Új Szó, 1966. április (19. évfolyam, 90-118. szám)

1966-04-20 / 108. szám, szerda

GALY IVAN AUSZTRIAI UTIJEGYZETEI I

nnsbruck felé száguld velem a Transalpln-expressz. Figyelmemet leköti az Alpok elém táruló csodás világa. Alig vetek ügyet útitársamra. Kicsit csodálkozom, amikor megszólít: — Ön csehszlovákiai turista? Ráhagyom, és bosszankodva gondolok bőröndöm áruló névkártyájára. Részemről a diskurzus ennyiben maradt volna, de az egyszerű eleganciával öltözött mintegy negyvenéves nő, aki eddig únotlan forgatott egy divatlapot, beszédes hangulatban van. — Prágában születtem. Egészen a háború végéig ott éltünk ... Az Alpoknak egyelőre bizony befellegzett. Áradó folyóként ömlik a szó, s amire felfigyelek, az a mondatokat aláfestő csendes nosztalgia. Szívéhez nőtt a Moldva-parti város. Nehezen szakadt el tőle és még nehezebben Illeszkedett be az új környezetbe. — Mindig a szegény ember fizet rá, de én senkit sem okolok a történtekért — így céloz a háború utáni kitelepítésre. Lehet, hogy az ó családja hem követett el olyasmit, amiért szégyelnie kellene magát. S így fontosnak tartom, hogy nem keres nálunk bűnbakot. Sajnos, nem jutott el addig a felismerésig, hogy valakit mégis okolnia kell. Azt, aki annak Idején a háború lavináját elindította. — Engem nem bántottak, csak el kellett mennünk. De még mindig honvágyam van. Húsz év telt el azóta, s az asszonyka, akinek orvos férje anyagi jólétet teremt, mégsem érzi hazájának Ausztriát. St. johann a következő állomás. Otitársnőm ide igyekszik meglátogatni 2 éves lányát. Búcsúzás közben még hozzám fordul: — Már csak töröm a cseh nyelvet, de ismét gyakorlom. 'A lányommal együtt szeretnék ellátogatni Prágába. Megértem ezt a csendes lemondást. M

