Új Szó, 1966. május (19. évfolyam, 119-148. szám)

1966-05-06 / 124. szám, péntek

A KONGRESSZUSI TÉZISEK SZELLEMÉBEN Kitortonok elhatározásuk mellett Minden járásban a mezőgazdasági termelés szakosítására és összpontosítására törekszenek. A Bratislava-vidéki járásban az újfalusi szövetkezet, vállalta a kacsahústermelést. Ez már any­nyira kifejlődött a szövetkezetben, hogy tavaly az egy hektár után eladott 219 kiló húsból 96 kiló kacsahús volt. Az idén pedig a gazdaság eléri a 100 kiló kacsahúst hektáronként. Amikor a gazdaság átállt a szárnyasok nagybani gyors­hizlalására, nem is okozott gondot gazdaságos termelésük. A felvásárlási árak rendezése után azonban a kacsahús ára két koronával csökkent kilón­ként. Takács Géza zootechni­kus feladata volt, megoldani az olcsóbb termelést, hogy ha­szon is legyen belőle. Brezina János könyvelőnek sem volt mindegy, hiszen a 67 682 kiló kacsahús termelésénél mintegy 135 ezer koronával kevesebb volt a bevétel. Ennek ellenére az újfalusiak kitartottak elha­tározásuk mellett, persze na­gyobb gondot fordítottak az olcsóbb termelésre. Nem is lett volna helyes és gazdaságos lemondani a szárnyasok nevelé­séről. amikor már berendez­kedtek erre. A XIII. pártkongresszus elő­készítésének téziseiből is ol­vashatjuk: A szarvasmarha­tenyésztés elsődleges fejlesz­tésével egyidejűleg biztosítani kell a sertés-, a vágóbaromfi­tenyésztés és a tojástermelés megfelelő növekedését, az ész­szerű táplálkozás és a bels3 piac követelményeivel össz­hangban. A piac gazdagabb választéka, s elsősorban a változatosabb tár-'álkozás szempontjából a baromfihús fontos szerepet tölt be élelmiszereink között. A tavalyi mérleg Brezina elvtárs elmondja, hogy tavaly az állattenyészté­si termékekből 2 902 266 koro­na volt a bevételük. Ebből az eladott kacsahús értéke 1060 000 korona. S amint a továbbiakbői kitűnt, gazdasá­gos volt a termelése. A tejter­melésre például ráfizettek (2,52 koronába került egy liter), a kacsahúson viszont nyertek. Egy kiló kacsahús önköltségi éra 11,25 korona, s kilóját át­lagosan 13,91 koronáért adták el. Ezt annak is köszönhetik, hogy rövidebb Ideig tart a ka­csahizlalás. Néhány évvel ez­előtt legkevesebb 8 hétig hiz­lalták a kacsákat, tavaly azon­ban már 8 hét alá szállt az etetés ideje. Egy kiló hús elő­állítsához 3,8 kiló takarmányra volt szükségük. Tehát gondo­sabb hizlalással 2,66 korona tiszta jövedelmet értek el ki­lónként Ez sokat jelentett a gazdaságnak, hiszen 2,52 koro­nával növelte a munkaegység értékét, és a tervezett 17 ko­rona helyett 18 koronát fizet­hettek ki egy-egy munkaegy­ségre. Vitathatatlan, sok gaz­daságban a sertéshúson töb­bet nyernek, mint az újfalusiak a kacsahúson, ám ez a jövede­lem nem végleges, és még csökkenthetik az önköltséget, amint ezt az idei kezdet is jelzi. A jövő biztató Takács elvtársat a telepen találjuk. Éppen kacsákat rak­nak az autóra. Az első szállít­mányt április közepén küldték a piacra. A zootechnikus elége­dett a gondozók munkájával. Csiba József felvásárló a ka­csák 8C százalékát az első osz­tályba sorolta, ez pedig azt jelenti, hogy 17,50 koronát fi­zetnek kilójáért, a további 20 százalékért pedig 14,50 koro­nát. Itt is érvényesül az érték­törvény, a kínálat és kereslet szerint igazodnak az árak, mert június 1-től 3 koronával ala­csonyabb lesz a kacsahús fel­vásárlási ára. Ami az önköltség csökken­tését Illeti, más módot is talál­tak erre az újfalusiak. Takács elvtárs még nem szívesen be­szél róla. Csak ez idén alkal­maztak először olyan ipari mel léktermékeket, amely előnyö­sen befolyásolja a dara hasz­nosítását. A