Új Szó, 1966. április (19. évfolyam, 90-118. szám)

1966-04-22 / 110. szám, péntek

S

zívesen böngészgetem a beérkező leveleket. Miért? Azért, mert a sorok mögött Ilyen vagy amolyan formában mindig előtűnik az ember — mindennapi örömével, gondjával, bajával. A levelek általában valami belső kényszer alapján. valamilyen céllal születnek. Hogy máris példát emiitsek: A szerkesztőségi posta nem csekély hányadát koros emberek levelei képezik. Ne higyje senki, hogy csupán szórakozásból levelezgetnek. Nem! Valami nyomós oknak kell lennie, hogy toll után nyúljanak. Tartalmuknál fogva alig van kö. zöttük különbség, úgy ls mondhatnám, témakörük skálája igen szűk. Es mé^ egy dolgot kell tudnunk, mielőtt a mondanivaló lényegére rátérnénk: e levelek többsége faluról érkezik, olyan emberektől, akik földművelésből éltek, és a szövetkezetből Öregedtek ki. A levelek lényege, hogy kevés a szociális járadŕk, képtelenek megélni belőle, hová, kihez forduljanak segítségért. Az indító okok emberileg nagyon is érthetőek. Próbáljon valaki két vagy háromszáz koronából egy hónapig megélni. A Járadékok összege sok esetben nem éri el még a létminimumot sem. Miből éljenek hát ezek az emberek? Mielőtt tovább mennénk, egy dolgot azonban látnunk kell. A társadalom erejéhez mérten valamennyi tagjával törődik, még azokkal az idős, munkaképtelen falusi emberekkel is, akik múltbeli helyzetüknél fogva soha egy fillért sem fizettek biztosítási, betegségélyző, vagy nyugdíjalapra. A bökkenő talán az, hogy a szociális járadékok nagyságának megállapításánál a társadalom számolt azzal is, hogy a szövetkezeteknek az alapszabályzat értelmében törődniük kellene munkaképtelenné vált, kiöregedett tagjaikkal. A

