Új Szó, 1966. május (19. évfolyam, 119-148. szám)

1966-05-19 / 136. szám, csütörtök

A londoni kikötőmunkások támogatják az angol tengerészek ál­talános sztrájkját. Hétfőn reggel az egyik londoni kikStő előtt közös gyűlést rendeztek, melyen a tengerészek és a dokkmunká­sok szakszervezeti vezetői mondottak beszédet. (CTK — R. Miller felvétele) Folytatódik az angol tengerészsztrájk Még mindig nem döntöttek a NATO székhelyének kérdésében Angol—amerikai megállapodások a NATO sorsáról Wlison brit miniszterelnök Tádió. és televízió beszéde nem ingatta meg a 65 000 tagot számláló angol tengerész-szak­szervezetet abban az elhatáro­zásában, hogy folytatja a bér­követelési sztrájkot. Bili Hogarth, a szakszervezet főtitkára óva intette a kabine­tet attól, hogy haditengerésze­ti egységeket vegyen igénybe sztrájk-törésre, mert mint mondotta —, ebben az esetben „azonnal kérni fogjuk a dokk­munkások támogatását". Közölte azt is, hogy egyre másra érkeznek szolidaritási táviratok a skandináv hajós szakszervezetektől. Hogarth szerint két-vagy há­lom héten belül 2500 brit hajó Párizs (ČTK) — A keddi franciaországi általános sztrájk, melyen megközelítőleg 10 mil­lió dolgozó vett részt, úgyszól­ván az egész ország gazdasági életét megbénította. A legtöbben (a dolgozók 60— 90 százaléka] a gázgyárakban, a villanyerőművekben és az is­kolák dolgozói közül sztrájkol­jak. Sok vállalatban villany­árain és gázhiány következté­ben szünetelt a munka. A sztrájk a párizsi városi forgalmon kívül súlyosan kiha­tott a vasúti és a tengeri köz­lekedésre is. A délutáni órákban a Bastil­marad legénység nélkül, illetve kényszerül veszteglésre. Mialatt az angol propaganda Wilson miniszterelnökkel az élén azt veti a tengerészek sze­mére, hogy nem jó hazafiak, mert általános sztrájkkal akar­ják kikényszeríteni az 56 órás munkahét megszűntetését, az angol vállalkozók és üzérkedők az élelmezésben beálló zavart árdrágításra akarják felhasz­nálni. Hirtelen emelkedtek az élelmiszerek nagykereskedelmi árai. A sztrájk már a tőzsdén is éreztette hatását — a font árfolyama 6 hónap óta a leg­mélyebbre zuhant. A kormány eddig csupán a hús kivitelét til­totta meg, hogy kiegyenlítse a behozatal várható csökkenését. le téren nagy tüntetésre került sor. A dolgozók tömegei bér­emelést és a munkafeltételek javítását követelték. Hasonló tüntetések zajlottak le más vá­rosokban is. Toulouse-ban csaknem 6 ezer munkás vonult fel az utcákon. Az Humanité tegnapi számá­ban megjegyzi, hogy Francia­országban 1958 óta nem volt ilyen nagyméretű sztrájk. A lap szerint a párizsi tüntetésen 200 000 személy vett részt. A sztrájkról elismerően nyilatko­zik a Combat is. „A szakszer­vezetek megnyerték a sztráj­kot" — írja. A KOMSZOMOL XV. kong­resszusának küldöttei folytat­ták tanácskozásukat. Megvitat­ták a Központi Bizottság beszá­molóját a Komszomol feladatai­ról. (ČTK) COUVE DE MURVILLE fran­cia külügyminiszter háromna­pos hivatalos látogatásra Len­gyelországba utazott. (ČTK) MUSZTAFA JAKUB jemeni miniszter Kairóban bejelentet­te, hogy Alekszej Koszigin, a Szovjetunió Minisztertanácsá­nak elnöke elfogadta a meghí­vást és Jemenbe látogat. A lá­togatás időpontját később ha­tározzák meg. ( ČTK) MOCAMBIQUE portugál gyar­matra tegnap ezer portugál ka­tona érkezett, hogy megerősít­sék a nemzeti felszabadító mozgalom ellen harcoló kato­nai egységeket. (ČTK) AUSZTRIÁBAN a közszükség­leti cikkek ára emelkedik an­nak ellenére, hogy az új kor­mány biztosította a lakosságot az árak szilárdságáról. A múlt évi árakhoz viszonyítva az emelkedés 4,8 százalékos. (ČTK) SVÄJC kiadta Nyugat-Némel­országnak Erhard Kröger volt Sturmbannführert, akit azzal vádolnak, hogy a