zootechnikus egy­előre nem mondhat biztos vé­leményt arról, hogyan alakul a takarmányfogyasztás a továb­bi Időszakban. Annyit azonban elárul, hogy 46 nap alatt hiz­lalták ki az első szállítmány kacsát. Ez az időszak 10 nap­pal rövidebb az előző évekénél, s e téren megközelíti a világ színvonalat. Számítása szerint 2,6 kiló darát és 2 deciliter ipari melléktermékeket fo­gyasztottak el 1 kiló súlygyara­podáshoz. Természetesen ismé­telt tapasztalat után pontosabb adatokkal szolgál... BENYUS JÓZSEF JOGI TANÁCSADÓ 1 Ai új munkatörvénykönyv alapelvei Szlovákiában két gyümölcsnemesitó intézet működik. Az egyik Prievidzán — mintegy 280 hektárnyi területen. Képünkön • prievidzai intézet üvegházai láthatók. (J. Valko felv. — CTK) BETEG ES ÖREG DOLGOZÓKRÓL VALÚ GONDOSKODÁS (146. § j A beteg és balesetet szenve­dett dolgozók ellátásáról mun­kaképtelenségük ideje alatt a betegbiztosítás gondoskodik (Tt 1956/54 sz. törvény), a rok­kant és öreg dolgozókra vo­natkozóan az új társadalombiz­tosítási törvény (Tt 1964/101 sz. törvény) tartalmaz részletes előírásokat. MUNKÁBA VALÖ BEOSZTÁS BETEGSÉG, KATONASÁG STB. UTÁN (147. § ) Ha a dolgozó közéleti tiszt­ség betöltése, oktatás (tanfo­lyam), katonai szolgálat, ideig­lenes munkaképtelenség, egész­ségügyi zárlat, vagy szülési szabadság után tért vissza új­ból a munkába, a munkaadó köteles őt eredeti munkahelyén eredeti munkakörébe beosztani. Ha ez a munkakör vagy a munkahely megszűnése miatt nem lenne lehetséges, a mun­kaadó köteles a dolgozót a munkaszerződésnek megfele­lően más munkára, vagy leg­alábbb olyan munkára beoszta­ni, amely megfelel a dolgozó minősítésének. Ha orvosi szak­vélemény alapján a dolgozót nem szabad eredeti munkahe­lyén tovább alkalmazni, a mun­kaadó köteles őt más megfele­lő munkára beosztani. A törvény 148. §-a a munka­adók kötelességévé teszi a vál­tozott munkaképességű dolgo­zókról való fokozottabb gon­doskodást. A NŰK MUNKAFELTÉTELEI (149. § ) A munkaadó vállalatok és szervezetek a nemzeti bizottsá­gokkal együtt kötelesek a nők számára tervezett számú mun­kahelyet biztosítani. Gondoskod­ni tartoznak bölcsődék, óvodák, napközi otthonok létesítéséről. HOL NEM SZABAD NŰKET ALKALMAZNI? (150. § ) Nőket nem szabad felszín alatti bányamunkára alkalmaz­ni. Kivételt csak a vezető és irányító egészségügyi és ellen­őrzési munkakört betöltő női dolgozók képeznek. Dolgozó nőt nem szabad olyan munkára alkalmazni, amely testi alkatára és anyai hivatására való tekintettel reá nézve hátrányos következmé­nyekkel járhat. A szakminisztériumok a ki­adott rendelkezések értelmében jegyzékbe foglalják azokat a munkahelyeket, amelyeken sem terhes nőt, sem fiatal anyát — amíg gyermeke nem töltötte be a 9. hónapot — nem szabad alkalmazni. Hasonló okokból nem szabad orvosi szakvéle­mény alapján terhes nőt, ill. fiatal anyát — egyéni okokból — bizonyos munkakörben al­kalmazni. KÉT MŰSZAK KÖZÖTTI PIHENŐ (151. § J Ennek a pihenőnek rendsze­rint legalább 12 órának, kivé­telesen minimálisan 11 órának kell lennie. A munkaidőt úgy kell beosztani, hogy a pihenési időbe essék az éjjeli 22 órától reggel 6 óráig terjedő idő. LEHET E NŐKET ÉJJELI MUNKÁRA ALKALMAZNI? (132. § J Csak rendkívüli esetekben és csak 18 évnél idősebb nők vé­gezhetnek éjjeli munkát. Kivé­telt képeznek az elemi károk, élet és egészség megmentése miatt elrendelt halaszthatatlan munkák, a gyorsan romló nyersanyagok feldolgozása, a felelős irányító munkakörben dolgozó nők munkája, továbbá egészségügyi, kulturális, köz­élelmezési, vasúti és hírközlő vállalatok munkahelyein vég­zett munka. A kormány 