Új Szó, 1966. március (19. évfolyam, 59-89. szám)

1966-03-15 / 73. szám, kedd

FILLÉREKBŐL LESZ A KORONA Objektív és „objektív" akadályok cigány polgártársaink nyelésében a losonci járásban A cigánykérdés társadalmunk megoldásra váró nagy problémája. Rendezését kormánybizottság irányítja, de a tömegszervezetek is keresik a módját annak, hogyan keriilhetnéuek közelebb a társadalom perifériájára került emberekhez. A

z üzemi népi ellenőrző bizottságok tagjainak nem könnyű a dolguk. Az üzem dolgozói, s mégis észre kell venniük a hanyagságot, a fogyatékosságokat, még akkor is, ha régi ismerősökről, munkatársakról van szó. Az érsekújvári „paprikamalomban" héttagú bizottság tevékenykedik. Alig egy éve, hogy az üzem dolgozói bizalmat szavaztak nekik. Egy szűk, zajos irodahelyiségben beszélgetünk az üzemi népi ellenőrző bizottság munkájáról. — Nem tártunk fel milliós értékeket — mondja bevezetőül Ondrušek Béla elvtárs, a bizottság volt elnöke. — Aprócseprő dolgokkal foglalkoztunk. Előkerülnek a múlt évben készült Jegyzetek, jegyzőkönyvek. Ondrušek elvtárs, Keve Károly alelnök, az üzem főkönyvelője társaságában belelapoz a vaskos Iratcsomóba. — Első tevékenységünk a minőségi ellenőrzés volt. Az eredmény: rossz csomagolási technika, fehér pergamentbői Bárcán, Novocsányon, Kassaújfalun ás a košicei járás több más községében ezekben a napokban tartották évzáró közgyűlésüket a Jednota helyi szervezetei. A Jednota amellett, hogy a falu lakosságát igyekszik áruval ellátni, az utóbbi időben mint társadalmi szervezet is teljesíti küldetését. A miszlókai szervezetben például január 1. óta varrótanfolyamot rendeznek és a napokban indul a főző- és tánctanfolyam. Március 15-ig tej- és kenyérüzlet megnyitását is tervezik. Kassaújfalun a közgyűlés felszólalói kifogásolták: annak ellenére, hogy a tagság saját erejéből apróbb javításokat végezne, megfelelőbbé tudná tenni az üzlethálózatot, kezdeményezésük nem talált megfelelő visszhangra. Pedig csak anyagot kértek, a munkát önsegélyes alapon végezték volna. Bárcán is elhangzott néhány elmarasztaló szó. Ezek főleg az átépítés alatt álló üzlethelyiségre vonatkoztak. Az igért készült zacskók. Mondanom sem kell, hogy ez nagyban befolyásolja a paprika minőségét, csökkenti élénk vörös színét. C z volt az ellenőrző bi^ zottság első bemutatkozása. Az üzem vezetősége észrevételünket nem kákán csomókeresésnek, hanem segíteni akarásnak vette. Felutaztak a papírgyárba, s ott a helyszínen beszélték meg a teendőket. Ezt követően az újítási javaslatok elintézése került napirendre. Huszonnyolcat adtak be, Illetve nyugszik az asztalfiók mélyén. Az ellenőrök érdeme, hogy az illetékesek tizenkettővel nyomban, a többivel pedig folyamatosan foglalkoznak. — Az egyik dolog, a Tomkaügy — mondja Keve Károly vagy két éve húzódott. Egyszer közölték vele, hogy javaslatát elfogadták, máskor pedig, hogy nem. Az 0 ügyét is kézbe vettük és megkapta kijáró pénzjutalmát. A z éber ember felfigyel ** minden apróságra. Az üzem népi ellenőreinek sem mozgőárusítást ugyanis nem rendszeresítették, ezért az emberek a napi bevásárlás miatt is a városba kénytelenek utazni. A dicsérő s az elmarasztaló szavak egyaránt helyesek voltak. A tenniakarás, és segítőkészség csendült ki belőlük. A helyi felügyelő bizottságok közgyűlési beszámolói őszintén vázolták tevékenységüket. A beszámolókból kitűnt, hogy általában mindenütt eredményesen teljesítik feladataikat. Ezt kiváltképpen a múlt évben az önsegélyes akció keretén belül ledolgozott 6000 munkaóra és 516 új tag megnyerése bizonyítja. Az ez évre szóló kötelezettségvállalások és tervek ékesen tanúsítják, hogy ebben az esztendőben a košicei járás valamennyi községében még határozottabban, nagyobb szakértelemmel, jobb és többrétű tevékenységgel segítik majd elő a kereskedelem fejlesztését falvainkon a Jednota helyi szervezetei. BALOGH JÖZSEF kerülte el figyelmét, hogy