Új Szó, 1966. március (19. évfolyam, 59-89. szám)
1966-03-22 / 80. szám, kedd
A RIMASZOMBATI TANÁROK ÉS ÉRETTSÉGIZŐK KÖZÖTT Äz életnek tanulnak NASZVADI TUDÓSÍTÁS: A kultúra és szórakozás otthonion KISORSOLTUK AZ ÚJ SZÓ ÚJSÁGOLVASÓK KIS OLIMPIÁSZA REJTVÉNYPÁLYÁZATÁT A Rimaszombati Altalános Középiskola tanári szobájában Danis Tamásné igazgatóval és Kovács Lászlóval, a harmadikosok osztályfőnökével beszélgetek. • Mi az iskola legégetőbb problémái? DANIS TAMÁSNÉ: Tavaly Ilyenkor itt járt egy riporter, és meg is írta az újságban, hogy a magyar párhuzamos osztályoknak nincs biológia, vegytan és német szakos tanáruk. Ez sajnos, máig is így van, a kérdés továbbra is megoldásra vár. Igaz, átmenetileg „betömtük a rést", s a helyettesek jól végzik munkájukat, ám állandóan attól rettegünk, hogy egy szép napon elhagynak bennünket. Ez a veszély Demoklész kardjaként függ a fejünk fölött. A vegytant például egy kutatómérnök tanítja, akinek a gyárban is helyt kell állnia. Reméljük, hogy a hiányzó tanerőket a jövő tanévben végre megkapja az iskola. A másik nagy probléma: a helyiséghiány. Nincsenek szertáraink, a meglevő felszerelést a tantermekben tartjuk, holott az Ilyen vagyontárgyakat hét lakat alatt kellene őrizni. Maga a felszerelés is kiegészítésre szorul. • Miben feilödőtt az iskola az elmúlt néhány év alatt? DANIS TAMÁSNÉ: Sikerült beiktatnunk a zenei nevelést; a zeneiskola igazgatója egyelőre ingyen, lelkesedésből jár hozzánk tanítani, mivel nem lehet túlórája. Újdonság továbbá „Az elektrotechnika alapjai" elnevezésű új tantárgya bevezetése (ezt egy másik mérnök tanítja), valamint a képzőművészeti nevelés beiktatása a tanrendbe. Nemrég — a Szlovák Nemzeti Tanács magyar ügyekkel foglalkozó osztálya révén — háromezer korona értékű diafilmet kaptunk Magyarországról. Ezek a filmek megkönnyítik, mert szemléltetővé teszik a tanítást. Jól esik eldicsekedni azzal, hogy könyvtárunk szinte hónapról hónapra bővül. A tanulók nagy örömére a Diákkönyvtár sorozatban megjelennek a kötelező olvasmányok; ezeket a kiadvá-' nyokat 3—4 koronáért valamennyien megvehetik. • F olyik-e az iskolában rendszeres kulturális munka? KOVÁCS LÁSZLÓ: Van tánccsoportunk, melyet Molnár EleIvan Palovič, fiatal zongoraművész Bartók II. zongoraversenyével mutatkozott be a bratislavai hangversenyközönségnek. Bartók Béla, mint minden nagy és igaz művész, egész lelkével korában élt. Lénye és művészete felfogja 1 és kisugározza az élet áramát, korához szól, kora emberének égető kérdéseit sűríti muzsikába, s így szükségszerűen nagy mondanivalójának megfelelő új kifejező eszközöket kellett alkotnia és alkalmaznia. A II. zongoraverseny két szélső tételének ritmusában például szinte fékezhetetlen elementáris erők feszülnek, motorikus, de amellett izgalmas mozgásában ott zúg, zakatol, dörömböl, zihál korunk egész nyugtalansága. Milyen pattanásig feszített művészi és emberi akarat, milyen irgalmatlan koncentráció szükséges ennek érzékeltetésére. A Bartók zongoraverseny tolmácsolása egy fiatal művész számára valóban hatalmas erőpróbát jelent. Ivan Palovič igen mér, a Csemadok jeles táncosa vezet. Szívesen és lelkesen oktatja a diákokat. Évek óta működik a „Gorkij-klub" néven ismert irodalmi körünk is, amely havonta rendez műsoros összejövetelt. Már több ízben szerepeltek a tanulók nagyobb nyilvánosság előtt. A közeljövőben újszerű, kétnyelvű műsorral lepjük meg a közönséget, melyben magyar költők verseit szlovákul, a szlovák költők verseit pedig magyar fordításban adják elő. • Mi a helyzet a pályaválasztás és továbbtanulás