Új Szó, 1966. április (19. évfolyam, 90-118. szám)

1966-04-06 / 95. szám, szerda

A Szovjetunió 1966—1970. évi ötéves népgazdaság-fejlesztési tervének irányelveiről ALEKSZEJ KOSZIGIN BESZÉDE AZ SZKP XXIII. KONGRESSZUSÁN Küldött elvtársaki Az SZKP Központi Bizottsága megvlzsgá­iás végett a XXIII. pártkong­resszus elé terjeszti a Szovjet­unió 1966—1970 évi ötéves népgazdaságfejlesztési terve irányelveinek tervezetét. E ter­vezet a szovjet gazdaság fej­lesztési programja az elkövet­kező öt esztendőre, program, amellyel pártunk a szovjet nép elé lép. A tervezet tükrözi a szovjet.nép létérdekeit kifeje­ző politikának, pártunk politi­kájának alapvető tartalmát, a kommunizmus építése további kibontakoztatásának politikáját, ahogyan ezt az SZKP program­ja ls előirányozza. Az irányelvek tervezetét köz­zétették: bel- ós külföldön egy­aránt nagy visszhangja volt. Megvitatták a köztársaságok­ban, a határterületeken és a területeken lezajlott pártkong resszusokon és konferenciá­kon, az alapszervezeti taggyű­léseken és a dolgozók gyűlé­sein, széles körben vitatták a sajtóban is. A tervezet minden­felé egyöntetű helyesléssel ta­lálkozott. Sok javaslat is ér­kezett. E javaslatokat figyel­mesen tanulmányozni fogják az ötéves terv kidolgozásakor, kö­zülük néhányat pedig az irány­elvekben tükrözni kell. 1986. IV. 6. Az SZKP Központi Bizottsá­gának beszámolója, amelyet a kongresszuson L. I. Brezsnyev elvtárs, a központi bizottság első titkára terjesztett elő, vi­lágosan bemutatja azt a gigá­szi munkát, amelyet a párt a XXII. kongresszus óta végzett, megmutatja a pártnak a szov­jet társadalom fejlődésében betöltött vezető szerepét; — politikailag kimerítően jellemzi a Szovjetunió fjelső és külső helyzetét, értékeli or­szágunk fejlődésének társadal­mi és gazdasági eredményeit; — megszabja a további kom­munista építőmunka gazdaság­politikai feladatait. Népgazdaságunk és kultu­ránk fejlődésében igen fontos szervező szerepet töltenek be a szocialista társadalmi rend­szer előnyeit kifejező távlati népgazdasági tervek. Csaknem negyven esztendő telt el az­óta, hogy a XV. pártkongresz­szus, a szocialista gazdaság tudományos tervezésének leni­ni eszméjétől vezettetve jóvá­hagyta az első ötéves terv irányelveit. Ez indította el a Szovjetunió politikai, gazda­sági és kulturális fejlődésében hatalmas szerepet játszó öt­éves tervek rendszerét. Amikor az első ötéves terv került elfogadásra, hazánk még csak épponhogy hozzáfo­gott a nehézipar megteremté­séhez; a falu a kisparaszti gaz­daságok valóságos óceánjának képét mutatta; városban és falun egyaránt léteztek még kizsákmányoló osztályok. A kommunista párt vezette mun­kásosztály, a dolgozó tömegek még csupán az elsó lépéseket tették a szocializmus gazdasá­gi alapjának építésében. Amikor megvalósult az első, a második és részben a máso­dik világháború által megsza­kított harmadik ötéves terv, óriási méretű feladatot oldot­tunk meg: az ország Iparoso­dott, megvalósult a mezőgazda­ság szocialista átszervezése. Felszámoltuk a kizsákmányoló osztályokat és mindazokat az okokat, amelyek az ember ki­zsákmányolását előidézték. A Szovjetunió igen fejlett ipari nagyhatalommá vált; létrejött a szocializmus szilárd anyagi alapja. Igazi kulturális forradalom ment végbe az országban. Va­lamennyi szovjet köztársaság nagy eredményeket ért el a gazdasági és kulturális építő­munkában. A fasiszta területrablók által reánk kényszerített háború igen nagy károkat okozott a Szovjetuniónak; több mint húsz millió ember piisztult el, elve­szítettük az ország nemzeti ér­tékelnek körülbelül harminc százalékát. A párt és a nép azzal a halaszthatatlan feladat­tal találta magát szemben, hogy rövid idő alatt építse új­já a népgazdaságot, majd szá­mottevően szárnyalja túl an­nak háborúelőtti színvonalát. A negyedik ötéves terv teljesí­tésével ezt a feladatot lénye­gében megoldottuk. Az ötödik ötéves terv folyamán tovább fejlesztettük a népgazdaságot. A kommunista építőmunka kibontakoztatásának irányvona­lát felvázoló XX. pártkongresz­szus jóváhagyta a hatodik öt­éves terv irányelveit. Három évvel később a XXI. pártkong­resszus jóváhagyta a népgaz­daság 1959—1965 évi fejlődé­sének ellenőrző számalt. Ez az időszak két ötéves tervnek fe lel meg, Ilymódon hazánk ösz­szesen hét ötéves tervet haj tott végre. Minden ötéves terv a szovjet nép nagy győzelme volt, egy­egy szakasza szocialista ha.