Új Szó, 1966. május (19. évfolyam, 119-148. szám)

1966-05-22 / 139. szám, vasárnap

„A harc és a munka adott tartalmat életemnek.. Idős kommunista kettős jubileuma A

z utóbbi időben Bodrogközt jártam, s Így gyakran találkoztunk. Észrevettem, fiatalos hévvel figyelte Trebišovon a járási pártkonferencia tanácskozását. Láttam kemény léptekkel menetelni Királyhplmecen az idei május elsejei felvonuláson ... Amikor Varga Feri bácsi vézna alakját a napokban megpillantottam a Leleszi Állami Gazdaság cukorrépaföldjén, a „műhelytáblában", nem tudtam türtőztetni kíváncsiságomat, s megkérdeztem, hány éves. Eres kezével a kapa nyelére támaszkodott s rám vetette tekintetét. — Az idei május kettős ünnepet jelent a számomra, 22-én betöltöm hetvenedik életévemet, és 40 esztendővel ez előtt, Ilyentájt lettem a kommunista párt tagja ... — Körülnéz, egyik kezével a derekát tapogatja s megszólal. — Na, mára elég lesz,... elmúltam húszéves, majd holnap folytatjuk ... Lassan, beszélgetve bandukoltunk az illatos virágú akácfák között. — Hej, de sokat Jártam ezen az úton — emlékezik. -r- Akkor még nem övezték ezek a fák, az út is gödrös, sáros volt... Árad belőle a szó, az 1919-es eseményeket idézi. Bajúsz Sándorral, Szűcs Mihállyal, Palágyi Sándorral meg néhány társával hosszú utat tett meg hol gyalog, hol szekéren, míg Sátoraljaújhelyre, a kiképzőtáborba ért. Onnan Miskolcra irányították, ott szolgálta a Tanácsköztársaságot A túlerőben levő románok fogságába esett. Keserves emlékek, melyek mély nyomot hagytak a munkásemberben de küzdelemre, cselekvésre serkentették ... Varga Ferenc neve hamar a hatóságok listájára került. A falu akkori főjegyzője ilyen „kádervéleményt" küldött róla a járásfőnöknek: „ ... Éppen olyan izgága, rendbontó, mint Zsigmond József, Lengyel Gyula, Bajúsz József, Török Imre, Szarvas József, meg a többi kommunista..." Abban az időben a közrend ellenségeként tartották számon azokat, akik a sanyargatott munkásnép jogaiért nyíltan síkraszálltak. V

arga elvtárs már egy éve tagja volt a kommunista pártnak, amikor 1927-ben beválasztották a községi képviselőtestületbe. Szűkösen volt a kenyér, éhbérért dolgoztak a nagycsaládos munkások. Több mint kétszáz ember vonult be Királyhelmecre, munkát, kenyeret követelve a hatóságoktól. — Kaptunk is, de nem kenyeret. Előbb a csendőrök puskatusa döngött elcsüggedt, fáradt testünkön, aztán kerültem Zsigmond Józsival a járási főbíró, Zombory elé. Nem volt szűkmarkú a „jutalomosztásban", 12 napot és kétszáz koronát sózott a nyakunkba. Kinek volt akkor kétszáz koronája? Huszonkét napot ültünk. A megtorlások ellenére sem lankadt Varga Ferencnek és társainak elszántsága. Tudták, hogy harcuk igazságos, nem lehet eredménytelen. Valóban így is volt, siker követte az általuk vezetett, béremelést követelő aratási, majd dohányos sztrájkokat Leleszen, a nagygéresi birtok munkásai részére is kiharcolták a nagyobb kommenciót. Tiszaújlakon, az árvizet követő esztendőkben Feri bácsi is — mint kőműves — részt vett a falu újjáépítésében. A vállalkozók zsíros nyereséget vágtak zsebre, a munkások bére pedig hallatlanul alacsony volt. — Ügy emlékszem, — mondja —. mintha tegnap történt volna. Egy fiatal ember kíséretében felkeresett néhányunkat az építkezésen Török elvtárs, Kárpátalja akkori kommunista képviselője. Rögtön szót értettünk, nyolc napig tartott a szervezkedés, ezt követően ezer munkás sztrájkolt két napon át. Követelésünket végül kielégítették. A