z élet azonban mást bizonyít. Általában az a fcyakorlat, hogy a Jól gazdálkodó szövetkezetekben már megtalálták a módját, hogyan segítsék kiöregedett, munkaképtelenné vált tagjaikat. A pahaszlevelek a gyengébben gazdálkodó szövetkezetek tagjaitól érkeznek. Akadnak emberek akik szívesen hivatkoznak a múltra, amikor a falusi ember sorsa teljesen közömbös volt a társadalom számára, mégis megéltek. Ez az állítás az utolsó betűig Igaz, csupán azt az egyet nem szabad kihagyni a számításból, hogyha több nem is, de néhány hold földecskéje mégiscsak volt a legtöbbjének, amiből eltengődött, vagy amiért gyermekei eltartották. És ma? Ha kiesik a szövetkezetből, egyszerűen nem tud mihez kezdeni. A közös vagy nem tud, vagy nem is akar erejének, képességének megfelelő munkát biztosítani számára. Földje meg nincs, hogy legalább a legszükségesebbeket megtermelhetné. Egyes szövetkezetekben azonban már jő szokássá vált, hogy meghagynak húsz, huszonöt ár földecskéi számukra. Ez jó és heilyes, emberséges álláspont. Gyakori azonban még az olyan eset, amikor a munkaképtelenné vált szövetkezeti tag háztájit hiába kér. Nem engedi meg a házirend, hogy azok is kapjanak, akik nem dolgözzák le az előirányzott munkaegységet. Ezt a kötelezettséget pedig általában munkabíró szövetkezeti tagoknak állapították meg. j^f aradna a szövetkezet szo' ' ciális alapja. A gyakorlat azonban megint csak azt bizonyítja, hogy ez az a tétel, amelyre a szövetkezetek vezetői általában a legkevesebbet gondolnak. (Kivéve a jól gazdálkodó szövetkezeteket.) A fő szempont, hogy meglegyen a munkaegység tervezett értéke. A szociális alap csak akkor jön számításba, ha marad valami. De a gyengébben gazdálkodó szövetkezetekben elég gyakran még a munkaegységek tervezett értékére sem igen futja. Azt mondjuk, a helyi nemzeti bizottságok is segíthetnének. Igen ám, de hogyan? Az erre a célra előirányzott, illetve engedélyezett keret, csak rendkívüli esetekre korlátozódik. Marad hát a klllncselgetés, a levelezgetés, az elképzelés; adjon többet az állam. Igen a társadalom, az állam. Csakhát ez sem olyan egyszerű, hogy egy tollvonással el lehet intézni. Ha csak ezen múlna, aligha ütközne a dolog komolyabb nehézségbe. Az állam háztartásában is vannak bizonyos törvények, amelyeket nem lehet jóakarattal helyettesíteni. Az ember csak addig nyújtózkodhat, ameddig a takarója ér. S ez vonatkozik az államra is. Ellenkező esetben azon vennénk észre mag'inkat, hogy már a holnapunkat is föléltük. A társadalom gondoskodásának foka a kiöregedett, munkaképtelenné vált tagjairól szerves része az életszínvonalnak. És ha ezt elfogadjuk, már csak egy lépés szükséges, hogy eljussunk a lényeghez. Az életszínvonal további tartós növekedésének egyedüli járható útja a termelés további növelése és olcsóbbá, jövedelmezőbbé tétele. \ian azonban a dolognak » egy másik oldala. A társadalom erejéhez, lehetőségéhez mérten még így is megtesz mindent, hogy a falusi öregek ne szenvedjenek szükséget. Nem mondható azonban ez el — ahogyan az előbbiekből is láthattuk — valamennyi szövetkezetről. És vajon az egyes családok költségvetésében számolnak-e a kiöregedett szülők, hozzátartozók támogatásával? Azt hiszem, sokan nem számolnak ilyesmivel. És éppen ez a kérdés a dolognak az a bizonyos másik oldala, amelyről jóformán alig-alig esik szó. Vajon miért? Talán méltánytalanság esnék, ha kimondanánk, hogy az öregekkel szemben nemcsak a társadalomnak vannak kötelezettségei? Vagy talán mégis igaza lenne a közmondásnak, hogy egy anya képes felnevelni 10 gyereket, de tíz gyerek nem képes eltartani egy anyát? Szégyenkeznünk kellene, ha tényleg így lenne ... Fiatalok szájából azonban elég gyakran elhangzik: ki kötelezhet engem arra, hogy eltartsam az „öregeket?" Sajnos olyan paragrafus nincs, amely szülei eltartására kötelezne valakit. De egyáltalán szükséges-e Ilyesmit paragrafusokhoz kötni; törvény által megparancsolni a gyermeknek, hogy tisztelje, becsülje és a szükségben segítse szüleit, akik felnevelték, akik őrködtek felette, akik talán nem is egyszer saját maguktól vonták meg a betevő falatot. S

ummázás fejében még annyit: Próbáljuk talán közös erővel megoldani ezeket a problémákat. Mert nem hinném, hogyha valamennyien nagyon akarnánk, ne találnánk meg a járható utat. Az indulatok vagy ellenvélemények, kimagyarázások helyett törekedjünk egymás megértésére. És ha ezt megtesszük, bizonyára könnyebb lesz az élet azoknak is, akik már megtették a magukét te érted, én értem és mindannyiunkért. Ha végre az ilyen kérdésekben is szót értünk, kevesebb lesz majd a panaszlevél, melyben végső elkeseredésében egy apa vagy egy édesanya így teszi fel a kérdést: Kihez forduljak, kérem? ... SZARKA ISTVÁN KIHEZ FORDULJAK, kérem ? TALLÓZÁS A SZERKESZTŐSÉGI .POSTÁBAN | JOGI TANACSAD ó"*"

