Új Szó, 1966. február (19. évfolyam, 31-58. szám)

1966-02-02 / 32. szám, szerda

Tanácskozott az SZNT élelmiszeripari bizottsága (CTK) — A Szlovák Nemzeti Tanács élelmiszeripari bizottsá­ga tegnapi ülésén a CSKP XIII. kongresszusa tézisei feldolgozá­sáról tárgyalt. TILTAKOZUNK A Csehszlovák Békevédők Bi­zottsága nyilatkozatot adott ki, amelyben a vietnami helyzettel foglalkozik. A nyilatkozat töb­bek között megállapítja, hogy a Csehszlovák Békevédők a leghatározottabban tiltakoznak az Egyesült Államok barbár bombázásának felújítása ellen. A Csehszlovák Békevédők kö­vetelik, hogy az USA szüntesse be agresszív tevékenységét, és tartsa be az 1954. évi genfi egyezmény határozatait. A megbeszélés' anyaga az SZNT élelmiszeripari bizottsága munkatervének fontos része lesz. A számos javaslat közül fi­gyelemreméltó az élelmiszer­ipar szakosításának és korsze­rűsítésének, technológiai mód­szerei kidolgozásának, a termé­kek jobb minősége elérésének és a hiányosságok megszünteté­sének javaslata. Mindezek a fo­gyatékosságok főképp az új üzemrészlegekben észlelhetők. A tanácskozás résztvevői a továbbiakban foglalkoztak az árpolitika kérdéseivel is. Hang­súlyozták, hogy szem előtt kell tartani a termelők érdekeit az új termékek fejlesztésékor és gyártásékor, s ezért engedé­lyezni kell, hogy a termékeket szabad áron adhassák piacra. Gasztrozófiai gondolatok A cím ne tévesszen meg ben­nünket, nincs benne sajtóhiba. Mert nem csupán a szakácsmes­terség tudományával, vagyis a gasztronómiával összefüggő kér­dések gondolkoztattak el ben­nünket, hanem az úgynevezett gyomorbölcsészet, vagyis az ét­kezés kultúrájának magasabb foka (ezt jelenti a ma már ke­vésbé ismert görög eredetű gasztrozófia kifejezés). A gyo­morbölcsészet, bármilyen fur­csán hangzik is, nem az ínyen­cek kedvtelése, hanem tudomá­nyos alapokon nyugszik, vég­eredményben az eledelek nyúj­totta élvezetek megítélésének művészetét fejezi ki. S melyik orvos ne igazolná, hogy a táp­lálkozásnál nemcsak az ételek biológiai értéke és kalóriatar­talma fontos, hanem az „élve­zet" is szerepet játszik? „A gasztrozóf a legjobbat és legal­kalmasabbat választja k! az éte­lek közül, ami egyszersmind egészséges is, emellett az evés­ben súlyt helyez a finomságra és illendőségre". Igy ír erről a Révai Nagy Lexikona, ötven év­vel később, az Oj Magyar Le­xikonban már hiába kutatunk a gasztrozófia címszó után .. A bratislavai Redut éttermé­ben ezekben a napokban ren­dezik meg a „szlovák konyha napjait". Olyan ételkülönleges ségeket, (számuk eléri a 150-et) szolgálnak fel, amelyeket nagy­részt régi receptek szerint, ha­zai nyersanyagokból készítenek, alkalmazkodva persze a mai gasztronómia követelményeihez és az úl technológia adta le­hetőségekhez. Találunk itt íz­letes előételeket, leveseket, hűs­ételeket, tésztákat, süteménye­ket. Elkészítésükhöz főleg a sajátosan szlovákiai nyersanya­gokat (Juhtúró, káposzta, bur­gonya, juhhús stb.) használták fel. Aki az ínyencételeket ér­kelni tudja, s emellett olcsón Jól akar lakni, látogasson el ezen a héten a Redutba. E gasztronómiai akcióval kapcsolatban azonban több kér­dés is felvetődött bennünk. Miért kellet egyáltalán megren­dezni a „szlovák konyha nap­jait". Mi az oka annak, hogy bárhová utazunk is köztársasá­gunkban, mindenütt ugyanazt az ételválasztékot találjuk? Miért tűrtük eddig, hogy az egész