Új Szó, 1966. április (19. évfolyam, 90-118. szám)

1966-04-14 / 102. szám, csütörtök

SZÜLÖK, N ÉVELŐK F Ó RUM Ä""' Vitazáró A szülők felelőssége című ankéthoz ÖNFEGYELEMMEL, TÜRELEMMEL A kommunisták és az ifjúság „Az ifjúság egészséges fejlődése és nevelése érdekében a lakóhelyeken is nagyon sok és értékes munkát lehet végezni. Szükséges azonban, hogy a pártszervezetek kellő összhangba hozzák ezt a tevékenységet és gondoskodást, és maguk is tevőlegesen járuljanak hozzá... Pártunk az ilyen tevékenység kibontakoztatásában egyik kezességét látja annak, hogy az ifjú nemzedék szocialista társadalmunk öntudatos, aktív tagjává váljék." (A CSKP XIII. kongresszusa előkészítésének téziseiből) A párt munkájában az ifjúság nevelése, hovatartozása mindig az elsődleges kérdések közé tartozott. Pártunknak közel 45 éves történelmi múltja bizonyítja, hogy az ifjúság haladó tömege mindig hűéin követte a pártot és tudatosan valósította meg az általa kitűzött feladatokat. Ezt a törvényszerű jelenséget már Engels felIsmerte: „Mi a jövő pártja vagyunk, s az újítókat mindig szívesen követi az ifjúság." A kapitalizmus megdöntéséért vívott harcban a kommunista pártnak érdeke volt az Ifjúság megnyerése, s később, mikor a párt a társadalom vezető erejévé, irányítójává vált, mindig az elsődleges kérdések közé sorolta az utánpótlásról való gondoskodást, az ifjúság kommunista szellemben való nevelését. A tézisekben felvetett problémák szinte kínálják a lehetőséget, hogy felmérjük és elemezzük a kommunistáknak az Ifjúság között végzett munkáját. 1958-ban a Központi Bizottság kezdeményezésére javaslatot készítettek a Csehszlovák Ifjúsági Szövetség közvetlen pártirányítására. A XI. pártkongresszus ezt a javaslatot egyöntetűen jóváhagyta. A gyakorlat igazolta az elfogadott határozatok, intézkedések helyességét. A pártmunkában az glsődleges helyre került az Ifjúság kériése. A járási pártbizottságok, az alapszervezetek munkatervében gyakran kerül napirendre a fiatalok problémája. Ez helyes. Viszont ha az elért eredményeket az előttünk álló feladatok szemszögéből mérlegeljük, akkor az elfogadott határozatok teljesítését bírálóan kell értékelnünk. Ugyanis arról van szó, hogy az ifjú nemzedék forradalmi kezdményezéseinek megfelelő teret kell biztosítanunk, hogy képességeik kibontakoztatásával a leghatékonyabban elősegíthessék társadalmunk sokoldalú fejlesztését. Az Ifjúság nevelése céltudatos alkotó tevékenységet követeli valamennyi pártszervtől és kommunistától. Törvényszerű folyamat, hogy az idősebb generációt felváltják a fiatalok. HOGYAN ÉRTELMEZZÜK A FELELŐSSÉGET? A gyakorlat, főképp „A párt beszél az ifjúsággal" akció azt bizonyította, hogy egyes pártszervezetekben a kommunisták nem tudatosítják kellően felelősségüket az ifjúság neveléséért. Hangsúlyozzák, hogy felelnek a CSISZ tevékenységéért, de a gyakorlatban ez a felelősség nem tükröződik kellően. Az ifjúság között végzett pártmunkának nem az a fokmérője, hogy a pártvezetőség hányszor tárgyalta, illetve hagyta jóvá a CSISZ munkatervét. Bár ez is szükséges, de az a lényeg, hogy a mindennapi életben mennyire segítik a fiatalok kezdeményezésének kibontakozását, szabad Idejük helyes kihasználását, marxista nevelésük, sokoldalú