Új Szó, 1966. április (19. évfolyam, 90-118. szám)

1966-04-08 / 97. szám, péntek

• •••••••••• ••••••••••• ý J f 1 l M í K • •••••••••• ••••••••••• HÜSZ ÓRA A Magyar Népköztársaság fel­szabadulásának évfordulója al­kalmából került programra a Sánta Ferenc sikeres regényé­ből készült Húsz óra című film, Fábri Zoltánnak, a magyar filmgyártás kiemelkedő rende­ző egyéniségének alkotása. A filmet Moszkvában a IV. Nem­zetközi Filmfesztivál Nagydíjá­val tüntették ki. A film egy ma­gyar falu életén, lakóinak sor­sán keresztül mutat rá, mi ve­zetett az 1956-os eseményekhez, s hogy milyen szerepet játszott az események kibontakozásá­ban az emberekben élő irigysége bosszúvágy, önzés és hiúság. A Húsz óra őszinte hangú, fi­gyelemreméltó mű. Újságíró ér­kezik a faluba, hogy a mai fa­lusi életformáról riportot írjon. Húsz órányi ideje van, ezalatt kell felismernie és megértenie az ott ható mozgatóerőket Nincs könnyű helyzetben, mi­vel a múlt és jelen szinte szét­választhatatlanul fonódik össze s a mát csak az értheti meg, aki a tegnap történtekkel is tisztá­ban van. Csakhogy nem min­denki beszél szívesen a múlt drámai eseményeiről. Mégis csaknem összefüggően tárul fel JELEK A VÁROS FELETT Zsika Mitrovics jugoszláv ren­dező nálunk már előbb bemuta­tott két filmje e mostanihoz ha­sonlóan ugyancsak partizánkör­nyezetben játszódik le. Jelek a város felett 1941 nyarának par­tizánharcait eleveníti meg. Drá­mai formában viszi vászonra az egyik partizánegység mentési akcióját elfogott harcostársaik HARC A SÁTÁNNAL Egyszer kopp, másszor hopp — így módosíthatnánk a régi szólásmondást az utóbbi hetek­ben műsorra került izgalmas­kalandos filmeket illetően. Évekig nem mutattak be ilyen filmet nálunk, most azután egy-, re-másra tűzik a mozik műso­rára, mintegy pótolni igyekezz vén a mulasztást. Lehet, persze, hogy ebben a jövedelmezőség is ludas, mivel a hasonló mű­fajra kiéhezett közönség meg­tölti az ilyen filmeket játszó mozik nézőterét. Véleményünk szerint azonban a jövedelmező­ség csupán egy szempont le­het a sok közül. Albert Mariscal Harc a sá­tánnal című filmje a mexikói HÉT AGYONÜTÖTT NAP Pavel Kohout, a külföldön Is ismert drámaíró második filmjével jelentkezik és öröm­mel állapíthatjuk meg, kísérle­tezése ígéretes. Mint előző filmjében — ás darabjaiban — ezúttal is a fiatalok világa ér­dekli és az eredmény azt mu­tatja, hogy nem Idegen ebben a világban. Jól ismeri a fia­talok zsargonját és cselekede­teik lelki rugóit, apró hazug­ságaikat és mélyen élő vá­gyaikat, kalandéhségüket és határtalan bizalmukat. A film Jenkának, a fiatal ápolónőnek hét napját meséli el. Jenka kedvese katona, a előtte az az eseményláncolat, amelyben egyéni és közös érde­kek csapódnak össze s mely­ben felmérhető az eseményeket befolyásoló történelmi erő. Köllö Miklós a népszerű ri­portregény időszerű anyagát sa játos eszközökkel dolgozta fel a forgatókönyvben. A film ren­dezői pedig a formabontástól kezdve számos új alkotó eljá­rást alkalmaztak, mindezt rend­kívül céltudatosan állították mondanivalójuk szolgálatába. Külön érdekessége a filmnek, hogy nincs kísérőzenéje. Ezt azonban — miután a pergő drá­mai események teljesen lekötik a nézőt — csak utólag vesszük tudomásul. Fábry Zoltánnak és munka­társainak ismét sikerült olyan filmet