Új Szó, 1966. május (19. évfolyam, 119-148. szám)

1966-05-13 / 130. szám, péntek

AZ SZLKP KÖZPONTI BIZOTTSÁGA Ellenőrző és Revíziós Bizottságának jelentése Tisztelt Elvtársak, tisztelt kongresszusi küldöttek! Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának beszámolója, amelynek előadója Alexander DubCek elvtárs, az SZLKP KB első titkára volt, a CSKP XII. kongresszusa óta eltelt Időszakot úgy jellemzi, inint a párt eredményes, serény munkájának éveit a gazdaság, az ideológia és a politika terén. A beszámoló átfogó módon elemzi a pártnak Szlovákiában kifejtett jelentős munkásságát, a CSKP XII. kongreszszusa határozatainak megvalósításában. Helyesen leszögezi, hogy Csehszlovákia Kommunista Pártja politikájának céltudatos és tervszerű valóraváltása Szlovákia Kommunista Pártjának Központi Bizottsága, az SZLKP kerületi és járási bizottságai által — meghozta gyümölcsét. Az SZLKP KB Ellenőrző és Revíziós Bizottsága megbízott, hogy a kongresszus küldötteinek beszámolják a bizottság elmúlt Időszakban végzett munkájáról és egyben tájékoztassam őket, hogyan vették ki részüket az ellenőrző szervek a feladatok teljesítéséből. A XII. kongresszus határozatai, az ellenőrző és revíziós bizottságok munkáját szabályozó irányelvek és az ellenőrzés hatékonyságának növelését célzó további központi bizottsági intézkedések szellemében az ellenőrző és revíziós bizottságok figyelmüket elsősorban a pártélet lenini normáinak, a párton belüli demokrácia elmélyítésére és az alapszabályzat betartásának ellenőrzésére összpontosították. A párthatározatok ellenőrzésével elősegítették a párt szervei, szervezetei és a kommunisták aktivitásának és kezdeményezésének fellendítését. Tevékenységükkel a párt- és az állami fegyelem, a személyi felelősségtudat megszilárdítására és arra törekedtek, hogy cétudatosan fokozzák a dolgozók részvételét az Irányításban és az ellenőrzésben. Az ellenőrző és revíziós bizottságok tevékenységét a párt eszmei és szervezeti egysége megszilárdításának törekvése jellemzi. Hatékony segítséget igyekeztek ezért nyújtani a pártszerveknek a fogyatékosságok és okaik fokozatos kiküszöbölésében, a párt vezető szerepének sokoldalú megszilárdításában. Az ellenőrző és revíziós bizottságok tapasztalatai arról tanúskodnak, hogy az elmúlt időszakot a párt szervei és szervezetei többségének alkotó szellemű eljárása jellemzi a határozatok teljesítésében. Ezt igazolta a kongreszszus előtti gazdag vita és a párt járási, Illetve kerületi konferenciáinak tárgyalása is. Tanúi vagyunk azonban annak, hogy egyes fontos határozatoknak nem szentelnek figyelmet. Ez a pártnak és az egész társadalomnak politikai és gazdasági károkat okozott. Megnyilvánult ez például a CSKP KB 1963. decemberi, a párt ideológiai munkájával foglalkozó plénumülése határozatának teljesítése során. Számos alapszervezet ezt a határozatot csak formálisan tárgyalta meg. Megvalósítása érdekében nem foganatosítottak konkrét intézkedéseket és a további időszakban már nem foglalkoztak ezzel a határozattal. Ennek okát abban látjuk, hogy egyes járási pártbizottságok elégtelen segítséget nyújtottak az alapszervezeteknek és csak ismertették velük a határozatot. Az évzáró taggyűlések bizonyították, hogy még ma ls lebecsülik az ideológiai munkát, a szervező tevékenységtől, gyakran a gazdasági és más feladatok megoldásától elszigetelten értelmezik. Az ellenőrző és revíziós bizottságok ezért segítséget nyújtanak annak az irányelvnek a teljesítésében, amely megszabja, hogy