Új Szó, 1966. április (19. évfolyam, 90-118. szám)

1966-04-12 / 100. szám, kedd

KOZMIKUS GONDOLATOK Amikor öt évvel ezelőtt, 1961. április 12-én j. A. Gagarin személyében az első ember felrepült a világűrbe, ez tulajdonképpen az űrhajózásnak már második, az ember szempontjából azonban fontosabb sikerét jelentette. Az első azokhoz a szputnyikokhoz fűződik, amelyek a felderítő szerepében előkészítették az ember útját a számos rejtéllyel körülvett űrbe. Mégis április tizenkettedike lett az űrhajózás napja, mert ezen a napon törte szét az ember az őt a Földhöz kötő bilincseket és legyőzve a gravi-.. tációt, megtette az első lépést a távoli világok felé. Azóta már sok mindent megtudtunk a legközelebbi kozmoszról, sok tekintetben bővültek űrhajózási ismereteink, tudjuk, hogy az ember látszólag komolyabb veszély nélkül — persze megfelelő kozmikus fülkében, illetve védőöltözetben — elviseli a szokatlan feltételeket. A világ első űrhajósnője, Valentyina Tyereskova, röviddel űrrepülése után egészséges gyermeket szült, ami azt bizonyítja, hogy az űrhajózás biológiai szempontból sem hagy káros következményeket. Aleicszei Leonov alezredes, majd később az amerikai Ed ward White ls hosszabb időre kimerészkedtek a „semmibe", s az űrhajó körül lebegve kipróbálták a légüres térben való tájékozódás és mozgás lehetőségeit. Megvalósult már két mesterséges kozmikus test megközelítése is. Az első ilyen bravúrt a Gemini 6. és 7. végezte el, a későbbit pedig a Gemini 8. személyzete. Az önműködő űrszondák Irányítása olyan pontos, hogy nemcsak a Holdra, hanem a távoli Vknusra és Marsra is el lehet őket juttatni. Tudjuk, hogy a hosszú ideig halálosnak tartott kozmikus sugárzás, amely a Föld gázburkán túl rendkívül erős, megfelelő védőréteg alkalmazásával semlegesíthető; nem okoz különösebb biológiai elváltozásokat. Az emberi szervezet elviseli a súlytalanság állapotát. Az űrhajós kozmikus feltételek között is megtartja lélekjelen• létét, tájékozódóképességét, szellemi frissességét. Tudományos feladatokat tud teljesíteni, reagálni képes az űrhajó berendezéseinek esetleges meghibásodására, szervezete alkal„ mazkodik a megváltozott életfeltételekhez, egyszóval: meg tud birkózni a komolyabb megpróbáltatásokkal is. Az űrhajós biztonságáról gondoskodó tudományok természetesen mindent megtesznek annak érdekében, hogy a kozmoszban leselkedő veszélyt a minimumra csökkentsék. Orvosok, biológusok, fiziológusok és má<- "znkemberek vizsgálják az űrhajósok egészséoi ál

1 apo tát a repülés előtt, föld körüli útjuk közben és visszatérésük után is. Levonják a szükséges következtetéseket és előkészítik a még hosszabb kozmikus utak egészségvédelmi feltételeit. Alig akad tudomány, amely valamiképpen be nem kapcsolódott volna az űrhajózás problémáinak megoldásába, illetve ne élvezné már annak sikereit. A mesterséges holdaknak hasznát veszik a meteorológusok és a geofizikusok, mesterséges holdak segítségével televíziós programot közvetítenek, csillagászati megfigyelést végeznek, térképeznek és sok további eredményt érnek el. Az ember hűséges társai — az állatok — kezdettől bekapcsolódtak a kozmikus kutatásba. Az első kutya űrhajósoktól máig is úttörő munkát végeznek. Az utolsó két kutya, a Kozmosz 110 ben hetekig utazó Vetyerok és Ugoljok neve is