Új Szó, 1966. március (19. évfolyam, 59-89. szám)

1966-03-20 / 78. szám, vasárnap

A BIONIKA CSODÁI AZ ÁLLATOK MAGATARTÁSÁT, viselkedését, életét és képes­ségeit ma már nem csupán a biológia vizsgálja. Tartós kap csolatokat kötött más tudományágakkal, hogy az élet jelen ségeit több oldalról és minél alaposabban felderíthesse. Így a biofizika az élet jizikai jelenségeit, a biokémia az élő szer­vezet kémiai felépítését és a benne végbemenő vegyi jolya matokat, a bionómia az életfeltételeket, a biomechanika az élőlények mechanikai berendezéseit és ezek élettani hatásait, a biometeorológia pedig a légkör és az élő szervezetek kö zötti kapcsolatokat kutatja. Üjabban ismét hasznos társakra talált a biológia: három tudományág, a biológia, az elektro nika és a technika egyesüléséből nagy reményekre jogosító új tudományág született: a biohika. MIRE TÖREKSZIK? Röviden összefoglalva: az ú] tudományág művelői, a bioni­kusok beiratkoztak a természet Iskolájába azzal a céllal, hogy felderítsék az élő világ jelen­ségeinek okait, kiismerjék me­chanizmusukat, majd pedig a tanultakat alkalmazzák a tech­nikában. Az állatvilág, különö­sen a rovarok, a madarak és a hidegvérűek világa még szám­talan titkot rejteget. Tájékozó­dóképességük, egyes érzékszer­veik hatótávolsága, érzékenysé­ge, a külvilágból érkező infor­mációk gyors felfogása sokszor megdöbbentő és még gyakran titokzatos. Van azonban ennek a tevé­kenységnek műszaki vonatkozá­sa is. Az élővilág nyújtotta ta­nulságok levonása után ugyanis mea is kell loaalmazni a felis­n? Ilit.!.,,..,.; 1-í— i—— i BBaj jj ^i ' 1! 1 1! '! !! 1! ? M|ÜiTffrTi"i"T 'ii 1 i" 1'"' 1'' " 1 1 " i -i~rz * * ° másodperc Az idegingerület lefolyása az ingertől függően; a baloldalt látható számok a külső inger mérőszámai. mert elveket és összefüggése­ket, majd alkalmazni kell őket a műszaki problémák megoldá­sában. Mondottuk már, hogy mindez többfajta tudós és szak­ember együttműködését követe­li meg: a biológusét, a mate­matikusét, a mérnökét. A különböző szellemi és gya­korlati területek művelői közti közeledés nehézségeit gyakran a matematika hidalja át. A pszichológia nyelve nem egy­könnyen alkalmazható közvet­lenül az elektrotechnikában, Arisztotelész logikáját azonban Boole matematikájának közve­títésével Shannon eredménye­sen ültette át a relés rendsze­rek műszaki gyakorlatába. Nem könnyű dolog a másolás sem. Ehhez az eljáráshoz akkor folyamodunk, ha eredeti megol­dás nem ötlik eszünkbe. Csak­hogy éppen a megoldás eikép-­zelésének a hiánya akadályoz minket a megfigyelt jelenségek helyes értelmezésében: túlhang­súlyozzuk a nyilvánvalót, elke­rülik figyelmünket a finomsá­gok. A fő ok azonban, ami miatt az élő természettől kevesebbet tanultunk, mint amennyit az kínál, a megfelelő kapcsolat hiánya. A mérnök nem fordul ihletért az élethez, és amit a tudomány arról feljegyez, az egészen más, a technikusétól merőben eltérő nyelven íródik. A bionika egyik célja éppen a kö­zös nyelv megteremtése, a bio­lógiai jelenségek mérnöki fo­galmakkal való leírása. MIT KtNAL A TERMÉSZET? Azoknak a fizikai jelenségek­nek a sora, amelyeket az állat­világ kihasznál s amelyek rész­ben már emberi felhasználásra is találtak, igen változatos. A levegőben terjedő visszhango kat már nemcsak a denevérek használják ki, hanem a vak emberek és a hajók is tájéko­zódnak szerintük, az utóbbiak ugyanis ködben szirénázlak. A delfinek nagyon érzékenyen reagálnak a vízben