Új Szó, 1966. március (19. évfolyam, 59-89. szám)

1966-03-30 / 88. szám, szerda

Äz SZKP Központi Bizottságának beszámolója a Szovjetunió Kommunista Pártjának XXIII. kongresszusán Küldött elvtársak! A pártunk XXII. és XXIII. kongresszusa között eltelt Idő­szakban sok nagy és fontos esemény történt az országon belül és a nemzetközi életben egyaránt. Az SZKP mindezeken az éveken át, a párt XX—XXII. kongresszusa által meghatáro­zott Irányvonal alapján, rendü­letlenül a kommunizmus építé­sének ütján vezette a szovjet népet. A párt egész tevékeny­sége arra irányult, hogy telje­sítsük az SZKP programját, megteremtsük a kommunizmus anyagi-műszaki alapját, tovább fokozzuk a nép anyagi jólétét, tökéletesítsük a társadalmi vi­szonyokat, a magasrendű kom­munista öntudatosság szellemé­ben neveljük a szovjet embe­reket. A párt minden erőfeszí­tésével azon volt, hogy bizto­sítsa a szovjet nép munkája számára a békés feltételeket, tevékenyen harcolt a világbéke fenntartásáért. A Szovjetunió Kommunista Pártja fejlődésének szempontjá­ból az eltelt időszakot az jel­lemezte, hogy tovább szilárdul­tak a párt sorai, fokozódott a szovjet társadalomban betöltött politikai és szervező szerepe. A pártban szilárdan megerősöd­tek a pártélet lenini elvei. Ma, a XXIII. pártkongresszuson meggyőződéssel jelenthetjük ki: a Szovjetunió Kommunista Pártja még erősebb és egysé­gesebb lett és szilárdabbakká váltak azok a szálak, amelyek a pártot a néppel egybefűzik. A Szovjetunió Kommunista Pártja — a többi testvérpárttal együtt — tevékenyen küzdött és küzd azért, hogy a nemzet­közi kommunista mozgalom egybeforrjon Marx, Engels, Le­nin legyőzhetetlen tanításának alapján, hogy megerősödjék e világ kommunistáinak akció­egysége, a közös ellenség: az imperializmus ellen vívott harc­ban. A Szovjetunió belső fejlődé­se szempontjából ez olyan idő­szak volt, amelyben a szovjet nép önfeláldozó munkával, a kommunista párt vezetésével befejezte a hétéves terv teljesí­tését. A népgazdaság, a tudo­mány, a technika és a kultúra fejlesztésében elért újabb ered­mények még hatalmasabbakká tették a Szovjetuniót gazdasági, politikai és katonai tekintet­ben. Fokozódott a szovjet nép jóléte. Tovább erősödött és bő­vült a társadalmi élet különbö­ző területein a szocialista de­mokrácia. Tovább erősödtek a szocialista rendszer politikai alapjai: a munkásosztály és a kolhozparasztság szövetsége, a sok nemzetiségű Szovjetunió népeinek barátsága, az összes dolgozók eszmei-politikai egy­sége, az élcsapat: a kommu­nista párt körül. A nemzetközi helyzet szem­pontjából az jellemzi a XXII. pártkongresszus óta eltelt idő­szakot, hogy szüntelenül növe­kedett a Szovjetunió és az egész szocialista világrendszer nemzetközi befolyása. Ojabb győzelmeket vívtak ki azok az országok és népek, amelyek a gyarmati iga ellen, független­ségükért és haladásukért har­colnak; aktivizálódott a tőkés országokban a munkásosztály harca; tovább fejlődött a nem­zetközi kommunista- és mun­kásmozgalom. Másfelől viszont ebben az időszakban tovább mélyült a kapitalizmus általános válsága, fokozódtak a tőkés országok közötti ellentétek. Az imperia­listák, mindenekelőtt az Egye­sült Államok imperialista kö­rei nemegyszer folyamodtak arcátlan és provokációs cse­lekményekhez, így katonai ka­landokra is vetemedtek. Ennek következményeképpen kiélező­dött a nemzetközi helyzet. Az Imperializmus fokozott agresszivitása egyáltalán nem azt jelenti, hogy a nemzetközi erőviszonyok bármilyen mér­tékben is az imperializmus ja­vára változtak volna meg. El­lenkezőleg, a fokozott agresszi­vitás azokat a megnövekedett nehézségeket és ellentmondá­sokat tükrözi, amelyek nap­jainkban terhelik a tőkés világ rendszert. Az elmúlt évek ese­ményei ismét megmutatták, hogy az imperializmus — bár­milyen módszerekhez és eszkö­zökhöz is folyamodjék — kép­telen feltartóztatni a történel­mi fejlődést. A jelenkor forra­dalmi erői folytatják offenzívá­jukat. Erősödött a népek harca az imperializmus ellen. Az SZKP Központi Bizottsága figyelembe vette a nemzetközi helyzet bonyolultságát, amikor kidolgozta a párt és az állam külpolitikai Irányvonalát, a Szovjetunió, népeinek létérde keit tartotta szem előtt, igyeke­zett békés feltételeket biztosí­tani a szocialista világrendszer országaiban folyó kommunista és szocialista építőmunka szá mára, s arra törekedett, hogy megakadályozza az új világhá ború kirobbantását. A Központi Bizottság pártunknak a szocia­lista testvérországokkal és min den ország dolgozóival szemben fennálló internacionalista for­radalmi kötelezettséget tekinti külpolitikája kiinduló pontjá­nak. Az elmúlt évek eredményei megerősítik, hogy az SZKP he­lyes politikát folytat és politi­káját teljes mértékben támo­gatja az egész szovjet nép. Fő feladatunk az, hogy harcoljunk pártunk politikájának érvénye­sítéséért. Nagy lenini pártunk életében és harcában minden­kor törvény volt és marad a kommunizmus ügyéhez, a pro­letár internacionalizmushoz és a szocialista szolidaritáshoz való hűség. I. A Szovjetunió nemzetközi helyzete. A Szovjetunió külpolitikai tevékenysége 1. A szocialista világrendszer, az SZKP harca a szocialista világrendszer egysé­gének és erejének megszilárdításáért Elvtársak! Pártunk és államunk kivált­képpen fontosnak tartja, hogy egész sokrétű külpolitikai te­vékenységével erősítse és még szorosabb egységbe forrassza a szocialista országok közössé­gét. A szocialista világrendszert a nemzetközi munkásosztály nagy történelmi vívmányának, korunk fő forradalmi erejének, s a békéért, a nemzeti szabad­ságért, a demokráciáért és a szocializmusért harcoló népek legbiztosabb támaszának tart­juk. A szocialista országok vi­lágrendszere az elmúlt évek­ben jelentősen megerősödött, s növelte nemzetközi tekintélyét ós az emberiség sorsára gyako­rolt hatását. A beszámolási Időszakot a szocialista országok politikai együttműködésének síkján az jellemezte, hogy országaink testvérpártjainak kapcsolatai a marxizmus—leninizmus, a szo­cialista internacionalizmus és kölcsönös támogatás, az egyen­jogúság, a be nem avatkozás, egymás tiszteletben tartása, s a pártok és államok önállósá­ga alapján fejlődtek. Kapcsola­taink a szocialista közösséghez tartozó országok kommunista­és munkáspártjaival, s a szo­cialista államokkal kétségtele­nül — gazdagodtak, szorosab­bakká és szívélyesebbekké vál­tak a beszámolási időszakban. Jók testvéri kapcsolataink a Bolgár Népköztársasággal, a Magyar Népköztársasággal, a Vietnami Demokratikus Köztár­sasággal, a Német Demokrati­kus Köztársasággal, a Koreai Népi Demokratikus Köztársa­sággal, a Mongol Népköztársa­sággal, a Kubai Köztársasággal, a Lengyel Népköztársasággal, a Romániai Szocialista Köztár­sasággal, a Csehszlovák Szocia­lista Köztársasággal és a Ju­goszláv Szocialista Szövetségi Köztársasággal. A Szovjetunió és a szocia­lista államok kapcsolatainak fejlődésében nagy szerepet ját­szanak a barátsági, együttmű­ködési és kölcsönös segélynyúj­tási szerződések. Ezek a szer­ződések a barátság igazi alap­törvényei, amelyek a testvérné­pek sokéves tapasztalatait, kap­csolatait, érettségét és meleg­ségét, a testvérnépek fejlett in­ternacionalista szellemét teste­sítik meg, jól szolgálják és a jövőben is jól fogják szolgálni közös forradalmi ügyünket. Örömmel állapíthatjuk meg, hogy a testvérországokban sza­kadatlanul erősödik a szocia­lista rendszer, tökéletesednek az új társadalmi viszonyok, nö­vekszik a nép jóléte, örvende­tes számunkra, hogy egyúttal növekszik a szocialista államok nemzetközi tekintélye is. A szocialista világrendszer szüntelenül előrehalad. A szo­cialista építés alapvető törvény­szerűségei valamennyi országra nézve érvényesek. Ezeket jól ismerjük és kipróbáltuk a gya­korlatban. De a szocialista rendszer országai fejlődésük folyamán állandóan szembeta­lálják magukat új problémák­kal, amelyeket a bonyolult és sokrétű reális élet vet fel. Ma­gától értetődően nincsenek és nem is lehetnek kész megoldá­sok minden Ilyen feladatra. Ezért a szocialista világrend­szer fejlődése megköveteli, hogy mindenkor alkotó szellem­ben nyúljunk a felmerülő kér­désekhez, a marxizmus—leni­nizmus kipróbált alapján. Ál­landóan szükség van a tapasz­talat* és véleménycserére. A szocialista országok test­vérpártjai vezetőinek hasznos, ügyszerű kapcsolatai, politikai konzultációi rendszeressé vál­tak. Csupán a Központi Bizott­ság 1964. évi októberi plénuma óta eltelt másfél év alatt a Köz­ponti Bizottság elnökségének tagjai és titkárai, valamint a párt Központi Bizottságának tagjai közül ls sokan több Íz­ben találkoztak, tárgyaltak, és beható megbeszélést folytattak csaknem valamennyi szocialista ország kommunista és munkás­pártjainak vezetőivel. Baráti ta­lálkozóinkat, őszinte megbeszé­léseinket, eszme- és tapaszta­latcseréinket mindenkor az elv­társiasság, a mélységes kölcsö­nös megbecsülés, a szocializ­mus nagy eszményei és céljai iránti közös hűségünk szelleme hatotta át. Az ilyen találkozók lehetővé teszik, hogy idejében alaposab­ban összegezzük és hasznosít­suk minden egyes ország és az egész szocialista rendszer leg­jobb gyakorlati vívmányait, si­keresebben kidolgozzuk a kom­munizmus és a szocializmus or­szágainkban folyó építéseinek politikáját, nemzetközi kérdé­sekben a helyes vonalat. Az élettapasztalataink azt tanúsít­ják, hogy mindez szükséges és hasznos gyakorlat, és síkra szállunk azért, hogy ez az együttműködés tovább bővül­jön. Ami az SZKP-t illeti, a Jövő ben ls mindent megteszünk azért, hogy tovább fejlődjenek és erősödjenek politikai kap­csolataink a testvéri szocialis­ta országokkal. A szocialista országok gazdasági együttműködése te­rületén az utóbbi években kapcsolataink sikeresen fejlőd­tek és új szintre emelkedtek. Lényegesen bővültek mind a kétoldalú, mind pedig a sok­oldalú gazdasági kapcsolatok. Csupán a KGST-országok áru­csereforgalma a beszámoló ál­tal érintett időszakban 5,6 mil­liárd rubelről 8,5 milliárd ru­belre növekedett. Több Intézkedést tettünk an­nak érdekében, hogy kölcsönö­sen előnyös feltételek mellett megvalósítsuk a termelés sza­kosítását és kooperációját. Szüntelenül fejlődnek és erő­södnek a népeink érdekeit szolgáló tudományos, műszaki, valamint kulturális kapcsola­tok. Egyre növekszik a Kölcsö­nös Gazdasági Segítség taná­csának szerepe a résztvevő or­szágok gazdasági fejlesztésé­ben. Közgazdaságunk most azon fáradozik, hogy megoldja a termelés további szakosításá­nak és kooperációjának problé­máit, a népgazdasági tervek ésszerű egybehangolásának fel­adatait. Sok testvérpárttal együtt az a véleményünk, hogy a szocialista országok nemzeti gazdasága csak így tarthat lé­pést napjaink viharos ütemű tudományos- műszaki forradal­mával. így biztosíthatja a felté­teleket a kapitalizmussal foly­tatott gazdasági verseny újabb sikerei számára. A szocialista országokban a gazdaság gyorsabban fejlődik, mint a burzsoázia világában. Elegendő, ha arra hivatkozunk, hogy 1961 és 1965 között a szo­cialista világrendszer ipari ter­melése 43 százalékkal emelke­dett, míg a kapitalista rend­szer országaiban 34 százalékos volt a növekedés. Mint láthat­ják, a különbség lényeges, nem is szólva arról, hogy a kapita­lista országokban a termelés növekedését mutató adatok nem jellemzik a népjólét emel kedését, — mint a szocialista országokban, hanem mindenek­előtt a monopóliumok növekvő nyereségéről, a gazdasági élet fokozódó militarizálódásáról tanúskodnak. A szocialista országok meg­tartják és tovább fokozzák fö­lényüket a gazdasági növeke­dés ütemében, egyre hatéko­nyabban hasznosítják a szocia­lista termelési mód előnyeit ós ezzel eleget tesznek egyik leg­főbb, valóban forradalmi fel­adatuknak. Ami az SZKP-t illeti, mi a jö­vőben ls minden tőlünk telhe­tőt megteszünk azért, hogy még jobban kiterjedjenek, még erő­sebbekké váljanak a testvéri szocialista országok gazdasági kapcsolatai. A katonai együttmű­ködés területén az Egye­sült Államok vezette imperia­lista erők fokozódó agresszív cselekményei miatt folytatódott a szocialista országokkal kiala­kított kapcsolataink további erő­sítése, a Varsói Szerződés gé­pezetének erősítése és tökéle­tesítése. A Varsói Szerződés a szocialista országok népei vív­mányainak biztos védőpajzsa. A szerződésbe tömörült országok hadseregei a legkorszerűbb fegyverekkel vannak felszerel­ve. A kiképzőtereken, a levegő­ben, és a tengeren tökéletesí­tik a szövetséges államok had­seregeinek és fegyvernemeinek együttműködését, ellenőrizzük a korszerű haditechnika erejét, elmélyítjük a Varsói Szerződés szervezete fegyveres erőinek fegyverbarátságát. Szükség ese­tén e szerződés résztvevőinek szorosan egybeforrott családja hatalmas erővel védelmére kel a szocialista rendszernek, né­peink szabad életének és meg­semmisítő csapást mér bármely agresszorra. Ami az SZKP-t illeti, mi a jö­vőben ls mindent elkövetünk, hogy a testvéri szocialista or­szágok katonai együttműködé­se még tovább fejlődjék és erősödjék. Elvtársak! Az együttműködés és a szo­lidaritás — a szocialista rend­szer egyik legfontosabb erőfor­rása. Az együttműködés fejlesz­tése és bővítése megfelel min­den egyes ország és az egész szocialista világrendszer alap­vető érdekeinek, előmozdítja soraink összeforrottságát az im­perializmus ellen vívott harc­ban. Ez az összeforrottság különö­sen most szükséges, amikor az amerikai Imperialisták, kiter­jesztve agressziójukat a viet­nami nép ellen, arcátlan táma­dásokat intéznek egy szocialis­ta ország — a Vietnami De->: mokratikus Köztársaság ellen. Az SZKP következetesen sürge­ti, hogy valamennyi szocialista ország egyesült erővel nyújt­son segítséget a harcoló Viet­namnak. Engedjék meg, elvtár­sak, hogy a