Új Szó, 1966. március (19. évfolyam, 59-89. szám)

1966-03-19 / 77. szám, szombat

Az utóbbi esztendőben int ötkilométernyi járdát . A HNB épületével szemegy takaros kis parkon !g az ember tekintete, m is olyan régen itt még neg libák úszkáltak, mondr Vince. mind a naszvadiak szorgaliz eredménye. Y E K , „beneveztek" a Példás cím elnyeréséért indított versenybe. Megszerezték a i versenyben második he;eztek. A kerületi nemzeti elismerő oklevéllel és tízona jutalommal fejezte ki sét a naszvadiaknak. És az jószokást tovább tartják. ón mostohagyerekek? panasz az üzlethálózatra, >gy még konkrétabbak leJednota járási vezetőségéilu változik, csak a boltok k a régiek. A helyiség ma a megfelelőek: kicsinyek, tek. Többségük lakóházat . Ezt a Jednota valamilyen ogva nem akarja belátni, ÍLÉDEK, NAPSZAMOSOK CORSZERÜ OTTHONOK ELCSÁBÍTANI • A KUzvadi Művelődési Otthon-i limpiásza rejtvénypályá-3 nem akarja tudomásul venni, hogy ami húsz esztendővel ezelőtt elég volt, ma már kevés. Az üzletek még így is 10—12 millió korona évi forgalmat bonyolítanak le. Ez persze a Jednota számára jó. Ellenben, hogy ők is valamivel kedvében járnának a vásárlóközönségnek, azt már nem. A naszvadiak azt is látják, hogy a környező falvakban építenek új üzleteket, csinosítják a régieket, de náluk ... Jónéhányan tettek ilyen keserű megjegyzést: Alighanem mostohagyerekei vagyunk a Jednotának. Három műszakban Hanzelik Kálmán, a magyar tannyelvű iskola igazgatója mondta, hogyha még sokáig ilyen marad a helyzet, kénytelenek lesznek három váltásban tanítani. Több mint ezerszáz diák van Naszvadon. És tanterem? Mindössze tizenkilenc. Jelenleg két váltásban folyik a tanítás. De, hogy lesz később? Már úgyszólván minden „tartalékot" kihasználnak. Tantermet csináltak a műhelyből, az igazgatói szobából. Hanzelik Károly az iskolaszolga két négyzetméternyi kulipintyójába szorult. A tantestületi szoba olyan, hogy nappal is villanyfény mellett kell dolgozni. Tudomásunk szerint az illetékes szervek közel tíz esztendeje ígérgetik az új iskolát. Azóta a környéken már számos iskola épült. Végre aztán már úgy volt, hogy az idén náluk is megkezdik az építést. Sajnos az árvíz miatt újból kihúzták a tervből. ^m rthető, hogy az árvíz következtében ezen a téren ls bizonyos váltazást történt. Ezt a magyarázatot a naszvadi tanítók is elfogadhatónak tartják. Elismerik, hogy náluk előbbrevaló községek is vannak. De azért mégsem lehet mindent az árvíz számlájára írni. A katasztrófa előtt már közel •tíz esztendőn keresztül hitegették őket. Bíznak azonban abban — egyebet nem is tehetnek —, hogy a jövő ezen a téren is javulást hoz. vetkezeti elnök szemével faluról beszélünk — márpedig arról — a szövetkezet házatáját sem kek el. Márcsak azért sem, mert a lak növekvő jólétének egyik jelen-ása a szövetkezet. A közel négyktáros gazdaság az utóbbi esztendősön, de annál biztosabban az élvok közé küzdötte fel magát. Es ha / van, helyénvalónak tartjuk, hogy kérdést tegyünk fel Fazekas k, a szövetkezet többszörösen kitün 'nőkének. mt mondhat az utolsó három esztendőről? ihéz volna most mindent tögyire elmondani. Ezért csak íyegesebb dolgokra térek ki. ezetünkben az a „divat", tagok jövedelme a közös alakulásához igazodik. Ha gazdálkodunk, több jut a gységekre, ha gurulni engedkoronákat, az „osztozkodásigunk látjuk kárát. Nem diként mondom, de az utóbbi 5kben valahogy mellénk szea szerencse. Ez talán a legíbben a tagok jövedelmében lik vissza. Vegyük csak alaatvankettes esztendőt: tizenr korona híján négymillión ink, hatvanháromban több millió korona jutott a mungekre, hatvannégyben ez az elérte a hatmilliót, a múlt üben pedig ötvennyolcezer híján hétmilliót fizettünk ki :nak. Tehát? A jó gazdálko'etkeztében a tagok Jövedeliknem kétszeresére növekeMit hoz a jövő? Szövetkezetünk Jövőjéről a s szakosítása