Új Szó, 1966. május (19. évfolyam, 119-148. szám)

1966-05-05 / 123. szám, csütörtök

ĽUDOVÍT FULLA, A SZLOVÁK KÉPZŐMŰVÉSZET „NAGY ÖREGJE" Merész dolog „öregnek" nevezni az örökifjú Fullát, aki a anya­könyvek bejegyzéseit (szül.: 1902. II. 27-én, Rózsahegyen) éppen életművével cáfolja meg. Jóllehet ifjúságát Szlovákia legtipikusabb tájain töltötte, ahol az évszázados népművészet még ma is intenzív életet él, mégsem lett a szlovák folkiór felületének divatos festője. Leszállt a múlt­ba és a mélybe, ódon üvegfestmények, fafaragványok s varrotta­sok rejtett jeleit fedte fel, valamint a szlovák nép lelkének mély­ségeit, és ennek köszönheti, hogy nem vált a népi primitivizmu­sok másolójává, hanem a modern festészet és grafika nagymes­terévé, aki életművével cáfolt rá a modern művészet érthetetlen­ségét hangoztató értelmetlen elméletre. Ľ. Fulla, a modern szlovák festészet megalapítója, aki meg­teremtette a bizánci ikonfestészet, a szlovák népművészet, 'a ku­bizmus, konstruktivizmus, a chagalli lírizmus és a kleei álom­logika, valamint absztrakció nagy szintézisét, akinek mindig új és aktuális mondanivalója volt, s van még ma ls, 65. életévének küszöbén. „Az új élet új művészetet igényel, és az optimizmus mindig az új élet létrejöttét segíti. Az ilyen törekvéseknek kifejezője a szí­nekből fakadó öröm és ezt a célt szolgálja az én alkotásom is" — mondta egy alkalommal. L. Fulla, akinek életműve e szava­kat meggyőző módon igazolja. Ľ. Fulla, „A munka dala" című festményével már 1937-ben meg­nyerte a párizsi világkiállítás Grand Prixjét. Majd gobelinjét a brüsszeli világkiállítás zsűrije 1958-ban aranyéremmel jutalmazza. A külföldi kitüntetések után jönnek a hazai elismerések. Ezerkilencszázhatvankettőben Ľ. Fulla már „érdemes művész", egy évre rá (1963-ban) pedig a „nemzeti művész" rangos címé­nek a birtokosa. Az idei állami díj, amellyel festőnket néhány nappal ezelőtt tüntették ki a prágai Várban, annak a megérde­melt elismerésnek a betetőzése csupán, amely a szlovák képző­művészet „nagy öregjét" valóban megilleti. JOZEF KRÓNER, A KIS EMBEREK NAGY JELLEMZŐJE Aki a közelmúltban láthatta Jozef Króner nagyszerű alakítását P. Karvaš „Nagy paróka" című szatírájában, ahol egy emberte­len társadalom gyilkos gépezetének karmaiban szenved ártatlanul, azt nem érte váratlanul, hogy a bratislavai Szlovák Nemzeti Szín­ház eme kimagasló tagja, az amerikai „OSCAR" díjat elnyerő „Üzlet a korzón" című csehszlovák film főszerepéért állami díjjal lett kitüntetve. Ez a nagy színész nehezen jutott el a színpadig, pedig már gyermekkora óta szerette az „úri komédiát", ahogyan szülőfalu­jában, Staškovban, nevezték bizonyos irigységgel hangjukban, de azért lekicsinylően a színdarabokat, a derék jó staškoviak. Vé­gül is, mint a vágbesztercei gépgyár alkalmazottja léphetett Jozef Króner, műkedvelőként, a számára valóban világot jelentő desz­kákra. Martinban 1948-ban egy műkedvelő vetélkedőn a zsűri tagjai felfigyeltek a vágbesztercei „műkedvelő" játékára. Azonnal rá­hibáztak, hogy személyében egy új, nagy színésztehetséget fe­deztek fel. Egy évvel később Jozef Króner már a martini „Ka­mara Színház", a színház cégérváltása után pedig a „Hadsereg Színház" tagja lett. Egyre másra aratja Itt a sikereket, a Kubo után, Gorkij