Új Szó, 1966. május (19. évfolyam, 119-148. szám)
1966-05-15 / 132. szám, vasárnap
AZ SZLKP KONGRESSZUSÁNAK VITÁJA (Folytatás a fi. oldalról) hogy egy 60 ezer lakosú város egyetlen közigazgatásü épület, egyetlen kulturális és népművelési intézmény nélkül létezhet. Márpedig Hyen a helyzet a már csaknem 60 ezer lakosú Ružinov városnegyedben és ennek ellenére ls évről évre törlik a tervekből az említett és múlhatatlanul szükséges létesítmények építését. Városunkban jelenleg több mint 90 ezer diák, közülük 18 ezer főiskolás folytatja tanulmányait. A kilencéves alapiskolákban 32 százalékos a váltakozó oktatás, vagyis magasan meghaladja az országos átlagot. Az általános középiskolák terén a legutóbbi években olyan helyzet alakult ki, amely merőben ellentétes a történelmi fejlődéssel. A múltban ugyanis megszokott jelenség volt, hogy a vidéki fiatalok utaztak be a nagyobb és nagyvárosokba, ha közép-, illetve főiskolákon akarták folytatni tanulmányaikat. Bratislavában jelenleg ezzel ellentétes a helyzet. Az idei tanévben számos bratislavai diák jár Malackára, Somorjára, Szencre, Galántára és Pezinokra középiskolába, mivel nincs számukra hely a bratislaval iskolákban. Természetesen felsorolhatnék még számos más fogyatékosságot is, például azzal kapcsolatban, hogy nem kielégítő a közúti hálózat, a városi közlekedési hálózat, a kereskedelmi hálózat, a lakások karbantartása stb. Bratislava további fejlődése az építőipar lehetőségeitől függ és nyilvánvaló, hogy városunkban nincsen elegendő kapacitás. Érthetetlen, hogy városunk nem szerepel annak a 17 járásnak sorában, ahol az építőipari dolgozók bérelőnyben részesülnek. Bratislava, Szlovákia fővárosa, politikai, közigazgatási, tudományos és kulturális központja és tudjuk, hogy városunkban ezért feltétlenül meg kell oldani bizonyos fejlesztési problémákat. Hiszen a tudományos intézetek, a főiskolák, az állami és gazdasági szervek, a televízió, a rádió, a film stb. céljait szolgáló építkezéseknek nemcsak a város vagy a kerület szempontjából van nagy jelentőségük, hanem egész Szlovákia, s bizonyos viszonylatokban az egész ország szempontjából. Tekintette] a felsorolt problémákra, úgy véljük, hogy Bratislava további fejlődése nem lehet csupán a kerületi szervek ügye. Ezért javaslatot tettünk Bratislava szervezeti szabályzatának kidolgozására, amely kidomborítaná a város megkülönböztetett Jellegű helyzetét, az ehhez alkalmazkodó irányítás szükségességét, úgy, hogy kellő összhangban legyen Szlovákia fővárosa társadalmi Jelentőségével. Véleményünk szerint e téren annak az elvnek kellene érvényesülnie, hogy a jövőben a kormánynak, vagy az SZNT elnökségének kellene Jóváhagynia s figyelemmel követnie a városfejlesztés tervét, s gondoskodnia teljesítésének pénzügyi s anyagi megalapozásáról. Remélem, hogy elsősorban a központi szervek kellő megértéssel lesznek eziránt, mert mindnyájunk érdeke, hogy nemcsak Szlovákia, hanem köztársaságunk minden lakosa valóban büszke lehessen városunkra. Hatékonyabb fafeldolgozást STANISLAV LUPTAK elvtárs, a zvolení Bučina n. v. igazgatója Lupták elvtárs felszólalásában hangsúlyozta, hogy a fá hazánk második legnagyobb nyersanyagbázisa. Fafeldolgozó iparunk dolgozói körében azonban elégedetlenséget kelt az a tény, hogy erdeinkkel nem