Új Szó, 1966. május (19. évfolyam, 119-148. szám)

1966-05-24 / 141. szám, kedd

Reviiszínházak • Hetek óta türelmetlenül várták. Végre megérkezett az Olympiába a párizsiak leg­újabb „szerelme", a „fenome­nális" Antoine. Az énekessé vedlett volt Centraie-lskolai növendék (innen kerültek ki az ország nagy matematikusai) rövid időn belül megdöntötte az összes rekordot, még a „csodás" yé-yékét is. Négy hó­nap alatt 600 ezer hanglemeze kelt el! A rádióban rendezett népszerűségi versenyen Antoine zagyva dalai közvetlenül Jean Ferrat csodaszép Patyomkinja után a 2. helyre kerültek! Antoine „O jé"-it már vala­mennyi húsz éven aluli fiatal énekli. Mivel ragadtatja így el a kö­zönséget ez a beatnikeknél is hosszabb sörényt viselő, feszes fekete nadrágban és vlrágmin­tás blúzban fellépő „dalnok"? Talán azzal, hogy megbotrán­koztatja hallgatóit? „Kimon­dom, amit gondolok, és úgy élek, ahogy akarok" — mond­ja egyik dalában. Sanzonjaiból száműzte mindazt, amit eddig hagyományosan dalba foglal tak: a gyengéd szerelmet, a természet szépségét stb. Dylan amerikai énekes új Irányát követve Antoine dalaiban elvet mindent: a háborút, az osto­baságot, az előítéleteket, a fennálló rendszert, a yé-yéket harmonikájukkal együtt. Meg kell hagyni, hogy „döfései" találók és görbe tükröt állítva a világ elé, ügyesen kigúnyol­ja az eszteleB tilalmakat. Me­rész hangokat üt meg, de san­zonjainak dallama elriasztó. • Sokkal kiérdemeltebb volt a valóban nagy tehetségű, cso­daszép hangú és bűbájos meg­jelenésű Joan Baez amerikai énekesnő sikere, aki a béke és a testvériség dalát zengi most világszerte. • Léo Ferré fellépésével a Boblnóban újabb bizonyítékát adta, hogy amilyen maróan gúnyos, ugyanolyan poétikus ls tud fenni. • Valóban elképesztőek a varsói Mazowsze együttes "vir­tuóz téncmutatványai az Al­hambrában. Művészi volt a rendezés. Humor, fiatalos hév, lendület és egészséges élet­öröm sugárzott az előadásból. Mozi • örvendetes, hogy a can­nes-i filmfesztiválon mégis be­mutatták Rivette Apácáját, melynek forgalmazását a fran­cia kormány megtiltotta. Ke­vésbé helyeselhető, hogy a ver­senyből kihagyták Alain Res­nais A háborúnak vége című, egy hivatásos spanyol forradal­márról szóló filmjét, „hogy Francőt ne sértsék meg". Jean-Luc Godard legújabb filmjének, a Hímnem-nőnem­nek — akárcsak előző alkotá­sainak is — sok lelkes csodá­lója, de ugyanannyi becsmérlő­je ls akadt. De még a csodálók is kénytelenek beismerni, hogy Godarnak voltak már ennél si­kerültebb alkotásai is. Űj könyvek • Egy hírhedt náci halál­táborban kirobbant lázadásról szól Jean Francois Steiner Treblinka című regénye, melyet az év legmegrázóbb könyvének tartanak a kritikusok. Sikert jósolnak továbbá Daninos, Qneneau és Christiane Roche­fort legújabb műveinek ls. • A Lettres Francaises folyó­irat (igazgatója Aragon) teljes terjedelemben, más francia la­pok kivonatokban hozták Laco Novomeskýnek a véleménynyil­vánítási szabadságról a Lite­rárni noviny-nak adott Interjú­ját. Ha sok a munka — kevés a jutalom? Mit láttunk az „idegszanatóriumban*'? • Az átmeneti időszak aránytalanságai • A problémák megoldásának útja: az űj irányítási rendszer komplex bevezetése Tréfásan „idegszanatóriumnak" nevezik