Új Szó, 1966. április (19. évfolyam, 90-118. szám)

1966-04-06 / 95. szám, szerda

A Szovjetunió 1966—1970. évi ötéves népgazdaság-fejlesztési tervének irányelveiről (Folytatás a 4. oldalról) minőségi acéláruk, a vékonyfalú acélcsövek és huzalok gyártása. Megháromszorozzuk a jő minőségű, hidegen hengerelt transzformátor-acélgyártó kapacitásokat. Jelentős mértékben fejlődik majfl a hengerelt áruk szilárdságát megjavító hőkezelés. A vaskohászati minisztériumnak meg kell gyorsítania a széles lemezeket, valamint a rozsdamentes és transzformátoracél és fehérbádog lemezeket kibocsátó meleg- és hídeghengerdék építését a mag nyítogorszki kombinátban, a cseljabinszki gyárban a Laporozssztalban, a verhiszetszkij gyárban és a zsdauovi Iljics gyárban. Ugyanez vonatkozik a széles peremű vasgerendákat, és a maximálisan 1420 milliméter átmérőjű csöveket előállító hengersorok leiállítására. Továbbá a hengerdéket fel kell szerelni a pontos profiláruk kibocsátásához szükséges berendezéssel. A népgazdaság szempontjából nagyon fontos ezeknek az intézkedéseknek a végrehajtása. Elég, ha annyit mondok, hogy a fémek minőségének megjavítása és választékuk kibővítése, amit az irányelvek lervezete ír elő, annyit jelent majd, mintha több mint ötmilJió tonna hengerelt árut bocsátauáuk ki pótlólag 1970-ben. Az új ötéves tervidőszakban gyors ütemben fejlődik majd a színestemkohászat. Az alumínium gyártását, 1,9—2,1-szeresére, a réz és a ciuk gyártását 1,6—1,7-szeresre növeljük, letentősen nő majd az ólom, a magnézium, az ón, a nikkel, a titán, valamint a wolframén molibdén koncentrátumok, továbbá a nemesfémek és a gyémánt termelése. Kiváltképpen fontos az ércek lehető legteljesebb, komplex felhasználása. Előirányoztuk a vegyipar gyors iitemű fejlesztését. Leggyorsabban a műtrágyák, a lufirostok, a műanyagok, a műgyanták, a műgumik és más szerves vegyipari termékek, a háztartási vegyi cikkek és más háztartási cikkek kibocsátását fejlesztik majd. A műtrágyagyártás az ötéves terv végén rt fogja érni az évi 62—65 mtllió tonnát, a műanyagok és « műgyanták gyártása a 2,1— 2,3 millió tonnát, a műrostok gyártása pedig a 780 000— 830 000 tonnát. Jelentősen megnöveljük a szövetek, kötszöWSttáruk és műprémek gyártásához szükséges műszálak kibocsátását. Gumiabroncs-köpenyeket szinte teljes egészében rafirostokból fognak gyártani. Ugyancsak zömmel műrostokból fogják előállítani a halászhálókat és az egyéi) halászfelszerelést, s'a szűrő és egyéb műszaki szöveteket. A terv szerint Mogilev városban évi 50 000 tonna kapacitású nagy Laxan-gyár (rostizéi) épül majd. A polocki vegyipari kombinátban 48 000 tonna polietilen és 50 000 tonna nltronszál kibocsátásához szükséges kapacitásokat állítanak be. Nyizsnye-Kamszkban üzembe lép a világ egyik legnagyobb tnügumigyára. Az ott kibocsátott, igen jó minőségű gyártmányok helyettesíteni fogják k természetes gumit. Befejezéséhez közeledik a bsebokszari vegyipari kombinát építkezése. Ott új fajta festékeket és rendkívül hatékony növényvédő vegyszereket foghak gyártani. Az új ötéves tervidőszakban jelentősen megnövekszik a vegy ipar termelése. Ennek ellenére fegyes termékfajtákból még inindig valamivel kevesebbet ÍTog kibocsátani vegyiparunk, mint amennyit a korábban elfogadott határozatok irányoztak elő. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy kevesebbet törődünk a vegyiparral. Csupán reálisan nézzük a dolgokat. A korábbi vegyipari előirányzatok teljesítését nem biztosították a szükséges tervekkel, a megfelelő technológiák kidolgozásával, berendezésekkel és építőipari kapacitásokkal. Például 1965-ben számos újonnan épiMt vegyipari üzemben igen alacsony volt a kapacitások kihasználása a hibás {ervek, a berendezések hibái, az építkezés hiányosságai és a szakemberhiány miatt. Nagy figyelmet kell fordítani a vegyipari termékek minőségének megjavítására és választékuk bővítésére, továbbá új vegyipari termékek gyártásba vételére. A népgazdaság műszaki újrafelszerelésében és a munkatermelékenység emelésében döntő szerepet játszik a gépgyártás. A szovjet gépiparnak megvannak a lehetőségei ahhoz, hogy kielégítse a nagytermelékenységű gépek viszonylatában mutatkozó népgazdasági szükségletet. Sok gépgyár nagy mennyiségben bocsát ki különböző olyan berendezéseket, amelyek műszaki jellemzőik tekintetében a legmagasabb világszínvonalon állnak, vagy ezt is túlszárnyalják. így például a krivojrogi és a cseljabinszki kohászati üzemekben 1964 ben beállított durvahengersorok teljesítménye a megfelelő legnagyobb külföldi be rendezésekénél jóval nagyobb. Előkészítettük a világon a legnagyobb teljesítményű vízturbinákat és a hozzájuk való generátorokat a bratszki és a krasznojarszki vízi erőmű számára. bevezettük a nagyolvasztók és a cementgyárak, valamint a legnagyobb exkavátorok gyártásához szükséges legmodernebb felszerelés előállítását. Az utóbbi években több mint 1300 modern önműködő és fémautomata fémmegmunkáló gépsort alkottunk. Ám sok gyár még mindig a korszerű követelményektől el maradó műszaki színvonalú gépeket és berendezéseket gyárt Íme egy példa. A TE-10 mintájú új Diezel-mozdonyok prototípusát már 1950-ban elkészítettük. Később még modernebb Diesel-mozdonyokat konstruáltak, amelyeknek kapacitása másfélszer—kétszer akkora, mint a jelenleg sorozatbau gyártott TE 3 típusú mozdonyoké. Azóta eltelt hét év, a TE — 10-es Diesel-mozdonyokat is sorozatbau gyártjuk, a nagyobb teljesítményű mozdonyok gyártását pedig mindmáig egyáltalán nem szerveztük meg. 1965ben csaknem négyszer olyan kevés TE—10 mintájú mozdonyt gyártottak, mint TE-3 típusú régi mozdonyt. A Luganszki, harkovi és kolomnái üzemek vezetői megengedhetetlenül elodázták a nagyobb teljesítményű új Diesel-mozdonyok kidolgozását, a harkovi Elektrotyazsinas (ne hézvillamosgép) üzem vezetői pedig nem szállították le a szükséges villamosberendezést. Nagyjából ugyanez a helyzet a villanymozdonyok gyártása körül a novocserkasszki és a tbiliszi villanymozdonyszerelő gyáraknál is. A mi üzemeink által gyártott berendezéseknek, a műszaki és gazdasági mutatókat tekintve, a hazai ós a nemzetközi tudomány és technika legújabb vívmányainak színvonalán kell lenniük. így meg kell kezdeni például a nagymértékben gépesített és automatizált komplett berendezések sorozatgyártását. Széles körtien meg kell valósítani a gyártott berendezések, elsősorban az energetikai tömbök, kohászati és acélgyártási gépcsoportok, vegyipari ós olajfinomító berendezések egységnyi kapacitásának optimális megnagyobbítását. Határozottan fokozni kell a a tervező irodák szerepét, szorosabbra kell fűzni a vállalatokkal fenntartott kapcsolataikat, jobb feltételeket kell teremteni a konstruktőrök alkotó munkájához, egyéni tehetségük megnyilvánulásához, fokozni kell a konstruktőrök felelősségét a kidolgozott tervek konstrukciós megoldásainak magas műszáki színvonaláért. Ösztönözni kell a tervező munkában a kiemelkedő vívmányok elérénözni kell a tervező munkában arra kell törekedni, hogy az újabb gépsorozatok, berendezések ós műszerek gyors üzemi alkalmazását állandóan előre megtervezett tartalékokkal tegyük lehetővé. Az állami tervbizottság, valamint a gép- és szerszámipari