Új Szó, 1966. április (19. évfolyam, 90-118. szám)

1966-04-26 / 114. szám, kedd

Fejedelmi sors a kényszerotthonban Balról: Molnár Karolina, Nagy Erzsike ós Domonkos Irénke f estői tájon — sudár feny­ves tövében, kéklő hegy­koszorú ölén épült né­hány éve két üdülőközpont. Szemben apró viharvert tanyák ragadnak szétszórtan a dombol­dalhoz. Térkép nem jelöli e te­lepülést, azonban sokan ismerik már e tájat. Nemcsak a kör­nyékbeliek — hanem a jóval tá­volabbi csallóközi falvakban is: Csicsón, Füssön és Kolozsné­mán sokan tudják, hol fekszik Hrabiny ... A két üdülőközpontnak vala­mikor nem ilyen küldetést szán­tak. A besztercebányai híradó­sok és a textilesek gyermekei üdüftek itt, egy ideig a híradó­sok szaktanintézete is itt kapott elhelyezést. Tavaly szeptember óta a két üdülőközpont azon­ban más célokat szolgál. Itt ta­lált új otthonra a csicsói kilenc­éves iskola tanulóinak egy ré­sze Fördős Kálmán, az iskola igazgatója sokat tapasztalt, azonban az utóbbi egy év ma­gasan kiemelkedik az emlékek és tapasztalatok tömegéből. Szemtanúja volt a nagy katasz­trófának, a csallóközi vízözön­nek, mely ártatlanokat fosztott meg az élet örömétől s az ott­hon melegétől. — A rosszra nem szívesen em­lékszik az ember — csóválgatja fejét az Igazgató. — Valószínű­leg a szülök sem szívesen emle­getik az akkori eseményeket. Bár a házak romba dőltek — so­kan nem engedték, hogy gyer­meküket biztonságos helyre vi­gyük. A tanulóknak csupán fe­lét sikerült elhozni. Sőt alig két hét múlva vagy harminc szülő toppant be, s visszavitték gyer­mekeiket ..'. Megnyílt Csicsón is az iskola. De milyen körül­mények között...? Eh... Hagyjuk a rossz emlékeket. A felen más, a jelen közelebb van hozzánk. A százhuszon­nyolc gyerek, a nyolc tanító, a kilenc nevelő és a személyzet lelene. — Hogyan gondoskodnak a gyerekekről? Ez a leglényegesebb kérdés, amire választ akarok és kapok. — Igyekszünk — válaszolja Fördős igazgató. — jó, jó... de bizonyítékot szeretnék... Az igazgató kérdőn tekint rám, aztán élcesen megjegyzi: — Minden egyes személyzet­re — ide értve a tanítókat és a nevelőket is — csupán három tanuló esik ... — ? — Különben tartson velem ... Helyszíni szemlét tartunk. Azért, hogy lássam, meggyőződ­jem szava hiteléről. Nem, nem kételkedtem én azelőtt sem, csajc csupán be akarom mutat­ni, hogyan élnek a szüleiktől el­1964 ŐSZEN új vezetők ke­rültek a Feledi Állami Gazda­ság élére. Szükség volt a be­avatkozásra, mert gyenge ered­ményeket mutatott ki a gazda­ság. Az utólagos számítások­ból kiderült, hogy 4,06 koro­náért termeltek 1 liter tejet, 31 koronáért 1 kg marhahúst, az elválasztott malac ára pe­dig 715 korona volt. Az állami gazdaság megerő­sítését a járási szervek is szor­galmazták. Az üj vezetőség mó­dosította a termelést. Már 1965­ben csökkent a termesztett növényfajták száma, s a vetés­forgót a meglevő gépi beren­dezésekhez és a munkaerők helyzetéhez alkalmazták. Az ál­lattenyésztésben pedig figye­szakadt csallóközi gyerekek. Először a főépületet veszem szemügyre: Itt van a tanári szo­ba, itt vannak a tantermek, s ebben az épületben laknak a lá­nyok ls. Benézek ide, benézek oda, és nem fedezek fel semmi különöset. A tantermek olya­nok, mint más iskolákban — egy-kettő