az ideológiai munka az egész párt, minden kommunista ügyévé váljon. Az SZLKP Központi Bizottsága beszámolójában hangsúlyozza, hogy a kommunisták a kitűzött feladatok teljesítésére irányuló törekvés élén állViliam Šalgovič elvtárs beszéde tak. Ebben a viszonylatban nagy szerepük van a taggyűléseknek. A taggyűlések azonban számos alapszervezetben nem töltik be a legmagasabb szerv szerepét, nem bontják fel rajtuk alkotó módon a határozatokat, nem szervezik a feladatok teljesítésében való tevékeny részvételt, nem alakítják ki a kommunisták egységét a párt politikájának konkrét valóra váltása érdekében. Ennek oka helyenként a pártszervezetek munkájának formális jellege, továbbá az, hogy a gyakran bírált fogyatékosságok ismétlődnek és kiküszöbölésüket halogatják. Az okok közé sorolhatjuk a taggyűléseken elhangzó észrevételek, javaslatok, és ötletek hiányos elintézését, úgy hogy ez a feladat a párt járási és maf

asabb fokú szerveire hárul. rvényesülnek az ellenőrző tevékenység során tapasztalt más befolyások is; üldözés és zaklatás a bírálat miatt, a hiányosságok kiküszöbölésének elodázása. Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának Ellenőrző és Revíziós Bizottsága, valamint a többi bizottság munkásságában a pártos felelősség és a pártfegyelem megszilárdítására törekedett. A pártos politikai szempontokat célszerűen egybehangolták a gazdasági problémák megítélésével. Ugyanakkor a felülvizsgált munkahelyeken tekintetbe vették a pártmunka színvonalát és annak hatását a gazdasági feladatok teljesítésére. Ezt a gyakorlatot folytatva el kell érnünk, hogy egyetlen kommunista se tekintsen közömbösen a fogyatékosságokra. Az ellenőrző és revíziós bizottságok e téren törekedni fognak arra, hogy a kommunisták: — kezdeményezően, önállóan és következetesen teljesítsék munkafeladataikat és a párt határozatait; — e feladatok teljesítése érdekében nyerjék meg lakhelyük környékének dolgozóit és tegyenek szert munkatársakra; — akik gazdasági posztokon dolgoznak, önállóan és kezdeményezően járjanak el, ne terheljék a pártszerveket olyan kérdésekkel, amelyeket saját hatáskörükben kell megoldaniuk. Természetesen szocialista társadalmunk minden vezető dolgozója köteles tanácskozni munkatársainak kollektíváival, igazodni a párt szerveinek és szervezeteinek javaslataihoz, főleg az alapvető koncepciós feladatok megoldásában. Az irányítás új rendszere sürgetőbben megkívánja, hogy nagyobb teret és a döntésben nagyobb önállóságot biztosítsunk, elsősorban operatív kérdésekben, a vezető dolgozóknak. Nem kevésbé sürgető feladat azonban az alapvető kérdések megoldásában élni a kollektíva szakmai és munkatapasztalataival. A szocialista termelés — s ez közismert tény — egyrészt feltételezi a dolgozók részvételét az irányításban és az igazgatásban, másrészt megkívánja az egy személyi felelős vezetést, különösképpen azt a közvetlen személyi jogkört, hogy a vezető a munka folyamatában az utasítások fegyelmezett teljesítésére ösztönözze az üzemi kollektívát. V. I. Lenin sohasem állította szembe az egyszemélyi felelős vezetés alapelvét a dolgozók tevékeny részvételével a népgazdaság irányításában. A bizottságok és minden ellenőrző szerv ezért határozottan szembehelyezkedik mindazokkal, akik saját felelőtlenségüket a párt kollektív szervének határozataival igyekeznek leplezni. Ezeket a fontos alapelveket azért hangsúlyozzuk, mivel a tervszerű irányítás új feltételei között előtérbe kerül a párt vezető szerepe alkotó érvényesítésének, a