alkotniuk, amely az igazsághoz híven ábrázolja a történelmi eseményeket, az em­berek érzelmi drámáját helyez­ve előtérbe, anélkül, hogy az erkölcsi prédikátor szerepében tetszelegnének. A szereplök kö­zül szeretnénk kiemelni Páger Antal, Görbe János, Szirtes Ádám, Bihari József, Bodrogi Gyula és Molnár Tibor alakítá­sát. kiszabadítására. A történet kö­zéppontjában az egység pa­rancsnoka és annak felesége, a partizánorvos áll. A két fő­szerepet A. Gaurics és M. Tos cinoskiová személyesíti meg. Sajnos a főszereplők — nem a színészek hibájából — és az egész történet a felületen mo­zog. túlságosan leegyszerűsített. kábítószercsempészak közé viszi el a nézőt. Pompás, csillogó luxus lokálban folyik a kábítószerek titkos árusítá­sa, felvásárlása, sót itt töltik éjszakáikat e drága méreg fo­gyasztói is. A rendőrség em­berei beférkőznek a veszélyes banda tagjai közé, amelynek főnökét a titok és a hatalom fala veszi körül. A cselekmény és a látványos környezet vonzza a közönsé­get, bár a film nem nyújt mű­vészi élményt. A figurák a bo­nyodalmak, a fordulatok már más művekből jobbára ismer­tek és a szereplők között is hiába keresünk külöwösebb te­hetséget. magára maradt fiatal lány üresnek érzi napjait, szórako­zást, tartalmat keres. Ennek scwáin különféle kalandokba bonyolódik, naivan bízik az emberekbeu s egy-két keserű tapasztalatra Is szert tesz. Szó­val ez a hét egy kicsit az élet iskolája Jenka számára. Jeleňa Mašínová és Pavel Kohout a forgatókönyv szerzői Jenka alakját egy kissé stili­zált formában állítják elénk s ez nem a legszerencsésebb. Stanislava Bartošovi, igen ro­konszenves Jenka szerepében. A Hét agyonütött nap — fo­gyatékosságai ellenére — ér­dekes alkotás. S. K. Kulturális hírek • Az athéni Akropolisz tör­ténelmi kulisszái előtt rendez­ték meg az I. Nemzetközi Szo­borkiállítást, mely sűrített át­tekintést nyújt a huszadik szá­zad szobrászati fejlődéséről. Tizenöt görög, s hatvanöt kül­földi művész százötven alkotá­sa képezi az anyagot. Hangadó mesterek Archipenko, Arp, Brancusi, Calder, a nemrég el­hunyt Giacometti, Laurens, Lip­chitz, Moore, Picasso, Wotruba, és Zadkin. • • • • Laurence Oliviert, a világ­hírű angol színészt az európai kultúra fejlődésében elért ki­magasló eredményeiért a dán Sonnig díjjal jutalmazták, ame­lyet a koppenhágai egyetem választmánya szokott odaítélni. Eddig többek közt Albert Scliweitzert és B. Russelt is ezzel a díjjal tüntették ki. • • » • Szombathelyen hatholdas szabadtéri múzeum építését ter­vezik. A több évig tartó alapos technikai és tudományos fel­készültséget igénylő munka 10 millió forintba kerül. Idén 1 milliót költenek e célra. « • * • Marx korai filozófiai és nemzetgazdasági munkáinak szemelvényei dr. Avinari egye­temi tanár héber fordításában jelentek meg a Jeruzsálemi Hé­ber Egyetem kiadásában. Időszerű közgazdasági kérdések Az idegenforgalo m gazdasági jelentősége AZ IDEGENFORGALOM je­lentősége elvitathatatlan mind gazdasági és politikai, miind egészségügyi és kulturális szempontból. Az idegenforga­lom olyan népgazdasági ága­zat, amely a természeti adott­ságok kihasználásán alapszik. Gyarapítja a nemzeti jövedel­met azzal, hogy szolgáltatáso­kat nyújt a külföldi látogatók­nak, munkaerőt vesz igénybe, tehát gazdasági jelentőséget ad az ország azon