Új Szó, 1966. március (19. évfolyam, 59-89. szám)

1966-03-24 / 82. szám, csütörtök

Itt a tavasz É

vről évre fájdalommal tapasztalom, hogy a tavasz beköszöntével nagyon sok ismerősöm viselkedésében aggasztó rendellenességek mutatkoznak. A szomszédom is ezek közé tartozik. Télen egész nyugodtan viselkedik, kellemes, barátságos fickó. Igaz, néha-néha látom, hogy a hó alatt matat, vagy fagyos galylyat tör le valami fáról, s hoszszan vizsgálgatja, de e néhány momentumtól eltekintve, a hideg évszak alatt viselkedése nagyjában és egészében normális. A tavasz azonban az én Természetbarátom viselkedésében, mintegy varázsütésre, aggasztó zavarokat okoz. Az olvadás pillanatától kezdve minden reggel megállít, s részletesen tájékoztat a növények, madarak es méhek állapotáról. Szenzációsabbnál szenzációsabb hírekkel áll elő — legalábbis ö annak gondolja, mert az arca csak úgy sugárzik. Azt mondja: — Ma reggel láttam egy pintyet. — Nahát, tényleg?! — mondom én. — Tegnap délután láttam egy nyaktekercset — mondja ö. — Ne beszéljen — mondom én. Persze fogalmam sincs róla, mi is az a nyaktekercs, s remélem nem is lesz. Bármit is mondjon Természetbarát ismerősöm, mindent ráhagyok. Versenyre nem tudok kelni vele, mert ornitológiai ismereteim mindössze két madárra terjednek ki: a varjúra és a tyúkra. Ezeket egyből felismerem akár a tollazatúkról, akár a hangjukról. így hát a tavasz beköszöntévei az első napokban még előállhatok azzal, hogy „Ma láttam egy varjút" vagy „Tegnap megfigyeltem egy sétálgató tyúkot". De azt hiszem, hogy az én varjam és tyúkom rettenetes gyorsan elveszti újság jellegét. Egy idő után elszégyellem magam miattuk, s aztán már soha nem hivatkozom rájuk. Bezzeg a barátom hetekig nem hagyja abba, szinte az egész állat- és növényvilágot sorra veszi. Az efféle természetbarátokkal szembeni idegeskedésem. azt hiszem, az általuk használt nyelv különlegesen bosszantó voltában gyökerezik: a gügyögésben, mely által szinte azonosulni igyekszenek a természettel. „Mit gondol, mit láttam? — monclja a Természetbarát. — A vörösbarna füzecske pirinyó kis rügyecskéjét." — És az ujjaival mutatja, hogyan rügyezik a rügy. Meg vagyok győződve róla, hogy ő maga is kis rügyecskének képzeli magát.. N: I

o és a színek. Neki semmi sem piros, fekete, vagy kék csak így egyszerűen, ha nem: pirosasbarna, kékeszöld és így tovább. Barátom megkérdi, észrevettem e azt a különleges, meleg „aranybarna" színt, amit a vízicsibék tavaszszal magukra öltöttek. Felelet: nem. Nem vettem észre. Életemben nem láttam vízicsibét, s nem is álmodtam, hogy vala mit is magukra szoktak ölteni. Ami pedig az „aranybarnát" illeti, azt sem tudtam, hogy ilyen szín egyáltalán létezik. Idén íáttam egy kékesfekete varjút s egy barnásvöröses-mahagóni tyúkot, de ezeken kívül semmi mást. Tegnap közölte velem a Természetbarátom, hogy két sárgarigót látott, a garázsa mögött kezdtek neki a fészeképítésnek. Odalopakodott és földbe gyökerezett lábbal figyelte őket. Mindent összevéve, minden gúnyolódás! szándék nélkül szeretném barátaim és ismerőseim tudomására hozni az alábbiakat: ha észrevesznek a gyep szélén egy éppen akkor kibúvó hóvirágot, legyenek szívesek, ne közöljék velem felfedezésüket. Ha észreveszik, hogy a tölgy háncsa kékesvörösre kezd színeződni, rendben van, észrevették — de legyenek szívesek