Új Szó, 1966. április (19. évfolyam, 90-118. szám)
1966-04-24 / 112. szám, vasárnap
A pártban — emberi mentalitás, természet szerint •— mindig is voltak odaadó, önfeláldozó kommunisták, és voltak kevésbé tevékenyek. Volt, aki igen, de volt ós van, aki nem ismeri fel azt a területet, azt a feladatkört, amely aktivitását az adott körülmények között leginkább igényli és munkaképességének leginkább megfelel. Voltak és vannak tehát aktív és passzív tagok, de ez a tény természetesen nem jogosít fel bennünket arra, hogy egyszerűen napirendre térjünk a probléma fölött. Az aktivitás nagyobb hiányának rendszerint bonyolult társadalmi jelenségekkel összefüggő okai vannak. Mégis, már elöljáróban le kell szögezni: valamennyi ok együttvéve sem juttathat arra a nézetre, hogy egyes kommunisták passzív magatartásán semmiképpen sem lehet változtatni. Aktivitást, de hogyan? A 40-50 százalék Hogyan is állunk ezzel a passzivitással? Számos pártalapszervezetben feltettem a kérdést: a tagságnak hány százaléka mondható aktívnak, azaz olyannak, amely a tagsági illetékek fizetésén és a gyűlésen való megjelenésen kívül mást ls tesz a pártszervezet feladatait teljesítve. Ebbe a másba már beleszámított a vitafelszólalás és a legcsekélyebb kiállás a párt politikája mellett — a munkahelyen, különféle beszélgetések alkalmával stb. A megkérdezett funkcionáriusok — egy-két kivételtől eltekintve — sehol sem mondtak többet 50 százaléknál. És ez az, ami elgondolkoztató. Az adat — jóllehet korántsem pontos és mérvadó — figyelmet keltő még akkor ls, ha jól tudjuk, hogy a párt tagsága nemegyszer bizonyította már teljes odaadását, hűségét a meghirdetett programhoz. De vajon csak a nehéz percekben, a nagy események Idején van szükség kiállásra, aktivitásra? ... Nem! Ä mindennapi élet is igényli a párt társadalmi vezető szerepétől áthatott kommunista tevékenységet. Hűség, akarás, és mégis ... Persze, amilyen egyszerű, olyan keveset is használ hozzávetőlegesen megállapítani, hogy sok a passzív párttag. Mindenekelőtt az okokat kell Ismerni ahhoz, hogy helyesen választhassuk meg a beteg orvosságát. 'A passzivitásnak sok oka lehet. Á teljességre törekvés Igénye nélkül próbáljunk meghatározni néhányat. • Beszélgettem kommunistákkal, akik rendületlenül hívei a pártnak, politikáját fenntartás nélkül magukénak vallják, készek volnának újra minden áldozatra, mint akkor, amikor mindennapos kockázat volt a haladás eszméi mellett tevőlegesen síkraszállnl, és ma mégis passzívak. Miért? Azért, mert nem tudnak beleilleszkedni az új környezetbe, nem Ismerik a pártmunka mai módszereit. Megkérdezhetnék, de nem akarják. Sokszor csupán azért, mert a fiatalabbaktól kellene tanácsot kérni... És a fiatalabbak önmaguktól nem vállalkoznak az öregek „kioktatására. .Ennek aztán az a következménye, hogy magukba zárkóznak, s lassanként olyan érzésük támad, hogy a pártnak nincs rájuk szüksége. • Mások tisztában vannak feladataikkal, s becsületesen teljesíteni Is akarják őket. Mindig kezdeményezők voltak. Segítettek, vállalták a bírálatot, egyszóval lelkiismeretes kommunisták. És mégis ... Volt egy Időszak, amikor az újra és újra megismételt kérések, javaslatok, figyelmeztetések teljesen hiábavalók voltak, s céltalanul halmozódtak a porosodó jegyzőkönyvek sárguló lapjain. Ez szegte kedvüket, ezért vonultak vissza... • Fiatalok tették fel a kérdést: „Mi haszna van a pártnak abból, ha fizetjük a tagsági illetéket s havonta egyszer végig ülünk egy gyűlést?" Egyesek közülük évekig nem tettek egyebet. A termelésben jól dolgoztak, mert keresni akartak. A pártbizottság felfigyelt rájuk, mondván, kell a fiatal a pártba, a tagfelvételi „tervet" is teljesíteni kell, kérdezzük hát meg őket: Jönnek-e? Jöttek. Nem mindig meggyőződésből, azfcal a tudatta?, hogy a pártban a helyük, hogy érdemleges munkát végezhetnek. De a remény