műveltségük, kulturáltságuk kialakítását. A fiatalok nevelésében fontos szerepet tölt be a munkahely és a kollektíva. Ahhoz, hogy a CSISZ kedvezően befolyásolhassa a fiatalok fejlődését, elsősorban az szükséges, hogy vonzza a fiatalokat, hogy érdekes, sokrétű tevékenységet biztosítson számukra. Látni kell, hogy az ifjúsági szervezet már létével lehetőséget nyújt a fiataloknak, de a várt érdeklődés helyett nemegyszer közömbösséget tapasztalnak az Ifjúsági vezetők. Az elmúlt években a CSISZ merev oktatási módszereinek alkalmazása szinte „hivatalból" segítette, terjesztette a közömbösséget. A nevelés gyakran formális előadásokra szűkült, nem vették figyelembe a fiatalok korkülönbségét és műveltségi szintjét. A CSISZ szervei, felismerve a hiányosságokat, a múlt évben új oktatási rendszert dolgoztak kt. Sajnos, a helyes és jó elképzelések kevés helyen valósulnak meg a gyakorlatban. A terv a legtöbb CSISZ-szervezetben papíron maradt. Ha az ilyen szervezetek munkáját vizsgáljuk, rendszerint azt ls megállapíthatjuk, hogy a pártszervezet csak formálisan végzi az Ifjúsági szervezet pártirányítását. A propagandisták és előadók nem rendelkeznek kellő felkészültséggel, az előadások nem vonzók, nem ragadják meg a hallgatók figyelmét. SZÓLJUNK ŐSZINTÉN, NYÍLTAN . .. A párt beszél az ifjúsággal akció bebizonyította, hogy a legképzettebb kommunistáknak kell eljárni a fiatalok közé. Az ifjúság politikai aktivitását csak úgy lehet növelni, ha kérdéseikre őszinte és kielégítő választ adunk. Egyúttal bebizonyosodott az is, hogy gyakran fel kell eleveníteni a múltat és a történelmi hűség figyelembe vételével kell magyarázni az eseményeket. Csak az igazat szabad mondani, még akkor is, ha az egyeseknek néha kellemetlen. Az Ifjúság nevelését úgy kell Irányítani, hogy a fiatalok megértsék társadalmunk építésének célját, hogy helyesen ítéljék meg a politikai eseményeket. Ilyen életszemlélet kialakítása közelről sem egyszerű. Súlyos hiba — s Igen gyakori —, hogy a helyi vezetők, például egy faluban csak a külsőségek szerint — öltözés, hajviselet — ítélik meg a fiatalok politikai fejlettségét, társadalmunkhoz való viszonyát. Helyesebb, ha az elhamarkodott véleménynyilvánítás helyett az idősebb nemzedék Inkább a fiatalok problémáit igyekszik megismerni, segítenek ezek megoldásában és így közelebb kerülve az ifjúsághoz, csak később formálnak véleményt róluk. A fiatalok a kommunistáktól nemcsak tanácsot, hanem konkrét segítséget ls várnak. Az ifjúsági vezetők nem rendelkeznek szervezési tapasztalatokkal, s néha a legjobb akarattal sem tudják elérni, hogy a CSISZ-szervezet élete érdekes, vonzó legyen. E munkában tanácsra és segítségre van szükségük. Nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy a fiatalok érdeklődési köre állandóan bővül, s szinte korosztályonként változik. Egy szociológiai kutatás eredményeiből azt is tudjuk, hogy a 17 évesek 34,8 százaléka a romantikát helyezi előtérbe, viszont a 19 évesek közül már csak 10,7 százalékukat vonzza a romantika. Ezzel szemben a 17 évesek közül mindössze 4,3, viszont 19 éves korban már 32,1 százalék tartja fontosnak a társadalmi felelősséget. ÉRDEKES, TARTALMAS, VONZÓ ... A pártvezetőség feladata elősegíteni, hogy az ifjú kommunisták