az apátfalusi Pola­na szövőgyár kivarró részlegét. A belépőt valóban meglepő csend fogadja a hatalmas teremben, amelyben vagy százöt­ven asszony dolgozik, de halk neszeken kívül alig hallani va­lamit. A szövőgyárból nem hallatszik ide a gépek zakatolása, itt pedig csak elvétve akad gép. „Szövetkórház" ez, ahol hosz­szú vég vásznakon, szöveteken kijelölik a szövéshibákat, für­•ge kézzel kivarrják az „eltévedt" szálakat. A zakatoló gyár e nyugodt munkahelyére úgy kerültünk, hogy az új irányítási és jutal­mazási rendszer egy szembe­szökő visszásságára lettünk fi­gyelmesek. Ar elsG negyedév eredményei úgy alakultak az apátfalusi gyárban, hogy a vál­lalat gépgyárában 260 koroná­ra szökött az egy főre jutó ré­szesedés előzetes összege, ám ugyanakkor a szövöde átlaga nem haladta meg az öt koronát sem. Furcsa dolog, hogy tex­tilgyárban a gépipari részleg nagyobb jövedelmet szerezzen, mint a termelés alapját képest szövő részleg. Talán rosszul dolgoztak a szövőnők? Kevés szövetet gyártottak, vagy nem használták ki a munkaidőt? Nem, a felelős vezetők tanúsá­ga szerint a szövődében Igen jól dolgoztak, munkájuk volt olyan intenzív, mint a gépgyár­ban. És mégis! Akkor itt vala­mi hiba lesz a jutalmazási rend­szer körül... A fonák helyzetet magyarázó egyik mozzanatra a csendes ki­varróban bukkanunk. Kladtvik Katalin, a műhely főművezető­je megismertet a jutalmazási rendszerrel: — A műhelyben a fizetések 900—1000 korona körül mozog­nak. Az átlagprémium a fizeté­sek 16 százaléka. Ebből nyolc százalék a műhely terv teljesíté­sétől, nyolc százalék pedig az egyéni normateljesítéstől függ. A prémiumok elosztása már e rendszer alapján sem lehet egyenlő, mert a jutalom fele az egyének teljesítményétől függ. — Az új irányítási rendszer­ben esedékes nyereségrészese­dés elosztása csak az év végén lesz Időszerű. Az igazságos el­osztásra azonban már most megteremtjük a feltételeket, mégpedig a személyi számlák pontos vezetésével. Hogy elejét vegyük másfajta igazságtalan­ságnak ls, a munka elosztásá­nál is ügyelünk arra, nehogy valaki az úgynevezett „jó", te­hát nagyra értékelt és aránylag könnyű munkán aránytalanul kimagasló eredményeket mutat­hasson fel, míg más csupán ne­hezebb munkája miatt alacso­nyabb normateljesítéssel kárt szenvedjen. Ez nem egyenlősdi, ellenkezőleg, a „jó" és a „rossz" munkát felváltva oszt­juk fel, hogy mindenkinek egyenlő esélyei legyenek megmutatni, mire képes. Az eddig elmondottak szerint — amit pontosan vezetett ki­Kutatások bizonyítanak — úgy tűnik, hogy a műhelyben min­den a legnagyobb rendben van. Ám megfeledkeztünk egy lé­nyeges dologról: a kivarró egy gazdasági egységet képez a szö­vődével. Az egész gazdasági egység eredményeitől függ a bruttó jövedelem összege, s így a kivarróra jutó részesedés is. És itt alakul ki az első ellen­tét: ha a szövöde sok hibát kö­vet el a szövésnél, akkor a ki­varróban egyszeriben sok lesz a munka, nagyok lesznek a tel­jesítmények, de mert sok a hi­ba, a jövedelem nem növeked­het ennek megfelelően. Ne fe­ledjük, a kivarró nem más, mint hibajavító. Furcsa is vol­na, ha azon lennének érdekel­tek, hogy minél több legyen a szövés! hiba. Ogy látszik, itt mindenképpen rosszul járnak: ha kevés