­zánk hősi történelmének, egy­egy újabb fokozata a szocializ­mus és a kommunizmus építé­sének. Az elmúlt hétéves időszak alatt az ipari termelés volume­ne 84 százalékkal, a beruházá­soké (építési-szerelési munká­latoké) — 49 százalékkal, a közlekedés és a szállítás teher­forgalma 72 százalékkal növe­kedett. A fogyasztásra és fel­halmozásra használt nemzeti, jövedelem hét év alatt 53 szá­zalékkal nőtt. A népgazdaság termelési állóalapjai 1,9-szere­sére növekedtek, ezen belül az iparban a fejlődés kétszeres. A hétéves terv évei alatt sok új vállalatot helyeztünk üzem­be, megépültek a világ legna­gyobb kohói, kokszművei, hen­gersorai, gépgyárai, könnyű­és élelmiszeripari vállalatai, tíz- és tízezer új gép- és be rendezésfajtát kezdtünk gyár­tani, nagy munkát végeztünk a közlekedés valamennyi vál­fajának műszaki korszerűsítő sére. Kimagasló sikereket ért el a szovjet tudomány a kvantum elektronika fejlesztésében, a szilárd testek fizikájában, a polimerek és különböző fél­vezető anyagok létrehozásá­ban, az atomenergia békés cé­lú felhasználásában és más te­rületeken. A Szovjetunió a népgazda­ság ipari műszaki fejlődésének alapján szüntelenül és sokol­dalúan korszerűsíti védelmi iparát. A haditechnika gyártá­sának növelésével együtt nagy figyelmet fordítottunk új fegyverfajták kidolgozására és gyártásának megkezdésére, fegyvereink harci és műszaki tulajdonságainak javítására. A szovjet hadsereg és hadiflotta uapjainkban hatalmas, korsze­rű fegyverekkel van felszerel­ve. A Szovjetunió szinte korlát­lan természeti erőforrásokkal rendelkezik. Hála geológusaink önfeláldozó munkájának, lé­nyegesen megnövekedtek a természeti kincsek feltárt tar­talékai. Ma már olyan hatal­mas tartalékokkal rendelke­zünk, amelyek maradéktalanul biztosíthatják a népgazdaság további fejlődését. A Szovjetunió lakossága hét év alatt 23 millió fővel növe­kedett és elérte a 232 milliót. A munkások és alkalmazottak létszáma 56 millióról 77 millió főre emelkedett. Jóval több szakembert foglalkoztat az ipar, a mezőgazdaság, a közle­kedés, az építőipar, nagymér­tékben növekedett a tudomány, a kultúra, a közoktatás, az egészségvédelem dolgozóinak és más szellemi dolgozóknak a száma. Ezt a következő adatok is mutatják: CD S CV1 <0 CTÍ N rH 01 o. N «U CB E aj « u •a <i> -TJ > 11 Ü >OÍ +-• , > ai o o -o • t, N <o a) >.~5 . ao ? a N S « <2 " 3 >, cfl O C oo tu M cd cd > a> ">S S SöSS a> ca Q) JD ed -M cl «D 00 4) > szellemi dolgozók összesen (millió fő) 2,6 20,5 25,3 ezen belül szakközép- és főis­kolai végzettségű diplomás szakemberek (millió fő) 0,5 7,5 12,1 Felmérhetetlenül meguöve­kedett a fizikai munkát végző dolgozók átlagos iskolai vég­zettsége is. Az utóbbi hét év alatt a középiskolai végzettsé gű személyek száma az ipari dolgozók között 45-ről 58 szá zalékra, a kolhozparasztok kö­zött pedig 23 százalékról 31 százalékra növekedett. A hétéves terv ével alatt, különösen pedig 1965-ben több fontos intézkedés történt a dolgozók életszínvonalának ja­vítására. A munkások és az alkalmazottak havi átlagos munkabére országos viszonylat­ban az 1958. évi 78 rubelről 1965-ben 95 rubelre nőtt. Ha figyelembe vesszük a társadal mi fogyasztási alapokból esz­közölt juttatásokat és kedvez­ményeket, ezekkel együtt a munkások és alkalmazottak jövedelme 104 rubelről 128 ru­belre emelkedett. 