második vi­lágháború idején a keleti front mögött részt vett férfiak, nők és gyermekek tömeges meg­gyilkolásában. (ČTK J A FLAMAND diákok Louvain­ban tüntettek a belga püspöki hivatal arról szóló döntése ellen, hogy a louvaini egyete­men meghagyják a kétnyelvű­séget. A rendőrség gázzal és tűzoltófecskendőkkel verte szét a diáktüntetést. (ČTK) DR. HERBERT APHTEKER, a marxizmus tanulmányozásaival foglalkozó amerikai intézet igazgatója, a haladó mozgalom közismert személyisége az ez évi választásokon képviselője­löltként lép fel. (ČTK) A PORTUGÁL bíróság ötévi börtönbüntetésre ítélte a 38 éves Carlos Campos Costát, a Portugál Kommunista Párt Köz­ponti Bizottságának tagját. „Felforgató tevékenység" cí­men emeltek vádat ellene. LEONYID BREZSNYEV, az SZKP Központi Bizottságának főtitkára, a Szovjetunió Leg­felsőbb Tanácsa Elnökségének tagja tegnap Vlagyivosztokba érkezett, hogy a primőrjei ha­tárterület képviselőinek átadja a Lenin-rendet. (ČTK) BERNARD GREGORY profesz­szor, a nukleáris kutatás euró­pai tanácsának vezérigazgatója e napokban a Szovjetunióba utazik, hogy a szovjet tudósok­kal az együttműködés lehetősé­geiről tárgyaljon. (ČTK) George Thomson, az euró­pai és atlanti kérdések brit ál­lamminisztere befejezte tárgya­lásait a NATO-ról Washington­ban. A hírügynökségi jelenté­sek arra utalnak, hogy egész­ben véve London és Washing­ton között egyetértés mutatko­zik azoknak az intézkedések­nek tekintetében, amelyeket az Atlanti Szövetség jelenlegi válságának leküzdésére foga­natosítani szándékoznak. Az Egyesült Államok ezek szerint helyeselné, ha a NATO Wa­shingtonban székelő állandó csoportja, amely az Egyesült Államok, Nagy-Britannia és Franciaország képviselőiből áll, megszűnnék, és helyette olyan katonai végrehajtó bizottság létesülne, amely az Egyesült Államok, Nagy-Britannia, Olasz­ország és Nyugat-Németország képviselőiből állana. Washington szeretné, ha már június 6 előtt megállapodna a NATO 14 tagállama abban, hogy hol legyen a NATO kato­nai és politikai központja a jö­INDONÉZIAI­MALAYSIA! TÁRGYALÁSOK A LÁTHATÁRON Kuala Lumpur (ČTK) — A malaysiai kormány tegnapi ülé­sén megbízta Rázzák miniszter­elnök-helyettest, hogy Malik in­donéz külügyminiszterrel hala­déktalanul kezdjen tárgyaláso­kat a két ország közötti kap­csolatok normalizálásáról. Az indonéz külügyminiszter nyilatkozata alapján a megfi­gyelők úgy vélik, hogy Indoné­zia késznek mutatkozik lemon­dani arról, hogy Sarawakban, Sabahban és Bruneiben népsza­vazást rendezzenek. Indonézia eddig ellenezte e területek csat­lakozását a malaysiai szövet­séghez. Az indonéz kormány szaba­don bocsátott 15 politikai fog­lyot, közöttük több olyan volt politikai vezetőt, akiket három évvel ezelőtt Sukarno-ellenes merénylettel vádoltak. A szaba­don bocsátottak között több prominens kommunistaellenes érzelmeiről ismert személyiség van. AZ EGYESÜLT ÁLLAMOK sze­nátusa egyhangúlag határoza­tot hagyott jóvá, amely felszó­lítja Johnson elnököt, tegyen meg mindeu tőle telhetőt az atomfegyverek terjesztésének betiltására vonatkozó nemzet­közi szerződés megkötésének érdekében. (ČTKJ vőben és mikor költözzék el Párizsból. A Financial Times című lon­doni lap Thomson washingtoni tárgyalásainak befejezésével kapcsolatban írja, hogy a NATO további tevékenységének egyes általános elveire nézve megál­lapodás jött ugyan létre, de nem hidalták át az egyes konkrét problémákban mutat­kozó ellentéteket. Nagy-Britannia továbbra is ragaszkodik ahhoz, hogy a NATO székhelyét Londonba he­lyezzék, amennyiben a szövet­ségesek ezt óhajtják, viszont az amerikaiak nem akarnak tá­pot adni annak a francia vád­nak, hogy a szövetség angol­szász vezetés alatt áll. Tegnap