a hiba, kicsinyek a tel­jesítmények, s kevés jut egy­egy főre, ha viszont soic a hiba, ez csökkenti a bruttó jövedel­met. Hogyan kászálódnak ki eb­ből az elvarázsolt körből? — Sok hibát még kajivítha­tunk — válaszolja a művezető­nő. — Hozzánk a szövődéből, tőlünk a kikészítőbe megy a szövet. Az aránytalanul megnö­vekedett hibamennyiséget azon­nal jelentjük a szövödének, a jelzések szerint pontosan tud­juk, melyik gépen történhetett a hiba. Ezt ők azonnal kötele­sek kijavíttatni. Ugyancsak megegyezésünk van a kikészltő­vel, amely ha hibát követ el, köz­Mi a helyzet a kereskedelemben? Júniusban lengyel, szovjet és olasz burgonya kerül a piacra • Bútor van, de nem olyan, amilyent keresnek • A hiánycikkektől eltekintve a lakosság ellátása zökkenőmentes • Csökkent az érdeklődés a kiegészítő kölcsön Iránt van a kombinálható bútorokból is). A burgonyaellátásban június­ban javulni fog a helyzet, mi­vel Lengyelországból, a Szov­jetunióból és Olaszországból behozott burgonya kerül a piacra. (— szí —) vetlen kapcsolatunk révén ki­javíthatjuk. Szövetkórház va­gyunk, kérem, az a feladatunk, hogy minden kijavítható hibát kijavítsunk. A kijavított áru pe­dig jó áru. Igaz, igaz, de akkor miért lett a szövöde jutalom-átlaga csak öt korona? A látottak, hallottak után úgy véljük, hogy ez az alacsony részesedési átlag az aránytalanul nagy munkaráfor­dításból adódik. Míg a gépgyá­ri részleg befejezett munkát ad le — megszerkeszt egy újfajta textilgyári gépet, pótalkatrésze­ket gyárt stb. — s ebből alaklt­ja ki bruttó jövedelmét, addig a szövöde és a vele összefüggő műhelyek (a kivárró is) egy­másnak ellentmondó tevékeny­séget fejtenek ki. Mert munka­időt és rezsiköltséget von el a hibák elkészítése is és kijaví­tása is. Emellett a hibák kijaví­tása külön is jutalmazott tevé­kenység. Ám a teljes jövedelem alakulása csak a végeredmény­től, tehát a hibátlan szövet mennyiségétől függ. A kivezető út ezek szerint az lenne, ha a szövöde hibamennyisége roha­mosan csökkenne, s a kivarró, Illetve hibajavító csökkenthetné a munkaráfordítást, illetve a létszámot. Ez a probléma alapjában nagyarányú műszaki fejlesztés­sel áldható meg. A Pofana nagyszabású rekonstrukció kü­szöbén áll — új részlegeket építenek és rendeznek be kor­szerű gépekkel. Ez a munka azonban előreláthatólag csak 1968-ban kezdődik meg. Az üzemvezetőség addig is a jutal­mazási és érdekeltségi rend­szer tökéletesítésével igyekszik megoldani a mindenképpen fo­gas kérdést. Módosításokat haj­tanak végre olyan értelemben, hogy a nyereség zömét adó, közvetlenül szövetet gyártó részlegek ne károsodjanak már az idei — első nyereségrésze­sedéskor sem. A felemás megoldás a Poía­nában sem fizetődik ki, bár mindeddig semmiféle különö­sebb zavar nem érezhető a gyárban. Az új Irányítási rend­szer csak akkor hozza meg a kívánt és feltételezett ered­ményt, ha azt komplex módon és következtesen érvényesitik. Az üzemben ez azt jelenti, hogy az eddiginél hatásosabb módon a hibaszázalék csökkentéséhez kell majd kötni az anyagi ér­dekeltséget. A nagyobb jutalom minden esetben annak jusson, aki a gyár bruttó jövedelmének kialakításában a legnagyobb mértékben részesedik. Minden módosítás azonban hiábavaló lenne, ha