pártszervezetek ellenőrzési joga helyes gyakorlásának és így a párt- és a munkafegyelem szilárdításának sürgető feladata. Ebből a szempontból helyes lesz, ha a járási pártbizottságok gondoskodnak róla, hogy az alapszervezetek taggyűlésein az ellenőrzési jog gyakorlatában a politikai és a gazdasági célkitűzéseket tartsák szem előtt, és figyelmüket összpontosítsák az üzem, a vállalat, az állami gazdaság vagy az EFSZ fejlesztési irányzatainak megítélésére. Helyes lesz, ha a párton belüli és a társadalmi élet kérdéseinek megoldását szervesen egybefűzik elsősorban munkájuk és lakhelyük kérdéseivel. Az ilyen igényes feladatok megoldásához hozzájárul az alapszabályzatnak a XIII. kongresszuson előterjesztésre kerülő módosítása is, ami kifejezésre juttatja az irányításban és a felelősségben létrejött minőségi változást és egyben kialakítja a párt általi ellenőrzés hatékonysága növelésének feltételeit. A javasolt módosítás különleges jelentőségét abban látjuk, hQgy a párt új gazdasági feltételek között fogja valóra váltani az 1965. évi januári plénum következtetéseit. Ezek a tények objektíve megkívánják a párton belüli ellenőrzés színvonalának emelését, hogy a párt, mint a társadalom élcsapata, megoldhassa a társadalom továbbfejlesztésének igényes feladatait. Nagyobb igényeket támasztunk a pártszervek plénumainak ellenőrző tevékenységével szemben is, kezdve a Központi Bizottsággal, a kerületi és a járási pártbizottságokkal, egészen az alapszervezetek taggyűléséig. A párt ellenőrző tevékenységében is alkalmaznunk kel! néhány új módszert. Nemcsak azokat kell ellenőriznünk, akikre a határozat és a feladat megvalósítása hárul, hanem egyben rendszeresen felül kell vizsgálnunk az irányvonal, illetve a határozat érvényességét, mivel a megvalósítás során módosulhatnak a feltételek. A pártszervezetek ellenőrzési jogukat akkor fogják tökéletesebben gyakorolni, ha a kommunisták és a pártonsívüliek segítségével felhasználják a társadalmi szervezetek és a népi ellenőrző bizottságok tapasztalatait, ha az üzem, a vállalat stb. döntő fontosságú termelési problémáiról kialakul saját nézetük. Az alapszervezetek elsőrendű feladata ellenőrizni saját határozataik teljesítését. A magasabb fokú pártszerveknek ellenőrző munkásságukkal valóban segítséget kell nyújtaniuk az alacsonyabb fokú pártszerveknek és -szervezeteknek a kérdések megoldásában és hatékony határozatok elfogadásában. Elvtársak! Csehszlovákia Kommunista Pártjának XII. kongresszusa létrehozta a pártélet lenini normái elmélyítésének és számos felgyülemlett probléma megoldásának feltételeit. A XII. kongresszus következtetéseit az 1949—1954-ben elkövetett hibák helyrehozásáról (a politikai perek felülvizsgálásáról] és különösen az 1963 áprilisi, illetve decemberi plénumülés következtetését az egész párt egyetértéssel fogadta, de a következtetések gyakorlati érvényesítésére Szlovákiában, és különösképpen Bratislavában nagyon bonyolult helyzetben került sor. Ennek a helyzetnek uralása igényes feladatokat hárított az SZLKP Központi Bizottságára, amelyek megkívánták a XII. kongresszus és a CSKP KB határozatai által kiváltott egészséges társadalmi fejlődés teljes mérvű támogatását és ugyanakkor az ártalmas, a fejlődést gátló nézetek és irányzatok határozott visszautasítását. Az említett időszak bonyolult problémái helyes és érzékeny tisztázása az időszerű szlovákiai kérdések mélyrehatóbb megismerésétől, megoldásától és attól függött, hogy minél több dolgozót megnyerjünk