terjedő visszhangokra, úgyszintén a tengeralattjárók elhárítására szolgáló hanglokátorok és a mélységmérők is. A visszaverő­dő vízhullámok a vizibogarak navigációs eszközéül szolgálnak, az ember egyelőre nem tudja őket hasznosítani. A levegőben terjedő elektromos visszhang lehetővé tette a radar megszer­kesztését, az állatvilágban nem találkozunk felhasználásával. Az énekes- és valószínűleg más madarak is a csillag-navi­gáció alapján repülnek és fel tudják ismerni a csillagképe­ket — az űrrakéták önműködő irányítása szintén ezen az el­ven történik. A poláros fény szerepe a méhek és hangyák életében már közismert, az em­ber égi kompasz alakjában használja ki. Ezzel szemben nem tudjuk hasznosítani a po­láros fényt a vízben, pedig a kardfarkú tarisznyarák és a vi­zibolhák ezt is igen jól érzéke lik. Az infravörös sugarak fel­fogására a kígyók igen érzé­keny „műszerrel" rendelkeznek, a technika az önvezérlésű cél rárepülő rakétákat szarelte fel az erre a sugárzásra reagáló elemekkel. További fizikai je­lenség a tehetetlenség, amely nemcsak a kétszárnyúak repü­lésében játszik szerepet, hanem a girotron (hangvillás girokom­paszj és gyorsulásmérő alakjá­ban az embert is szolgálja. A földmágnesesség az iránytű megszerkesztését tette lehetővé, az állatvilágban tudomásunk szerint nincs alkalmazása. Hát­ra van még egy eddig ismeret­len fizikai jelenség, amely az angolnák, fókák, rénszarvasok és háziállatok különös tájéko­zódóképességét teszi lehetővé (a rénszarvasok 800—1000 kilo­méteres utakat tesznek meg táplálék keresése közben, az angolnák és a lazacok pedig valamiféle „belső iránytű" se­gítségével navigálnak). Érdemes tehát belapoznunk a természet olvasókönyvébe. Meg­győződünk belőle, milyen fej­lett technikát alkalmaz a ter­mészet, van mit tanulnunk tőle. Arról, hogy az elmondottakon kívül miben tudjuk még utánoz­ni, majd más alkalommal. (dj) A négyorrlyukú mérgeskígyók orr melletti gödröcskéi tulaj­donképpen infravörös fénysugarakat felfogó igen érzékeny­műszerek, melyekkel e kígyókmessziről is könnyen rátalál­nak melegvérű áldozataikra. Ml ÚJSÁG A VILÁGDIVATBAN? Az utóbbi évek­ben nemigen tör­tént a világdivat­ban olyan lénye­ges változás, mint a közelmúltban. Az új divatvonal kialakításában nagy szerepe volt a híres francia divattervezőnek, Courréges-nek. Ma a világ összes hí­res divatházában az ő irányításával készülnek a leg­újabb modellek. Az divatvonal lénye­gesen eltér az ed­digitől. A ruhák díszítésében telje­sen mellőzik a fod­rokat, szalagcsok­rokat. A teljesen egyszerű, sima geometriai vonal vezet. A ruhák díszítése is geometriai elemek­kel történik. A kocka, a há­MIT MIVEL TISZTÍTUNK? KAKAÖ- ÉS CSOKOLÁDÉ-FOLTOT gyapjúszövetből: 1 tojás sárgáját kevés glicerinnel elkeverünk, majd bekenjük vele a foltot, s fél éra múlva meleg vízzel le­mossuk. Selyemből 20 százalékos alkohol és víz keverékével kell kivenni a foltot. GYÜMÖLCSFOLTOT ÉS VÖROSBOR-FOLTOT nyers tejben vagy savóban 24 óráig állni hagyjuk az anyagot, utána kimossuk. KÁVÉFOLTOT ugyanúgy, mint a gyümülcsfoltot. Ha nem sikerülne eltávolítani, akkor szappanozzuk be nedvesen és legyük a napra. (Néhányszor megismételjük.) OLAJFOLTOT terpentinbe mártott ronggyal dör­zsöljük úgy, hogy a folt szélé­től a közepe felé haladunk. A terpentlnfoltot benzinnel távolít­juk el. PENÉSZFOLTOT fehérneműből: 15 gramm szal­miákport, 25 gr. gót oldjunk fel egy liter vízben. A foltos fehér­neműt fektessUk a napra