és összpontotélkül nem beszélhetünk. Mi tkezeti termelés szakosítása ivő közé egyenlőségjelet teAz ideí e ztendő átmenet az álkodási formára. Már most ltom, hogy szövetkezetünk tő termelési ágat helyez előí gabona és takarmányfélék tését, a hús és végül, de )lsó sorban a zöldségtermeszIső és kulcsfeladatként jön sba a kenyérnekvaló és a takarmányok termesztése. Ez Drlatban annyit jelent, hogy ített terményekből teljesen ikká kell válnunk. Hetvenig énytermelés összetételében alapvető változás történik, mégpedig olyan értelemben, hogy a szemes termények és egyéb takarmányféleségek termesztése kerül túlsúlyba. • Milyenek az elképzelések az állattenyésztésben? — Fő feladatként határoztuk meg a sertéshizlalást, illetve sertéshústermelést. Amint tapasztalhattuk is, ennek megfelelően határoztuk meg a növényi termelés, illetve a takarmánytermelés struktúráját. Évi sertéshústermelésünk megközelíti, sőt eléri a harminc vagont, ezzel szemben a marhahústermelést tizenkét vagonban szabtuk meg. • Es a zöldségtermelés? — Nálunk a zöldségtermelésnek hagyománya van. Ezt a jó és hasznos hagyományt szövetkezetünk mostanáig is istápolta. A múlt esztendőben már ötven hektáron kertészkedtünk. Az eddigi jó tapasztalatok azt bizonyítják, hogy ami kifizetődött az egyéni gazdálkodás idején, a szövetkezetnek is busás hasznot hoz a konyhára. Más szóval kifizetődik a zöldségtermesztés. • • • Csak nagy vonalakban érintettük a szövetkezet gazdasági helyzetét, a jövőre vonatkozó elképzeléseket, egy dolgot azonban már az elmon dottak alapján is nyugodt szívvel leszögezhetünk: a naszvadi szövetkezet már mostanáig is nagy utat lett meg, olyat, amelynek pontos rögzítése nem újságoldalt, hanem könyvet igényelne. Es a jövő, amelyet az elnök körvonalazott? Méltó folytatása lesz a mának. Irta és összeállította: SZARKA ISTVÁN M

egjelent a Szélkiáltó, a csehszlovákiai magyar költök antológiája a könyvesboltokban. Örömmel fogjuk kezünkbe a vaskos, testes kötetet, amely érzésünk szerint a felszabadulás utáni líránkat reprezentálja. A csehszlovákiai magyar költők legjobbjai kaptak helyet az antológiában és nem túlozunk, ha azt állítjuk, hogy legjobb verseikkel. Aki kezébe veszi a Szélkiáltót, az költészetünkről átfogó képet nyer: milyen utat tett meg az ötvenes évek elejétől, költőink tematikája mennyire színes és sokrétű, sőt azt is megállapíthatja az antológiából, hogy lírikusaink tájékozódása milyen irányú. A válogatás az antológia felelős szerkesztőjét, Koncsol Lászlót dicséri, jó ízlésre és hozzáértésre vallanak a kötetbe felvett versek. A Szélkiáltót bemutató kiadói szövegben is az igényességről van elsősorban szó, a szerkesztő arra törekedett, hogy „akár a történelmi szempont mellőzésével is. igazi lírai antológiát adjon az olvasó kezébe, a legjobbat mindabból, amit költőink a harmadvirágzás idején alkottak". Nos, elmondhatjuk, a helyes szerkesztői elképzelés nagyszerűen érvényesült, s ennek eredménye ez a mostani lírai antológia, amely valósággal kikényszeríti a dicsérő, az elismerő jelzőkel! A

Szélkiáltónak minden magyar iskolai könyvtárban ott a helye. A községi könyvtárosok is megszerezhetnék, az irodalmi színpadok számára mee kis kézikönyvnek is megfelel a kötet, hiszen egy sereg ötlettel szolgál további átgondolt rendezvényekhez. Igen ám, de ki tudatosította mindezt Így magában a Szélkiáltó megjelenése előtt, ki mérlegelte a kötet helyét és szerepét közéletünkben, a csehszlovákiai magyar kulturális munkában stb. Nyugodtan megállapíthatjuk, hogy az égvilágon senki. Senkinek nem jutott eszébe a SzélSzélbe kiáltott szó! i kiáltóval kapcsolatban semmi, mire lesz jó, mire használható majd fel. A lírai antológia kiadását az írószövetség magyar tagozatának a vezetősége kezdeményezte. Ö bízta meg Koncsol Lászlót a szerkesztői munkával. A szekció