1965-t 51 kezdve bevezettük a kolhozpa­rasztok állami nyugdíj-ellátá­sát. Az utóbbi években nagy fi­gyelmet fordítottunk a lakás­építkezésekre. Hét év alatt vá­rosokban és falun csaknem 17 millió lakás és családi ház épült. Ez mintegy 40 százaléka annak a lakóterületnek, amely­lyel az ország a hétéves terv kezdetekor rendelkezett. Ily módon túlteljesítettük egy sor igen fontos mutató te­kintetében a tervfeladatokat, így például az ipari termelés teljes volumenét, az áruszállí tás teherforgalmát stb. Ugyanakkor azonban a me­zőgazdaság tervfeladatait nem teljesítettük. A mezőgazdasági termelés volumene hét év alatt csak 14 százalékkal növeke­dett. Az SZKP Központi Bizottsá­gának 19Ö5. évi márciusi plé­numa részletesen foglalkozott a mezőgazdaság lemaradásá­nak okaival, konkrét intézke­déseket dolgozott ki a hiányos­ságok felszámolására, a mező­gazdasági termelés valamennyi ágazatának gyorsabb ütemű fejlesztésére. A mezőgazdaság lemaradása következtében nem teljesítettük maradéktalanul a könnyű- és élelmiszeripar fel­adatait sem, ami nem eredmé­nyeilletett mást. mint azt, hogy csökkent a nemzeti jövedelem és a népjólét emelkedésének üteme is. A lakosság reáljövedelmének lassúbb növekedése azzal is összefügg, hogy az utóbbi években valamelyest esett a munkatermelékenység növeke­dési üteme. 1956—1960 között a termelékenység évi átlagos növekedése az iparban 6,5 szá­zalékos volt, 1961 és 1965 kö­zött azonban csak 4,6 százalé­kos. Bizonyos szerepet játszik eb­ben az a körülmény is, hogy az utóbbi időben számottevően kiéleződött a nemzetközi hely­zet. Ebben az Egyesült Államok a hibás, mert kirobbantotta és fokozza vietnami agresszív háborúját, amely bármely pilla­natban még nagyobb mérete­ket ölthet és az egyetemes bé két fenyegeti. Figyelembevéve mindezeket, valamint az impe­rialisták egyéb agresszív ak­cióit, az SZKP Központi Bizott­sága és a szovjet kormány kénytelen volt belemenni a honvédelmi kiadások felemelé­sébe. Más okok is közrejátszottak a hétéves terv egyes tervfel­adatainak nemteljesítésében. A hétéves tervben elkövetett hibákról és számítási melléfo« gásokról van szó. Ez különösen a mezőgazdaságra és bizonyos iparágakra vonatkozik. A szá­mítási hibákat csak fokozta sok bonyolult gazdasági prob­léma megoldásának átgondolat­lan, voluntarista kezelési mód« ja. A pőrt elítélte a gazdasági kérdések megoldásában meg­mutatkozó szubjektivizmust, mint a tudomány és a gyakor­lat feltételeinek dilettáns, a leninizmustól idegen lebecsülé­sét. Amikor summázzuk a hét­éves terv végrehajtását, teljes joggal állíthatjuk, hogy hatal­mas sikereket értünk el a nép­gazdaság fejlesztésében. A szo­cialista népgazdaság mérhetett lenül megnövekedett, sokolda­lúbbá, többágazatúvá vált Meggyorsult a műszaki tudo­mányos haladás. Még jobban megerősödtek a Szovjetunió nemzetközi pozíciói és tekiin télye. 2. Az új ötéves terv főbb feladatai Elvtársaki Az ötéves terv irányelveinek tervezete hatal­mas népgazdasági feladatok megvalósítását irányozza elő. öt esztendő alatt további ha­talmas fejlődésen megy ke­resztül országunk anyagi-mű­szaki alapja. Fokozódik a Szov­jetunió gazdasági és védelmi potenciálja. A szovjet társada­lom jelentősen előbbre jut a kommunista építőmunka útján. Az új ötéves tervnek — mint a szovjet állam egész gaz­daságpolitikájának — elméleti alapját a marxi—lenini tudo­mány képezi. A párt, miközben megszabja az ötéves terv főbb Irányait, V. I. Leninnek, a kommunizmus építéséről, a szocialista gazdaságról, a szo­cialista államiságról és a gaz­dasági, társadalmi folyamatok tudományos szabályozásáról szóló tanításaiból indul kl. A párt eközben tekintetbe veszi a szocializmus és a kommuniz­mus Szovjetunió-beli építésének tapasztalatait, nemkülönben a többi szocialista ország tapasz­talatait. A szovjet népgazdaság ötéves fejlesztésének főbb irányai tük­rözik a jelenkori műszaki tu­dományos forradalom legfon­tosabb tendenciáit, a fizika, a kémia, a matematika, a kiber­netika, az élettan és a többi tudományok kiemelkedő