országban egységes re­ceptek és anyagfogyasztási normák voltak kötelezők? Miért nem vettük figyelembe a külön­böző nemzetiségű lakosság el­térő szája ízét? Január else­jétől végre már önállóan kal­kulálhatnak az éttermek (az alsóbb árcsoportokba besoroltak kivételével). Teljes mértékben megnyilvánulhat tehát a veze­tők kezdeményezése s főleg a szakácsok művészete. Mit várunk' ettől a feloldás­tól? Elsősorban változatosságot az ételekben. S nem kevésbé azt, hogy — ha mondjuk Duna­szerdahelyre, Lévára, Komárom­ba, Rimaszombatba vagy Kassá­ra vetődik el hazánkfia vagy a külföldi vendég — az ottani vendéglátó üzemekben a hagyo­mányos ételeken kívül megta­lálja a táj ételkülönlegességeit is. Receptekben nincs hiány. Az idősebb jó gazdasszonyok nyilván készségesen rendelke­zésre bocsátják a sajátos tá­ji ételek receptjét (hisz lányaik és menyeik már amúgy is csak sebtében főzik meg a gyorsan elkészíthető ételeket). Csak meg kellene szervezni egy re­ceptakciót. S persze nagyobb készséget és ötletességet vár­nánk el a vendéglátóipar ve­zetőitől és a kiszolgáló személy­zettől is. Nem lesz könnyű áttörni a begyökerezett gyakorlat jegét, a jó ügy azonban ezt érdemel­né. Mert a jó étel — ha étter­mi környezetben fogyasztjuk is —, jólesik. Magasabb fokra kell emelnünk az étkezés kultúráját, erre kötelez bennünket az egy­re fokozódó idegenforgalom is. Ami pedig az ételek árát illeti, még ha különlegességről lenne is sző, nagyobb súlyt fektet­nének az ételek választékára, elkészítésére, tálalására és fel­szolgálására, ennek nem kelle­ne emelkednie, sőt... Dósa József Csehszlovák felszólalás a leszerelési éiMezleten GenI (CTK) — Genfben teg­nap délelőtt megkezdődött a 18­hatalmi leszerelési bizottság 23B. ölése. A várakozás ellenére nem szólalt fel CARAPKIN és FOSTER, a szovjet, illetve amerikai kül­döttség vezetője. ZDENÉK ČER,MIK, a csehszlovák küldöttség vezetője hangsúlyozta, hogy a csehszlovák küldöttség, akárcsak a múltban, most is arra törekszik, hogy a bizottság konk­rét eredményeket érjen el. Kije­lentette, hogy a bizottság jelenle­gi ülésének idején újból kiéle­ződött a nemzetközi helyzet, első­sorban az USA vietnami agresz­sziója miatt. A nyugatnémet re­vansisták ugyanakkor a második világháború eredményeinek telül­vizsgálását követelik, egyes NATO­tagállamok pedig hallgatólagosan támogatják ezt a politikát. A cseh­szlovák kttldöttség nagyon fontos­nak tartja az atomfegyverek hasz­nálatának betiltását. A bizottság­nak ezenkívül be kellene tiltania az atomfegyver-kísérleteket is. Ebben a kérdésben az egyezmény megkötését csakis az Egyesült Államok hajtbatatlansága akadá­lyozza, — mondotta Černik. Csak két hét múlva kezdődik az Untung-per Az indonéziai helyzet koránt­sem mondható tisztázottnak, hi­szen a politikai nehézségeket gazdaságiak is tetézik. Djakarta utcáin továbbra is igen nagy­számú katonaság látható. Az országban megnyilvánuló kommunistaellenes hajszát a kormányzat hivatalosan nem szentesítette. Az elnök ugyanis mindmáig nem hagyta jóvá az Indonéz KP betiltását. Viszont feltehetően nagy lesz azoknak a kommunistáknak a száma, akiket a Szeptember 30. moz­galomban való részvétel vádjá­val perbe fognak. Hivatalos közlés szerint két hét múlva kezdődik az Untung-per. A per fővádlottjai Untung, az elnöki palotaőrség volt zászlóaljpa­rancsnoka és Njono, az Indo­néz KP