iközben az expressz mér mélyen Tirol testébe fúródott, felidézek magamban egy salzburgi találkozást olyasvalakivel, akinek nem kellett elmennie, önszántából mondott le a megszokott tájról, mindarról, ami megtestesíti a baza fogalmát. Ne várja az olvasó, hogy most nyomorgó és volt hazája után sóhajtozó disszidenst mutatok be. Nem. Ismerősöm nem tartozik ebbe a kategóriába. Az első köztársaság idején évekig élt nálunk, mielőtt Magyarországra sodorta a szél. — Tulajdonképpen azért telepedtem te itt Salzburgban — mondotta —, mert annyira hasonlít Pozsonyhoz. De azért sem Pozsonyt, sem Magyarországot nem kívánom vissza. Nem mondom, nincs Itt rossz sora. Prokurista egy nagy építkezési vállalatnál, és havi keresete 12 ezer schilling. Ez hozzávetőleg háromszorosa egy szakmunkás vagy jobb hivatalnok keresetének. Szívesen tetszelgett a „self made man", valamiféle kis Bata pózában: — Persze kezdetben nem ment Ilyen jól — ezt már a Wiener Waldnak nevezett vendéglőben bökte ki magából, amikor a dirndlls felszolgáló lány elénk tette a ropogósra sült fél csirkét. — 1956-ban kijöttünk a feleségemmel meg a két gyerekkel, mert a saját lábamra akartam állni. (Nem sejti, amit én tudok: égett a talpa alatt a talaj, mert mint közgazdász mérnök kicsit mostohán kezelte a rábízott szövetkezeti pénzt, magyarán mondva — defraudált.) Először egy vendéglőben kötöttem ki. Mondom a tulajdonosnak: vállalom a tányérmosogaADALÉK EGY DISSZIDENS JELLEMRAJZÁHOZ tást. Élnem kellett, dolgozni akartam. S mihez ért? — kérdezte tőlem. Megmondtam a végzettségem. Erre rámbízta az üzem elhanyagolt könyvelésének rendbeszedését. Először csak az elszállásolásunkat, étkezésünket fedezte és vagy 100 schilling zsebpénzt adott. Lassan kúszott fel a szamárlétrán. Nyolc évig tartott, míg „befutott . Nem tagadja, keményen meg kellett érte dolgoznia. Negyven egynéhány esztendős, két szívinfarktus már mögötte van, de az iramból nem engedhet. Kora reggel elmegy a hivatalba és késő este tér haza. Mintegy ötven ember irányítása, számtalan értekezlet, hetente néhány napi kiszállás, rohanás az élet. S még valami: állandó félelem, nehogy valaki megelőzze, kitúrja, posztját el'iSlllllllllllllllillllllllllHIIIIIIIIIIIIJIIIIIIIIIIIillllllllllllllllllllllllll Egészség —boldogság —házasság 9. Tehetetlenség a házasságban Irta: Dr. Josef Hynie egyetemi tanár, a Szexuológiai Intézet vezetője Nemcsak Salzburg, hanem Bécs is az európai zenei élet egyik központja. Felvételünkön az újjáépült operaház. Rikkancs kínálja a Salzburger Volksblatt friss kiadását. Ismerősöm feltűnő sietséggel kikapja kezéből az egyik j>éldányt. Futó pillantást vet az első oldal nyitó cikkének ordító címbetűire és diadalmas hangon kiáltja: — Gott sel Dank ... Hála istennek ... — Mi történt — értetlenül bámulom heurékázását. — Ah, kérlek — legyint — politikai pert rendeztek itt egy testvérpár ellen és most felmentették őket. Sietősen magyarázza, és most még több német szó csúszik beszédébe, mint eddig, hogy ez egy „komplott" és különben ls húsz évvel a háború után már igazán véget kell vetni az emberek felesleges zaklatásának. Sirályok a Salzach víztükre faifitt... Ebben a salzburgi házban, a harmadik emeleten született Wolfgang Amadeus Mozart, a nagy zeneszerző (A szerző felvételei) A háborúra terelődik a szó. Talán érdemes feljegyeznem, milyen véleményt formál erről disszidens „barátunk": — A háború embertelenség, de még nagyobb embertelenség elveszteni a háborút. Ezt most legalább száz millió ember érzi. Hm, enyhén szólva furcsa filozófia. Már nem is leplezi, hogy pártolója kicsoda-micsoda. Amikor hazája elhagyását magyarázta nekem, akkor a .demokrácia" fogalmát ragozta buzgón. Ennek hiányát érezte, ezt kereste Itt. S most már — minden szava erről tanúskodik — sokallja az itteni demokráciát is. Neki az ÖVP, ez a jobboldali nagytőkés, nagybirtokosi párt nem eléggé radikális. Sokkal inkább kacsintgat a ,párna" színeszetű FPÖ, az Osztrák Szabadságpárt felé. Ez leplezetlenül nagynémet irányzatú és a volt nácik gyülekező helye. Mindezt már egy másik helyen, a müncheni sörpíncékre kísértetiesen emlékeztető boltíves sörfőzde egyik hatalmas tölgyfa asztala mellett szavalja. S miközben a Maasnak nevezett literes agvagkrigliből vedeli a sört, úgy ágál, mint Schickelgruber káplár, akit Hitler néven tart számon a történelem. — A szocik azok vörösek, és ezért meggyőződésem ellen ugyan, de a Volksparteíra jogok szavazni ... Azután külön előadást tart arról. hogy Bécs mennyire kozmopolita város. Oda csupa idegen költözött, igaz németek (mert természetesen az osztrák nemzetiséget a szíve mélyén nem Ismeri el), csak itt az Alpesek vidékén találhatóak. Azok ott keleten csak amolyan szedettvedett, degenerált népség. A szónoklatnak, amely kínosan, de eredménytelenül igyekszik megőrizni a tárgyilagosság látszatát, a nagynémet sovinizmus adja meg az alaphangját. Persze azért Itt-ott kibuggyan az antiszemitizmus és természetesen a gyűlölete mindannak, aminek csak halvány köze van a szocializmushoz vagy a haladáshoz. Bizarr dolog figyelni az ilyen németeskedő magyart. Talán az ember el is szomorodnék ettől, ha nem lenne egyben nevetséges is. Főleg pöffeszkedő sznobizmusával. — Szórakozásra, kérlek, alig marad időm. Csak a tv. No, meg évente egyszer természetesen elmegyünk a Festspielére — utal a salzburgi ünnepi játékokra, a nagy zenei eseményre. — Csakhogy ez drága mulatság. Mindig néhány ezresembe kerül. — Már miért? — kérdem értetlenül, bár tapasztalatból tudom, hogy Ausztriában borsosán mérik a kultúrát. — Hát mintegy 1000 schilling a két belépőjegy, mert pozíciómnál fogva nem mehetek akármilyen helyre. Azután új szmoking, a feleségemnek új estélyi kell. A régit nem vehetjük fel — megszólnának. Nem is a zene kedvéért megyünk, hanem azért, mert a Festspiele társadalmi esemény. Tudod, meg kell mutatnunk magunkat, különben leírnak, nem létezünk ... A