gazdálkodunk helyesen. Míg az ipar az 1948—1964 években 446 százalékra emelkedett, a fafeldolgozó ipar csak 380 százalékra, s ezen belül a cellulóz és papíripar csak 268 százalékra. A fafeldolgozás módla nem komplex, sok millió köbméter fa kihasználatlan marad. A gépi felszerelés elavult. A végtermékek zöme a faiparban csak igen kis részben iparilag feldogozott anyag. A külkereskedelem a faipar termékel közül főleg nyersanyagot, vagy félkészárut ad el, s így ágazatunkban az élő munka kivitele igen csekély arányban részesedik. A nyersfakivitel 1955-től 1964-ig négyszeresére növekedett. Ez igen nyugtalanító irány, ha figyelembe vesszük az összehasonlítást más államok fejlődésével e téren. A legtöbb állam növeli fabehozatalát, hogy mentse hazai fagazdagságát, s emellett figyelmét a fahulladék feldolgozására összpontosítja. A faipar nem osztozik a nemzeti jövedelem kialakításában oly mértékben, mint amilyenre meglennének a feltételek. Ezért felette sürgősnek tartom e komoly probléma megoldását. A továbbiakban a szónok felhívta a figyelmet arra, hogy olyan faipari termékek gyártására kellene összpontosítanunk figyelmünket, amelyek más ágazatokban jól felhasználhat tók. Nem aknázzuk kl a bútorgyártásban és sporteszközök készítésében rejlő nagy lehetőségeket. Olyan irányt kell vennünk, hogy a faipar végtermékei egyre nagyobb mértékben munkaigényes anyagokból tevődjenek össze. Mert egy erdei köbméter tűlevelű fa 105 koronát képvisel a piacon, de az ebből gyártott krétapapír már 700 koronát. A felszólaló javasolta, fordítsa a gépipar figyelmét az eddiginél nagyobb mértékben a fafeldolgozó gépek gyártására, mert ez nemcsak hazai fafeldolgozó iparunk színvonalát emelné, hanem nagy kiviteli lehetőséget is jelentene. A faipar hatékonyabbá tételére napjainkban nincsenek meg a szervezeti feltételek. A fafeldolgozás három ágazatra forgácsolódik szét. A legjobban a technológiai folyamat alapján szervezhetnénk meg a fafeldolgozást, beleszámítva a külkereskedelmet ls. A fafeldolgozás szervezeti egységesítése lehetővé tenné a javulást. Egyre kezdeményezőbbek a fiatalok DANIEL FUTEJ elvtárs, a CSISZ Szlovákiai Központi Bizottságának elnöke 1966. V. 15. A kommunisták és a nagy nyilvánosság is sokat vitáznak az ifjúságról. Ez természetes, mer' társadalmunknak érdeke, hogy a fiatal nemzedék a szocialista jelen és Jövő aktív alkotója legyen. A Csehszlovák Ifjúsági Szövetség megalakulása óta jelentős feladatot teljesít az ifjúság gondolkodásának formálásában és a fiataloknak a társadalom javára végzett alkotómunkára, a CSKP irányelveinek teljesítésére való megnyerésében. A gazdasági feladatok megvalósítása nagy nevelési eredményekkel ls járt. Számos CSISZ-tagbó! tettre kész, odaadó dolgozó lett, olyan, aki ma felelős tisztséget tölt be a politikai, gazdasági és kulturális életben. A tudomány és a technika fejlődése, valamint az Ifjúság magasabb fokú műveltsége szüntelenül újabb és újabb Igényeket támaszt az ifjúsági szövetség vezetőségével szemben. A munkamódszereinkben bekövetkezett változásoknak mindinkább hozzá kell Járulniuk tevékenységünkben a formalizmus kiküszöböléséhez. Üj munkamódszereink közül beváltak a munkás és mezőgazdasági fiatalok, valamint a tanulóifjúság konferenciái, a szakkonferenciák, a különféle