a munkaidő betartása terén sincs minden rendben. „Ma nekem, holnap neked" alapon lebélyegezték egymás munkalapját. — A szén és az áram felhasználása sem hagyott nyugton — veszi át a szót Ondrušek elvtárs. — Havonta 1000—1500 korona bírságot is fizettünk, mivel nem „tartottuk be" az előirányzott áramfogyasztást. Ezt a rossz gazdálkodást is felszámoltuk. A karbantartás, a biztonsági előírások betartásának felülvizsgálására is sor került. Az üzem őgyallai részlegén szociális helyiségeket építettek. A raktári nyilvántartás sem kerülte el figyelmüket. Egyszóval nyitott szemmel jártak. S ami a legfontosabb, nemcsak a hibák feltárását hanem eltávolításukat is szívügyüknek tekintették. A beszélgetést az üzem igazgatójának érkezése zavarja meg. Amikor Andel elvtárs megtudja, miről van sző, csak enynyit mond: — Bárcsak minden bizottság ilyen tevékenyen dolgozna ... Ehhez hozzá kell fűzni, hogy az üzemi népi ellenőrző bizottság tagjai mindenkor bizalommal fordulhattak az igazgatóhoz, aki már 20 éve dolgozik az üzemben. Az üzemi pártszervezet segítsége is hathatós volt. S ez meg is hozta gyümölcsét. [•eve Károly, Ondrušek Béla, Németh Júlia, Nagy elvtárs és társaik nem sajnálták a fáradságot, a pihenésre szánt időt. Milliós értékekre nem bukkantak, de mégis jő, eredményes munkát végeztek. NÉMETH JÁNOS A CSISZ losonci járási bizottsága kimutatja, hogy a járásban 7373 cigány él, ebből 2830 tizennégy-huszonhat éves, mégis csak 213 tagja a CSISZ-nek. S ezek a CSISZ-tagok is nagyobbára csak az iskolák és szaktanintézetek növendékei. Súlyosabb probléma, hogy a produktív korúaknak több mint a fele nincs munkaviszonyban, mindössze 1150 férfi és 438 nő dolgozik. A nők foglalkoztatottsága — alig haladja meg a 26 %-ot — nagyon alacsony. Az állásban nem lévő nők azonban nagyobbrészt többgyermekes anyák. De az állásban lévőkkel sincs minden rendben: gyakran kimaradnak a munkából. Például a Dolinán dolgozó hetven cigány közül minden negyedik, s a járási építkezési vállalatban dolgozó 200-ból negyven rendszeresen hiányzik. A többi pedig csupán annyi munkanapot tölt le, hogy el ne veszítse jogosultságát a családi pótlékra. A szakképzetlenség is nagy arányú náluk s ezt még súlyosbítja, hogy a fiatalok sem képezik magukat. Az építkezési vállalat nyolcvanhat tanulója közül csak három cigányszármazású, az apátfalusi textilgyárban pedig 173-ból mindöszsze egy. Az ok — rossz iskolalátogatás. Közel 2000 tankötelesből 500 szinte alig jár iskolába. Az iskolából kikerülő évente több mint 250 iskolásnak pedig csak egy ötöde végzi el a kilenc osztályt. Az iskolalátogatás biztosítása tehát első rendő feladat, de még ennél is fontosabb a cigánytanyák felszámolása. A cigányok rossz és egészségtelen életkörülményei gyakori kóros megbetegedést, csecsemőelhalálozást és koraszülést eredményeznek. A cigányok erkölcsileg is alacsony szintén vannak. A bűntények listáján ők viszik a prímet. A losonci járásban az elmúlt évben 413 cigányszármazású személy ellen indítottak eljárást, 176 esetben komolyabb bűncselekményért. Tizenötévesnél fiatalabbakkal 51 esetben foglalkozott a bíróság. A CSISZ losonci járási bizottságának kimutatása rossz képet fest a járás területén élő cigányokról, de konkrét javaslatokat is tartalmaz, amelyek a cigánykérdés megoldását célozzák. A dokumentum felveti, hogy a tömegszervezetekben és az üzemekben bizalmikat jelölhetnének ki, illetve választhatnának e probléma soronkövetésére. A tömegszervezetek vezetőségében is több cigányszármazású foglalhatna helyet. B javaslat minden bizonnyal a cigányszármazású fiatalokkal vég. zett eredményes munka tapaszlalataira épül. Kár, hogy a CSISZ készítette anyagban kevés szó esik azokról a cigányokról, akik már megtalálták az utat az emberhez méltó életmódhoz. Az eredmények tehát több helyet is kaphattak volna, hisz a CSISZ losonci járási bizottsága már nem egy községben vonta be sikeresen