és tartsák meg maguknak észrevételüket. Ha pedig van az ismerőseim között olyasvalaki, aki a garázsa mögött „földbe gyökerezett lábbal" figyelte két sárgarigó, „a drága, tollas párocska" fészekéintését, „buzgólkodó, aranyos sürgés-forgását" — kérve Majdnem egyedül varr a tökéletes és korszerű varrógépi Legyen mindig divatos, vásároljon LADA vagy MINERVA varrógépet. Előnyeiről meggyőződhet a VARRÓGÉP szaküzletekben. ÚF-124 kérem, maradjon inkább csak legyökerezve, de ne meséljen nekem a dologról. Már régóta meg kellett volna mondanom a magamét termé szetbarátaimnak. De gyáva ós tétova voltam, gyűlölettel a szívemben is mosolyogtam. Lassanként végeszakad türelmemnek. Ha még egyszer „kiku kucskál a májkökörcsin parányi kis pofikája a vörösesbarna avarból" — nos, akkor már nem felelek magamért. Villámgyorsan pisztolyt rántok, rászegezem a barátomra, s ezt mondom majd neki: — Idefigyelj! Elég volt! Hosszú éveken át, nap nap után tavasszal megállítottál az utcán, s telebeszélted a fejemet ezekkel a zagyvaságokkal. Én pedig törtem és mosolyogtam. Közölted velem, hogy a pacsirta belső szárnyfedőtoliai mikor és hogyan kezdenek barnulni — és én hagytam: beszélj. Elmondtad, hogy a csalitosban a halott tölgylevelek közül felütötte a fejét a tőzike — és én hagytam, hogy mondd, pedig őzikéről igen, de tőzikéröl még soha az életben nem hallottam. Most azonban betelt a pohár. Sorsod megpecsételődött. Oda mész, ahol a havasi rózsa sziromleveleinek bíborrózsaszín pirulása már aligha fog érdekelni. D

e |e hagyjuk a gorombás kodást. Férfiasan bevallom, olyan ember vagyok, aki soha nem fogja észrevenni a sárgarigó fészkét, hacsak nem jön el az a rigó a művészklub ruhatárába, s ott ís nem éppen az én kalapomba rakja. Nem egyedül vagyok ilyen, s az idő megérett arra, hogy megvédjük magunkat. Vannak a tavasznak jelei, melyeket minden józan ember észrevesz és méltányol. Az ember észreveszi, hogy a vendéglő étlapjáról eltűnt az osztriga, s máris tudja: a tél halódik. Észreveszi, hogy az adag krumpli ára 10 centről 25 centre emelkedett, s máris tudja: közeledik a tavasz. Az ember észreveszi, amint a zsenge spárga kikukkant az olvasztott vajacskából, s észreveszi az egy dollár ötvencentes karolinai eper sze mérmes pirulását a doboz celofánpapírja mögött. És észreveszi a BAK SÖR reklámot. Itt a tavasz, teljes pompájában. E jeleket bárki érzékelheti. E jelek magukért beszélnek, nem kell a tolmácsolásukhoz biológiai szakkönyv. Igy hát nem kell szégyenkeznem, a tavasz beköszöntét én éppúgy észreveszem, mint akármelyik természetbarátom. Ülök a klubban tagtársaimmal, s érzem és hirdetem, nagy kedvvel: itt a tavasz. Fordította: Rákosy Gergely UJ KÖNYVEK FRIEDRICH KARL KAUL: AZ EICHMANN-ÜGY. A magyar olvasó eddig csak hiányos képet kaphatott az Eichmann-ügyről. A sajtó annak idején nagy vonalaiban ismertette az Izraelben lefolytatott pert, de még nem jelent meg nálunk olyan mű, amely az ügy politikai hátterét, a nagy összefüggéseket is feltárta volna. Ezt a hiányt pótolja — mégpedig igen magas színvonalon — a neves német jogász, dr. Kaul professzor műve. A szerző, aki mint megfigyelő maga is részt vett a tárgyaláson, személyes élményei alapján számol be a per részleteiről. Megrázóak a tanúvallomások, amelyek feltárják a bestiális kegyetlenséggel kiagyalt tömeggyilkosságokat, a