szemináriumok stb. Mindez — különösen most, a XIII. kongresszus előtt, a kongresszus téziseinek megvitatásában és „A párt beszélget az ifjúsággal" akció keretében szervezett beszélgetéseken — nagyban hozzájárul tevékenységük aktivizálásához. A fiatalok egyre kezdeményezőbbek. Az egyes kerületi és járási szervezeteknek saját programjuk van. A CSISZ nyugat-szlovákiai szervezete „Az ifjúság a délnek" jelszó jegyében dolgozta ki programját. Az építőanyag ki- és berakodásánál a fiatalok több mint 36 000 társadalmi munkaórát dolgoztak le. Nagy figyelmet szentelnek annak, hogy a fiatalok elsajátítsák az új technikát és technológiát, valamint növeljék szakképzettségüket. A „Zöldet a Marsnak" verseny keretében több mint 2 millió koronát takarítottak meg. A közép-szlovákiai kerületben egyre népszerűbb az elsó ifjúsági építkezés 20. évfordulójának érméért szervezett verseny. A zvolení, 2iar nad Hronom-i és prievidzai Járásban különösen eredményes „A technikusok és mérnökök takarékossági számlája" elnevezésű mozgalom. Eddig már 291 technikus és mérnök kapcsolódott be a mozgalomba, melynek keretében — pénzben kifejezve — több mint 4 milliós értéket hoztak létre. A kelet-szlovákiai kerületben nagy gondot fordítanak az üzemi ifjúsági szervezetek tevékenységére, takarékoskodnak a nyersanyaggal, különös figyelmet szentelnek az Ifjúság szakképzettsége növelésének, s a „Z" akció keretében játszótereket építenek, Ifjúsági klubokat létesítenek. Az ifjúsági szervezet eredményes tevékenységet fejt ki az ifjúsági építkezéseken, a széles nyomtávú vasút építkezésén, Gúta újjáépítésében stb. Szervezeteink képességeik szerint hozzájárulnak a mezőgazdasági termelés fejlesztéséhez is. A CSISZ-tagok és a pionírok az elmúlt négy év folyamán több mint 2 millió gyümölcsfát ültettek, és 1970-ig további egymillió ültetését vállalták. Falvainkon egyre sikeresebb az ifjúsági klubok tevékenysége, s fokozódik a fiatalok munkaaktivitása ls. Egyetértünk a Dubček elvtárs előadói beszédében elhangzott nézetekkel, hogy kevés gondot fordítanak az ifjúság anyagi érdekeltségére és munkája kultúráltságának fokozására. Jobban tájékoztatjuk majd a fiatalokat a mezőgazdaság távlatairól, jobban hatunk majd a fiatalok érzéseire, hogy kedvezőbb viszonyuk legyen a mezőgazdasági termelés iránt, és segítjük őket abban, hogy szakképzettségüket jobban érvényesíthessék. Fiataljainkra a bátorság, a kezdeményezés, az optimizmus, az érvényesülni és kitűnni akarás jellemző. Egyes fiatalok esetében negatív jelenségeket is tapasztalhatunk, például a könnyelműséget, a kényelemszeretetet, a rossz munkafegyelmet, az élősködést és a csekély társadalmi felelősségérzetet saját tetteikért. E jelenségek okai különbözők. Bizonyára közrejátszanak a családok, az iskolák s nem utolsósorban az ifjúsági szövetség fogyatékosságai is. Természetes, hogy ez bennünket, a szövetségben dolgozó kommunistákat, bánt. A dolgozók azonban egyre inkább felfigyelnek ezekre a jelenségekre, s igyekeznek mint hatékonyabb segítséget nyújtani az ifjúság nevelésében. Nem érthetünk egyet az ifjúság hibáit általánosító véleményekkel és azokk-al a nézetekkel sem, amelyek az ifjúságot csak a külsőségek alapján ítélik el. Az Ifjúsági szervezet nagyon nehéz, de múlhatatlanul szükséges feladata, hogy