vietnami esemé­nyekről és a testvéri vietnami népnek nyújtott támogatásunk­ról később beszéljek. A Szovjetunió Kommunista Pártja és a szovjet nép támo­gatja az amerikai Imperializ­mus ellen küzdő testvéri koreai népet és sürgeti az ország de­mokratikus alapokon történő egyesítését. Pártunk és a szov­jet emberek biztosak abban, hogy a koreai nép győzelmet arat, s egész Korea egységes és szabad lesz. Nehéz körülmények között harcol és építi a szocializmust kommunista pártjának irányítá­sával Kuba, az első amerikai ország hősi népe, amely vég­hez vitte a szocialista forradal­mat. Kuba nincs egyedül. A szo­cialista államok hatalmas kö­zösségébe tartozik, népünk tel­jes szívével a kubai nép mel­lett áll abban a harcában, ame­lyet az új társadalom felépí­téséért folytat. A Szovjetunió változatlanul minden támoga­tást megad a testvéri Kubának. A szocialista világrendszer erősítéséről szólva meg kell említeni, hogy kapcsolataink két szocialista ország pártjá­val, a Kínai Kommunista Párt­tal és az Albán Munkáspárttal — sajnos továbbra sem kielé­gítőek. Pártunk és a szovjet nép őszintén óhajtja a barátságot a Népi Kínával és kommunista pártjával. Készek vagyunk min­dent elkövetni, hogy megjavít­suk kapcsolatainkat a népi Al­bániával, az Albán Munkapárt­tal. Önök tudják, hogy 1964 no­vemberében Moszkvában ta­lálkozót tartottunk a Kínai Kommunista Párt Központi Bi­zottságának küldöttségével. Valamivel később küldöttsé­günk megbeszéléseket folyta­tott Pekingben a Kínai Kommu­nista Párt vezetőivel. Az SZKP Központi Bizottsága újabb ma­gasszintű moszkvai vagy pekin­gi találkozót javasolt a kínai elvtársaknak. Mi most is ügy gondoljuk, hogy ilyen találko­zó hasznos lenne és bármely pillanatban készek vagyunk arra, hogy a Kínai Kommunista Párt vezetőségével együtt meg­vizsgáljuk az ellentéteket az­zal a céllal, hogy megtaláljuk marxista—leninista elveken ala­puló leküzdésük módjait. Meggyőződésünk, hogy párt­jaink, népeink végső soron le­küzdenek minden nehézséget és együttesen menetelnek a kö­zös, nagy forradalmi ügyért vívott harcban. Az SZKP Központi Bizottsága a jövőre vonatkozólag is a párt és a szovjet állam külpolitikai tevékenységének egyik fő irá­nyaként tűzi ki az eszmei-poli­tikai kapcsolatok fejlesztését és erősítését valamennyi szo­cialista ország kommunista pártjaival a marxizmus—leni­nizmus elveinek alapján, a Szovjetunió politikai, gazdasági és egyéb kapcsolatainak fej­lesztését és erősítését a szocia­lista államokkal, a szocialista közösség összefogásának min­den eszközzel történő előmoz­dítását, hatalmának és befolyá­sának erősítését. Az SZKP min­den tőle telhetőt megtesz an­nak érdekében, hogy a szocia­lista világrendszer még erőseb­bé váljék és győzelemről — győzelemre haladjon előre. 2. A kapitalista rendszer ellentmondásainak elmé­lyülése, a proletariátus osztályharcának kibontako­zasa Elvtársaki Az SZKP Központi Bizottsága a kapitalista világban lejzajló folyamatok figyelembe vételé­vel végezte külpolitikai tevé­kenységét. A kapitalista rend­szer a maga egészében általá­nos válságban van, mélyülnek belső ellentmondásai. A bur­zsoá világ vezetői annak érde­kében, hogy megkíséreljék ezen ellentmondások leküzdését, hogy szembeszállhassanak a szocializmussal, fokozott remé­nyeket fűztek a gazdaság álla­mi szabályozásának módszerei­hez, a tudományos-műszaki fej­{Folytatás a 4. oldaloa)

Next

/
Thumbnails
Contents