Új Szó, 1966. május (19. évfolyam, 119-148. szám)

1966-05-21 / 138. szám, szombat

A S

zerette a verőfényes tájakat. Északi hazája hideg volt és borongós, hát felkerekedett naposabb vidékek íelé... I? Marseille fogva tartotta, mint a szerető, aki kedvese vesztére tör. A kikötőben zajlott az élet: Hajók érkeztek, hajók indultak és eltűntek a messzeségben, mint az elérhetetlen álmok. Lesétált a Cannebiereen, Georges, a hölgyfodrász kint állt a lányokkal az ajtó előtt. A lányok vihogtak és nevetgéltek, amikor elment mellettük. Hirtelen elkívánkozott a városból. Az országúton megállított egy teherautót. A kocsi disznókat vitt és amikor leszállt, sokáig érezte magán az állatok penetráns szagát. Lement a tengerpartra, kis öblöt talált. Remek dolog volt, ahogy a szél simogatta az arcát és lábujjaival beletúrt a homokba. Levetkőzött, úszkált a parti sziklák között, szárítkozott a napon, majd szedte a holmiját, hogy lefeküdjön aludni. Ekkor egy ferdén nőtt vörösfenyő gyér árnyékában paradicsommal és kenyérrel telt kosárkát pillantott meg. A kosár mellett fonott üveg állt, a fürdőlepedőn pedig egy lány aludt félig árnyékban, félig a napon, karjára hajtott fejjel. Amikor leült, eszébe jutottak az ostoba libák a Cannebiere úton, akik vihogtak, amikor éhesen arra ment. A fiú kenyeret vett a kosárból meg paradicsomot. Miközben evett, minden harapással új erő költözött belé. Életöröme lassan visszatért. A nap túljutott a delelőn és az árnyék elérte a hegyet. Csönd honolt a tájon. Csak a tenger mormolása hallatszott, amint a hullámok tajtékot dobtak a parti kövekre. Az volt az érzése, hogy a világ hajnalán találkozott a leánnyal. Fel kellene ébresztenem, gondolta és megérintette a vállát. A lány megmozdult. — Bonjour, mademoiselle mondta. A lány kinyitotta a szemét, leiült és hunyorított a fényben. — Mit keres itt? — kérdezte. A fiú a kosárkára mutatott: — Éhes voltam, bocsássa meg. A lány ránézett. Hosszan, gúJiyoros és csodálkozó tekintettel. — Hogy hívnak? — Róbert. A lány mosolygott. — Én Dina vagyok, nem mersz rámnézni, mert meztelen vagyok? — Miért ne. — Add ide az üveget, szomjas vavyok. A lány ivott és odanyújtotta a fiúnak. — Igyál te is. Róbert kortyolt a napon meglangyosodott vörös borból és derűs kedve támadt. — Dina a neved? —• kérdezte. — Igen. Nappal itt vagyok, éjjel meg táncolok a Chateau D'If-ben. — A sziklaszigeten táncolsz? Nem, az ejyik marsellle-1 bárban. Nem ismered? — Még sohasem voltam bárban. — Honnan jössz? — Marseilleből. Guillaume testvérnél laktam. Merre van ez? — A teherpályaudvar mögött, a hajléktalanok menhelyén. Dina a tarkójára tette a kezét. — Akkor rendben van — mondta. Egy ideig hallgattak. Dina a fiú felé fordította a fejét. Hoszszú gesztenyeszínű haja volt és mandulavágású szeme. Bőrének színe a nap ellenére Inkább sápadt volt mint barna. — Mire gondolsz? — kérdezte. — A lábujjadra. Miért festetted be őket pirosra? — Mert így tetszik nekik. — Kinek? — A férfiaknak a bárban. 'ŕ-- Mezítláb táncolsz? s— Tetőtől talpig. Érdekel még valami? Róbert hallgatott. A lány lefeküdt, széttárta a karját és ívet Irt le veíe. Keze a combjához simult. A fiúnak úgy tetszett, hogy a bűvös körben fekszik, amelyet nem léphet át. — Gyere ide — szólt. ; Mellé feküdt és simogatta, s amikor megölelte, mindketten úgy érezték, hogy eggyé válnak a természettel, a tenger, a nap HMM WILLI MEINCK; z ifjú parkban és szél ritmusával, a világ hajnalán. Alkonyodott. A szél elcsendesedett és a nap lebukott a hegyek mögött. Kiúsztak és viszszafordultak. A parti lejtőn a vörösfenyő mellett kutya ugatott. Az ugatás lassan vonításba ment át. — Ki az? — kérdezte Róbert. — Veri a kutyáját. Felugrott, de Dina visszatartotta. — Hagyjad — mondta —, öltözz fel és gyere velem. Végigmentek a szőlők között. Hosszú sorokban álltak a venyigék hegynek fölfelé. Egy öreg ember puttonyban cipelte a földet, melyet az eső lemosott. Fehér Ingben volt, mintha istentiszteletre menne. Róbert utánafordult. Az öreg volt az egyetlen, akivel találkoztak. — Itt az ember elfelejti