központi vezetőségének tagja. A Berita Judha közlése sze­rint Nyugat-Jávában a katona­ság sok fiatal kínait tartózta­tott le, akik állítólag faji za­vargásokat szítottak. Az Indo­néz KP-t gyakran támadó lap azt állítja, hogy a letartóztatott kínalak az Indonéz Kommunis­ta Párt utasításait teljesítették. Az árleszállítási miniszteri tárca betöltésére 12 jelölt van. A jelölteket a közeljövőben fel­szólítják, Ismertessék tervüket a válság megoldására. Trivandrumban letartóztatták Nambudlripadot, Kerala állam volt főminlszterét, a baloldali kommunista párt egyik vezetőjét. Maivandval, Afganisztán minisz­terelnöke hivatalos látogatásra Moszkvába érkezett. A moszkvai repülőtéren Koszigin, a Miniszter­tanács elnöke és más szovjet ve­zetők üdvözölték a miniszterelnö­köt. Saragat olasz köztársasági el­nök fogadta M. A. Szuszlovot, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa külügyi bizottságának elnökét. A találkozón jelen volt Lupis olasz külügyminiszter-helyettes és Kozl­rev, a Szovjetunió olaszországi nagykövete. Az omeriho i bombázók újro lámadják a Vietnami Demokratikus Köztársaság területét (Folytatás az 1. oldalról) békés rendezésére irányuló dip­lomáciai erőfeszítéseket — mondotta a szóvivő. Rusk sajtóértekezlete Rusk külügyminiszter hétfői sajtóértekezletén, amely egy órával követte Johnson beszé­dét a VDK és a Dél-vietnami Nemzeti Felszabadítási Frontot igyekezett felelőssé tenni azért, hogy az amerikai kormány fel­újította a VDK elleni légitáma­dásokat. Rusk 25 perces sajtókonfe­renciáján összefoglalta az ún. „békeoffenzíva" eseményeit, és azt mondotta, hogy ez „nem volt ultimátum, hanem inkább békefelhívás. Lehet, hogy Ha­noi nem értette meg: Az USA kész teljesíteni kötelezettségeit" — jelentette ki a külügyminisz­ter arra utalva, hogy a bomba­támadások felújítását amerikai részről az elhatározottság tanú­jelének szánják. Rusk elismer­te, hogy maga Is a katonai akciók kiterjesztése mellett fog­lalt állást. Azzal kapcsolatban, hogy az USA a Biztonsági Tanács ösz­szehívását kérte, a külügymi­niszter azt mondotta, hogy az amerikai kormány korábban nem akart általános vitát a vietnami kérdésről, mert ez — úgymond — megnehezítette volna a különböző diplomáciai kísérleteket. A külügyminiszter nem volt hajlandó válaszolni arra a kér­désre, hogy a légitámadások felújítása egyben azok kiszéle­sítésével jár-e. Elutasította azt az álláspontot, amelyet Morse szenátor és mások képviselnek, s amely szerint a kormány el­titkolta a közvélemény elől a vietnami háború fontos motívu­mait A VDK NYILATKOZATA A VDK kormánya felszólítot­ta a testvéri szocialista orszá­gok, az ázsiai, afrikai és latin­amerikai országok népeit és kormányait, a világ népeit, az amerikai népet is, hogy fokoz­zottan támogassák a vietnami nép igazságos harcát, még el­szántabban és erélyesebben kö­veteljék az amerikai kormány­tól az agresszív háború beszün­tetését és a VDK bombázásának végleges, feltétel nélküli abba­hagyását. A nyilatkozat köve­teli az amerikai csapatok és csatlósaik azonnali kivonását Dél-Vietnamból. A KÖZVÉLEMÉNY TILTAKOZIK London Bertrand Russell, a neves an­gol filozófus és békeharcos fel­háborodottan tiltakozott a VDK bombázásának újrakezdése miatt. Nyilatkozatéban rámuta­tott arra, hogy az amerikaiakat rá kell döbbenteni: ha nem szüntetik be a VDK — lényegé­ben agrárország — bombázását, VLADIMÍR KOUCKÝ: Osztályharc, a világ és mi (Folytatás az 1. oldalról) sáshoz folyamodik, reakciós államcsínye­ket idéz elő és szervez. Az egész embe­riség számára veszélyes az amerikai im­perializmus vietnami hadjárata. Igaz, hogy az imperializmus felhasznál­ta a legkülönfélébb eszközöket. Egyes országokban felszabadítja a legaljasabb ösztönöket, a nacionalizmus, a vallási szenvedély és a fajgyűlölet legelmaradot­tabb formáit használja fel a haladó erők megsemmisítésére. Más országokban vi­szont az ún. hídépítés politikáját alkal­mazza, amelynek az a célja, hogy leg­alább egyes szocialista országokba beha­tolhasson akár gazdasági, akár ideológiai utakon. De mindkét téren kifejezetten osztálycélokról van szó. Az amerikai imperializmus fő szövetsé­gese lett a nyugatnémet militarizmus és revansizmus. A bonni körök egyre lármá­sabban hangoztatják a határok revíziójá­nak követelését, s nem okulva a történe­lemből, újból Kelet felé szeretnének ter­jeszkedni. Ehhez meg akarják kaparintani az atomfegyvert, akár a NATO keretében az „atomdöntésben" való részvétellel, akár pedig azzal, hogy saját maguk állí­tanának elő atomfegyvereket. Intő figyel­meztetés az „államjog" professzorainak nemrégi ömlengése is München érvényes­ségéről. Az amerikai imperializmus agresszív akciói és a nyugatnémet militarizmus veszélye szükségessé teszi az imperialis­taellenes harc fokozását, hogy fgy az imperializmus rákényszerüljön a békés egymás mellett élés elveinek tiszteletben tartására. A békés egymás mellett élés azonban sohasem jelentett belenyugvást az impe­rializmus fennállásába. Ellenkezőleg, en­nek az elvnek következetes érvényesítése osztályharcunk egyik jelentős formája. Megköveteli ugyanis, hogy az imperializ­mus lemondjon más népek és államok ügyeibe való beavatkozásáról, az agresz­szív, erőszakos akciókról, ne folytasson ideológiai aknamunkát és gazdasági meg­különböztető politikát. E feltételek között a tőkésországokhan is jobb kilátások nyilnak arra, hogy megvalósuljanak a dol­gozót osztályok célkitűzései. Ebben az értelemben a békés egymás mellett élés­nek mély osztálytartalma van. A tőkések ezért hadakoznak nyíltan és lep­lezetten a békés együttélés ellen. A szélső­séges szektánsok pedig, akik ugyancsak ellenzik ezt az elvet, csupán a kapitalis­ták malmára hajtják a vizet. És viszont a tőkésországok dolgozóinak osztályharca, valamint a népek szabadságharca ezért oly nagy jelentőségű a béke és a szocia­lizmus világpozícióinak megerősítése szem­pontjából, s a különféle dogmatikusok, akik ezt lebecsülik, nagyon ártanak e harc­nak. Ezért a nemzetközi méretekben fo­lyő osztályharcnak oszthatatlan, fontos alkotó része mindennapos erőfeszítésünk, amellyel szocialista társadalmunk sikeres fejlesztésére törekszünk. Erre irányul pártunk XIII. kongresszusának előkészíté­se is. A legnagyobb mértékben ártalmas eze­ket az erőket bármiképpen is szembeál­lítani egymással. Csupán az egész szocia­lista tábor óriási erőfeszítésének állandó egyesítése és egyre szilárdabb szolidari­tása a népek felszabadító mozgalmával, a dolgozók tőke elleni osztályh arcával, a világbékéért folyó nagyméretű demokrati­kus törekvéssel, — vezethet a reakciós és háborús erők terveinek csődjéhez, a monopolista elnyomás vereségéhez. Ezen erők harci egysége hozza meg az egész emberiség számára a béke, a szabadság