Új Szó, 1966. május (19. évfolyam, 119-148. szám)

1966-05-03 / 121. szám, kedd

KÖVETKEZETESEBBEN érvényesíteni a jót A PARTNEVELES ÚJ RENDSZERÉRŐL KÖZEL NYOLC HÓNAP telt el ezóta, hogy megjelent a CSKP KB titkárságának határozata a pártnevelésröl. A losonci járási pártbízottság megvitatta, hogy a pártoktatás új rendszere mi­lyen mértékben segítette elő a párttagok és pártonkívüliek ne­velését és a gazdasági felada­tok teljesítését a járásban. Elöljáróban mindjárt el kell mondani, hogy a pártnevelés­ről szóló határozat igen pozi­tív hatással volt a párttagságra abban az értelemben, hogy a már idejét múlt pártoktatási rendszert, amelyben sok volt a formaiasság, új, átgondoltabb, sokoldalúbb és az élethez kö­zelebb álló pártnevelés váltotta fel. A jelenlegi pártnevelési rendszer nagyobb teret biztosit az elméleti, politikai és szak­mai felkészülésnek. Nagyban elősegíti, hogy a marxista—le­ninista gazdaságtan elmélete mellett tanulmányozhassák a pártépítést, a bölcsészetet és a párttörténetet. A pártnevelésről szóló határozat azonban nem zárja ki az eddigi pártoktatás bevált formáinak alkalmazását. A vezető politikai és gazda­sági funkcionáriusok nevelésé­ben jelentős szerepet tölt be a marxizmus—leninizmus három­éves esti egyeteme. Fontos ré­sze a pártnevelésnek az Ifjú­ság politikai nevelése is. Az elemzés azt mutatja, hogy a pártnevelés olyan pártalapszer­vezetekben van jó színvonalon, amelyekben az ideológiai mun­kát az alapszervezet bizottsá­ga, vagy az ideológiai bizottság irányítja. ELT£RŰEN AZ ELMCLTÉVEK pártoktatási rendszerétől jelen­tős változást jelent a párttagok és pártonkívüliek tömeges ne­velése a párttagsági és nyilvá­nos gyűléseken. Ez az új ne­velési forma sok jót hozott ma­gával, mint például azt, hogy a tömegeket megismerteti a legidőszerűbb pártdokumentu­mokkal, valamint a nemzetközi kommunista és munkásmozga­lom problémáival, bel- és kül­politikai eseményekkel. A gya­korlati tapasztalatok azonban azt mutatják, hogy egyes párt­alapszervezetekben ezt a neve­lési formát nem értik meg elég­gé, és nem érvényesítik követ­kezetesen. Az elvtársak egyes esetekben kimondottan a járási pártbizottság által szétküldött előadásvázlatokra támaszkod­nak, ami nem lehet kielégítő, amennyiben a helyi viszonyok ismeretében nem bővítik az üzem vagy község problémái­val. Ennek következménye az­tán, hogy több helyen a tagsá­gi vagy nyilvános gyűlések nem töltik be nevelő küldetésüket. AZ ELMOLT NYOLC HÓNAP azt bizonyítja, hogy az új ne­velési rendszer méltón tölti be küldetését a párttagok és a dolgozók politikai és szakmai nevelésében és nagyban befo­lyásolja a gazdasági feladatok egyenletes teljesítését a járás­ban. TANKINA ISTVÁN, a losonci járási pártbizottság dolgozója A takarékbetétek megoszlása A takarékbetétek összeg sze­(inti megoszlása jelenleg ilyen: — 5 000 koronáig 30 % 5— 10 000 „ 26 „ 10— 20 000 „ 26 „ 20— 30 000 „ 11,6 „ 30— 50 00U „ 4,9 „ 50—100 000 „ 1,2 „ 100 OOa-en felül 0,3 „ A takarékbetétek jelenleg 35 milliárd koronát tesznek ki, s ebben az évben előreláthatólag 3 ;5 milliárd koronával emelked­nek. A takarékoskodók 25 szá­zaléka birtokolja a betétek 80 százalékát. . Sokan a 35 milliárd korona fölös vásárlóerőt igen kedve­zőtlen jelenségnek tartják. Igaz, hogy ez egyensúlytalanságot je­lent a vásárlóerő és az áru­alap között. Globális egyensúly­talanságot, de még nagyobb részleges egyensúlytalanságot a megtakarítások és az árualap azon része között, amelyre a megtakarítások irányulnak. Sorrendben a következő cikkek vásárlására takarékoskodnak: autó, lakás, bútor, villamoscik­kek, épitőanyagok, nyaralók. Kedvezőtlen jelenséggé váLhet, ha a fölös vásárlőerő átáram­lik más-árukra (mondjuk'élei-' mlszerekre], ami komoly hely­zetet teremthet a piacon (a közellátásban). Ebből a szem­pontból az egyensúlytalanság nem elhanyagolható tényező. Másrészt viszont a fölös vá­sárlóerő azt jelenti, hogy van piac, ven mi ösztönözze azon termékek gyártását, amelyekre a megtakarítások Irányulnak. Természetesen mindenekelőtt e termékek gyártásával kell meg­teremteni a részleges egyen­súlyt, ami egyben a globális egyensúly megteremtését Is je­lenti. De ha Ily módon rövidebb időn belül nem jöhet létre a globális egyensúly, akkor en­nek a megteremtését segítheti elő a vásárlóerő átáramlása más cikkekre abban az eset­ben, ha az átlagostól jóval el­térő használati értékű (jobb minőségű, magasabb műszaki színvonalú stb.), exkluzív cik­kek jelennek meg a piacon. Igy a részleges egyensúlytalan­ság is olyan tényező, amely az egész vonalon ösztönzi a ter melést. Példa erre, hogy Im­portcikkekre is takarékoskod­nak, mert ezeknek — nagyobb használati értéküknél fogva — magasabb az áruk. Miért nem termelünk ilyen cikkeket a ha­zat piacra is? Rendes helyzet természetesen az, amikor egyensúly van a va sárlóerő és az árualap között, globális, meg részleges egyen­súly. Sőt jobb, ha bizonyos túl­kínálat van, mert ez ösztönöz jobb minőségű és olcsóbb ter­mékek gyártására. Jelenleg az egyensúly r valószínűleg . nem - lenne ajánlatos sem az árakkal, sem a bérekkel megteremteni, mert azon termékek ára, ame­lyekre jelenleg takarékoskod­nak, . elég magas ahhoz, hogy ösztönözze a termelést'. Ha, to­vább emelnénk e cikkek árát, akkor csökkennék ax. érdeklő­dés irántuk, s így növekedné­nek a meg nem határozott ren­deltetésű betétek, ami már ked­vezőtlen jelenség. E betétek je­lenleg is a bankbetétek 25—30 százalékát teszik kl, s állan­dóan nagyobbodnak. Az áreme­lés csak az exkluzív termékek­nél indokolt, mert ez megfelel a termelési költségeknek és a használati értéknek. Tehát termeléssel kell meg­teremteni az egyensúlyt. Mi lesz a tizenöt évesekkel? Az 1966—1970. évi ötéves terv­ben 477 ezer tizenöt éves fejezi be az általános iskolát. A raun­kaerőgazdálkodás szempontjából igen fontos, hogy ezek a fiatal­korúak azokon a területeken ké­pezzék tovább magukat, ahol szükség van rájuk. Kisebb részük tovább tannl, nagyobb részük pe­dig ipari vagy mezőgazdasági ta­nulóként képezi magát tovább. Az általános iskolát végzette­ket főképpen az ipar érdekli, s itt is csak bizonyos szakmák (rá­dió- ás televfzló-szerelfi, elektro­mechanikus, autómechanikus). Társadalmunknak azonban bányá­szokra, kohászokra, mezőgazdasá­gi dolgozókra, kőművesekre, ácsokra, vasutasokra stb. fs szük­sége van. Az ipari és a mezőgaz­dasági üzemeken múlik, mennyi­re tudják vonzóvá tenni ezeket a szakmákat is az ifjúság számá­ra. Jelenleg az a helyzet, hogy eb­ben az ötéves tervben a 477 ezer közül 47 ezer tizenötéves elhe­lyezése problémát fog okozni. Az üzemeknek ugyanis nincs szük­ségük rájuk. Nagyon fontos azon­ban, hogy a társadalom ezek to­vábbképzéséről is gondoskodjék, mert később igen nagy szükség lesz rájuk. Ebben az ötéves terv­időszakban ugyanis az 1951—1955­ben, tehát az erős népesedési időszakban születettek végzik el az általános iskolát, de 1958-tól erősen csökkent a népesedés, s ezért ha az említett 47 ezer fiatal továbbképzését elhanyagolnánk, akkor a következő ötéves terv­ben nagy gondokat okozna a munkaerő-utánpótlás. KOLlNBAN MEGKEZDŐDÖTT AZ OSEKI VASÜTVONAL FÖLÖTTI ATjARüHlu (B. Krejfií felv., — CTK) TAPASZTALATOK A ROZSNYÓI JÁRÁSBÓL Helytállnak a nemzeti bizottságok segédszervei AZ ÁLLAMHATALMI szervek képviselőinek választása idején a rozsnyói járás helyi nemzeti bizottságai 377 albizottságot választottak 1988 taggal. Ebből mintegy 1290 tag egyúttal a HNB képviselője is. Ezekben az albizottságokban összesen 382 nő dolgozik . A felsőbb szervek által vég­zett elemzések szerint az albi­zottságok munkája lényevesen színvonalasabb, mint az előző választási időszakban. Ez első­sorban a bizottságok fokozot­tabb aktivitásában, munkájuk tervszerűségében, ülésezésük rendszerességében és a felme­rülő problémák konkrétabb megoldásában nyilvánul meg. így lehet jellemezni az albizott­ságok túlnyomó részének tevé­kenységét a rozsnyói járás he­lyi nemzeti bizottságainál. Az albizottságok munkatervel általában, — nagyon helyesen — a helyi jellegű legfontosabb feladatokat tartalmazzák. Pél­dául a mezőgazdasági albizott­ságok munkaterve középpontjá­ban a EFSZ-ek, állami gazdasá­gok fejlesztésében nyújtandó segítség konkrét formái s úgy­szintén a termelési és felvásár­lási feladatok teljesítésének ügye áll. Figyelmük kiterjed a CSKP XIII. kongresszusa tiszte­letére indult munkaverseny szervezésére és értékelésére, az egész mezőgazdasági földterü­let célszerű kihasználására, a helyi nyersanyagforrások érté­kesítésére stb.... RENDKÍVÜL JŰ munkát vé­geznek az albizottságok Pelső­cön, Gömörhorkán, Huclnban, Jolsván, Dobsinán, Rozsnyón, Jablonovon, Rejdován, Luhenl­kon és más községekben. Eze­ken a helyeken nagyon szép számban és rendszeresen részt vesznek a tagok - az alblzot'sá­gok ülésein, részt vállalnak a HNB plenáris gyűléseinek elő­készítésében stb. Jó munkájuk­nak tudható be, hogy a járás általában kielégítő eredménye­ket ér el a mezőgazdasági ter­melésben, a föld-, és házadók beszédése terén, a HNB-k pénz­ügyi gazdálkodásában, az isko­lalátogatás és kultúrmunka te­kintetében ... JELENTŐS A SZAMA azoknak az albizottságoknak, melyek ak­tív ellenőrző tevékenységet fej­tenek ki. Ezen a téren Pelsőc érdemel első helyen említést. Itt a HNB albizottságai rend­szeresen ellenőrzik az irányítá­suk alá tartozó intézmények tervteljesítését, konkrétan az is­kolai étkezdékben, a helyi kis­ipari üzemekben, továbbá az üzletekben a kiszolgálás kultú­ráltságát, a higiénia és a zár­óra betartását stb. A HNB szo­ciális albizottsága az építkezési albizottsággal közösen felül­vizsgálta a község cigánytele­pét, ahol 270 személy él. Ennek következményeként a HNB há­rom cigánycsalád részére meg­felelő lakást utal kl, javult az iskolaköteles cigánygyerekek megjelenése az iskolai oktatá­son. Az albizottságok sikeres munkáját az a gondoskodás is elősegíti, amelyet a helyi nem­zeti bizottságok tanácsai tanú­sítanak velük szemben a rozs­nyói járásban. Mind a tanács, mind a plenáris üléseken rend­szeresen értékelik a bízottsá­gok munkáját s ebben különö­sen Jolsván, Rozsnyón, Görgőn, jablonovon és sok más község­ben figyelemre méltóak az eredmények. Ahol ez a helyi nemzeti bi­zottságok részéről hiányzik, ott az albizottságok tevékenysége sem a legjobb, mint például Stratená, Petrová, Kocelovce. Markijška és a járás még né­hány községében. A ROZSNYÓI járás helyi nemzeti bizottságainak hatha­tós segítő szervei: a 83 nőbi­zottság és 15 polgári bizottság. A nőbizottságokba az elmúlt he­tek folyamán 644 tagot válasz­tottak, ebből 87 HNB képviselő­nő. Ezek a segédszervek általá­ban a társadalmi és gazdasági élet legkülönbözőbb szakaszain nyújtanak segítséget a HNB­knek, főként a mezőgazdaság