a szervezeti életbe a cigányszármazású fiatalokat. De mint a dokumentum is leszögezi, az eredmények nem mindenütt kecsegtetőek. A járás magyar községeiben kevésbé hatásos a munkájuk. Az okok többnyire ismeretesek, hisz a losonci járásban nemcsak a CSISZ vezetőinek vannak ilyen nehézségeik. K. K. Kysucán, Raková községben az OKRASA kisipari termelőszövetkezetben értékes üvegdíszeket gyártanak nemcsak hazai szükségletre, hanem exportra is. (Bachan felv.) Eredmény es tevékenység (Folytatás a 3. oldalról) robbantása előtt „gyakorlatozás" címén csapatmozdulatokat hajtottak végre Ghanában. E gyakorlatok alatt közel hozták a fővároshoz a vidéki csapatokat. S nyilvánvalóan azokat, amelyek részvételére a puccs idején számíthattak. Két nappal a puccs előtt terjesztették be a ghanai parlamentben az idei költségvetést, amelyet a ghanaiak „nadrágszíj-meghúzó költségvetésnek neveznek, amely országszerte nagy felzúdulást váltott ki. Néhány héttel a katonai puccs előtt több ezer ember tüntetett Kumasiban munkát és kenyeret követelve. A tüntetőket a rendőrség és a katonaság csak közös erővel tudta szétoszlatni. Hasonló megmozdulásra készültek Takoradi kikötővárosban is. Olyan jelek voltak ezek, amelyek minden józan emberi logika szerint figyelmeztetésül szolgálhattak volna Nkrumah elnöknek, és kormányának. De a jelek szerint semmit sem tettek a helyzet orvoslására, illetve a készülő robbanás megakadályozására. Már a januárban lezajlott lagosí katonai puccsot követően olyan hírek terjedtek el Ghanában, hogy itt is készül valamire a hadsereg. Ghanaiak szerint január 19-én a tisztek egy része kísérletet is tett a hatalom átvételére, de ezt a kísérletet időközben elfojtották, és két tisztet letartóztattak. Annyi bizonyos, hogy a sikeres nigériai puccs követendő például szolgált a ghanai katonai vezetők számára. • FEL NAP ALATT ÖSSZEOMLIK EGY RENDSZER Nyugati források szerint Kotoka ezredes csapatai február 23-án röviddel éjfél előtt indultak útnak a fővárostól 169 mérföldre fekvő Kumasiból, és 24-én a hajnali órákban értek Accrába. Ott egyesültek az első gyalogezred lázadó tisztjeivel és katonáival. Amerikai megfigyelők szerint Kotoka ezredes csak Koforiduánál, vagyis 53 mérföldnyire Accrától közölte katonáival, hogy tulajdonképpen mit is akar velük végrehajtatni. Rövid és katonás beszédében tudatta, hogy „Nkrumah elnök zsarnoki hatalmának" megdöntésére mennek a fővárosba. S hogy még Inkább meggyőzze őket ennek a hadműveletnek szükségességéről, — a New York Times tudósítója szerint — megijesztette a katonákat, hogy Nkrumah elnök Vietnamba akarja küldetni a ghanai hadsereget, hogy ott a kommunisták mellett harcoljanak. Majd feltette a drámai kérdést. Akartok Vietnamba menni? — Nemi — hangzott a dörgedelmes válasz. És újra megindultak Accra felé ... Az előre kidolgozott, csak néhány katona és rendőrtiszt által ismert tervek szerint a felkelő csapatok azonnal körülzárták az elnöki hivatalt, a biztonsági egységek lakótelepét, a rádiót, a postát, a távíróhivatalt, a Ghanai Hírügynökség épületét, a repülőteret és a honvédelmi minisztériumot. A támadás meglepetésszerű és sikeres volt. Számottevő ellenállásra csak a Flagstaf House-nál találtak, de — mint már említettem — itt sem sokáig. Egy órás intenzív lövöldözés és helyenkénti ágyúzás után Kotoka ezredes személyesen jelentette be a rádióban Nkrumah rendszerének összeomlását. Igaz, hogy ez a bejelentés némileg korai volt, mert a harcok a bejelentést követő órákban is folytatódtak. Később három órás ultimátumot küldtek az ellenálló biztonsági erőknek. Hivatalos közlemény szerint a harc február 24-én délután három órakor ért véget. De Accrában még az éj folyamán is dörögtek a fegyverek. Sőt, amikor Kotoka ezredes február 25-én látogatást tett a rádióban, tűzharc tört ki az ott elrejtőzött biztonsági egységek és Kotoka emberei között. Ennek az összecsapásnak nyugati