minisztérium biztosítsa, hogy gyorsabban fejlődjék a sajtoló és kovácsoló berendezések, valamint a legfejlettebb féaiforgácsológépek gyártása. Különösen vouatkozik ez a precíziós, különleges ós célgépek, a csiszoló és végbeállító gépek, automaták és félautomaták gyártására, az önműködő gépsorok előállítására, jelentősen fokozni kell a programvezérlésű munkapadok gyártását. A szabványügyi bizottságnak a gépgyártó minisztériumokkal együtt meg kell szervezniük a gép- ós műszercsoportok, valamint alkatrészek egységesítésére és szabványosítására, továbbá a technológiai folyamatok kritizálására irányuló munkát. Műszakilag fel kell újítani a műszergyártó üzemeket, növelni kell a korszerű műszerek, elsősorban az automatizálási eszközök, a technológiai folyamatok ellenőrző és szabályozó, valamint a preciziós méréseket szolgáló műszerek gyártását. A népgazdaság műszaki színvonalának emelése végett bővíteni kell az elektronikus számítógépek gyártását, javítani kell minőségüket, biztosítani kell, hogy a kutató, számító, tervező munkáknál ós a termelés irányításában mindenfelé alkalmazzuk a számológépeket. A népgazdaság igényeiből kiindulva állapítja meg az irányelvek tervezete minden egyes gépipari ágazat alapvető problémáit. Előirányoztuk az energetikai, kohászati, vegyipari és olajipari gépgyártás, valamint az elektronika és a rádiótechnika jelentős fejlesztését. Nagy feladatokat tűzünk ki a traktorgyártás és a mezegazdasági gépgyártás elé. Gyorsan kell fejlődnie a gópkocsliparnak. Azt tervezzük, hogy a tehergépkocsik gyártását 1,6—1,7-szeresére, a személygépkocsik gyártását csaknem négyszeresére növeljük. Ehhez az kell, hogy bővítsük a jelenlegi gyárakat és felépítsünk egy új autógyárat. Gépiparunk műszaki színvonal álioz és szakképzett kádereihez képest olyan termékeket köteles gyártani, amelyek sikerrel konkurrálnak a nemzetközi gép- ós berendezés piacon. Különös figyelmet érdemel a könnyű- és élelmiszeripar számára szükséges gépeket előállító gépipar. Ezekben az ágazatokban jelentősen növelni kell a termelési kapacitásokat, meg kell kezdeni az új, nagy teljesítményű fonó-, szövő- és kikészítő géptípusok sorozatgyártását, továbbá a kötőszövő, díszmű és cipőgyárak, élelmiszer, tej, és húsipari üzemek gépeinek sorozatgyártását. Ezeknek együttes száma csaknem 3000 új géptípus. Az ötéves tervben elő kell irányozni a nehéz- ós munkaigényes művelelek gépesítésére szolgáló gépek gyártásának bő vítését. A gépgyártásban nem csekély tartalékok kínálkoznak arra, liogy a már működő üzemekben a berendezések jobb kihasználásával, például a többműszakos munkával növeljük a termelést. Az új munkások felvételét megkönnyíti az, hogy a vállalatok nyereségük egy részét saját lakóházépítésre fordíthatják majd. Lényeges változásokat hoz az új ötéves terv a fa, papír és famegmunkáló iparban. A fakitermelő és famegmunkáló ipar mindeddig viszonylag kisszámú terméket gyárt, és igen magas hulladékszázalékkal dolgozik. Nálunk egy köbméter nyersfából legtöbbször csaknem ötször olyan kevés terméket hoznak 4. A mezőgazdaság Országunk gazdasági fejlődésében nagy szerepet játszik a mezőgazdaság. Sok tekintetben meghatározza más népgazdasá gi ágazatok növekedését és a dolgozók anyagi jólétének emelkedését. Az ötéves tervnek a mezőgazdaságra vonatkozó irányelvei az SZKP Központi Bizottsága márciusi plénumán hozott határozataiból indulnak ki. A fő feladat, amelyet a terv a mező gazdaság területén a következő öt évre előirányoz: a földművelés és az állattenyésztés hozamának lényeges növelése, a gyors és stabil fejlődési ütem