és Shakespeare hőseit alakítja, és 1952-ben először tüntetik ki az állami díjjal, Polezsajev professzor nagyszerű alakításáért. Majd a bratislavai Szlovák Nemzeti Színház erőssége lesz. Kitűnően megállja helyét nemcsak a színpadon, hanem a tele­víziós és a filmkamerák előtt egyaránt! Ezt különben az „Üzlet a korzón" című film hazai és külföldi sikere is bizonyítja, no meg a mostani államdíj, amelyet Jozef Króner ezúttal mint film­színész nyert el. Mint a címben már elmondottam, Jozef Króner a kis, egyszerű emberek nagyszerű alakítója, akit ezekre a szerepekre nem csupán kiváló színészi tehetsége, de egyéniségéből fakadó jósága, embersége, mély humanizmusa is predesztinál! MIROSLAV VÁLEK, AZ ÖRÖKKÉ VÁLTOZÓ KÖLTŐ Nem kétséges, hogy Miroslav Válek, ez az alig negyvenéves (1927), nagyszombati születésű költő L. Novomeský, J. Kostra és V. Mihálik után az a lírikus, aki legbátrabban veti fel nemcsak a társadalom, hanem az ember és a költészet problémáit is. S bár minden újabb probléma felvetése heves viták központjá­vá válik, esetében nem lehet meggondolatlan, hangoskodó titán­kodásról beszélni, mert M. Válek mindent, amit kimond és leír, nagyon is megfontol, nagyon is átgondol. Hiszen első kötetét is („Érintkezések") csupán 1959-ben adta ki, noha versei már az­előtt hosszú éveken át különböző folyóiratok hasábjain meg­jelentek. Miroslav Válek már az „Érintkezésekében bebizonyította, hogy új hangú költő, aki a jelenségek okait a felület alatt keresi, aki az emberi drámák és tragédiák összefüggéseit gyakran értelmet­lennek látszó dolgok mögött leli fel. A költőiességet is a művészi igazság pszichológiai értékeiben találta meg, ám mivel filozófus költő, aki az ember filozófiáját kutatja, ha kell negálja a költé­szetet is, mint ezt például legújabb, szinte egzisztenciális színe­zetű és hangulatú „Lúdbőrös szerelem" című kötetében teszi. Az állami díjat M. Válek a „Nyugtalanság" című verses köte­tével nyerte el, amely a társadalmi elkötelezettség könyveinek az „Érintkezések"-nek valamint a „Vonzalmak"-nak a folytatása. M. Válek, ismétlem azonban filozófus költő és ezért változó is. Nála minden úgynevezett utolsó stációt csupán az utolsó előtti­nek vélhetjük, s ezt különben legújabb versei is bizonyítják. DR. GUSTÁV PAPP, A SEBÉSZ ÉS ÉNEKES Éneklő sebésznek is nevezhetnők talán a fekete-balogi erdő­mérnök fiát, aki az Alacsony-Tátra hegyóriásainak és sötétlő fenyveseinek zúgó dallamait hallgatta bölcsőjében, s aki már ötö­dikes elemista korában színdarabban lépett fel. A melódiák aztán tovább kísérik őt életútján. Gustáv Papp, a kassai gimnazista slágereket énekel, majd mint a bratislavai egyetem orvosi karának hallgatója, Pihík Jóska he­gedűszavára dalolja a szebbnél szebb népdalokat — borospohár mellett. Az orvostanhallgató Papp azonban komoly, szorgalmas és mun­kabíró ember. A délceg medikus beiratkozik a konzervatóriumba is, s ahogyan az későbben bebizonyosodik: nála a medicina és az ének nagyon jól megférnek egymás mellett. Negyvennyolcban még mint vendég szerepel a Szlovák Nemzeti Színház Operájában, majd 1955-től állandó tagja lesz az Opera­háznak. Énekel és gyógyít. Mert orvosi hivatásához nem lesz hűtlen! Nem tud a kórházi munka nélkül élni. Mint sebész naponta gyógyítja a