a párt politikájának, megszilárdítsuk a párt tekintélyét és vezető szerepét a lakosság minden rétegében. Amint azt DubCek elvtárs megemlítette, egyes párttagok helytelenül értelmezték a Központi Bizottságnak a múlt hibáinak helyrehozására irányuló törekvését. A bírálatot, a valóság kommunista felmérésének múlhatatlanul szükséges vonását kiélezték a múlt iránti destruktív állásponttá, tagadva a szocializmus vívmányait, és szkepticizmust terjesztették. A Központi Bizottság elítélte a liberális és a dogmatikus-szektás irányzatokat, valamint azt a törekvést, hogy visszaéljenek a párt becsületes törekvésével, amely a hibák helyrehozását célozta. Határozottan figyelmeztette az ilyen nézetek hordozóit, hogy állásfoglalásukkal megtévesztik a dolgozókat, gyengítik a párt vezető szerepét és a Központi Bizottságba vetett bizalmat. Az elvtársak zöme tudatosította helytelen nézeteit. Meg kell azonban mondanunk, hogy egyes párttagok nem fogták fel a demokrácia és a centralizmus dialektikus összefüggését, kölcsönös feltételezettségét, ami a pártépítés egyik alapelve. Az erőteljes igyekezet és a tárgyszerű meggyőző munka ellenére többen megmaradtak helytelen nézeteiknél. Sőt néhányan a nyilvánosság előtt is érvényesíteni akarták ezeket a nézeteket. Ezért pártvonalon felelniük kellett, és a fegyelmi eljárás alapján pártbüntetést kaptak. Ezek a tapasztalatok igazolják, hogy nem sikerült minden pártszervezetben kialakítanunk — a párt alapszabályzata szellemében — az egészséges vita légkörét. A párt ideológiai, nevelő és szervező munkáját feltétlenül olyan mederbe kell terelnünk, hogy a vita szilárdítsa a párt egységét és akcióképességét. Továbbra is nagyon időszerű « demokratikus centralizmus alapelve szélesebb körű érvényesítésének követelménye. Az ellenőrző- és revíziós bizottságok szem előtt tartották ezt a követelményt és tevékenyen elősegítették betartását, főleg a Központi Bizottság és más pártszervek határozatainak ellenőrzése során, mégpedig nemcsak a revíziós, hanem a politikai-ellenőrző és a fegyelmi tevékenységben ls. Elvtársak! A pártélet lenini normái felújításának bonyolult folyamata lényegesen befolyásolta a párt fegyelmi munkásságának szerepét és tartalmát is. A fegyelmi munka fokozatosan felszámolta a szubjektivizmust, a megtorlás elemeit és a nevelésre irányult. A fegyelmi munka hatékonyságának elmélyítése ma is újszerű felfogást követel. Fel kell hagynunk az eddigi gyakorlattal, amely csak az egyes esetek kivizsgálására és megbüntetésére épül. A fegyelmi munkát komplex módon kell értelmezni, úgy gyakorolva, hogy a kihágást sokoldalúbban és azokkal a feltételekkel és körülményekkel kapcsolatban vizsgálja, amely között sor ke-, rült a hibára. Ez annyit jelent, hogy sokkal mélyebben meg kell ismerni az alapszervezetek politikai és ideológiai életét, következetesebben érvényesítve a párt alapszabályzatát, az alapszervezetekben fejlesztve a bírálat egészséges légkörét és megszilárdítva az egész pártkollektíva felelősségtudatát egyes tagjaiért. Fontos a hibák jellegének és okainak bíráló szellemű elemzése, ami az egész pártszervezet számára iskolát jelent majd. Csak az egyén hiányosságainak, esetleg a pártszervezet munkája szervezési formáinak és módszereinek Idejekorai bírálatával fejleszthetjük az egészséges kapcsolatokat, ami a párt szervezeti és eszmei egységének egyik vonása. Megnyugvással tájékoztatom az SZLKP kongresszusát, hogy számos ellenőrző- és revíziós bizottság munkájában már ilyen módszereket