terén? KOVÁCS LÁSZLÓ: A múlt évihez viszonyítva fokozott érdeklődés mutatkozik a technika és a természettudományok iránt... • Mivel magyarázható ez? KOVÁCS LÁSZLÓ: A magyar középiskolákból kikerülő diákok ezeken a pályákon hiányos nyelvtudással is jól érvényesülnek, mert a szakkifejezéseket elég könnyen megtanulják. A bratislavai bölcsészeti karon például tavaly három kitűnő tanulónk tette le a felvételit, de helyszűke miatt egyik sem Jutott át a szűrőn. Többek közt ilyen tapasztalatok irányítják a fiatalokat a technikusi pályákra. Orvosi pályára egyetlen leány készül, két fiú pedig fogorvos szeretne lenni. Erdészeti főiskolára eddig még nem ment tőlünk magyar diák, až idén egy lány lesz az „első fecske"! Aggódom is egy kicsit miatta... És persze — mint minden esztendőben — ebben az évben is elég sokan szeretnének Nyitrára kerülni... — Manapság sok szó esik arról, hogy ki kellene egyensúlyozni a magyar értelmiség kedvezőtlen arányát. Statisztikai kimutatásokat emlegetünk. A mi tapasztalatunk az, hogy a magyar szülők sok esetben lebeszélik gyermeküket a főiskolára való jelentkezésről. Ki kellene puhatolni, mi ennek az oka. Mindannyiunk érdeke, hogy minél több értelmiségi dolgozót képezzünk ki, akik aztán művelten térhetnek haza községükbe, s tudásukat, műveltségüket az országépítési munkában gyümölcsöztethetik. Befejezzük a beszélgetést, s elvegyülök a harmadikosok között — akik körül Ady szavaival élve „már az élet csörtet" —, hogy terveikről, kilátásaikról faggassam őket. KOVÁCS ADRIANNA: A Filozófiai Fakultásra készülök, jó felkészültséggel lépett a hangversenydobogóra, ami tekintve a mű óriási technikai nehézségeit már egymagában is elismerésre méltó teljesítmény. De a fiatal művész inkább technikai, mint szellemi oldaláról közelítette meg a bartóki müvet. Reméljük, hogy jó zongorajátékának belső erejét is megérleli az idő. Kiváló komponistánkat, Ján Cikkért nagy és megérdemelt kitüntetés érte: gazdag életművéért e napokban nemzeti művésszé nyilvánították. A Szlovák Filharmónia ebből az alkalomból műsora tűzte Cikker mester egyik legutóbbi alkotását: „Meditáció Heinrich Schütz motettájának témájára (Selig sind die Toten). A zeneköltő e művét szeretett édesanyja emlékének szentelte. Az estét megkoronázó harmadik Brahms szimfónia Ladislav Slovák karmesteri pálcája alatt Filharmóniánk kitűnő előadásában spontán varázzsal szólalt meg. HAVAS MÄRTA könyvtárosi szakra. A felvételi vizsgán világirodalomból, történelemből, szlovák és magyar irodalomból kapunk kérdéseket. Eredetileg szlovák—magyar szakos tanár akartam lenni, de ilyen kombináció nincsen. Csak számtan—magyar, a számtannal azonban mindig hadilábon álltam. A „Fáklya" irodalmi színpad tagja vagyok, s a szavalást Bratislavában is szeretném folytatni, azt hiszem, a József Attilaklubban lehetőségem lesz rá ... GYÖMBÉR KATALIN: A Zvoleni Erdészeti Főiskolára jelentkeztem; nagyon szeretem a természetet. Nem lesz könnyű bejutni, úgy hallottam, csak száz új hallgatót vesznek fel. Egy kicsit félek is nekivágni a dolognak, mivel lány va gyok... VINCZE KATALIN: Orvos szeretnék lenni. Már a kilencéves iskolában igen megkedveltem a vegytant és a biológiát. Szeretem az embereket, és úgy érzem, ha orvos leszek, sokat tehetek majd értük ... JAKAB JÖZSKF: Elektrotechnikai pályára készülök. Ebben az évben 800 hallgatót vesznek fel erre a szakra, s remélem, én is köztük leszek. A kilencéves iskolában a fizikatanárom szerettette meg velem a technikát. A főiskola elvégzése után ide szeretnék visszakerülni, a helybeli villanyelosztóba. Ha