felmelegedett, puha aszfalton átforrósodott a lábbelink, homlokunkon izzadság gyöngyözött, jólesett betérni a Varga-porta hűsébe. — Még jól megy a gyaloglás Feri bácsi 1 — jegyeztem meg. — Megszokta azt az én lábam. Sokat gyalogoltam életemben. Nem volt az én Időmben ilyen buszjárat, mint ina, meg pénz sem akadt járműre. Megtörtént: 28—30 kilométert tettünk meg gyalog, hogy eljussunk a pártgyülésekre. Csodálatos, mennyi esemény, harc és küzdelem hagyott nyomot ennek a koros, de ma sem tétlen embernek az életében. Sok megpróbáltatást átélt Varga elvtárs. Gyakran bezárult mögötte a börtön ajtaja. Ki törődött cseperedő gyermekei sorsával? A Horthy-rendszer pribékjei nemegyszer darabokra törték csontos testén a botot. A rendőri felügyelet, a bizonytalansággal teli élet sem tudta megingatni hitében. Végül megélte azt, amiért harcolt, amiért egészségét áldozta. A legutóbbi húsz esztendő részben feledteti küzdelmes életének árnyoldalait. 1945 után részt vett a párt újjászervezésében, különböző vezető tisztségekben tevékenykedett, 17 éven át volt népbíró, 11 évig dolgozott a helyi állami gazdaságban, ahol egy évtizeden keresztül irányította az üzemi pártszervezet munkáját. H

ét évvel ezelőtt nyugdíjazták, de azóta is többször látták kezében a malteros kanalat, legutóbb pedig cukorrépakapálás közben találtam. Azt mondja, 10 ár gondozását vállalja minden évben. De miért? Ráférne a pihenés. — Nem tudok munka nélkül élni — magyarázza —, talán mér nem is élnék, ha nem dolgoznék, hiszen egész életemnek a munka adott tartalmat és értelmet. KULIK GELLÉRT A maszk mögött is ott áll az ember LÁTOGATÁS LÖFFLER BÉLA MŰTERME Világszerte ismertek a Karlovy Vary környékén készült porcelánok. Felvételünkön Jana Koritinová, a dvoryi porcelángyár dolgozója az Amerikai Egyesült Államok megrendelésére készülő tányérokat díszíti. (Kovács Árpád f elv. J Vakító carrarai márványból, svéd és belga gránitból, kőből, indiai paliszanderből, körtéből, cseresznyéből, szilből, hársfából, tiszafából faragott figurák, kifejező portrék, jellegzetes szoborcsoportok, pompás, élethű kompozíciók ... Björnson, Beethoven, Lenin, Gorkij, Schönherz Zoltán, Petzval, Grock, a zenebohóc, Bundzik Pista, a híres kassai cigányprímás ... „Fiatalság", „Kétségbeesés", „Pihenés", „Közös út", „Szégyenkezés" meg sok-sok más ballada-finomságú alkotás. Egy kiforrott művész következetes, lényegre törő kezeírására utalnak, valamennyi a hatvanesztendős szobrász tehetségét, szorgalmát, karakterét és sokrétűségét igazolja. Elegendő egy röpke betekintés a műterembe — az otthonba, s ez azonmód elárulja gazdája szenvedélyét, életét. A műterem múzeummal vetekedhet: szobor-, kép-, nipp-, porcelán-, kerámia-, keramika-gyűjtemény... Löffler Béla szobrászművész hatvan évvel ezelőtt született Kassán, harmincöt éve él és dolgozik az Andrej Kmef 40. szám alatti — ma már patinás — műtermében. Húszéves korában jegyezte el magát a szobrászattal — immár egy életre. Prágában és Budapesten szerzi meg alapismereteit, később külföldön jár, tanul, fejleszti látókörét. Bécs, Németország, majd Párizs és London következnek. Közben szülővárosában dolgozik és debütál első önálló kiállításával. Olaszországi tanulmányút következik. Firenze, Verona, Róma! Michelangelo, Donatello, a quattrocento kiemelkedő mestereinek szobrai döntő hatással vannak fejlődésére. Elkészíti II. Rákóczi Ferenc emléktábláját, mely a kassai Dóm északi falára kerül. Ez szakkörökben is feltűnést kelt és pályadíjat nyer. „Kár, hogy ma már csak emlék, és csupán