alkalmaz. Bevált például az ellenőrző és revíziós bizottságok, vagy az elnökség egyes esetekkel kapcsolatos következtetéseinek megtárgyalása abban a pártkollektívában, amelynek tagja a hibát elkövette. Egyidejűleg értékelik a pártszervezet egész munká]át< Konkrét példák alapján hangsúlyozzák hogy az alapszervezet felel tagjaiért. Pozitíven megnyilvánul ez nemcsak a megbüntetett egyén további viselkedésében, hanem abban is, hogy az egész alapszervezet tevékenységét átértékeli. A gyakorlatban mind ez ideig nem sikerült helyesen, nevelő eszközként alkalmazni a pártbüntetést. Hasznosnak tartanám, ha a pártbüntetést megszabó szerv a párt alapszabályzatának módosítására irányuló előterjesztett javaslat értelmében bizonyos idő elteltével értékelné a pártbüntetés nevelő hatását. Amennyiben ez a hatás kedvező, lehetővé kell tenni a pártbüntetés törlését. Elvtársak! A CSKP XII. kongresszusának, a CSKP KB 1963. áprilisi és decemberi plénumülésének határozata szellemében az SZLKP KB Ellenőrző és Revíziós Bizottsága megvitatott a pártból való kizárás és az alacsonyabb fokú pártbüntetések revíziójára vonatkozó számos kérelmet. A kérelmeket mélyrehatóan felülvizsgálta, ellenőrizte az okokat, amelyek alapján a múltban kiszabták a pártbüntetést. Felmérte a rehabilitálást kérvényező minden egyén pártmunkásságát és arcélét. A sérelmet szenvedett elvtársak visszakapták párttagságukat, csökkentettük a pártbüntetéseket és helyrehoztunk további sérelmeket. Az SZLKP KB Ellenőrző ós Revíziós Bizottságának javaslatára a CSKP KB elnöksége, az SZLKP kerületi és járási bizottságai további, a múltban oktalanul sújtott elvtársaknak viszszaadták párttagságukat. Pártvonalon felelősségre vonták azokat, akik felelnek az elkövetett sérelmekért. A pártszervektől azonban olyan egyének Is kérelmezték a pártból való kizárás felülvizsgálását, akik komolyan vétkeztek a párt ellen és joggal kaptak pártbüntetést. Az ellenőrző és revíziós bizottságoknak ezért nagyon körültekintően és érzékenyen kellett megítélniük minden egyes esetet. A múlt sérelmeinek helyrehozása Igazolta pártunk nagy erkölcsi erejét, rendithetetlen akaratát és elszántságát, hogy a párt és az állam életében még következetesebben fogja érvényesíteni a léniái normákat. Teljes mértékben utat nyitottunk az igazságnak, és ez javára vált a pártnak és az egész társadalomnak. Ugyanakkor visszautasítottuk azokat, akik a múlt hibáinak felszámolására irányuló igyekezetünkkel visszaélve, tagadták és becsmérelték mindazt, amit a párt az elmúlt években a szocializmus építése és a dolgozók jóléte érdekében tett. Elvtársak! A szocialista társadalomban az ellenőrzés hatékonysága növelésének alapvető feltétele az ellenőrzés demokráciájának mélyítése, amint azt a beszámolóban Dubček elvtárs, az SZLKP KB első titkára hangsúlyozta. Az ellenőrzés demokratikus jellegének elmélyítése viszonylatában fontos lépés volt a népi ellenőrző bizottságok rendszerének kialakítása. Szlovákiában 1264 ilyen bizottságot választottak, ebből 804 üzemit és 460 helyit. Gyakorlatilag ez annyit jelent, hogy a népi ellenőrzés bizottságai a gazdasági és közélet minden döntő szakaszán tevékenykednek és munkásságukkal elnyerték a dolgozók bizalmát. Az ellenőrzés tömeges jellege önmagában azonban nem jelent hatékonyságot. Az ellenőrzésben is ma döntő fontosságú a minőség, és erre fokozott figyelmet kell fordítanunk. A népi ellenőrző bizottságok. Illetve más ellenőrző szervek és intézmények munkájának (Folytatfis a 13. oldalon]