talán szűkebbre sza­bott, és a szokásos iskolapado­kat négyszögletes asztalok he­lyettesítik —, de ez már az ide­iglenesség velejárója ... Példás tisztaság, rend a szobákbanI A lányok birodalmát elhagyva egy keskeny összetákolt hídon haladunk át. Ám egy pillanat­ra megállunk, mert ez a híd nem akármilyen híd. Ehhez em­lékek fűződnek: a ' hozzájárulás és a keresztelés emléke. Ez az András híd. Elő fa kérgébe vésték e nevet. S miért ezt a fiúnevet...? Mert András-napra készült el. A kaviccsal leszórt ösvény a fiúk birodalmába ve­zet. Alig száz méter a távolság a két tábor között. Itt is van egy nagy étterem. A fiúk külön­konyhán élnek. Persze mindkét konyhában egyformát, egyfor­mán jól, ízletesen főznek a sza­kácsnők... A fiúk szobáit is rendben találom — egyszóval sehol semmi különös. Vagy talán mégis? — Adatokkal is szolgálhatok — mondja készségesen Llb or lembe véve az adott helyzetet, a baromfitenyésztést áthelyez­ték a „vadonból", ahol vad­szárnyasok módjára együtt él­tek a mezei vadakkal. Oj he­lyükön, az átalakított jühakol­ban bekerítették a szárnyaso­kat. A többéves gyakorlattal ren­delkező, új vezetők megváltoz­tatták a gazdaságban dolgozók hangulatát is. A gazdaság dol­gazólt mindenről tájékoztatják. Háromhavonként rendszeresen közös értekezletet tartanak, amelyen Ismertetik az elmúlt negyedévi eredményeket, a hi­bákat, s kitűzik a következő negyedév feladatalt. A gazda­ság vezetősége a kapcsolatot a dolgozókkal az értekezlete­B r 1 a y, a híradósok üdülőköz­pontjának gondnoka, aki fárad­ságot nem ismerve jelenleg az iskola szociális ellátásáról gon­doskodik. — Egy egy gyerek na­ponta mintegy 30—35 koronába kerül az államnak. Ez havonta megközelítőleg ezer koronát tesz ki ... — Ki tud ennyit költeni gyer­mekére? — szól közbe az iskola­igazgató. — A napi fejadag értéke tizenhárom korona, vagyis három koronával maga­sabb, mint más otthonokban. Az eltelt hét hónap alatt egy eg gyerek közel 1700 korona érté­kű ruhát kapott. Az adatok, de főleg a jól el­látott, egészséges, vidám gyere­kek bizonyítanak. Sőt példázzák a tanítók és nevelők áldozat­kész munkáját. Nyolc tanító osztja meg a tanítók, a szülők és a gyerekek gondját. Az igaz­gató és felesége, Klór Károly igazgatóhelyettes és felesége, Dikácz István és felesége, Erdős Terézia, valamint Kulcsár Fer­dinánd a tanári kar. Átmeneti otthon ez — nélkülözés és le­mondás számukra — de vállal­ták, tudatosan vállalták, éppen úgy, mint Kulcsár Ferdinándné, Szabó Erzsike, Mocskos Terézia és a többi nevelő. Nincs a meg­szokott szórakozási lehetőség, és mégis ... Mintha szeretetből végeznék munkájukat. ken hozta létre. Sok megvaló­sításra alkalmas észrevétel és javaslat hangzott már el eze­ken a dolgozók és a vezetők részéről. Nagymértékben ezek is hozzájárultak a munkafe­gyelem megszilárdításához. Az 1965. évi termelési kiér­tékelésen . a dolgozók örömmel hallották, hogy nemcsak a szervezésben, hanem a terme­lésben is lényeges javulás állt be. A gabonafélék termelése terén sok eredményt a gazda­ság azelőtt nem tudott kimu­tatni. 