a tengert — mondta Róbert. — Mindenütt mezők és kertek, s a föld olyan becses, hogy a hátukon cipelik vissza. Felértek a magaslatra. Dina kinyitotta a kertajtót. Az előttük álló ház ajtajára tengeri csillagot szegeztek. Esteledett. Szellő borzolta a füvet. Dina megfordította a zárban a kulcsot. Haja fölött ott virított a tengeri csillag fehér csontváza. — Gyere be — mond'a. — Egyedül laksz itt? — kérdezte Róbert. — Néha felkeres az Igazgató. «— Milyen igazgató? — Annak az asszonynak a férje, aki megverte a kutyáját. De ne kérdezz ennyit, mert még meggondolom. A sötét szobán á: kimentek a teraszra. Amíg Dina a vacsorával bajlódott a konyhában, Róbert kint ült egy fonott karszékbe. A fák Illata keveredett a szomszédos hálószoba parfőmjével. Csodálatom volt a gondolat, hogy az éjszakát ágyban fogja tölteni. Az elmúlt héten egy szurok, és halszagú öreg csónakban húzta meg magát. A hegyek mögött ott volt a •tenger. Sós szagát erre hozta a szél és ha visszatartotta lélegzetét. hallani vélte a víz mormolását. Dina tányérokkal csörömpölt a konyhában. Az ablakon át fény szűrődött kl. Léptek hallatszottak és egy kutya ugatott. Róbert megpillantott egy asszonyt, aki uszkárt vezetett pórázon. Megállt, leoldotta a szíjat és azt mondta: „szaladj". Amikor kiegyenesedett, meglátta Róbertot a teraszon. Sokat ígérő este, uram — szólt oda. — jó szórakozást. Mivel a fiú nem felelt, továbbment, majd még egyszer megfordult és mély hangon mondta: „a viszontlátásra, uram". Szürke ruhát viselt, amelynek színe néhány lépés után beleveszett az esti homályba. Dina kihozta a vacsorát. Róbert nem említette a találkozást. A lány hússal és kenyérrel, meg különböző finom falatokkal kínálta. Amikor jóllakott, megkérdezte mikor kell Marseille-be utaznia. — Ma Itthon maradok — felelte. •— Ittál már pezsgőt? — Amikor Lyonból Avignonba vándoroltam, mindennap vörösbort ittam, mert ha a parasztoktól enni kértem, mindig bort adtak, meg kenveret. Tizennégy napig csak ezen éltem. De pezsgőt még nem próbáltam. Dina kihozott egy üveget és két poharat. Az üvegnek zöld színe volt és a poharakat csiszolt virágok díszítették. A lány töltött és odatolta neki az egyik poharat, amelyben pezsgett és gyöngyözött az ital. Miközben Ivott, arra gondolt, hogy még sohasem volt ekkora szerencséje, mint ma, és minél többet ivott ánnál tisztább lett a feje. A másik székben kuporgó Dina csak néhány kortyot hörpintett. Majd váratlanul így szólt: — Tudod miért hoztalak magammal? Róbert kérdőn nézett rá. — Együtt akartam lenni valakivel, aki tetszik. Holnap reggel el kell tűnnöd. Kiitta italát és újból töltött. >—• Felejtsd el, amit mondtam. Róbert azon gondolkodott, hogy maradjon-e, vagy menjen. De a leglangyosabb nyári éjszaka sem hasonlítható egy paplanos ágyhoz. Tapasztalatból tudta, hogy hajnalban mlNAGY JÖZSEF rajza lyen nyirkos a föld és az alvót belepi a hűvös harmat. i— Ne haragudl rám — mondja a lány. — Boldog vagyok, hogy Itt vagy velem és ha akarod, akár rögtön le is fekhetünk. — Nem, nem, szép Idekint. Tőlem égési, éjjel Itt maradhatunk. Egy mozdony fütyült. A hegy túlsó oldalán gyorsvonat rohant a síneken. Figyelte a zajt, amely kormos pályaudvarokra emlékeztette, aztán csend lett. Dina hozzáhajolt. <— Tudod, miért tetszel nekem? — Nam fontos. — De Igen. Elmesélem. Gyermekkoromban egyszer keresztülfutottam a parkon. Furcsa fák álltak benne, golyóformájúak és piramis alakúak. A gyepet nem tarkították virágok. A fűszálak olyan rövidre voltak nvlrva. mintha valaki zöldszínű gyUTaszálakat dugott volna a földbe. — Szokatlan egy park — vetette közbe Róbert. — Féltem, mert attól tartottam, hogy az őr kikerget, ha meglátja rongyos ruhámat. A férfi, akivel akkor egyik helyről a másikra vándoroltam, Így járatott, ö hegedült, én meg kéregettem. — Miért maradtál együtt vele? — Az apám volt. De hadd c ..