és ned­vesítsük meg a foltot. Ha meg­száradt, Ismételjük ezt mindad­dig, mfg a folt nem tűnik el. PERZSELT FOLTOT: egy liter forró vízben oldjunk fel 9 gramm klórmeszet, takarjuk le és hagyjuk fél órán át állni. Ez­után szűrjük le. A megnedvesí­tett foltot ebbe az oldatba már­tott ronggyal töröljük át, de rög­tön nlána hideg ecetes vízben többször öblítsük ki. kétféle anyagból készítik. Leg­divatosabb a fehér—fekete és a fehér-kék színösszeállítás. Az új divatban talán éppen ez a legrokonszenvesebb. Ugyan­is így régi ruháinkat is ügye­sen felhasználhatjuk. Színben jól egymáshoz illő két régi ru­hát az új vonalnak megfelelően kombinálhatunk és kevés költ­séggel divatos öltözéket nyer­hetünk. Az új divattal kapcso­latban meg kell még említe­nünk, hogy a szoknya rövidebb lett, de a térden felüli ruhát csakis a fiataloknak ajánljuk. Képünkön három divatos ru­hát láthatnak olvasóink. 1. Egyszerű vonalú, fehér—feke­te színösszeállítású kétrészes ruha. A felsőrész eleje és há­ta fehér—fekete kockákból áll. 2. Halványszürke színű kétré­szes ruha, „V" alakban elhe­lyezett fekete rátét-dísszel. 3. Jellegzetes Courréges stílusú divatos alkalmi ruha. Fehér és fekete színű anyagból készült. A háta az elejéhez hasonlóan szintén kétféle anyagból van. romszög, a téglalap, a trapéz jellemző a mai divatra. Hogy ezt a vonalat még jobban ki­hangsúlyozhassák, a ruhákat NÉHÁNYJZÔ A FEHÉRNEMŰRŐL A fehérneműről általában sokkal kevesebbet beszélünk, mint ruhatárunk bármely más darabjáról. Pedig öltözködés­kultúra tekintetében jelentősé­gük éppen olyan nagy, mint a felsúruháké. A fehérneműdivatban az utób­bi években lényeges változás nem történt. Mindössze annyi, hogy divatba jött a sötét színű fehérnemű. Nehéz lenne megjó­solni, hogy ez a szín milyen sokáig fog uralkodni. Ugyanis a vásárlás statisztikája azt bi­zonyítja, hogy a nők nagy része a fehér vagy paszteiszínű alsó­neműt kedveli. Természetesen a szilon, nylon, perion stb. műszálas fehérnemű a legkeresettebb. Most éppen ezekről szeretnénk szólni. Sokan azt hi­szik, hogy a fehérnemű gyorsabban romlik, ha gyakran mossák. Ez nagyon téves felfogás. A műszálas fehérnemű élettartalmát éppen a gyakori mosás hosszabbítja meg. De a gazdasági szem­pontokon kívül higiéniai szempontból is nagyon fontos, hogy a műszálas fehérneműt naponta vagy legalábbis kétnaponként mossuk. Hiszen ezek az anyagok olyan gyorsan száradnak, va­salni sem kell őket, tehát ha este kimossuk, reggel tisztán fel­vehetjük. Sajnos, még ma is előfordul, hogy egyesek a nappal viselt fehérneműben alszanak. Talán nem kell külön hangsúlyoznunk, hogy ez esztétikai és higiéniai szempontból egyaránt kifogásol­ható. Boltjainkban olcsón kaphatók divatos vonalú hálóingek, pizsamák, tehát semmiképp sem indokolt, hogy valaki kombiné­ban aludjék. // A LÍRA KORSZERUSEGE Monoszlóy M. Dezső verseskötetéről A MODERN LÍRA egyes kísérleteit, törekvéseit látva, őszintén szólva, nem egyszer kísért ben­nünket az érzés — felfogás dolga ki mit tart korszerűnek. Persze, az esztétika oldaláról néz­ve távolról sem ilyen egyszerű, vagy akár ön­kényesnek mondható a modernség kérdése. A modernizmus vitája, amely a felszabadulást követő években került előtérbe, ma sem mond­ható ugyan lezártnak, az elmúlt két évtized művészi forradalma azonban — a sematizmus felszínességét legyűrve — egyre követelőbben veti fel a mélyebben megértett valóság igényét. Az igazi költő számára, aki a kor emberét