fts a várakozás, hogy taajd segítenek az idősebbek, útbaigazítást és feladatokat adnak, talán mindegyikükben megvolt. Megkapták a tagsági könyvecskét, de útravaló tanácsként semmit. Eljárnak a gyűlésekre, fizetik az illetéket és ezzel — mert más igényt velük szemben senki sem támaszt — „letudják" minden pártmunkájukat. Csakhogy maguk ls érzik: ez kevés ... • Vannak természetesen olyan tagok is, akik számításból, pozíció- vagy más előnyszerzésből léptek be a pártba. Egy ideig lelkesen dolgoztak, de később — mivel a kommunista erkölcstől eleve Idegen vágyálmaik nem valósultak meg — „elkedvetlenedtek". Számuk bármilyen kicsi, nem hagyhatók figyelmen kívül, különösen azért nem, mert csalódottságukkal, kiábrándultságukkal igen rossz hatást keltenek. • A passzivitás legszomorúbb oka a rossz vezetés. Ritka, de a fehérhollónál gyakoribb az az eset, hogy az alapszervezet bizottságának hanyagsága, tehetetlensége, vagy éppen „csak" lelkiismeretlenség kedvetlenítl el, idegeníti el a tagságot a munkától. Előfordul az is, hogy a funkcionáriusok visszaélve tisztségükkel, előnyök szerzésére használják kl. Az ilyen magatartás felbecsülhetetlen károkat okoz a pártnak. • Meg kell vallani: a felsőbb szervek — kezdve a vállalati és Járási bizottságoktól — munkájában ls volt olyan módszer, amely nem kedvezett a tagság kezdeményezésének. Időnként például mindenre volt határozat, máskor a felsőbb szerv teljesítette az alsóbb, vagy az alapszervezet feladatait — a járási instruktor néha az egész helyi pártbizottság helyett dolgozott — stb. A gazdaságirányítás régi rendszeréből eredően hiba volt az is, hogy a pártban igen egyoldalúan a gazdasági problematika köré összpontosult a munka, úgyhogy voltaképpen elmosódott a határ a gazdasági és a politikai vezetés, azaz a munka között, tehát sokan nem is tudták, tulajdonképpen ml a kötelességük. A probléma magában hordja a megoldást Ahány passzív párttag, voltaképpen annyi ok a passzivitásra. Sorolhatnánk tehát az okokat. Annyi azonban már az eddigiekből is nyilvánvaló, hogy a színvonalasabb politikai nevelőmunka igen sok párttagnál aktivitást eredményezne. Ahhoz, hogy egy párttag ismerje teendőit, nem elég csak kommunistává avatni. Az alapszabályzatból sem tudhat meg mindent, sőt néha még az sem segít, ha rámutatunk az elvégzendő munkára. Ha nem érzi elveiből, meggyőződéséből fakadóan azt, hogy valamit tennie kell, s nem tudja mit, mikor, hogyan tegyen, érdemleges munkát aligha várhatunk tőle. Sok helyütt lebecsülték, s még ma is lebecsülik az Ideológiai nevelést, feledve, hogy éppen az nyújthat olyan erkölcsi, szellemi alapot, amelyre a párttag nemcsak építhet minden helyzetben, hanem amely meg is szabja, ml a helyes és mi a helytelen. Ez az ideológiai nevelés természetesen nemcsak a marxizmus—leninizmus klasszikus tanainak ismertetését feltételezi, hanem a párt mai, időszerű programjának, politikájának tanítását is. A mit, miért tegyek biztos tudása kétségtelenül az az erő, amely leginkább serkent, biztat a munkára. A párt munkamódszereinek alapos ismerete mindenki számára nélkülözhetetlen. A legmeggyőződésesebb kommunista sem dolgozhat eredményesen, ha nem tudja, milyen feltételekre kell tekintettel lennie, hogyan szerezhet érvényt a párt vezető szerepének, hogyan bíráljon, propagáljon stb. A pártbizottságoknak egyik alapvető feladatuk: a kollektív munka megszervezése, a pártszervezet teendőinek a létszám és a képességek szerinti elosztása — vagyis hogy minden párttagot konkrét feladattal, munkával bízzanak meg és teljesítését ellenőrizzék. De ezentúl alapvetően szükséges az is, hogy a feladatok teljesítésének módját is megmagyarázzák, mégpedig tekintettel a legsajátosabb feltételekre. A pártmunka feltételeinek és motívumainak a száma természetesen sokkal több a felsoroltaknál. A fentiek talán a legáltalánosabbról, s