betegeit, utána pedig órák hosszú során gyakorol és próbál, hogy estéről-estére évek hosszú során át arassa a sikere­ket, itthon és külföldön egyaránt. Dr. Gustáv Papp nemcsak mintaférj, hanem példamutató művész és orvos egy személyben, aki a magas állami kitüntetést minden­képpen kiérdemelte. BARSI IMRE „Művet alkotni annyi, mint világot teremteni" HENRY MOORE SZOBRAI H. Moore plasztikáinak lég­körében ellenállhatatlan hatá­sú tömegek, lenyűgöző formák és minden sablont áttörő kom­pozíciók között újonnan terem­tett világ fogadja a Nemzeti Galéria kapuján belépőket. A közel 70 éves nagy, Illetve, legnagyobb angol szobrásznak, az egyetemes szobrászművészet egyik kimagasló alakjának szelleme az első világégés meg­próbáltatásai között erősödött meg. Fejlődése során az anya gok titkainak tudója lett, s a követ faragva, mintha annak gondolatát követné. Moore az előző művészetek eredményeit tanulmányozva a régi mexikói szobrászat varázsa alá került. A hasonlíthatatlan korszak nagyszerű fogalmazását, alko­tóinak az anyaghoz való viszo­nyát, formai ötletgazdagságát helyesnek, igaznak érzi. Görögországban, 1951-ben, ta­nulmányútján először találko­zik magában az attikai tájban antik görög szobrokkal. Itt lát­ja elevenen élőknek őket. Majd a British Muzeumnak csendes terinészetességű nyugodt figu­-áit oly „hatalmasoknak s tel­jeseknek érzi, mint Händel ze­néjét." E klasszikus harmóniájú alkotások komoly konfliktust okoznak Moorenak. Végülis a görög szépségeszménytől elfor­dult, de nem a „magasztos"­nak kifejezésétől. Nem zárkózik el a húsz évvel idősebb Bran­cusl csiszolt, tökéleteseb egy­szerű formaadásától, sem Pi­casso teremtő erejétől. Am me­rész kísérletező továbbra is. S a felszívott hatások mellett mindig önmaga marad. A 20. század dinamikus látásmódú művésze, aki az embert állandó változásában rögzíti. A moz­gást, a keménységet, az erőt, a drámát s az érzést, az élet lé­nyegét ragadja meg. A külső vílág látványa ihleti, melynek formáit páratlan képzelettel kombinálja. Vizsgálódó tekinte te s felszín alá, a rejtett és alig megközelíthető belsőbe hatol. „A matematika kérlelhe­tetlen szigorát az érzés legfi nomabb titkaival egyesíti" (Ruskin) a tiszta emberség je­gyeit viselő alkotásain. Monumentális művei Nyugat­Európa és Amerika művészi központjainak közterein s a Moore elveinek megfelelően zömben a szabad természetben nyertek elhelyezést. Ezeknek a világhírű alkotásoknak bronz­másolatai, kisebb kő-, alabást­rom-, travertín- és faszobrai, vázlatai és rajztanulmányai ké­pezik a bratislavai nagyszabá­sú és értékes, — számunkra a modern világművészet üzenetét tolmácsoló-kiállítás anyagát, — amely szemléltetően érzékelteti Moore művészi fejlődésének szakaszait. Moore legtipikusabb művei a fekvő nőalakok. Mintha a földben gyökereznének ezek az erőteljes, harmonikus elrende zésű asszonytestek. Talán az ősi földanyák képét idézik? — Egyes fenségesen komponált figuráin a drapériakezelésének szépsége is megkapó. A redők összhangzó játéka az élő test melegét, belső feszültségét idé­zi. Lenyűgöző a párizsi UNESCO palotával pompás egy­ségben fogalmazott 5 méter hosszú, 4 travertín tömbből ál­ló, 39 tonna súlyú fekvő nő­alak. Moore hatásosan alkal­mazza itt is az üreget, a dom­ború forma kontrasztjaként. Külön