J Az új munkotö rvény kény v alapelvei MUNKAADÓI AKADÁLYOK Ha a dolgozó nem dolgozhat a gépi berendezés váratlan meghibásodása, vagy nyersanyag, ill., energiaellátási zavarok miatt, h,a hibás alapanyagot kapna, vagy más okból (az ún. állásidő), és ha erre az időre nem osztották be más munkára — bérkiegészítési kötelezettség mellett —, a bérelőírásokban, illetve a kollektív vagy az egyéni munkaszerződésben megszabott mértékben igénye van bérmegtérítésre. MÁS MUNKAAKADÁLY A MUNKAADÓ RÉSZÉRŐL (130. §) Ha a dolgozó a femt felsorolt eseteken kívül más, a munkaadó által okozott akadály miatt nem dolgozhat, a munkaadó köteles átlagbérét megtéríteni. Ez a kötelezettség nem terheli a munkaadót, ha a munka leállítását kedvezőtlen időjárási viszonyok okozták. Erre vonatkozóan a bér-előírások vagy a kollektív szerződések tartalmazhatnak rendelkezéseket. A MUNKA VÉGZÉSÉVEL KAPCSOLATOS KIADÁSOK MEGTÉRÍTÉSE (131. §) A munkaadó köteles dolgozóinak a munkafeladatok teljesítésénél keletkezett kiadásokat (utazási, költözködési és egyéb kiadásokat) megtéríteni. Jelenleg a Tt. 1964/100 sz. hirdetmény van érvénybein. MI AZ ÁTLAGBÉR (275. §) , A munkatörvénykönyv szerint az átlagos munkabért a dolgozónak a munkaadónál 12 hónap alatt elért összbére alapján kell megállapítani (a bruttó összegből). A végrehajtási rendelet 30. §-a értelmében az átlagos bért miinden év január l-hez viszonyítva állapítják meg az előző évben elért összkereset alapján. Amennyiben a munkaviszony csak a folyó naptári évben keletkezett, az átlagbért a munkaviszony kezdetétől a megállapítás időpontja előtt lezárt utolsó bérelszámolási Időpontig kell kiszámítani. Ha a fent említett Időszakokban a dolgozó bére huzamos időre megváltozott, akkor az átlagbért ettől a változásitól számítva kell kiszámítani. Az átlagbért a folyó naptári év végéig folyósítják ott, ahol a törvény azt előírja. Ha azonban a folyó naptárt évben az alapbér megváltozik, az átlagbért újból a változás időpontjától elért fizetések összegezése alapjám kell kiszámítani. Az átlagos bér kiszámításánál nem veszik figyelembe azt az időt, amikor a dolgozó nem kapott fizetést (pl. betegség idejét, amiikor táppénzt kapott), de be kell számítani az igazolatlan mulasztás idejét (így az átlagos bér természetesen alacsonyabb). Abban az esetben , ha a dolgozó az átlagbér megállapítása idején nem dolgozott legalább 25 munkanapon át, átlagos bérét azon összeg alapján kel'l (elszámítani, amelyet elért volna, ha rendesen dolgozhatott volna. Ez a kiszámítás addig mértékadó, amíg az illető dolgozó nem dolgozott le legalább 25 munkanapot. MIBÚL KELL KISZÁMÍTANI AZ ÁTLAGBÉRT? Az átlagbért a kifizetett összegekből (tehát alapbér, prémiumok, nyereségrészesedés, természetbeni juttatások) kell kiszámítani. Nem lehet azonban beszámítani a béradó alá nem eső juttatásokat (pl. bizonyos jutalmakat és az olyan összegeket, melyeket a dolgozó a munkaviszonyon kívüli munkáról szóló megállapodás alapján kapott). Ha az alapbér tartósan megváltozott, az átlagbér kiszámításánál csak a változás utáni prémiumokat leket beszámítani. Az elesett keresetnél az egyhavi átlagos bérből kell kiindulni. A béradót azonban a kifizetés Idejének megfelelő díjszabás szerint kell levonni. Dr. F. J. EURÓPA ELRABLASA FÁBRY ZOLTÁN könyvének magyarorsiági visszhangja A közelmúltban beszámoltunk már arról, hogy a Tatran, Kiadó gondozásában megjelent FÁBRY ZOLTÁN legújabb műve. A mű méltatására a közeljövőben még visszatérünk, nem árt azonban vázlatosan ismertetni a könyv magyarországi sajtóvisszhangját. A NÉPSZABADSÁG április 20-i számában PÁNDl PÁL tanulmánya foglalkozik az említett művel, korábban azonban már az ÉLET ÉS IRODALOM is méltatta Fábry Zoltán kiváló könyvét. Az alábbiakban a Népszabadság tanulmányát — kivonatosan — ismertetjük: K