segítségével a CSISZ vezetősége megtalálja és kialakítsa a helyes munkaformákat, hogy érdekessé, színessé tegyék az ifjúsági szervezet életét. Ez megköveteli, hogy a pártszervezetek sokkal több kommunistát bízzanak meg különböző feladattal — edz 3, körvezető stb. — s ezen elvtársaktól rendszeresen számonkérjék tevékenységüket. Az ifjúság között végzett munka a szabad Idő feláldozását jelenti, s ezt csak megfelelő képességekkel rendelkező egyének végezhetik. Ismerniük kell a fiatalok gondolkodásmódját, érdeklődési körét, olyan közvetlen kapcsolatot kell teremteniük a fiatalokkal, hogy azok személyükben ne csak a vezetőt, hanem az idősebb, segíteni akaró barátot lássák. Alaposan meg kell fontolni, hogy kit bízzunk meg ezzel a feladattal. Számolni kell azzal, hogy a fiatalok elsősorban az ifjúsági szervezetben dolgozó kommunisták szerint Ítélik meg a pártszervezetet s a párttagokat. A CSISZ tevékenységében is különös jelentőséggel bír a káderek kiválasztása és széthelyezése. E téren ls találunk hiányosságokat. Évek óta állandóan hangoztatjuk, hogy a fiatal párttagoknak, tagjelölteknek aktívan kell dolgozniuk a CSISZ-ben. Mi a helyzet e té ren? Szlovákiában 31787 fiatal párttag és tagjelölt közül csak 16 százalék dolgozák a CSISZben mint Ifjúsági vezető. A pártszervezetek többségében olyan helytelen gyakorlat alakult ki, hogy mikor egy CSISZtagot felvesznek tagjelöltnek, áz a fiatal rendszerint elhagyja az ifjúsági szervezetet. Az ifjú párttagjelöltek felelősségét növelné az is, ha a jövőben nem csupán a CSISZ járási vezetőségét, hanem az alapszervezetet is elismernék ajánlónak a párttagjelöltek felvételénél. A XIII. pártkongreszszuson ezeket a kérdéseket ls megvitatják. „UDVAROLUNK" A FIATALOKNAK? Az Idősebb nemzedék tagjai gyakran emlegetik, hogy ma a kommunisták szinte „udvarolnak" a fiataloknak. Az ilyen meghatározás helytelen, káros. Három évtizeddel ezelőtt, mondhatnánk úgy is, hogy egyszerűbb volt a fiatalok között politikai munkát végezni. Az akkor élő nemzedék saját maga tapasztalta a kizsákmányolást és érezte a burzsoá rendszer ellentmondásait. A mai húszévesek csak könyvekből ismerik mindezt. Számukra az természetes, amit a rendszertől kapnak. S ezt igazán nem vethetjük szemükre. Az ő hasonlítása alapjuk a mai élet, a környezet, amelyben felnőttek, az iskola, ahol tanulnak, a munkahely, ahol dolgoznak. Az élet változott, s a követelményekhez kell hozzáidomítani a kommunisták munkaformáit Is. Ez a lényeg. Ervekkel és személyes példaadással

1, a mindennapi élet apró mozzanatainak helyes magyarázásával kell elősegíteni, hogy a fiatalok megértsék pártunk célkitűzéseit, s azt aktívan segítsék valóra váltani. A felnövekvő nemzedék neveléséért a pártszervezetek, a kommunisták felelősek. Társadalmunk építésének igényes feladatai megkövetelik, hogy a kommunisták gyakorlati munkájában az eddiginél sakkal jobban tükröződjön az ifjúság neveléséért érzett felelősség. SZlGL FERENC, az SZLKP Központi Bizottságának dolgozója SZERETNÉM HANGSÚLYOZNI, hogy e sorok valóban hozzászólási szándékkal íródtak, mivel túl merész vállalkozás lenne mindent felölelő és mindent megoldó módon zárni le egy vitát, amelyben számos különböző nézet hangzott el. Ölömmel