s megrendítő fejezetet képeznek a London bombázása­kor a föld alatti vasút óvóhe­lyeinek Infernós atmoszférájá­ban született tollrajzok s akva rellek: Kőztük alvó figurák. Ar­cukon a rettenet, vagy álomba feledkező, fáradt belenyugvás. Az idegtépő robbanások köze­pette a nyájösztönt követve egymáshoz búvó alakok halá­los izgalma mesteri rajzzal, kí­sérteties színekkel hirdetik az emberellenes háború szenve­délyes gyűlöletét. Moore konvenciók kötöttsé­gétől megszabadult képzelettel formált alkotásai azt a művé­szetet képviselik, amely az em­ber életére elevenen ható eroT BÁRKÁNY JENÖNÉ SZU L Ö K,. NEVELŐK FÓR U MA A harmonikus fejlődés érdekében A gyermek vagy a fiatal az iskolaorvos, az iskolaigazgató, a szülő, esetleg a biztonsági szervek javaslatára kerül a klinikára kivizsgálásra. Az il­letékes pszichológushoz oszt­ják be, aki lehetőleg az anyá­tól szerzi meg mindazokat az adatokat, amelyek a gyermek­kel kapcsolatban fontosak le­hetnek. Ha szükséges, a pszi­chológiai vizsgálatot még ideg­gyógyászati vizsgálattal is ki­egészítik. Csak a vizsgálatok befejeztével határozzák meg a zavar megszüntetésére irányuló kezelést. A legtöbb zavar a 7— 8 éves gyermekeknél tapasztal­ható. A PSZICHOLÓGIA tulajdon­képpen az emberrel foglalkozó gyakorlati tudomány. Az em­bert és az emberi életet vizs­gáló többi tudományra támasz­kodik, főleg a filozófiára és az agy fiziológiájára. Amint az or­vosi tudomány az emberi test­ről szerzett ismereteket a be­tegségek megelőzésére, leküz­désére, az ember egészségének védelmére használja fel, úgy a pszichológia is az ember egész­ségének, boldogságának és jó­létének megvédését tekinti cél­jának. Az embert viselkedése, tettei alapján ítélik meg, asze­rint, milyen tulajdonságai van­nak, mit tud és mit akar, — do mindez a tetteiben nyilvánul meg, azokból sok mindenre kö­vetkeztethetünk. A pszichológia — mint gya­korlati tudomány — nagy je­lentőségű az ember lelki egyen­súlyának megvédése szempont­jából, az emberi élet és az emberek közötti kapcsolatok megjavítása, a gazdasági és kulturális élet megszervezése és hatékony irányítása, vala­mint az emberi magatartástól függő nem kívánatos társadal­mi jelenségek megszüntetése érdekében. Miután a pszicholó­gia az emberi tevékenység min­den területét felöleli, e tudo­mánynak számos szakágazata van, amelyek az adott társa­dalmi környezetben vizsgálják és befolyásolják az emberek cselekedeteit. A pszichológia tudományos ismeretei a népet szolgálják. A kutatások eredményeit a gyakorlati életben hasznosít­ják, így pl. a nevelésben, a pályaválasztáskor, a tehetség­vizsgáknál, és egyéb alkalmak­kor. Az utóbbi időben pl. az üzemek is arra törekednek, hogy legyen pszichológusuk, aki munkahelyükön irányítaná az emberek viselkedését, és vizsgálná, hogy a dolgozók ké­pességei megfelelnek-e beosz­tásuknak, ezenkívül elhárítaná a konfliktusokat stb. EZÚTTAL a pszichológiának azzal az ágával foglalkozunk, amely a nevelésben nyújt se­gítséget a gyermekeknél elő­forduló lelki sérülések és zava­rok eltávolításában. Bratislavá­ban is több olyan intézmény van, amely a lélektant állítja a nevelés szolgálatába. így pl. a Pszichológiai Nevelő Klinika, a Gyermeklélektani Kutatóinté­zet stb. Pszichológiai Nevelő Klinika minden kerületben