távolban már feltűnik a gyönyörű völgyben zárt Innsbruck. Lassan magamra öltöm a kabátomat, mert ezeknek a jeleneteknek a felidézése még a jól fűtött fülkében is megborzongat. Pedig talán szót sem érdemelne az egész. Ha nem gondolnám azt, hogy ez az írás hézagos adalék, nemcsak egy salzburgi, hanem sok más disszidens jellemrajzához ls... U ázasságot kötni csuj>án •• testileg és szellemileg egészséges, fejlett férfiaknak és nőknek szabad. Ezért teszi fel az anyakönyvvezető azt a kérdést a jegyeseknek, hogy ismenik-e egymás egészségi állapotát. Az orvosok még többet követelnek: alapos vizsgálatot a házasság előtt, s erről orvosi bizonyítványt. Egyelőre azonban ennek a szigorú követelménynek nem tesznek eleget. Ml orvosok jól látjuk, hogy egyesek n5i vagy férfi szempontból nem teljesen fejlettek. Persze az Ilyen esetek nem túlságosan gyakoriak. Ezek az emberek, mikor már összekerültek, akkor állapítják meg, hogy nem tudnak házastársi életet élni. Az_ ilyen íiázasságok gyakran felbomlanak, pedig ha a hibát idejekorán megállapítanák, s megfelelő módon közbelépnének, számos esetben elejéi lehetne vennd egyegy szerencsétlen házasságnak. Az ember fiúnak vagy lánynak születik. Kivételesen azonban világra jönnek olyan egyedek is, akikről nehéz megállapítani, melyik nemhez tartoznak. Sőt olykor utólagosan meg is kell változtatni az előzőleg alkotott téves véleményt, illetve az ilyen egyedeket tökéletesebb férfivá vagy nővé kell változtatni. Hogyan történhetik meg, hogy egy ember nem fejlődik tökéletes férfivá vagy nővé? A magzat kezdetben egyformán fejlődik, akár fiúról, akár lányról van szó. Csak a méhen belüli fejlődés második hónapja után kezd meglátszani a magzaton, hogy fiú lesz-e vagy lány. A magzat nemi szerve kezdetben a női nemi szervre hasonlít. Ahhoz, hogy a magzat férfimagzattá fejlődjék, a férfi nemi mirigyek hormonjai szükségesek. Ezek a meghatározatlan alapot férfümagzattá változtatják. Olykor azonban ezek a hormonok a férfimagzatnál nem hatnak kellőképpen, illetve a női magzat esetében a mellékvese férfihormonja, amely ott bizonyos mértékben mindig termelődik, oly irányban befolyásolja a magzat fejlődését, hogy nemi szerve tökéletlen lesz. Az ilyen egyedek nem alkalmasak házastársi együttélésre. Az orvasok azonban megfelelő beavatkozással tökéletesebb férfivá vagy nővé tudják őket formálni. S