és a haladás győzelmét. kietlen pusztasággá változtat­ják az országot. A Daily Worker azt írja, hogy Johnson elnök Jól tudja: a bombázások újrakezdése ret­tegésbe ejtette az egész civili­zált világot. Ezért kétségbeeset­ten próbálja igazolni azt, amit igazolni lehetetlenség. Johnson arra törekszik, hogy az ENSZ mossa tisztára az Egyesült Ál­lamok vietnami akcióját. A bombázások újrakezdése előtt nem tanácskozott a Biztonsági Tanáccsal, csak utólag kérte BT összehívását. Ez is azt bizonyít­ja, hogy az elnök nem volt őszinte. New York A VDK bombázásának újra­kezdése után a New York-i tőzsdén emelkedett a hadirepü­lőgépeket és egyéb hadianyagot gyártó vállalatok részvényeinek árfolyama. A Boeing Aircraft részvénye 4 dollárral, a Gene­ral Dynamos cég részvényei 1 dollárral emelkedtek. A New York-i lapok azt ír­ják, hogy az elnök döntése hosszú időre megakadályozza a kérdés békés rendezését. Ken­worthy, a New York Times washingtoni tudósítója azt írja, hogy az amerikai szenátus tar­tózkodóan támogatja Johnson döntését, és az amerikai szená­torok nem leplezik aggodalmu­kat, hogy a bombázások újra­kezdésével nem győzik le az ellenséget, nem ts kényszerítik a tárgyalóasztalhoz, sőt a kor­mány fölöslegesen bocsátkozik egy nagy ázsiai szárazföldi há­borúba, ami egyre erösebb nyo­mással hat a kormányra, hogy vesse be az atomfegyvert. Párizs Johnson elnök levetette álar­cát — olvassuk a francia kom­munista ifjúság és a párizsi pártszervezet nyilatkozatában, mely az amerikai imperialisták bűntettének nevezi a VDK bom­bázásának újrakezdését, s tö­megakciókra szólítja fel a fran­cia közvéleményt. A Paris-four azt írja, hogy az Egyesült Államok a szüne­tet nagyszabású hadműveletek előkészítésére használta fel. A Figaro szerint az amerikai kor­mány új intézkedései a Szov­jetunió ellen irányulnak. Az el­nök döntésével legalább ideig­lenesen el akarja hallgattatni a VDK bombázásának kongresszu­si és külügyminisztériumi ellen­zőit. Genevieve Tabouis a Paris­Jourban a vietnami eseménye­ket kommentálva azt írja: a körülmények arra vallanak, hogy Johnson elnök a VDK bombázásának újrakezdésével nemcsak a vietnami hadszinté­ren vele szemben álló ellenfe­leit, hanem a Szovjetuniót is erőpróbának akarja alávetni. A cikkíró megállapítja, hogy a genfi leszerelési értekezlet ülé­se idején a bombázások újra­kezdése nem kedvez pozitív eredmények elérésének. Peking A Renmin Ribao „Korunk leg­nagyobb szélhámosa és hóhéra" címmel vezércikkben foglalko­zik a VDK bombázásának újra­kezdésével, s rámutat arra, hogy az amerikai kormány „bé­keoffenzívája" csupán ködfüg­göny volt az agresszió fokozá­sának leplezésére. A kínai külügyminisztérium tegnap élesen tiltakozott az ellen, hogy Anglia Hongkongot, kínai területen fekvő gyarma­tát az amerikaiak rendelkezésé­re bocsátja vietnami hadműve­leteik céljaira. A Jegyzék fel­szólítja Angliát, hogy amerikai hadihajók hongkongi jelenléte a népi Kína biztonságát is ve­szélyezteti, és ennek komoly következményei lehetnek. Tirana A Zerl i Popullit megállapít- « ja, hogy az amerikaiak a fel­égetett földterület hitleri poli­tikájával feszült és ve zélyes lgi helyzetet idéztek elő Dél-Ázsiá­ban és az egész világon. A viet- n. nami háború fokozása nemcsak az indokínai népek ellen, ha- M nem főként a Kínai Népköztár- J saság ellen irányul.

Next

/
Thumbnails
Contents