valószínűleg rövidesen feledésbe merül, akárcsak híres elődüké, a Lajkáé. S ki tud a számtalan további állatról, majmokról, egerekről, rovarokról, amelyek fontos ismeretekkel gazdagították az űrkutatás tudományát és tulajdonképpen előkészítették az ember útját a kozmikus térbe? Ma, amikor az ember első űrrepülése tiszteletére az űrha fózás napját ünnepeljük, jussanak eszünkbe ezek, az újabb űrhajózási sikerektől meglehetősen elhomályosított előzmények is. Ne feledkezzünk meg arról a számtalan tudósról, mérnökről, konstruktőrről és szakmunkásról, akik közreműködtek a mesterséges kozmikus testek kiröpítésében. Nélkülük nem lehetnénk szemtanúi a Luna 10 sikerének, a kozmikus tér egyre mélyrehatóbb megismerésének és a legközelebbi bolygók megközelítése kecsegtető kilátásainak. Csehszlovákia részvétele a kozmikus programban A múlt év novemberében kilenc szocialista ország nagy jelentőségű egyezményt kötött. Ogy döntöttek, hogy az egyes országok tudományos akadémiái kidolgozzák azoknak az űrhajózási kérdéseknek a terveit, amelyek iránt érdeklődnek, s aztán partnereikkel megbeszélik e kutatómunka közös végzésének részleteit. Elsősorban a fizikával, a geofizikával, a csillagászattal, a meteorológiával, a távközléssel, az orvosi-biológiai tudományokkal és egyéb tudományos szakterületekkel összefüggő kérdésekről van szó, amelyet a kisebb asztronautikai potenciállal rendelkező országok is sikeresen megoldhatnak. A Szovjetunió egyúttal felajánlotta, hogy a szovjet rakétakilövő helyekről saját műszereinkkel felszerelt Kozmosz típusú mesterséges holdakat juttathatunk a kozmikus térbe. Nincs kizárva, hogy az első ilyen csehszlovák szputnyik már ebben az évben elindul felderítő útjára. A csehszlovák tudósok természetesen már a nem régi moszkvai tárgyalás előtt is dolgoztak egyes űrkutatási kérdések megoldásán. Egyes szakmunkákban közvetlenül is részt vettek, más esetekben pedig elméleti és kísérleti munkásságukkal támogatták az űrkutatás fejlődését. Megfigyelő szolgálat Annak idején sokan fel sem becsülték annak jelentőségét, hogy mindjárt az első szovjet mesterséges hbldak kiröpítése után számos amatőrcsillagászunk — a hivatásos csillagászok oldalén — figyelni kezdte a szputnyikok repülési pályáját és optikai, valamint fényképészeti eszközök segítségével értékes adatokat szolgáltattak a mesterséges égitest valódi pályája kiszámításához. Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy ilyen megfigyelések nélkül, amelyek természetesen sohasem állnak a laikus nagyközönség érdeklődésének előterében, ma sem repülnének oly nagy pontossággal a szovjet mesterséges holdak, űrhajók, illetve a Holdat és a bolygókat megközelítő önműködő szondák sem. Jelenleg négy ilyen megfigyelőállomás működik országunk területén. A mesterséges holdak átrepülésének megfigyeléséből azonban további következtetéseket is le lehet vonni. Erre Emil Buchar, a Csehszlovák Tudományos Akadémia levelező tagja hívta fel a figyelmet. A második szovjet mesterséges hold pályájából, amelyet csillagászaink megfigyelési adatai alapján számított ki, Buchar professzor módszert dolgozott ki a földgömb lapultsága pontosabb mérésére. Számításai szerint a Föld tengelye (sarki átmérője) 42,8 kilométerrel rövidebb, mint az egyenlítői átmérő; a mérés hibalehetősége