források szerint több halálos áldozata volt. Ezek a kisebb-nagyobb csatározások azonban mit sem változtatnak azon a tényen, hogy Nkrumah elnök rendszere fél nap alatt lényegében összeomlott. • NEM VOLT „VERTELEN" FORDULAT A ghanai katonai rezsim vezetői minden megnyilatkozásukban azt állítják, hogy a hatalom-átvétel „vértelen" volt. Ez az állítás, enyhén szólva, nem fedi a valóságot. A ghanai sajtóban azóta közölt és hivatalosan cenzúrázott hírek szerint röviddel a puccs után katonai pompával temettek el egy tábornokot, és hét katonát. A puccs egyik vezetőjének, Ocran dandártábornoknak a nyilatkozata szerint a biztonsági erőkkel való első összecsapás alkalmával hét embert veszített a hadsereg, míg a biztonságiak vesztessége 10—20 ember volt. Ha ezekhez hozzászámítjuk a rádiónál elesetteket, valamint a tömeges letartóztatások alkalmával előfordult lövöldözések áldozatait, akkor nem járunk messze az Igazságtól, ha azt állítjuk, hogy a ghanai katonai puccs semmiképpen sem nevezhető vértelennek. Egyébként a puccsisták teljesen bizonyosak voltak a sikerben és a lakosság gyors csatlakozásában. Ezért nem rendeltek el kijárási tilalmat, s nem szüntették be az áramszolgáltatást sem. A telefont is csak órákkal a puccs megkezdése után kapcsolták ki. Az elnök félhivatalos hadserege, a Munkabrigádok Mozgalma azonnal átállt a puccsistákhoz. A Népi Konvenció Párt szappanbuborékként pukkadt szét. A miniszterek, parlamenti képviselők, pártvezetők és politikusok gyors letartóztatásával a katonai rezsim teljesen lehetetlenné tett minden szervezett ellenállást. Megkönnyítette feladatát, hogy a főváros lakossága rövid habozás után csaknem egyöntetűen felsorakozott a hadsereg mellé, és már az első napon tüntetésekkel fejezte ki, hogy egyetért a katonákkal. A ghanai katonai puccs és az azt követő napok néhány figyelemre méltó jellegzetessége: az első percektől kezdve éles szovjet- és Kína-ellenesség volt tapasztalható Ghanában. Ebből nemcsak arra lehet következtetni, hogy nyugati befolyás érvényesül, hanem arra is, hogy a katonai rezsim vezetői attól féltek, hogy Nkrumah elnök vagy szovjet vagy kínai segítséggel kísérli meg a visszatérést az országba. Egy másik jellemző vonás volt, hogy az új rendszer az eltávolított kormányt annak legsebezhetőbb pontjában, gazdasági kérdésekben kezdte támadni. Majd fokozatosan tért át politikai és személyi kérdések felvetésére, mindenekelőtt pedig Nkrumah egységpolitikájának szisztematikus befeketítésére. Meg kell azonban mondani azt ís, hogy a katonák egész idő alatt a lehető legudvariasabban viselkedtek a külföldiekkel szemben. Csupán négy kínai szakértőt tartóztattak le és bántalmaztak durván. • A NYUGATI TŐKÉNEK SZABAD AZ OT Az olvasóban már nyilvánvalóan felvetődött a logikus kérdés: Mik lesznek Ghanában lezajlott katonai hatalomátvétel várható következményei? S talán az a kérdés is, liogy van-e lehetőség Nkrumah elnök visszatérésére? Nos, az utóbbi kérdésre külföldi megfigyelők egyöntetű „nem"-mel válaszolnak. Nkrumah elnök csak nagyméretű külföldi támogatássál juthatna vissza a hatalomba. Ilyen támogatásra viszont sem Afrikában, sem a világ más részében nem számíthat. Ami pedig az első kérdést illeti, erre a következő a válasz. A katonai puccs következtében jobbra tolódik el Ghana bel- és külpolitikája egyaránt. Korábban az volt a vélemény, ha rendszer-változás következnék be Ghanában, Nkrumah szélső baloldali politikáját csak egy szélső jobboldali követheti. Jelen pillanatban a ghanai katonai rezsim mérsékelten jobboldali, s feltehetően az is marad. Nyugati tőkére kívánja alapozni jövőjét, s a Nyugatnak nem érdeke, hogy más afrikai országokat elidegenítő szélsőséges rendszer jönne létre Ghanában. Kihatásában végül talán a legszomorúbb következmény az lesz, hogy Nkrumah eltávolításával évekre visszaesik fejlődésében az afrikai antiimperialista egységmozgalom. Accra, 1966. március.