nem kapcsolódna egy­be a minőség gyors és nagy­aranyú javításával, a szövödei munka színvonalának emelke­désével, a gépi hibák számának csökkentésével. VIICSEK GÉZA Szlovákiában a kiskereske­delmi forgalom áprilisban 0,4 százalékkal volt nagyobb a ter­vezettnél. Ez globális adat, mert az Üzlethálózatban 0,7 százalékkal kisebb forgalmat értek el, mint amilyet a terv­ben erre a hónapra előirányoz­tak, de a vendéglátóiparban 6,7- százalékkal túlteljesítették esssjsssssssssssssssssssssss/sssssssssssssss//ss/ssssssssssss/ssssssss/sss/ssssssssss/s/sssssssssyssyssssssss//ssfssssssssssss/ss//ss//s* A devini Kožatex termelőszö­vetkezet szakmunkástanuló központjának növendékei pénz­tárcákat, női táskákat, akta­táskákat, bőröndöket stb. ké­szítenek. Három év alaitt meg­tanulják a bőröndös mester­séget és azután a szövetkezet műhelyeiben lépnek munkába. Képünkön: Első évfolyambeli szakmunkástanulók Pónya Gynla mester utasításai szerint bőr­vékonyftó gépen dolgozik. (Remp felvétele) válasz olvasóinknak A vasárnapi munkáról Hencze Erzsébet és még négy nagymegyeri olvasónk kérdi, milyen pótdíj jár a va­sárnapi munkáért, továbbá kö­telesek-e vasárnap ís dolgozni. Olvasónk leveléből kitűnik, hogy olyan üzemről van szó, amelyben vasárnap ls kell dolgozni. A munkatörvénykönyv 92. §-a értelmében a munkaadó válla­lat vezetője köteles a munkát úgy beosztani, hogy a dolgo­zóknak minden héten legalább egyszer megszakítás nélkül 32 óra pihenője legyen, éspedig lehetőleg úgy, hogy ebbe bele­essék a vasárnap. Ha ez üzemeltetési okokból nem lénne lehetséges, a meg­szakítás nélküli heti pijienés­re legalább 24 órát kell biz­tosítani, bizonyos mezőgazda­sági üzemekben kivételesen he­tenként jár legalább 24 órás megszakítás nélküli pihenés. A mezőgazdasági üzemekben a munkát a Tt 1965/66 sz. vég­rehajtási rendelet II. §. értel­mében lehetőleg úgy kell meg­szervezni, hogy a megszakítás nélküli pihenés legalább két­hetenként vasárnapra essék (a közlekedésben, állandó üzemel­tetésű ipari üzemekben három­hetenként kell a megszakítás nélküli pihenésnek vasárnapra esnie). A munkatörvénykönyv 116. § -a értelmében az éjjeli órákban és a munkaszüneti napokon (rendszerint vasárnap) végzett túlmunkáért az alapbéren kí­vül 50 százalékos pótdíj jár. Csak rendes munkabér jár an­nak a dolgozónak. akinek munkaszüneti napja nem vasár­napra, hanem hétköznapra esik. Dr. F. J. a tervezett forgalmat. Az év elejétől a kiskereske­delmi forgalom tervét 101,8 százalékra teljesítik, ezen be­lül az üzlethálózatban 101,1 százalékra, a vendéglátóipar­ban 105,9 százalékra. Az év elejétől a bútort kivéve minden tröszt teljesíti a kiskereskedel­mi forgalom tervét. A fogyasztási szövetkezetek, amelyek a vidéket látják el iparcikkekkel és élelmiszerrel, a kiskereskedelmi forgalom tervét áprilisban 4,2 százalék­kal, a múlt év hasonló hónap­jához viszonyítva pedig 9,8 szá­zalékkal teljesítették túl. A belkereskedelem tervtelje­sítését áprilisban a következő két fő tényező befolyásolta: — a lakosság a meleg i*6 következtében korábban vásá­rolt tavaszi kellékeket, főleg ruhát és cipőt; — csökkent a kereslet, főleg a kiegészítő kölcsön iránti, ér deklődés. Külön probléma a bútor. Áp­rilisban 13,4 