vezetőségét a fentebb már kifejtett gondolatok késztették egy újabb lírai antológia kiadásának a szorgalmazására. S mi történik tovább a hasznos kezdeményezéssel? A kiadó vállalja a kötet megjelentetését, csupán a legfontosabbról nem gondoskodik, a lírai antológia példányszámának a helyes meghatározásáról. IJjányszor elmondottuk már, •• baj van a példányszám meghatározásával, hogy 400—i 450 példányos kiadás líránk megcsúfolása, dolgozóink, értelmiségünk irodalmi érdeklőA losonci járásbíróságon a kárvallottak természetesen a tanúk számára fenntartott helyen ültek, a vádlottak padján pedig a bűnözők. A kárvallottakat csak e néhány sor — tárgyalóteremből vett érdekesség — elolvasásának idejére szeretném a vádlottak padjára ültetni. Míg az igazságszolgáltatás megtéríti kárukat, elégtételt kapnak, addig én a bűnös elítélése feletti örömükterheli bűnlajstromát. Ahhoz, hogy jó útra térhessen — vagy kitérjen az igazságszolgáltatás elől •— természetesen meg kell neki adni a lehetőséget. Utánajárás Prágában, Besztercebányán stb. stb. Ehhez pénz kell. Fokozatosan több mint 15 000 koronát kap a rend főnöknőjétől, a többi között kifizetik egy 1023 koronás taxiszámláját is... Három hónapig tartják az apácák. Link a bíróság előtt azt mondja, hogy az iránta érzett szerelemből tették ezt. A KARVALLOTTAK A VÁDLOTTAK PADJÁN be némi ürmöt vegyítek, s róluk mondok ítéletet: „Életfogytiglan okuljatok saját ostobaságtokból. Bűnötök: a mérhetetlen hiszékenység". APÁCABÁNAT AVAGY: NOMEN EST OMEN? Vífazoslav Linket 27 havi szabadságvesztésre Ítélte a losonci járásbíróság, mint viszszaeső bűnöst, aki nem tud leszokni a szélhámoskodásról. Tizenkétszer jött már ki a börtönből, s most tlzenharmadszor vonult be ugyanoda, pedig még csak 33 éves. Rendszerint az emberek hiszékenységére épít: házasságot ígér, másnak adja ki magát, mint aki, kölcsönkér, s nem adja vissza ... Eredeti ötlete Érsekújváron jutott az eszébe: szovjet orvosnak adta ki magát, aki tanulmányúton jár nálunk. „A szovjet elvtársaknak mindig szívesen segítünk, ml jót keres az állomáson?" A feleségét várja, természetesen, aki ide jön utána. „Addig melegedjen meg nálunk" — így a jóhiszemű vasutasok. Vendéglátás, est a vendég tiszteletére, emlékül egy díszkönyv látogatása emlékére ... Viszontlátásra Ványuska, örülünk, hogy megismertünk. ... Szép dolog a vendégszeretet. Csak egy kissé kiábrándító megtudni, hogy szélhámos volt, akire pazaroltunk. V. Link azonban tud különbet is. Egy brnói kórházban megismerkedik a beteget látogató apácákkal. Gyógyulása után felkeresi őket a klenticei kolostorban. Az igazságnak megfelelően elmond annyit, hogy némi összeütközésbe került a törvényekkel, de hozzáteszi, államellenes cselekedet rendfőnöknő szerint segiteniakarásból... A FEKETE ASSZONY A bíróság tárgyalótermét semmiben sem hasonlíthatjuk középkori boszorkánykonyhához. De, ha Csonka Emma tárgyalásán behunyjuk a szemünket, s csak a bűneset ecsetelését hallgatjuk, a legsötétebb középkorban érezzük magunkat. Mert itt arról van szó, hogyan lehet visszakényszeríteni férjéhez egy asszonyt, aki elhagyta. A fekete asszony varázslatával történik az Ilyesmi. Az ember odaadja a közvetítőnek — a 70 éves cigányasszonynak — volt felesége Jegygyűrűjét. Ehhez még jár egy vadonatúj asztalkendő. A kendő fölött a gyűrűn keresztül kell hívni az asszonyt. Persze, ezt nem teheti meg akárki, csak a fekete asszony. De neki sem sikerül egyszeriben. Türelem, türelem kell az ilyesmihez. És készpénz, meg ruhanemű, meg itóka. A szerelmes ember hiszékeny, végtelenül hiszékeny ... Csonkáné pedig a kárvallottól kicsal még vagy ezerötszáz koronát. Az ember tudomásul veszi az Ítéletet, amely nyolc hónapi szabadságvesztés az agyafúrt cigányasszony számára, de képtelen felfogni: hogyan volt képes egy harmincöt éves volt üvefúvó hinni az