tel­jes szellemi habitusában, reprezentálja, a kor­szerűség kérdése soha sem jelenthet bűvészke­dést. A hivalkodó „cifraság és mesterkéltség", az izmusok imbolygó bizonytalansága és formai bravúrja egyre inkább Idejét múltnak, az igazi költészet számára elfogadhatatlan luxusnak tű­nik. JÓZSEF ATTILA szabados meghatározása sze­rint a költő „az adott világ varázsainak mérnö­ke". A szocialista költészet nagyságai, Maja­kovszkij, Brecht, Wolker, József Attila, Aragon, Lorca, Nezval, Arghezi, Eluard és mások költői öröksége a felismert igazság: „az embert em­berré, a művészetet művészetté a valóságot fel­mérő értelem teszi". A költészetnek — tartal­mát, lényegét és célját tekintve — ez a külde­tése ma sem változott. Napjaink rohamosan változó valósága azonban kétségtelenül megkö­veteli, hogy a költészet örök szavai új hangsze­reléssel és dallamokkal gazdagodva fejezzék ki egyetemesebb világképünket, életérzésünket. Oj problémák, új varázslatok viharzanak körülöt­tünk, s ebben a szépségekkel és gondokkal ter­hes, bonyolultságában is nagyszerű korban más­ként zenghetnek a költők lantjai. Szélesedhet skálája, mélyülhetnek viharzásai, meghökken­tőek lehetnek képi eszközei, csupán egyre nem vállalkozhat: önkényességre, öncéluságra, szem­fényvesztésre. A közösség és az egyén legsze­mélyesebb és legközérdekűbb dolgairól értelmes szóval, s csak a legmélyebb felelősség hangján lehet szólni; az igazi vers csak ezáltal lesz ,a törvény, a tiszta beszéd". Csak így maradhat meg igazán valósághitelűnek, értünk-valónak s a legközvetlenebbül emberinek. AZ EGYETEMES költészetben ez a korszellem ma az eluralkodó és modern, s ez a költői kré­dó adhat hitet és felelősséget a ma emberének. Ilyen és hasonló gondolatokkal lapozgattam újra és újra Monoszlóy M. Dezső múlt évben megjelent Töltésszimmetria című vereskötetét. A sok vitát s még több fenntartást kiváltó 1959­ben megjelent Csak egyszer élünk című verskö­tet után sorrendben ez a harmadik. Bár a kriti­kusok szigorát a Virrasztó szerelem enyhítette, fenntartásokra itt éppúgy okot adott, mint leg­újabb kötetében. Monoszlóy gondolatilag és for­mailag egyaránt sokszínű és sokhúrú költő, ez­ért aligha tűnik méltánytalanságnak, ha könyve kapcsán művészetének összefüggéseit ls szem­ügyre vesszük. Monoszlóy költői alkatánál, egyéniségénél fog­va sajátos módon reagál az élet s a társadalmi valóság egyes kérdéseire. Lírája szubjektív líra, tartalmánál fogva azonban ember-központú, s így közösségi hatósugarú ls. Emberi igazságo­kat közvetít, az élet problémái foglalkoztatják. Igaz, valóság- és probléma-közelségének hajlás­szöge sokszor szokatlanul egyénített, a korábbi köteteiben kifogásolt „öncélúság, apolitizmus és tüntető individualizmus" címszavai azonban ke­vésbé kísértenek. TALÁLÓAN jegyezte meg annak idején Hege­dűs Géza: „Ez a költő problémákkal viaskodó ember, önmagával vitatkozik szüntelenül, job­ban akarja érteni a világot s benne önmagát". Ezek a sorok mostani kötetére is érvényesek. „Amíg a mélyből az ént kiásom, mindnyájunk énjéért szálltam az ősztönig, a tudatig, hogy megkeressem azt a valakit, azt a valamit, fjfj mely mindnyájunk része, érzése, látomása." " Ezeket a sorokat nem is annyira filozófiai 1966 erőssége, mint inkább a vívódó, kereső költő igazolására említem. A „láttatva látás" indirekt megfogalmazott célja, és sokféle szándék mun­kál a könyvben. A keresés nyugtalansága hatja III.

Next

/
Thumbnails
Contents