1965-ben a gazdaság már 20,45 mázsa átlagos hozamot ért el egy-egy hektáron. A jobb eredmény az állattenyész­tésben sem maradt el. A köz­ellátásnak terven felül 126 000 liter tejet, 856 mázsa húst, 76 ezer tojást adtak el. A termelés növekedése hoz­zájárult a termelési költségek csökkentéséhez. A gazdaság egy mázsa gabonát 9,55 koronával, 1 kg marhahúst 3,55 koronával és 100 liter tejet 8 koronával £s a tanulók? — Öt osztályunk van, két ki­lencedik — tájékoztat az isko­laigazgató. ' — Hogyan tanulnak a gyere kek? — Lényegesen jobban, mint otthonI — Milyen a tanulmányi át­lag? Egy kimutatást tesz elém. — Nézzük talán a IX. B osz­tály eredményeit. A tanulók ta­nulmányi átlaga tavaly 2,48 volt. Az idén félévkor 1,9-es átlagot értek el. — Figyelemre méltó — bó­lintok elismerően. — Egyeseknél szinte ugrás­szerű a javulás. Győri Irén pél­dául tavaly 2,69-el végzett, s a félévi átlaga 1,45 volt. Sokat ja­vult például Petróczl Irén is, aki 2,9-ről 1,9 re javított. Álta­lában a közepes tanulók javul­tak a legtöbbet. Mi ennek a magyarázata? Válaszért a gyerekek közé mentem. Hiteles feleletet kere­sek. Es találok ... A röplabdapálya szélén kötök ismeretséget három kilencedikes lánnyal: a csicsói Domonkos Irénke tanulmányi átlaga 1, to­vább akar tanulni, vegyész sze­retne lenni. Nagy Erzsike szin­tén csicsói, ő is jeles tanuló, Tornaiján akar jövőre mező­gazdasági könuvvitelt tanulni. A harmadik Molnár Karolina kolozsnémat, tanulmányt átla­ga 1,1, a nagymegyeri 12-éves­ben akar érettségizni, pedaqó­gus pályára szeretne lépni. Kér­désemre ő válaszol, talán vala­mennyiük nevében: — Otthon ...? Nem jutott annyi idő a tanulásra! Rosszabb volt a tanulmányi átlagom is. Es itt..., itt, igazán semmi gon­dunk. Több gyerekkel is elbeszél­gettem. Mintha összebeszéltek volna, egybehangzóan állítot­ták: otthon a szülőknél nem tanultak így. Az egyik sokat csavargott, a másiknak segíte­nie kellett a ház körül, takarí­tásra, állatgondozásra hivatkoz­tak. Pajkosan és érzésük szerint adott meztelen, stilízálatlan vá­laszukból minduntalan kiérző­dött: megszerették ideiglenes otthonukat, kedves nekik e hely. — Érthető, hisz fejedelmi sor­suk van — hangzik az igazgató ítélete. / gen, majdnem fejedelmi a gyerekek sorsa. Majdnem, mert bármennyire is me­sébe illő e táj, dicséri e helyet felnőtt és gyermek — ez az új otthon mégiscsak kényszerott­hon — és átmeneti. Igazi ott­honuk távol van innen — ám vonzó ereje ide is elér. KEREKES ISTVÁN termelt olcsóbban a tervezett­nél. Ez lényegesen befolyásol­ta a dolgozók átlagkeresetét, s az állandó alkalmazottak 35 koronával kerestek többet ha­vonta. A Feledi Állami Gazdaság dolgozói az 1966-os évre még nagyobb feladatot tűztek ki maguk elé. 11 csoport és 60 egyén vállalta, hogy a gazda­ság terven felül 832 050 koro­na értékű árut termel, illetve 300 mázsa búzával, 100 mázsa rozzsal, 425 mázsa kukoricával, 27 000 liter tejjel, 300 mázsa hússal többet ad el a tervezett­nél. AZ ÁLLAMI GAZDASÁG két­ségkívül jó helyzetben van. Ám a lehetőségek 1964-ben és az­előtt ls megvoltak. Az akkori vezetők azonban nem ismerték fel és nem használták ki. Ma viszont a munka minden sza­kaszán igyekeznek feltárni a rejtett tartalékokat. BÁRCZI ISTVÁN, agrármérnök V ereknyei gondok C okszor hallottam, hogy a nagyváros közelében levő falvak — a vidékiekhez viszonyítva — elsőbbségi jogo­kat élveznek. Nagyobb a költ­ségvetésük, sokkal