Új Szó, 1966. március (19. évfolyam, 59-89. szám)

1966-03-26 / 84. szám, szombat

A hősies napok sorozata egy húsz év előtti napon kezdődött. Senki sem jegyezte fel a nagyszerű tettet, nem kísérte dicsérő szó, se kitüntetés a hősies helytállást. Pedig szinte hihetetlen lelkierőről tett tanúságot akkor egy ember: J

án Lukačovič huszonhárom éves fiatalember kiszabadult a németországi koncentrációs táborból, nagy nehezen menekült a biztos halál elől. Megmentett életének megőrzése volt talán első gondolata? Nem. A hadseregbe jelentkezett. Már béke volt, amikor a vágsellyei kaszárnyák közeléből el kellett távolítani az ott maradt, robbanással fenyegető lőszerhalmazt. Ki Jelentkezik erre a munkára? Ki ment meg saját életének kockáztatásával gyermekéleteságon. A žiari körzet jelenti, hogy Ondrej Samčík 8. osztályos tanuló Žarnovicén aknát talált, és figyelmeztette rá a rendőrőrsöt. A szolgálatos a géptávíró szalagiára azonnal ráírja: Lukačovič. A címzett érdeklődik, hozzájuthatnak-e gyermekek a felfedezett aknához, vagy állítottak-e oda őrszemet? Igen, őrszem van, de a hely hozzáférhető. „Azonnal jövök" — teszi le a kagylót, és gépkocsit rendel. A rendőrségi sofőrök csak sóhajtoznak. „Megint Lukačovič-csal! No, szerszen éppen azért végzem ezt a munkát, hogy hozzá nem értők ne kerüljenek bajba. A kíváncsiság rettentő dolog. Ráadásul sietnem is kellett, mert sötétedés után nem rob anthatok, látnom kell a környi lcet, amely — ha le is zárjuk - - természetesen nem hozzáférhetetlen. Amolyan durva munka volt ez, két traktorral és egy teherautóval dolgoztunk, s még az a sok kíváncsi ember hozzá ... A bámészkodó szájtátiság idegesít... Hogyan pihen egy tűzszerész? Szerencsére ebben a vonatkozásban kis igényű emberrel állunk szemben. Megszokta, hogy szabadságáról néhány A ROZSDAHALÁL TORKÁBAN Aki csak egyszer tévedhet életében Luka