fényképeken maradt vissza", kesereg a deresedő művész. A felszabadulás utáni évek meghozzák egyéniségének teljes kibontakozását és végre elnyeri a társadalom elismerését. Közbeesnek kitűnő alkotásai: Az ismeretlen katona emlékműve Kassán, Lenin, Gorkij, a dargói emlékmű. — a „Győzelem". Nemrégiben avatták fel Szepesbélán a város főterén J. M. Petzval mellszobrát — egyik legújabb művét. Számos kiállításon vesz részt, közben bebarangolja Görögországot, az Egyesült Államokat, Kanadát. New Yorkban megcsodálja Alberto Giacometti és Henry Moore tárlatát. Nem idegenkedik az újszerűségtől, a képzőművészet, és kivált a szobrászat valamennyi irányzata érdekli, lelkesíti, s habár lelkében és felfogásában realista marad, a rodini elvhez ragaszkodik: „A szobrászat a domborulatok és mélyedések művészete, mely a formákat a fény és az árnyék játékában ábrázolja" . — Meggyőződésből, vagy következetességből realista? K -JB S "" X^Hf i - 1 I Bi I Íl BÉlilwIjc \ jji WrJ m ' 1. íj m L JfjS L * émm y - » * ' JáillSllÉB K WrJ m ' 1. íj m L JfjS L * émm y - » * ' JáillSllÉB Luui . — Gustáv René Hocke elmélete szerint egy művész addig realista, amíg a valóság elemeit és formáit érzékelteti. Persze, ez tág fogalom. A kidolgozás, a stílus formája változhat, lehet modern és eltérő a realizmus klasszikus értelmezésétől, de mindamellett az alkotás őszinte maradhat, valószerű. Fontos, hogy a művész következetes és igényes maradjon önmagával szemben, szem előtt tartsa a szobrászat és az anyag törvényeit. — Alkotásában előszeretettel tér vissza Thália jellegzetes alakjaihoz. Miért? Kedvenc témaköre? — Egy szobrász az emberi lélek és arcok búvárja, megmintázója és végül kifejezője. Az emberi arc viszont gyakran maszkot ölt, s leggyakrabban éppen a színpadon. Szenvedélyesen kutatom, mi rejlik a maszk mögött. Rigoletto, Boris Godunov, Cyrano, Don Quijote, Hamlet: a maszk mögött a szív, a lélek, mély emberi érzelmek. Örök téma. Kifogyhatatlan. — Melyik szobrát tartja a legkedvesebbnek ? — Nehéz kérdés. Ügy vélem, minden művészember egyformán felelne rá: amely éppen készülőfélben van. Közben hátrapillant egy kétméteres hársfatönkre. — Talán ez kivétel. Egyike a kedvenc domborműveimnek. Neve: „Maszkok". A három fábafaragott arc: Rigoletto, Cyrano de Bergerac, Don Quijote. Ez a három tragikomikus hős, ez a három igazságért, emberiességért küzdő ember örökké vonzani fogja a művészeket. Jellemük, sorsuk, megtört lelkük megnyilvánulásai — igazi tanúságtétel. Löffler Béla a Kelet-szlovákiai Galériában most megnyitott gyűjteményes, egész élete munkásságát átfogó kiállításán száznyolcvan művét állítja ki. Persze, akik ismerik szenvedélyét, ragaszkodását, rajongását, tudják, hogy a művésznél a keresés meg az alkotás ideje ezzel még nem zárult le. TÁNZER IVÁN 1988. V. 22. A kuszált sorok a levél írójának zilált lelkiállapotáról tanúskodnak ... „Kedves szüleim! Nagyon bánom tettemet. Tudom, nektek is keserűséget, álmatlan éjszakákat okoztam ... Soha többé nem tenném. De már megtörtént ... Bűnhődnöm kell..." A fiú tizennyolc éves. Levelét a börtönből írta. Szűk helyiség. Az ablakon rács. Otthon olvassa az anya, aki még öt gyermekről gondoskodik. És a nagymama, aki évek óta ágyban fekszik. Szeme megtelik könnyel. — Jó fiú volt. Ha hazajött, mindig megcsókolt Hányszor mondtam neki, hogy a barátok nem viszik jó útra! Nem hallgatott rám. De jó fiú ís voltl Volt... Rács mögül szemléli a tavaszból nyárba forduló természetet. A virágzó fák Illata árad ... A rácson kívül