terüieteinek, amelyeken az idegenforgalom összpontosul. Ismeretes, hogy az üdülő és gyógykezelési központok túl­súlyban a hegyvidékeken és a tavak környékén keletkeztek. Az idegenforgalom ide irányul, ezért e területeken nagyfokú gazdasági aktivitás fejlődik ki. Népgazdaságunk számára ma nagyon időszerű kérdés: ho­gyan használjuk ki természeti adottságainkat az idegenforga­lom szempontjából, és mit kell tennünk fejlesztése érdekében. Nagy jelentősége van az idegenforgalomnak abból a szempontból is, hogy nagyon előnyösen, és a külkereskede­lemhez viszonyítva nagyon gaz­daságosan jutunk devizához olyan szolgáltatásokért és árukért, amelyekért a külföldi látogatók fizetnek kiskereske­delmi árainkban, és amelye­ket más formában nem lehet­ne értékesíteni külföldön. Az idegenforgalomból eredő devi­zajövedelem fizetési eszköz a világpiacon, tehát az aktív idegenforgalomnak nagy gaz­dasági jelentősége van. - Hazánk az idegenforgalom fejlesztését tekintve rendkívül kedvező helyzetben van. Az idegenforgalom világpiacán igen eredményesen konkurrál­hatun.k, mert hazánkn ked­vező fekvése van Európa kö­zepén, vonzók a változatos tá­jak, a magaslati levegő, a csendes helyek, a kulturális és történelmi emlékek, amelyek kis területen összpontosulnak. HAZÁNKAT összehasonlítot­tuk 29 olyan országgal, ame­lyeknél legnagyobb az idegen­forgalom. Az összehasonlítás­ból kiderült, hogy hazánkban az idegenforgalom fejlesztésé­nek minden feltétele megvan, a tengeren kívül. A tengert azonban helyettesíti az, hogy hegyeink és völgyeink bővel­kednek „csendoázisokban", amelyek szinte gyógyító hatá­sa vonzza a zajos városokban, ipari településéken élő külföl­di látogatókat. Bár nálunk megvannak az Kettős piac A fogyasztási cikkek kettős piacáról van szó. Ilyen nálunk nem létezik. Ismerjük a hely­zetet: a hazai fogyasztási cik­kek minősége, kivitele, műsza­ki színvonala, egyszóval hasz­nálati értéke között alig van­nak különbségek. A kettős piac kialakulásához pedig nagy eltérésekre van szükség, ami­nek következtében az árutSmeg kettéoszlik: nagyobb részét az átlagos, kisebb részét meg az ennél jóval nagyobb hasz­nálati értékű. Illetve különle­ges, exkluzív cikkek képezik. Igaz ugyan, hogy eddig is ketté­oszlott a fogyasztási cikkek tömege, — de hogyan? Elad­ható és elfekvő árucikkekre. Az elfekvő termékeket azon­ban nem tekinthetjük piacnak, s mivel az eladható gyártmá­nyok használati értéke közötti eltérések nem nagyok, nem be­szélhetünk kettős piacról. A fogyasztási cikkek piacát éppen az egyszlntűség jellem­zi, ami a bérnivellizációnak, a bérek közötti csekély különb­ségeknek (a béregyenlősdinek) a visszatükröződése. Érthető: ha a bérszinttől felfelé és le­felé az eltérések nem nagyok, tehát ha a lakosság rétegei lé­nyegében azonos pénzhelyzet­ben vannak, akkor a fogyasz­tási cikkek használati értékét illetően sem lehetnek nagyobb eltérések, mert ha lennének, ez eltéréseket jelentene az árakban is, s ekkor a drágább cikkeket nem tudnák megvásá­rolni. A piac szlmplaségában azonban a termelés Is hibás, idegenforgalom fejlesztésének a feltételei, ez még nem je­lenti, hogy azonnal liaszinosí­tani tudjuk kitűnő adottsá­gainkat. Előbb jelentős beru­házásokat kell eszközölnünk, hogy megteremtsük a turista­forgalom anyagi-műszaki bázi­sát, továbbá