čovič kapitány számára ma sem ért véget a háború Mi idegesít egy tűzszerészt? Hősies hétköznapok krónikája ket? Ki védi meg az embereket az átvészelt háború után Is fenyegető veszélytől? Az elsők között az az ember lép ki a sorból, aki csak rövidke idővel ezelőtt született újjá, menekült meg a halál torkából. Ján Lukačovič kezdetben négy-ötezer darab ágyúlövedéket, aknát, bombát tett ártalmatlanná évente. Az első években még vadonatúj lőszerrel dolgozott, a robbanószerkezet és a gyutacs tökéletes Ismerőjének nem okozott ez a munka különösebb gondot. Am az évek múlásával fokozódott a veszély. Rozsda marta a lövedékek burkolatát, a szilárd acélba ágyazott gyutacs szinte porhanyós lett, s ki a megmondhatója, hogy szétmállott-e már a gyújtó rugója ís? Ez rendszerint jól olajozott alkatrész. Hátha kiállta az idő vasfogát ... 1 Egy mozdulat, és véget vet a húsz évvel ezelőtt megkezdett „műveletnek", amely az ágyúcsőben Indult meg ... De mindig sikerült valahogy megakadályozni a robbanást. Mindig ... ? Ján Lukačovič néha elmereng barátai, elvtársai sorsán. Jól emlékszik azokra a kassai kollégáira, akik gépkocsin vitték biztos helyre a kiásott tankelhárító aknát, de valamilyen autó az útjukba szaladt, a sofőr hirtelen lefékezett, az akna leesett, és darabokra szaggatta mindnyájukat. Néha elgondolkozik ezeken a tragédiákon, de amikor Ismét kezébe veszi a szétszaggatott gyermektestek fényképelt, amelyek hivatalos dokumentumként ott lapulnak asztalfiőkjában — újra munkához fog. Űj munkahelye nem különbözik az előbbitől — amit eddig a hadseregben végzett évekig, azt most a közbiztonság tisztjeként folytatja mint közép-szlovákiai kerületi tűzszerész. A géptávíró jelentést kattog a kerületi rendőrparancsnokvuszl" Tudják, hogy a faluban talált aknát a tűzszerész az ő gépkocsijukon szállítja majd biztos helyre. — A Zvolenská Slatina-i hídépítés alkalmával a régi pillérben robbanóanyagot találtak a munkások, és leállították a munkát — mon(Jja Ján Lukačovič. — A befagyott töltetet nem mertem erőszakkal kimozdítani helyéből. A helyszínen robbantottam, bár tudtam, hogy kárt okozok. De inkább kárt, mint... Szóval kidőlt egy telefonoszlop. Sajnos, mire ismét felállították, ugyanannak a pillérnek a másik oldalán szintén találtak robbanószereket. Akkor a telefondrótokat szaggattam szét a robbantással. De a postán nagy megértéssel találkoztam. Bizonyára tudják, hogy nem kockáztatok, selejtes munkát nem végezhetek ... Közismert, hogy a tűzszerész csak egyszer tévedhet életében ... Ján Lukačovič rendőrkapitány a Losonc melletti Slatinka patak partján talált bombákat teszi ártalmatlanná, hogy veszélytelenül hozzáláthassanak a talajjavításhoz. napra mindig visszahívják, mert sürgős munka várja. Gyakran EFSZ-ek kérik, robbantson le kőbányájukban egy kis épületanyagot. Hogy utasíthatná el? Elvégre neki is van „szabad" szombatja, megteheti ilyenkor. Velká Lúkán a bágeres nem tudja megkezdeni a munkát a fagyos talaj miatt. Ki lazítsa fel? A tűzszerész. Az az ember, aki munkaidejében szolgálati kötelességből megakadályozza a „rozsdahalált", szabad idejében pedig vesszőparipájaként az építésben segédkezik, persze azzal, amihez a legjobban ért — robbanóanyaggal. A negyvenhárom éves em** ber végtelenül nyugodt természetű. Ideges ls tud lenni? — Tegnap ideges voltam. Sliáčon repülőbombát szabadítottam ki egy kőkerítés alól. Hihetetlen gyorsasággal elterjedt a híre, hogy bombát találtak, s rövidesen vagy négyszáz ember állta körül a színhelyet. Segítségül hívtam a helyi rendőrőrsöt. De hogy bír hét ember négyszázzal? Ahhoz az érzéshez már hozzászoktam, hogyha melléfogok, meghalok, s megtanultam, hogy erre munka közben nem szabad gondolni. De hogy ne gondoljak a veszélyre, ha ennyi ember épsége forog kockán? HiM | indennap érkezik jelentés a kerület valamely részéből, hogy robbanóanyagot találtak, s kérik, tegyék ártalmatlanná. Két-három nap alatt összegyűlik annyi, hogy kocsit kell igényelni, és ki kell utazni, kiásni, felrobbantani a lőszert. Gyakorlatilag minden második napra jut veszélyes munka. — A legbonyolultabbak az olyan esetek — mondja a kapitány —, amikor kihívnak, hogy építkezni akarnak, de tudomásuk szerint a földben valahol lövedékek vannak. Húsz év elmúltával az emberek már igen pontatlanul emlékeznek arra, hová hajigálták a lőszert, hogy ne legyen útjukban. A szemétdombok alján nem találjuk meg aknakeresővel, mert ott sok a zavaró vashulladék. Ásni kell, többé-kevésbé vaktában. A múltkor Füleken a megjelölt helytől kilenc méternyire találtuk meg az aknákat... — A rejtett lőszer mennyisége lassan fogy, — folytatja. — 1963-ig évente négy-ötezer darabot találtunk, mostanában már csak egy-kétezret. Tavaly 1677 lövedéket tettem ártalmatlanná. Ilyenkor, tavasszal kezdődik az idényünk. Az olvadó hő és az esőzések lemossák a földet az elásott vagy földbe fúródott lőszerről, s ezért találjáťt meg. Az idén ls lesz munka elég. Feltehetően még vagy tív évig találunk lőszert a földben. Hiszen még az első világháborúból származó gránátokkal is találkozom néha. — Bosszant-e valami? A lőszerrel való ostoba bánásmód. Képzelje, a talált robbanóagyagok több felnőttet sebesítettek meg, mint gyermeket