méhek zümmögnek. Nagy terhet visznek virágporból... A fiú terhe is végtelen. Nem tud tőle szabadulni! Agyát, lelkét nyomja. Egy február végi éjszakán társával együtt néhány perccel éjfél előtt leütött egy kerékpárost, aki látogatóban volt falujában — Ipolynyéken. Készült a bűncselekményre? Vagy csak pillanatnyi kihagyás? A kivizsgálás csupa tehertétel. Előzőleg már rátámadt a rend őrére is. Erős fiú. Súlyemelő. Édesanyja büszÜzenet a rácson túlról kén mutatja a járási versenyen szerzett ezüstérmet A tények könyörtelenül- vádolnak. Azon a februári éjszakán társával együtt leütött egy embeTt. Az ütés halálos is lehetett volna. Mindössze százöt koronáért! Reggel az összeget tizenöt korona híján (ezt állítólag a kocsmában költötte el), megtalálták nála. Es ráakadtak a szeszfőzőre is. Ez nem az övé ... Hány sajtóértekezleten vetődött fel ez a kérdési A szesz magas ára nem korlátozza az alkoholizmust... Az aszszony inkább otthon főzi olcsó cukorból a pálinkát primitív eszközökkel, csak a férj a fizetését ne költse el a kocsmában. A gyerekek mindezt látják ... És a példa ragadós, nemzedéket ránt magával. A törvény értelmében néhány literig a szeszfőzés nem is bűncselekmény ... De a néhány litert bűncselekmények követik. S itt már a törvény szigorú. A szigor azonban későn érkezik. Csak akkor, amikor a szesz már megtette a hatását. A falubeliek véleménye megoszlik ... Sokan tagadják, hogy a fiú rószeges lett volna. Véletlenül esett bele. Barátja vitte rá ... Mások váltig bizonygatják az ellenkezőjét. Az ágyhoz kötött nagymama könnyezik. — Elrontották a barátok ... Hogy tiltottam neki azt a másikat... El ls küldtem vagy kétszer. Ne barátkozzon az én unokámmal! Barátkozott. És többen állítják, hogy a „rossz barátot" az unoka rontotta el. A közbiztonságiak is ezen a véleményen vannak. Azért kérik, ellenőrizzünk mindent az ügyészségen. Maradnak a tények. Két fiatal szembekerült a társadalom törvényeivel. A két tizennyolc éves fiúval szemben a bíróság az egész társadalom képviseletében áll... Nem furcsa? Inkább szomorú és elszomorító. A társadalom minden Intézményével és rendelkezésére álló óriási anyagi és erkölcsi eszközeivel sem tudta elejét venni két fiatal lejtőre jutásának. És a levél a bizonyíték, hogy csak a rács mögött döbbentek rá tettük szörnyűségére. Honnan, miből fakadt a vad ösztön, a kegyetlen elhatározás? Hová veszett az érzés, az emberek Iránti szeretet, amikor Öklüket ütésre emelték egy védtelen, mit sem sejtő emberre? A fiatal, életerős kar hidegvérrel méri a csapásokat egy ember arcába. Azután sietve keresi a pénzt az ájuldozó áldozat zsebében. Emberi kéz... Házakat, iskolákat, utakat, elmés szerkezetű gépeket épít, hajókat, repülőgépeket, traktorokat irányít. Sebészi kést szorít és emberéleteket ment. S ez a kéz lendül ütésre. Néhány koronáért ölni, életet oltani ls képes. Ez a kéz rója a sorokat egy orgonaIllatos tavaszi napon a szűk cellában: Drága szüleim, nagyon megbántam ... Többé nem teszem ... Vajon mit ér az erő versenyén szerzett ezüstérem csillogása, ha a nemes emberi érzések hiányoznak és a lelkiismeretet rút, sötét foltok szennyezik? Talán még nem késő. A rácson is áttörő tavasz verőfénye és illata szunynyadó lelkiismeretet ébreszt és belehasít a tudatba. A tizennyolc éves fiatal keserű, örök nyomot hagyó tanulsággal indul az életbe. A megtévedt bűnöző megbánó levele legyen figyelmeztetés mindazok számára, akik előtt az élet áll, és akik az életre készítik jövő nemzedékünket. ZSILKA LÁSZLÓ