felfedezze a fiatalokban az igazi romantikát, a nemes szórakozás utáni vágyat, és hogy felébressze bennük a jól elvégzett munkából eredő megelégedettség érzését. A Kelet-szlovákiai Vasmű építésének problémái EMIL RIGÓ elvtárs, a Kelet-szlovákiai Vasmű pártbizottságának titkára A közeli napokban üzembe helyezzük az első acélműt, s ezzel lezárjuk a termelés ún. kohászati ciklusát. A Keletszlovákiai Vasmű építésének első fázisa befejeződik. Röviden foglalkozom a továbbit építés problémáival. Hangsúlyoznom kell azt a tényt, hogy amikor a CSKP XI. kongresszusán eldöntötték a Kelet-szlovákiai Vasmű koncepcióját, a lemez részarányát tekintve a hengerelt áruból, a csehszlovák kohászati Ipar az utolsók között volt a világon. Ez azt jelentette, hogy a kohók a gépipar számára főleg nehéz acélöntvényeket és hengerelt árut gyártottak és gyártanak, aminek következtében a gépiparban az iparilag fejlett országokhoz viszonyítva aránytalanul megnövekedett a fajlagos fémfogyasztás. így például még 1964-ben is az egy dollár értékű gépipari termelésre eső acélfogyasztás Csehszlovákiában 0,95 kilogramm volt, az NSZK-ban azonban 0,75 kg, az Egyesült Államokban 0,62 kg. Ebben az időben a lemezek részaránya a hengereltárú-termelésben nálunk 20 százalék volt, de a Szovjetunióban 39, Lengyelországban 42, a Montánúnió országaiban 48, Japánban 52, az Egyesült Államokban 67 százalék. Szükséges, hogy a ml gépiparunk Is a meleg és hideg hengerlésú lemezek feldolgozására gyorsabban térjen át. A fogyasztók növekvő igényei a világpiacon kikényszerítik a gépiiparban és az építőiparban a fekete lemezek különböző változatokban történő borításának a megoldását, főleg műanyagok alkalmazásával. A gépipar és a közszükségleti ipar nagyban használja e lemezeket, főleg az irodai gépek, kórházi berendezések, ruhatári szekrények, higiénikus berendezések, mosógépek, tűzhelyek, gépkocsikarosszéria-részek, televízió- és rádiókészülékek, porszívók stb. gyártásánál. Az építődparban pedig szükséges áttérni a vasbeton-konstrukciók alkalmazásáról a könnyű acéllemezekre. Ezért Indokolt, ha a felelős szervek törődni fognak azzal, hogy a lemezek Jobb kihasználásáról szóló határozat megvalósítása a korszerű termékek gyártása érdekében meggyorsuljon az egész népgazdaságban, főleg a gépiparban, az építőiparban, a mezőgazdaságban, a közszükségleti iparban, a Kelet-szlovákiai Vasműben gyártott lemezek alapján. Szükséges, hogy közös nevezőre hozzuk a nézeteket a Kelet-szlovákiai Vasmű befejezését Illetően, szem előtt tartva népgazdaságunk maximális hatékonyságát és szükségleteit, valamint a hazai termelést és a kivitelt, s úgyszintén a befejezetlen beruházások mai állapotát és az építő-szerelő szervezetek rendelkezésére álló kapacitásainak kihasználását. Helyes utat választottunk MICHAL SUCHA elvtárs, az érsekújvári járási pártbizottság vezető titkára Az összpontosításban és a szakosításban látjuk a mezőgazdasági termelés fejlesztésének új Időszakát, amelyben jobban fognak érvényesülni a termelés minőségi mutatói — az új tudományos és műszaki ismereteknek a termelésbe való bevezetése, a gépesítés teljesebb kihasználása s nem utolsósorban a szakmai és szervezési szempontból fejlett káderek tökéletesebb kihasználása. A központosítás ós a szakosítás szervezeti