talán a legszükségesebbről szólnak, hozzájuk számítva a tagság észrevételeinek, javaslatainak következetes figyelembe vételét és hasznosítását. Egészében véve paradoxként hat az, hogy az alapszervezeti pártbizottságok panaszkodnak leggyakrabban a tagság egy részének passzivitása miatt, s közben elfelejtik, hogy a nagyobb aktivitás érdekében ők tehetnének a legtöbbet, s nekik is kell tenniük. „Ne a kongresszus miatt... Miért van ma szükség fokozott aktivitásra? Jozef Lenárt miniszterelnök a galántai járási pártkonferencián erre a kérdésre — nagyon találóan — körülbelül így válaszolt: „Ne a XIII. kongresszus miatt aktivizáljuk a pártszervezeteket, a kommunistákat, hanem azért, mert a mai bel- és külpolitikai helyzet, a belső társadalmi-gazdasági problémák, maga az élet követeli meg." Évekre szabott változások idejét éljük, olyanokét, amelyek sok mindenben a régi, az elavult, egycsapásra történő levetkőzését parancsolják. Bizonyos, hogy nem könnyű engelmeskedni ennek a parancsnak. Az új irányítási rendszer értelmében a társadalmi javaknak az anyagi érdekeltség elvén alapuló elosztása úgyszólván „önmagában" is sok eddigi visszásságot küszöbölt ki, de mindvégig emberek szereznek érvényt ezeknek az elveknek is. Annak szavatolása, ellenőrzése pedig, hogy az elvek igazságosan és minél előbb, minél hatékonyabban érvényesüljenek, elsősorban a kommunisták, a" pártszervezetek és szervek feladata. Érvekkel bizonyítani az új előnyét, politikai tisztánlátással ellene szegülni — gazdasági-Ideológiai vagy bármilyen téren — a maradinak, saját példánkkal adni szavainknak hitelt, felismerni és leleplezni minden visszaélést — akár a mester kényelmességét, akár az igazgató baklövéseit, akár a minisztériumi tisztviselő felületességét —, védeni és érvényesíteni a köz érdekeit — ha kell a saját előnyükről való lemondás árán is — körülbelül ez ma a párttag eszményi aktivitása. Hogy hol és mennyit sikerül ebből valósággá harcolni, az elsősorban az illető pártszervezettől, kommunistától függ. K onkrét és tartós eredmények természetesen csak ott lesznek, ahol az aktivitás nemcsak szavakban, szólamokban elmondott igény marad. SZABÓ GÉZA KÜSZÖBÖN A NYÁR, ideje tehát, hogy átnézzük nyári ruhatárunkat. A javításra vagy átalakításra szoruló ruhákat már most vigyük el a varrónőhöz, s ha új ruhára van szükségünk, vegyük meg az anyagot, hogy legyen időnk kiválasztani a fazont és megvarratni a ruhát, mire beköszöntenek a forró nyári napok. Felhívjuk fiatal olvasóink figyelmét, hogy a dirndli, vagyis a tiroli ruha újra világszerte divatos. Ez a csinos viselet különösen a fiatal lányoknak illik. Az első modellUnk sötét alapon tarka, virágminlás anyagból készült, húzott szoknyából, fekete vászon prnszlikból vagyis mellénykéből, puffos ujjú, fehér batisztblúzból és ugyanabból az anyagból készült kötényből álló dirndli. A másik ruha derékban szabott. A szoknya sűrűn ráncolt, a végig gombos felsőrész erősen karcsúsított. A nyakkivágás és a rövid ujj széle fogazott. A ruha anyaga világos karton. A kötény készülhet fekete puplinból vagy klottból. HÁZTARTÁSI TANÁCSOK A hűtőszekrényt hetenként egyszer kapcsoljuk ki, s a belsejét alaposan mossuk meg. A vízbe tehetünk egy kevés „Jar"-t. Azután puha ruhával törüljük szárazra, s az ajtaját hagyjuk nyitva, hogy jól kiszellőzhessék. Sohase tegyünk meleg, gőzölgő ételt a hűtőszekrénybe! Ha azt akarjuk, hogy kevesebb legyen a villanyfogyasztás, ne állítsuk a tűzhely közelébe, vagy olyan helyre, ahol erős napsütés éri. Ha kiveszünk vagy beteszünk valamit, az ajtaját ne hagyjuk sokáig nyitva! A varrógépet gyakori használat esetén kb. 3 hetenként alaposan tisztítsuk ki. Az olajos, piszkos részeket ecsettel tisztítsuk meg, azután csöpögtessünk az alkatrészekre benzint és közben hajtsuk a gépet. Ha az olaj leoldódott, törüljük meg gondosan tiszta puha