terén, de figyelmük kiterjed a kultúr-, és a nevelőmunkára is. A polgári bizottságok 16 munkát végeznek Rozsnyón és Dedinky községben, viszont Sir­ken, Slavecen, Murányban és Stratenán ezek munkája nem érte el a kívánt színvonalat. Rozsnyó város nemzeti bizott­sága rendszeres kapcsolatot tart a polgári bizottságokon?, tanácskozik velük, kikéri véle­ményüket, bizonyos feladatok végrehajtásában szabad kezet ad, sőt anyagi eszközöket is bo­csát rendelkezésükre .... IGY VALÓSUL mev a rozsnyói járás államhatalmi szervein be­lül a dolgozóknak a közügyek rendezésébe, a falvak életé­nek irányításába, formálásába történő aktfv bekapcsolódása. KA inéi magasabbra emelkedik­á pilóta, an­nál kisebbnek lát f a az embereket, végül már észre sem veszi őket. Bár a ranglétra nem hasonlítható a repülőgéphez, mégis fel lehet rá kapaszkodni olyannyira, hogy onnan, felül­ről holmi esetlen törpéknek látszanak az em­berek. Ranglétra, a hiúság kakasülöje. De sok emberrel elfeledteti a múltat! Azt, hogy hon­nan Jött: a szülői házat, a szegénységet, a haj­Emberségből: elégtelen dani barátokat, munkatársakat, ismerősöket, mindazokat, akik „lent" maradtak. A minap megállított az utcán egy régi is­merősöm, aki az egyik bratislavai nagyüzem­ben afféle postai teendőket végez. — Képzelje, hogy jártam a minap, amikor a főpostán voltam a levelekért — mondotta. — Már éppen indultam a villamosmegállóhoz, amikor megpillantottam az üzemi kocsit, az Igazgatónk kocsiját. A sofőr jó ismerősöm, gon­doltam hát, megkérdezem, nem tartanak-e ha­zafelé, az üzembe. Hátha szerencsém lesz és engem is elvisznek, nem kell cipekednem a jene nagy táskával. A sofőr, amikor megpillantott, intett a ke­zével. — Jöjjön csak, jöjjön, pár perc múlva indu­lunk vissza az üzembe. Az „öreg" mindjárt itt lesz, valami egészen apró dolgot intéz. Nagy örömmel helyezkedtem el a kocsiban. — Na — mondom — ez egyszer én is kifog­tam! — Semmiség az egész! — mosolyog a sofőr. — Van hely bőven, miért ne vihetnénk be az üzembe, ha már ttt járunk. Na, már jön Is « diri.... A sofőr kiugrott a kocsiból és udvariasan kinyitotta az ajtót. Az igazgató már lehatolt, hogy belépjen, de az utolsó pillanatban vlsx­szahökkent. Benézett a kocsi belsejébe és ösz­szeráncolta homlokát. — Mondja, kérem, hogy merészel... — Bocsánat, igazgató úr, gondoltam, hogyha úgyis visszamennek az üzembe, talán, ha nem vagyok a terhére, engem ts hazavisznek... — Ogy tudom, van villamosbérlete az üzem töl! — Hogyne, kérem, van ... — Akkor, miért nem megy villamossal? —• Gondoltam ... — Maga ne gondoljon semmit. Mit képzel? Egyszerűen beül a kocsiba? Leforrázva kászálódtam kifelés és igyekez­tem minél messzebb kerülni. A megszégyení­téstől szinte lángolt az arcom. Elmenőben még hallottam, ahogy odaszól a sofőrnek: — Mit képzelnek ezek ai emberek? Talán „Ilyenek" számára tartja az üzem a kocsit? — Mit szól hozzá? — kérdezte végül az Is­merősöm ... Mit lehet ehhez hozzátenni? Hiányzott az emberség, a jóakarat, hiám/zott az egyszerű dolgozókkal való együttérzés Az egészben ép­pen az az érdekes, — mint később mentudtam hogy az Igazgató néhány esztendővel ez előtt, szintén munkásként dolgozott az üzem­ben ... Már elfeledte, hogy valamikor ő is egyszerű dolgozó volt. Elfeledte, eltemette. Illyés Gyula egyik szép versében így vall ' a néppel való összetartozásáról: „Nem feledhetem én / soha, honnan lőttem. / Sza Ionban is azt hiszem, hogy / k'/ti/ánk >ár mti göttem." Ezt valóban nem szabadna elfelednie soha. senkinek, hogy jobb. igazabb legyen az életünk. —des —

Next

/
Thumbnails
Contents