biztosítása. Az egész mezőgazdasági termelés átlagos évi ütemének ezekben az években 25 százalékkal meg kell haladki, mint a korszerű technológiájú üzemekben. A beruházásokat úgy kell irányítani, hogy a nyersanyag komplett feldolgozására szolgáló kapacitásokat teremtsünk. Ha jobban használjuk fel a nyersanyagot, nagyobb mértékben fog növekedni a papír, a cellulóz, a karton, a faforgács és farostlemezek, műfatermékek, a szesz, az élesztő és más termékek gyártása. Az ötéves tervben nagy fafeldolgozó vállalatok épülnek, különösen az ország keleti részén, köztük a bratskyi erdőipari komplexum, a krasznojarszki cellulóz-papírkombinát ós az Amur menti koraszomolszkban a cellulóz-kartonkombinát első részlege. A szibériai és a távolkeleti kerületekben csaknem két és fél millió tonna cellulóz és körülbelül 1,3 millió tonna karton előállítására alkalmas kapacitások létesülnek. A karton, a falemez ós a ragasztott réteglemez termelésének növelésére előirányzott feladatok teljesítése 1970-ben több mint 60 millió köbméter szerfa megtakarítását teszi lehetővé. A szovjet nép életszínvonalának növekedése nagy feladatokat tűz a közszükségleti cikkeket gyártó ipar elé. A könnyűiparban körülbelül 300 új nagyvállalat építését és több mint száz működő vállalat rekonstruálását irányozzuk elő. A termelés növekedésének átlagos évi üteme a könnyűiparban 2,1-szeresére emelkedik. 1970ben 9,5—9,8 milliárd négyzetméter szövetet, 1,65—1,75 milliárd kötszövött cikket, 610— 830 millió pár bőrcipőt fogunk előállítani. Különös figyelmet fordítunk a kötszövő ipar fejlesztésére. öt év alatt az előirányzat szerint 75 kötszövőgyárat kell építeni. Be kell Indítani több mint 100 ruházatiipari üzemet, évi 120 millió pár cipő gyártásához szükséges kapacitást, rekonstruálni kell sok működő cipőgyárat. A könnyűipari dolgozókra vár az a feladat, hogy biztosítsák a kibocsátásra kerülő termék választéka nagy részé nek felújítását. Az ipar feladata, hogy rendszeresen új árukat gyártson és kínáljon fel a lakosságnak, s e/által megteremtse ezen áruk iránt a keresletet. A mezőgazdasági dolgozóknak az ipari dolgozókkal együtt ki kell dolgozniuk azokat az intézkedéseket, amelyek biztosítják a gyapot, a gyapjú, a len, a bőr és az egyéb nyersanyag minőségének megjavítását, pontosan meg kell szabniok a felelősséget a mezőgazdasági termelésben e nyersanyag minőségéért, valamint a nyersanyagnak a felvásárló helyekre és az iparvállalatoknak történő leszállításáért. Ezzel kapcsolatban a tervben elő kell irányozni, hogy az illetékes szervezetek gondoskodjanak szállító eszközökről, tárolásról és minden szükségesről, nehogy e nyersanyag tönkremenjeu, vagy minőségéből veszítsen. A vegyipari dolgozóknak számottevően javítaniok kell a vegyi rostok, a festékek, a műbőrhöz szükséges nyersanyag, a hártyaanyagok, valamint más vegyi anyagok minőségét és szigorú felelősséget kell vállaln i ok azért, nehogy silány minőségű nyersanyagot szállítsanak a könnyű- és élelmiszeripari vállalatoknak. Ezen intézkedések végrehajtása módot niúk a korábbi öt év évi átlagos szintjét. Különösen gyors ütemben kell növekednie a szemesterinények termelésének.' A terv előirányozza, hogy 30 százalékkal növekedjék a szemestermé nyek hozama és érje el a 167 millió tonnát. Más mezőgazdasági termékek évi átlagos termelése a következőképpen alakul: — cukorrépa: 80 millió tonna az 196.1—65. évi átlagos 59 millió tonnával szemben, — gyapot: 5,6—6 millió tonna az 196.1—65. évi átlagos 5 millió tonnával szemben, — burgonya: 100 millió tonna az 1961—65. évi átlagos 80 millió tonnával szemben, — hús: 