jól megszervezett szolgáltatásokat biztosítsunk és szakképzett dolgozókat ne­veljünk. Egyik napról a másik­ra képtelenség az idegenfor­galmat olyan erős gazdasági ággá tenni, mint amilyen az Ausztriában vagy Jugoszláviá­ban. Népgazdaságunk szerke­zeti összetétele megszabott ter­jedelmű beruházást tesz lehe­tővé. Az idegenforgalom fej­lesztésére rendelkezésünkre állt beruházási keretet oly módon kell felhasználnunk, hogy mi­nél előbb minél nagyobb hasz­not hozzon. Növelni kell a be­fektetéseket és meg kell gyor­sítani az építkezési munkákat. A VILÁG IDEGENFORGAL­MA nagy gazdasági erőt kép­visel, amely évről évre növek­szik. 1961-ben a világon az Idegenforgalomból eredő bevé­tel 7 milliárd 284 millió dol­lárt tett ki, 1962-ben 8 milliárd 15 milliót, 1963-ban 9 milliárd 99 milliót, 1964-ben 10 milliátrd 10 milliót, a külföldi látoga­tók száma pedig 1961-ben 75,3 milliót, 1962-ben 81,7, 1963­ban 91,1, 1964-ben 105 milliót. Oly mértékben kell bekapcso­lódnunk a világ idegenforgal­mába, hogy hazánk természeti adottságainak, történelmi ha­gyatékainak, népünk társadal­mi és kulturális színvonalának megfelelően részesedjünk belő­le. E tekintetben lehetőségein­ket a legkisebb mértékben sem használjuk ki. Növelhetnénk a külföldi látogatók számát. De­vizajövedelmünk a tőkésorszá­gokkal való idegenforgalomból 1965-ben a megelőző évhez vi­szonyítva 30,7 százalékkal nö­vekedett, az egy külföldi láto­gatóra eső bevétel pedig 57,4 százalékkal. Ta/aly 2 946 682 külföldi látogatott hazánkba, ebből 618 204 a nyugati orszá­gokból. Növekedett a hosszabb időn át itt-tartózkodók száma is, úgyhogy míg 1964-ben átla­gosan egy külföldi látogató 3,2 napot töltött nálunk, 1965-ben már 5,8 napot. A múlt évben ha­zánkból 1 740 315 ember utazott külföldre, ebből 168 506 a nyu­gati államokba. Bár az idegenforgalom növe­kedése jelenleg mindenekelőtt anyagi-műszaki bázisának fej­lesztésétől függ, hatékonysága mert a lehetőséghez (tudniil­lik a nagyobb jövedelműekhez] mérten sem gyárt megfelelő mennyiségben világszínvonalú termékeket a hazai piacra. Miért szólunk a kettős piac mellett? Azért, mert ez hozzá­tartozik a kereslet-kínálat köz­ti egyensúlyhoz. A nagyobb jö­vedelműek értékesebb, külön­legesebb cikkeket akarnak vá­sárolni, mint a kevesebbet ke­resők, mert van nekik miből. De ha nem tudják Jövedelmü­ket ilyen cikkekre elkölteni, akkor ez a pénzösszeg fölös vásárlóerőként, takarékbetétek formájában jelentkezik. A fö­lös vásárlóerő pedig azt je­lenti, hogy nincs egyensúly a kereslet és kínálat között, ami esetleges pánik idején tudjuk, mivel Járhat. Van-e lehetőség a kettős piac kialakításához? Kezdeti lehetőség már ma is van, hi­szen mondtuk, hogy a termelés nem elégíti ki a magasabb ke­resetűek Igényeit. Most mar ezt megteheti, mert a nagyobb használati értékű — főleg dt­vattclkkeknek — maga szabja meg az árát, tehát érdekelt ezek termelésében. Az igazi kettős piac azonban csak a béregyenlősdi felszámolásával, a nagyobb kereseti különbsé­gek kialakulásával jöhet létre. Nyomatékosan hangsúlyozzuk még, hogy a kettős piac a jö­vőben sem jelentheti az átlag­fogyasztó igényel kielégítésé­nek elhanyagolását. (mészáros) fokozására több lehetőség van. Elégtelenül használjuk ki pél­dául a külföldi turisták téli itt­tartózkodásának