felfe­dezéseit. Amint az irányelvek terve­zete kimondja, az ötéves terv gazdasági fő feladatát a párt abban látja, hogy a tudomány és a technika vívmányainak, az egész társadalmi termelés ipari fejlődése sokoldalú ki­használásának alapján, a ter­melés hatékonyságának, a munkatermelékenység fejlesz­tésének alapján biztosítsuk az ipari termelés jelentős fejlő­dését, a mezőgazdaság fejlődé­sének szilárd és gyors ütemét, s mindezek eredményeképpen elérjük a nép életszínvonalá­nak lényeges emelését, minden szovjet ember anyagi és kultu­rális szükségleteinek mind tel­jesebb kielégítését. Az ötéves terv szilárd gaz­dasági és tudományos alapon nyugszik. A tervfeladatokat úgy szabtuk meg, hogy figye­lembe vettük a szovjet társa­dalom növekvő szükségleteit, népgazdaságunk már elért fej­lettségét és a társadalmi ter­melés bővítésének reális lehe­tőségeit. Az új ötéves terv sajátsága az, hogy gyorsan kívánjuk mű­szakilag újrafegyverezni az egész népgazdaságot, progresz­szív módon akarjuk megváltoz­tatni szerkezetét, az elavult termékeket pedig időben kíván­juk újabb, tökéletesebb termé­kekkel felváltani. Előirányoz­tuk a társadalmi termelés min­den ágazatának további ipari jellegű fejlesztését. A műszaki tudományos vív­mányok gyors termelési alkal­mazása: a társadalmi munka termelékenysége fokozásának döntő tényezője. Enélkttl nem teljesíthetjük' sikerrel a kommunizmus anya­gi-műszaki bázisa létrehozásá­nak feladatát. A tudomány ha­talmas szerepet játszik a ter­melés fejlesztésében, hatékony* ságának emelésében, nagymér­tékben hozzájárul az emberek mindennapi szükségleteinek ki­elégítéséhez, előmozditja a munka- és életkörülményének javítását. A tudomány fejlett­ségi szintjétől, attól, milyen méretekben alkalmazzuk a tudományos kutatások eredmé­nyeit a termelésben, jelentős mértékben függ a két világ­rendszer gazdasági versenyé­nek állása. Szükséges, hogy a műszaki tudományos kutatások idejeko­rán világos távlatokat szabja­nak meg és haladó megoldáso­kat kínáljanak a termelés szá­mára. Már a legközelebbi jö­vőben meg kell teremteni egy jól olajozott gépezetet, amely a tudományos kutatások ered­ményeinek minél gyorsabb ós gazdaságosabb termelési meg­honosítását szervezné meg és ösztönözné tervszerűen. Ezt elő fogja segíteni az, hogy a tudományos intézetek és a vállalatok között közvetlen gazdasági elszámolási kapcso­latok fejlődnek majd, ami két­ségkívül hozzájárul a tudomá­nyos kutatási eredmények még gyorsabb üzemi elterjesztésé­hez. A műszaki haladás megvaló­sításában, a tudományos és műszaki vívmányok Qzemi al­kalmazásában nagy szerep há­rul a feltalálókra, ésszerűsítők­re és a műszaki tudományos társaságokra. Ök nagyban hoz­zájárulnak a termelési technika fejlesztéséhez és tökéletesíté­séhez. A gazdasági és társa­dalmi szervezetek teremtsék meg a legkedvezőbb légkört feltalálóink, ésszerflsítóink és műszaki tudományos társasá­gaink tagjainak gyümölcsözff alkotómunkájához. Egy dolgozóra számítva a munkatermelékenység évi emel­kedési üteme az Iparban 6 szá­zalék lesz (1961—1965-ben 4.6), az építőiparban: 6.6 (5.3J, a mezőgazdaság társadalmi szektorában pedig körülbelül 7 százalék (3.7). Fontos Intézkedéseket ter­vezünk a dolgozók munkájának további megkönnyítésére 03 egészségesebbé tételére, a ne­héz fizikai munka gépesítéséré. A korszerű gép nemcsak a fizikai, hanem a szellemi mun­kát is jelentősen megkönnyíti és hatékonyabbá teszi. A modern műszaki eszközök egyre nagyobb szerepet fognak betölteni a népgazdasőg irá­nyításában ls. Ezek a gépek magukra vállalják a különböző mérnöki, gazdasági, pénzügyi számításokat és jelentős mér­tékben automatizálják a köny­velést, a nyilvántartást, terme­lékenyebbé teszik az emberi munkát. (Folytatás a 4. oldalon) 1. A Szovjetunió népgazdasága a jelenlegi szakaszban. — Az ország gazdaságának és kultúrája nak fejlődése az utóbbi bét esztendő alatt

Next

/
Thumbnails
Contents