ez nem sikerül, a komáromi hajógyárba megyek ... CSÁK TIBOR: Én egyelőre nem Jelentkeztem főiskolára. A Feledi Állami Gazdaságban segédkönyvelőként fogok dolgozni. A bátyám a hároméves közgazdasági főiskolán tanul. Ha befejezi tanulmányait, akkor talán én is rászánom magam a továbbtanulásra. Addig — munkám mellett — távúton végzem a tornaijai mezőgazdasági iskolát, amely könyvelői képesítést nyújt... NÉMETH IRÉN: A Természettudományi Fakultásra készülök, matematika—fizika szakos szeretnék lenni. Utána tanítani megyek, de inkább tudományos dolgozó szeretnék lenni. Egy kicsit félek, hogy nehézségeim lesznek a szlovák nyelvvel... POÖR JÁNOS: A Nyitrai Pedagógiai Fakultásra jelentkez tem, magyar—orosz szakból akarok képesítést szerezni... GYÖRGYIK GYULA: Katonaiskolába készülök, nagyon tetszik a katonaélet. Számtanból, fizikából és testnevelésből kell felvételi vizsgát tennem. Már a kérdéseket is megkaptuk .. . Búcsút veszek a diákoktól, akik az érettségire készülnek, s vigyázó tekintetüket mind gyakrabban vetik előre a felvételi vizsgák, holnapi munkahelyük felé. Jő lenne még sokáig elidőzni köztük, lelkes tettvágyuk, nemes elhatározásaik megfiatalítják az embert. Sikert, szerencsét kívánok nekik, s még azt, hogy egész életükben maradjanak „nemes, küzdő, szabadlelkü diákok". VERES JÁNOS Kimagasló sikerek (CTK) — Az illetékes minisztériumok által irányított szlovákiai vállalatokban ez év januárjában a tervben előirányzott 2,4 százalékkal, illetve 25 millió koronával több teljes jövedelmet értek el. Különösen kimagaslók • vegyipar és íz élelmiszeripar (11 és 7 millió korona) eredményei. Csaknem minden dön16 fontosságú iparágazat hozzájárult a terven felüli nyereségnöveléshez, amelynek eredményeként összesen 63 millió koronát könyvelhettek el. A tervezettnél jelentősen nagyobb teljes jövedelem s nyereség elérését főleg az tette lehetővé, hogy terven felüliek voltak az ipari üzemek bevételei s egyéb forgalmai is. Csupán a villamosenergia-ipar és az építőanyagokat gyártó ipar nem érte el az előirányzott színvonalat. Különböző költségek jelentős csökkentése is nagymértékben hozzájárul a teljes jövedelem növeléséhez. Kevésbé örvendetes, hogy az ipari üzemek az anyagfogyasztást Illetően nem tartották be a tervfegyelmet és terven felBll anyagmenynyiséget igényeltek. Az építészeti célszerűségtől és az ízlésbeli fogyatékosságától eltekintve magára vonja az idegen figyelmét a naszvadi művelődési otthon. Itt egy pillanatra máris szükségesnek tartom megszakítani a folyamatosságot: Az esetleges félreértések elkerülése végett tisztáznunk kell valamit. Mégpedig azt, hogy a továbbiakban beszélhetünk-e művelődési otthonról, vagy nevezzük szövetkezeti klubnak. Az igazság az, hogy eredetileg művelődési otthon néven szerepelt és az egész falu részt vállalt az építésében. A szövetkezeti klub nevet akkor kapta, amikor a kész épületnek olyan gazdát kellett találni, aki a további anyagi kiadásokkal ls a magáénak fogadja. Ezt a bizonyos értelemben vett megterhelést a meglehetősen jól gazdálkodó szövetkezet vállalta. Azután már nevet is talált a gyereknek. Így lett Szövetkezeti Klub a művelődési otthonból. A cégér azonban a lényegen mit sem változtat: így is az egész községet szolgálja. Maga az épület másfél millió koronába került és igen látogatott. Hogy némi elképzelésünk legyen a munkájáról, néhány dolgot feltétlenül szükséges megemlíteni. Tölgyesi Attila, a klub vezetője örömmel újságolta, hogy az év elejétől mostanáig közel százhúsz rendezvényt tartottak benne. Itt történik a zenekedvelők szervezett nevelése, itt tanulják és mutatják be a színdarabokat, esztrádműsorokat. Huszonhét különböző érdekkör működik a klubban, kezdve a sakk-körtől a rádiózásig. Vendégek is gyakA sorsolás 1. díj: Orion rádiókészülék. Nyerte: Kovács László, Feled. 