i A katonaviselt férfiak gyakran azt hiszik, hogy értenek hozzájuk ... Lehet, hogy értenek, de új lőszerhez. Rozsdás, kilőtt, elakadt ütőszegű lőszert magam sem merek mindig elvinni, Inkább a helyszínen robbantom, ha lehet. Ha nem lehet, az ölemben viszem el... A gyerekeket az iskolában mindenütt figyelmeztetik, hogy nem szabad lőszerhez nyúlniuk. Persze, ez a mai Vínnetou-romantika népszerűsége idején nehéz. Nézze ezeket a képeket! — mutat néhány levéltári képre, amelyeket borzalmasságuk miatt nem merek közölni, bár gondolom, leszoktatná a gyerekeket a lőszerrel való játékról... Falusi utcasor, középütt egy légelhárító gránát ütötte lyuk, körülötte kilenc-tízéves gyermekek tetemei... Egy erdei szikla, körülötte a szélrózsa minden irányában szétrepített gyermektestek ... Favágótönk mellett egy baltával feszegetett gránát nyolcéves áldozata ... Szeme világát vesztett kisfiú a kórházi ágyon... Rettenetes! Egy ember ácsmesterséget c tanult, de minden álma mégis az volt, hogy szabó váljék belőle. Nem lett szabó sem. Minden lőszer és robbanóanyag tökéletes ismerője lett. Ma negyvenhárom éves, egy tizenhárom és egy tizenötéves fia van, s egy sorsába beletörődött felesége, aki nehezen viseli, hogy „mindenkinek" nyugodt hivatása van csak 6 küldi férjét mindennap a halál torkába. Férje azonban megborzong egy-egy szétszaggatott gyermektest láttán, és Inkább feláldozza nyugalmát, szabad idejét, eltűri a zsörtölődést, rozsdás gránátot cipel az ölében — ahelyett, hogy fiaival szórakozna — mert képtelen megbarátkozni gondolattal, hogy ügyetlenül, ostobán bánjanak a halált hozó háborús kísértettel. Lukačovič kapitány számára még nem ért véget a háború. Ö meg mindig a hősies hétköznapok csatáit vívja a rozsdás acélban rejlő veszedelemmel. VILCSEK GÉZA l-P-A-R-l KALEIDOSZKÓP • A SALAK MINT SOKOLDALÚ NYERSANYAG. A Tíine cl Vasműben a nagyolvasz tökből kikerülő salak 85 százalékát feldolgozzák és kihasználják, csupán kis része kerül a hányőra. A szemcsézett salak cementgyártásra szolgál, a cseppfolyós alakú salakot az építőipari vállalatok használják fel panelek gyártására, a zúzott salak pedig útjavításra alkalmas. A salak hét százalékát a varínl fióküzembe szállítják, ahol őrlik s aztán műtrágyaként hasznosítják. A salak kihasználását még tovább akarjak 'okozni, már ez ev második negyedében az összes salakot [el akarják dolgozni. • MOSÓGÉP — FOTOAMA TÖRÖKNEK. A prágai DÉLBA népi termelőszövetkezet dolgozói meglepetést készítetlek elő az amatőr fényképészek számára, új miniatűr Önműködő mosógépet fejlesztettek ki a negatívanyag és az exponált fényképek kimosására. A mosógép csehszlovák szabadalom. Novodnrból készítették, nem tartalmaz egyétlen gramm más fémet sem, tehát nem korrodálódik. A negatívok kimosása kosárkában történik, a pozitív képeké szabadon. A képek akár 14X30 cm méretűek is lehetnek. A mosógép bárhol alkalmazható, ahol a víz nyomása eléri az 1520 torrt. A pozitívek tökéletes kimosása 15 percig tart. A berendezés ára 130 korona. GYEPTÉGLA GÉPI LEFEJ TÉSE. František BSlka, a Testnevelési és Sportközpont munkatársa érdekes gépet szerkesztett a gyeptéglák lefejtésére. A berendezést eredetileg futballpályák alapítására vagy javítására dolgozta kí. A gyeptégla vastagságát a laposkés egyszerű beállításával 2—12 cm között lehet szabályozni. A vágókészülék függőleges késel 25 cm széles ávok kivágását teszik lehetővé. Ily módon tetszőleges hosszúságú gyepszőnyeg nyerhető, amely összegöngyölhető az új helyen egyszerűen szétteríthető. A gépet a prostéjovl Agrostroj nyersolajüzemű M-6 jelzésű motorrobotja vontatip 0 PüKütt,i\ Jj künn KITETT ANYAG. Kiváló hőszigetelő az építőipar számára, de elterjedésre számíthat a gépiparban, a vegyiparban, a közlekedésben stb. Előnyei: nagy hő. és kémiai ellenállás, ég hetetlenség, hosszú élettartam és olcsó előállítás. Egy köbméterének súlya mindöszsze 15 kg. (Folytatás a 11. oldalról.) napság minden utcasarkon hall az ember. Emiatt nem kellett egy különleges biológiai szervet alkotnom. De nemcsak nekem adott ilyen tanácsokat. Bárkivel szóba ereszkedett, a ház lakói tisztelték, s már messziről köszöntötték ót. Olyan ismereteket diktált, hogy már nem ts lehetett őket képletekben kifejezni, csupa jelkép volt, amit a tudomány eddig nem ismert. Jones azt állította, hogy mindennek semmi értelme sincs, hogy mindez csak előbbi három életének zavaros emléke. Ezt a nézetét közölte a sajtóban is. Olyan hatása volt, mintha bomba robbant volna. Azonnal a kutatóintézet elnökéhez hívtak, újságírók kerestek fel, a kísérletem csak most vált igazán közismertté, ha nem sikerül, mindent elvesztettem. A szuperagyvelőt mindez nem Izgatta. Ezen a napon talán három betűt írt összesen. - Mit akarsz? Mondd, mit akarsz? szidtam türelmetlenül, s kész voltam arra is, hogy lefekszem vele, ha ez technikailag egyáltalán lehetséges lett volna. - Hiszen te tulajdonképpen zsarolsz bennünket, — ezzel elébe tettem Jones cikkét. — Semmi se kell, - mondta. - Csak azt kívánom, hogy feleleteim szerint élj. — Nem értettem meg. Hogyan éljek értelmetlen szimbólumai és firkálmányai szerint. Hiszen már magam is kételkedem bennük. — Három nap múlva megadom a választ - mondta, s elhallgatott. Kibámult az ablakon, mintha erősen gondolEINSTEIN AGYVELEJE kodnék. Különleges készülék segítségével szobámból állandó megfigyelés alatt tartottam. Egész éjszaka csak két sort írt le. Egyébként meg se mozdult. Mégis megígérte, hogy választ ad kérdésemre. Azonnal táviratoztam mind a két tanárnak, és jelentést tettem elöljáróimnak is. A kísérlet csakhamar véget ér. Am másnap már egy szót se szólt hozzám. A szobájában ült, tenyerébe rejtette arcát, egyre gyengülő hangon a diktafonba suttogta felismeréseit. Éjszaka egészen megőszült. A megismerés utolsó szakasza oly kimerítő lenne? Nem akartam megzavarni. Harmadnap reggel már meg se ismert. Este üveges, tompa szemmel bámult már a lányomra is. Felismeréseit leheletnyi gyenge hangon mondta már, inkább csak magának, a világ legfinomabb diktafonja sem fejtette volna meg őket. Egész éjjel az ágya szélén ültem. Reggel három órakor „meghalt". Hatkor megérkezett Jones professzor. Nyolckor Kozsevkin akadémikus. Hiába. Temetésre jöttek. E