mű­ködik, s ugyancsak van minden kerületben pályaválasztási ta­nácsadó is. A Bratislavai Pszichológiai Nevelő Klinika három—tizen­nyolcéves gyermekeket és fia­talokat vesz fel, akiknél vala­milyen zavar mutatkozik. Ezek a zavarok néha alig észrevehe­tők, gyakran a pedagógusok, esetleg az orvosok figyelmét is elkerülik. Soroljunk fel néhá­nyat: gyenge tanulmányi elő­menetel, fegyelmezetlenség, be­szédzavarok, ideges szokások (körömrágás, orrpiszkálás, va­lamely testrész rángatása), fi­gyelmetlenség, a normálistól el­térő érzésbeli megnyilatkozá­sok (ingerültség, affektálás), kisebbségi érzés, az öntudat és az önbizalom hiánya, bátorta­lanság stb. A klinika segítséget nyújt mind a szülőknek, mind a ta­nítóknak és nevelöknek a gyer­mekkel kapcsolatos megfelelő nevelési módok megválasztásán ban, a gyermek gondjainak, problémáinak megértésében. A NEVELÉS CÉLJA a harmo. nikus egyéniség, azaz a testi, leg és lelkileg egészséges egyén, aki — a társadalmi ér­dekekkel összhangban — nor­málisan reagál a külső inge­rekre. A kutatások azt igazol­ják, hogy az ilyen egyéniség kialakításában a társadalmi környezetnek mérhetetlenül erős nevelő hatása van. A ne­velő kötelessége, hogy pedagó­giailag helyes, egészséges és kellemes környezetet teremt­sen, amelyben a gyermek alap­szükségletei kellően kielégül­hetnek. Az eddigi lélektani-tu­dományos kutatások szerint a gyermek alapvető életszükség­letei a következők: a biztonság­érzet, tehát a gyermek érzi, hogy szeretik és védelmezik, gondoskodnak róla. Ezenkívül kell, hogy érezze a családhoz, illetve egy bizonyos szociális csoporthoz való tartozását, szüksége van gondos felügye­letre és arra, hogy egyéniségét és önálló aktivitását korának és képességeinek megfelelően érvényesíthesse. A gyermek alapszükségleteit a rendezett család tudja a leg­jobban kielégíteni, az olyan család, amelyben derűlátó, biz­tató és ösztönző légkör ural­kodik. A széteső családokban, ahol a gyermekek a legkülön­félébb nézeteltérések és konf­liktusok tanúi, sőt gyakran szenvedő alanyai is egyben — gyakoribbak a gyermekek lelki sérülései és zavarai is. Ha a szülő valamilyen zavart észlel gyermekénél, ne hanya­golja azt el, hanem forduljon szakemberhez segítségért. Ügy tekinteni ezekre a zavarokra, hogy a gyermek majd úgyis ki­növi őket, pedagógiai hiba len­ne. Ezek a zavarok ugyanis — ha nem fordulunk szakember­hez segítségért — további, még súlyosabb zavarokat és messze­ható súlyos következményeket vonhatnak maguk után. SZERETNÉM FELHÍVNI a szülők és nevelök figyelmét a pszichológiai-klinikai gondos­kodásra, — melyet szocialista társadalmunk jelentős anyagi áldozatok árán létesített és tart fenn —, hogy szükség esetén gvermekeink harmonikus fejlő­dése érdekében bátran, .előíté­letek nélkül vegyék igénybe. Dr. ĽUDOVÍT REPÁŇ A nyaraláshoz pénz kell! Vásároljon ruhát és textilárut kiegészítő kölcsönre! A II. negyedévben kiegészítő kölcsönre vásárolhat: • öltönyöket, teszil férfiruhákat, • teszil férfinadrágokat, • lenvászon ágyneműt és asztalkészletet (méter- és darabárut). Szőnyegeket legalább 800 korona vagy ennél magasabb értékben személyen­ként és darabonként. Minden városban rendelkezésére állnak a TEXTIL a ODÉVY szaküzletei o CO CM o 1966. V. 5.

Next

/
Thumbnails
Contents