2. díj: Flexaret VI fényképezőgép. Nyerte: Végh Janka, Szilas. 3. díj: Rádiőgramofon. Nyerte: Hoboth György, Vezekény. 4. díj: Rakéta-karóra. Nyerte: Máté Katalin, Rašice. 5. díj: 1-éves előfizetés az Üj Szőra. Nyertesek: Kubik József, Ipolyság, Vadkerti Júlia, Érsekújvár, Pozsgai Ilona, Vrútky, Balia Zsigmond, Bajcs, Csomor Mária, Nagydaróc, Győri Lajos, Csicsó. 6. díj: 3 kötet értékes könyv. Nyertesek: Varsányi Aurél, Fülek, Varga Katalin, Dunaszerdahely, Super István, Köbölkút, Gál Margit, Losonc, Bányász István, Lice. 7. díj: Sporttáska. Nyertesek: Benkó Antal, Bajta, Ligárth Béla, Tornaija, Szabó József, Királyfiakarcsa. 8. díj: Félévi előfizetés az Oj Szóra. Nyertesek: Sproho Géza, Radnót, Kindernay Ede, Tejfalu, Michalik Mária, Dunaszerdahely, Jankovics István, Matovce, Eszterhay Bertalan, Nagykapos, Mede Gyula, Gesztete, Bistricky Gnsztáv, Sivetice. ran megfordulnak náluk. Április elején a MATESZ lép fel a színpadjukon. Nagy érdeklődéssel várják a prešovi ukrán népi együttest. A lényeg azonban mégis az, hogy a falubeli fiatalok otthonra találtak benne. Ügy is mondhatnám, nem fog rajtuk a városi élet csábítása. Nem vágynak el a faluból. Minek is mennének el? Amit egy kisebb városban megtalálnának, náluk is megvan: a szövetkezetben jól keresnek, szórakozásért, kultúráért sem kell a szomszédba menniük. A mi választásunk nem véletlenül esett a naszvadiak kultúrotthonára, egyébként azt sem bánom, ha szövetkezeti klubot mondunk. Ezen a napsugaras vasárnap délutánon zsúfolásig megtelt a több mint ezer ember befogadására alkalmas szövetkezeti klub. A gazdag kulturális műsort az általános magyar- és szlovák nyelvű középiskola tanulói, a helyi zeneiskola növendékei és a Csemadok esztrádegyüttese adta. A műsorról szólva nyugodt szívvel mondhatom, hogy a naszvadiak ezen a téren is megállják a helyüket. Sőt, egyes műsorszámuk várakozáson felüli színvonalat ért el. A találkozó után általános vélemény alakult ki, — szép volt, jó és hasznos volt ez az összejövetel. Részünkről még csak annyit: Ezúton is köszönetet mondunk mindazoknak, akik áldozatkész munkájukkal valamennyiünk számára emlékezetessé tették ezt a találkozót. nyertesei 9. díj: Egy dedikált kötet csehszlovákiai szerzőtől. Nyertesek: Szalay Dezső, Alsószemeréd, Erdős László, Kőhídgyarmat, Banyár Borbála, Érsekújvár, Patai László, Dunaszerdahely, Morvay Lipót, Zsigárd, Szűrös László, Királyhelmec, Vércse Miklós, Párkány, Juricsek István, Szene. 10. díj: Egy szépirodalmi mű. Nyertesek: Bara László, Tardoskedd, Dóbiás György, Martos, Molnár Dezső, Csúcsom, Paukeje Mária, Léva, Balogh Mária, Felsőszemeréd. 11. díj: Egyhónapi előfizetés az Oj Szóra. Nyertesek: Szántó Dezső, Nagylúcs, Czakö József, Lice, Papeš Imre, Komárom, Kertész Pál, Nagykapos, Micski József, Derda-Lice, Uhrincsko Károly, Tornaija, Lőrincz László, Berencs, Zenovicz Ernőné, Košice, Nagy Imre, Ipolyvarbö, Szv. Kaplarcsik Gyuláné, Apátfalu. A szerencsés nyertesek a tárgyi nyereményeket személyesen is átvehetik szerkesztőségünkben, egyébként postán küldjük el. SZARKA ISTVÁN Ivan Palovič a Szlovák Filharmóniával Az Oj Szó Djságolvasók kis olimpiásza rejtvénypályázatának megfejtésére 4541 pályázat érkezett be. Ebből 557 volt a helyes megfejtés. Közülük a nyereménysorsoláson a következőknek kedvezett a szerencse: