Új Szó, 1966. április (19. évfolyam, 90-118. szám)

1966-04-09 / 98. szám, szombat

Világ proletárjai, egyesüljelek! SILOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJA KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA Bratislava, 1966. április 9. S Z O M B A T «XIX évfolyam 98. szám • Ára 50 fillér LEONYIP BREZSNYE V ZÁRSZAVÁVAL E F EJ EZÓDÖTT az SZKP XXIII. kongresszusa • L. BREZSNYEV AZ SZKP KÖZPONT! BIZOTTSÁGÁNAK FŐTITKÁRA • A KONGRESSZUS MEGVÁLASZTOTTA A PÁRT VEZETŐ SZERVEIT • NYILATKOZAT AZ EGYESÜLT ÁLLAMOK VIETNAMI AGRESSZIÓJÁRÓL Pénteken délelőtt 10 órakor a Kremlben megnyílt az SZKP XXIII. kongresszusának záróülése. A Kreml Kongresszusi Palotájában megjelent a közel 6000 küldött és vendég. Az utóbbiak között ott voltak 86 ország kommunista és munkáspártjainak, nemzeti demokrata ós baloldali szocialista pártjainak képviselői. A záróülést Leonyid Brezs •yev nyitotta meg, és beterjesztette az SZKP Központi Bizottsága beszámolójával kapcsolatos határozat-tervezetet. A kongresszus egyhangúlag elfogadta az első napirendi pontról szóló határozatot, amely teljes egészében és maradéktalanul jóváhagyja az SZKP Központi Bizottságának politikai vonalát ós gyakorlati tevékenységét, azokat a javaslatokat és következtetéseket, amelyeket az SZKP Központi Bizottságónak beszámolója tartalmaz. A körülbelül hatezer szavas határozat értékeli a Szovjetunió nemzetközi és belső helyzetét, meghatározza az SZKP és a szovjet kormány külpolitikai vonalát, a kommunizmus anyagi-műszaki bázisa további építésének, valamint a párt szervezeti és ideológiai munkájának feladatait. Ezután a kongresszus úgyszintén egyhangúlag határozatot fogadott el a szovjet népgazdaság új ötéves terve irányelveinek jóváhagyásáról. A kongresszus utasította a Központi Bizottságot, és a Szovjetunió Minisztertanácsát, hogy az irányelvek alapján biztosítsa az 1966—70. évi népgazdasági terv kidolgozását. A kongresszus javasolta, hogy a terv elkészítésénél vizsgálják meg azt a nagyszámú javaslatot, amely az irányelvek tervezetének széles körű vitája során a kongresszus előtti időszakban elhangzott. Leonyid Brezsnyev közölte, hogy pénteken délelőtt megtartotta első ülését az SZKP nak a XXIII. kongresszuson megválasztott új Központi Bizottsága. A plénum megválasztotta a párt vezető szerveit. A Központi Bizottság főtitkárává egyhangúlag Leonyid Brezsnysvet választották. A politikai bizottság tagjai a következők lettek: Leonyid Brezsnyev, Andrej Kirilenko, Alekszej Koszigin, Kirill Mazurov, Arvid Pelse, Nyikolaj Podgornij, Dimitrij Poljanszkij, Alekszandr Selek SZKP Új Az SZKP XXIII. kongresszusa megválasztotta az új összetételű Központi Bizottságot. A Központi Bizottság tagjainak száma 195, a póttagoké pedig 16S. Korábban 175 tagja és 155 póttagja volt a bizottságnak. A Központi Revíziós Bizottság tagjainak számát 65-ről 79-re emelték. Elnöke GENNAGYIJ SZIZOV, aki 1926 óta tagja a pártnak és 1955 óta az Urai-vidéki Kurgani területi pártbizottság első titkára. pin, Pjotr Scleszt, Mihail Szuszlov, és Gennagyij Voronov. A politikai bizottság póttagjai: Viktor Grisin, Pjotr Gemicsev, Dinmuhamed Kunajev, Pjotr Maserov, Vaszilij Mzsavanadze, Szaraf Rasidov, Vlagyimir Scserbickij és Dmitrij Usztyinov. Az SZKP Központi Bizottsága titkárságának tagjai: Jurij Andropov, Leonyid Brezsnyev, Pjotr Gyeinicsev, Ivan Kapitonov, Andrej Kirilenko, Fjodor Kulakov, Borisz Ponomarjov, Aleszandr Rudakov, Alekszandr Selepin, Mihail Szuszlov és Dmitrij Usztyinov. Mihail Szuszlov ismertette annak a nyilatkozatnak a tervezetét, amelyet a XXIII. kongresszus az Egyesült Államok vietnami agressziójáról ad ki. A nyilatkozat elítéli az Egyesült Államok barbár agresszióját, amely veszélyezteti más országok szuverenitását és kiélezi a világhelyzetet. Hangsúlyozza, hogy az egész világon egyre jobban erősödik az Egyesült Államok által kirobbantott véres háború elleni tiltakozás mozgalma. Leonyid Brezsnyevzáróbeszéde Elvtársak! A Szovjetunió Kommunista Pártja XXIII. kongresszusa befejezi munkáját. Ez a kongresszus kétségtelenül méltó helyet kap pártunk és hazánk történetében. Ogy vélem, a kongresszus küldötteinek és résztvevőinek közös véleményét fejezem ki, ha azt mondom, hogy mindnyájan elégedettek vagyunk a kongresszus lefolyásával és eredményeivel. A kongresszus érdemileg minden oldalúan megvitatta az SZKP Központi Bizottságának beszámolóját és az új ötéves terv irányelveit. Kollektíven kidolgoztuk a párt politikai irányvonalát a legközelebbi évekre. Figyelmünk központjában álltak a politika, a gazdaság, az ideológiai és a párt szervező munkájának az élet által, a gyakorlati kommunista építőmunka által felvetett kérdései. A kongresszus meghatározta belpolitikánk és gazdasági munkánk fő Irányát a következő öt esztendőre. E politikának az a lényege, hogy biztosítsuk az új szintek elérését hazánkban a kommunizmus építésében, hogy ténylegesen növeljük az egész társadalmi termelés hatékonyságát, hogy rendületlenül emeljük a dolgozók anyagi jólétét, hogy tovább erősítsük hazánk védelmi képességét. Ebben az ötéves időszakban el kell §rnünk a mezőgazdasági termelés tartós növekedését, az ipar fejlesztésének gyors ütemét. Mindez új szintre fogja emelni tervgazdaságunkat. A kongresszus munkájának az a másik fontos eredménye, hogy meghatározta pártunk és államunk külpolitikai Irányvonalát. A kongresszus megbízta a Központi Bizottságot, a szovjet kormányt, hogy a jövőben is folytassa azt a külpolitikát, amely a kommunizmus építéséhez a legkedvezőbb feltételek megteremtésére, a szocialista rendszer hatalmának erősítésére ós a népek által a nemzeti és társadalmi felszabadulásért vívott harc minden eszközzel való támogatására, a béke megszilárdítására és az új világháború elhárítására, a különböző társadalmi rendszerű államok közti békés egymás mellett élés lenini elveinek erősítésére irányul. Végül a kongresszus munkájának harmadik fontos eredménye abban rejlik, hogy olyan határozatokat hozott, amelyek szervezeti ás eszmei politikai tekintetben pártunk további erősítésére hivatottak. Ezek a határozatok elő fogják segíteni a kommunisták élenjáró szerepének és felelősségének fokozását, a párton belüli demokrácia fejlesztését, a pártszervezetek és a legszélesebb néptömegek kapcsolatainak kibővítését és megszilárdítását. Előmozdítják azt, hogy a párt jobban nevelje a kádereket, sikeresebben oldja meg a kommunista építés egész folyamata irányításának bonyolult feladatalt. A kongresszus határozataiban kifejezésre jutottak *és még jobban elmélyültek azok a legfontosabb tételek, amelyeket az SZKP Központi Bizottságának 1964. évi októberi, valamint 1965. évi márciusi és szeptemberi plénumain dolgoztak ki. A kongresszus küldöttel egyöntetűleg jóváhagyták e plénumok határozatait és rámutattak arra, hogy a határozatok fontos szerepet játszottak a helyes, valóban realista és tárgyilagos munkastílus elterjesztésében a pártólet minden területén. Megelégedéssel állapíthatjuk meg, hogy a kongresszuson Is ez a munkastílus volt az uralkodó. Kongresszusunk a tárgvl(f oly tatás a 2. oldaiuuj L. Brezsnyev elvtárs zárszavát az SZKP XXIII. kongresszusán viharos taps követte. (CTK—TASZSZ képtávíró) Az SZKP XXIII. kongresszusának HATÁROZATA Moszkva (TASZSZ) — A kongresszus a Központi Bizottság beszámolója alapján elfogadott határozatában jóváhagyta az SZKP Központi Bizottsága és a szovjet kormány külpolitikai tevékenységét. A szovjet kormány külpolitikájának célja — hangzik a határozat — más szocialista országokkal együtt biztosítani a szocializmus és kommunizmus felépítésének kedvező nemzetközi feltételeit. • erősíteni a szocialista országok egységét és