zerencsére az ilyen esetek rendkívül ritkák. Gyakoribb az olyan fogyatékosság, hogy pl. a férfiaknál a húgycső torkolata nem a férfi nemi szerv csúcsán van, hanem alsó részén. Ezt a jelenséget hypospadiának nevezzük. Ilyen esetekben csökken a nemi szerv rugalmassága, s merevedett állapotában gyakran jelentős ferdülés is áll be. Ezt a fogyatékosságot műtéti úton lehet és kell megjavítani. Más esetben a férfi Ivarszervek nem a herezacskóban helyezkednek el, hanem feljebb a hasban, mint a nőknél. E fogyatékosság következtében csökkent termékenységet, esetleg terméketlenséget tapasztalhatunk, míg csak az ivarmlrlgvek nem szállnak le helyükre, Illetve míg orvosi beavatkozással a hibát helyre nem hozták. A lányoknál nemi szerveik fejlődése a gyermekkor folyamán nem oly szembetűnő: az ivarszerv a testben van elhelyezve, kívülről nem sokat láthatunk belőle. Olykor azonban az anya felfigyel arra, hogy lánya nemi szerve nem látszik női nemi szervnek a húgycső sajátos torkolatával, illetve hogy Idő előtt mutatkozik rajta szőrzet. Jó, ha már gyermekkorban gondot fordítunk az ilyen fejlődésbeli hibákra. Megesik azonban az is, hogy a hiba csak a gyermek férfivá vagy nővé érésének idején jelentkezik. A fiú nemi szerve nem fejlődik úgy, mint az azonos korú fiúké, feltűnően kilesi marad. A lánynál viszont nem mutatkoznak női formák, főként keblek, s a nemző szervek olyan fejletlenek maradnak, akár a gyermekeké. Nem látjuk szívesen, ha az érés idő előtt bekövetkezik, amikor a fiatal ember még nem érte el a megkívánt szellemi szintet. Ha azonban tizenhat esztendős korában sem következik be az érés a gyermeknél, meg kell tennünk a szükséges lépéseket. Ebben a korban még könnyebb befolyásolni a tesfiet, mint teszem azt tíz évvel később. Akkor már nehéz a fejlődésbeli hibákat helyrehozni, és a szervezetet a házasságra előkészíteni. Vannak olyan esetek ls, mikor a férfi vagy női nemi szerv jól fejlett, de az általános és szellemi fejlődéssel van baj. Egyes nők úgy öltözködnek és viselkednek, mint a férfiak, olykor nőbe szeretnek bele és férfi módjára akarnak vele együttélni. Az orvostól azt kívánják, hogy változtassák őket férfivá. Az orvostudomány azonban egyelőre még nem tart ott, hogy a nőt igazán férfivá tudja változtatni. Megesik az is, hogy a férfiaknak keblük nő, nem látszanak férfinak, s nő módjára akarnak férfival élni. Az ilyen eseteket bizony a tapasztalt orvos is csak nehezen képes megoldani. Olykor azonban a feltűnő testi elváltozások nélküli férfit ls hidegen hagyják a nők, vagy fordítva: egyes nők, egyáltalán nem érdeklődnek a férfiak iránt. Az ilyen eseteket alaposabb orvosi vizsgálatnak kell alávetni. Le kell azonban szögeznünk: nemi szempontból rendellenesen fejlődő egyéneknek nem tanácsos megházasodni, vagy férjhez menni, azt gondolva, hogy valahogy csak lesz. A há zasság ilyeneknél többnyire balul üt ki, s ennek következtében egy szerencsétlen ember helyett kettő van a világon. A házasságnak olyan életet kell hoznia, amely többet ad az embernek, mintha egyedül maradna. Természetes, hogy olyan emberek is kellenek hozzá, akik másnak ls tudnak nyújtani valamit. Olyanok, akik a másik félnek adhatnak valamit s képesek arra, hogy érte és közös utódaikért éljenek. E

zért fontos, hogy azok az emberek, akik házasságot kötnek, minden tekintetben egészségesek és fejlettek legyenek, és jelentsenek valamit egymás számára. Ha egymást szerető, egészséges, fejlett férfi és nő kerül össze, akik minden erejükkel a közös célért élnek, úgy valóban szerencsés és boldog házasságról beszélhetünk.