náci haláltáborok borzalmait. A könyv azonban nem korlátozódik csupán a perre. Ismerteti ennek az elvetemült tömeggyilkosnak egész életútját, s beszél cinkostársairól is, akiknek egy részét azóta kivégezték, másik részük azonban máig is büntetlenül és többen közülük magas tisztségeket viselnek a Német Szövetségi Köztársaságban. (Kossuth Könyvkiadói Kiss főjegyző Úr mdrctus utolsó napján töltötte be hatva nádik életévét, s mivel már nem küldözhette legelni a pénztelen hadiözvegyeket, elhatározta, hogy nyugalomba vonul. Fellélegzett a városka népe s vele együtt az „Egységes Mélyturáni Tulipán Párt" meqyei szervezetének elnöksége is. Örömükben elhatározták, hogy ezen ünnepélyes alkalomból meghív jók díszelőadásra az ország leghíresebb cirkuszát, s nyomban táviratot intéztek Nekluda igazgató úrhoz. A Nekluda cirkusz abban az időben világszerte nagy sikereket aratott. Bármerre ment, mindenütt telt ház fogadta. Szépséges műlovarnőit és balerináit gyárosok, bankárok és rozoga derekú, de vastag erszányű ezredesek keringték körül, légtornászai pedig a vidéki városok asszonyainak szívét zúzták darabokra. Előadásainak fénypontiát azonban Susitzky oroszlánszelídítő és a Bendegúz nevű félelmetes berberoroszlán izgalmakat keltő fellépése jelentette. Igaz, volt a cirkusznak Benedetto Italo személyében egy kiváló clownja is, aki minden szorgalma és tehetsége ellenére sem tudott a társulatnál érvényesülni. Becsületes családi nevén Muskátli Bendegúznak hívták, földije és osztálytársa volt Susitzkynek, akit jó pár évvel ezelőtt kétszer ls megfúrt. Amikor a Nekluda cirkuszhoz került, az ott már bevágódott Susitzky azonnal felismerte őt és kezdettől fogva igyekezett törleszteni. Gyötörte, gúnyolta egykori kártevőjét, sőt még szelídített oroszlánját is Bendegúznak keresztelte át, úgyhogy az elkeseredett clown végül is az olasz hangzású Benedetto Italo nevet vette fel. Ám Susitzky kérlelhetetlen volt: az igazgatónál úgy intézte el a dolgokat, hogy Benedetto mindig az ő szemkápráztató és lélegzetelállító mutatványa után léphetett csak fel. így aztán hiába is szellemeskedett, mutatott be nyaktörő és mulattató számokat, a közönség elbódulva az oroszlánszelídítő teljesítményétől, az ö mutatványait sohasem értékelte kellőképpen. Sírt, dühöngött, álmatlan éjszakák során V.V, BENDEGÚZ százszor is bosszúi esküám zöld ágra vergődni az OROSZLÁN amilyet Benedetto viselt clown "agy dött, nem tudott. Bosszúból aztán el tanulta az oroszlánbögést és amikor Susitzky a porondon produkálta magát Bendegúzzal, ő a ponyva mögött jélelmetesen bömbölt. Az első három nap meghökkenése után a cirkusz megszokta az oroszlánimitátorclown különszámát és Susitzky olyan kacskaringós bajuszt pingált Bendegúz orra alá, mint öltözékéhez. A közönség pedig derült, tapsolt, tetszett neki a tréfás kooprodukció, s nagyokat nevettek a kollégák is. Mulattatta őket ez az évek óta tartó hidegháború. A gálabemutató előestéjén a Nekluda cirkuszban azonban baj történt. Bendegúznak eltörött a metszőjoga és a fájdalmaktól megvadult oroszlán az egyik etetőnek leharapta a balkarját, majd az odarohanó, segíteni akaró Susitzkyra vetette magát. Az igazgató kétségbe volt esve. Mit tegyenek? Bendegúz nem léphet fel, de minden jegy elkelt, és Bendegúz számát nem lehet kihagyni. Es ekkor Nekluda igazgató úr megpillantotta, s egyben meghallotta Benedettót, aki egy hosszú léccel hergelte a fogfájós oroszlánt, s hozzá még ráadásul nagyokat is bömbölt. Mentőötlete támadt és nyomom határozott: Benedetto kiválóan utánozza Bendegúz félelmetes bömbölését, Benedettót tehát oroszlánbőrbe bújtatjuk. Ö lép fel majd Susitzkyvel. Az oroszlánsze üdítő nagy megértéssel s mág nagyobb kárörömmel egyezett bele az igazgató javaslatába. A próbákat rögtön meg is kezdték ... A cirkusz zsúfolásig megtelt. A műlovarnők, a balerinák és a légtornászok már a porondon voltak, de kint még százak és százak ostromolták a pénztárakat — eredménytelenül. Bent pe dig a közönség hálásan tapsolt, s vadul követelte az ismétlést. Es bizony Kiss főjegyző úrnak is szemébe szökött a könny, amikor meglátta a szép, formás vádlikat... Majd a nagy szám következett, Susitzkyvel, Bendegúzzal és Leóval, a nőstényoroszlánnal. A közönség moraja elhalt. Az oroszlánszelídítő ficsúri gondtalansággal fordított hátat a bősz Bendegúz nak és Leát igyekezett egy széles kanapéra lefektetni. Csak ez után fordult Bendegúz felé, nagyot csördítve ostorával. Az orosz Ián alattomos mozdulatokkal közeledett Susitzky felé, majd bő szen felüvöltött. Es a ponyva mögül visszhangként, a fogfájás Bendegúz hallatta idegtépő hangját. A közönség feszült hangulata nagy hirtelen feloldódott, mindenki zajongott és nevetett, azt hitték, hogy Benedetto utánozza Bendegúzt. Csupán az oroszlánbőrbe bújtatott clown sápadt el nagy du hében. E pillanatban döbbent rá, hogy ma este végre Benedetto befuthatott volna, ha... De most visszakapva saját nevét, állatbőrben izzadva kell gyűlölt ellenfelének parancsszavára ugrálnia. Ugrált is! Susitzky pattogó parancsszava és a veszedelmesen süvítő ostor hol ilyen, hol pediglen amolyan mozdulatok elvég zésére kényszerítették a fogcsikorgató és fenyegetően hörgő oroszlánt. De amikor Susitzky arra akarta kényszeríteni az oroszlánbőrben kínlódó Benedettót, hogy feküdjön Lea mellé a kanapéra, az első pillanatban pánik félelem vett rajta erőt, lá bai a földbe gyökereztek, s valószínű, hogy az oroszlánszelídítő második és harmadik parancsszavát nem is hallotta. Csupán éles és egyben elviselhetetlenül csípő fájdalmakat érzett a bal orcá ján meg a vállán. A vér a fejébe tódult, ez a dög Susitzky vé gigvágott rajta az ostorával. Es már is vérfagyasztó üvöltéssel vetette magát az oroszlánszelídítőre. A közönség megrémült, az első sorban ülök fejvesztetten mene kültek, néhány nőt agyontapostak ... Az oroszlán szőröstül bő röstül lenyelte Susitzkyt. Csupán ostorának nyele kandikált ki törött antennaként Benedetto Bendegúz torkából, amikor négy szolga vasrudakkal és a tűzoltófecskendő segítségével ártalmat lanná tették az őrjöngő Bendegúzt és kitessékelték a meglepett Leát ... A város lakói örültek a szenzációnak és Kiss főjegyző úr lábtörésének. Nekluda igazgató úr és a társaság többi tagja pedig csak most döbbent rá, mennyire is gyűlölte Susitzkyt az elkeseredett és megalázott clown, aki félholtan a csillapító injekciók után, kényszerzubbonyában boldogan felsóhajtott: „Te piszok Susitzky, vége a karrierednek ...! BARSI IMRE Pontosság, kiváló minőségű nyersanyag, elegáns külső jellemzi 20 év óta óraiparunk gyártmányait. cSRlfo A CHRONOTECHNA n. «. 20 év óta aratja síkereit a belföldi és külföldi piacokon. ÜF-137