lehetőségeit Itt fokozott propagálásra van szükség. Továbbá lényegesen növelni kell a látogatók for gyasztását, hiszen tavaly átlag­ban egy külföldi turista csak 28 dollárt költött nálunk, míg; Ausztriában több mint 70 dol^ lárt. Jóval többet költhetnének például a közlekedéssel kapcso­latos szolgáltatásokra. Az árai­kat illetően rugalmasabban kell alkalmazkodni a forgalomhoz, az idényszakokhoz és a szezo­non kívüli időszakhoz. Nem tudjuk kielégíteni a külföldiek gyógyfürdők iránti érdeklődé­sét, s itt az árak nálunk a leg­alacsonyabbak a világon. A fürdőhelyek bővítését előnyben kell részesíteni a beruházások között, mivel az idegenforga­lomban a fürdőhelyek a legki­fizetődőbbek. Sokkal nagyobb hasznot meríthetnénk a vadá­szatból, mint eddig. Például a tavaly elejtett szarvasoknak csak 9, az őzeknek 7,7 száza­lékát ejtették el külföldi vadá­szok. KÜLÜN KELL SZÜLNI a köz­szolgáltatásokról, amelyek alap­feltételei az idegenforgalom fejlesztésének. Bővítésükre az illetékes szerveknek különös gondot kell fordítaniuk. A köz­szolgáltatások színvonalának emelése nélkül nem számítha­tunk tartós látogatottságra a legvonzóbb helyeken sem. Végezetül hangsúlyozzuk, hogy minden késés idegenforgalmunk fejlesztésében — talán nem is tudatosítjuk eléggé — mennyi­re megrövidíti népgazdaságun­kat. SLÁDEK GUSZTÁV, docens FŐLEG LAKÁSRA, ÜDÜLÉSRE ÉS BŰTORRA TAKARÉKOSKODUNK Az Ostravai Kerületi Népi Ellenőrzési és Statisztikai Bi­zottság kutatást végzett az őszak-morvaországi kerületben, azzal a céllal, hogy megálla­pítsa, mire gyűjtenek az em­berek. Az eredmény értékelé­sénél figyelembe kell venni, hogy a bankbetétek a megta­karítások döntő részét, de nem az sgészét képezik. Ugyancsak figyelembe kell venni, hogy ipari jellegénél fogva ebben a kerületben na­gyobbak a keresetek, mint más kerületben. Ennek ellené­re az eredmények nagyon ér­dekes irányzatokról tanúskod­nak. A felmérés azt mutatja, hogy az emberek leginkább a lakás­építésre és a lakásfeltételek javítására gyűjtenek. Ez főleg az EFSZ-tagokra vonatkozik, akiknek 35,7 százaléka e cél­ból takarékoskodik. További gyakori célja a takarékosság­nak az üdülés (18,9 százalék). Erre főleg az alkalmazottak takarékoskodnak (29,2 száza­lék), s jelentős részük külföl­di üdülésre. Magas a munkás­családok részaránya is, de a szövetkezeti tagok takarékos­ságának célja már ritkábban az üdülés (7 százalék). Az ipari termékek vásőrlá­sát illetően, ami összességben a legnagyobb tétel a takaré­kossági célokban, az emberek legtöbb esetben bútor, sze­mélykocsi, hűtőszekrény és televíziókészülék vásárlására tartanak igényt. A szociális csoportok jövedelemkülönbsé­geire mutat rá az a tény, hogy lényegesen kevesebb EFSZ-tag gyűjt személykocsira, mint a munkás és egyéb dolgozó. Te­levízióskészülék vásárlá ára főleg munkáscsaládok takaré­koskodnak, az alkalmazottak már lényegesen kevesebben, és a szövetkezeti tagok csak egész kis szómban. Az utób­biak inkább motorkerékpárra gyűjtenek. Aránylag Jelentős azok rész­aránya, akik azért takarékos­kodnak, hogy bizonyos tarta­lékuk legyen előre nem látha­tó esetben, s továbbá azoké, akik öregségükre takarékos kodnak. Gyakori még a tanul­mányokra és a kelengyére gyűjtés, az utóbbi főleg a szö­vetkezeti tagoknál fordul elő.

Next

/
Thumbnails
Contents