mindössze 28 méter volt. Buchar számításait később a külföldi szakemberek a további szputnyikok figyelése alapján még pontosabbá tették. Az elsőség azonban Buchar profeszszort illeti, aki ezenkívül azt ls javasolta, hogy a kontinensek közti távolságokat is geodéziai mesterséges holdak segítségével mérjék. A Nap befolyása az űrhajózásra Gyakran hallani arról, hogy a kozmikus sugárzás egyes fajtái veszélyesek lehetnek az űrhajósokra. Nem kevésbé veszélyesek azok a sugarait is, amelyeket a napfoltok megjelenése, illetve a napkitörések idején bocsát ki a Nap. Néhány évvel ezelőtt a szovjet kutatók bejelentették: megtalálták a módját, hogyan lehet, legalább rövid Időre, előrejelezni ezeket az erupciókat. E módszer kidolgozásához bizonyos mértékben a Prága melletti Ondŕejovban müködö naplaboratórium munkatársai is hozzájárultak, dr, Zdenék Svestka kandidátus vezetésével. Munkájukat egy óriási napspektrográf segítségével végezték, amely felvételeket készít a napszínkép összes fontos tartományáról. Ennek a készüléknek nyilván nincs párja a világon. 1981-ben az Egyesült Államokban kilőttek egy mesterséges holdat a Napról hozzánk érkező röntgensugárzás regisztrálására. A körülmények különös találkozása folytán Ondŕejovban abban az Időben feljegyezték egy szokatlan jellegű kisebb napkitörés spektrumát. A két évvel később nyilvánosságra hozott amerikai dokumentumanyagból megtudták, hogy ez az erupció rendkívül nagy röntgensugárzás forrása volt. A színkép részletes elemzése alapján dr. Svestka munkaközössége bebizonyította, hogy az ilyen óriási röntgensugárzást a gázok fokozott sűrűsége okozta a Nap azon részén, ahol a kitörés történt. 1964-ben nagyon fontos felfedezést tett dr. Ladislav Kŕivský kandidátus, a naplaboratórium másik munkatársa. Néhány órával a napkitörés után a centiméteres, deciméteres 6s méteres hullámokon nagyon erős sugárzást észlelt. Ebből arra következtetett, hogy a sugárzás forrása egy protonfelhő volt, amelyet az erupció a Napból kivetett a kozmikus térbe. Kŕivský felfedezése nagy gyakorlati jelentőségű intézkedéseket eredményezhet. Azt jelzi ugyanis, hogy hasonló esetekben sugárveszély fenyegeti az űrhajóst s megszakadhat a rádióösszeköttetés is a földi állomásokkal. Asztrodinamika A természetes és mesterséges testek mozgásával foglalkozó tudomány a csillagászat egyik legelméletibb területe. Csehszlovákiában e tudományág M képviselője dr. Ladislav Sehnal kandidátus. 1961-ben nagy sikert aratott Párizsban, ahol előadta az úin. stacionáris mesterséges holdak mozgására vonatkozó elméletét. Olyan mesterséges holdakról van szó, amelyek ugyanolyan sebességgel mozognak, mint a Föld, vagyis gyakorlatilag a földfelszín bizonyos pontja felett „függnek". Ilyenek például az amerikai Syncoan típusú távhírközlő mesterséges hoddak és az Early Biird. Dr. Sehnal kiszámította, hogy ezek a mesterséges holdak nem lesznek teljesen stabilaik, mint feltételezzük. A Föld és a Hold vonzóereje befolyásolja majd őfket, ezért a mesterséges holdak a Földhöz viszonyítva bizonyos mozgást fognak végezni. A tengerekben és vizekben élő egysejtű zöldmoszatok világszerte a kutatás tárgyát képezik. Az érdeklődés indokolt, mert nagy fehérje-, szénhidrátés vitamintartalmuk miatt tömeges tenyésztés esetén emberi táplálkozásra, illetve