összefogását, barátságát és testvériségét, • támogatni a nemzeti felszabadító mozgalmakat és megvalósítani a sokoldalú együttműködést a fiatal államokkal, • következetesen védelmezni a különböző társadalmi rendszerű államok békés együttélésének elvét, határozott visszautasításban részesíteni az imperializmus agresszív erőit, megmenteni az emberiséget az új világháborútól. A kongresszus elhatározta, hogy „teljes egészben jóváhagyja az SZKP Központi Bizottságának politikai irányvonalát és gyakorlati tevékenységét, jóváhagyja azokat a javaslatokat és megállapításokat, amelyeket az SZKP Központi Bizottságának beszállta lója tartalmaz." „A XXII. kongresszus óta eltelt időszakban — hangzik # határozat — „a párt tevékeny* sége a XX. és XXII. kongresa« szus által meghatározott irányvonal alapján ment végbe és az SZKP programjának teljeaítésére Irányult." „A Szovjetunióban végbemenő kommunista építés nemzetközi jelentősége az, hogy növeli az egész szocialista rendiszer gazdasági, politikai és v#> delmi erejét, elősegíti világszerte a szocializmus eszmélnek elterjedését és ineggyökeresedését." Az SZKP „meg van győződv# a nemzetközi kommunista mozgalom azon megállapításainak helyességéről, mely szerint megvan a lehetőség az agreszszor megfékezésére, az új világháború elhárítására". Az erőviszonyok a nemzetközi porondon továbbra is a szocializmus, a munkásmozgalom és a nemzeti felszabadító mozgalom javára változnak. Ugyanakkor fokozódott az Imperialista agresszió és aktivizálódott a reakció. A határozat rámutat „nem változott meg az Impe(Folytatás a 2. oldatos) AZ SZKP XXIII. KONGRESSZUSÁNAK NYILATKOZATA vietnami agressziójáról Moszkva (TASZSZ) — A Szovjetunió Kommunista Pártjának XXIII. kongresszusa kifejezve a szovjet kommunisták és az egész szovjet nép akaratát és érzéseit, haragos felháborodással elítéli az Amerikai Egyesült Államoknak a testvéri vietnami nép ellen elkövetett barbár agresszióját. Az amerikai imperialisták a vietnami véres háború kirobbantásával igyekeznek elfojtani a dél-vietnami és a többi délkelet-ázsiai nép nemzeti felszabadító harcát, s nyíltan támadnak egy szocialista állam, a Vietnami Demokratikus Köztársaság szuverenitása ellen. Az amerikai militaristák lábbal tiporva a nemzetközi jog elemi szabályait, a legkegyetlenebb, a legembertelenebb eszközökhöz folyamodnak. Amerikai repülőgépek támadásokat intéznek észak-vietnami városok és falvak ellen, lerombolva ipari vállalatokat, lakóházakat, Iskolákat, kórházakat, halált szórva a békés lakosságra. A dél-vietnami hazafiak ellen folytatott bűnös háborúban mintegy negyedmillió amerikai katona vesz részt. Az amerikai imperialisták azzal, hogy agresszív háborújukba bevonják a különböző katonai towbükbeu résztvevő szövetségeseiket, közvetlenül és sä

* lyosan veszélyeztetik más or« szágok biztonságát és szuver»nitását, durván beavatkoznak Laosz ügyeibe, megpróbálnak katonai-politikai nyomást kifejteni Kambodzsára, élezik * nemzetközi feszültséget. Az Egyesült Államok uralkodó körei megpróbálják cselekedeteik igazi jellegét a „szabadság" védelméről, a „kora«mnista terjeszkedés" ellensúlyozásáról, stb. szóló képmutató frázisokkal igazolni. Ezeket a hazugságokat azonban senki sem hiszi el. Vietnami agressziójával az Egyesült Államok szégyenletes cselekedetet követett el, ettől a szégyentől sohasem szabadulhat meg. Az amerikai imperializmus vietnami kalandját szigorúan elítélik a világ összes haladó, demokratikus erői. A nemzetközi közvélemény egyre szélesebb rétegei tevékenyen bekapcsolódnak a vietnami nép igazságos ügyének támogatását szolgáló kampányba. Az agresszorok erkölcsi-politikai elszigeteltsége egyre nyilvánvalóbb. A szovjet kommunistákat, egész népünket lelkesedéssel tölti el a vietnami hazafiak bátorsága és kitartása. Sziláid meggyőződésünk, hogy az in(Folytatas a 2. oldala^