-Mii' Mán;' Av £•:' JÜU meséljem tovább. A kertben márvány Istennők álltak, egy Ijjas fiú meg egy nztp ifjú, aki annyira tetszett, hogy egyre csak őt bámultam. Még le is térdeltem előtte, mintha imádkoznék. Szerencsére senki sem látott meg. Ivott egy kor'yot. Róbert látta a szemén, hogy gondolatai messze járnak. — Talán neír volt egyéb, mint egy gyermek álma — mondta a fiú. — Álom?, kérdezte a leány. — Nem, mondok neked valamit. A bárban töltött éjszakák üresek. Ügy kezelem a férfiakat, ahogy megérdemlik. Fütyülök rájuk. De néha azt kérdezem magamtól, minek élek tulajdonképpen. Érted? Róbert elgondolkodott. Nem tudta, mit ls válaszoljon. Az éjszaka tele volt szépséggel és mindent kínált, amit az élet nyújthat. — Az ember egyszerűen csak él — mondta — ha este éhesen lefekszem, remélem, hogy másnap jóllakhatok. — Neked nem kell olyasmit tenned, amitől undorodsz — válaszolt Dina. — Látod ott azt a rést a hegyek között? Amögőtt áll egy szikla a tengerben. Néha ott ülök a tetején. alattam hullámzik a víz — és hidd el, magam is csodálkozom, hogy még nem ugrottam bele. Ostobaság, ml? Nevetett és a pohara után nyúlt — Az az ifjú nem volt álom — mondta, miután Ivott. — Amikor a parkon át visszarohantam a kapuhoz, az őr kutyája megharapott. Itt a helye a combomon, látod. A fiú lehajolt, hogy megcsókolja a sebhelyet. — Ne — szólt rá a lány —, különben Monsieur Fouché jut az eszembe, s én most a parkbell ifjúra szeretnék gondolni. — Megsimogatta Róbert haját. — Kl az a Monsieur Fouché? — Az igazgató. Az övé a sok hajó a kikötőben. Madame a kutyával, a hálószoba, és a pezsgő, amit Iszunk. Ne Is beszéljünk róla. Felemelte poharát, a gyöngyöző Italt nézte. Kár. hogy nincs pénzed, akkor tovább r yütt maradhatnánk ... — A szegény olyan, mint a béna. A fiú ölébe ült, átölelte és a fülébee súgta: — Ne törődj vele drágám. Egy velem töltött nap és éjszaka több, mint amit kívánhatsz. — Majd keresek pénzt, s akkor visszajövök. •— Jól van aranyom. Igyál. Érzed, milyen bódító az éjszaka? Vigyél az ágvba. A fiú megcsókolta és a * karjába vette. A terasz ajtaja nyitva maradt. Éjfél tájban beborult az ég, s megeredt az eső. Róbert mélyen aludt. Dina fnlkelf és becsukta a terasz ajtaját. BOLDOG BALÁZS fordítása ENONZÖ! Harmadik napja érzek gázszivárgást. Egyszerre számtalan eset jut eszembe. Gyerekek, felnőttek kaptak már gázmérgezést. A kivizsgálás csaknem kivétel nélkül minden esetben figyelmetlenséget állapított meg. Ha a szivárgást Idejében jelentették volna, emberéleteket lehetett volna megmenteni. Azonnal hívtam a készültségi szolgálatot. A tizenhárom emeletes ház kapujában vártam őket. Perceken belül meg is érkeztek. Ketten ugrottak ki a kocsijukból, szerszámos táskával a vállukon. — Mi történt? — Szivárgás ... Harmadik napja. — Szivárgás? — Erősen érezni, a szomszédoknál is. — Uram, ne tréfáljonI Mi készültségi osztag vagyunkI Csak hirtelen támadt zavar esetén szállunk kl... — Nem tudom mikor támadt, de valami zavar itt ís van. — Ez a javítók dolgai — Drága jó ember, ha már itt van. fáradjon fel a lakásomba és nézze meg a hibát.. •— Ne tartson fel feleslegesen! Közben valahol gázömlés, vezetékrepedés lehet, életek foroghatnak kockán, ml meg itt lopjuk a drága időnket! — Nagyon kérem ... Elvégre itt ís életekről van szó . . — Nem érti, hogy nem a mi dolgunk! — En csak kérem ... — Maga tényleg azt hiszi, hogy csak úgy felkutyagolunk a harmadik emeletre? — Felviszem önöket felvonóval. — Vissza meg gyalog fövünk? — Vissza ís lehozom magukat. 10, feketét főz a felesénem . . Egy kupica konyakkal is megkínálhatom ... Értse meg, gyerekeim vannak. — Azt hiszi, lekenyerezhet? Vem szégyelli manót? Beváqták magukat a kocsiba és elrobogtak. Bevallom valóban szégyelltem magam. Nagyon. En a saját gyerekeim életét féltve feltartóztatok embereket, akikre másutt osetleq nagyobb szükség lehet. Merőben önzés! Csak a saját gyerekeim blztonsánát iátom más nem érdekel ... Hát nem vagyok én egy megvetésre méltó alak? Különben ls egy magasan szervezeti társada lomban mindenkinek megvan a maga pontosan megszabott helye. Mindenki oégzl a maga munkólát Mással nem törődik Hogyan is kívánhatnám az ellenkezőjét? MAGYAR KÖNYVESBOLT BRATISLAVA ^mm^mmammmmmmmmimmm—mmmmmmmmmmmaBmm MICHALSKA 6