén, amikor a díszszemlén résztvevő egységek a mecói vás; rtéren felsorakoztak. — Ragyogtak az ágyúcsövek, csillogtak a fegyverek, kicsinosítva büszkélkedtek a zsákmányolt teherautók, amelyeken még láthatók voltak az olasz fasiszta hadsereg jelzései. — Reggeli kilenc óra lehetett, amikor megszólaltak a kürtök — emlékezik Stern Jenő — s máris megjelent a dandár vezérkara. Elöl Lukács tábornok lépkedett délceg paripáján, s kíséretében a nemzetközi brigádok sok tényezője között ott' láttam Flatter Ottó (Münnich Ferenc) őrnagyot, Koszovszki] Petrovot, a dandár bolgár nemzetiségű vezérkari főnökét és másokat. Ellovagoltak a felsorakozott egységek előtt, miközben ezeknek parancsnokai jelentést tettek. — Az ünnepi beszédet Lukács tábornok mondotta orosz nyelven. Méltatta május elsejének jelentőségét, beszélt a népek nemzetközi szolidaritásáról, az antifasiszta egységfrontról és a nemrégiben lezajlott győzelmes guadalajarai ütközet eredményeivel bizonyította, hogy igenis, a fasizmus legyőzhető. Majd elkezdődött a díszszemle. Megindultak a sorok. Zeneszó mellett meneteltünk a falu népe nagy lelkesedésének közepette. Csatlakoztak hozzánk a városka, valamint a folklórt is nélkülöző szegény vidék feketébe öltözött parasztjai. A mezítlábas mecói gyerekek pedig befurakodtak a menetelő sorok közé, jobbról, balról kézenfogtak ... Az ünnepi ebéden — mert Mecóban még ilyen ís létezett — megvendégeltük a gyerekeket is. Délután táncmulatság volt a faluban. Este pedig riadó ... És utána, utána hosszú éveken át tartó harc, nélkülözés, harc és szenvedés, hogy egyszer szabadon ünnepelje majd a szabad hazát, s a szabad május elsejét. BARSI IMRE TEADÉLUTÁN A BUGROV CSALÁDNÁL (L. Usztyinov felvétele) ANDRES SALGO mexikói Festőművész Éneklő munkások Az a xliagramm, amelyről Georgij Bugrov művezető beszélt, már régen elavult. Levették a falról, s odalökték az üzemi klub díszletei közé. Bugrov azonban ragaszkodott hozzá, hogy a tábla továbbra is „szemléltessen". Így jobban megértik, mit műveltünk több mint negyven év alatt. — Látod? mutatott az öreg mester ceruzajával a diagramm kiindulópontjára. — Itt a rajz átmérője mindössze egy milliméter ... Amott meg — mutatott a táblázat másik sarka, a „növekedési görbe" felé — a vízi turbina kerekének rajza 1337 millimétert jelent. Ez a mi történelmünk. Az első, 370 kilowattos erőműtől a krasznojarszkiig 508 ezer kilowattűsak sorakoznak egymás mellett. Felfogod? Egy ilyen gép az egész Dnyepro gesz teljesítményét nyújtja! Emlékszem, a lapok azt írták, hogy at első krasznojarszki turbina szállítására különleges tengeri rakodódereglyét kellett szerkeszteni, mert a vasút a részekben sem vállalta a turbina szállítását. 1924-ben pedig az okulovkal turbinát két szerelvény szállította, s az egész üzem összeszaladt, hogy lássa a nagy „csodát". ... A 19 éves, szőke hajú, mókás kedélyű, örökké fémporos állú Zsorka Bugrov is ott volt a szerelvényeknél. Lelkesedéssel nézta, ahogy a munkások beélezték a turbinát. — Óvatosabban, ebadták! — kiáltott a szállítókra, amikor a fogat a fémtömeg súlya alatt oldalra dőlt. Ezen a napon ejtette ki valaki a száján, hogy a „Bugrov-dinasztia". Georgij meg is sértődött: — Hát mik vagyunk mi, talán cárok? A Bugrovoknak örök idők óta családi viszályaik voltak a cárokkal. Akkor kezdődtek amikor Ivan Bugrov, az egykori jobbágy feljött Pétervárra és Rasztyerjajevhez beállt öntödei munkásnak. Később, amikor Georgij kisfiúként 1917-ben a munkásokkal részt vett egy rendőrállomás feldúlásában, apja „ügyének" megsárgult iratait is megtalálta, rajtuk volt az üzemi besúgók neve is... 1917 áprilisában apjával és Sándor bátyjával együ,t hallgatta Lenint a Finn-pályaudvar előtti téren. 1924 januárjában mind a hárman Jelentkeztek a pártba. Bugrovék kommunisták lettek. Georgij apja továbbra is az esztergagépnél dolgozott Georgij esztergályos-tar.uló lett. Ekkor kezdődött a lenini villamosítási terv . . . Turbinalapátokon dolgoztak A volgai, a szibériai és az egyiptomi erőművek számára negyven év alatt gyártott turbinák mind Bugrov kezén mentek keresztül. Egyetlen egy sem kerülte el a tapasztalt mestert. Amikor Georgij Bugrov Borisz fia a haditengerészetnél kiszolgálta ténylegest idejét, apja magához vette őt a részlegbe. Ö is esztergályos lett a regulátorszerelő műhelyben. Apja tekintete mindig rajta függött. Borisz egyszer 15 perccel később jött vissza az ebédszünetről. A műhelynek nem volt sok dolga, senki sem kereste a fiatal esztergályost. Az öreg Bugrov nem szólt semmit, csak egyszerűen kihúzta fia nevét a prémiumra javasoltak listájáról. Műszak után rövid röpgyűlést hívott össze. Röviden vázolta az esetet, és követelte, hogy a műhelyve zető részesítse Boriszt szigorú dorgálásban. Georgij Bugrov, a kommunista mindenben ilyen elvszerű. ... Georgij Bugrov lassú léptekkel mindennap végigmegy Leningrád utcáin. Félórával a műszakkezdős előtt elindul, elhagyja az ohtai Nagy sugárutat és a Szverdlov rakpart felől befordul. Itt, a Szmolnij monostor csigatornyaival szemben megvárja fiát. Üdvözlik egymást, aztán együtt mennek a gyár bejárata felé. A nagyapa érdeklődik unokája, a kis Georgij hogyléte felől, érdeklődik, mi újság a gyárban, mi a helyzet. A kapuban mindketten előveszik belépő igazolványu kat. Boriszé közönséges belépő, tiszteletbeli, díszokmány. Belső lapján ezt olvastam„Kedves Georgij Alekszandrovics! Életéből sok-sok évet szentelt a gyárnak. Kivívta magának mindenki tisztelatét és azt a jogot, hogy bármikor beléphessen az üzembe. Mindig örülni fogunk önnev" ' APN J SZOVJETUNIÓ mm