angol—nyugatnémet katonai tanácskozások kezdőd­tek Londonban. A Guardian szerint elsősorban az ellenté­tek áthidalásáról tárgyalnak. ELLENTÉTEK A KONGÓI KORMÁNY ÉS CSŐMBE KÖZÖTT Leopoldville (ČTKJ — A kon­gói kormány megfenyegette Csőmbe volt kongói miniszter­elnököt, hogy megfosztja man­dátumától, ha nem tér vissza Kongóba. A Leopoldville-ben kiadott hivatalos közlemény szerint Csőmbe Párizsban áru­lásnak tekinthető demagóg ki­jelentést tett. A közlemény be­számol arról, hogy a francia kormány állítólag távozásra szólította fel Csombet és ezért a kongói miniszterelnök vissza­tért Brüsszelbe. Belgiumban az a hír kapott lábra, hogy Csőmbe ismét zsoldosokat toboroz és arra készül, hogy a gazdag Ka­tangát elszakítsa Kongótól. BOSCH ULTIMÁTUMA Santo Domingo (ČTK J —. Juan Bosch, a Dominikai Köz­társaság volt elnöke felszólí­totta a dominikai ideiglenes kormányt, hogy 48 órán belül biztosítsa az országban a nyu­galmat és olyan légkört, amely lehetővé teszi a választások békés lefolyását, mert egyéb­ként a vezetése alatt álló Do­minikai Forradalmi Párt nem vesz részt a választásokon és ő maga lemond köztársasági elnöki jelöléséről. New York-i ENSZ-körökben az a hír terjedt el, hogy az ENSZ főtitkára megfigyelőként Santo Domingóba küldi Jósé Antonio Mayobrét, a latin-ame­rikai gazdasági bizottság titká­rát. A francia dolgozók sikeres sztrájkja 200000 tüntető Párizsban „Egy pogrom mechanizmu­sát —• anatómiáját igyekeztem visszaadni e regényemben" — írja ,,A hagyaték" című művé­ről Walter Matthias Dlggel­mann svájci író. A regény tar­talma dióhéjban a következő: Dávid Boiler, az ifjú svájci, az öreg Boiler temetése után tudja csak meg, hogy az el­hunyt nem az apja, hanem a nagyapja volt. Apja ugyanis már régóta halott. .. Egyben kitudódnak más, igen megrázó részletek is szülei életéből. Anyja, egy svájci kommunista leánya, Essenbe ment férjhez Reuven Feningstein német zsi­dóhoz. Hitler hatalomrajutása után a házaspár Svájcba, az asszony hazájába akart emig­rálni. A svájci hatóságok azon­ban keresztülhúzták számítá­saikat. Mint sok más hasonló esetben, a házaspárt kiszolgál­tatták a németeknek. Csak Dá­vidot, a házaspár kisfiát sike­rült átcsempészni Zürichbe, ahol nagyapja örökbe fogadta, és a gyermek Dávid Bolier né­ven nőtt fel Svájcban. Szülei gázkamrában pusztultak el. Dávid Boiler nagyapjának halála után elhatározza: meg­tudja, miért voltak oly emberte­lenek a svájci hatóságok. Nyo­mozásait az 1956-os magyaror­szági események idején folytat­ja és rádöbben, hogy ugyanazok i » Ü | az erők, amelyek a háború ide­'ffftjý* Jén igyekezték mindenképp út­ját állni az antifasiszták és a 1966 zsidók befogadásának, most — 1956 és 1957-ben hajtővadásza­V. 19. tot rendeznek haladó személyi­ségek ellei}. 3 A regény cselekménye való­ban megtörtént eseményeken alapszik. Diggelmann újságcik­keket és híreket idéz, amelyek Svájcban Hitler németországi hatalomrajutásának idején és később láttak napvilágot, s két­ségtelenül bizonyítják, hogy a svájci nácik: az ún. fröntlerek, minden befolyásukat latba ve­A svájci semlegesség kritikája W. M. Diggelmann Die Hinterlassenschaft (A hagyaték című regényének margójára) tették (mégpedig sikerrel] an­nak megakadályozására, hogy Svájc menedéket nyújtson a nácirendszer üldözöttéinek. A svájci nagyburzsoázia rokon­szenvezett a nácikkal és a sváj­ci hatóságok is kezükre ját­szottak. Diggelmann leleplezi Rothmund akkori rendőrfőnököt és dr. Eduard von Steiger igaz­ságügyi és belügyminisztert. Nálunk csak kevéssé ismert té­nyekről beszámolva bizonyítja, hogy sok százezer antifasiszta és zsidó haláláért terheli fele­lősség a svájci hatóságokat. Svájcnak az 1933—1955-ös