itűnő könyvvel gazdagodott az európai antifasiszta irodalom. Fábry Zoltán tudós esszéi a német kérdés sokoldalú, izgalmasan aktuális elemzései. A stószi látó ember hatalmas irodalmi, tudományos, publicisztikai és politikai Ismeretanyaggal dolgozik, s ez már önmagában véve is tiszteletet követel. Ha ehhez még hozzátesszük, hogy a gazdag dokumentációt egy olyan gondolkodó kezeli, aki nemcsak Ismeri az elmúlt évszázad világpolitikáját, hanem friss Szemmel és mohó érdeklődéssel követi a világpolitika mai alakulását ls, s minderről önálló fogalmazású, elmemozgató véleményt alkot, akkor talán jelezni tudjuk ennek az antifasiszta monográfiának a legszembetűnőbb érdemelt. A szuverén gondolatformálás és a szokatlanul nagy dokumentáció egysége a módszer.-ani érdekessége ennek a könyvnek. Az egység megteremtésének rangosabb, izgalmasabb, szellemibb útját-módját választotta Fábry Zoltán a puszta kommentálásnál, a széljegyzeteket halmozó feldolgozásnál. Fábry nemcsak ura az anyagának, hanem szenvedélyesen küzdő értelmi harcos a német imperializmus elleni világméretű offenzívában. Nem irodalmi tanulmány ez a kötet, nem is filozófiai fejtegetés, s nemcsak politikai elemzés. Mindez együtt. Koncentrált szellemi támadás az újjáéledő nemzetiszocializmus ellen, kíméletlen leleplezése a Nyugat-Németországban tovább élö fasiszta gondolkodásnak és tervezésnek. De az érvelés, a leleplezés, a szellemi mozgósítás nem felhívások sorozata, nem lelkesítő jelszavak parafrázisainak gyűjteménye, hanem tényekkel, dokumentumokkal riasztó és szervező szellemi tett! Ha már a könyv módszerére tereltük a szót, maradjunk még néhány sor erejéig ennél a témánál. Fábry elsősorban a német fasizmus Ideológiai és politikai jelenségkörének elő-, s főleg utótörténetéhez kapcsolódva vázolja fel a náci újjáéledés veszélyének drámai kompozícióját. Nem a fasizmus elméleti-politikai kritikáján átszűrve jeleníti meg az újjáéledés fenyegető tényeit, hanem a tények nagy hatású felmutatásával hozza villámló izgalmi állapotba a fasizmus kritikáját. Fábry Zoltán nem fél attól, hogy megidézze a nácizmus önvallomásait, a hitleri gyakorlatban oly hatékonynak bizonyult mítoszokat és legendákat, ideológiai tételeket és pedagógiai vezényszavakat. A magas Intellektus remekül szemléltető politikai szerkesztőkészségével teszi ezt: többnyire a fasiszta ideológia készülődésének, uralomra jutásának s végül 1945 utáni létezésének szakaszaiból állítja elénk dokumentumait, Idézeteit. Valóságos ideológiatörténeti eszmefuttatások, politikatörténeti esszék sorozatán vezeti végig az Író olvasóját, hogy megéreztesse a veszély konkrét tartalmát és a veszély elhárításának konkrét kötelességét és lehetőségeit... Fábry könyvéből nagy erővel hangzik ki a toll mestereinek szóló üzenet: „A szellemi antlfasizmus, a toll antifasizmusa: az emberség vállalásának tisztasága és tisztessége." ... Fábry könyve bőséges adattárat tartalmaz a toll, a szellem, az emberség árulóinak gyalázatairól... F

ábry Zoltán izgalmasan nemes könyve a német kérdésről szól, de nem általában a németek ellen. A porosz militaristák, a hatalomba felszivárgó hitlerista tábornokok, a konszernek urai, a tőkések, az újnáci ideológusok, a könynyen megszédülő kispolgárok, a koncra váró lumpenelemek, a régi-új barbárok ellen szól ez a könyv. A fasiszta térelmélet új hirdetőit, a „népi imperializmus" új szószólóit, a német birodalmi eszméket támogató egyháziakat támadja Fábry, s nem azokat a németeket, akik a politika, a tudomány, a művészet eszközeivel szemben álltak, s ma is szemben állnak a fasizmussal... Pándl Pál tanulmánya befejező részében azt javasolja, hogy a könyvkiadási szervek a mostani 2500-as behozatal példányszámát további tízezerrel növeljék — s mint írja — „tegyük ezt a könyvet a különböző ideológiai tanfolyamok, egyetemek és főiskolák hallgatóinak melegen ajánlott olvasmányává". őszintén örülünk Fábry Zoltán kiváló könyve méltó fogadtatásának, s Pándi Pál szavait magunkra nézve is kötelezőnek ismerjük el. Ugyanakkor az eddiginél többet kellene tennünk annak érdekében, hogy a nagy magyar antifasiszta író szava mihamarabb eljusson a német olvasókhoz ls. Stara Lunovnan — poprádi járás — van Szlovákia egyetlen csavargyára. Az üzemben ez idén új technológiát vezetnek. be, s így a termelést jelentősen növelik. Képűnkön: a gyár egyik csarnoka. (Bachatn felvétele.)