írástudatlan öregasszony ostobaságainak?! AZ OSTOBASÁG IS BÜNTETHETŐ Míg előbbi eseteinkben a bűnösöket ítélték el, s a kárvallottak megúszták a szégyennel, addig harmadik esetünkben a hiszékeny kárvallott és a bűnös egy személy, úgyhogy itt désének a lebecsülése. Falra hányt borsó minden szavunk. A Szélkiáltó is azt bizonyítja, hogy szélbe kiáltunk, amikor a példányszám miatt háborgunk. A lírai antológia szép, ízléses kivitelezése, okos, ügyes versválogatása lelkesedéssel tölt el minden irodalomszerető e m bért, s felujjong, íme: végre egy sikerült antológia, nagyszerű, reprezentatív válogatás, s amikor beleolvas a tirázsba, keserű íz gyül össze a szájában. Míg Magyarország 630 példányt rendelt az antológiából, addig könyvterjesztőink csak 400 kötet eladására vállalkoz tak. Ugye, hihetetlen, négyszáz példány egy ilyen reprezentatív antológiából? Pedig így van! Négyszáz példány, semmivel sem több. S ennek a boszorkányos könyvkiadási politikának nem lehet a végére járni. Ha a kiadót bántjuk, a könyvterjesztőre hárít mindent, mi többet akartunk nyomatni belőle, ők nem fogadtak el több rende lést, ha a könyvterjesztőt vonjuk felelősségre, akkor az a könyvesboltokra hivatkozik, ők terjesztik fel a rendelést. Róka fogta csuka, csuka fogta róka, s a példányszám négyszáz! S

tegyük fel így a kérdést, mire jó egy ilyen reprezentatív lírai antológiából négyszáz példány? S mennyire gazdaságos ilyen alacsony példányszám? Vagy nálunk a pénz nem számít? A kiadó és a könyvterjesztő kirakatpolitikája a fontosabb, amelynek az értelme, jó, legyen, de mégse, ne jusson el kellő példányszámban rendeltetési helyére, az olvasóhoz! MÁCS JÖZSEF az ostobaság is elnyerte büntetését — hat hónapot. Milan K. fiatalkorú bányász elhitte a legjobb „slágert", amely munkakerülő bányászfiatalok között dívik. Az utóbbi időben több esettel találkoztunk a tárgyalótermekben, amikor a vádlottak azzal mentegették léha és munkakerülő életmódjukat, hogy meg szerettek volna szabadulni munkahelyüktől, ahonnan nem engedték el őket. Ostravára akartak menni, ahol — úgymond — jobbak a kereseti lehetőségek. Mivel kérésüket a pótorl bányák nem teljesítették, kihagytak műszakokat, hogy az üzem kénytelen legyen elbocsátani őket. Eddig a mese. Milan K. — dolgos takarítónő fia — tavaly nyáron szabadult fel. Néhány hónapig rendesen dolgozott, de azután fülébe jutott a „sláger", amelynek természetesen csak első „sorát" jegyezte meg: kihagyni a műszakokat. Az áttérés az ostravai bányákba már kevésbé volt „időszerű". Először kilenc, majd három, végül tizenöt műszakot mulasztott, amire elbocsátották. Akkor még ő maga is azt hitte talán, hogy ez csupán átmenet ostravai munkahelyére. Csakhogy lassan, de biztosan a züllés útjára lépett. A losonci italmérések állandó vendége lett. A „barátok" társasága megtetszett, s hamarosan ő is belátta, hogy az ostravai munkahely üres „duma" csupán, de azért jó szolgálatot tesz a „sláger": mindenkivel el lehet hitetni, hogy nem közönséges, züllésnek indult ember ő, hanem csak munkahelyet változtat... „Szerencsére" közbe jött valami. Egy éjszaka részegen tartott hazafelé. Losoncon a Vajanský utcától a Konyev utsálg, a bíróság felöli oldalon 28 díszfácska állt. Milannak is szemébe ötlött ez a szép sor fácska. De valahogy útban volt részeg fejének, így hát egymásután mind a huszonnyolcat kitörte. Amikor kialudta éjszakai „fáradalmait", éppen hogy kidörzsölte szeméből az álmot, már is ott állt a két rendőr között. Éjszakai müvét végigtekinthette, amikor a járásbíróságra kísérték. közvagyon rongálásáért kapta a félévi büntetést. Én azonban azt hiszem, hogy ez csupán a hivatalos formula. A valóságban ostoba hiszékenységéért kapta, amiért elhitte a lógósok „slágerét", s ő maga is közéjük állt. És hogy meglakolt érte — az nagyon jól van. VILCSEK GÉZA