1967 végéig további kivételt engedé­lyezett (az 1965. évi 281. sz. kormányhatározatban). A TERHES NÖK ÉS FIATAL ANYÁK MÁS MUNKÁRA VALÖ BEOSZTÁSA (153. § ) A terhes nőt és a gyermeké­ről 9 hónapos koráig gondos­kodó anyát a munkaadó köte­les ideiglenesen más munkára beosztani, ahol hasonló kere­setet érhet el, ha az eddig vég­zett munka számára ártalmas lehetne. Ha az új beosztásban saját hibáján kívül nem tudná elérni eredeti keresetét, a Tt 1965/67 sz. törvény értelmében keresetének kiegészítésére van igénye. Ez a betegbiztosítás új juttatása, a részleteket a Tt 1965/143 sz. rendelet tartalmaz­za. Dr. FÖLDES JÖZSUF A Aegérkezünk. Állunk az ismeret­W len pályaudvar forgatagában, ' ' körülöttünk hangos csókkal üd­vözlik egymást a „hozzátartozók", ci­garettára gyújtunk s kényelmesen, mint akinek évszázadok állnak még a ren­delkezésére, elindulunk az egyetlen szálloda jelé, ahol a szerkesztőségi tit­kárnő szobát rendelt a számunkra. Ta­lán még arra is szakítunk időt, hogy útközben megigyunk egy feketét az „Aranymacskához" címzett vendéglő­ben ... A szálloda portása végtelenül udva­rias, nyájas hangon közli velünk, hogy a táviratot sajnos későn kapták, üres szobájuk már nincs, legfeljebb „privát helyen" tud elhelyezni, ha beleegye­zünk. Bólintunk, persze hiszen más vá­lasztásunk nincs, s ő már emelt is a telefonkagylót. Azonnal itt lesz a hölgy, mondja azután szertartásos hajlongás közepette. Kisasszonynak tessék őt szólítani, teszi még hozzá. Néhány perc múlva tényleg megér­kezik a kisasszony, s minden képzele­tet fölülmúl. Elsősorban a termetével, amely egy huszárezredesnek is becsüle­tére válna: legalább kétméteres és egész biztosan megvan egy mázsás. A haja valóságos vörös zuhatag, szeme körül mély szarkalábak, a szája, mint Karády Kataliné, a hangja dörgő ba­riton. „Adél vagyok", nyújtja a kezét és int, hogy kövessem öt. Kacskaringós sikátorokon át követem Adél kisasszonyt, gázlámpák halvány fénye mellett, hepehupás macskaköve­ken, s bizony Igyekeznem kell a nyo­mában maradni; egyszer sem fordul hátra, mintha teljesen megfeledkezett volna rólam: bosszant is, mulattat is a dolog. Egy sötét háztömb előtt mégiscsak bevár. — Figyeljen ide, apuskám — szól rám a magasból —, amott az utca vé­gén van egy hentesüzlet, ilyenkor még nyitva szokott lenni, ugorjon oda, ve­gyen egy kiló sertés- és egy kiló mar­hahúst, nincs nálam a pénztárcám, de Jent majd visszakapja. Aztán, a hen­tessel szemben van egy kocsma, ve­gyen tíz üveg tizenkettes sört, tessék, ttt ez a szatyor, addig én elkészítem a helyét... Kérném még a személy­igazolványát, hogy beírhassam a ven­dégkönyvbe. Remélem visszatalál, ez egyébként a tizenkettes számú ház, az első emeleten csöngessen ...! Átveszi az igazolványom, és szó nél­kül eltűnik a sötét kapualjban. A kövér hentes szája gúnyos mosoly­ra rándul, amikor bejelentem a két kiló húst. — Adélkánál lakik az úr? — Igen — válaszolom csodálkozva — tetszik őt ismerni? Milyen hely? IS. NAGY LAJOS: zord hangon a kisasszony és bevágja maga után az ajtót. A cigarettát azért végigszívom, azután kisétálok a folyo­sóra. A hús már sül, érzem az illatát s egyszeriben fenemód éhes leszek. Be­nyitok a konyhába. Adél kisasszony egy tepsiben forgatja a sercegő pecse­nyét. — No, mi van? — Adél kisasszony kérem, nem lehet­ne itt megfürödni? — És még mit óhajtana tíz korona szállásdíjért? Ceruzajegyzet — Öh, remek hely, tagadhatatlanul, csak... — Csak ...? De a sonkák és oldalasok zsíros arcú szakértője nem fejeit be a mondatot, mint aki megkukult, csak bámul rám, csúfondárosan mosolyogva. Fizetek