százalékkal, az év elejétől pedig 10,7 százalékkal kevesebb bútort adtak el a tervezettnél, de a bútorvásárlás a múlt év első négy hónapjá­hoz viszonyítva is 6,2 százalék­kal csökkent ez év négy hó­napjában. Bútor van. de nem clyan, amilyent keresnek (ebéd­lőt, hagyományos hálót, s hiány PETRÖCI BÁLINT: Valaki kofof tv Imádta a tengert. Napfür­dőzött már Várna mellett, két­szer üdült a romániai Mamaiá­ban, lubickolt a Balti-tenger­ben. Es mtndig visszatért. Ba­ráti országokban járt, nem „úszhatta" át a tengert. Csak most. Igen, csak most jutott az eszükbe: B. Eva, a telt testű, szép fekete hajú lány nagyné­nije az Egyesült Államokban éli Elfelejtették, hogy az apjának valamikor jól menő üzlete volt? Es különb akart lennt mtn r'->n­kinél! Szeretett kitűnni a töb­biek közül! Nem fért meg kis szülővárosában. Türelmesen várt a kedvező alkalomra, hogy ka­pitalista országba utazhasson! Ezért nem ment férjhez, pedig már huszonkilenc éves. Még az Irigyet sem mondhatják, hogy az évek nyomot hagytak volna az arcán. Másoknak tartogatta, ápolgatta szépségét... A kis városkában körhinta­ként kezdett keringeni a sok hír. Csak egy házban, a városka pe­remén magas kőfallal körülvett házban zárkóznak el a fantá­zia körhintája elől. Az ősz fejű idős asszony, a fekete hajú lány édesanyja már elsírta a könnyeit. Fátyolos lett a sze­me. Maga elé meredten ül a konyhában. Miért? Miért? — rebegi az érthetetlen kérdést. A lányai vigasztalják. A kis bő­röndöt vitte magával, csak né­hány könnyű nyári ruhát. Ha szökni akart volna ...De miért hagyott el? Rossz voltam hoz­zá? Ritka szép volt az ősz. Ara­nyos ősz. Ott délen, ahová az ll-18-as vitte, az október a mi nyarainkra emlékeztette. Szom­bati napon érkeztek Athénba. Tizennyolcan voltak. Turisták. Csak ö jött Szlovákiából, a töb­biek csehek voltak. Lelkendez­tek, gyönyörű itt. Kékebb az ég, forróbb a napsugár. Es az ókort romok, a magasba szökő oszlopoki A fekete hajú lány habfehér ruhában gyönyörködött az Ak­ropoliszban. A magas oszlopok előtt állt. Gondolatban az ókor­ban kalandozott. Amikor az ál­mélkodó turistákra pillantott, egyszerre nagyon kicsinek érezte magát. Kicsiny porsze­mek vagyunk a történelemben! Ezért kár volt idejönnie, hogy még élesebben lássa az ember törpeségét. Erezte ezt odahaza ts. Az utóbbi hónapokban aka­rata ellenére ts. Félni kezdett az élettől. Az emberektől. Az anyjától, ök voltak a magas, büszke, ősi oszlopok, ő meg a kicsi porszem, akinek kár volt a világra jönni. De nem mutat­ta félelmét, törpeségét. Össze­zsugorodó lélekkel ís mosolyog­ni tudott. Es mind gyakrabban mosolygott. Vidám, gondtalan Eva! -Nem olvasták le ajkáról, hogy erőszakolt a mosolya. Még az anyja sem. A titka ti­tok maradt. Senki sem sefti, *iogy magzatot hord a szíve alatt. Elutazása előtt színész­kednie sem kellett. Felszabadí­tó érzésként hatott már az a gondolat ts, hogy messze kerül az ismerősöktől, a nővéreitől, az édesanyjától, a vizsgálódó tekintetektől. Már nem tarthat­ja sokáig titokban anyaságát. Nyelvére venné a kis város. Ujjal mutogatnának rá. Régi, ismert család sarja, és leány­anya! Hogy álljon az édesanyja elé, hogy magyarázza meg, hogy a nyár elején ... Nemi

Next

/
Thumbnails
Contents