állapíthatjuk viszont meg, hogy az ankétba érkezett levelek — s az a tény, hogy ezúttal a szokottnál jóval több szülő szólalt meg — arról tanúskodnak, hogy a szülők többsége mélyen átérzi felelősségéi nemcsak saját gyermekei, hanem általában a gyermekek neveléséért. Igaz, ez nehezen választható el egymástól, hiszen a példásan nevelő szülő és a példásan nevelt gyermek hatással van környezetére is, tehát bizonyos értelemben társadalmi erőt képvisel. Nem állt módunkban az ankétba beérkezett minden levelet leközölni — és az ismétléseket is el akartuk kerülni —, de így szembetűnik, milyen nagy fotosságot tudajdonítanak a szülők az otthon légkörének, a példaadásnak. Többen úgy látják, a gyermekek sínyli* meg, ha az édesanya munkába jár. Vitathatatlanul így van ez, ha a munkából hazatérő anya egyedül viseli a háztartás minden gondját és este a családnak már csak fáradsága, idegessége jut. De ha vidáman jön haza, örül a családi együttlétnek és férjével, gyermekeivel közösen, kedélyes beszélgetésben végzik el az otthoni teendőket, akkor az ilyen együttlét kárpótolja a gyermeket a nap többi órájáért. Néhány levélírónk kimondottan helytelennek tartja, hogy mindkét szülő dolgozzék, szerintük a dolgozó anyák, a szép cipőt, az új bútort, az anyagi javakat helyezik gyermekeik érdekei elé. Igen, saj-' nos, Ilyen jelenségek is vannak, ám a teljes általánosítást mégsem fogadhatjuk el. Hiszen vétkesen igazságtalanok lennénk az asszonyok tízezreivel szemben, akik hivatástudatból, meggyőződésből, munkaszeretetből és igenis anyai kötelességteljesítésből is mindenkor egyesre vizsgáztak. Magunk köré tekintve bármelyikünk találhat olyan példát is, ahol a dolgozó szülők nyugodt otthont, kellemes és tartalmas családi életet nyújtanak gyermekeiknek. Az egymás iránti őszinteség, az apró örömök élvezése, az otthon falain túl irányuló érdeklődés biztosítja a gyermek egészséges fejlődését. Ugyanakkor sok esetben hiába keressük a meghittségét egyes családoknál, annak ellenére, hogy az édesanya nem jár dolgozni. Otthon van egész nap, még sincs a lakásban nyugalom, a gyermekek nem tudják mi a napirend, s mivel az anya kicsinyes érdeklődése nem terjed tovább az otthon falainál s az öltözködésnél, kevés megértést tanúsít férje munkája és gyermekei igényei iránt, akik a külvilág lüktetését, szépségét, izgalmát áhítják. Az ilyen áporodott levegőjű otthon nem képes távlatokat nyitni a gyermek előtt. AZ ELŐRELÁTÓ SZÜLŐ pedig arra törekszik, hogy szavaival, tetteinek, egész életének példájával mintegy iránytűt adjon gyermeke kezébe, amely szerint már a gyermekkorban, de később a talpraállás, az önállóság, az életkezdés napjaiban is eligazodhat a különböző problémák sokaságában. I!ven iránytűk lehetnek azok az eszmények, elvek, példaképek, amelyeket a gyermek érettségének megfelelően bele kell plántálnunk gondolkodá<u o >c -Q 3 H/> C < > < sába, szívébe. A közösség szolgálata, szeretete például az egyik olyan jellemvonás, amelynek ápolását nem lehet elég korán kezdeni. A gyermeket már kiskorában megtanítjuk arra, hogy játékaiban ne legyen önző, ossza meg azt testvél elvei, pajtásaival, s a nevelési folyamat során rávezetjük, hogy később tudatosan vállalja a közösségért, a társadalom javára önként