többet for­díthatnak a faluszépítésre, köz­művesítésre és közhasznú be­rendezések építésére. Kedvező fekvésük a lakosság művelő­déséhez, szórakozásához is szé­lesebb lehetőségeket nyújt. Amikor ezekkel az érvekkel előhozakodtam a vereknyel HNB-n is, Nagy Béla elnök csak mosolygott. — Tagadhatatlan, mindösz­sze három kilométerre fek­szünk Bratislavától. De ebből semmi előnye, sem haszna nincs a falunak. Költségveté­sünk sem olyan, hogy a falu lakosainak megnövekedett igé­nyeit teljes mértékben kielé­gítené. Húsz év alatt úgyszólván semmiféle középületet sem épí­tettek a községben. A járdák építésére is csak a közelmúlt­ban kerülhetett sor. A lakosság társadalmi munkában 51600 korona értéket hozott létre. A kultúrát egyelőre csak az istállóból átépített művelődési ház szolgálja, hajvágásért vagy borotválkozásért Bratislavába kell felutazni. Tehát ez a helyzet a nagy­város tőszomszédságában. Míg a HNB elnöke a fejlődés prob­lémáit elemzi, egy házaspár­ral folytatott korábbi beszélge­tés foszlányai jutnak az eszem­be. — Bizonyára kihasználják a nagyváros nyújtotta kulturális élet lehetőségeit, sokat járnak moziba, színházba? — Ha hiszi, ha nem — vá­laszolta őszintén a rokonszen­ves házaspár — erre még nem nyílt lehetőség. — Az anyagiak hiánya miatt? Dehogy. Rossz az össze­köttetés. Az ember bizony a munkahelyére is nagyon nehe­zen jut el. Nem kis iróniával a hang­jukban mesélték el azt is, hogy a lényegesen távolabbi Somor­járól sokkal előbb és köny­nyebben megközelíthető a vá­ros. N agy Béla a népszerű Ve­černík egyik régi, 1958. július hetedikén megjelent számát terítette az asztalra. A lap vezető helyen foglalkozik a városi közlekedés megjaví­tásának, hálózata bővítésének kérdéseivel. Ennek kapcsán ígéri, hogy, a tervekkel össz­hangban rövidesen a peremke­rületeket, köztük Vereknyét is bekapcsolják a városi közle­kedés hálózatába. — Ez az elképzelés szép és biztató ígéret, — veszi át a szót Ismét az elnök — új re­ményt öntött a falu lakosságá­ba. Sajnos a terv csak papíron maradt. Bratislava azóta új üzemek­kel, gyönyörű lakótelepekkel gyarapodott, iparának döntő többsége hovatovább a perem­kerületekben összpontosul. Ez tény az új közlekedési vona­lak kiépítését, a réglek bővíté­sét is megköveteli. Az illeté­kes szervek Vereknye kérését ezúttal nem utasíthatják el, hi­szen lakóinak zöme éppen a Slovnaftban, a Hydrostavnál, vagyis a város széli üzemek­ben dolgozik. A közlekedés megjavítása a dolgozók mun­kába szállítását is kedvezően befolyásolná. A helyi nemzett bizottság az érdekelt üzemek­kel karöltve kérvényt nyújtott be a városi közlekedési válla­lat igazgatóságához. Folyamod­ványukra nem válaszoltak. A falu lakói mégsem ad­ják fel a reményt, szor­» nasan dolgoznak a városi üzemekben és a helyi földmű­vesszBvetkezetben. Bajaik meg­szüntétéséhez azonban a he­lyi képviselőkön kívül a fel­sőbb szervek hatékonyabb se­gítsége is szükséges. Csak Így érhető el, hogy Vereknye a nagyváros tőszomszédságában, az igényeknek megfelelő mér­tékben és ütemben fejlődjék. SZOMBATH AMBRUS r ... . i ' g A • A tanári kar órakezdés előtt A hetedik osztályban nyolc tanuló kitüntetett Felszínre kerülnek a rejtett tartalékok

Next

/
Thumbnails
Contents