években a menekültek kérdé­sében folytatott politikáját leplezi le egy dr. Carl Ludwig professzor által a svájci szövet­ségi tanács számára kidolgo­zott és Bernben közzétett jelen­téséből vett részletek alapján. Kiderül, hogy svájci állami szervek tárgyalásokat folytat­tak illetékes náci szervekkel annak megakadályozására, hogy a német útlevéllel rendel­kező zsidók Svájcba utazhassa­nak és ott menedéket kérje­nek. A svájci hatóságok „be­avatkozásának" következménye, hogy a náci hivatalok 1938 után a német zsidók útlevelét J-betűs pecséttel (J — Jude = zsidó) látták el. Mindez nem volt titok Svájc­ban. Ha Diggelmann regényé­ben csupán a menekültek kér­désében folytatott svájci politi­kát támadta volna, könyve sem­mi különösebb izgalmat nem keltett volna. Ám Diggelmann ennél tovább ment. A regény egyik alakjának: Ulrich Frauen­feldernek olyan szavakat ad a szájába, amilyenek Svájcban valóban elhangzottak. Frauen­felder, az egykori fröntler, a regényben húsz év múltán is kommunistaellenes pogromokat szervez. A múltnak és a jelen­nek ilyen összefüggésbe hozá­sa és annak leleplezése, hogy az egykori bősz zsidóüldözők a ma ugyanolyan bősz kommunis­taüldözők, háborította fel eny­nyire a svájci „derék" polgá­rokat. Kommunistaellenes pogromok áldozata lesz többek között a regényben dr. Alois Hauser, a Zürich melletti T.-ből. Ami a magyarországi események után ezzel a regényalakkal történik, az a valóságban megtörtént a Zürichi-tó menti Thalwilban a külföldön is jól ismert dr. Kon­rád Farner marxista irodalmi kritikussal. Hausernak a re­gényben mondott szavai meg­egyeznek Konrád Farnernak a valóságban tett kijelentéseivel. A regényben hajszát indítanak Hauser ellen. Házát tüntető fanatikusok kishlján felgyújt­ják, családjával, gyermekeivel szemben tettlegességre vete­mednek. T.-ben senki sem haj­landó Hausernak és feleségé­nek valamit eladni, senkinek sem szabad nála dolgoznia, még szóba se állnak vele. A Hauser család végül távozni kényszerül. S e hajsza mögött ugyanaz az Ulrich Frauenfelder áll, aki annak idején, mint fröntler a menekültek bebocsá­tását akadályozta és akinek ha­zaárulás miatt már akkor bör­tönben lett volna a helye. Ogy látszik, hogy az Ulrich Frauenfeldereknek még manap­ság is nagy a befolyásuk Svájc­ban. Mert akárcsak a regény­hős dr. Hauser, most a regény szerzője: Diggelmann ellen in­dultak támadások. A dolog már a könyv kiadásával kezdődött. Diggelmann eddigi regényeit a Benzinger kiadóvállalat adta ki Einsiedeln svájci városban. A szerző legújabb művének, A ha­gyatéknak a kiadását azonban nem .vállalta és így a könyv a müncheni Piper-vállalatnál jelent meg. Az einsiedelni ki­adó így lemondott egy kitűnő üzletről: A hagyaték ugyanis bestseller lett. Ezután kezdődött meg iga­zán a hecckampány a szerző ellen. Walter Hofer berni egye­temi tanár, ismert „hideghábo­rús bajnok" Diggelmannt „iro­dalmi törpének" csúfolta. Mivel Diggelmann ennek ellenére meghívást kapott Bernbe, hogy műveiből felolvasson, azt köve­telték az írótól, hogy váltson magának először „koldulási en­gedélyt (!)". A Rascher kiadó­vállalat tulajdonosa azt a rá­galmat terjesztette Diggelmann­ról, hogy a Waffen-SS tagja volt. A zürichi bíróság előtt ezt vissza kellett vonnia, és Dig­gelmannak kárpótlás és elég­tétel fejében 2000 frankot fi­zetett. KOPT SELIGBR Az 1927-bon Zürichben szüle­tett Diggelmann igen mozgal­mas, Olaszországban és Német­országban töltött ifjúkora után 1945-ben tért vissza Svájcba. Többféle foglalkozást is kipró­bált, majd írni kezdett. Azután segédrendező lett a, Zürielier Schauspielhausban és később dramaturg a zürichi rádiónál. Jelenleg újságíró.

Next

/
Thumbnails
Contents