struktúrájának kidolgozásánál a Járás szakembereivel együttműködve azt a megoldást választottuk, hogy három-négy EFSZ csordáit összpontosítjuk úgy, hogy mindegyik EFSZ csak egyfajta szarvasmarha-félét tenyészt, például teheneket, hízómarhákat vagy üszőket s a sertések egy bizonyos csoportját. Az egyesített egységes földművesszövetkezetben lehetővé válik a növénytermesztés optimális összpontosítása is, ami egyúttal lehetővé teszi a gépesítés és a kemizálás maximális kihasználását s emellett a termelés egységére eső élő munka szükségletének a csökkentését. Ilyen koncepció elvei szerint már az 1964. évben megkezdtük két egyesítés kialakulását, hogy 1965-ben már az új módszer szerint gazdálkodhassanak. A „Felszabadulás 20. évfordulója" nevű EFSZ, amelynek Surányban van székhelye, három mezőgazdasági üzem összevonásával jött létre, a második, az „Üj élet" EFSZ szintén három EFSZ-ből alakult; az utóbbi székhelye Szalka. Eredményeik értékelése azt bizonyítja, hogy a választott út helyes volt. A növénytermesztésben a hektárhozamok növelését eredményezte, s megnyilvánult az állattenyésztésben is. Az év folyamán az állatállomány növelését és minőségi javulását érték el. A haszonállatok jövedelmezősége már a szakosítás első évében megnövekedett. A surányi társulásban a tejhozam az elmúlt évben egy fejőstehénre számítva 312 literrel növekedett, egy tyúk tojáshozama 35 darabbal, a malacok elválasztása elérte a 16,1-et, ami azt jelenti, hogy egy anyakocára számítva 3,6 darabbal nőtt meg. A mezőgazdasági vállalat keretében az egyes üzemek szakosítása révén a fejősteheneket tenyésztő egységekben 600— 900 darab van összpontosítva, aszerint, milyen földalappal rendelkeznek. A növéndókmarha tenyésztésével foglalkozó üzemnek mintegy 500—700 darab üszője lesz s 400—500 bika hizlalásáról fog gondoskodni. A sertéstenyésztés terén a kocákat 250—300 darabjával fogják a szakosított üzemekbe összpontosítani, a sertéshizlaldákban pedig 4—5 ezer között fog mozogni az állatok száma. A fejőstehenek s a növendékmarhák számára az egész legeltetési időszakban biztosítva lesz a legelő. Azokban az üzemekben, amelyek a szarvasmarha hizlalására lesznek szakosítva, teljes mértékben átmegyünk a kukoricatermesztés bázisán történő hústermelésre. A surányi egyesített EFSZ-ben már előkészítettük az erre vonatkozó tervet — a kukoricavetést megvalósítottuk, ósszel pedig a Nitrianský Hrádok-I üzemben is áttérünk a marhahús ilyen fajta termelésére. Az előzetes számítások szerint az ilyen állattenyésztés az egy kilogramm húsra eső termelési költségeket az eddigi 14 koronáról 10,07 koronára csökkenti. A szakosított üzemekben nagy gondot fordítunk az egyes községekben és EFSZekben történő pártpolitikai munkára. Az egyesítés létrehozásával — mint már említettem — a termelés fokozását, az önköltségek csökkentését, a munkatermelékenység növelését és más előnyöket kívánunk elérni. A község szakosítása révén nem egyesítjük a tömegszervezeteket, sem a pártszervezeteket, csupán társítjuk őket, bár egyesek azt a nézetet vallják, hogy ezzel gyakorlatilag egyesítjük őket. Gyakorlatilag egyelőre csak a mezőgazdasági termelést vonjuk össze ós egyasítjük. A pártszervezetek felelőssége ennek következtében nem csökken, sőt fokozódik. (Folytatás a ». oldalon)