L KELLETT HAMVASZTANI. Igaz. a szemétdombra való, mint minden elromlott gép. Csakhogy az utóbbi időben annyi emberrel barátkozott meg a környezetemben, hogy nem magyarázhattam meg mindenkinek, és nem is akaródzott magyarázgatni kísérletemet. A krematórium zsúfolva volt. A két tudóssal egyetemben egy sarokban húzódtunk meg. A két férfi csak mosolygott. Mily könnyű becsapni embertársainkat. Eljöttek a gép temetésére. Azt ajánlották, ismételjem meg a kísérletet. A krematórium előtt a lányom várt. Gratulált nekem. — Hát nem érted, hiszen megadta a választ. Meghalt. S azelőtt élt, bölcsen, teljes szeretetban összeforrt környezetével. Hát nem az élet a legkimerítőbb válasz minden kérdésre, csak nem szabad megcsonkítani. S vajon nem a halál a legnagyobb bölcsesség azután, hogy így éltük le életünket? Bemutatta a vőlegényét. Már értettem, miért oly későn. Ugyanazon a holdbeli állomáson dolgozott, mint annak idején a férjem. Kedves fiú volt. Hármasban tértünk haza a krematóriumból. Az egesz család. Egy héttel ezelőtt még a lányommal együtt kidobtam volna. Nem szeretem azokat a holdbélieket. Miért? Mindeddig nem gondolkodtam ezen, S egész életemben csak az én mesterséges agyvelőmre gondoltam, mint sokan mások. Talán igaza van a lányomnak. Az én biológiai rendszerem felbomlása a maga módján felelet is a kérdésemre. Csakhogy ezt a feleletei már a kísérlet legelején megadta nekünk Anežka Novákovó agyveleje. Az élet művészetét az utóbbi időben vclóban elhanyagoltuk. S ez bizony művészet, nem tudomány. A legmagasabb rendű bölcsesség kell hozzá. S

ÜGY TALÁLTAM, hogy ehhez a felismerésemhez elég egy átlagosan képzett ember agya is. Ezért hagytam abba a biológiai rendszerekkel folytatott kísérleteimet.*' BABI TIBOR fordítása