ruhával. Tiszti-, tás után jól olajozzuk meg a gépet. A varrógép alsó szerkezetét petróleumos ruhával törüljük át, hogy ne rozsdásodjék. Régebbi gép rozsdás vasszerkezetét kerékpárlakkal átfesthetjük. — A süllyesztett vagy új típusú szekrénykébe szerelt varrógépek belső szerkezete nem porosodik annyira, mint a régebbi gépeké. Az utóbbiakat gondosan kell védenünk a porosodás ellen. A gépre készítsünk műbőrből huzatot, s használat után takarjuk le. HÁZILAG KÉSZÍTHETŐ ÁGYNEMŰTARTÖ Az összes ágyneműt rendszerint nem tudjuk berakni a rekamiéba, ezért nagyon jó szolgálatot tesz az ágyneműtartó szekrényke. A modern szobaberendezésekhez úgyszólván kivétel nélkül ágyneműs szekrényke is tartozik. A régebbi típusú szobaberendezésekhez viszont házilag is készíthetünk a képünkön látható ábra szerint néhány szál deszkából ilyen praktikus szekrénykét. Ha nincs a családban ügyes kezű barkácsoló, bármely asztalosüzemben megrendelhetjük. Ügyeljünk arra, hogy a színe a többi bútorhoz illő legyen. A szoba bármely részében elhelyezhetjük. Szükség esetén a rádiót vagy a kisebb tv-készüléket is tarthatjuk rajta. 1 A HELYES ÉS RENDSZERES FOGÁPOLÁS nemcsak esztétikai és higiéniai, de főképp egészségi szempontból fontos. Sajnos, gyakran nemcsak a gyerekek, hanem a felnőttek ls elhanyagolják a íogápolást. Sokan talán nem is sejtik, milyen káros következményei lehetnek ennek egészségükre nézve. A felületesen végzett fogmosás nem sokat ér, mert a togak közül nem távolítjulc el teljesen az ételmaradékot, az erjedésnek indnl, s melegágya lesz a különféle baktériumoknak. A baktériumtelepek egy zselatinszerü védőburokkal tapadnak a fog felszínére és bomlástermékeikkel, melyek savas vegyhatásúak, feloldják a fog legkülső rétegét alkotó zománcot. A baktériumok a kioldott zománcon keresztül behatolnak a fog csontállományába, amely már kevésbé ellenálló a savi hatásokkal szemben és azt feloldva, felpuhítva, bevándorolnak a fogbélbe, és szuvasodást okoznak. Ha a baktériumok mélyebbre hatolnak, gyulladásos folyamat kezdődik a fogbélben, amely éles, nyilaié fájdalmakkal jár. — Később a gyökér csúcsa körül a gyuladásos folyamat üreget váj az állcsontban, melyet sarjszövet tölt ki. Ez a sarjszövet mindig nagy számban tartalmaz fertőző mikroorganizmnsokat, melyek ugyan a szervezettől el vannak tokolva, azonban a baktériumok mérges bomlástermékei (toxinok) állandóan a véráramba jutnak és mérgezik a szervezetet, csökkentik annak ellenállóképességét. Átmeneti megbetegedések, meghűlés stb. esetén, amikor a szervezet kissé legyengült, át is törhetik a sarjszövetet határoló tokot és közvetlenül a véráramba jutva, eláraszthatják a szervezetet és vérmérgezést okozhatnak. A gyökércsúcson ülő fertőző gócok sokszor semmiféle helyi tünetet nem okoznak, mégis Igen nagy veszedelmet jelentenek a szervezetre nézve, mert számtalan betegség okozói lehetnek. Nagyon gyakori pl. as Ilyen gyökércsúcs körüli gócokból kiinduló izomreumatizmus, izületi gyulladás, neuralgia, vesegyulladás, szívburokgyulladás, szlvárványhártyagyulladás stb. — A gyökércsúcson ülő sarjszövet sokszor cisztásan elfajul, és határtalan növekedésével észrevétlenül igen nagy pusztítást végezhet az állkapocs csontállományában. A fentieken kívül, ha nem is közvetlenül, Inysorvadás is felléphet az elhanyagolt fogápolás következtében. Ha azt akarjuk, hogy ép és egészséges fogazatunk legyen, minden reggel és este gondosan mossuk meg fogunkat, masszírozzuk meg az ínyünket. Az esti fogmosás talán még a reggelinél is fontosabb. mert eltávolítjuk a Fogak között lerakódott ételmaradékot, s az nem erjed ott éjszaka. — A fogkőképződést is igyekezzünk megakadályozni, Ha nem túl nagy mérvíi a fogkőlerakódás, házilag is eltávolíthatjuk, úgy, hogy hetente kétszer a reggeli és esti fogmosáskor szódabikarbónát szörnnk a fogkefénkre, azaz a fogkrémre.