végzett munkát. Úgy irányítjuk, hogy a munkát ne csak a pénzszerzés eszközének, hanem az öröm forrásának is tekintese. Az eszményekre nevelés útja az akarat edzésén, a jellembeli szilárdság kialakításán keresztül vezet, olyan alapzat ez, amelyre egy egész életpálya útját építhetjük. De megvalósítható ez a nevelésben manapság még gyakran előforduló kettősséggel? Aligha. Az iskola és a családi otthon egységes nevelő hatását több levélírónk fontos követelményként emelte ki. Vannak azonban olyan szülők is, akik — rugaszkodva vallásos meggyőződésükhöz — gyermeküket vallásos szellemben nevelik, aki ugyanakkor az Iskolában materialista ismereteket szerez e világról. Ez a kettősség természetesen nemcsak értelmileg viseli meg a gyermeket — hiszen zsenge korban nehéz kérdésekre kap kétféle magyarázatot —, hanem jellemének alakulását is károsan befolyásolja mert mindkét irányban alakoskodásra készteti. A gyermekekre azonban ma sokkal jobban hat az új, a mai élet valósága. Lehet-e érdeke a szülőnek, hogy mindezektől elzárja gyermekét? Semmi esetre sem. Annál is inkább, mivel ezek a kérdések a szülőket is érdeklik, s az új ismeretek révén az ő gondolatvilágukba is behatol a materialista világnézet. Lehet, hogy ma még küzdenek ellene, de hát a régi és az új szünet nélkül vívja harcát. A szülőnek nem az a kötelessége, hogy gyermekét mintegy vattába bugyolálva e harc fuvallatától is védje, hanem, hogy felkészítse őt az új minél teljesebb befogadására. A SZÜLŐK ÉS GYERMEKEK kapcsolatában a levélírók többsége az őszinte, baráti hang mellett tette le a garast. Mi ehhez csupán annyit szeretnénk még hozzátenni, hogy a gyermekeknek mindenkor érezniük kell, hogy édesanyjukkal, édesapjukkal állnak szemben, akiknek szülői tekintélye és jogai alapjában megkülönböztetik őket más, korukbeli barátaiktól. Érezzék a fiatalok, hogy őszinték lehetnek szüleikkel, mert megértésre találnak níluk, viszont tanácsaikat tartsák kötelességüknek megfogadni. Legyen a gyermek a családi közösség egyenrangú tagja, akit komolyan vesznek, és aki tetteiért felelősséggel tartozik szüieinek. Ez a szülő és a gyermek közötti elszakíthatatlan szoros kapcsolat alapja. Rovatunkban néhány héten át a szülői felelősségről vitáztunk. A szülők többsége érzi, vallja, hogy gyermekei neveléséért a felelősség elsősorban az övé s ennek tudatában figyeli, Irányítja gyermeke minden léptét, minden megnyilatkozását. Vannak azonban olyanok is, akik valahogy szabadulni szeretnének e felelősségtől, s a nevelésből minél többet akarnának áthárítani másokra. Ezeknek segítenünk kell, hogy megértsék, rajtuk mú'ik gyermekük sorsa. A CSALÁDI NEVELÉS ma nem pusztán magánügy, társadalmi közüggyé lépett elő. S amint az ankétban közölt egyik cikk is rámutatott, a szülők pedagógiai műveltsége ma már nem elhanyagolható, hanem társadalmi igény. A helyes pedagógiai szemléletért vívott harcot elsősorban önmagunkkal kell megvívnunk, saját elavult felfogásainkon, magatartásbeli és erkölcsi hibáinkon keli javítanunk. Tudjuk, nem könnyű a gyermeknevelés, különösen pedig önmagunk tökéletesítése nem. Komoly önfegyelemre, ós végtelen türelemre van itt szükség. S ezt minden szülőknek vállalnia kell, ha Igazán szereti gyermekét. S KALINA KATALIN