hát és elköszönök. A kocsmában is jól meg­néznek, de szó nélkül elém rakják a tíz üveg sört. Kissé idegesen ballagok a tizenkettes ház felé. A csengetésre Adél kisasszony nyit ajtót, szó nélkül átveszi a szatyrot, megszemléli a tartalmát, azután az egyik hatalmas ajtóra mutat: — Ott fog aludni, apuskám, az ablak mellett van az ágya ... Benyitok, a hatalmas helyiségben ócska emeletes vaságyak sorakoznak egymás mellett, mint valami kaszárnyá­ban, összesen tíz, az ablak melletti ágyon van csak huzat s rajta az iga­zolványom. Lehuppanok az ágyra s rá­gyújtok. Mit lehet itt kezdeni? A szo­bában tizenötös égő világít, mintha nem is lenne, olvasni tehát aligha fogok. — Azonnal oltsa el azt a cigarettát, itt nem szabad dohányozni! Adél kisasszony áll az ajtóban, ha­ragosan, fehér köpenyben. — Es vajon miért? — Mert ez itt a rendi — szegezi le — Megfizetném külön ... — Nincs meleg víz. Örülfön, hogy fedél alatt alhat. — Ennek tényleg örülök, azonban más baj is van: nem vacsoráztam még ... — Arról én nem tehetek, előbb kel­lett volna meggondolnia. Most három­negyed kilenc, kilenckor nálunk kapu« zárás, addig viszont nem ér vissza. Kap­hat esetleg egy cigánypecsenyét, meg egy sört. S Adél kisasszony már szeli ts a ke­nyeret, két szelet, közéje a forró, zsír­tól csöpögő pecsenye, aztán a sört nyomja a kezembe és ... — Jó éjszakát! Majd reggel elszámo­lunk ... — s kituszkol az ajtón. Leülök hát az ágyamra, s morogva megvacsorázom. A sör kitűnő, hideg, Adél kisasszony a jégszekrényből vette ki. Utána, minden tilalom ellenére, még egy cigaretta és... már alszom is. Reggel hétkor ébredek, gyors, felü­letes mosdás, nyolcra a vasgyárban kell lennem. Adél kisasszonyt nem lá­tom sehol, helyette egy hajlott hátú öregember csoszog elő a konyhából. Még így hajlottan ls a magasból néz le rám, s ebből könnyen kitalálom ki­létét. — M ár menni tetszik? — Szeretnék. — Húsz koronát kapok. — Hogyan? — Húsz korona, kérem: tíz a szál­lásdíj, tíz a zsiványpecsenye és a sör. A lányom meghagyta ... — Mást nem hagyott meg a kedves lánya? — Nem, kérem. — Azt nem mondta, hogy tartozik nekem két kiló hús és tíz üveg sör árával? — Azt intézzék el egymás között, ha egyáltalán igaz, amit beszél. Én vi­szont most kapok húsz koronát, az­tán ... isten hírével. — Ez közönséges... — Nem érdekel, mit dumál, vagy fizet, vagy hívom a rendőrséget. — Az lesz a legjobb: megvárom. és leülök a telefon mellé helyezett székre. De az öreg nem hívja a rend­őrséget, hanem sírvajakad. — Menjen ei kérem, menjen, nem kell fizetnie, csak ne csináljunk újabb cirkuszt. Minek vette neki azt a húst, hiszen láthatta, hogy beteg, az előbb vitte el őt a mentő, kény szerzubbonyt kellett ráadni, hogyan alszik maga, kérem, hiszen olyan zűrzavar volt itt, mint a pokolban...! Szegény Adél, Ilyen erős rohama még nem ts volt. Ösz feje, görnyedt háta rázkódik a zokogástól. S én, mint akit feibe vertek, kitá­molygok az ajtón. * » » ohanok a szálloda elé, ahonnan kr a helyi járatú autóbusz indul a ' vasgyárba. Az utolsó percben érkezem, felszállok, elhelyezkedem az ablaknál, kipillantok a járókelőkre és ... lecsap a mennykő: Adél kisasszony sétál el az ablak mellett, mégpedig a tegnap esti kövér hentes karjába ka­paszkodva. Az ablakra sújtok, istente­lenül sajog az öklöm, felém fordulnak mind a ketten, az autóbusz már indul is, de még látom, hogy ők azok,' nem tévedtem, nem is téveszthetem össze mással ezt a két húshegyet. Még arra is megesküdnék, hogy az a piros, amit az átnedvesedett zacskóból zabáltak, földi eper volt és nem cseresznye .,.

Next

/
Thumbnails
Contents