állatok takarmányozására is fel lehet őket használni. Egyesek a jövő olcsó és értékes tápanyagforrását látják bennük s az űrhajósok étrendjében ls valószínűleg fontos szerepük lesz. A Szovjetúnió Tudományos Akadémiája moszkvai laboratóriumaiban szintén vizsgálják e moszatok genetikai kérdéseit és szelekciójuk módját, szem előtt tartva az jövő kozmikus utazásait. A képen K. Koszikov professzor, a kutatás vezetője a laboratóriumban. Az 1962—1963-as években dr. Sehnal a Földről visszaverődő sugárzásnak a mesterséges holdra gyakorolt nyomásával foglalkozott, különösen a 30 m átmérőjű Echo 2-ven kapcsolatban. Elméletileg bebizonyította, hogy ez a nyomás elhanyagolható. Kozmikus orvostudomány Több kutató dolgozónk együttműködik a szovjet szakemberekkel a kozmikus orvostudomány kérdéseinek megoldásában. A legkiemelkedőbb eredményeket ezen a téren a CSTA Fiziológiai Intézetének egyik kollektívája érte el dr. Jlŕí Paŕízek vezetésével. Dr, Parízek 1957-ben felfedezett, maijd később munkatársaival tudományosan is alátámasztott ag" aránylag egyszerű módszert, amellyel meg lehet határozni, milyen erősségű sugáradag érte az élő szervezetet. Besugárzás után ugyanis a vizeletben egy szokatlan anyag, ón. dezoxicitidiin jelenik meg, amely az ismert nukleinsavak közé tartozik. Felfedezéséről tájékoztatta a szovjet szakembereket, akik 1959 óta ezt a módszert használják az űrhajóst ért besugárzás mértékének megállapítására. Első ízben a második űrhajó négylábú utasainál (Sztrelka és Beika) próbálták ki e kivizsgálási mód helyességét, később pedig az első űrhajósok egészségi állapotának ellenőrzésénél is alkalmazták. Kutatóiintézeteinkben ezenkívül néháiny további, a pszichológiával, a neurofizlológiával, a bőrgyógyászattal (a bőr védelme a hosszú repülések alatt) összefüggő kérdésekkel ls foglalkoznak. Vizsgálják a zaj, a vibráció ós a túlterhelés hatását, tanulmányozzák azokat az érzelmeket, amelyek abszolút magányban, teljes csendben, illetve a súlytalansági állapotban keletkeznek stb. E tanulmányok fő központja a prágai Repül őegészségügyi Intézet. A mai katonai pilóták munkafeltételei ugyanis sokbain már az űrhajósok megterheléséhez hasonlítanak. Kozmikus iparunk A szovjet űrhajózás sikereiben bizonyos, bár szerény mértékben, egyes ipari üzemeink is részesednek. Egyelőre két ilyen esetről tudunk. A CKD Praha turbokompresszorokat szállít a szovjet űrhajók számára, a szovjet űrhajósok védőruhájára pedig a défiíni Koh-i-noor gyár villámzárakat készít. A kozmosz kutatáséival és békés kihasználásával foglalkozó moszkvai konferencia kilátásba helyezte, hogy bármely tagállam hasznosíthatja a Szovjetunió eddigi tapasztalatait és eredményeit, lehetőségei szerint bizonyos mértékben hozzájárulhat az űrhajózás tudományos és műszaki fejlődéséhez. Nincs tehát kizárva, hogy valamelyik szovjet rakéta a közeljövőben csehszlovák felségjelű szputnyikot visz majd a világűrbe. Ez a lehetőség mennyiségi és minőségi szempontból egyaránt új lendületet ad a csehszlovák űrkutatási programnak. Kutatóinknak még több alkalmuk nyílik tudásuk és tapasztalataik érvényesítésébe, ipari üzemeink és tudományos laboratóriumaink pedig újabb impulzust kapnak a kozmikus műszerek és berendezések fejlesztésére. (dósa) A. A. Leonov rajza: A Vosztok útban hazafelé.