11 millió tonna az fog nyújtani az ipar által kibocsátandó közszükségleti cikkek választékának kibővítésére, a munka termelékenységének növelésére, a termék önköltségének csökkentésére és az áruk minőségének megjavítására. Meg kell oldanunk azt a feladatot, hogy a lakosságot mindenütt -zavartalanul ellássuk a legkülönfélébb kiváló minőségű élelmezési cikkekkel. Az élelmiszeripar brutto termelésének ezekbeu az években 1,4-szer®sére kell növekednie. Az ötéves terv végére állami nyersanyagtartalékok felhass Hálásával 5,9—6,2 millió tonnára kell fokoznunk a hústermelést, szemben az 1965. évi 44 millió tonnával, jelentősen növeljük a sajt ós egyéb tejtermékek előállítását is. Ogy tervezzük, hogy a halászat hozama, 1,5—l,ö szorosa lesz a múlt évinek. Ennek érdekében a háiaszflottát, nagy korszerű halászhajókkal szereljük fel, amelyek többsége kiváló minőségű termékeket előállító, valóságos úszőüzem lesz. Az ötéves tervben széles körben fejlesztenünk kell a halgazdaságokat. Szigorúan felelősségre kell vonni azokat, akiknek hibájából az ipari és kommunáit* vállalatok szennyvizei megfertőzik a folyókat, tavakat és víztárolókat. Az élelmiszeripar ma már ú| körülmények között dolgozik. Egyre sokrétűbb lesz az árucikkek iránti kereslet, növekszik az élelmiszerek iránti igény. Alaposan bővíteni kell á különböző félkészáruk, készletek, csomagolt élelmiszerek előállítását, lényegesen meg kell javítani a konzervipar munkáját. Elvtársaki Az iparfejlesztési terv teljesítésének legfontosabb feltétele, hogy,az iparvállalatoknál véghez vigyük a szeptemberi plénumon jóváhagyott gazdasági reformot. Től>b nagy vállalat több mint 300 000 munkással és alkalmazottal mái- átállt az új rendszerre. A második negyedévbea a vállalatok még nagyobb csoportja tér át, ami körülbelül 700 000 dolgozót érint. Ezután kezdődik az új irányítási rendszer bevezetése a gépgyártás, az élelmiszer- és a textilipar néhány ágazatában. 1967 elején az új rendszerre átállt vállalatok munkásainak és alkalmazottainak együttes létszáma ac ipari dolgozók teljes létszámának körülbelül egyharmadát teszi majd ki. Az első negyedévben az ^ rendszerre áttért vállalatok többsége túlteljesítette a realizált termék és a nyereség felemelt tervét. Az állami költségvetés nagyobb bevételre tett szert. A vállalatoknál létrehozták a termelés fejlesztésének, az anyagi ösztönzésnek, a szociális, kulturális beruházásoknak és a lakásépítkezéseknek az alapjait. Nőtt a munkások és alkalmazottak munkabére. Az új rendszerre való áttérés lényegesen javítja a vállalatokon belül is a gazdasági helyzetet, a dolgozókat érdekeltebbé teszi a termelékenység növekedésében, az anyaggal valfi takarékosságban, az önköltség csökkentésében és a termékek minőségének javításában. Ha kellőképpen kilias/.náljuk tartalékainkat — márpedig óriási tartalékokkal rendelkezünk, nyugodt lélekkel kijelenthetjük, hogy az Ipar nemcsak teljesíti az ötéves terv feladatait, hanem túl is teljesíti,' 1961—65. évi átlagos 9,3 millió tonnával szemben, — tej: 78 millió tonna a* 1961—65. évi átlagos 65 raillié tonnával szemben, — tojás: 34 milliárd darab az 1961—65. évi átlagos 29 milliárd darabbal szemben. A gabonagazdálkodás fejlesztésének legfontosabb eszköze a terméshozamok emelése. Ennek érdekében mindenekelőtt javítani kell a földművelés kulturáltságát, tudományos alapokon kell gazdálkodni. Országunk természeti viszonyok tekintetében sok rétű hatalmas területén természetesen nem lehet egységes földművelési rendszer sem. Teljesen megengedhetetlen itt a sablonosság, a döntő (Folytatás a B. oldalon.

f